Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-16 / 15. szám

Budapest, 1881. V. évf. 15. Szám (736.) Vasárnap, január 16. ‘pixata+a«! AmV* Szerkesztési iroda: Juionzetesi áru. N­SllA, m S9 Budapestet, nador-utca 7. sz.. I emelet, Egész évre........ H frt kr. gl Bg hová a lap szellemi részét illető minden ||^ p Mt7 Wpe« Uppal együtt: áécéle vonatko^Jetoo­amlasok egész Orr.....................80 £rt.: POLITIKAI NAPILAP Av­­ää adatik X 1­1 X XX XXIXXX • RUDOLF MOSSE-nél PÁRIS-ban, StattUk ntm Hátik. 10, Rue Notredame des Victoire». TC- a „ + A — l és »eombaton a Léptir; vasárnapokon taken »— /-ig. — Omígöl MpíGnüvészeti távollétében mindig megtekintheti — M «p b»r» AjatmV&iOK. ^ e —i-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári­ ut végén, a vám Vasárnap rám -kath • B 2 rév név Nemzeti autella. (Muzeum-körut.) valamelyike , a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városház­a régi a városház­arotentáns"- B 2 Örőző Nyitra: d. e. 0—1 óráig, hétfőn és csük hétköznapon 0—1-ig. — Országos képtár zsel-tör, saját ház.) — Sparauzella. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. — ” • D 70 Hajtvány törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.)— Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — K­é ' n .y I­­zardán kedden és pénteken az ásványtár­­ban. Nyitva : vasárnap, szerdán és pén-__Királyi vár j~jzártort Budán, az udvar Állatkert a városligetben. A mai szám tartalma: Budapesti uzsorások. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — A mai felolvasások. — Táviratok. — Napi hírek. — Mulatságok. — Törvsz. csarnok. — Szinlapok. — Közg. hírek. — A budap. értéktőzsde. — Tárca. Emlékezések nemzetőri nap­jaimból. — A mellékleten: Országgyűlés. — A mi saison-unk. — Párisi csipkebokor. — Regény-csarnok : O. Z. — Hirdetések. Budapesti uzsorások. Háromszáz uzsorás ! A váltótörvényszék annyit mutatott ki az adófelügyeletnek. Érdekes névsor minden bizonynyal. Tizenkét millió be­­pörölt uzsora­váltó ! Szép összeg, de csak tized­­része annak, mely magas kamatra ki van adva a szerencsétlen emberiségnek. Hát még az adó­sok tisztája, az volna csak érdekes. Nagy urak, magas államhivatalnokok, birák, képviselők, híres, gazdagnak kikiáltott emberek és szegény ördögök, kiskorúak, boldogtalan családapák, és lumpok vegyest ott szerepelnek az áldozatok között, kiket az emberevők felfalnak. A három­száz­szorás húszezer embert porolt, kiknek há­táról törvényes módon nyúzta le a bőrt. S hány ezer ember van olyan, kinek neve még nem került a törvényszék színe elé, ki fizet ameddig lehet, kit még nem kell présbe tenni, csak szo­rítani, mint a szivacsot és izzad vért a piócák táplálására. Megy a kaszinóba, sétálsz a váci utcán, ki­hajtasz a lóversenyre, ellátogatsz a színházba, megnézed a bált, mindenütt úri móddal találko­zol ; ismerőseid derék, okos, köztiszteletben álló férfiak, ősi családi név örökösei, tetemes birtok tulajdonosai, jól fizetett állásban becsületes mun­kásai a társadalomnak, adófizető és választó­pol­gárok : tévedsz, nem ismered őket, ők sajná­­latraméltó szegények, birtokuk meg van ter­helve, fizetésük le van foglalva, az árverés ki van hirdetve, mindenük a miék van , másé, a háromszáz uzsorásé, kik urai a budapesti társa­dalomnak. Az egész ország az ő zsebükben van. A ház, mely a főváros utcáján pompázik, hoz 5°/o-et tulajdonosának, ez fizet uzsorásának 18 ’/o-et ; ki hát a háziúr ? A birtok mely a szü­lékről maradt, árendába van adva s hoz becs­érték szerint 6'-et, az uzsorás tulajdonosától szed 24%-ot; ki hát a földesur ? Az iparos kis tőkéjétől munkával szed 12"/Vet s fizet jövedel­métől 10 /6 adót, az uzsorás tízezer forint tőke után munka nélkül szerez ötezer forintot s adót nem fizet semmit. A budapesti uzsorások sokfélék. A nagy úri uzsorásnak saját háza van a Lipótvárosban vagy a sugárúton, komprokrt tart, de külön szobában fogad, adósai frakkeren jár­nak hozzá s az uzsorás kölcsönöz csupa szíves­ségből előbb 87o-re, ezután 12%-re, majd 18%-re, úgy 247ö-re, 367v-re utóbb már csak betáblázás mellett 5070.