Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)
1880-10-19 / 290. szám
Budapest, 1880. II. évf. 290. szám (640.) Kedd, október 19. Előfizetési árak Szerkesztési iroda: » képei heti melléklettel együtt i BBHBk B| Btllapettes, aider ut.i 7., I. cm. Egész évre........14 fit — kr. BTTM ----------- — PH Hl __ bov. a.p Mtllrmi ré.MtállMO uiiiMMt Félévre 7 __ bSigdil wKfyRUf jtfxjkk fffinCUH pEt Rn Bn MM HHKk MB SB kőelemén, intésendö. Negyedévre’.'::: 3 50 U IP8 ffl| “IF 1 lllf tg gnl H fi IhI Egy hóra.. .i 30 „ ||jLg Vuk Hg §S ||| H JpH» pjUj» Uio.uk vluu n.m «útnak. ^8A,ATret,,a Si FAB iiim fflr ^Kiadó?,vata,: Vidéken 5 kr. EH pLra, Sgwjgi Pl gg Kg lg 13 [gLn. |g§ Budapest, nador-utca 7. ----------- Hl Stítskil KESaS^ 9aS Sj Hl ES B m |fS B8B3l fiVTmB H kara u elSfl.etés ek és a lap aaéy .fr ..... . .... _____ kUdétéra von.tko.6 felvólamláwh * képes melléklet külön: _____ inténondSk. :::::::::::ÍV POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések ■egyedévre...................... 1 „ \ . / .V "0$*a kiadóhivatalban Tétetnek fel. Százalék nem adatik. SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL. ^ "EfESHISÍT KAPTÁK II. ÁTVIVAI.ÓK. képtár, vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva az éti társulat tárlata. (Sugár-ut, saját dig megtekinthető. - Kátfágóhíd a 80« a gyűjtemények valamelyike , a könyvtár pedig ház. ) — Magyar tudományos akad roksári ut végén a vám mellett. - Torolo Vartil Kathalitrna . A VMa* ( Nemzeti múzeum. (Muzeum-körut.) minden hétköznapon 91-ig. - Országos démia. (Ferenc József-tér saját ház.) A ház a régi a városház-téren, az uj alapot»aeau KatHOUKUS .a. Jteier . Nyitva : d. e. 9-1 óráig, hétfőn és csütörtökön képtár (Eszterházy-féle) az akadémia palo- ipari muzeum. (Sugár-út, a képzőművé- utcában 24. u. a. Városi vigadó is protestáns . Ford. a természet- és néprajzi tár; kedden és pentektájában. Nyitva : vasárnap, szerdán és pénteszeti társulat háza.) — Királyi vár és (redonte) ai aldonatoron. — Állatkert ,, görög-orosz: Sertius ken az ásványtár; szerdán és szombaton a ken 9—1-ig. Országos képzőmüvés várkert Budán, az udvar távollétiben mint a városligetben. A mai szám tartalma: A Metternich-iskola. — Politikai hírek. A delegációk. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Látogatás a nemzetközi flottánál. — A francia szerzetesek kiűzése. — A cár és fia. — Csipkebokor. — Táviratok. — A lengyel ifjak Budapesten. — Sport. — Napi hirek. — Törv. csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — A budap. értéktőzsde. — Tárca : Csiky Gergely. — Regény csarnok. Egy párisi gamin utazása a föld körül. — Vegyes. — Törv. értesítő. — Hirdetések. A Metternich-iskola. A monarchia törvényhozásának harmadik faktora:a delegáció, holnap kezdi meg ülésezését. Minden évben nagy érdekkel, mondhatnék izgatott feszültséggel szokás várni azon meglepőnek remélt, de, fájdalom ! rendesen nagyon közönséges alakban megjelenő külügyminiszteri nyilatkozatokat, melyek a monarchia diplomatáinak bölcsességét a bámuló adófizetők előtt bengáli világításban tüntetik fel. Ezt a kiváncsiság kielégítésére teszi az atyai gondoskodású kormány. Van azonban a delegációknak még más dolguk is, mint tudomásul venni a külügyi hivatal kétes értékű leleplezéseit. Ők állapítják meg a hadügyminisztérium költségvetését; ők tömik azt a borzasztó Molochot, mely folytonosan elnyeléssel fenyegeti az egész monarchiát. Valamint szemfényvesztés pusztán, és egyéb semmi a külügyi politika ellenőrzése, épen úgy komédia a hadügyi költségvetés megszavazása is. Delegációinkban mindig van elég előzékenység arra, hogy néhány jelentéktelen törléstől eltekintve, változatlanul megadják mindazt, amit a hadügyminiszter az országtól követelni jónak lát. Nem akarunk most afelett vitázni, hogy mennyiben