Pesti Hírlap, 1880. szeptember (2. évfolyam, 242-271. szám)

1880-09-17 / 258. szám

II. évf. 258. szám. (608} Péntek, szeptember 17, Budapest, 1880. Előfizetési árak • képes heti melléklettel együtt ! Égési évre.......14 frt — kr. Félévre............ 7 „ — „ Negyedévre .... 8 „ 50 „ Egy hóra......... 1 „ 20 „ —„ Egyes száma heti melléklet­nél« A képes melléklet külön­­ egész évre....................4 frt félévre........................ 2 ,­ negyedévre.......... 1 „ Egyes szám ara S kr. Százalék nem adatik. NAFTA K. Péntek A kab­olikus­ Lambert „ protestáns: Lambert „ görög-orosz: Zakarias kfil helyben 4 kr. Vidéken 5 kr.Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. (Ag) KMu vv&s SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLÉKLETTEL'T“'^ Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utca 7, I. em., 4 ajtó, hova a lap szellemi részét illet?« minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek csak is­mert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Budapest, nádor­ utca 7- iz., hova az előfizetések és a lap meg­küldésére vonatkozó felszólamlás intézendők. Hirdetések: a kiadóhivatalban vétetnek fel SrJÁT-JJIVALLÓK, képtár: vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva­­ szó­ti társulat tárlata.­iSugár-ut, saját j­dig megtekinthető. -- Közvágóhíd a e* a gyűjtemények valamelyike , a könyvtár pedig ház.) - Magy­ar tudományos aka* 1 voksári-ut végén a vám mellett. - Vár«» N©m*©t­ muzeum. (Muzeum-körut.) minden hétköznapon 9 —1-ig. — Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) — I ház a régi a városház-téren, az ut a I.iparr Nyitva : d. e. 9—1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- i Iparmúzeum. (Sugár-ut, a képzőmüve- utcában 24. sz. a.­­ Városi vígadó a termé­szet- és néprajzi­ tár : kedden és pénte- Nyitva : vasárnap, szerdán és pénzé­­szeti társulat háza.) - Királyi vár és (redoute) az aldunasoron. - Állatkert ken as ásványtár, szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. - Országos képzőmérvé-­­ várkert Budán, az udvar távolétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: A horvát bán programmja. — Politikai hirek. — A helyzet Romániában. — A horvát bán programmja. — Fővárosi ügyek. — Színház és műv. — Párisi levél. — A király útja. — A magyar színház elnyomatása 1790-ben. — Táviratok. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek — Szinlapok. — Tárca. A gyászvité­zek. Paraszt költők. — A budap. értéktőzsde. — A mellékleten : Regénycsarnok. II. József a zárdában. Vegyes. — Törv. értesítő. A horvát bán programmja. Zágrábban országgyűlés van. Ezen fontos eseményt senki észre sem vette volna, ha ez alkalommal Pejachevics László az uj bán nem tartja beköszöntőjét, felolvasván az uj kormány programmját. Mióta nálunk 1875. ápril másodikán a Tisza kormány programmot adott, azóta nem sokat tartunk az új kormányférfiak ígéreteire. Az uj seprő jól söpör, tartja a közmondás, de nem sokáig marad uj, s a használatban hamar elkopik és többé nem söpör jól. Pejachevics gróf sok szép szándékkal lát hozzá a kormány­záshoz, vannak eszméi, vannak elhatározásai, de hogy a kivitelben mi lesz a sok jó szándékból, elválik később. Kezdjük hátulról. A bán azon végzi, hogy megfenyegeti a horvát hivatalnokokat, hogy dolgozzanak és ne henyéljenek s végezzék el dolgaikat becsületesen. Az adminisztrációban a lazult közerkölcsiséget akarja