Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)

1880-11-24 / 325. szám

l­ vasásai után’lankadt figyelem mellett s kevés számú tagok jelenlétében hosszabb vita eredt meg, melyben Hegedűs Sándor határozati javaslatot nyújtott a svábhegy rendezése iránt A bel- és kültelki utakra a p. n. biz. törlései mel­­lőzésével a tanács által ajánlott 52.100 főt vé­tetett fel; elfogadták Hegedűs határozati javaslatát is. Az új kövezésekre nézve a középítési bizottság által felállított programm 280.000 frt költséget igényel, megjegyeztetvén, hogy a k­e­r­a­m­i­t burkolatra próbául a városház-utca v­­lna kijelölendő. Schenk még a budai alsó rakpart kövezé­sét akarja felvenni a programmba Takács Lajos azt hangsúlyozta, hogy a főv. bizottságban ellenszenv nyilvánul a kerámit gyártó pesti téglaégető és kőszén­bánya társulat iránt. (Ellentmondás.) Tavasai Endre felhozza, hogy ez nem áll, mert midőn a társu­lat az akácfa utcában próbakép levő keramit­ját, mely romladozni kezdett, éjnek idején lopva újakkal cserél­teti fel , s erre rájöttek, mégse zárták ki a pályá­zatból. A Közgyűlés szavazás utján az uj burkolatokra nézve a tanács javaslatát fogadta el 280,000 írttal s ezzel elejtette a keramit­o­t. Ezzel a tárgyalást mára este fél 9-kor befejezték ; a következő gyűlés a csatornázási kiadások megvitatá­sával kezdődik. — Iskolát a százháznak! Most midőn a közgyűlés a fővárosi költségvetést tárgyalja, nagyon időszerűnek találjuk figyelmeztetni a képviselő urakat, hogy a százháznak nincsen iskolája, s az oda­való tanköteles gyermekek részint a Csokonai-utcába részint a Hermina-Kápolnai mellett lévő iskolába kényte­lenek járni. Ez pedig oly nagy út, hogy a szülők inkább megbirságoltatják magukat, sem, mint a zord téli időben oly messzire küldjék gyermekeiket. Óhaj­tandó, hogy a közgyűlésen szóba hozza valaki e visszás állapotot, melyet minél előbb orvosolni kellene.­­ A népszámlálás miniszteri meg­­­hagyás folytán az egész országban január 1-jén veszi kezdetét és 10 napig tart. Ez évi december végéig azon házaknak számolása, melyek vagy ujonan épültek, vagy megszámozva nem voltak, szintén keresztül ■viendő. EGYLETEK és INTÉZETEK. — A ,,Konkordia‘‘ jótékonysági egylet teg­napi választmányülésében az elnök egy leiratot mutatott ide, mely szerint Rudolf trónörökös megengedi, hogy az egylet Sztefánia hercegnőnek menyegzői ajándékul ima­könyvet adhasson át Lelkes éljenzéssel vétetett tudo­másul. Posner, az elnök jelentette hogy az imaköny­vet saját költségein készít­ett a trónörökös nejéhez méltó kiállításban.­­ Az egylet továbbá elhatározta, hogy a trónörökös nászünnepe alkalmából 1. Egy „Rudolf és Sztefánia“ alapítványt tesz 1000 írttal, melynek 50 tk­ós kamatai évenkint febr. 15-én rendkívüli segélyezésekre lesznek fordítandók ; 2. egy üdvkiváló feliratot és jegyzőkönyi kivonatot készíttet díszkiál­­lításban, melyet szintén átnyújtanak a trónörökös-pár­nak.