Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)

1880-11-08 / 309. szám

1880. november 8. PESTI HÍRLAP védgát kiépítése iránti előterjesztés. 4. A Rókus- és barak-kórházbeli orvosok létszáma stb. EGYLETEK és INTÉZETEK. — A franczia kört ma este 6 órakor Apponyi Albert gróf elnök nyitotta meg. A közönség részint tagok, részint ez ügy iránt érdeklődő vendégek ő­szinük­ig megtöltötték a franczia kör Harisch-bazár­­ban levő termeit. A notabilitások közt ott láttuk Tre­­fort Ágostont, Ráth Károly főpolgármestert, Berger ev. János egyetemi rectort s még számos nevezetes egyént. Az ünnepély Apponyi gróf elnök francia nyelven tar­tott szép beszédével vette kezdetét. E beszédben, me­lyet a közönség kiváló érdeklődéssel hallgatott, elnök kifejtette a fran­cia kör célját és több ízben élesen hangsúlyozó­­ német elem káros befolyását hazánk kulturális viszonyaira, s óhaját fejezte, vajha ezentúl a német helyett inkább fran­­cia műveltség emlőjén táplálkoznánk. Beszédét , melyet a közönség viharos éljenzés­­sel fogadott avval végezte, hogy a tagokat felkérte, miszerint ez ügyet lehetőleg szívükön hordozzák és tá­­mogassák. Az elnök után Aufricht Miska beszélt, s kifejezte beszédében, hogy ily előjelek után bárki szép jövőt jósolhat-e mostan megalakult körnek. Végre Sassay Amadé egyetemi m. tanár a kör nevében köszönetét fejezte ki Apponyinak gróf az elnökség szives elválasz­­lásáért és ez ügy iránt m­ár eddig is tanúsított lanka­­ddlan buzgalmáért. Ezzel az ünnepély véget ért. Mel­lesleg jegyezzük, hogy a tagok száma már meghaladja a százötvenet. — A „s o p r­o n­i­ k­ö r“ tegnap este tartott rendkívüli közgyűlést, az elnök be­jelentette, hogy az egyetemi rektor a kör alapszabályait nem erősítette meg, hogy Király József Pál a soproni tanítóképezde igazgatója a kör költségeinek fedezésére 3 forintot küldött. — A „Budapesti tornaegy-­­­e­t“ f. hó 10-én esti 6 órakor rendkívüli közgyű­lést tartana, melyen az utolsó rendes közgyűlés által kiküldött bizottság jelentése, esetleg az alapszabályok módosítása fog tárgyaltatni. — A nevezett egyletben a vívó-tanfolyam f. hó 4-én megkezdődött. — Jótékony egyesület alakitása céljából hivta össze dr. G­y­u­l­a­y Pál és P­u­l­­s­z­k­y Polixéna a Józsefváros I. számú iskolaszék területén lakó emberbarátokat. Az iskolaszék f. évi ok­tóber 30-án tartott ülésében ugyanis felkérte a József­város egyik legbuzgóbb hölgyét, P­u­­­s­z­k­y Pali­­xena k. a.-t és dr. G­y­u­l­a­y Pál urat, hogy a Jó­zsefváros egyik részében már évek óta fennálló jótékony egyesület mintájára az I. számú iskolaszék területén is szegény tanulók felsegélésére külön jótékony egyesüle­tet kezdeményezzen. A zerge-utcai reálianoda dísztermé­ben gyűltek ma össze azok, kik e mozgalomban részt venni óhajtanak. Csak kevesen voltak, de az ügy iránti lelki­sedésükből méltán a legszebb sikerre következtet­hetni. — A gyűlésen G­y­u­l­a­y Pál és P­u­l­s­z­k­y Palixéna elnököltek. Az első rövid megnyitót tartott, melyben az alakítandó egyesület emberbaráti célját fej­tegette. Kérdésére, várjon kivánják-e az egybegyűltek, hogy az egylet megalaktassék, egyhangú „igen“ volt a válasz. Gyulay ezután azon nézetének adott kifejezést, hogy legjobb volna a szabályok kidolgozását egy bizott­ságra bízni, mely, tekintve, hogy a karácsony, melyen a ruhaneműek kiosztása szegény gyermekek között tör­ténni szokott, már a küszöbön van, a lehető legrövidebb idő alatt tartoznék javaslatát előterjeszteni. György Aladár a kiküldendő bizottságnak utasításul szeretné adni, hogy az egyesület programmjába ne csak szegény gyermekek segélyezését, hanem mindazt vegye föl, ami a népnevelési egyesületek feladatai közé tartozik. Végül meg­választatott a 15 tagból álló bizottság, mely az alap­szabályok kidolgozásával