Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-10 / 281. szám
, az árvaügyek megdöbbentő kezelését az ország számos vidékéről conkrét tényekkel illustrálják. E levelek közül több az illetők által receptese mellett magának a miniszterelnök úrnak is megküldetett, s miután a miniszterelnök úr, a Grünwald Bélának adott válaszban azt a felszólítást intézte mindenkihez, hogy tudassanak vele concrét bajokat, s ő azonnal intézkedni fog , tehát az illetők több oldalról tudósították a miniszterelnök urat concrét bajokról. A levelek egyelőre csak bizalmasan írattak jegyzi meg a „Mag,“ de ha a miniszterterelnök úr nem volna hajlandó beváltani szavát, mindazok nyilvánosságra fognak kerülni. A pénzügyminiszter, az illetékszabási hivatalokat, az adófelügyelőségekkel szorosabb kapcsolatba kívánván hozni, azokat az adófelügyelők kerületeinek megfelelőleg szaporítja, s így a mostani 37 illetékszablási hivatal helyett, jövőre 45 lesz , erre — egyelőre — 40 ezer forintnyi átalány fel is van véve a jövő évi költségvetésbe. Az igazságügyminisztériumban akként számítanak, hogy az ügyvédi rendtartástárgyalását az enquete e hó végén vagy a jövő hó elején teljesen bevégzi. Elvi jelentőségű és nagyobb mérveket öltő viták, az ügyvédrendtartás hátralevő szakaszainak tárgyalásainál már nem igen várhatók , legalább nem oly mérvben, mint a javaslat eddig letárgyalt részeiben. Az ügyvédrendtartás befejezte után a közjegyzői törvényjavaslatra kerül a sor. E javaslat édes testvére az ügyvédi rendtartásnak. Az intenziók ugyanazonosak. Egy kéz munkájának látszik mind a kettő. Az enquetebe, mint az „E-r“ értesül, a felfolyamodási bíróság néhány tagján kívül 4 budapesti kir. közjegyző hivatott meg. Ezek Gorove Antal kamarai elnök, Jeszenszky Dana,ökröss Bálint és Rupp közjegyzők. A megyei kiadások és átalában a megyei házipénztárakról a belügyminiszter törvényjavaslatot szándékozik beterjeszteni. Az illetékkiszabási hivatalok legközelebb szaporíttatni fognak. A fenálló 37 hivatal, — mint az „Orsz. Ért.“ írja — 45-re emeltetik, hogy azok a közigazgatási területbeosztásnak inkább megfeleljenek s különösen az adófelügyelői intézményyel szorosabb kapcsolatba fognak hozatni. Különben e tárgyra vonatkozólag a pénzügyminiszter törvényjavaslatot fog az országgyűlés elé terjeszteni, mely az illetékkiszabási hivatalokat átalában újonnan szervezni lesz hivatva. — A m. kir. honvédség fegyvereinek italakitását tervezi a honvédelmi minisztérium. — Miután a közös hadsereg fegyvereinek nagyobb része már átalakítatott, szükségessé vált a honvédség fegyvereire nézve is megtenni ez intézkedést, annyival is inkább, mert mozgósítás esetén az első felszerelésre szükséges töltények elfogytával a közös hadügyminiszter köteles ellátni töltényekkel a honvédséget ; ennélfogva ennek fegyvereit is hozzá kell alkalmazni a nagyobb horderejű töltényekhez. Ez átalakítása sokkal drágább magánvállalkozói ajánlatokkal szemben a bécsi arzenálban fog eszközöltetni. (Orsz. Ért.) POLITIKAI SZEMLE. Montenegró fejedelme türelmetlen. Nikita úr többé nem akar várni s azzal fenyegeti a portát, hogy ha a hatalmak pár nap alatt nem szánják rá magukat a fegyveres akcióra, akkor ő ránt kardot és vitéz csomnagorc ; csapatait az antivárii táborból hősi elszántsággal haza vezényli. Részünkről ezt tartanók a legbölcsebb cselekedetnek az adott viszonyok közt. Európának semmi szüksége nincs rá, hogy Nikita