­­ Ezek után két igen hízelgő levél olvasta­tott, az egyik koszorús költőnk Arany Jánostól, a má­sik Kautz Gyula tanár, orsz. képviselőtől, kik díszta­­gokká megválasztásukat megköszönték. Az elnök ez­után bejelentette, hogy Karpales Ignácz 15,60 frt évi járulékkal az egyleti tagok közé lépett; végül a zág­­rábbi szerencsétlenek számár­a adakoztak: az egyleti pénztár 30 frtot, Posner K. L. 30 frt, dr. Reich Ármin alelnök, Orlik Jakab 5-5 frt, Lemberger Mór 3 frt, Zwillinger Ármin, Klein Jacab, 2 frtot, Steiner B. Rö­mer M. Kálmán Manó, Sternlicht Fülöp, Hahn Adolf, Zimmer József, Reichsman M. 1 frtjával összesen 84 frtot, mely összeg azon kikötéssel küldetik el, hogy csak szegény betegek és hajléktalanok számára fordit­­lassék. — A fővárosi borbély és fod­rász-egylet, hat tagú küldöttsége a legutolsó közgyűlés értelmében Csávolszky Lajosné úrhölgy mai névnapján tolmácsolta az egylet jó kívánságait. A háziasszony a küldöttséget fényes villás­ reggelivel ven­dégelte meg.­­ Az empléni egyetemi ifjú­ság egyesülete f. hó 24-én szerdán este 1 órakor a , Muzeum kávéházban­ (muzeum-körút és a Sándor-utca sarkán) Kisfaludy-estélyt tart. Vendégek szívesen láttatnak.­­ A fővárosi dijnokok és nem rendszeresített hivatalnokok segélyegyletének alapsza­bályai a m. kir. belügyminisztérium által jóváhagyattak s ennek folytán ezen segély­egylet folyó évi november hó 3- án, esti 8 órakor alakuló gyűlését tartja. Az egy­let célja a Budapest fővárosi szűkölködő bijnokoknak, illetve az egylet tagjainak 8 százalék kamatú kölcsönö­ket adni, ha pedig igen szorult anyagi viszonyokban vannak, visszafizetés nélküli segélyekben részesíteni; ha betegek, betegpénzzel ellátni s egyéb rendelkezésre álló módon segélyezni, netáni halál esetén pedig tisztes­séges eltakarításról gondoskodni. Az egylet rendes tagja minden fővárosi dijnok, vagy bijnoki minőségben alkal­mazott s ideiglenes hivatalnok lehet, ki az egylet pénz­tárába 1­árt beiratási és 50 kv előleges havi tagsági dijat fizet. A beiratások a Ferenc József-rakpart 7-ik szám alatt levő Herman-féle vendéglőben berendezett ideigl. egyleti helyiségben naponként d. u. 2- 3 óra közt esz­­közölhetők.­­ A jogász-egylet választmánya tegnapelőtt ülést tartott. Több curiai és kir. táblai biró ,s országgyűlési képviselő, ügyvéd stb. jelent, hogy az egylet tagjai sorába lép. A választmány tekintettel a tömeges belépés és nagy pártolásra, elhatározta, hogy az egyleti felolvasásokat és vitákról szóló jegyzőköny­veket nyomatja és az egylet tagjai közt kiosztatja. — Felolvasás Dr. Dobránszky Péter k. műegyetemi tanár csötörtökön f. hó 25-én ,,a világ­forgalom eszközeiről­ tart felolvasást a kereskedő-ifjak társulatában, (Gizella téri 2. sz.) melyre az érdeklődő PEsri hírlap­ i közönséget ezennel meghívja a rendezőbizottság. Kez-I­dete esti 9 órakor.­­ A budapesti népoktatási kör, ma Türr István tábornok elnöklete alatt választmányi ülést tartott. Elnök az ülés megnyílása után felolvasta a fővárosi tanács átiratát, mely szerint a főváros okta­tási célokra ez évben is átengedi mindazon helyisége­ket, melyeket a múlt évben bocsátott a kör rendelke­zésére. Ezután az általános művelődési csarnok megte­remtésére kiküldött bizottság terjesztő elé jelentését. A bizottság csak akkor tartja ez eszmét megvalósítható­nak, ha a főváros gyárosai a tervhez hozzájárulnának, s hogy az olvasószobák egyelőre a