Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)

1880-11-22 / 323. szám

_________________________________________________________PESTI HÍRLAP kovics főjegyző főispánja Hertelendy, ott ül az enqueteben, Móró főispánja Majthényi úr mellett s bizonyosan nem mulasztá el neki gratulálni a mai nap kettős szép sikeréhez. Elmondták titkos szellemek Ez ünnepélyes sz­ózatot, Mondták, mikor egy trón előtt A hitvány félt és sápadott. * Imád e hon. Te vagy az új Rómának uj Romulusa Te égbe szállsz majd, tégedet Nem érhet a haláltusa. A mil­ió köztelkek fölött Te magasan fogsz fényleni, Ahol ők lesznek társaid : E honnak istenségei ! Felszállsz. S Vergilhez Dante szól: Dicsőbb hőst val’ költöttek-e ? — Ó dalnokok, mond Living, E férfi a történeté! Itália nevelte föl Kitartó, bátor, hős szivét, Amely az igaz útjain Egész az ideálig ért. — Dicsőség néked, ó atyánk ! A barbárt és a zsarnokot Oropylán szived lángaival, — Mint Retna — tűzzel sajtolod. Magasztos, fényes lelkedet Ott látom én csillámlani, Hol márványdtízben állanak Hősök virágos stjai. *) RADÓ ANTAL. *) A m­­at­ói síremlék van értve, melyet a men­tánál hősöknek emeltek is két héttel ezelőtt leplez­tek le. 1880. november 22. A közigazgatási enquet. A közigazgatás reformja tárgyában össze­hívott enquet ma délelőtt 11 órakor tarta a bel­ügyminisztérium nagy üléstermében alakuló ülé­sét, melyet Tisza Kálmán, mint elnöklő bel­ügyminiszter nyitott meg. Az ülés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: Tisza Kálmán belügyminiszter üdvözli az érte­kezlet tagjait, köszöni, hogy megjelentek. Nem mond hosszabb bevezető beszédet, mert az a célja, hogy a jelenlevők nézeteiről értesüljön, e nézeteknek pedig nem akar praeoccupálni. Célszerű eredményre — szerinte — a közigazgatás fontos kérdéseinek megvitatásánál, csak úgy juthatunk, ha a tudomány elveit a központon s a vidéken tett tapasztalatokkal összhangzatba hozzuk. A mai értekezlet első tárgya tán a tárgyalási mód meg­határozása lehetne. Az értekezlettől függ, váljon általá­nosságban kivan-e a feltett kérdésekhez szólam, vagy pedig ezeket pontokra osztva és kisebb körökre ala­kulva, előőbb előkészitőleg akarja megbeszélni ? Péchy Manó gróf mindenekelőtt azon alapelve­ket tartja megvitatandóknak, melyekre a közigazgatási reform rendezését épitni akarják. Sennyey Pál báró más helyen ugyan kimondá, hogy az értekezlet egybehívását nem helyesli, de azért részt vesz benne, mert, nézete szerint, kötelessége min­den alkalmat megragadnia, hogy véleményének kifeje­zést adhasson. Kerülni fog lehetőleg mindent, mi ellen­zéki szempontból polémiát idézhetne elő. Azt azonban nem feledheti, hogy ezen kérdések már országgyűlési viták tárgyát képezték s hogy ő és mások már politikai állást foglaltak benn­ük; azt se feledheti, hogy e kérdésekben­­­ majd utóbb, helyzeténél s kötelességénél fogva mint­egy bírói tisztet lesz kénytelen gyakorolni. Azért ha részt is vesz az értekezleten, fenntartja politikai állását és elhatározásának szabadságát. — Ami a modus pro­­cedendit illeti, tisztában kell lennünk azon alapelvekre és irányokra nézve, melyekben mozogni akarunk, — ellenkező tettben ez értekezlet vagy akadémikus diszkuszíziók színhelyévé válnék, vagy pedig a részle­tekre nézve meddő és célszerűtlen lenne. Részletekhez alapelvek kitűzése nélkül nem tud hozzászólni. Vannak bizoyos elvi részletek, ilyen pl. a tisztviselők kinevezése, melyeket csak