Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-01 / 1. szám
4 közönség méltán mondott köszönetet a tanár uraknak, mert ez utóbbi darab tudtunkkal mintegy 80 év óta Budapesten nem adatott elő. * (Az aradi népszintű pályázat.) A Mansberger színigazgató által kitűzött 100aranyos pályázatra beküldött darabokból a bíráló bizottság hármat jelölt ki előadásra, mint amelyek közül a legjobbnak fogja majd a pályadíjat kiadni. Az első darab december 28-án adatott elő, címe az „E z r e s bankó“, a közönség elég rokonszenvesen fogadta a darabot , melyben különösen Rónaszékiné igen sikerülten személyesített egy tőről metszett élénk paraszt menyecskét. A színmű — írja levelezőnk — bizonyára ér annyit, mint a legújabban felmerült népszínművek bármelyike, s így csak ez egy darabot tekintve sem mondható eredménytelennek a Mansberger által hirdetett pályázat. Rendkívül tetszettek a népszínműben előforduló dalok, miket Konti karmester részben a legszebb népdalokból állított össze, részint pedig valódi magyar zenei stylusban maga szerzett és hangszerelt. Különösen tetszett a darab elé irt nyitány melyet zajosan tapsoltak meg. * (Magyar műkedvelő szintű z s n a t) tartó első és sikerült előadását essó 26-án Turóc-Szent-Mártonban. Bár túróéi magyar közönség köréből kevesen jelentek meg, mindamellett a nézőtér mégis megtelt, s ezt főleg a megjelent idegenek, s a minden magyar törekvésű s irányú túróéi izraelitáknak lehet köszönni. Az „Angolosan“ című darabban sikerrel játszottak Csink Lujza, Poós Géza, Nagy István, úgy Zathureczky Paula és Irén, mindannyian elevenséggel és ügyességgel teljesítették feladatukat. Az előadást majdnem reggelig tartó kedélyes táncmulatság követte. Ezen jótékonycélú előadást Lehóczky Lajos alispán úr neje szül. Újhelyi Ella kezdeményezte. Kívánatos is volt Turóc megyében egy magyar műkedvelői társulat, hogy a mindinkább terjedő pánszlávizmus ellen sikerrel harcoljon. S ha oly lelkes magyar nők veszik kezeikbe az ügyet, bizonyosan sikerülni is fog. ♦(Osztrák copf.) Jahn karnagy, ki eddig Wiesbadenban működött s Németország legkitűnőbb zenészeinek egyike, a napokban érkezett meg Bécsbe, hol az udvari operaszínház igazgatójának állásátoglalta el. Az új igazgató ma tette le a hivatalos elite - t (!) a főintendáns Hoffman báró kezeibe. ♦(Huszár Adolf műterméből.) Geniális szobrászunk ez idő szerint a vallás- és közoktatási miniszter megbízásából Beten Gábor erdélyi fejedelem természetnagyságú mellszobrán dolgozik s valószínű, hogy ezen gyönyörű fehérmárványból készült hatásos szobor, már a jövő hó vége felé elkészül és a nemzeti múzeum képtárának — mely szobrok dolgában eléggé szegény — egyik legnagyobb díszét fogja képezni. Különben ezen szobor nem fog tartósan a képtárban lenni, miután ez azon 12 szobor egyikét képezi, melyek eredetileg államköltségen a múzeumi lépcsőcsarnok díszítésére rendeltettek meg. ♦(Hangverseny.) A budapesti citeraegylet január hó 8-án este 8 órakor a Hungária-szálloda dísztermében nagy hangversenyt rendez, melynek kiváló érdeket kölcsönöz azon körülmény, hogy ezen hangversenyen Molnár László félegyházi földbirtokos leánya Molnár Irén k. a. is fellép, ki mint cimbalom-művésznő a vidéken már eddig is nagy feltűnést keltett. A hangverseny után tánc következik. *(Bakody Lajos) ismert jeles zeneszerzőnktől újabban megjelentek