gyárakban volnának felállítandók. A választmány megbízza a bizottságot, s hogy eziránt a gyárosokkal értekezzenek s a kapott­­ felvilágosításokhoz képest tegye meg további intézke­déseit e tárgyban. A különböző kerületi iskolák fel­ügyelői a vezetésük alatt álló ingyenes s felnőttek ok­tatását illető előadásokról tesznek jelentést, melyből fájdalom, az tűnik ki, hogy a kör nemes törekvése nem talál a kívánt sikerre. Több tárgy nem lévén az ülés véget ért. TUDOMÁNY és IRODALOM. *(Uj könyveket) adott ki újabban Aigner könyvkereskedése. Ezek közt van Makró­­c­z­y Jánosnak „A becsület szegénye“ cimü népszín­műve eredeti terjedelmében s igy a „Magyar könyves­ház“ cimü vállalat 82­­ 4 füzetét teszi ki. Ára 60 kr. M­i­r­k­ó Izidor „Mindenütt és sehol“ cimü művének II. füzete, s K a­z­á­r „A semmi, ha valamivé lett“ cimü regényének II. füzete. Ára mindegyiknek 30-30 kr. * (K­i­s­s József), e nagytehetségü köl­tő, eg­y nagyobb költői elbeszélést fejezett be, melyet a jövő hóban a Petőfi-társaság ülésén fog felolvasni szék­foglalóul. * (A magyar mérnök- és épi­tész-egylet) vasút építési szakosztálya 1880. évi november 25-én (csütörtökön) esti 6 órakor az egyesület helyiségében (régi Lloyd-épület, Duna felőli oldal II. emelet) tart szakülést. Tárgya : Schwarczel Sándor értekezése : „A vasutak bevételei­nek előzetes meghatározásá­ról, különös tekintettel a b­u­­­dapest-győri és zimonyi vo­nal­a­k­r­a.“ * („P­rotestáns La­p“.) Megjelent és beküldetett a november havi füzet. Tartalom: 1. Eőry Szabó Gábor segédgondnok sirja felett. Költemény (Stettner) 2. A józan ész és az értelem. Értekezés. (Schwalm) 3. Adventi egyh. beszéd. (Hörk) 4. Halotti ima. (Nagy Lajos) 5. Indítvány a vasárnapi munka be­szüntetése érdemében. (Goggenberger) 6. Lelkészi iroda. Útmutató (Szerkesztőség) 7. Különfélék. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. *(Blaháné Pozsonyban.) Mint nekünk Pozsonyból írják, az ottani „Széchenyi-kör“ által rendezendő hangverseny, melyben Blaháné is közre fog működni, roppant érdekeltséget keltett a pozsonyi társadalom minden rétegeiben. Annak dacára, hogy ezen hangverseny csak december 9-én lesz, már most minden jegy elfogyott és folytonosan ostro­molják a rendező bizotságot, hogy eszközöljön még ki valahogyan ülőhelyeket számukra. A könyvkereskedések kirakataiban Blaháné arcképe díszük mindenütt s rend­kívüli tetszésben részesül. „Isz téz a fesche Frau !“ mondogatják derék Kraxelhubereink. A bizottság élén Fodor István hírlapíró ül, s az mindent elkövet, hogy a diva teljesen meg legyen elégedve azon fogadtatással, melyben őt a pozsonyiak részesítendik. * (Bercsényi Béla) új színműve „A vált­ó“, melyet annak idejében a nemzeti szín­ház drámabíráló bizottsága egyhangúlag fogadott el előadásra, e h­ó 26-á­n pénte­ken kerül először színpadra. E napra volt kitűzve s e napon fogják elő is adni. Az összes mai lapokban (egy tévesen értesült helyi tudósító nyomán) közölt azon műsor, melyen „a váltó“ első előadása napjául dec. 5 e van kijelölve, téves, mert az első előadás nem halasztatot el. * (A „Névtelen hősök“szerep­­o­s­z­t­á­s­a.) A f. hó 30-án, most már bizonyosan sünre