Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)
1880-11-22 / 323. szám
_________________________________________________________PESTI HÍRLAP kovics főjegyző főispánja Hertelendy, ott ül az enqueteben, Móró főispánja Majthényi úr mellett s bizonyosan nem mulasztá el neki gratulálni a mai nap kettős szép sikeréhez. Elmondták titkos szellemek Ez ünnepélyes szózatot, Mondták, mikor egy trón előtt A hitvány félt és sápadott. * Imád e hon. Te vagy az új Rómának uj Romulusa Te égbe szállsz majd, tégedet Nem érhet a haláltusa. A milió köztelkek fölött Te magasan fogsz fényleni, Ahol ők lesznek társaid : E honnak istenségei ! Felszállsz. S Vergilhez Dante szól: Dicsőbb hőst val’ költöttek-e ? — Ó dalnokok, mond Living, E férfi a történeté! Itália nevelte föl Kitartó, bátor, hős szivét, Amely az igaz útjain Egész az ideálig ért. — Dicsőség néked, ó atyánk ! A barbárt és a zsarnokot Oropylán szived lángaival, — Mint Retna — tűzzel sajtolod. Magasztos, fényes lelkedet Ott látom én csillámlani, Hol márványdtízben állanak Hősök virágos stjai. *) RADÓ ANTAL. *) A matói síremlék van értve, melyet a mentánál hősöknek emeltek is két héttel ezelőtt lepleztek le. 1880. november 22. A közigazgatási enquet. A közigazgatás reformja tárgyában összehívott enquet ma délelőtt 11 órakor tarta a belügyminisztérium nagy üléstermében alakuló ülését, melyet Tisza Kálmán, mint elnöklő belügyminiszter nyitott meg. Az ülés lefolyásáról adjuk a következő tudósítást: Tisza Kálmán belügyminiszter üdvözli az értekezlet tagjait, köszöni, hogy megjelentek. Nem mond hosszabb bevezető beszédet, mert az a célja, hogy a jelenlevők nézeteiről értesüljön, e nézeteknek pedig nem akar praeoccupálni. Célszerű eredményre — szerinte — a közigazgatás fontos kérdéseinek megvitatásánál, csak úgy juthatunk, ha a tudomány elveit a központon s a vidéken tett tapasztalatokkal összhangzatba hozzuk. A mai értekezlet első tárgya tán a tárgyalási mód meghatározása lehetne. Az értekezlettől függ, váljon általánosságban kivan-e a feltett kérdésekhez szólam, vagy pedig ezeket pontokra osztva és kisebb körökre alakulva, előőbb előkészitőleg akarja megbeszélni ? Péchy Manó gróf mindenekelőtt azon alapelveket tartja megvitatandóknak, melyekre a közigazgatási reform rendezését épitni akarják. Sennyey Pál báró más helyen ugyan kimondá, hogy az értekezlet egybehívását nem helyesli, de azért részt vesz benne, mert, nézete szerint, kötelessége minden alkalmat megragadnia, hogy véleményének kifejezést adhasson. Kerülni fog lehetőleg mindent, mi ellenzéki szempontból polémiát idézhetne elő. Azt azonban nem feledheti, hogy ezen kérdések már országgyűlési viták tárgyát képezték s hogy ő és mások már politikai állást foglaltak bennük; azt se feledheti, hogy e kérdésekben majd utóbb, helyzeténél s kötelességénél fogva mintegy bírói tisztet lesz kénytelen gyakorolni. Azért ha részt is vesz az értekezleten, fenntartja politikai állását és elhatározásának szabadságát. — Ami a modus procedendit illeti, tisztában kell lennünk azon alapelvekre és irányokra nézve, melyekben mozogni akarunk, — ellenkező tettben ez értekezlet vagy akadémikus diszkuszíziók színhelyévé válnék, vagy pedig a részletekre nézve meddő és célszerűtlen lenne. Részletekhez alapelvek kitűzése nélkül nem tud hozzászólni. Vannak bizoyos elvi részletek, ilyen pl. a tisztviselők kinevezése, melyeket