reformálni; talán Horvátországban is sikkasztanak a hivatalno­kok ? Talán ott is elfogadják a borravalót és megvesztegethetők? Ha Pejachevicsnek sikerül a horvát közigazgatásban a fegyelmet és a szigorú becsületességet helyreállítani, kérünk tőle a receptjéből Tisza Kálmán belügyminiszter részére. Mindenesetre dicséretes, hogy a bán a jó kormányzást a jó adminisztrációban keresi s erre helyezi államférfim hivatásának súlypontját. Valóban mire való a népnek az állam, ha azért nem, hogy jól kormányoztassék. Ez a nép bol­dogságának első alapfeltétele, az az államférfiú­­ság kis kátéja és az a hivatalnokok mindennapi kenyere. A bán az adminisztratív reformot a köz­ségeken kezdi, azok túl vannak terhelve állami teendőkkel, a­helyett hogy a maguk helyi dol­gait igazíthatnák. Adóbehajtás, ebből áll a fa­lusi biró, jegyző, adószedő és kisbiró élete, ál­lami közegek emiatt elmulasztják a falut rendhez tartani. Ebben sok igazság van de segíteni ba­jos lesz, mert az adókat ki szedje be azután ? A végrehajtó ? Nekünk úgy tetszik, hogy a bánnak a közigazgatási reformra nézve inkább elvei van­nak, mint terve. Érdekesebb ránk nézve, hogy a bán a végvidék polgárosítását és egyesítését Horvát­országgal közel kilátásba helyezi. Ez által ked­ves társországunk megduplázódik, kétszer oly nagy és kétszer oly népes fog lenni. Hogy ez Magyarországra közömbös volna nem mondhat­­nók. Vajjon, hogy lesz a közös képviselettel? Ezentúl hatvan horvát követ legyen a magyar alsó­házban? És ezeket mind, indirekt válasz­tással a zágrábi többség küldi fel Budapestre. És a delegációban hány szavazat engedtetik a horvátoknak ? Mindezek oly kérdések, melyek gondolkodóba ejtik a magyar embert s fej­csóválva kételkedni kezd a horvát unió üdvös­ségében. S arról nem szól a programm, hogy vár­jon tesz e a kormány előterjesztést a végvidék bekebelezéséről és annak szabályozásáról, avagy az egész nagy fontosságú reform pátenssel dekretáltatik, mint szokás volt Bach korszaká­ban. Mi az alkotmányos utat követeljük, még­pedig Budapesten, a közös országgyűlésen, mert a polgárosítás egyszersmind bekebelezés és sok oly kérdéssel jár, melyek a­míg a jelen unió fenáll Magyarországra is tartoznak. Igen kiván­csiak vagyunk, hogy fogja fel e kérdést Tisza Kálmán és az országgyűlés megnyitásával fog­nak e vele törődni, a hazai pártok ? A horvátok természetesen nagy lelkesedés­sel fogadták a bán ide vágó kijelentését. Hogy is ne, évszázados kívánságuk végre teljesül, hogy ezt csak az unióban Magyarországgal és a magyar kormány segélyével és közbenjárására érhetik el, arra Zágrábban persze egy lélek sem gondol. Hanem igenis megéljenzik az új bánt, mikor kijelenti, hogy ő így, úgy meg fogja óvni és védeni Horvátországot minden támadás ellen, mely Magyarország részéről ellene intéz­­tetnék. Ugyan ne tréfázzon kegyelmes uram, van is a magyaroknak eszük ágában Horvát­országot bántani. Nálunk Horvátország irányá­ban a teljes indolencia és közöny uralkodik, csak azt bánjuk, hogy rá kell fizetnünk minden­­ évben , ráadásul még képviselőiket be is kell fogadnunk a magyar országgyűlésen. Bár úgy elválhatnánk, hogy soha egymásról ne hallanánk! Ez persze nem lehet, minthogy a Dráva nem tengervíz. De hogy mi magyarizálni akar­nánk Horvátországot az is olyan ráfogás, melynek egy csepp alapja sincs. Vannak kon­­ventionális hazugságok ; ezek közé tartozik a horvát politikusoknál az, hogy Magyarország a horvátokat magyarizálni akarja. A horvát pártok ezzel izgatnak egymás ellen és az unió ellen, de maguk is jól tudják, hogy az egész mese­beszéd. Csodáljuk, hogy Pejachevics gróf nem átallotta e hamis ráfogást hivatalos programm­­jába igtatni, hogy ő akármi legyen, de a m­agya­­rizálást tűrni nem fogja. Nos, ezt az ígéretét könnyen bevált­hatja. