Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)

1880-10-19 / 290. szám

Budapest, 1880. II. évf. 290. szám (640.) Kedd, október 19. Előfizetési árak Szerkesztési iroda: » képei heti melléklettel együtt i BBHBk B| Btllapettes, aider ut.i 7., I. cm. Egész évre........14 fit — kr. BTTM ----------- — PH Hl __ bov. a­­.p Mtllrmi ré.MtállMO uiiiMMt Félévre 7 __ bSi­gdil wKfyRUf jtfxjkk fffinCUH pEt Rn Bn MM HHKk MB SB kőelemén, intésendö. Negyedévre’.'::: 3 50 U IP8 ffl| “IF 1 lllf tg gnl H fi IhI Egy hóra.. .i 30 „ ||jLg Vuk Hg §S ||| H JpH» pjUj» Uio.uk vluu n.m «útnak. ^8A,ATret,,a­ Si FA­­­B iiim fflr ^Kiadó?,vata,: Vidéken 5 kr. EH pLra, Sgwjgi Pl gg Kg lg 13 [gLn. |g§ Budapest, nador-utca 7. ----------- Hl Stítsk­il KESaS^ 9aS Sj Hl ES B m |fS B8B3l fiVTmB H kara u elSfl.etés ek és a lap aaéy .fr ..... . .... _____ kUdétéra von.tko.6 felvólamláwh * képes melléklet külön: _____ inténondSk. :::::::::::ÍV POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések ■egyedévre...................... 1 „ \ . / .V "0$*a kiadóhivatalban Tétetnek fel. Százalék nem adatik. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL. ^ "EfESHISÍT KAPTÁK I­I. ÁTVIVAI.ÓK. képtár, vasárnapokon d. e. 10­1-ig fölváltva az éti társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. - Kátfágóhíd a 80« a gyűjtemények valamelyike , a könyvtár pedig ház. ) — Magyar tudományos akad roksári­ ut végén a vám mellett. - Torol­o Vartil K­athalitrna . A VMa* ( Nemzeti múzeum­. (Muzeum-körut.) minden hétköznapon 9­1-ig. - Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) A ház a régi a városház-téren, az uj a­lapot»­aeau KatHOUKUS .a. Jt­eier . Nyitva : d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- ipari muzeum. (Sugár-út, a képzőművé- utcában 24. u. a.­­ Városi vigadó is protestáns . Ford. a természet- és néprajzi­ tár; kedden és pentek­tájában. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénte­­szeti társulat háza.) — Királyi vár és (redonte) ai aldonatoron. — Állatkert ,, görög-orosz: Sertius ken az ásványtár; szerdán és szombaton a ken 9—1-ig.­­ Országos képzőmüvés várkert Budán, az udvar távollétiben mint a városligetben. A mai szám tartalma: A Metternich-iskola. — Politikai hírek.­­ A delegációk. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudo­mány és irodalom. — Színház és művészet. — Láto­gatás a nemzetközi flottánál. — A francia szerzetesek kiűzése. — A cár és fia. — Csipkebokor. — Táviratok. — A lengyel ifjak Budapesten. — Sport. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — A budap. értéktőzsde. — Tárca : Csiky Gergely. — Regény csarnok. Egy párisi gamin utazása a föld körül. — Vegyes. — Törv. értesítő. — Hirdetések. A Metternich-iskola. A monarchia törvényhozásának harmadik faktora:a delegáció, holnap kezdi meg ülésezését. Minden évben nagy érdekkel, mond­hatnék izgatott feszültséggel szokás várni azon meglepőnek remélt, de, fájdalom ! rendesen na­gyon közönséges alakban megjelenő külügymi­niszteri nyilatkozatokat, melyek a monarchia diplomatáinak bölcsességét a bámuló adófizetők előtt bengáli világításban tüntetik fel. Ezt a kiváncsiság kielégítésére teszi az atyai gondos­kodású kormány. Van azonban a delegációknak még más dolguk is, mint tudomásul venni a külügyi hi­vatal kétes értékű leleplezéseit. Ők állapítják meg a hadügyminisztérium költségvetését; ők tömik azt a borzasztó Molochot, mely folytono­san elnyeléssel fenyegeti az egész monarchiát. Valamint szemfényvesztés pusztán, és egyéb semmi a külügyi politika ellenőrzése, épen úgy komédia a hadügyi költségvetés megszavazása is. Delegációinkban mindig van elég előzékeny­ség arra, hogy néhány jelentéktelen törléstől eltekintve, változatlanul megadják mindazt, amit a hadügyminiszter az országtól követelni jónak lát. Nem akarunk most afelett vitázni, hogy mennyiben célszerű