Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-01 / 1. szám

4 közönség méltán mondott köszönetet a tanár uraknak, mert ez utóbbi darab tudtunkkal mintegy 80 év óta Bu­dapesten nem adatott elő. * (A­z aradi n­é­p­s­z­i­n­t­ű­­ p­á­l­y­á­­z­a­t.) A Mansberger színigazgató által kitűzött 100­­aranyos pályázatra beküldött darabokból a bíráló bi­zottság hármat jelölt ki előadásra, mint a­melyek közül a legjobbnak fogja majd a pályadíjat kiadni. Az első darab december 28-án adatott elő, címe az „E z r e s bank­ó“, a közönség elég rokonszenvesen fogadta a darabot , melyben különösen Rónaszékiné igen sikerülten személyesített egy tőről metszett élénk paraszt menyecskét. A színmű — írja levelezőnk — bizonyára ér annyit, mint a legújabban felmerült nép­színművek bármelyike, s így csak ez egy darabot te­kintve sem mondható eredménytelennek a Mansberger által hirdetett pályázat. Rendkívül tetszettek a nép­színműben előforduló dalok, miket Konti karmester részben a legszebb népdalokból állított össze, részint pedig valódi magyar zenei stylusban maga szerzett és hangszerelt. Különösen tetszett a darab elé irt nyitány melyet zajosan tapsoltak meg. * (Magyar műkedvelő szin­tű z s n­­ a t) tartó első és sikerült előadását e­ssó 26-án Turóc-Szent-Mártonban. Bár túróéi magyar kö­zönség köréből kevesen jelentek meg, mindamellett a nézőtér mégis megtelt, s ezt főleg a megjelent idege­nek, s a minden magyar törekvésű s irányú túróéi izraelitáknak lehet köszönni. Az „Angolosan“ című darabban sikerrel játszottak Csink Lujza, Poós Géza, Nagy István, úgy Zathureczky Paula és Irén, mindannyian elevenséggel és ügyességgel teljesítették feladatukat. Az előadást majdnem reggelig tartó kedélyes táncmulatság követte. Ezen jótékonycélú előadást Lehóczky Lajos alispán úr neje szül. Újhelyi Ella kezdeményezte. Kívánatos is volt Turóc megyében egy magyar műkedvelői társulat, hogy a mindinkább terjedő pánszlávizmus ellen sikerrel harcoljon. S ha oly lelkes magyar nők veszik kezeikbe az ügyet, bizonyosan sikerülni is fog. ♦(Osztrák copf.) Jahn karnagy, ki eddig Wiesbadenban működött s Németország legkitű­nőbb zenészeinek egyike, a napokban érkezett meg Bécsbe, hol az udvari operaszínház igazgatójának állását­oglalta el. Az új igazgató ma tette le a hivatalos e­li­te - t (!) a főintendáns Hoffman báró kezeibe. ♦(Huszár Adolf műterméből.) Geniális szobrászunk ez idő szerint a vallás- és közokta­tási miniszter megbízásából B­e­t­­­e­n Gábor erdé­lyi fejedelem természet­nagyságú mellszobrán dolgozik s valószínű, hogy ezen gyönyörű fehérmárványból készült hatásos szobor, már a jövő hó vége felé elkészül és a nemzeti múzeum képtárának — mely szobrok dolgában eléggé szegény — egyik legnagyobb díszét fogja ké­pezni. Különben ezen szobor nem fog tartósan a képtár­ban lenni, miután ez azon 12 szobor egyikét képezi, me­lyek eredetileg államköltségen a múzeumi lépcső­csarnok díszítésére rendeltettek meg. ♦(Hangverseny.) A budapesti citera­­egylet január hó 8-án este 8 órakor a Hungária-szálloda dísztermében nagy hangversenyt rendez, melynek kiváló érdeket kölcsönöz azon körülmény, hogy ezen hangver­senyen Molnár László félegyházi földbirtokos leánya Molnár Irén k. a. is fellép, ki mint cimbalom-mű­vésznő a vidéken már eddig is nagy feltűnést keltett. A hangverseny után tánc következik. *(Bakody Lajos) ismert jeles zeneszer­zőnktől újabban