Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)
1880-11-08 / 309. szám
1880. november 8. PESTI HÍRLAP védgát kiépítése iránti előterjesztés. 4. A Rókus- és barak-kórházbeli orvosok létszáma stb. EGYLETEK és INTÉZETEK. — A franczia kört ma este 6 órakor Apponyi Albert gróf elnök nyitotta meg. A közönség részint tagok, részint ez ügy iránt érdeklődő vendégek őszinükig megtöltötték a franczia kör Harisch-bazárban levő termeit. A notabilitások közt ott láttuk Trefort Ágostont, Ráth Károly főpolgármestert, Berger ev. János egyetemi rectort s még számos nevezetes egyént. Az ünnepély Apponyi gróf elnök francia nyelven tartott szép beszédével vette kezdetét. E beszédben, melyet a közönség kiváló érdeklődéssel hallgatott, elnök kifejtette a francia kör célját és több ízben élesen hangsúlyozó német elem káros befolyását hazánk kulturális viszonyaira, s óhaját fejezte, vajha ezentúl a német helyett inkább francia műveltség emlőjén táplálkoznánk. Beszédét , melyet a közönség viharos éljenzéssel fogadott avval végezte, hogy a tagokat felkérte, miszerint ez ügyet lehetőleg szívükön hordozzák és támogassák. Az elnök után Aufricht Miska beszélt, s kifejezte beszédében, hogy ily előjelek után bárki szép jövőt jósolhat-e mostan megalakult körnek. Végre Sassay Amadé egyetemi m. tanár a kör nevében köszönetét fejezte ki Apponyinak gróf az elnökség szives elválaszlásáért és ez ügy iránt már eddig is tanúsított lankaddlan buzgalmáért. Ezzel az ünnepély véget ért. Mellesleg jegyezzük, hogy a tagok száma már meghaladja a százötvenet. — A „s o p ro ni kö r“ tegnap este tartott rendkívüli közgyűlést, az elnök bejelentette, hogy az egyetemi rektor a kör alapszabályait nem erősítette meg, hogy Király József Pál a soproni tanítóképezde igazgatója a kör költségeinek fedezésére 3 forintot küldött. — A „Budapesti tornaegy-et“ f. hó 10-én esti 6 órakor rendkívüli közgyűlést tartana, melyen az utolsó rendes közgyűlés által kiküldött bizottság jelentése, esetleg az alapszabályok módosítása fog tárgyaltatni. — A nevezett egyletben a vívó-tanfolyam f. hó 4-én megkezdődött. — Jótékony egyesület alakitása céljából hivta össze dr. Gyulay Pál és Pulszky Polixéna a Józsefváros I. számú iskolaszék területén lakó emberbarátokat. Az iskolaszék f. évi október 30-án tartott ülésében ugyanis felkérte a Józsefváros egyik legbuzgóbb hölgyét, Puszky Palixena k. a.-t és dr. Gyulay Pál urat, hogy a Józsefváros egyik részében már évek óta fennálló jótékony egyesület mintájára az I. számú iskolaszék területén is szegény tanulók felsegélésére külön jótékony egyesületet kezdeményezzen. A zerge-utcai reálianoda dísztermében gyűltek ma össze azok, kik e mozgalomban részt venni óhajtanak. Csak kevesen voltak, de az ügy iránti lelkisedésükből méltán a legszebb sikerre következtethetni. — A gyűlésen Gyulay Pál és Pulszky Palixéna elnököltek. Az első rövid megnyitót tartott, melyben az alakítandó egyesület emberbaráti célját fejtegette. Kérdésére, várjon kivánják-e az egybegyűltek, hogy az egylet megalaktassék, egyhangú „igen“ volt a válasz. Gyulay ezután azon nézetének adott kifejezést, hogy legjobb volna a szabályok kidolgozását egy bizottságra bízni, mely, tekintve, hogy a karácsony, melyen a ruhaneműek kiosztása szegény gyermekek között történni szokott, már a küszöbön van, a lehető legrövidebb idő alatt tartoznék javaslatát előterjeszteni. György Aladár a kiküldendő bizottságnak utasításul szeretné adni, hogy az egyesület programmjába ne csak szegény gyermekek segélyezését, hanem mindazt vegye föl, ami a népnevelési egyesületek feladatai közé tartozik. Végül megválasztatott a 15 tagból álló bizottság, mely az alapszabályok kidolgozásával bizatott meg. E bizottság