Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-16 / 15. szám
Budapest, 1881. V. évf. 15. Szám (736.) Vasárnap, január 16. ‘pixata+a«! AmV* Szerkesztési iroda: Juionzetesi áru. NSllA, m S9 Budapestet, nador-utca 7. sz.. I emelet, Egész évre........ H frt kr. gl Bg hová a lap szellemi részét illető minden ||^ p Mt7 Wpe« Uppal együtt: áécéle vonatko^Jetooamlasok egész Orr.....................80 £rt.: POLITIKAI NAPILAP Avää adatik X 11 X XX XXIXXX • RUDOLF MOSSE-nél PÁRIS-ban, StattUk ntm Hátik. 10, Rue Notredame des Victoire». TC- a „ + A — l és »eombaton a Léptir; vasárnapokon taken »— /-ig. — Omígöl MpíGnüvészeti távollétében mindig megtekintheti — M «p b»r» AjatmV&iOK. ^ e —i-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári ut végén, a vám Vasárnap rám -kath • B 2 rév név Nemzeti autella. (Muzeum-körut.) valamelyike , a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városházarotentáns"- B 2 Örőző Nyitra: d. e. 0—1 óráig, hétfőn és csük hétköznapon 0—1-ig. — Országos képtár zsel-tör, saját ház.) — Sparauzella. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. — ” • D 70 Hajtvány törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.)— Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — Ké ' n .y Izardán kedden és pénteken az ásványtárban. Nyitva : vasárnap, szerdán és pén-__Királyi vár j~jzártort Budán, az udvar Állatkert a városligetben. A mai szám tartalma: Budapesti uzsorások. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — A mai felolvasások. — Táviratok. — Napi hírek. — Mulatságok. — Törvsz. csarnok. — Szinlapok. — Közg. hírek. — A budap. értéktőzsde. — Tárca. Emlékezések nemzetőri napjaimból. — A mellékleten: Országgyűlés. — A mi saison-unk. — Párisi csipkebokor. — Regény-csarnok : O. Z. — Hirdetések. Budapesti uzsorások. Háromszáz uzsorás ! A váltótörvényszék annyit mutatott ki az adófelügyeletnek. Érdekes névsor minden bizonynyal. Tizenkét millió bepörölt uzsoraváltó ! Szép összeg, de csak tizedrésze annak, mely magas kamatra ki van adva a szerencsétlen emberiségnek. Hát még az adósok tisztája, az volna csak érdekes. Nagy urak, magas államhivatalnokok, birák, képviselők, híres, gazdagnak kikiáltott emberek és szegény ördögök, kiskorúak, boldogtalan családapák, és lumpok vegyest ott szerepelnek az áldozatok között, kiket az emberevők felfalnak. A háromszázszorás húszezer embert porolt, kiknek hátáról törvényes módon nyúzta le a bőrt. S hány ezer ember van olyan, kinek neve még nem került a törvényszék színe elé, ki fizet ameddig lehet, kit még nem kell présbe tenni, csak szorítani, mint a szivacsot és izzad vért a piócák táplálására. Megy a kaszinóba, sétálsz a váci utcán, kihajtasz a lóversenyre, ellátogatsz a színházba, megnézed a bált, mindenütt úri móddal találkozol ; ismerőseid derék, okos, köztiszteletben álló férfiak, ősi családi név örökösei, tetemes birtok tulajdonosai, jól fizetett állásban becsületes munkásai a társadalomnak, adófizető és választópolgárok : tévedsz, nem ismered őket, ők sajnálatraméltó szegények, birtokuk meg van terhelve, fizetésük le van foglalva, az árverés ki van hirdetve, mindenük a miék van , másé, a háromszáz uzsorásé, kik urai a budapesti társadalomnak. Az egész ország az ő zsebükben van. A ház, mely a főváros utcáján pompázik, hoz 5°/o-et tulajdonosának, ez fizet uzsorásának 18 ’/o-et ; ki hát a háziúr ? A birtok mely a szülékről maradt, árendába van adva s hoz becsérték szerint 6'-et, az uzsorás tulajdonosától szed 24%-ot; ki hát a földesur ? Az iparos kis tőkéjétől munkával szed 12"/Vet s fizet jövedelmétől 10 /6 adót, az uzsorás tízezer forint tőke után munka nélkül szerez ötezer forintot s adót nem fizet semmit. A budapesti uzsorások sokfélék. A nagy úri uzsorásnak saját háza van a Lipótvárosban vagy a sugárúton, komprokrt tart, de külön szobában fogad, adósai frakkeren járnak hozzá s az uzsorás kölcsönöz csupa szívességből előbb 87o-re, ezután 12%-re, majd 18%-re, úgy 247ö-re, 367v-re utóbb már csak betáblázás mellett 5070.