bizonyos garanciák és előfeltételek mel­lett tart javasolhatóknak, e feltételek pedig a követendő iránytól függenek. — A közigazgatási reform célja egy jó organizáció teremtése; e célnak nem felelne meg, ha több ellentétes nézet összevegyíttetnék, mi csak zavart idézhet elő. — Sőt tovább megy szóló s bevallja, hogy ez értekezlet eredményéhez reményt kötni nem képes, ha a miniszter ki nem jelenti előre, hogy szükségesnek tart e radikális reformot s mily irányban ? — vagy pedig egyes részletek foltozgatásá­­nak keretén belül kíván maradni. Kéri hát a minisztert, ki adminisztrációnk hiányai felől valószínűleg a legtá­­jékozottabb, hogy ne a vita folyamában, de azt meg­előzőleg mondja el nézeteit. Ez nem fogja tartóztatni a bizottság tagjait abban, hogy véleményüket szabadon nyilvánítsák. Szóló minden ily­en esetnél azt tapasztalta, hogy eredményre csak akkor vezettek, ha volt a tár­gyalásnak concrét substratuma , ezt pedig más nem ad­hatja meg, mint a kormány. Baross Gábor nem vezetteti magát pártállás által, Sennyey báró nézetével szemben­­pedig azt tartja minden enquet-tag feladatának, hogy tekintet nélkül a kormány nézeteire, véleményét a kérdés felől előadja. A­ kérdőpontok az irányra nézve elég tájékozást nyúj­tanak. A kérdőpo­ntok bevezetése az adminisztráció jelen állapotára s a rendezés módjaira vonatkozik. Első­sorban hát ezt vitassuk meg. E vita eredményétől függ a részletekre vonatkozó vélemény. A kisebb cso­portokra oszlást ellenzi, mert ezáltal a processus igen meglassulnék. A vitáktól eredményt vár, mert bizonyos akut s kényes kérdések dolgában alkalmat ad megis­merni a gyakorlati téren működő kitűnőségek tapasz­talatait. Majthényi László báró : Parlamenti tanácsko­zásnak — szerinte — itt helye nincs. Legfőbb kérdés, melynek eldöntése döntő lesz az enquet eredményére, itt az, fenntartassék e az administráció jelen önkormány­zati szervezete ? vagy pedig alakítassék át álla­mivá ? Tisza belügyminiszter: E kérdés a kérdőpontok közt van. Széll Ignác a kérdéseket pontokra osztandók­­nak tartja s minden pontnál előbb az alapelvek, aztán a részletek vitatandók meg. A kérdések közé még csak azt kívánja felvetetni, vájjon nem volna-e célszerű egy államtanács felállítása ? Horváth Lajos csatlakozik Sennyey nézeté­hez. A miniszter nyilatkozása nélkül a vitának nem lesz medre, a nézetek különbözőségénél fogva nem lehet ered­ménye. Szép beszédeket ugyan lehet mondani minden kérdésről, de csak általánosságban, aminek a konkrét reformról lévén szó — gyakorolati haszna nem sok. Földváry Mihály az enquet összehívásából azt következteti, hogy a kormány hallgatni kivan a közvéleményre s az illetékes egyének nézeteire. Csatla­kozik a Péchy Manó gróf által javasolt módozathoz. Bánhidy Béla báró szerint az enquet azért jött össze, hogy a miniszternek véleményt adjon, nem pedig, hogy ezt tőle kérjen. Hozzájárul Péchy gróf in­dítványához, csupán azt kívánja, hogy ha az első kér­désre a válasz megadatott, nyilatkozzék a miniszter is. Komjáthy Béla és Gyarmathy Miklós azt tartják, hogy az értekezlet mindenekelőtt az első pon­tot vitassa meg, mely a reform alapelveit fogja eldön­teni. Komjáthy hangsúlyozza, hogy nem pártja, csupán saját nézeteit adandja elő. Tisza Kálmán belügyminiszter a vita rövidí­tése céljából mond pár szót. Az első kérdőpontra vo­natkozó álláspontját nyíltan jelezte taval a képviselő­házban. Nézetét kimondta kormányraléptekor első