elnöke Pulszky Polixéna, pénztárnoka Anspitz Róbert. Több tárgy nem lévén, az ülés véget ért. — A budapesti népszerű felolvasásokat rendező társulat a budai kör helyiségében ma délelőtt 11 órakor tartotta 6-ik évi rendes közgyűlését. A gyűlésen szép számmal jelentek meg a tagok, melyet a társulat elnöke Kerntler Ferenc nyitott meg. Ezek után az elnökség bemutatta évi jelentését. Az évi jelentésekből kiemeljük, hogy az 1879. évben egy tiszteletbeli, 2 alapító és 223 rendes taggal birt a társulat, és múlt évben 32 felolvasó 30 felolvasást tartott és pedig 22 magyart és 8 németet. A társulat a múlt évi 387 frt 50 kr. kiadáshoz 416 frt 50 krt vett be, s tekintettel, hogy múlt évben egy magyar tanfolyam nyittatott meg, s így a három osztályból álló tanfolyamot egygyel szaporítani kellett, mert a magyar kezdő osztály annyira megtelt, hogy annak tanítását egy tanító nem végezhetvén, egy új tanító alkalmazása is vált szükségessé. Érdekes, hogy a magyar tanfolyamon a nép minden osztályából látni hallgatókat, köztük osztrák hadseregbeli tiszteket s nőket. Ezek után a közgyűlésnek azt indítványozza elnök, hogy miután Alker Gusztáv városi tanácsnok a magyar tanfolyam érdekében oly sok buzgalmat fejtett ki, őt tiszteletbeli tagjává válaszsza meg, mi hangos éljenzések között megtörténvén, számvizsgáló bizottság választatott, mely a számadásokat nyomban megvizsgálta, helybenhagyta s a közgyűlés az elnökségnek e felmentvényt megadta. Uj választás történvén, a régi elnökség a választmány tagjai újból megválasztattak. Elnök : Kerntler Ferenc, alelnök : dr. Apper Lajos s Érczhegyi Ferenc, titkár : Póra Ferenc, másodtitkár : Jeny József, jegyző : dr. Rácz Károly, Trajtler Károly, gazda Löschinger Zsigmond. Ezenkívül van még 10 rendező s 19 választmányi tag. A közgyűlés 12 órakor ért véget, de a választmány újból összeülvén a bekövetkező évfolyam programmját összeállította, s a tanfolyam idejét meghatározta, mely szerint előadás naponként 7-től 8 ig fog tartatni, és a felolvasások, melyek sorrendje már megállapíttatott 5—7-ig fognak megtartatni minden hétfőn november hó 22-től kezdve. Megemlítjük még, hogy a magyar tanfolyamra eddig összesen 100 személy iratkozott be, köztük 4 nő. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET * (A névtelen hősök‘‘-ről), Erkel Ferenc új operájáról azt írják a lapok, hogy e hó 20-án okvetlenül színre fog kerülni. Ez előadás alkalmával, hitszerint, lelkes ovációkban fog az ősz zeneszerző részesíttetni. Az igazgatóság nem akarja elhirtelenkedéssel és készületlenséggel zavarni a méltán várható nagy sikert. * (A szabadkai színházról) azt írják nekünk, hogy az előadások ott szép közönség részvéte mellett folynak A társulat egyike a vidék legjelesebbjeinek, különösen Molnár, ki jeles tragikai alakításaival ragadja el közönségét, Erdélyi Marietta igazgatónő ügyes operetteprimadonna, Bokody jeles komikus, Traversz a széphangú baritonista, Kendy tehetséges jellemszínész, Váralljai Olga, szbiek tűnnek ki. A múlt héten Szigligeti „Gritti“-je, a „Falu rossza 1, és Strauss „Bőregér“ című operettje került színre. *(A népszínház e heti műsorát) nagyrészt a „Kétperti gróf* fogja, kitölteni ; közben Blaháné fog háromszor föllépni és pedig kedden „A becsület szegényeiben, pénteken „Titilla hadnagy“- ban és vasárnap „A szerelem sötét verem“ népszínműben. A népszínház legközelebbi újdonsága Rátkay László „Toborzó“ című új népszínműve lesz, mely a népszínműi pályázaton dicséretet nyert s melyet szerzője azóta átdolgozott. A főszerepet Blaháné fogja játszani. Első előadás e hó 19-ére van kitűzve. * (A budapesti citera-egylet) ma tartotta s Hungária termében ez idei első hangversenyét. A kizárólag citera-productiókból