bizatott meg. E bizottság el­nöke P­u­l­s­z­k­y Polixéna, pénztárnoka A­n­s­p­i­t­z Róbert. Több tárgy nem lévén, az ülés véget ért. — A budapesti népszerű fel­olvasásokat rendező társulat a budai kör helyiségében ma délelőtt 11 órakor tar­totta 6-ik évi rendes közgyűlését. A gyűlésen szép számmal jelentek meg a tagok, melyet a társulat elnöke Kerntler Ferenc nyitott meg. Ezek után az elnökség bemutatta évi jelentését. Az évi jelentésekből kiemeljük, hogy az 1879. évben egy tiszteletbeli, 2 alapító és 223 rendes taggal birt a társulat, és múlt évben 32 felol­vasó 30 felolvasást tartott és pedig 22 magyart és 8 németet. A társulat a múlt évi 387 frt 50 kr. kiadás­hoz 416 frt 50 krt vett be, s tekintettel, hogy múlt évben egy magyar tanfolyam nyittatott meg, s így a három osztályból álló tanfolyamot egygyel szaporítani kellett, mert a magyar kezdő osztály annyira megtelt, hogy annak tanítását egy tanító nem végezhetvén, egy új tanító alkalmazása is vált szükségessé. Érdekes, hogy a magyar tanfolyamon a nép minden osztályából látni hallgatókat, köztük osztrák hadseregbeli tiszteket s nőket. Ezek után a közgyűlésnek azt indítványozza elnök, hogy miután Alker Gusztáv városi tanács­nok a magyar tanfolyam érdekében oly sok buzgalmat fejtett ki, őt tiszteletbeli tagjává válaszsza meg, mi han­gos éljenzések között megtörténvén, számvizsgáló bi­zottság választatott, mely a számadásokat nyomban megvizsgálta, helybenhagyta s a közgyűlés az elnökség­­nek e felmentvényt megadta. Uj választás történvén, a régi elnökség a választ­mány tagjai újból megválasztattak. Elnök : Kernt­ler Ferenc, alelnök : dr. A­p­p­e­r Lajos s Érczhegyi Ferenc, titkár : P­ó­r­a Ferenc, másodtitkár : Jeny József, jegy­ző : dr. Rácz Károly, Trajtler Ká­roly, gazda Löschinger Zsigmond.­­ Ezenkívül van még 10 rendező s 19 választmányi tag. A közgyűlés 12 órakor ért véget, de a választmány újból összeülvén a bekövetkező évfolyam programmját összeállította, s a tanfolyam idejét meghatározta, mely szerint előadás naponként 7-től 8 ig fog tartatni, és a felolvasások, melyek sorrendje már megállapíttatott­­ 5—7-ig fognak megtartatni minden hétfőn november­­ hó 22-től kezdve. Megemlítjük még, hogy a magyar tanfolyamra eddig összesen 100 személy iratkozott be, köztük 4 nő. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET * (A névtelen hősö­k‘‘-ről), E­r­­k­e­l Ferenc új operájáról azt írják a lapok, hogy e hó 20-án okvetlenül színre fog kerülni. Ez előadás al­kalmával, hitszerint, lelkes ovációkban fog az ősz zene­szerző részesíttetni. Az igazgatóság nem akarja elhirte­­lenkedéssel és készületlenséggel zavarni a méltán vár­ható nagy sikert. * (A szabadkai színházról) azt írják nekünk, hogy az előadások ott szép közönség részvéte mellett folynak A társulat egyike a vidék legjelesebbjeinek, különösen Molnár, ki jeles tragikai alakításaival ragadja el közönségét, Erdélyi Marietta igazgatónő ügyes operetteprimadonna, Bokody jeles komikus, Traversz a széphangú baritonista, Kendy te­hetséges jellemszínész, Váralljai Olga, szbiek tűnnek ki. A múlt héten Szigligeti „Gritti“-je, a „Falu rossza­ 1, és Strauss „Bőregér“ című operettje került színre. *(A népszínház e heti műso­rát) nagyrészt a „Kétperti gróf* fogja, kitölteni ; köz­ben Blaháné fog háromszor föllépni és pedig kedden „A becsület szegényeiben, pénteken „Titilla hadnagy“- ban és vasárnap „A szerelem sötét verem“ népszínmű­ben.