-re, de mindig prolongálva három hónapról­ három hónapra, mig végre arrangement jön létre : B. megveszi a fejérmegyei uradalmat olcsón, visszaadja a váltókat, meg kifizet száz­ezer forintot készpénzben a többi uzsorás kielé­gítésére s U. nagybirtokos hivatalt keres. Vagy mi történt taval ? Gy. gróf konvertálta adósságait T. uzsorásnál s kiállított magától egy 300,000 forintos váltót, ezt T. ur beperelte, a gróf bir­tokait árverésen megvette s a gazdag mágnás­nak alig maradt pár ezer forintja, avval most külföldön egyik művészeti akadémián tanul, hogy tudja kenyerét keresni. T. ur pedig, miután tönkre tett sok magyar urat s összevásárolt sok földbirtokot, házakat is szerzett Budapesten, de becsületet nem: becsukta az üzletét s pénzével felvonul Bécsbe, hol őt nem ismerik, hogy a gazdagságán vénségére becsületet is vásároljon magának. Nálunk nincs maradása, nem szereti a találkozást azokkal, kiket kifosztott. A milyen a T. olyan az E. olyan a K. a H. a három D. és a két B. az R. az F. s ki tudná felsorolni kezdőbetűit mindazon nagy uzsorásoknak, kik évenként százezreket perelnek a váltótörvény­széknél s kik immár mind magyar nagybirtoko­sok, vagy azok lesznek legközelebb. A gavallér uzsorás más fajta. Származásra keresztény, névre előkelő, tagja a kaszinónak és a kaszinóban kártyázó uracsoknak hitelezője. R. ur ebédeket ad, estélyeket rendez, előkelő tár­saságot lát házánál, ezáltal magának összekötte­téseket szerez azon körökben, melyeket kiak­názni akar, s biztosítja magát mesterségének társadalmi következményei ellen. Ő csak barát­ságból kölcsönöz. H. urfinak dúsgazdag atyja van, szép örökség vár rá, anyai részét kiköve­telheti nem sokára, az urfi könnyelmű, játszott, becsületbeli adósságot csinált, melyet másnap meg kell fizetni. R. úrhoz megy bizalmasan, kéri, hogy mentse őt meg, ez jószívűségből meg­teszi, 30,000 frtot ad neki s 70,000 frtos váltót irat vele alá. De azért R. úr a társaságban be­vett, elfogadott ember, mert a kaszinónak szük­sége van rá. A váltótörvényszék lisztáján azon­ban ő is ott szerepel az uzsorások közt, s nincs kü­lönbség téve közte és a zsidók között. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Emlékezések nemzetőrt napjaimból. H­áy Ferenc-tíz­. — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — II. A radikal körben. Szerettem én is megfordulni emberek közt; nem voltam mindig oly visszavonult bagoly, mint most. Egyik kedves tanyám a „Nemzeti kör“ volt, mely 1848-ban mintegy varázs­ütésre „Ra­­dikál-kör“-ré változott. De nem, — nem varázs­ütés hozta létre az átalakulást : sugalom volt a változás főtényezője, — s a háttérben a sejte­lem leselkedett. A végzet ígérete uralkodott fö­löttünk. Amint megindult a nagy mozgalom, ihlet szállta meg minden honfi keblét, hogy nagy, dicső, fényes jövőt kell teremtenünk; s min­denki azt olvasá ki a vele találkozó barátja szeméből: ki tudja, meddig érvényesülhet törek­vésünk ? Ki tudná megmondani : mi lesz a sza­badság vége ? A szabadság! Ennek bűvölete aranyozott meg mindent: a vasláncot