Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-17 / 288. szám
Budapest, 1880. 11. évf. 288. szám (638.) Vasárnap, október 17. Előfizetési arak _ Szerkesztési iroda: m kép«» heti melléklettel együtt« fl| |H Budapeste», aidoMtu 7.,I. em. 4., -re.....Ufci-kr. I1h1 JttkMH W ü B8 H M FeloVTC............. 7 ff n 8i|$ fgS isgpurail Bh fiSSl B0§jj fjgftá&Bb BH JmgL Bérinenteilen lerólak csak inner.) Negyedévre .... 3 „ 50 Ifi liiHBi «§* Hl ISI hPThH Hl ffljjjflfc k|§ kezektől fogadtatnak «L Egy hóra...^ 1 „ 20 ff g| Hl gl EJH ■ I»» ||gjS Udr.tokvU.unn.ad.tuk «gye» száma heti melléklet nfl- itt® 11 II |lgj|| |f fkPl» 9 ffiM fEf*^ Kiadóhivatal: “A“ 1 bll II fl IIIbIbMi jt.ftsrrjA. kiadásáre vonatkozó felszólamlások A képes melléklet külön: A . ___ . _ vitásaadók. POLITIKAI NAPILAP. .JESSÄL. szLalék nem adatik' SZÉPIRODALMI KEPES HETIMELLÉKLETTEl Rue Netredame des Victoiree. m a d TM r „ j w ITIVIVAI.ÁK képtár. vasárnapokon d. e. 10—1-ig fölváltva sieti társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. — HÖZVligtfhid a bo. TM A T A K. a gyűjtemények valamelyike ; a könyvtár pedig hás.) - Magyar tudotványoak»- rok tárl-at vágón a vám mellett. - Váró»* VAR««TM i .1 ... r. .. 1 Nemzeti múzeum. (Múzeum-körut.) minden hétköznapon 9-1-ig. — Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) — ház a rági a városház-téren, az uj a Lápóv vleam. Katfioliscus : Italius Nyitra: d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- Iparmúzeum. (Sugár-ut, a kápaőmüve- u teában lá.ss.. a. Városi Tigadé ii protestáns . Florenta természet- és néprajzi-tár , kedden és pantetájában. Nyitva : vasárnap, szerdán és pántészeti társulat háza.) — Királyi vár éli (redonte) az aldonasoron. — Állatáért ,, görög-orosz: Carith. A ken az ásványtár, szerdán ás szombaton a ken 9—1-ig. - Országos képrömülés Várit ért Budán, az udvar távollétében mint a városligetben. A mai szám tartalma: Kossuth, Petőfi, Bem. — Politikai hírek. - Képviselői nyilatkozatok a pártviszályokról. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Hogy köszöntött be Erdélybe Bem apó. — Eötvös, Schiller és egy bécsi német lap. — A Bem szobor leleplezése. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Közg. hirek — Szinlapok. — A budap. értéktőzsde. — Tárca : A „kis szürke ember.* — A mellékleten . Regénycsarnok : Egy párisi gamin utazása a föld körül. — Terv. értesítő. — Hirdetések. Kossuth, Petőfi, Bem. Le a kalappal : Bem apó szobrát koszorúzzák meg ott ! Le a kalappal ! Tisztelgő zászló a földig hajoljon , dicsőítő harsona zengjen föl az égre! Soha nem zengett igazabb hős hírével; soha igazabb szívből nem fakadt. És ha minden kezet lekötne egy halálos dermenet, a kövek mozdulnának meg, őt ünnepelni. És ha minden hangot elfojtana egy gonosz igézet, megszólamlanék fenséges hirével a véráztatta hant, mely a földet hazává szenteli. Koszorút lábaihoz ! Áldást dicső nevére ! Kevés emlékezet van, mely azt jobban megérdemlené. Egy sincs, mely tisztábban forma sziveinkhez. Szabadságharcunk szent történetében minden nyom egy csodás legendára visz. Minden nyomon ismerni tanuljuk ,,a köd oszlopában rejlő istenséget.“ Szent szavú prófétái kelnek, választott hadverő bajnokok támadnak ; dicsőt dicsőbb ér ; nagyot nagyobb halad meg, s megilletődéstől s ihlettől remegve állunk meg a fölséges sor előtt s nem tudjuk eldönteni, ki volt a legelső az elsők között, csak áldjuk istenünket, hogy a mieink voltak valamennyien. Ám mindannyiok közt Bem apónak még sem találni mását. Nem fényre, ragyogásra, történelmi jelentőségre sem. Ebben utálénk, meg is haladják sokan tüneményes kortársai közül. Volt, aki mélyebb nyomot hagy maga után, volt, akinek, keze magasabbra ért, kinek tettei messzebb hatoltak el. De egyben fölötte áll