-re, de mindig prolongálva három hónapról három hónapra, mig végre arrangement jön létre : B. megveszi a fejérmegyei uradalmat olcsón, visszaadja a váltókat, meg kifizet százezer forintot készpénzben a többi uzsorás kielégítésére s U. nagybirtokos hivatalt keres. Vagy mi történt taval ? Gy. gróf konvertálta adósságait T. uzsorásnál s kiállított magától egy 300,000 forintos váltót, ezt T. ur beperelte, a gróf birtokait árverésen megvette s a gazdag mágnásnak alig maradt pár ezer forintja, avval most külföldön egyik művészeti akadémián tanul, hogy tudja kenyerét keresni. T. ur pedig, miután tönkre tett sok magyar urat s összevásárolt sok földbirtokot, házakat is szerzett Budapesten, de becsületet nem: becsukta az üzletét s pénzével felvonul Bécsbe, hol őt nem ismerik, hogy a gazdagságán vénségére becsületet is vásároljon magának. Nálunk nincs maradása, nem szereti a találkozást azokkal, kiket kifosztott. A milyen a T. olyan az E. olyan a K. a H. a három D. és a két B. az R. az F. s ki tudná felsorolni kezdőbetűit mindazon nagy uzsorásoknak, kik évenként százezreket perelnek a váltótörvényszéknél s kik immár mind magyar nagybirtokosok, vagy azok lesznek legközelebb. A gavallér uzsorás más fajta. Származásra keresztény, névre előkelő, tagja a kaszinónak és a kaszinóban kártyázó uracsoknak hitelezője. R. ur ebédeket ad, estélyeket rendez, előkelő társaságot lát házánál, ezáltal magának összeköttetéseket szerez azon körökben, melyeket kiaknázni akar, s biztosítja magát mesterségének társadalmi következményei ellen. Ő csak barátságból kölcsönöz. H. urfinak dúsgazdag atyja van, szép örökség vár rá, anyai részét kikövetelheti nem sokára, az urfi könnyelmű, játszott, becsületbeli adósságot csinált, melyet másnap meg kell fizetni. R. úrhoz megy bizalmasan, kéri, hogy mentse őt meg, ez jószívűségből megteszi, 30,000 frtot ad neki s 70,000 frtos váltót irat vele alá. De azért R. úr a társaságban bevett, elfogadott ember, mert a kaszinónak szüksége van rá. A váltótörvényszék lisztáján azonban ő is ott szerepel az uzsorások közt, s nincs különbség téve közte és a zsidók között. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Emlékezések nemzetőrt napjaimból. Háy Ferenc-tíz. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — II. A radikal körben. Szerettem én is megfordulni emberek közt; nem voltam mindig oly visszavonult bagoly, mint most. Egyik kedves tanyám a „Nemzeti kör“ volt, mely 1848-ban mintegy varázsütésre „Radikál-kör“-ré változott. De nem, — nem varázsütés hozta létre az átalakulást : sugalom volt a változás főtényezője, — s a háttérben a sejtelem leselkedett. A végzet ígérete uralkodott fölöttünk. Amint megindult a nagy mozgalom, ihlet szállta meg minden honfi keblét, hogy nagy, dicső, fényes jövőt kell teremtenünk; s mindenki azt olvasá ki a vele találkozó barátja szeméből: ki tudja, meddig érvényesülhet törekvésünk ? Ki tudná megmondani : mi lesz a szabadság vége ? A szabadság! Ennek bűvölete aranyozott meg mindent: a vasláncot