Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)

1880-10-17 / 288. szám

Budapest, 1880. 11. évf. 288. szám (638.) Vasárnap, október 17. Előfizetési arak _ Szerkesztési iroda: m kép«» heti melléklettel együtt« fl| |H Budapeste», aidoMtu 7.,I. em. 4., -re.....Ufci-kr. I1h1 JttkMH W ü B8 H M FeloVTC............. 7 ff n 8i|$ fgS isgpurail Bh fiSSl B0§jj fjgftá&Bb BH JmgL Bérinenteilen lerólak csak inner.) Negyedévre .... 3 „ 50 Ifi liiHBi «§* Hl ISI hPThH Hl ffljjjflfc k|§ kezektől fogadtatnak «L Egy hóra...^ 1 „ 20 ff g| Hl gl EJH ■ I»» ||gjS Udr.tokvU.unn.ad.tuk «gye» száma heti melléklet nfl- itt® 11 II |lgj|| |f fkPl» 9 ffiM fEf*^ Kiadóhivatal: “A“ 1 bll II fl IIIbIbMi jt.ftsrrjA. kiadásáre vonatkozó felszólamlások A képes melléklet külön: A . ___ . _ vitásaadók. POLITIKAI NAPILAP. .JESSÄL. szLalék nem adatik' SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLÉKLETTEl Rue Netredame des Victoiree. m a d TM r „ j w ITIVIVAI.ÁK képtár. vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva sieti társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. — HÖZVligtfhid a bo. TM A T A K.­­ a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig hás.) - Magyar tudotványo­­ak­»- rok tárl-at vágón a vám mellett. - Váró»* VAR««TM i .1 ... r. .. 1 Nemzeti múzeum. (Múzeum-körut.) minden hétköznapon 9-1-ig. — Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) — ház a rági a városház-téren, az uj a Lápóv vleam. Katfioliscus : Italius Nyitra: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- Iparmúzeum. (Sugár-ut, a kápaőmüve- u teában lá.­ss.. a.­­ Városi Tigadé ii protestáns . Florent­a természet- és néprajzi-tár , kedden és pante­­tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán és pánté­­szeti társulat háza.) — Királyi vár éli (redonte) az aldonasoron. — Állatáért ,, görög-orosz: Carith. A ken az ásványtár, szerdán ás szombaton a ken 9—1-ig. - Országos képrömülés Várit ért Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: Kossuth, Petőfi, Bem. — Politikai hírek. - Képviselői nyilatkozatok a pártviszályokról. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Hogy köszöntött be Erdélybe Bem apó. — Eötvös, Schiller és egy bécsi német lap. — A Bem szobor le­leplezése. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Közg. hirek — Szinlapok. — A budap. értéktőzsde. — Tárca : A „kis szürke ember.* — A mellékleten . Re­gény­csarnok : Egy párisi gamin utazása a föld körül. — Terv. értesítő. — Hirdetések. Kossuth, Petőfi, Bem. Le a kalappal : Bem apó szobrát koszo­rú­zzák meg ott ! Le a kalappal ! Tisztelgő zászló a földig hajoljon , dicsőítő harsona zengjen föl az égre! Soha nem zengett igazabb hős hírével; soha igazabb szívből nem fakadt. És ha minden kezet lekötne egy halálos dermenet, a kövek mozdulnának meg, őt ün­nepelni. És ha minden hangot elfojtana egy gonosz igézet, megszólamlanék fenséges hiré­vel a véráztatta hant, mely a földet hazává szenteli. Koszorút lábaihoz ! Áldást dicső ne­vére ! Kevés emlékezet van, mely azt jobban megérdemlené. Egy sincs, mely tisztábban form­a sziveinkhez. Szabadságharcunk szent történetében min­den nyom egy csodás legendára visz. Minden nyomon ismerni tanuljuk ,,a köd oszlopában rejlő istenséget.“ Szent szavú prófétái kelnek, vá­lasztott hadverő bajnokok támadnak ; dicsőt dicsőbb ér ; nagyot nagyobb halad meg, s meg­­illetődéstől s ihlettől remegve állunk meg a fölséges sor előtt s nem tudjuk eldönteni, ki volt a legelső az elsők között, csak áldjuk istenünket, hogy a mieink voltak valamennyien. Ám mindannyiok közt Bem apónak még sem találni mását. Nem fényre, ragyogásra, tör­ténelmi jelentőségre sem. Ebben utálénk, meg is haladják sokan tüneményes kortársai közül. Volt, a­ki mélyebb nyomot hagy maga után, volt, a­kinek, keze magasabbra ért, kinek tettei messzebb