hozandó „Névtelen hősök“ szereposztása a követ­kező : „Parasznyai falusi lelkész“ Ördög, „Elek káplán“ Perotti, „Csipkés, parasztgazda agglegény“ Kőszeghi, „Sáskáné özvegy kántorné“ Szaxlehner, „Hon leánya“ Nádasné, „Jóska, fia“ Kordin Mariska, „Derék jegyző“ Tallián, „Futár“ Erdey, „beig“ Pauli, Honvédtisztek : Maleczky és Ney stb. * (Blaas Gyula) híres állatfestőt a király meghívta Gödöllőre s az ott néhány vadászkép vázlatát készítette el, többek közt azon albumlap szá­mára, melyet a bécsi kereskedők Stephanie hercegnő­nek szántak. Egy ily vázlatot a király megtekintvén maga számára elkérte. * (A magyar kereskedelmi csarnok) folyó hó 29-én, este fél 8 órakor saját helyiségében hangversenyt ren­dez, melyet társvacsora fog követni. A hangverseny műsora : 1. Beethoven négyes op. 16 zongora, hegedű, viola és gordonka elő­adják : Engel S. Kamill, Bloch József, Frankhauser Károly és Adler Mihály urak. 2. a) Ária „Troubadour“-­­ ból. b) „Népdalok“ Wawrinec Mór úrtól, énekli Dévay­­ Janka k. a. a nemzeti színház tagja, Wawrinec úr zon­­­­gora kísérete mellett. 3. „Tarantello“ Liszt, előadja I Engel S. Kamill úr. 4. „Az anya“ Viola, szavalja Fáy I Szeréna k. a. a nemzeti színház tagja. 5. „Rondo Cap­ , riccioso“ Saint-Saens, hegedűre zongora kísérettel elő­adják : Bloch József és Engel S. Kamill urak. 1880. ápvtóber 24. Közigatási enquete. (3-ik nap.) A ma délután 5 órakor tartott ülésen tovább folytatták a tegnap megszakadt vitát a kinevezési és választási rendszer felett. Gyarmatiiy Miklós Kolozs megye alispánja kije­lenté, hogy a helyi önkormányzat híve s a kinevezést ellenzi, de a tisztviselőket élethosszig kívánja választatni. Fid­zsváry Mihály, Pest megye alispánja védelmébe veszi a választási rendszert a centralisták ellenében. Két vád i­ ültetett: egyik a qualifikáció, másik a nem­zetiségek szempontjából. Amaz elesik, ha a főispán a kandidáló bizottságoknál törvényes jogaival él. Emez ellen a törvény szigorú intézkedései biztosítanak. Szóló az önkormányzat híve , de kénytelen kijelenteni, hogy akár egyik, akár másik rendszer elfogadása által a lé­tező bajok magukban orvosoltatni nem fognak. A törvényhatósági adminisztráció legnagyobb hibája a lassúság, nehézkesség, ennek pedig első­sorban pénz­kérdésben rejlik az oka. Aztán az eljárás bonyolult, a fel­lebbezési jog túlterjedt, az illetékesség iránt pedig ma­guk a felek sincsenek tisztában. Szaló mindenekelőtt a közigazgatási bizottságokhoz utalt ügyeket vissza­adatni kívánja a közgyűlés jogkörének, a fegyelmi bí­róságból pedig kirekesztetni óhajt minden idegen ele­met. A tisztikar választását szigorú qualificatióhoz kötné, az ügyeket pedig az alispán kezében koncen­trálná. A főispán lenne egy ambuláns méltóság, ki a vi­­­éket beutazva, az ellenőrzést gyakorolná. Végül a köz­­igazgatási törvényszék felállítását sürgeti szóló. Tiaza belügyminiszter: Minthogy saját gyerme­kéről szólt Földváry s azt az élők sorából kitörülni kívánta — érti a közigazgatási bizottságot — szüksé­gesnek tart róla pár megjegyzést tenni. 