kedvéért saját békéjét tegye kockára. Gladstone uram pedig elég dolgot talál odahaza is, ha az irráják közt szerte néz, hogysem kénytelen legyen a porta belügyeibe hivatlan beavatkozással magának dolgot keresni. De hát a diplomácia bölcsesége mindig más eredményre jut az okoskodásban, mint egyébb halandó természetes észszel. Az összes kabinetek elfogadták Anglia abbeli javaslatát, hogy a porta kötelezettségeinek teljesültéig egyesült erővel egy kikötőt foglalnak el az aegei tengeren kézi zálog gyanánt s már ki is adatott a rendelet, hogy a flotta 48 óra leforgása alatt útban legyen Cattaróból s Teodoból kelet felé. Melyik lesz a kiválasztandó objektum : Smyrna vagy — S z a t o n i k i ? — ezt ez óráig semmiféle laikus nem is gyaníthatja. A hatalmak készséggel belemennek ez uj okkupációba a nélkül, hogy fontosságát mérlegelnék s következményeiről fogalmat adni mernének a világ előtt. De a relytély nem maradhat relytély sokáig : pár nap múlva a porta legújabb jegyzékére megkerül a hatalmak együttes válasza, abból majd konstatálhatjuk, hogy nem rejti-e az új okkupáció egy Európai konfliktus csíráját méhében? Egy párisi távirat szerint az európai tüntetés célja csakugyan nem volna egyéb, mint Smyrna és Szaloniki elfoglalása. De már akkor ha ez csakugyan igaz, nincs messze többé az évek óta megjósolt európai háború. Az angol kabinet egyik tagja tegnapelőtt a keleti krízis felől így nyilatkozott egy hírlapíró előtt: Az angol kormány el van határozva tétova és meghátrálás nélkül végrehajtani azt a politikát, melynek kezdete a hajóhadak tüntetése volt. Az angol kormány egyszerűen képtelenségnek tartja azt a beszédet, mintha a hatalmak háborút viselnének Törökország ellen, hisz ily konfliktusnak a szultán és több pasalik okvetlen áldozatul esnének. Az angol kormány el van határozva, hogy az ügyet most befejezi még akkor is, ha egyik-másik hatalom az akciótól visszariadnék, mert a kabinet egyhangúlag kimondott nézete az, hogy a megoldás bármely indoka elhalasztása csak egy ládaszerű tüzet hagyna hátra a keleti népek közt, mely csakhamar egész délkeleti Európát elárasztaná. E veszélynek csak rögtön is határozott akcióval lehet elejét venni. — így az angol minister. De a Balkán félsziget új rendjének természetes következményeit, a pánbolgár törekvéseket, a keleti népek ruszszifikációját elfeledték Gladstoneék ? Igen helyesen iz a „N a t io n a 1 Z tg.“ midőn a veszélyekre utal, mely a mostani európai politikából s Gladstone vezényletéből a világra háramlik. Szerinte a whig-kabinet edző célokat követ s Gladstone mindössze pártérdekeknek, respektive saját érdekeinek szolgál az erőszakos európai akcióval. Ő ugyanis féltékeny a prestigere, melyet vetélytársa, a volt miniszterelnök, Beaconsfield lord magának szerzett s e respektushoz hasonlót szeretne most Gladstone saját kedves énjének is szerezni, persze más utakon. Tudja, hogy az akció révén juthat vezérszerepre a külpolitikában s ő csak erre vágyik, hogy aztán vele az angol parlamentnek imponálhasson. „Azt értjük — végzi be cikkét a „Nat. Ztg.“ — ha az európai konzervatív hatalmak Gladstonet kalandjaiban követik s kíséretükkel mintegy egészségrendőri felügyelet alatt tartják őt, — de amint a dolgok sora most áll, tartanunk kell tőle, hogy Gladstone elmebaja ráragad a hatalmakra is.