épp­úgy, melyet le­ráztunk, mint az ólom­golyót, mely valamely végzetes cső homályában rejlett. Mámor volt ez, rajongás, őrületesség, de szent hit is volt, élet­cél, vallás. A szabadság, melynek első zengelme a szabadsajtó-utcában (Hatvani-utca) a Lande­­rer-nyomda (most Kamona-kávéház) előtt csat­tant fel, a szabadság, melynek egyik jelvényét, a széttört láncot az uri-utca sarkán levő Emieh­féle könyvesbolt falán ü­dvözlé az ujjongó tömeg a márciusi kivilágítás alkalmával, a szabadság hiteikké lön, mely nemzeti köntösbe öltözködött. Valamint hajdan a magyarok istene, úgy jön most a „magyar szabadság“ a nép imádatának tárgya. Bálvány tündöklő arccal, sugárzó hom­lokkal, vértezett mellel s villogó karddal. És senki sem látszott észrevenni, vagy nem akarta látni, hogy a bálvány lábai roskadékony agyagból vannak, s mi több , hogy a mell vértjén, mint hajdan Achilles sarkán, vagy Siegfried vállán épen a legveszedelmesebb ponton, a szivet ta­karó bordák táján van egy fedetlen apró nyílás, melyre ki nem terjedt az óvó bűvölet írja. S e kis nyíláson kelle kifolynia a szabadság vé­rének ! De ki gondolna ily rémes jövőre, mikor barát baráttal ölelkezik, ismerős ismerőssel lel­kesülten fog kezet, mikor hajlongó toll lengedez kucsmán, kalapon, mikor a megtapsolt szónok csak azért száll le a székről, hogy az utána föl­­lépőt még tüzesebben megtapsolhassa? Kit bán­tanának a jövő rejtelmes árnyai, mikor minden szem ragyog, minden arcon ihlet lángra ég, min­den torok éljenez ? A Radikál-kör tarka élete óráról órára váltakozó élénkséggel szentelt má­morban ünneplé az új szabadságot. És jött az ügyvéd, rengeteg vörös tollal kalapján, szónokolván a szék emelvényéről: Le­gyen-e fúzió, vagy ne? Belépjen-e Széchenyi a minisztériumba, vagy ne? S azt hangoztatá zár­tételül : „A kormánynak egyöntetűnek kell len­nie ; nem kell fúzió !“ (Későbbi években, mikor e mondására emlékeztetem a hévtől elkapott S. F.t, annyira röstelte a dolgot, hogy még arról sem akart emlékezni, hogy valaha vörös toll len­gett a kalapján). És jött a költő, a nemzet költője, kinek „Talpra magyar“-ja ezreket, millókat villanyo­­zott eget ostromló lelkesedésre, és oly csöndesen, oly szolidan társalgott, mintha a vizet sem tudná zavarni ; de azért minden, bármi kicsi elejtett szava úgy hatott, mint Pythia szelleme. S a má­sik percben már az asztalon állt s menydörögve hallatá szavát a „nemzeti becsület“ érdekében. Itt borultunk először egymás kebelére ; itt ölel­keztünk barátokul amaz ünnepélyes óra emlé­kére is, hogy rövid idő előtt együtt tettük le a táblabirói esküt Zemplén megyeháza termében. És összegyűltünk egyszerű, kedélyes, lár­más lakomára, hol Gaal József a körnek jelvé­nyéről, az örökkévalóságot jelképező gyűrűről, a farkába harapó kigyóról mondott áldomásával hómért hahotára fakasztotta a népes társaságot. Éle­tk­et ért, tréfa tréfával ölelkezett ; hisz oly boldogok, oly szabadok valánk mindnyájan ! "S a legzajosabb felkiáltások és pohárcsengések között egyszerre, mint égi szárnyakon ott ter­mett szellemhős feltűnt előttünk óriási nagysá­gában s elbűvölő szépségében, a haza szent alakja. A tréfát föllengzés, az élcet áhítat válta fel , s megszületett a kori légió eszméje. Ki gondolta volna, hogy e légiónak kell próbára tennie : mennyit ér a szó és mennyit a tett ? Ki hitte volna, hogy mikor a kör új címe becsületének beváltására kerül a sor, oly törpe minoritásra sorvad össze a „radikálisok“ gyöke­res elszántsága ? Az alkalom a megpróbáltatásra, csakhamar bekövetkezett. Mai számunk 10 oldalt tartalmaz.

Next