előfizetési után kiadott zeneszerzeményeiből: 1. ,Mé d i ta tio n‘ (50-ik mű) s 2. „Jób“ orgona-szonáta, (melyet Lohr János jeles orgonaművész tavaly a krisztinavárosi templomban előadott) zongorán négy kézre. A többi mű is sorban fog következni csakhamar. Máramarosi huszárok. — Egy okmány 1849. január 1-ről. — A magyar szabadságharc emlékeit szeretettel hozza a „Pesti Hírlap“ olvasói elébe. Im, itt is van egy darabka abból a mesés időkből, mikor egy szív, egy lélek volt minden magyar, s mikor tények bizonyították, hogy e nemzetnek „a haza minden előtt“ való, így hangzik a kezeim közt levő — nagy kunok közt rejtegetett és szépen megőrzött — nyomtatvány: „Édes magyar hazánkat a minden oldalról ellene tóduló kül-s belellenség tettleges megtámadása végveszéllyel fenyegeti. Végveszélylyel fenyegeti különösen kincsteli keblű megyénket az, egy nehéz évezred vérzivatarja közt dicsően megállott magyar birodalomnak, észak-kelet felőli határs védfalát. E súlyos időknek — minek még eddigelé nemzetünkre nem nehezültek — viharos járása minden igaz honfit tettre, áldozatra hiv fel. — Nem lehet panasz megyénk lelkesebbjeit illetőleg, hogy a hazafiuságban s közérdek iránt lelkesültségben eddigelé is hátramaradtak volna. Mely ismert lelkesség s honfiúi buzgóság bizalmat s reményt nyújt a megye teljhatalmú választmányának, hogy a haza megmentésének érdekében, Máramaros lakosainak áldozatkészségét újfent igénybe vegye. Felhivatnak azért megyénk minden, különösen tehetős" lakosai, hogy egy megyénk, s áltara közvetve hazánk megvédésére nélkülözhetlen szükségessé vált lovascsapat alakításához kiki tehetsége szerint járuljon, s ajándékozzon a haza oltárára, mi tőle telik. E segélyt helyesebben, mondva távozást, mindazon gyermekeitől, kiknek bővebben osztá javait a gondviselés, méltán s joggal követeli a haza, e köz-édesanya , s valamint az ezt teljesítő hű honpolgároknak, úgy a teljesíteni képes a még sem teljesítő hálátlanoknak is nevei, át fognak PESTI HÍRLAP adatai a nyilvánosságnak s azáltal a történelem üdvözítő s kárhoztató örök hatalmának. Eddigelé követésreméltó példával mentek már elő : Mihály Gábor, Szaplonczay Zsigmond és Mánn József polgártársaink, kik egy-egy huszárnak teljes felszerelésére kötelezik magukat. Kell pedig a felszereléshez minden huszár után : egy, legalább 15 és félmarkos ép ló, egy nyereg s ehhez való pokróc, juh- vagy báránybőr lekötő szij, két kengyelszij s vas, kötőfék, kantár, abrakos, vakaró, kefe; továbbá 3 pár fehér ruha, egy nyakkendő, egy pár csizma sarkantyúval, egy szürke harisnyanadrág, alul bőrrel borítva, egy debreceni kalap, egy ujjas korzsák, egy szakmány, amiknek kiállítása, gazdaságos számítással összesen 95 írtba kerülend. S mindezekből a kiállításban való minél nagyobb egyedség tekintetéből, csak jó és hárompár fehér ruha fogadtatik el természetben, a többi szükségesek pedig a miknek ára a kiszámítás és előleges alku szerint 40 pártra rúg, csupán pénzül fogadtatnak el. A veszély sürgős, a szükség kiáltó, minden pere a nemzeti élethalál fontosságát rejti méhében, siessetek azért polgártársaink újabb jelét adni, hogy drága magyar honunk méltó gyermekei vagytok. Irigyjétek el : a házának nyújtandó ezen újévi ajándéknál nemesb, dicsőbb, messzebbható s dúsabban jutalmazó tettre soha nem gyula még kebletek, nem nyula jobbotok. Szigetben, Máramarosban, 1849-ik január 1-sején. Máramarosvármegye k. p. teljhatalmú választmánya.