megjelentek előfizetési után kiadott zeneszerzeményeiből: 1. ,M­é d i t­a t­i­o n‘ (50-ik mű) s 2. „J­ó­b“ orgona-szonáta, (melyet Lohr János jeles orgonaművész tavaly a krisztinavárosi templom­ban előadott) zongorán négy kézre. A többi mű is sor­ban fog következni csakhamar. M­áramarosi huszárok. — Egy okmány 1849. január 1-ről. — A magyar szabadságharc emlékeit szeretettel hozza a „Pesti Hírlap“ olvasói elébe. Im, itt is van egy darabka abból a mesés időkből, mikor egy szív, egy lélek volt minden magyar, s mikor tények bizo­nyították, hogy e nemzetnek „a haza minden előtt“ való, így hangzik a kezeim közt levő — nagy kunok közt rejtegetett és szépen megőrzött — nyomtatvány: „Édes magyar hazánkat a minden oldalról ellene tóduló kül-­s belellenség tettleges megtámadása vég­veszéllyel fenyegeti. Végveszélylyel fenyegeti külö­nösen kincsteli keblű megyénket az, egy nehéz évezr­ed vérzivatarja közt dicsően megállott magyar birodalo­m­­nak, észak-kelet felőli határ­­s védfalát. E súlyos időknek — minek még eddigelé nemze­tünkre nem nehezültek — viharos járása minden igaz honfit tettre, áldozatra hiv fel. — Nem lehet panasz me­gyénk lelkesebbjeit illetőleg, hogy a hazafiuságban s közérdek iránt lelkesültségben eddigelé is hátramarad­tak volna. Mely ismert lelkesség s honfiúi buzgóság bizalmat s reményt nyújt a megye teljhatalmú választ­mányának, hogy a haza megmentésének érdekében, Máramaros lakosainak áldozatkészségét újfent igény­be vegye. Felhivatnak azért megyénk­­ minden, különösen tehetős" lakosai, hogy egy megyénk, s áltara közvetve hazánk megvédésére nélkülözhetlen szükségessé vált lovascsapat alakításához kiki tehetsége szerint járuljon, s ajándékozzon a haza oltárára, mi tőle telik. E segélyt helyesebben, mondva távozást, mindazon gyermekeitől, kiknek bővebben osztá javait a gondviselés, méltán s joggal követeli a haza, e köz-édesanya , s valamint az ezt teljesítő hű honpolgároknak, úgy a teljesíteni képes a még sem teljesítő hálátlanoknak is nevei, át fognak PESTI HÍRLAP adatai a nyilvánosságnak s azáltal a történelem üdvözítő s kárhoztató örök hatalmának. Eddigelé követésrem­éltó példával mentek már elő : Mihály Gábor, Szaplonczay Zsigmond és Mánn Jó­zsef polgártársaink, kik egy-egy huszárnak teljes felsze­relésére kötelezik magukat. Kell pedig a felszereléshez minden huszár után : egy, legalább 15 és fél­markos ép ló, egy nyereg s ehhez való pokróc, juh- vagy báránybőr lekötő­ szij, két kengyelszij s vas, kötőfék, kantár, abrakos, vakaró, kefe; továbbá 3 pár fehér ruha, egy nyakkendő, egy pár csizma sarkantyúval, egy szürke harisnyanadrág, alul bőrrel borítva, egy debreceni kalap, egy ujjas kor­­zsák, egy szakmány, a­miknek kiállítása, gazdaságos számítással összesen 95 írtba kerülend. S mindezekből a kiállításban való minél nagyobb egy­edség tekinteté­ből, csak jó és hárompár fehér ruha fogadtatik el termé­szetben, a többi szükségesek pedig a miknek ára a kiszámítás és előleges alku szerint 40 pártra rúg, csupán pénzül fogadtatnak el. A veszély sürgős, a szükség kiáltó, minden pere a nemzeti élethalál fontosságát rejti méhében, siessetek azért polgártársaink­ újabb jelét adni, hogy drága ma­gyar honunk méltó gyermekei vagytok. Irigyjétek el : a házának nyújtandó ezen újévi ajándéknál nemesb, dicsőbb, messzebbható s dúsabban jutalmazó tettre soha nem gyula még kebletek, nem nyula job­botok. Szigetben, Máramarosban, 1849-ik január 1-sején. Máramarosvármegye k. p. teljhatalmú választmánya.