­­ A népszínház legközelebbi újdonsága Rátkay László „Toborzó“ című új népszínműve lesz, mely a népszínműi pályázaton dicséretet nyert s melyet szer­zője azóta átdolgozott. A főszerepet Blaháné fogja ját­szani. Első előadás e hó 19-ére van kitűzve. * (A budapesti citera-egylet) ma tartotta s Hungária termében ez idei első hangver­senyét. A kizárólag citera-productiókból álló műsorba, melyet egyleti tagok és tagnők, továbbá Sturm Ferenc és k i­t­t­e­l ismert citera-tanárok szabatosan játsztak végig, a nemzeti színház két kedves ifjú taga­jártak közreműködése hozott kellemes változatosságot: Fáy Szeréna k. a., a jeles fiatal tragikai szi­nésznő, Vidának az anya című költeményét szavalta­­mely érzéssel és nagy hatást előidézve ; Kordin Mari k. a. pedig a Blaháné egy pár népdalát énekelte csinosan és magyarosan, hozzáadván a részben német* ajkú hallgatóság iránti tekintetből egy kissé mokány de pikáns accentussal énekelt német dalt is. A hang*­versenyt téné követte. * (A színésziskola) ezentúl Inatinée helyett a várszínházban fog előadást rendezni, s ez al­kalommal D­e l­a­v­i­g­n­e-nak ,,A szivartartó“ cí­mű vígjátéka fog színre kerülni, melyet Váradi Antal közvetlenül e célra fordított le. Ezúttal megemlítjük, hogy újabban a felsőbb osztályú növendékek közül ösztöndíjat kaptak: a drámánál Nagy Ibolya és Palotai Piroska, az operánál Wachtel Irma és Szűcs Etel, magyar törvények is ismerték. Emlékszem egy sta­­­túcióra, melynél magam is részt vettem. Alkal­masint a legutolsók egyike, ha nem a legutolsó volt Magyarországon. A megye küldöttsége egy 1849-be­n elkobzott uradalmat adott vissza a végrendeleti örökö­­söknek. A kincstár képviselője kijelentette, hogy op­ponál. A küldöttség elnöke ekkor a képviselő urat karon fogta és kivezette a házból egész a kúria kapuj­jáig, ott aztán, miután az erőszakos kivezetés megtörtént, azonnal meghívta ebédre, a képviselő úrt pedig szintén elvégezvén a törvényes ellenszene­g­ül­é­s kötelességét, elfogadta a meghívást, visszajött és igen jól mulattunk nemcsak az ebéd felett, hanem azután is másnap reggelig. A francia kapucinusok és egyéb szerzetes társaik nem elégesznek meg az ily ellenszegüléssel, mely ered­ményére nézve amazzal azonos, leszámítva a rákövet­kező kedélyes ebédet, hanem nekik nagy demonstráció ajtó-betörés, torlaszok szétbontása, formális kilökés és a kiátkozási formula ünnepélyes felolvasása kell. Ha hiszen ez gusztus dolga. Ha épen ki akarnak löhetni ebben a megtiszteltetésben ugyan részesülhetnek, hanem ennél egyebet ugyan nem is érnek el vele és annyi bizonyos, hogy a vallást pellengére állítják, a vallásos érzelmeket megbotránkoztatják és jó magukat az okos emberek előtt nevetségessé teszik. A reakcionárius pártvezérek krokodil-könyei, a papok pénzén élődők által dobandó koszorúk és a szenteskedő vénasszonyok jajveszékelései pedig alig fognak azért egyenértékű kárpótlást nyújtani. Arra meg épen fogadni mernék­, hogy a készülőben levő komédiát, mely hetek óta egész Párist izgalomban tartja, három év múlva újra fogom látni Páris valamelyik színpadán, mint operette­t. A mindenszentek­ és halottak napja a kegyelet napja Parisban is mint mindenütt. Még azoknak is vannak látogatni való sírjai, akiknek nincsenek itt halottai. Én is bejártam a három nagy temetőt és meglátogattam azok­nak nyughelyét, kiknek müveikkel a márványnál és ércnél maradandóbb emléket emeltek maguknak s örömmel l­áttam,­ a könyvvérű Páris, s ledérség Babylonja, a mulékony élvezetek e türdérvilága is kegyelettel adózik a szellem­­világ hőseinek. A Montmartre temetőben Heine, Girardinné, Murger, Gautier Teophil, Offenbach,­­ a Montparnasse temetőben Quinet Edgar, Crémieux a Pere Lachaiseben Thiers, B­é­r­a­n­g­e­r, Michele­t,­Moliére, Lafontaine, M­u­sset Alfréd, Rossini, Auber, Chopin, Garnit-Pages, Rachel, Sue, Berne stb. sírját nem csak az illetők csa­ládja, hanem a közkegyelet is feldíszítette koszorúkkal. Beláthatlan néptömeg lepte el e két napon az enyészet e birodalmait, de a­hol leginkább volt a népcsoport, ott bizonyos lehetett az ember, hogy valamely történelmi nevezetességű nevet talál a