Bem apó minden kardforgató társainak : egyikük se jutott közelebb a nemzet szívéhez, mint a „kis öreg“ ; egyikük se valósította meg oly tökéletesen azt a fogalmat, amit a magyar nép a „magyaros hadakozásról“ alkot magának és költészetében megörökít. Bem apó ama hármak egyike, akikről, a szabadságharc alakjai közül, soha el nem múlandó emlék marad hátra a nép lelkében, szívében. Kossuth, Petőfi, Bem ! A többinek a történelem határain belül fekszik birodalma , ezeké messze túlterjed ezen. S mikor régen el lesz már mosódva a majdani ivadék élő emlékezetéből a szabadságharc történelmi tudata , ők hárman tovább élnek a halhatatlan mythoszban. Mert, mint Kossuth szónokolt, Petőfi dalolt, Bem apó meg harcolt: az emberiség szivébe van írva, mint az őskori hősök tettei. Még most is, mintha együtt érzenének, kik oly nagyon együtt éreztek valaha, kiket oly együvé zár legszentebb rejtekébe a nemzet szíve. Egyszerre hangzik ünnepelt nevek e napokban is. Kossuth irodalmi ünnepe, a kiskőrösi Betlehemjárás, a marosvásárhelyi szoborleleplezés szinte együvé esik. S kik tegnap Kossuth hatalmas szavain tanultunk lelkesülni fenséges eszményekért; ma Kis-Kőrösön és Marosvásárhelyt ujul meg szemeink előtt az elragadó emlék ez eszmények ihletett dalnokáról, s a kézről, a mely végrehajtja, amit a költő álmodik s a bölcselő kigondol. Ragyogjon is magasan, fényesen fejünk fölött e hármas csillagunk! Köd ne borítsa, és ne takarja, álnapok, álholdak el ne homályositsák sohasem. Ennek a nemzetnek szüksége van lelkesedést el nem felejteni, eszményeket követni tanulni. S az az ércbe öntött hitvallás ott Marosvásárhely főterén — istennek hála, diadalmasan hirdeti, hogy feledni nem, de tanulni akarunk. Úgy legyen! ___________ A király következő kéziratát közli a mai hivatalos lap : Kedves Tisza! Már ismételve kijelentettem, mennyire fekszik szívemen, hogy azon áldásos tevékenység, mely már évtizedek óta a sebesült és beteg harcosok szenvedéseinek enyhítése érdekében a monarchia itteni részében tényleg mutatkozik , immár magyar koronám országaiban is átültetve erős gyökeret nyerjen. Nagy megelégedéssel tapasztaltam ennek folytán ennek e részbeni előterjesztéséből, hogy magyar Kormányom az önkénytes betegápolás és háború alkalmával leendő segélynyújtás szabályozását jelenleg ép oly buzgóan, mint értelmesen felkarolja, és azon hazafiasság és részvétnél fogva, mely a haza szolgálatában nehezen sújtott harcosok iránt a lakosság minden rétegében mindenkor nyilvánult, nem is kételkedem, hogy az eredmény a magasztos ügynek, valamint saját személyes óhajtásaimnak meg fog felelni. Mint legfőbb védnöke az osztrák-magyar birodalomban fennálló összes önkénytes segélyegyleti intézménynek, ez ügy sikeres fejlesztésének és rendszésének leghathatósabb előmozdítását önnek legmelegebben szivére kötvén, s azon kiváló érdek tanúsításira, melylyel ez intézmény irányában viseltetem, — a mint ezt már folyó évi ápril hs 5-én önhöz intézett kéziratommal kijelentem, — testvérem Károly Lajos főherceg urat védnöki helyettesül kijelölvén, azon reménynek vélik kifejezést adhatni, hogy a segélyegyletek alakítása immár mindenhol életbe léptetve, azok üdvös működése nem sokára örvendetesen fog nyilvánulni. Kelt Bécsben, 1880. évi október hó 12-én. Ferencz József, s. k. A szerb omladina, mint a „Neue Temesváres? Zeitzung“ értesül, rendszeresen megkezdette üzelmeit. Az izgatás fészke Nagy-Kikinda, vezérei pedig Vlajko. A „PESTI HÍRLAP» TÁRCÁJA. A „kis szürke ember“. (Apró vonások a nagy ember életéből.