“ Íme így éreztek, igy írtak és igy tettek abb­an a csodás korban a magyarságnak, a hazának ér­dekéért, még olyan vegyes nemzetiségű megyékben is, mint Máramaros. Magok az oláh­ urak: Mihály, Mán, Mi­­hálka stb. jártak a jó példával legelői. A magyarságnak, a közös hazának szeretete száll­jon reánk ez uj esztendőben is ! Ez lesz a legszebb újévi ajándék, mit utódainknak adhatunk, hagy­hatunk. Viski K. B. Girardin, a porosz kém. Gréaux asszony nevét e napokban Európaszerte emlegették. Girardin Emil, a francia hírlapírók e vete­ránja neki köszönheti azon kellemes megtiszteltetést, hogy a francia képviselőház előtt az 1870-ks porosz ké­mek vezérének mondatott; a francia képviselőház neki köszönheti, hogy december hó sem folyt le egy orszá­gos botrány nélkül. Mindenesetre megérdemli, hogy meg­ismerkedjünk személyiségével, miután nevét ő maga hur­colta a nyilvánosság piacára. * Gréaux asszony született — bocsánat ! asszony­ról lévén szó, nem szabad elárulnunk korát. Térjünk tehát el a rendes életrajzi formulától s kezdjük másutt elbeszélésünket. Gréaux asszony nem szép, de érdekes jelenség ; növése karcsú, termete telt, szemei acél­kékek, sajátságos, delejező villogással. Nem tud mere­ven nézni senkire, mert szemei folytonosan pislognak és kacsintanak. Ez talán jellemének és lelki tulajdo­nainak kifolyása. Gréaux asszony ugyanis rendkívüli ideges, izga­tott és gyanakvó természetű; mindenütt ellenségeket, de főképen kémeket vél felfedezhetni, ami nemcsak reá, de különösen környezetére és ismerőseire rendkívülien terhes, kellemetlen és bosszantó. Girardin elleni vádas­kodását is ez magyarázza meg, mert e rossz szeszélye annyira megy, hogy mikor még első férje élt, mindig azzal gyanúsította ennek családját, hogy összes cseléd­jeit, még saját komornáját is megvesztegetve, minden mozdulatát és szavát ellenőrizteti és kileseti. * Gréaux asszony nem volt mindig ily kiállhatatlan. Mikor a nevelőbe járt, szendesége és kedvessége által mindenkinek szerepét megnyerte. Kikerülve az intézet­ből vallásos rajongása okozott feltűnést, imádta Dou­­panloup orleansi püspököt, a klerikalizmus legkitűnőbb újabbkori védőjét. Mielőtt Gréaux úr nevét viselte volna, Duvergier de la Hauranne képviselő felesége volt. E házasság nem lehetett a legboldogabb, mert néhány héttel az esküvő után a kibékülés legkisebb reménye nélkül összeveszett férjének egész családjával. Ez összetűzésből a veszeke­dések hosszú láncolata következett, s a háborúskodás­nak csak a férj halála vetett véget, mikor minden ösz­­szeköttetésben örökre megszakadt Gréaux asszony és a de la Hauranne család között. * De la Hauranne vigasztalhatlannak mutatta magát férje elvesztése miatt; arcképét, mely hálószobájában függött ágya felett, sűrű fekete fátyollal borította le, férje emléke iránti tiszteletből republikánus és mate­rialista lett. Igaz, hogy e szigorú gyász dacára. Páris igen sok pikáns pletykát regélt az érdekes özvegyről ; kalandok 1881. január 1. hősnőjévé tették, s akkor épen úgy róla beszélt egész" Páris, mint most. Régi mondás, hogy az idő minden fájdalmat kigyógyít, s Gréaux asszony is igazolta annak igazságát. Egy szép reggelen azzal lepte meg a pletyká­­zó szalonokat, hogy letette a fekete crépe-fátyolt és De la Hauranne özvegyéből Gréaux úr felesége lett. Ezzel aztán elhallgattatta a botránykrónikásokat, s nem is beszélt róla senki mindaddig, mig nem irta meg, Lassantnak ismeretes levelét Girardinról. TÁVIRATOK. B­eszterczebánya, dec. 31. (A „P­H.