és a parl­amentáris rend­szerbe­nm­ennyire szeleillő intézmény a delegáció, tényleg megvan, s bármint gondolkozzunk róla, bármily élesen megtámadjuk — a jelenlegi ál­lamjogi rendszer teljes felforgatása nélkül nem is képzelhetjük megszüntetését. Már­pedig inkább maradjon meg a delegáció, semmint ily áron szabaduljunk meg tőle. Hanem annyi bizonyos, és ezt nem szabad elhallgatnunk, hogy ha gyönge faktor a dele­gáció, még gyöngébbé, még haszontalanabbá tétetik azon emberek által, kik ott irányadók és szóvivők. A delegáció utóvégre is a parlia­ment bizottsága, s ha volna erély és tudás tag­jaiban, úgy az intézmény minden rosszasága da­cára tehetnének valamit az ország terheinek könnyítésére, meg a külügyminiszter fantáziájá­nak korlátba szorítására. Azonban Isten ments,hogy ebből bármikor történnék valami. A hadügyi költségvetés min­dig szépen megszavaztatik, a külügyminiszter kijelentései tudomásul vétetnek. Dehogy szánná rá magát valamelyik delegáció, hogy oly rezo­­luciót hozzon, mely irányadóul szolgálhatna, külügyi politikánk számára. Ez túlságos meg­sértése volna a külügyi politikát hagyomá­nyosan burkoló olympusi nymbusnak. Mint ezekből gyanítható, mi nem nagy lelkesedéssel üdvözöljük a delegációt, s műkö­­­désétől nem sok eredményt várunk. Egészsége­sebb politikai viszonyok között e pillanatban erélyes felszólítást intéznénk a delegáció tagjai­hoz, hogy tegyék meg kötelességüket és vesse­nek véget a hadügyi és a külügyi politika te­rén oly merészen jelentkező s a monarchia jö­vőjét aláásással fenyegető törekvéseknek. A hadügyi költségeket nem bírjuk el; tudja ezt a legutolsó gyerek a monarchia mind­két felében, csak a delegátusok nem akarják belátni, hogy anyagilag tönkrement országok hadseregére nagyon kár oly töméntelen pénzt költeni. A külügyi politika céljaival senki sincs tisztában. Ausztria-Magyarország, még mindig a Metternich-féle hagyományokon élősködve, a ti­toktartásban találja a legnagyobb boldogságot; nincs az sem Angolországban, sem Franciaor­szágban, hogy a külügyi hivatal meg egy ud­vari kotteria volnának a feltétlen urak az or­szág legvitálisabb kérdéseinek eldöntésében. A „pour vous sans vous“ royalista elv régen le­járta magát, s a külügyi palota nagy emberei bár­mily korlátolt eszneknek tartják az alattvalókat, azért ezeknek még Ausztria-Magyarországon is megvan azon joguk, hogy közvetlenül befolyhassa­nak sorsuk intézésére. A XIX. század utolsó ne­gyedében ez tulajdonképen kérdés tárgyát sem képezhetné. E visszás állapotok orvoslását kivánnák a delegációktól. Az volna kötelességük, hogy végre erélyes akciót kezdjenek a hadügyi ter­hek könnyítése érdekében, és hogy véget ves­senek a külpolitikát burkoló hajpáros s szégyen­letes titkolózásnak. Ezt kívánnák tőlük, de nagyon jól tudjuk, hogy kívánságunk nem fog teljesülni. A delegációk holnap ülnek össze Budapesten. Az osztrák delegátusok tegnap már értekezletet tartot­tak Bécsben. Az alkotmánypárti delegacionális többség elnökül ismét Coronini grófot jelöli, alelnökül Auersperg Adolf herceget szemelték ki, de ez mandátumát letette. A pénzügyi bizottságba következő 11 delegátust jelö­lik : Sturm, Klier, Demel, Plener, Russ, Bareuther, Beer, Oppenheimer, Roess, Ritter és Stöler. Az autonomista pártbeli delegátusok Grocholskinál tanácskoztak. — A magyar delegatió kormánypárti többsége elnökül Tisza Lajost, alelnökül Haynald Lajos kalocsai érseket jelöli. Mai számunk 10 oldalt tartalmaz. A^PESTI HIRLAP^TÁRCÁJA^ Csiky Gergely. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Mintha csak látnám, mint döbben meg s ! talán boszankodik a „Proletárok“ költője,­­ ahogy e kis karcolat fölött meglátja a nevét. ! — Hát már megint ?! . . . Uram isten,­­ csak nem fejeztem be újra valami új színművet akaratomon és tudtomon kivül?! Bizonyosan ez lesz a költő első gondolatja , s azért villannak meg homlokán a türelmetlenség és harag villámai.