sírkövön. * * * Még egy félreeső helyet látogattam meg, melyet nem jelöl emlékkő , csak az odadobott virágok egész halmaza. E hely a Père Lachaise éjszakke­leti részének egy fal szöglete. Üres hely. Mögötte négy-öt méter magas kőfal,mely szögletet képez. Előtte hosszú part egy mélyút mentén. Az utolsó oldalán, mintegy 12 lépésnyi távolban magaslat. E szöglet volt 1871-ben a Commune utolsó harcosainak utolsó mene­dékhelye. Ide szorították őket a köztársaság győztes, katonái, fegyverest és fegyvertelent, férfit és asszonyt aggastyánt és gyermeket egyiránt, személyválogatás nélkül. A mélyút partja és a fal közt mély gödör volt. A parton álltak a Communardok, szemközt, a mélyuton túl egy zászlóalj katonaság és egy fél üteg mitrailleuse. A katonaság és az ágyuk addig lődöztek, az odaszorított embertömeget, míg csak egyetlen élő­lény mozgott. Aztán belehányták a gödörbe a­ki magá­tól bele nem zuhant, ártatlan meszet hordtak erre az igéző testhalomra és földet hordtak rá... . Még most tíz év után is elborzad az elme e testvér­­gyilkos harc gondolatától. Ne engedje az ég, hogy e halottaknak feltámadásuk legyen, mert az borzasztóbb volna a mészárlás véres napjánál. — “ » * * Jelünk a temetőből az élők közé. Nem akarom levelemet e szomorú hangon végezni. Nézzünk szét, azok közt, kikről tudom, hogy önöket otthon érdeklik­ A párisi osztrák és magyar kolónia Rudolf koronaherceg nászünnepélyére nagy műbecsü ajándékot küld; egy két lábnyi magas díszserleget ezüstből, melynek remek rajzát a mi Munkácsink és Bro­­z­­­k a nálunk szintén jól ismert történelmi festész ké­szítették. Drágább ajánlatokat bizonyára fog kapni a trónörökös, de aligha sokat, melynek nagyobb mű­­becse volna. * * Még egy művészeti hirt. Tegnap a boulevardon Massanettel találkoztam, ki egész elragadtatással beszélte el, hogy Hubay Jenő a derék fiatal magyar müvés * * * Párisi levél. (Saját levelezőnktől.) P­á­r­i­s, nov. 4. 1880. Rég nem volt levelezőnek rosszabb sorsa Páris­­ban mint most, nem elég hogy a kamarák összejövete­lének előjátéka, a klubbok gyűlései, az érkező képvise­lők töméntelen sok dolgot adnak, nem elég hogy a hi­deg éjszaki szél olcsón ugyan, de annál fájdalmasabban és a szépséget nem előmozdítólag borotválja az ember arcát, nem elég hogy madame K­a u 1 1 e élményeinek új, bővített kérdésével fenyegetőzik periratok alakjá­ban, hínem a kormány is kényszeríti a szegény journa­­listát folyvást résen állni, mert nem tudni melyik pilla­natban oszlatják fel a kapucinusokat, Dominikánusokat, Oblatistákat s a többi törvényen kívül álló barátokat. Öt hét óta húzódik ez a mulatság napról-napra ,és senki se csodálkozzék rajta, ha az érdeklett szerzetesek már ép oly unalmasnak találják, mint a publikum. Re­publikánus és monarchista, socialista és klerikális, bonapar­­tista és ultrappontan egy szívvel egy szájjal kiáltja: „legyen már valahára vége! Mikor vásott gyermekek az utcán egy ebet halálra kínoznak,elkergetjük őket onnét, vagy azt kiáltjuk nekik, végezzétek már ki egyszer, de ne hagy­játok kínlódni!“ A kormány tovább e vásott gyerme­keknél és nem csoda, ha lassan mint azokat is felbő­szíti maga ellen, kik eddig mindennek inkább voltak nevezhetők, mint a szerzetesek barátjainak. De másként az is igaz, hogy a szerzetesek se tudják méltóságteljes maguktartása által kivívni a ro­­konszenvet. A jelenetek, melyeket feloszlattatásuk al­kalmából a vidéken előidéztek és Parisban javában viscenirozni készülnek, nem egyéb az együgyű vén asszonyok és fanatikus feszületrágók elbolondabbítá­­sára számított színpadi hatásvadászatnál. Tudják, hogy­­ az államhatalommal nem képesek dacolni — de azért mégis mindent elkövetnek, hogy olcsó mestersé­get látszassanak kiérdemelni. Az úgynevezett törvényes ellenszegülést a régi

Next