1876 előtt ez intézmény nem létezett, de a megyei közélet iránt akkor se volt nagyobb érdeklődés s az uj fegyelmi bíróságok ma se gyakorolják elég erélylyel a fegyelmi jo­got, azelőtt pedig még kevésbé gyakorolták. Tagadja, hogy a főispán ambuláns méltóság lehetne, ki pl. a szerb tö­vis irtását is ellenőrizze,­­ neki az a dolga mindössze, hogy az ellenőrzés elmulasztása esetén fegyelmi eljárást indítson. Tabajd­y Károly helyreigazítja Földváry által félremagyarázott szavait. J­­rday Sándor két ellentétes áramlat küzd itt egymással. Egyik a históriai fejlődés alapján óhajtja a reformot, másik ezt ez alapon lehetetlennek tartja. De mindkét fél megegyezik abban, hogy az önkormány­zat konzerválandó s csak az eljárási módozatok iránt van eltérés. De ez teszi a megoldást nehézzé, mert a históriai fejleményeken alapuló konzervativizmus lehe­tetlenné tesz minden újítást és elméleti experimentációt. Szóló saját históriánkra hivatkozva az önkormányzatot annál inkább fentartandónak vé­l, mert ennek köszönjük a nemzet és alkotmány fennmaradását s mert a még családi intézményeiben is despotikus szláv népfajok erre képes­séggel nem bírván, ez biztosítja a magyar nemzet fenn­hatóságát a hazában. Az 1872-ki megyerendezési törvény nem rendezte közigazgatásunkat, csupán kiépíté a köz­jogi alkotást s a megyét az államkormány parlamenti felelősséggel járó befolyásához idom rá. Ez tényleg az önkormányzat konfiskációjára vezetett, mert ma a me­gyei kötegek az állami közigazgatás végrehajtó közegei s az önkormányzat annyira se terjed, hogy a megye egy hajdú csizmájának megtalpal­tatására jogosítva lenne, így aztán a megyei közélet iránti érdeklődés csak a tiszti­kar választására szorítkozott s most ezt állítják oda bűnbakul a közigazgatás hiányai miatt. Szóló szerint a baj az, hogy az 1872. törvény a megyék közjogi szervezetével fenntartotta az 1848 előtti közigazgatási szervezetet , erre bízta az állami közigazgatás közvetítését, holott ez ügyeket a megye soha nem ismerte azelőtt. Szóló erre kifejti a régi s mai megye közti különbséget és ennek félreértésében látja minden nehézkesség okát. Szerinte az önkormányzat s az állami közigazgatás tel­jesen elválasztandók. A tisztviselők választását nem tekinti az önkormányzat kellékének,­­ de nálunk ez nem csupán administracionális, ha politikai kérdés s meg van győződve, hogy parlamenti kormány ettől el nem térhet. A garanciát a szigorú qualifikációban látja. Tisiza belügyminiszter: A valódi önkormányzat az, mikor a kinevezettek vagy választottak ingyen vég­zik az ügyek szolgálatit. Ez azonban sehol nem lehet a kontinensen , az önkormányzat és állami közigazga­tás közt határt húzni se lehetséges. A kinevezett tiszt­viselő legyen annyira független, hogy önkényüleg el­­mozdu­ni ne lehessen, de teljesen függetlenü­ni, hogy az ellenpárt kortese lehessen, nem áll az administráció ér­dekében. Vargics Imre, Sennyey báró hívta fel először a közvéleményt a közigazgatás reformálására. E közvé­lemény máskor is foglalkozott igen fontos kérdésekkel, csakhogy mindazoknak határozott, kézzelfogható alakja volt, míg most csak átalánosságban mondatik, hogy a közigazgatás rossz. Szerinte ha mindazon törvények, me­lyek a közigazgatásra nézve az alkotmányosság beho-

Next