csak bizonyos garanciák és előfeltételek mellett tart javasolhatóknak, e feltételek pedig a követendő iránytól függenek. — A közigazgatási reform célja egy jó organizáció teremtése; e célnak nem felelne meg, ha több ellentétes nézet összevegyíttetnék, mi csak zavart idézhet elő. — Sőt tovább megy szóló s bevallja, hogy ez értekezlet eredményéhez reményt kötni nem képes, ha a miniszter ki nem jelenti előre, hogy szükségesnek tart e radikális reformot s mily irányban ? — vagy pedig egyes részletek foltozgatásának keretén belül kíván maradni. Kéri hát a minisztert, ki adminisztrációnk hiányai felől valószínűleg a legtájékozottabb, hogy ne a vita folyamában, de azt megelőzőleg mondja el nézeteit. Ez nem fogja tartóztatni a bizottság tagjait abban, hogy véleményüket szabadon nyilvánítsák. Szóló minden ilyen esetnél azt tapasztalta, hogy eredményre csak akkor vezettek, ha volt a tárgyalásnak concrét substratuma , ezt pedig más nem adhatja meg, mint a kormány. Baross Gábor nem vezetteti magát pártállás által, Sennyey báró nézetével szembenpedig azt tartja minden enquet-tag feladatának, hogy tekintet nélkül a kormány nézeteire, véleményét a kérdés felől előadja. A kérdőpontok az irányra nézve elég tájékozást nyújtanak. A kérdőpontok bevezetése az adminisztráció jelen állapotára s a rendezés módjaira vonatkozik. Elsősorban hát ezt vitassuk meg. E vita eredményétől függ a részletekre vonatkozó vélemény. A kisebb csoportokra oszlást ellenzi, mert ezáltal a processus igen meglassulnék. A vitáktól eredményt vár, mert bizonyos akut s kényes kérdések dolgában alkalmat ad megismerni a gyakorlati téren működő kitűnőségek tapasztalatait. Majthényi László báró : Parlamenti tanácskozásnak — szerinte — itt helye nincs. Legfőbb kérdés, melynek eldöntése döntő lesz az enquet eredményére, itt az, fenntartassék e az administráció jelen önkormányzati szervezete ? vagy pedig alakítassék át államivá ? Tisza belügyminiszter: E kérdés a kérdőpontok közt van. Széll Ignác a kérdéseket pontokra osztandóknak tartja s minden pontnál előbb az alapelvek, aztán a részletek vitatandók meg. A kérdések közé még csak azt kívánja felvetetni, vájjon nem volna-e célszerű egy államtanács felállítása ? Horváth Lajos csatlakozik Sennyey nézetéhez. A miniszter nyilatkozása nélkül a vitának nem lesz medre, a nézetek különbözőségénél fogva nem lehet eredménye. Szép beszédeket ugyan lehet mondani minden kérdésről, de csak általánosságban, aminek a konkrét reformról lévén szó — gyakorolati haszna nem sok. Földváry Mihály az enquet összehívásából azt következteti, hogy a kormány hallgatni kivan a közvéleményre s az illetékes egyének nézeteire. Csatlakozik a Péchy Manó gróf által javasolt módozathoz. Bánhidy Béla báró szerint az enquet azért jött össze, hogy a miniszternek véleményt adjon, nem pedig, hogy ezt tőle kérjen. Hozzájárul Péchy gróf indítványához, csupán azt kívánja, hogy ha az első kérdésre a válasz megadatott, nyilatkozzék a miniszter is. Komjáthy Béla és Gyarmathy Miklós azt tartják, hogy az értekezlet mindenekelőtt az első pontot vitassa meg, mely a reform alapelveit fogja eldönteni. Komjáthy hangsúlyozza, hogy nem pártja, csupán saját nézeteit adandja elő. Tisza Kálmán belügyminiszter a vita rövidítése céljából mond pár szót. Az első kérdőpontra vonatkozó álláspontját nyíltan jelezte taval a képviselőházban. Nézetét kimondta