álló műsorba, melyet egyleti tagok és tagnők, továbbá Sturm Ferenc és k ittel ismert citera-tanárok szabatosan játsztak végig, a nemzeti színház két kedves ifjú tagajártak közreműködése hozott kellemes változatosságot: Fáy Szeréna k. a., a jeles fiatal tragikai szinésznő, Vidának az anya című költeményét szavaltamely érzéssel és nagy hatást előidézve ; Kordin Mari k. a. pedig a Blaháné egy pár népdalát énekelte csinosan és magyarosan, hozzáadván a részben német* ajkú hallgatóság iránti tekintetből egy kissé mokány de pikáns accentussal énekelt német dalt is. A hang*versenyt téné követte. * (A színésziskola) ezentúl Inatinée helyett a várszínházban fog előadást rendezni, s ez alkalommal De lavigne-nak ,,A szivartartó“ című vígjátéka fog színre kerülni, melyet Váradi Antal közvetlenül e célra fordított le. Ezúttal megemlítjük, hogy újabban a felsőbb osztályú növendékek közül ösztöndíjat kaptak: a drámánál Nagy Ibolya és Palotai Piroska, az operánál Wachtel Irma és Szűcs Etel, magyar törvények is ismerték. Emlékszem egy statúcióra, melynél magam is részt vettem. Alkalmasint a legutolsók egyike, ha nem a legutolsó volt Magyarországon. A megye küldöttsége egy 1849-ben elkobzott uradalmat adott vissza a végrendeleti örökösöknek. A kincstár képviselője kijelentette, hogy opponál. A küldöttség elnöke ekkor a képviselő urat karon fogta és kivezette a házból egész a kúria kapujjáig, ott aztán, miután az erőszakos kivezetés megtörtént, azonnal meghívta ebédre, a képviselő úrt pedig szintén elvégezvén a törvényes ellenszenegülés kötelességét, elfogadta a meghívást, visszajött és igen jól mulattunk nemcsak az ebéd felett, hanem azután is másnap reggelig. A francia kapucinusok és egyéb szerzetes társaik nem elégesznek meg az ily ellenszegüléssel, mely eredményére nézve amazzal azonos, leszámítva a rákövetkező kedélyes ebédet, hanem nekik nagy demonstráció ajtó-betörés, torlaszok szétbontása, formális kilökés és a kiátkozási formula ünnepélyes felolvasása kell. Ha hiszen ez gusztus dolga. Ha épen ki akarnak löhetni ebben a megtiszteltetésben ugyan részesülhetnek, hanem ennél egyebet ugyan nem is érnek el vele és annyi bizonyos, hogy a vallást pellengére állítják, a vallásos érzelmeket megbotránkoztatják és jó magukat az okos emberek előtt nevetségessé teszik. A reakcionárius pártvezérek krokodil-könyei, a papok pénzén élődők által dobandó koszorúk és a szenteskedő vénasszonyok jajveszékelései pedig alig fognak azért egyenértékű kárpótlást nyújtani. Arra meg épen fogadni mernék, hogy a készülőben levő komédiát, mely hetek óta egész Párist izgalomban tartja, három év múlva újra fogom látni Páris valamelyik színpadán, mint operettet. A mindenszentek és halottak napja a kegyelet napja Parisban is mint mindenütt. Még azoknak is vannak látogatni való sírjai, akiknek nincsenek itt halottai. Én is bejártam a három nagy temetőt és meglátogattam azoknak nyughelyét, kiknek müveikkel a márványnál és ércnél maradandóbb emléket emeltek maguknak s örömmel láttam, a könyvvérű Páris, s ledérség Babylonja, a mulékony élvezetek e türdérvilága is kegyelettel adózik a szellemvilág hőseinek. A Montmartre temetőben Heine, Girardinné, Murger, Gautier Teophil, Offenbach, a Montparnasse temetőben Quinet Edgar, Crémieux a Pere Lachaiseben Thiers, Béranger, Michelet,Moliére, Lafontaine, Musset Alfréd, Rossini, Auber, Chopin, Garnit-Pages, Rachel, Sue, Berne stb. sírját nem csak az illetők családja, hanem a közkegyelet is feldíszítette koszorúkkal. Beláthatlan néptömeg lepte el e két napon az enyészet e birodalmait, de ahol leginkább volt a népcsoport, ott bizonyos lehetett az ember, hogy valamely történelmi nevezetességű nevet talál a sírkövön. * * * Még