“ Íme így éreztek, igy írtak és igy tettek abban a csodás korban a magyarságnak, a hazának érdekéért, még olyan vegyes nemzetiségű megyékben is, mint Máramaros. Magok az oláh urak: Mihály, Mán, Mihálka stb. jártak a jó példával legelői. A magyarságnak, a közös hazának szeretete szálljon reánk ez uj esztendőben is ! Ez lesz a legszebb újévi ajándék, mit utódainknak adhatunk, hagyhatunk. Viski K. B. Girardin, a porosz kém. Gréaux asszony nevét e napokban Európaszerte emlegették. Girardin Emil, a francia hírlapírók e veteránja neki köszönheti azon kellemes megtiszteltetést, hogy a francia képviselőház előtt az 1870-ks porosz kémek vezérének mondatott; a francia képviselőház neki köszönheti, hogy december hó sem folyt le egy országos botrány nélkül. Mindenesetre megérdemli, hogy megismerkedjünk személyiségével, miután nevét ő maga hurcolta a nyilvánosság piacára. * Gréaux asszony született — bocsánat ! asszonyról lévén szó, nem szabad elárulnunk korát. Térjünk tehát el a rendes életrajzi formulától s kezdjük másutt elbeszélésünket. Gréaux asszony nem szép, de érdekes jelenség ; növése karcsú, termete telt, szemei acélkékek, sajátságos, delejező villogással. Nem tud mereven nézni senkire, mert szemei folytonosan pislognak és kacsintanak. Ez talán jellemének és lelki tulajdonainak kifolyása. Gréaux asszony ugyanis rendkívüli ideges, izgatott és gyanakvó természetű; mindenütt ellenségeket, de főképen kémeket vél felfedezhetni, ami nemcsak reá, de különösen környezetére és ismerőseire rendkívülien terhes, kellemetlen és bosszantó. Girardin elleni vádaskodását is ez magyarázza meg, mert e rossz szeszélye annyira megy, hogy mikor még első férje élt, mindig azzal gyanúsította ennek családját, hogy összes cselédjeit, még saját komornáját is megvesztegetve, minden mozdulatát és szavát ellenőrizteti és kileseti. * Gréaux asszony nem volt mindig ily kiállhatatlan. Mikor a nevelőbe járt, szendesége és kedvessége által mindenkinek szerepét megnyerte. Kikerülve az intézetből vallásos rajongása okozott feltűnést, imádta Doupanloup orleansi püspököt, a klerikalizmus legkitűnőbb újabbkori védőjét. Mielőtt Gréaux úr nevét viselte volna, Duvergier de la Hauranne képviselő felesége volt. E házasság nem lehetett a legboldogabb, mert néhány héttel az esküvő után a kibékülés legkisebb reménye nélkül összeveszett férjének egész családjával. Ez összetűzésből a veszekedések hosszú láncolata következett, s a háborúskodásnak csak a férj halála vetett véget, mikor minden öszszeköttetésben örökre megszakadt Gréaux asszony és a de la Hauranne család között. * De la Hauranne vigasztalhatlannak mutatta magát férje elvesztése miatt; arcképét, mely hálószobájában függött ágya felett, sűrű fekete fátyollal borította le, férje emléke iránti tiszteletből republikánus és materialista lett. Igaz, hogy e szigorú gyász dacára. Páris igen sok pikáns pletykát regélt az érdekes özvegyről ; kalandok 1881. január 1. hősnőjévé tették, s akkor épen úgy róla beszélt egész" Páris, mint most. Régi mondás, hogy az idő minden fájdalmat kigyógyít, s Gréaux asszony is igazolta annak igazságát. Egy szép reggelen azzal lepte meg a pletykázó szalonokat, hogy letette a fekete crépe-fátyolt és De la Hauranne özvegyéből Gréaux úr felesége lett. Ezzel aztán elhallgattatta a botránykrónikásokat, s nem is beszélt róla senki mindaddig, mig nem irta meg, Lassantnak ismeretes levelét Girardinról. TÁVIRATOK. Beszterczebánya, dec. 31. (A „PH.