kör­iratában is Szerinte jó adminisztrációnak kell lenni, mert ilyen né­lkül modern állam nem létezhet. Ez adminisztrációt lehetővé kell tenni vagy a régi rendszer javításával, vagy ha ez nem lehetséges, annak elvetésével is. A tisztviselők válasz­­tásának históriai fejlődésen alapuló régi rendszerét szóló nem akarja feláldozni, csak az esetben tenné ezt, ha e rendszer tarthatatlanságáról (pl. az egyének hiánya miatt) meggyőződnék, vagy ha a meggyőződésre jutna, miről még ma nem győződött meg, hogy a magyar állam és nemzetiség fenntartása e változtatást okvetlen szükségessé teszi. Mindkét feltétel felől az ország különböző vidékein felmerült tapasztala­tok alapjain az enquet-tagoktól óhajt meggyőződést szerezni. Ha az lett volna szándéka, hogy saját inspirá­cióját kövesse, nem tárasztotta volna ide az urakat , de célja meghallgatni minden nézetet s ezek megfonto­lása után dönti majd el, mit végleg tenni szándékozik. A közigazgatási bizottságok s a fegyelmi hatóságok intézményét szóló javítandónak, de alapjában fenntartan­­dónak véli, a közpénzek kezelésénél pedig elegendőnek tartja a jó statútumokat. A részletekről, ha alkalom lesz rá , nyilatkozni fog. Sennyey Pál báró azt hiszi, hogy a hallottak után az enqnet megkezdheti az első pont tárgyalását. Péchy Manó gróf: Mindenki szükségét érzi annak, hogy közigazgatásunkat reformálni kell, de ne te­tyük ezt a külföldi tekintélyek tudományos elméletei iránti előszeretetből, hanem népünk geniusának, saját­­szerű viszonyaink komoly megfontolásával. Válasz­tanunk kell centralizáció és autonómia közt, — e kérdés elöl kitérni nem lehet. — De óvakodjunk a két rendszer fuzionálásától, mert csak d­acs lehet az ered­mény. Első­sorban jól szervezett közigazgatási appará­tusról gondoskodjunk, megszabva a tisztviselők kualifi­­kációját és biztosítva nekik nyugdíjat. Szóló jó köz­s­ségi rendszert sürget, mely a hatásköréhez t­artozó­­ ügyekben ne csak határozni, de ezt végrehajt­ani i­s bírja. Szükséges, hogy az orsz. központi h­­atom­­ decentralizálja mindazon közigazgatási teend­őket ,­­ melyeket nélkülözni bír. A közigazgatási bizot­tágok­­ megszüntetendők. Ellenben be kell hozni ország­szerte az államrendőrséget, újjá kell szervezni a fegyem­­i bíró­ságokat, szigorúan szabályozni kell a főispánok hatás­körét stb. Míg mindez nem történik, a kinevezési re­ndszer csak a kormány hatalmát növelné, a közigazgatás ba­jain pedig segitni nem fog. Szóló az élethosszig válasz­tás vagy a kinevezés közt az előbbit választja mert több garanciát nyujt, minthogy a megye az asp­iansok legnagyobb részét ismeri, mig a miniszter, kit az aspi­ránsok hónapokon át úgyszólván ostromállapotb­a fog­nának tartani, magát kellőleg nem tájékoztatha­ta. A megyei árvaszékeknél azonban feltétlenül a ki­­tévézés mellett véd, mert az árvaszékek nem politikai, se juri­­dikai fórumok. A részletekről annak idején nyilat­kozni fog. Sennyey Pál báró azon helyzetben van hogy némely fenntartások mellett Péchy gróffal egyetérthet. A közigazgatási reform irányát szerinte is nagyon meg kell fontolni, az idegen példák utánzását szintén káros­nak tartja. De ne feledjük, hogy az 1848-iki reformok következtében intézményeinek egész sora európai szín­vonalon áll s külföldi intézmények mintájára van szer­vezve. Csupán az adminisztráció terén s csak bizonyos történelmi előítéletekből , a reminiszcentiák iránti ke­gyeletből elzárni magunkat a külföldi