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A gyászvitézek. — Töredék egy nagyobb hős költeményből. — Harcot ’s elpáholt katonáidat énekelem meg Oh német Bastille, „nyomorult“ wollgassei szinház! Háború volt, megüzente magyarnak a „Nas Fráje Presse“ És megvívta helyette therezienstadtbeli spieszklub. Hej magyarok hadi istene kösd be a két szeme­det most S fedd el az arcodnak haragos szégyen pirulását, Ők a kik osztrák pénz, német szó s teutoni kultur Zászlaihoz csatlósokká csaptak föl ezúttal, S fegyverüket nem átalták fajuk ellen emelni! Megkapták, a mit érdemeltek, csúf vereséget, Ámde nehogy koszorutalanul hordják el az irhát Kössetek oh magyarok hős lelkűk a milyet, igényel, Illatos és terebélyes szép koszorút fejeikre, Illatos és árnyékban termett hagymagyümölcsből. Ily füzért kötök én neveikből : Múzsa segits most !* Hetvenhat szem hagyma között első a Sebes­tyén Géza nyírott feje, mely azt hitte magáról (a ______ kedves) Hogy beválik egy ostromnál füldöngeti kosnak. Ő volt tegnap a gyászmagyaroknak siczky vezére. Busbach Péter uram lesipuskás létkre nyomban Megcélozta a nemzeti pártot, oh de szerencse Hogy szeme sandított és fegyvere­s búsba­k­ok a­­ lőtt Aj-vaj-jaj-Say Móra reáltanodában igazgatsz S ennyire eltértél az i­g­a­z­tól! Nagy che­mikus te, Mért vegyülél, ha barodtál össze ily elemekkel! Doktor Louis Takács a kredit Bank lóti­futója Székely volna, habozza meg őt magyar apja naponta. G­a­r­d­o­s rézöntő, vezet­ő nem önte ezúttal Megbukván az epéje elöntő hétrevalóval. Hát Zsigmondy? Hires mély kutakat fúrt vala eddig Haj lelkiismerete furdalja naponta ezentúl. Érchegyi bécsi lövész Budavárnak nagy matadorja S könyvek kedveletébe kitűnő, mig köti őket, Hogy raknák a saját présébe sutulni a bátort. Jó példán buzdult patikus Scheich, a ki a kristélyt Mesterein kezeli, két Rupp a tanácsos, a jegyző, R­u­p­p­o­k a német truppoknak hő pártfogójéi. Nem kap az újságon, csak a sápon hős , a­___ ____________ lyuk­desz Alai számunk 16 oldalt tartalmaz. Szélbali volt ’s plus teixt mostan germanizátor. Bosnyák Hadzsi Lója- Salamon, ki szaval­jam nem mert, Ámde szavaz, mint hű szikulus és officiózus S jókedvű váltók szorgalmas forgatolója. S nézd Kálvin vastagnyaku hívét, fránya Szi­lágyit Kardvívásban jelest, egyetem cs. k. tanítóját, Ambícióba’ s­z­i­l­á­r­d­­, azonba ’z elvibe­­­á­gy.i. Ott szavazott Zichy Tóni, habár nem bírta kiróni Nemzeti színháznak szekerét temporibus illis, Pénzügyi szurkaiból, — most itt kezdett zakatóni. Hej Radóczára sok áll már egy év óta rováson „Hosszú nap“ virrad rá majd, ha a párducos Isten Számon kéri, a­mit vétett magyar önfaja ellen És ha kisül, hogy v­i­s­s­z­á­j­á­r­u­l tett vala mindent Még a nevét is visszájárul irta a jámbor. Mekkora Trupp! soha vége se hossza? Csakúgy feketédnek ! Bobul­a, Bún, Égert, Be­nk­ért, Föl­­singer, Adam Fr­u­c­k, Rausch, Rossberger, Krantz, A. Korányi, Piatr­ik­a Franci. Néhai szélbali képviselő-jelölő s a jelöltje : Andóházy Ladiszlaus és Andorfy Carolus.

Next