“ magántársürgönye.) Míg másutt eső és szélvihar zavarja a közönség nyugalmát, addig nálunk, különösen a kolozsvár-bukovinai országút mentén, oly rendkívüli havazás volt a napokban, hogy a megszakadt közlekedés helyreállítása végett a gádi járás szolgabirája kénytelen volt három napon keresztül 2—300 munkást rendelni. Páris, dec. 31. (A „P. H.“ ered. táv.) Gréaux asszony férjét elbocsátották mind a „Temps“, mind a „République Francaise“ szerkesztőségéből. Páris, dec. 31. (A „P. H.“ eredeti távirata.) Az itteni diplomáciai körök teljesen meghiúsultnak tekintik a választott bíróság tervét, mivel Görögország és Törökország vonakodnak alávetni magukat a bíróság ítéletének. Konstantinápoly, dec. 31. (A „P. H.“ eredeti távirata.) A szultán magánlakosztályában egészen bizalmas jellegű ebédet adott tegnapelőtt az osztrák-magyar nagykövetség tiszteletére. Konstantinápoly, dec. 31. A porta körlevelet intézett külföldi képviselőihez, amelyben visszautasítja a választott bíróság tervét, anélkül, hogy már megoldáshoz vezető javaslatot helyezne kilátásba. London, dec. 31. (A „P. H.“ ered táv.) A hadügyminisztérium rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy a boerok lázadását elnyomja. A „Tamar“ gőzös, fedélzetén a 97. ezreddel, már útnak indíttatott Afrika felé. Gibraltárból szintén küldtek csapatokat Fokföldre. Két gőzös néhány nap múlva tüzérséggel és a 6. dragonyos ezreddel megy Afrikába. E csapatok csak egy hónap múlva érkeznek rendeltetésük helyére. A boerok vezérei elhárítják magukról a felelősséget a mészárlásokért és sajnálatukat fejezik ki a történtek felett. London, dec. 31. Ma kabinettanács fog tartatni. Pietermaritzburgból érkezett s tegnapról kelt hivatalos távsürgöny, hirképen jelenti, hogy a boerok megszállották Praetoria városát és ez angol csapatok az erődbe vonultak vissza. Berlin, dec. 31. (A „P. H.“ eredeti távirata.) A tegnapi, ötezer ember által látogatott antiszemita-gyűlés egészen nyugodtan folyt le, s tiltakozott a múltkori antiszemitagyűlés zavargásait túlzott színben feltüntető jelentések ellen. A gyűlés vizsgálatot kér a városi képviselőtestületben elharapózott korrupció ügyében. Egy zsidó sem volt jelen. Több ezer bebebocsátást kérő embert visszautasítottak. Lemberg, dec. 31. (A „P. N.“ eredeti távirata.) Alkedynszki tábornok, lengyelországi orosz kormányzó, több előkelő hivatalnokával Varsóból Pétervárra utazott, mit a Lengyelországnak adandó reformokkal hoznak kapcsolatba. Pétervár, dec. 31. A „Journal de St.. Petersbourg“ kijelenti, hogy a tárgyalások Cseng khinai követtel már véget értek és most csak a khinai kormány határozatát várják. Az idézett hírlap hozzáfüggeszti: „Reméljük, hogy szomszédaink nem fognak további akadályokat gördíteni ez egyezség létrejötte elé, hogy rövid idő múlva helyre lesz állítva a bizalom és a barátság a két birodalom közt!“ A „ Journal de St Petersbourg “ értesülése szerint a porta nem viseltetik közönyösen az angol hírlapok ama jelentése iránt, hogy Macedóniából tömegesen szállítják a bolgár családokat Kis-Ázsiába, nem kerülte el a porta figyelmét, de a felelősséget ezen eljárásért a helyi hatóságokra tolja. Ez