­­ Mert mostanában folytonosan ezzel üldözték a költőt a lapok. Alig múlt el nap anélkül,­­ hogy egyik-másik lapunk Csiky Gergely vala­mely készülendő, vagy már befejezett színmű­véről ne tett volna említést. A költő elmén né­hány napra egyik vidéki jó barátjához­­ pi­henni s íme, mire megjön, azt olvassa a lapok­ban, hogy a vidéki csöndben új színművet fe­jezett be. Máskor jóbarátjaival lerándul a muszkái szőlőhegybe, hogy ottan rokonai köré­ben egypár kedélyes családias napot töltsenek, — mire megjön, az első lap, amely kezébe akad, ritkított betűkkel hirdeti, hogy Csiky Gergely a muszkái szőlőhegyben egy eredeti új színművet fejezett be — Azt hiszik talán, hogy nekem színmű­­gyáram van ? ! — szokta mondani mosolyogva a költő, az alaptalan híreket olvasva. Hhjah, könnyű nekik ! Ők nem írnak „Proletároka­t,“ nyomban rá „M­uká­­n­y­­­t“, nem fordítanak Sophoclest, Molieret, Tavit, Plautust, Choppet s közbe-közbe nem vetnek a papírra egy-egy hosszabb-rövidebb el­beszélést, mint teszi azt Csiky Gergely, a­ki­ben amilyen bámulatos a teremtő erő, olyan csodálatos az az erélyes, kitartó, fáradhatatlan munkaképesség, melylyel csak ritka gém­­eket ajándékoznak meg a kegyes múzsák. Megszokták tőle a rendkívüli munkás­ságot, azért csapnak a szélsőségbe s hrat­nak vele minden harmadik hétben egy-egy szín­művet. Hát hiszen bár úgy lenne ! . . De arra még Csiky Gergely sem képes. Pedig ha valakiről, róla el lehet mondani, hogy szinte gőzerővel dolgozik. Termékenység­ben Szigligetivel vagy Jókaival lehet csak ösz­­szehasonlítani. Csak egy rövid pillantást kell vetnünk irodalmi pályájára, hogy erről meg­győződjünk. Öt éve, hogy Csiky Gergely a magyar Parnassus fölkentjei közé lépett. Öt év nem nagy idő, de ha végigtekintünk azon a munkásságon, melyet Csiky Gergely ezalatt ki­fejtett, szinte kétkedő bámulattal kérdezzük : hát mindez valóban egy ember műve ? ! Öt évvel ezelőtt nyerte meg a „Jós­lat“ a Teleki jutalmat s azóta a „Janus“, a „Ma­gus“, az „Ellenállhatatlan“, a „Proletárok“ kerültek színre. Legutolsó pályanyertes vígjáté­­kát, a „Bizalmatlant“ még nem is adták s ezen a héten már színre kerül a „Mukányi“. Öt év alatt irt hét színdarabot, az akadémia pályáza­tain nyert kétszáz darab aranyat, lefordította az egész Sophoclest , Wagner „Valkür­­jét“ s még öt-hat más színművet. Közbe folytonosan írt elbeszéléseket és rajzokat, körül­belül másfél évig tanárkodott, néhány hónapig mint hírlapíró működött s legújabban mint az akadémia és a Kisfaludy-Társaság tagja s a nemzeti színház drámabirálója bokros, azaz job­ban mondva: „babéros teendői“ mellett nagy lelkiismeretességgel olvassa és bírálja a beadott műveket. Mindezt öt év alatt! Mily ritka költői ter­mékenység s mily csodás tevékenység kellett ehhez! Hány „nagy írónk“ évtizedes csiri-csári munkássága eltörpül csak a „Proletárokkal“ szemben ?! Önkénytelenül azt kérdezi az ember, e munkásságon végigtekintve : hogyan dolgozha­­tik az az író, a­ki ilyen produktivitást képes kifejteni, hány órát ül egy nap az íróasztal mellett, mint teszi az éjszakákat nappalokká s mennyire szakit minden szórakozással, hogy egészen a munkába temesse magát ? ! Hát bizony mindennek a titokzatos dolog­nak két nagy bibéje van ! Először az, hogy Csiky Gergely isten kegyelméből igazi köl­tő s másodszor, hogy a maga szorgalmától igazi tudós. Tessék elhinni, csupán ez a titka az ő rendkívüli csodás munkásságának ! A köl­tői ihleti a világos fő,­­ csak ez és semmi más ! Mert hát, az időmennyiséget tekintve, Csiky Gergely nem dolgozik valami sokat. Igaz, hogy ha­­ akarja, egy éjszaka megír egy érdekes novellát , anélkül, hogy íróasztala mel­lől csak föl is kelne, de hát ő sohasem ír csak úgy hevenyében, koncepciója mindig tiszta, vi­lágos s minden munkája, mielőtt még tollat

Next