kormányraléptekor első köriratában is Szerinte jó adminisztrációnak kell lenni, mert ilyen nélkül modern állam nem létezhet. Ez adminisztrációt lehetővé kell tenni vagy a régi rendszer javításával, vagy ha ez nem lehetséges, annak elvetésével is. A tisztviselők választásának históriai fejlődésen alapuló régi rendszerét szóló nem akarja feláldozni, csak az esetben tenné ezt, ha e rendszer tarthatatlanságáról (pl. az egyének hiánya miatt) meggyőződnék, vagy ha a meggyőződésre jutna, miről még ma nem győződött meg, hogy a magyar állam és nemzetiség fenntartása e változtatást okvetlen szükségessé teszi. Mindkét feltétel felől az ország különböző vidékein felmerült tapasztalatok alapjain az enquet-tagoktól óhajt meggyőződést szerezni. Ha az lett volna szándéka, hogy saját inspirációját kövesse, nem tárasztotta volna ide az urakat , de célja meghallgatni minden nézetet s ezek megfontolása után dönti majd el, mit végleg tenni szándékozik. A közigazgatási bizottságok s a fegyelmi hatóságok intézményét szóló javítandónak, de alapjában fenntartandónak véli, a közpénzek kezelésénél pedig elegendőnek tartja a jó statútumokat. A részletekről, ha alkalom lesz rá , nyilatkozni fog. Sennyey Pál báró azt hiszi, hogy a hallottak után az enqnet megkezdheti az első pont tárgyalását. Péchy Manó gróf: Mindenki szükségét érzi annak, hogy közigazgatásunkat reformálni kell, de ne tetyük ezt a külföldi tekintélyek tudományos elméletei iránti előszeretetből, hanem népünk geniusának, sajátszerű viszonyaink komoly megfontolásával. Választanunk kell centralizáció és autonómia közt, — e kérdés elöl kitérni nem lehet. — De óvakodjunk a két rendszer fuzionálásától, mert csak dacs lehet az eredmény. Elsősorban jól szervezett közigazgatási apparátusról gondoskodjunk, megszabva a tisztviselők kualifikációját és biztosítva nekik nyugdíjat. Szóló jó közsségi rendszert sürget, mely a hatásköréhez tartozó ügyekben ne csak határozni, de ezt végrehajtani is bírja. Szükséges, hogy az orsz. központi hatom decentralizálja mindazon közigazgatási teendőket , melyeket nélkülözni bír. A közigazgatási bizottágok megszüntetendők. Ellenben be kell hozni országszerte az államrendőrséget, újjá kell szervezni a fegyemi bíróságokat, szigorúan szabályozni kell a főispánok hatáskörét stb. Míg mindez nem történik, a kinevezési rendszer csak a kormány hatalmát növelné, a közigazgatás bajain pedig segitni nem fog. Szóló az élethosszig választás vagy a kinevezés közt az előbbit választja mert több garanciát nyujt, minthogy a megye az aspiansok legnagyobb részét ismeri, mig a miniszter, kit az aspiránsok hónapokon át úgyszólván ostromállapotba fognának tartani, magát kellőleg nem tájékoztathata. A megyei árvaszékeknél azonban feltétlenül a kitévézés mellett véd, mert az árvaszékek nem politikai, se juridikai fórumok. A részletekről annak idején nyilatkozni fog. Sennyey Pál báró azon helyzetben van hogy némely fenntartások mellett Péchy gróffal egyetérthet. A közigazgatási reform irányát szerinte is nagyon meg kell fontolni, az idegen példák utánzását szintén károsnak tartja. De ne feledjük, hogy az 1848-iki reformok következtében intézményeinek egész sora európai színvonalon áll s külföldi intézmények mintájára van szervezve. Csupán az adminisztráció terén s csak bizonyos történelmi előítéletekből , a reminiszcentiák iránti kegyeletből elzárni magunkat