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Még nem volt 21 éves, már tekintély volt a mathematikai tudományokban és a műszakiak- ban. Kedvenc tudománya volt a vegytan. Irodalmilag is mivelte mind e tudományágakat. Jeles szakkönyve van, lengyel nyelven, a pálinkafőzésről. Épen egy kitünőnek ismert munkát fejezett be a gőzgépekről, mikor a lengyel forradalom kiütött. Földhöz vágta a tollat s fölvette a rajtpajcslit. Ez volt az ő fegyvere a csatákban. Ezzel verte vissza, mint a tüzérség parancsnoka Dembinszki alatt, a Narewen átkelni szándékozó orosz hadsereget, mely csatáról egy katonai író azt mondja, hogy ha ez alkalommal a gyalogság és lovasság is úgy viseli magát, mint a tüzérség , az orosz sereg megsemmisül. „Olyan pretekciót még nem tartottak, mint ekkor ez a kis összeégett professor.“ Mert tudnivaló, hogy Bem tanár volt a varsói tüzériskolában. Ott történt vele, hogy amint a Bougrov-rakéták töltögetését mutogatta tanítványainak, az üst felrobbant. Bem állt hozzá a legközelebb. Összesült az egész ember, bőre lement a ruhával, de megélt. Halhatatlan volt !* Csak a csatatéren érezte jól magát. „Hány tudományból lehetett volna egyetemi tanár, sóhajt föl egy német ismertetője, de természete nem vette be a csendes levegőt. Kénnel és salétrommal kellett annak telítve lenni, hogy Bem tüdejének élvezhető legyen.“ * Nem véletlen dolog az, hogy Bem szobrát épen Marosvásárhelyrt állították föl. Ez a székelység főhelye. Bem a székelyeket szerette legjobban valamennyi katonája közt, s velük vívta ki legszebb diadalait. E város volt utolsó hadműveleteinek középpontja, s itt töltötte legutolsó idejét a szerencsétlen segesvári csata előtt is, hol Petőfi elesett. Mint Homer születéshelyének dicsősége, ury versengett sok más vidéke a két magyar hazának a fölött a dicsőség fölött is, hol állittassék föl a szobor. A marosvásárhelyiek végre az 1861-ben Budapesten tartott első honvédgyűlés elé terjesztették az ügyet, s ez Marosvásárhelyet mondta ki legilletékesebbnek. A város és szék ez alkalommal arra is ígéretet ten, hogy haza szállíttatja az Aleppoban porló hős hamvait. De ez utóbbi abban maradt. A szobor azonban meglett. Gyűjtésekből több került össze rá 15 ezer forintnál. Huszár Adolf úgyszólván minden nyereség nélkül vállalkozott a szobor elkészítésére, melynek talapzata ditroitból, a Ditró mellett talált igen szép gránitszerű kőből készült. A szobor merész, méltóságteljes állásban mutatja a tábornokot. Jobb kezében látcső, baljában a megemelt kard, és a historikus lovagostor. Jobb lába előre feszül, a bal egy kettétört ágyú csövére támaszkodik. Vállán könnyed katonaköpeny, festői fedőkben, elől szabadon hagyva mellén a honvédattilát. Tekintete mintha a csatatéren nézne végig. Emelkedett felfogású, életet mutató s mégis szoborszerűen nyugodt munka, tele inspirációval. * A székelyek nem tekintették embernek. Most is azt hiszik, abból a fajtából való, mint Csaba királyfi, aki még egyszer haza jön. Nem lehetett azt megölni golyónak, hát még betegségnek. Szent hitük volt ez. S mégis féltették a csatában. Mikor Szebent bevette, a székelyek egy része még csak lándzsával volt fölfegyverkezve ; de azért igy is beugrottak a tüzet-vasat okádó sáncokba. Bem gyönyörködve biztatá őket: „Nye féli székeli !“ „Nem is félünk mi, apó — mondák azok — de maga elpusztuljon innét, mert maga helyett nincsen másik.“ * A székelyek után a bécsi légionáriusokat szerette legjobban. Derék, műveit, könnyűvérü gyerekek voltak azok, csupa diák és fiatal mesterember. — Egy részük Breszlern-Sternau Ernő vezetése alatt már szeptember közepén (1848) leérkezett Pestre, de Bécs meghódolása után nőtt csak számuk 2000-re. Nagy ünnepélyességgel szentelték föl zászlójukat a múzeumtéren nov. 26-án. Egyik vezetőjük, Mothey elesett még a horvátok elleni harcban, Breszlernt pedig Windischgrätz végeztété ki, s nem láthaták meg Erdély bérceit, hol vitéz bajtársaik Bem alatt legnagyobbrészt harcban hullottak Mai számunre 14 oldalt tartalmaz.