célszerű és a parlamentáris rendszerbenmennyire szeleillő intézmény a delegáció, tényleg megvan, s bármint gondolkozzunk róla, bármily élesen megtámadjuk — a jelenlegi államjogi rendszer teljes felforgatása nélkül nem is képzelhetjük megszüntetését. Márpedig inkább maradjon meg a delegáció, semmint ily áron szabaduljunk meg tőle. Hanem annyi bizonyos, és ezt nem szabad elhallgatnunk, hogy ha gyönge faktor a delegáció, még gyöngébbé, még haszontalanabbá tétetik azon emberek által, kik ott irányadók és szóvivők. A delegáció utóvégre is a parliament bizottsága, s ha volna erély és tudás tagjaiban, úgy az intézmény minden rosszasága dacára tehetnének valamit az ország terheinek könnyítésére, meg a külügyminiszter fantáziájának korlátba szorítására. Azonban Isten ments,hogy ebből bármikor történnék valami. A hadügyi költségvetés mindig szépen megszavaztatik, a külügyminiszter kijelentései tudomásul vétetnek. Dehogy szánná rá magát valamelyik delegáció, hogy oly rezoluciót hozzon, mely irányadóul szolgálhatna, külügyi politikánk számára. Ez túlságos megsértése volna a külügyi politikát hagyományosan burkoló olympusi nymbusnak. Mint ezekből gyanítható, mi nem nagy lelkesedéssel üdvözöljük a delegációt, s működésétől nem sok eredményt várunk. Egészségesebb politikai viszonyok között e pillanatban erélyes felszólítást intéznénk a delegáció tagjaihoz, hogy tegyék meg kötelességüket és vessenek véget a hadügyi és a külügyi politika terén oly merészen jelentkező s a monarchia jövőjét aláásással fenyegető törekvéseknek. A hadügyi költségeket nem bírjuk el; tudja ezt a legutolsó gyerek a monarchia mindkét felében, csak a delegátusok nem akarják belátni, hogy anyagilag tönkrement országok hadseregére nagyon kár oly töméntelen pénzt költeni. A külügyi politika céljaival senki sincs tisztában. Ausztria-Magyarország, még mindig a Metternich-féle hagyományokon élősködve, a titoktartásban találja a legnagyobb boldogságot; nincs az sem Angolországban, sem Franciaországban, hogy a külügyi hivatal meg egy udvari kotteria volnának a feltétlen urak az ország legvitálisabb kérdéseinek eldöntésében. A „pour vous sans vous“ royalista elv régen lejárta magát, s a külügyi palota nagy emberei bármily korlátolt eszneknek tartják az alattvalókat, azért ezeknek még Ausztria-Magyarországon is megvan azon joguk, hogy közvetlenül befolyhassanak sorsuk intézésére. A XIX. század utolsó negyedében ez tulajdonképen kérdés tárgyát sem képezhetné. E visszás állapotok orvoslását kivánnák a delegációktól. Az volna kötelességük, hogy végre erélyes akciót kezdjenek a hadügyi terhek könnyítése érdekében, és hogy véget vessenek a külpolitikát burkoló hajpáros s szégyenletes titkolózásnak. Ezt kívánnák tőlük, de nagyon jól tudjuk, hogy kívánságunk nem fog teljesülni. A delegációk holnap ülnek össze Budapesten. Az osztrák delegátusok tegnap már értekezletet tartottak Bécsben. Az alkotmánypárti delegacionális többség elnökül ismét Coronini grófot jelöli, alelnökül Auersperg Adolf herceget szemelték ki, de ez mandátumát letette. A pénzügyi bizottságba következő 11 delegátust jelölik : Sturm, Klier, Demel, Plener, Russ, Bareuther, Beer, Oppenheimer, Roess, Ritter és Stöler. Az autonomista pártbeli delegátusok Grocholskinál tanácskoztak. — A magyar delegatió kormánypárti többsége elnökül Tisza Lajost, alelnökül Haynald Lajos kalocsai érseket jelöli. Mai számunk 10 oldalt tartalmaz. A^PESTI HIRLAP^TÁRCÁJA^ Csiky Gergely. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Mintha csak látnám, mint döbben meg s ! talán boszankodik a „Proletárok“ költője, ahogy e kis karcolat fölött meglátja a nevét. ! — Hát már megint ?! . . . Uram isten, csak nem fejeztem be újra valami új színművet akaratomon és tudtomon kivül?! Bizonyosan ez lesz a költő első gondolatja , s azért villannak meg homlokán a türelmetlenség és harag villámai. Mert mostanában folytonosan ezzel üldözték a költőt a lapok. Alig múlt el nap anélkül, hogy egyik-másik lapunk Csiky Gergely valamely készülendő, vagy már befejezett színművéről ne tett volna említést. A költő elmén néhány napra egyik vidéki jó barátjához pihenni s íme, mire megjön, azt olvassa a lapokban, hogy a vidéki csöndben új színművet fejezett be. Máskor jóbarátjaival lerándul a muszkái szőlőhegybe, hogy ottan rokonai körében egypár kedélyes családias napot töltsenek, — mire megjön, az első lap, amely kezébe akad, ritkított betűkkel hirdeti, hogy Csiky Gergely a muszkái szőlőhegyben egy eredeti új színművet fejezett be — Azt hiszik talán, hogy nekem színműgyáram van ? ! — szokta mondani mosolyogva a költő, az alaptalan híreket olvasva. Hhjah, könnyű nekik ! Ők nem írnak „Proletárokat,“ nyomban rá „Mukányt“, nem fordítanak Sophoclest, Molieret, Tavit, Plautust, Choppet s közbe-közbe nem vetnek a papírra egy-egy hosszabb-rövidebb elbeszélést, mint teszi azt Csiky Gergely, akiben amilyen bámulatos a teremtő erő, olyan csodálatos az az erélyes, kitartó, fáradhatatlan munkaképesség, melylyel csak ritka gémeket ajándékoznak meg a kegyes múzsák. Megszokták tőle a rendkívüli munkásságot, azért csapnak a szélsőségbe s hratnak vele minden harmadik hétben egy-egy színművet. Hát hiszen bár úgy lenne ! . . De arra még Csiky Gergely sem képes. Pedig ha valakiről, róla el lehet mondani, hogy szinte gőzerővel dolgozik. Termékenységben Szigligetivel vagy Jókaival lehet csak öszszehasonlítani. Csak egy rövid pillantást kell vetnünk irodalmi pályájára, hogy erről meggyőződjünk. Öt éve, hogy Csiky Gergely a magyar Parnassus fölkentjei közé lépett. Öt év nem nagy idő, de ha végigtekintünk azon a munkásságon, melyet Csiky Gergely ezalatt kifejtett, szinte kétkedő bámulattal kérdezzük : hát mindez valóban egy ember műve ? ! Öt évvel ezelőtt nyerte meg a „Jóslat“ a Teleki jutalmat s azóta a „Janus“, a „Magus“, az „Ellenállhatatlan“, a „Proletárok“ kerültek színre. Legutolsó pályanyertes vígjátékát, a „Bizalmatlant“ még nem is adták s ezen a héten már színre kerül a „Mukányi“. Öt év alatt irt hét színdarabot, az akadémia pályázatain nyert kétszáz darab aranyat, lefordította az egész Sophoclest , Wagner „Valkürjét“ s még öt-hat más színművet. Közbe folytonosan írt elbeszéléseket és rajzokat, körülbelül másfél évig tanárkodott, néhány hónapig mint hírlapíró működött s legújabban mint az akadémia és a Kisfaludy-Társaság tagja s a nemzeti színház drámabirálója bokros, azaz jobban mondva: „babéros teendői“ mellett nagy lelkiismeretességgel olvassa és bírálja a beadott műveket. Mindezt öt év alatt! Mily ritka költői termékenység s mily csodás tevékenység kellett ehhez! Hány „nagy írónk“ évtizedes csiri-csári munkássága eltörpül csak a „Proletárokkal“ szemben ?! Önkénytelenül azt kérdezi az ember, e munkásságon végigtekintve : hogyan dolgozhatik az az író, aki ilyen produktivitást képes kifejteni, hány órát ül egy nap az íróasztal mellett, mint teszi az éjszakákat nappalokká s mennyire szakit minden szórakozással, hogy egészen a munkába temesse magát ? ! Hát bizony mindennek a titokzatos dolognak két nagy bibéje van ! Először az, hogy Csiky Gergely isten kegyelméből igazi költő s másodszor, hogy a maga szorgalmától igazi tudós. Tessék elhinni, csupán ez a titka az ő rendkívüli csodás munkásságának ! A költői ihleti a világos fő, csak ez és semmi más ! Mert hát, az időmennyiséget tekintve, Csiky Gergely nem dolgozik valami sokat. Igaz, hogy ha akarja, egy éjszaka megír egy érdekes novellát , anélkül, hogy íróasztala mellől csak föl is kelne, de hát ő sohasem ír csak úgy hevenyében, koncepciója mindig tiszta, világos s minden munkája, mielőtt még tollat