a külföldi intézmények hatása elől — szerinte — hiba volna. Valamennyien egyetértünk abban, hogy a mai állapot, mely nem maradhat s annak foldozása célhoz nem vezet ; a gyökeres reformról tehát nem szabad visszariadnunk. Nem úgy áll a kérdés, amint Péchy gróf felvetette, hogy a cenralizáció és autonómia közt válaszszunk.Szóló kijelenti,hogy nem centralista, de az autonómiát kívánja fejleszteni s viszonyainkhoz idomítani. A két rendszer fusiója, melyről Péchy azt monda, hogy a legrosszabb, a mai rendszerben van megtestesítve,mert nálunk se egészséges municipium, se hatalmas centralizáció nincs. A végrehajtás és ellenőrzés funkciója szükségkép egybefolynak s igy a központi kormány szükségkép beleszól oly kérdésekbe, melyeknél egyes polgárok túlnyomó érdekeivel szemben, az államérdek a fő ; minthogy pedig a kormánynak elég orgánuma nincs, a municipiumok állása sem kielégítő, kénytelen a kormány más közegek választása által közbelépni. — A tisztviselők kinevezésében nem lát panaceát, de a rendszeres administrációhoz nélkülözhetlennek tartja. A kinevezési rendszer csak akkor aggályos, ha bizonyos garanciákkal össze nem köttetik. Ilyen a szolgálati pragmatika. Szóló különben az egész apparátus megváltoztatása nélkül még a kinevezéstől se vár sok eredményt. Elsősorban azon kell változtatni, hogy a főispán állami méltóságot foglal el. Szűnjék meg ez lenni, koncentráltassék kezében az állam mindazon teendője, mi a megye székhelyén kielégítést s végrehajtást igényel , ez által eléretik azon összpontosítás, mit a miniszter a közigazgatási bizottságok által vélt elérhetni, de nem ért el. A megye bizottság hatáskörét nem megszorítani, de kiterjeszteni kívánná szóló s decentralizálandónak tartja mindazt, mi a vármegye keretén belül ellátást ingényel. Szóló a qualifikáció mellett élethosszig választott tisztviselőktől sok hasznot nem vár. A kinevezés kérdése végtelen sok port vert fel s szóló maga is aggályosnak véd egy hatalmas kormány kezében. De itt a fő a nemzet administrativ igényeinek kielégítése. A miniszterelnök egyik feltétele, melyhez a kinevezési rendszer elfogadását kötötte, értve a kellő administratív erők hiányát, tényleg meg van. Az intellektuális erő a megyékben nincs egyenlően felosztva s a választási hatalom bizonyos családok és klikkek kezében van, melyek a fiatal erőket a közigazgatási pályától visszariasztják. A miniszter másik feltételét csak bizonyos határok közt fogadhatja el szóló, mert nem ismeri el, hogy a kinevezési rendszer oly fegyver, melynek következtében nemzetiségek mintegy ellenséges állapotba jöjjenek a magyar állammal. Jó tisztviselőket csak a kinevezési rendszer nevel, a felmerülő politikai aggályokat jó törvényekkel kell megszüntetni. Az élethosszig választásnál a periodikus választás célszerűbb, mert abban az emberileg el nem kerülhető hibák megörökíttetnének. A pénzügyi kérdésre nézve nem nyilatkozik, de azt hiszi, hogy a rosz adminisztráció mindig drágább a jónál. Egyébb kérdésekről később nyilatkozik. Tisza Kálmán belügyminiszter: Félreértések elkerülése végett kijelenti, hogy a mai administrációt ugyan kielégítőnek nem tartja, de javíthatónak igen. A tisztviselők kinevezését szóló nem akarta korábbi beszédében a nemzetiségekre ellenséges modusnak tüntetni fel, csupán annyit mondott, hogy akkor határozni el magát a rendszerváltoztatásra, ha meggyőződnék, hogy*