“ Hadd írjunk egy kis örvendetes újságot is: a bolgár milicek s a sofiai orosz consulatus közt apprehensio támadt. A bolgár katonák megorroltak érte, hogy a muszka katonai attaché szemlét tartott felettük, holott erre csak a föléjök rendelt tábornokok birnak joggal. No de aligha sokáig tart a feszültség s ha a bolgár katona nem engesztelődik, majd kér helyette bocsánatot az orosz konzultól Sándor fejedelem maga. Magyar-németek és német-magyarok. (A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája.) Azokhoz, miket egy kitűnő toll a „Pesti Hírlap“ utolsó számaiban a magyarországi német hírlapirodalomról mondott, én is szándékozom néhány megjegyzést tenni. Szemben azon ténynyel, hogy az utolsó évtizedben, melyben a magyarosítás minden téren bámulatos haladást tett, épen csak a határainkon belüli irodalom nemzetiesedése sikerült legkevésbé, e kérdés oly aktuális és akut, hogy nem lehet azt elég behatóan és elég különböző oldalról megvitatni. Mindenekelőtt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy nem vagyok dauvm, legalább nem abban a türelmetlen, idegen nyelveket és idegen műveltséget perkorreskáló értelemben, melyben e szót a bécsi sajtó ránk magyarokra akalmazni szokta. Nem vagyok hauvm annyiban, amennyiben létezhetik becsületes magyar ember, ki napjainkban, a nemzetiségünk és nyelvünk fennállásának szilárd alapokra fektetéséért vívott heves küzdelmek e nehéz napjaiban, a szó tiszteletreméltó, nemes értelmében ne legyen chauvip. Tisztelettel meghajlok a nagy és elterjedt német irodalom előtt és bevallom, hogy a magunk irodalma, különösen a régibb, sokat köszönhet neki. Schiller és Göthe befolyása a Kazincy-Kölcsey korszakra, Heineé a Petőfivel kezdődő újabb iskolára, tagadhatatlan. És ami a zsurnalisztikát illeti, nagy élvezettel el tudom olvasni a Spitzer szellemtől sziporkázó bécsi séta-sarcasmusait, vagy a Speidel lapidáris sztylű burgkritikáit. Kellemetlenül érintett azonban mindig, valahányszor Magyarországban megjelenő lapban hasábos fejtegetéseket láttam valamely itteni német előadásról (olvasni nem igen olvastam), pedig a német mű-vészetet csakúgy becsülöm, mint a német irodalmat — a maga helyén és ha Bécsben vagyok például, a legáhitatosabb műélvezettel végighallgatom a Burg valamely kitűnő előadását. Mindent a maga helyén. Bécsben német műélvezet és német irodalom, Budapesten magyar művészet és magyar irodalom. Ez a dolgok természetes rendje. Azt mondják a magyarországi német irók, hogy ők is magyar irók, „németül iró magyarok“, mint egyik közülök magát tavaly megjelent könyvének előszavában a külföldnek bemutatta. Én ezt tagadom. Magyar iró csak magyarl iró ember lehet. A németül iró magyar emberek nem magyar irók; Magyarország nem ismerheti el magáénak és Németország ebben teljesen igazat ad nekünk, amennyiben — mint igen sokszor láthatták — a maga részéről az illetőket nem ismeri el német íróknak, fel nem tehetvén, hogy valamely más nemzet fiának az legyen ambíciója, hogy idegen nép irodalmát szolgálja. Azt mondják, hogy németül ugyan, de magyar szellemben írnak. Szép, nagyon szép, de ha minden írónk magyar szellemben irt volna — németül, bizony szomorú irodalomtörténetet írhatott volna Toldy Ferenc. „A külfölddel megismertetnek.