hatoltak el. De egyben fölötte áll Bem apó minden kardforgató társainak : egyikük se jutott köze­­lebb a nemzet szívéhez, mint a „kis öreg“ ; egyikük se valósította meg oly tökéletesen azt a fogalmat, amit a magyar nép a „magyaros hadakozásról“ alkot magának és költészetében megörökít. Bem apó ama hármak egyike, akikről, a szabadságharc alakjai közül, soha el nem mú­landó emlék marad hátra a nép lelkében, szí­vében. Kossuth, Petőfi, Bem ! A többinek a történelem határain belül fek­szik birodalma , ezeké messze túlterjed ezen. S mikor régen el lesz már mosódva a majdani ivadék élő emlékezetéből a szabadságharc tör­ténelmi tudata , ők hárman tovább élnek a hal­hatatlan mythoszban. Mert, mint Kossuth szóno­kolt, Petőfi dalolt, Bem apó meg harcolt: az emberiség szivébe van írva, mint az őskori hő­sök tettei. Még most is, mintha együtt érzenének, kik oly nagyon együtt éreztek valaha, kiket oly együvé zár legszentebb rejtekébe a nemzet szíve. Egyszerre hangzik ünnepelt nevek e na­pokban is. Kossuth irodalmi ünnepe, a kiskő­rösi Betlehemjárás, a marosvásárhelyi szobor­leleplezés szinte együvé esik. S kik tegnap Kossuth hatalmas szavain tanultunk lelkesülni fenséges eszményekért; ma Kis-Kőrösön és Ma­rosvásárhelyt ujul meg szemeink előtt az elra­gadó emlék ez eszmények ihletett dalnokáról, s a kézről, a mely végrehajtja, amit a költő álmo­dik s a bölcselő kigondol. Ragyogjon is magasan, fényesen fejünk fö­lött e hármas csillagunk! Köd ne borítsa, és ne takarja, álnapok, álholdak el ne homályositsák sohasem. Ennek a nemzetnek szüksége van lel­kesedést el nem felejteni, eszményeket követni tanulni. S az az ércbe öntött hitvallás ott Maros­­vásárhely főterén — istennek hála, diadalmasan hirdeti, hogy feledni nem, de tanulni akarunk. Úgy legyen! ___________ A király következő kéziratát közli a mai hiva­talos lap : Kedves Tisza! Már ismételve kijelentettem, mennyire fekszik szívemen, hogy azon áldásos tevé­kenység, mely már évtizedek óta a sebesült és beteg harcosok szenvedéseinek enyhítése érdekében a mon­archia itteni részében tényleg mutatkozik , immár magyar koronám országaiban is átültetve erős gyökeret nyerjen. Nagy megelégedéssel tapasztaltam ennek folytán ennek e részbeni előterjesztéséből, hogy magyar Kor­mányom az önkénytes betegápolás és háború alkalmával leendő segélynyújtás szabályozását jelenleg ép oly buz­­góan, mint értelmesen felkarolja, és azon hazafiasság és részvétnél fogva, mely a haza szolgálatában nehezen súj­tott harcosok iránt a lakosság minden rétegében min­denkor nyilvánult, nem is kételkedem, hogy az eredmény a magasztos ügynek, valamint saját személyes óhajtá­saimnak meg fog felelni. Mint legfőbb védnöke az osztrák-magyar biro­dalomban fennálló összes önkénytes­ segélyegyleti in­tézménynek, ez ügy sikeres fejlesztésének és rendszé­­sének leghathatósabb előmozdítását önnek legmelegeb­ben szivére kötvén, s azon kiváló érdek tanúsításira, melylyel ez intézmény irányában viseltetem, — a mint ezt már folyó évi ápril hs 5-én önhöz intézett kézira­tommal kijelentem, — testvérem Károly Lajos főher­ceg urat védnöki helyettesül kijelölvén, azon remény­nek véli­k kifejezést adhatni, hogy a segélyegyletek alakítása immár mindenhol életbe léptetve, azok üdvös működése nem sokára örvendetesen fog nyilvá­nulni. Kelt Bécsben, 1880. évi október hó 12-én. Ferencz József, s. k. A szerb omladina, mint a „Neue Temesváres? Zeitzung“ értesül, rendszeresen megkezdette üzelmeit. Az izgatás fészke Nagy-Kikinda, vezérei pedig Vlajko. A „PESTI HÍRLAP» TÁRCÁJA. A „kis szürke ember“. (Apró vonások a nagy ember életéből.