“ magántársü­rgönye.) Míg másutt eső és szélvihar zavarja a közönség nyugal­mát, addig nálunk, különösen a kolozs­­vár-bukovinai országút mentén, oly rend­kívüli havazás volt a napokban, hogy a megszakadt közlekedés helyreállítása vé­gett a gádi járás szolgabirája kénytelen volt három napon keresztül 2—300 mun­kást rendelni. Páris, dec. 31. (A „P. H.“ ered. táv.) Gréaux asszony férjét elbocsátották mind a „Temps“, mind a „République Francaise“ szer­kesztőségéből. Páris, dec. 31. (A „P. H.“ eredeti táv­irata.) Az itteni diplomáciai körök teljesen meg­hiúsultnak tekintik a választott bíróság tervét, mivel Görögország és Törökország vonakodnak alávetni magukat a bíróság ítéletének. Konstantinápoly, dec. 31. (A „P. H.“ eredeti távirata.) A szultán magánlakosz­tályában egészen bizalmas jellegű ebédet adott tegnapelőtt az osztrák-magyar nagy­követség tiszteletére. Konstantinápoly, dec. 31. A porta körlevelet intézett külföldi képviselőihez, a­mely­ben visszautasítja a választott bíróság tervét, a­nélkül, hogy már megoldáshoz vezető javaslatot helyezne kilátásba. London, dec. 31. (A „P. H.“ ered táv.) A hadügyminisztérium rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy a boerok lázadását elnyomja. A „Ta­mar“ gőzös, fedélzetén a 97. ezreddel, már út­nak indíttatott Afrika felé. Gibraltárból szintén küldtek csapatokat Fokföldre. Két gőzös néhány nap múlva tüzérséggel és a 6. dragonyos ezred­del megy Afrikába. E csapatok csak egy hónap múlva érkeznek rendeltetésük helyére. A boerok vezérei elhárítják magukról a felelősséget a mé­szárlásokért és sajnálatukat fejezik ki a történ­tek felett. London, dec. 31. Ma kabinettanács fog tartatni. Pietermaritzburgból érkezett s tegnapról kelt hivatalos távsürgöny, hirképen jelenti, hogy a boerok megszállották Praetoria városát és ez angol csapatok az erődbe vonultak vissza. Berlin, dec. 31. (A „P. H.“ eredeti távirata.) A tegnapi, ötezer ember által lá­togatott antiszemita-gyűlés egészen nyugodtan folyt le, s tiltakozott a múltkori antiszemita­­gyűlés zavargásait túlzott színben feltüntető je­lentések ellen. A gyűlés vizsgálatot kér a városi képviselőtestületben elharapózott korrupció ügyé­ben. Egy zsidó sem volt jelen. Több ezer be­­bebocsátást kérő embert visszautasítottak. Lemberg, dec. 31. (A „P. N­.“ eredeti távirata.) Alkedynszki tábornok, lengyelországi orosz kormányzó, több előkelő hivatalnokával Varsóból Pétervárra utazott, mit a Lengyelor­szágnak adandó reformokkal hoznak kapcsolatba. Pétervár, dec. 31. A „Journal de St.. Petersbourg“ kijelenti, hogy a tárgyalások Cseng khinai követtel már véget értek és most csak a khinai kormány határozatát várják. Az idézett hírlap hozzáfüggeszti: „Reméljük, hogy szom­szédaink nem fognak további akadályokat gör­díteni ez egyezség létrejötte elé, hogy rövid idő múlva helyre lesz állítva a bizalom és a barátság a két birodalom közt!“ A „ Journal de St Petersbourg “ értesülése szerint a porta nem viseltetik közönyösen az angol hírlapok ama jelentése iránt, hogy Macedóniából tömegesen szállítják a bolgár családokat Kis-Ázsiába, nem kerülte el a porta figyelmét, de a felelősséget ezen eljárásért a helyi hatóságokra tolja. Ez

Next