“ Ne ismer- t tessenek. Ha van külföldre világra szóló nagy zsenink, majd felkeres a külföld maga, megismerkedni irodalmunk ama jelesével. Petőfinek esze ágában se volt a külföld és névszerint a német irodalom, midőn halhatatlan dalait irta. Ő csak magyar akart lenni ; „chauvin“nek nevezték volna, ha ez a szó már akkor létezik. Nem kereste a külföldet és nem hizelgett fordítóinak, mint ezt Beck Károly, ki mint ilyen közeledett hozzá, maga beszéli el hátrahagyott irataiban. E szerencsétlen költői talentumnak, ki ha magyar maradt volna, most jeleseink közt foglalna helyet, míg „németül író magyarsága“ folytán, most sem az egyik, sem a másik nemzet nem méltányolja érdem szerint kétségkívül nagy költői tehetségét; mondom, e boldogtalan német-magyarnak , kereken szemébe mondta Petőfi, hogy nem ismeri el magyarnak. Petőfi csak saját nemzetének akart írni, magyar volt minden izében, müvei alkotásánál esze ágában se volt a külföld, s ma mindazonáltal az egész müveit világ ismeri Petőfit. Vagy tán nem is „mindazonáltal, hogy“, tán inkább „épen azért, mert“ költészete csakis magyar PESTI HÍRLAP 1880. október 19. A bányakerületi evang. egyházkerület közgyűlése. (Az uj felügyelő beiktatása.) — október 9. Az ünnepies kögyülés ma délelőtt 9 órakor kezdődött meg a Deák téri evang. iskola nagy termében. A kerületi képviselők, világi egyházi elöljárók teljes számmal megjelentek a beiktatási ünnepre s a karzaton diszes hölgyközönség foglalt helyet. A tegnapi előértekezlet megállapodása szerint felolvastatott a felügyelő-választásról szóló jegyzőkönyv, amelynek értelmében Fab i n y i Theofil jegfitélőszéki tanácselnök személyét emelte a bizalom a kerület felügyelőjévé. Fabinyi éljenzések között lépett a terembe. Magyar díszruhában volt, mint a kerület világi elöljáróinak legnagyobb része. A megérkezett előtt Szeberényi szuperintendens kinyilvánítá a választás eredményét, s föltette a szokásos kérdést, hogy „hajlandó-e a választásban megnyugodni, s a bele helyezett bizalmat elfogadni ?“ Az új felügyelő határozottan felelé: „Elfogadom.“ Erre az egész gyülekezet a püspök felszólítására a templomba vonult, ahol Győry Vilmos lelkész emelkedett hangú imát mondott. Az isteni tisztelet lefolyása alatt a beiktatandó felügyelő az oltár előtt foglalt helyet. Istentisztelet után a gyülekezet ismét visszavonult a terembe, ahol Szeberényi püspök üdvözlé a felügyelőt. Ezzel felolvasta a püspök az eskümintát, amit Fabinyi erős hangon utána mondott. Az eskütételt a gyülekezet felállva hallgatta. Eskü után Fabinyi elmondá megnyitó, s illetőleg programmbeszédét, amelyben kijelenté, hogy komoly aggodalom érzelmével foglalja el helyét, mert érzi a felelősség súlyát és a feladat nehézségét. Elfogadta fa reá ruházott két felügyelőséget, s az eskü és az utasítások megszabják kötelességét, — azonban ,miután tevékenységének ezek tág tért hagynak, kötelezve érzi magát teendői körét, szellemét, álláspontját kifejteni. Fő törekvése az egyház iránti hűség. (Éljenzés.) Ez vezeti minden tetteiben. A mi magát az egyházat illeti, ennek hajóját biztos révben látja. A jelen kor felvilágosodottsága mellett oly biztos alapon áll az egyház, hogy veszélytől nem tarthatni. A feladat csak az, hogy a belső gyarapodás, fejlődés mozdíttassék elő. Ez azonban nagy tevékenységet igényel. Az 1868. f.3. t.-c. rendeletei után is sok az egyház jogos kívánni valója a kormánytól. — A jelen kor egyik legfontosabb, de legnehezebb feladata a vallásos buzgóság fejlesztése. Másik fontos feladat, a melyre mindnyájunk közreműködése szükséges : a lelkészek illő javadalmazása. Az értékek roppant változása mellett a lelkészek állapotában változás alig történt, s akárhány lelkész nélkül