éppúgy, melyet leráztunk, mint az ólomgolyót, mely valamely végzetes cső homályában rejlett. Mámor volt ez, rajongás, őrületesség, de szent hit is volt, életcél, vallás. A szabadság, melynek első zengelme a szabadsajtó-utcában (Hatvani-utca) a Landerer-nyomda (most Kamona-kávéház) előtt csattant fel, a szabadság, melynek egyik jelvényét, a széttört láncot az uri-utca sarkán levő Emiehféle könyvesbolt falán üdvözlé az ujjongó tömeg a márciusi kivilágítás alkalmával, a szabadság hiteikké lön, mely nemzeti köntösbe öltözködött. Valamint hajdan a magyarok istene, úgy jön most a „magyar szabadság“ a nép imádatának tárgya. Bálvány tündöklő arccal, sugárzó homlokkal, vértezett mellel s villogó karddal. És senki sem látszott észrevenni, vagy nem akarta látni, hogy a bálvány lábai roskadékony agyagból vannak, s mi több , hogy a mell vértjén, mint hajdan Achilles sarkán, vagy Siegfried vállán épen a legveszedelmesebb ponton, a szivet takaró bordák táján van egy fedetlen apró nyílás, melyre ki nem terjedt az óvó bűvölet írja. S e kis nyíláson kelle kifolynia a szabadság vérének ! De ki gondolna ily rémes jövőre, mikor barát baráttal ölelkezik, ismerős ismerőssel lelkesülten fog kezet, mikor hajlongó toll lengedez kucsmán, kalapon, mikor a megtapsolt szónok csak azért száll le a székről, hogy az utána föllépőt még tüzesebben megtapsolhassa? Kit bántanának a jövő rejtelmes árnyai, mikor minden szem ragyog, minden arcon ihlet lángra ég, minden torok éljenez ? A Radikál-kör tarka élete óráról órára váltakozó élénkséggel szentelt mámorban ünneplé az új szabadságot. És jött az ügyvéd, rengeteg vörös tollal kalapján, szónokolván a szék emelvényéről: Legyen-e fúzió, vagy ne? Belépjen-e Széchenyi a minisztériumba, vagy ne? S azt hangoztatá zártételül : „A kormánynak egyöntetűnek kell lennie ; nem kell fúzió !“ (Későbbi években, mikor e mondására emlékeztetem a hévtől elkapott S. F.t, annyira röstelte a dolgot, hogy még arról sem akart emlékezni, hogy valaha vörös toll lengett a kalapján). És jött a költő, a nemzet költője, kinek „Talpra magyar“-ja ezreket, millókat villanyozott eget ostromló lelkesedésre, és oly csöndesen, oly szolidan társalgott, mintha a vizet sem tudná zavarni ; de azért minden, bármi kicsi elejtett szava úgy hatott, mint Pythia szelleme. S a másik percben már az asztalon állt s menydörögve hallatá szavát a „nemzeti becsület“ érdekében. Itt borultunk először egymás kebelére ; itt ölelkeztünk barátokul amaz ünnepélyes óra emlékére is, hogy rövid idő előtt együtt tettük le a táblabirói esküt Zemplén megyeháza termében. És összegyűltünk egyszerű, kedélyes, lármás lakomára, hol Gaal József a körnek jelvényéről, az örökkévalóságot jelképező gyűrűről, a farkába harapó kigyóról mondott áldomásával hómért hahotára fakasztotta a népes társaságot. Életket ért, tréfa tréfával ölelkezett ; hisz oly boldogok, oly szabadok valánk mindnyájan ! "S a legzajosabb felkiáltások és pohárcsengések között egyszerre, mint égi szárnyakon ott termett szellemhős feltűnt előttünk óriási nagyságában s elbűvölő szépségében, a haza szent alakja. A tréfát föllengzés, az élcet áhítat válta fel , s megszületett a kori légió eszméje. Ki gondolta volna, hogy e légiónak kell próbára tennie : mennyit ér a szó és mennyit a tett ? Ki hitte volna, hogy mikor a kör új címe becsületének beváltására kerül a sor, oly törpe minoritásra sorvad össze a „radikálisok“ gyökeres elszántsága ? Az alkalom a megpróbáltatásra, csakhamar bekövetkezett. Mai számunk 10 oldalt tartalmaz.