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Még nem volt 21 éves, már tekintély volt­­ a mathematikai tudományokban és a műszakiak-­­ ban. Kedvenc tudománya volt a vegytan. Iro­­dalmilag is mivelte mind e tudományágakat. Jeles szak­könyve van, lengyel nyelven, a pá­linkafőzésről. Épen egy kitünőnek­ ismert mun­kát fejezett be a gőzgépekről, mikor a lengyel forradalom kiütött. Földhöz vágta a tollat s fölvette a­­ rajtpajcslit. Ez volt az ő fegyvere a csaták­ban. Ezzel verte vissza, mint a tüzérség pa­rancsnoka Dembinszki alatt, a Narewen át­kelni szándékozó orosz hadsereget, mely csatáról egy katonai író azt mondja, hogy ha ez alka­lommal a gyalogság és lovasság is úgy viseli magát, mint a tüzérség , az orosz sereg meg­semmisül. „Olyan pretekciót még nem tar­tottak, mint ekkor ez a kis összeégett pro­fessor.“ Mert tudnivaló, hogy Bem tanár volt a varsói tüzériskolában. Ott történt vele, hogy a­mint a Bougrov-rakéták töltögetését mutogatta tanítványainak, az üst felrobbant. Bem állt hozzá a legközelebb. Összesült az egész ember, bőre lement a ruhával,­­ de megélt. Halhatatlan volt !* Csak a csatatéren érezte jól magát. „Hány tudományból lehetett volna egye­temi tanár, sóhajt föl egy német ismertetője, de természete nem vette be a csendes levegőt. Kén­nel és salétrommal kellett annak telítve lenni, hogy Bem tüdejének élvezhető legyen.“ * Nem véletlen dolog az, hogy Bem szobrát épen Marosvásárhelyrt állították föl. Ez a szé­­kelység főhelye. Bem a székelyeket szerette leg­jobban valamennyi katonája közt, s velük vívta ki legszebb diadalait. E város volt utolsó had­műveleteinek középpontja, s itt töltötte legutolsó idejét a szerencsétlen segesvári csata előtt is, hol Petőfi elesett. Mint Homer születéshelyének dicsősége, u­ry versengett sok más vidéke a két magyar hazának a fölött a dicsőség fölött is, hol állit­­tassék föl a szobor. A marosvásárhelyiek végre az 1861-ben Budapesten tartott első honvédgy­űlés elé terjesztették az ügyet, s ez Marosvásárhelyet mondta ki legilletékesebbnek. A város és szék ez alkalommal arra is ígéretet ten, hogy haza szállíttatja az Aleppoban porló hős hamvait. De ez utóbbi abban maradt. A szobor azon­ban meglett. Gyűjtésekből több került össze rá 15 ezer forintnál. Huszár Adolf úgyszólván minden nyereség nélkül vállalkozott a szobor elkészíté­sére, melynek talapzata ditroitból, a Ditró mel­lett talált igen sz­ép gránitszerű kőből készült. A szobor merész, méltóságteljes állásban mutatja a tábornokot. Jobb kezében látcső, bal­jában a megemelt kard, és a historikus lovag­ostor. Jobb lába előre feszül, a bal egy ketté­tört ágyú csövére támaszkodik. Vállán könnyed katonaköpeny, festői fe­dőkben, elől szabadon hagyva mellén a honvéd­­attilát. Tekintete mintha a csatatéren nézne vé­gig. Emelkedett felfogású, életet mutató s mégis szoborszerűen nyugodt munka, tele inspirációval. * A székelyek nem tekintették embernek. Most is azt hiszik, abból a fajtából való, mint Csaba királyfi, a­ki még egyszer haza jön. Nem lehetett azt megölni golyónak, hát még beteg­ségnek. Szent hitük volt ez. S mégis féltették a csatában. Mikor Sze­­bent bevette, a székelyek egy része még csak lándzsával volt fölfegyverkezve ; de azért igy is beugrottak a tüzet-vasat okádó sáncokba. Bem gyönyörködve biztatá őket: „Nye féli székeli !“ „Nem is félünk mi, apó — mondák azok — de maga elpusztuljon innét, mert maga he­lyett nincsen másik.“ * A székelyek után a bécsi légionáriusokat szerette legjobban. Derék, műveit, könnyűvérü gyerekek voltak azok, csupa diák és fiatal mesterember. — Egy részük Breszlern-Sternau Ernő vezetése alatt már szeptember közepén (1848) leérkezett Pestre, de Bécs meghódolása után nőtt csak számuk 2000-re. Nagy ünnepé­lyességgel szentelték föl zászlójukat a múzeum­­téren nov. 26-án. Egyik vezetőjük, Mothey el­esett még a horvátok elleni harcban, Breszlernt pedig Windischgrätz végeztété ki, s nem látha­­ták meg Erdély bérceit, hol vitéz bajtársaik Bem alatt legnagyobbrészt harcban hullottak Mai számunre 14 oldalt tartalmaz.

Next