intézmények ha­tása elől — szerinte — hiba volna. Valamennyien egyet­értünk abban, hogy a mai állapot, mely nem maradhat s annak foldozása célhoz nem vezet ; a gyökeres reform­ról tehát nem szabad visszariadnunk. Nem úgy áll a kérdés, amint Péchy gróf felvetette, hogy a cen­­ralizáció és autonómia közt válaszszunk.Szóló kijelenti,hogy nem centralista, de az autonómiát kívánja fejleszteni s viszo­­nyainkhoz idomítani. A két rendszer­­ fusiója, melyről Péchy azt monda, hogy a legrosszabb, a­­ mai rendszerben van megtestesítve,mert nálunk se egészsé­ges municipium, se hatalmas centralizáció nincs. A végre­hajtás és ellenőrzés funkciója szükségkép egybefolynak s igy a központi kormány szükségkép beleszól oly kér­désekbe, melyeknél egyes polgárok túlnyomó érdekei­vel szemben, az államérdek a fő ; minthogy pedig a kormánynak elég orgánuma nincs, a municipiumok állása sem kielégítő, kénytelen a kormány más kö­zegek választása által közbelépni. — A tiszt­viselők kinevezésében nem lát panaceát, de a rendszeres administrációhoz nélkülözhetlennek tartja. A kine­vezési rendszer csak akkor ag­gályos, ha bizonyos garanciák­kal össze nem köttetik. Ilyen a szolgálati pragmatika. Szóló különben az egész appa­rátus megváltoztatása nélkül még a kinevezéstől se vár sok eredményt. Első­sorban azon kell változtatni, hogy a főispán állami méltóságot foglal el. Szűnjék meg ez lenni, koncen­tráltassék kezében az állam mind­azon teendője, mi a megye székhelyén kielégítést s végrehajtást igényel , ez által eléretik azon összpon­tosítás, mit a miniszter a közigazgatási bizottságok által vélt elérhetni, de nem ért el. A megye bizottság hatáskörét nem meg­szorítani, de kiterjeszteni kí­­vánná szóló s decentralizálandónak tartja mindazt, mi a vármegye keretén belül ellátást ingényel. Szóló a qualifikáció mellett élethosszig választott tisztviselőktől sok hasznot nem vár. A kinevezés kérdése végtelen sok port vert fel s szóló maga is aggályosnak véd egy hatalmas kormány kezében. De itt a fő a nemzet admi­­nistrativ igényeinek kielégítése. A miniszterelnök egyik feltétele, melyhez a kinevezési rendszer elfogadását kö­tötte, értve a kellő administratív erők hiányát, tényleg meg van. Az intellektuális erő a megyékben nincs egyen­­lően felosztva s a választási hatalom bizonyos családok és klikkek kezében van, melyek a fiatal erőket a köz­­igazgatási pályától visszariasztják.­­ A miniszter másik feltételét csak bizonyos határok közt fogadhatja el szóló, mert nem ismeri el, hogy a kinevezési rendszer oly fegyver, melynek következtében nemzetiségek mintegy ellenséges állapotba jöjjenek a magyar állammal. Jó tisztviselőket csak a kinevezési rendszer nevel, a fel­merülő politikai aggályokat jó törvényekkel kell meg­­­­szüntetni. Az élethosszig választásnál a periodikus vá­­­­lasztás célszerűbb, mert abban az emberileg el nem­­ kerülhető hibák megörökíttetnének. A pénzügyi kér­désre nézve nem nyilatkozik, de azt hiszi, hogy a rosz adminisztráció mindig drágább a jónál. Egyébb kérdé­­­­sekről később nyilatkozik. Tisza Kálmán belügyminiszter: Félreértések elkerülése végett kijelenti, hogy a mai administrációt ugyan kielégítőnek nem tartja, de javíthatónak igen. A tisztviselők kinevezését szóló nem akarta korábbi be­szédében a nemzetiségekre ellenséges modusnak tüntetni fel, csupán annyit mondott, hogy akkor határozni el magát a rendszerváltoztatásra, ha meggyőződn­ék, hog­y*

Next