egy félreeső helyet látogattam meg, melyet nem jelöl emlékkő , csak az odadobott virágok egész halmaza. E hely a Père Lachaise éjszakkeleti részének egy fal szöglete. Üres hely. Mögötte négy-öt méter magas kőfal,mely szögletet képez. Előtte hosszú part egy mélyút mentén. Az utolsó oldalán, mintegy 12 lépésnyi távolban magaslat. E szöglet volt 1871-ben a Commune utolsó harcosainak utolsó menedékhelye. Ide szorították őket a köztársaság győztes, katonái, fegyverest és fegyvertelent, férfit és asszonyt aggastyánt és gyermeket egyiránt, személyválogatás nélkül. A mélyút partja és a fal közt mély gödör volt. A parton álltak a Communardok, szemközt, a mélyuton túl egy zászlóalj katonaság és egy fél üteg mitrailleuse. A katonaság és az ágyuk addig lődöztek, az odaszorított embertömeget, míg csak egyetlen élőlény mozgott. Aztán belehányták a gödörbe aki magától bele nem zuhant, ártatlan meszet hordtak erre az igéző testhalomra és földet hordtak rá... . Még most tíz év után is elborzad az elme e testvérgyilkos harc gondolatától. Ne engedje az ég, hogy e halottaknak feltámadásuk legyen, mert az borzasztóbb volna a mészárlás véres napjánál. — “ » * * Jelünk a temetőből az élők közé. Nem akarom levelemet e szomorú hangon végezni. Nézzünk szét, azok közt, kikről tudom, hogy önöket otthon érdeklik A párisi osztrák és magyar kolónia Rudolf koronaherceg nászünnepélyére nagy műbecsü ajándékot küld; egy két lábnyi magas díszserleget ezüstből, melynek remek rajzát a mi Munkácsink és Brozk a nálunk szintén jól ismert történelmi festész készítették. Drágább ajánlatokat bizonyára fog kapni a trónörökös, de aligha sokat, melynek nagyobb műbecse volna. * * Még egy művészeti hirt. Tegnap a boulevardon Massanettel találkoztam, ki egész elragadtatással beszélte el, hogy Hubay Jenő a derék fiatal magyar müvés * * * Párisi levél. (Saját levelezőnktől.) Páris, nov. 4. 1880. Rég nem volt levelezőnek rosszabb sorsa Párisban mint most, nem elég hogy a kamarák összejövetelének előjátéka, a klubbok gyűlései, az érkező képviselők töméntelen sok dolgot adnak, nem elég hogy a hideg éjszaki szél olcsón ugyan, de annál fájdalmasabban és a szépséget nem előmozdítólag borotválja az ember arcát, nem elég hogy madame Ka u 1 1 e élményeinek új, bővített kérdésével fenyegetőzik periratok alakjában, hínem a kormány is kényszeríti a szegény journalistát folyvást résen állni, mert nem tudni melyik pillanatban oszlatják fel a kapucinusokat, Dominikánusokat, Oblatistákat s a többi törvényen kívül álló barátokat. Öt hét óta húzódik ez a mulatság napról-napra ,és senki se csodálkozzék rajta, ha az érdeklett szerzetesek már ép oly unalmasnak találják, mint a publikum. Republikánus és monarchista, socialista és klerikális, bonapartista és ultrappontan egy szívvel egy szájjal kiáltja: „legyen már valahára vége! Mikor vásott gyermekek az utcán egy ebet halálra kínoznak,elkergetjük őket onnét, vagy azt kiáltjuk nekik, végezzétek már ki egyszer, de ne hagyjátok kínlódni!“ A kormány tovább e vásott gyermekeknél és nem csoda, ha lassan mint azokat is felbőszíti maga ellen, kik eddig mindennek inkább voltak nevezhetők, mint a szerzetesek barátjainak. De másként az is igaz, hogy a szerzetesek se tudják méltóságteljes maguktartása által kivívni a rokonszenvet. A jelenetek, melyeket feloszlattatásuk alkalmából a vidéken előidéztek és Parisban javában viscenirozni készülnek, nem egyéb az együgyű vén asszonyok és fanatikus feszületrágók elbolondabbítására számított színpadi hatásvadászatnál. Tudják, hogy az államhatalommal nem képesek dacolni — de azért mégis mindent elkövetnek, hogy olcsó mesterséget látszassanak kiérdemelni. Az úgynevezett törvényes ellenszegülést a régi