Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)

1881-01-08 / 7. szám

4 Törökország déli részén, amit Szerbia öt év előtt viselt az északin. Szerbia a vakmerőséget Alexináccal és Djuniszszal fizette meg, s ha a reichstadti egyezmény nincs, elbukott volna menthetlenül. Görögország is meg fogja kapni a vereséget, melyre oly szörnyen viszket a háta,­­ de az nagy kérdés, lesz-e még egy reich­stadti egyezmény, mely a szemtelenséget párt­fogásába vegye s a jogtalanságot szentesítse ? Egyszer volt Budán kutyavásár, egyszer volt Andrássy gróf külügyminiszter . . . EGYLETEK és INTÉZETEK. — A magyar mérnök- és építész-egy­let ülésrendje január 2-ik hetén. Január 12-én (szer­dán, esti 6 órakor): A gépészeti szakosztály ülése. Ja­nuár 13-án (csütörtökön, esti 6 órakor) : Az út-, rásüt­és hídépítési szakosztály ülése. Január 14-én (pénteken, esti 6 órakor)­: A vízépítési szakosztály ülése. Közös tárgy : A szakosztályoknak az uj működési rend alapján való megalakulása. A titkárság. — A m­agyar zenemű­velő tár­saságnak f. é. január hó 6-án tartott alakuló­ülésén megválasztottak : elnöknek K­artay Ede, másod­elnöknek Bartalus István, titkárnak Állaga Géza, pénz­tárnoknak Engeszer Mátyás. A betöltetlenül maradt két rendes tagságra Erkel Elek és Bakody Lajos választot­tak meg. Alapítótagokká lettek : 200 írttal Bartay és Bartalus, 100 írttal Ábrányi, Engeszer és Bogisich Mi­hály. A közönséghez intézendő fölhívás készítésére 3 tagú bizottság küldetett ki, mely munkálatát a legkö­zelebbi közgyűlés elé terjeszti.­­ (A budapesti keres­kedő-if­jak) tár­­sulatában szombaton, f. hó 8-án esti 9 órakor, dr. Ko­­vácsy Sándor úr „Vasutaink közvetlen befolyása a ha­zai ipar fejlődésére“ című felolvasást fog tartani, melyre vendégek, hölgyek is szívesen láttatnak.­­ (A b­u­d­a p­e t i englisch conversa­­t­i­on­ kl­ubb­a­n) Láng Henrik tanár f. hó 5-én tar­totta a „Parallel between popular education in the Uni­ted States and here“ című felolvasását. Az igen szép számú hallgatóság, hölgyek és urak, nagy figyelemmel kísérte az érdekes felolvasást mindvégig. F. hó 12-én a kör helyiségeiben (Haris-bazár, városház-tér) Szilveszter­­evening rendeztetik. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. Főúri hangverseny. A budai „Mária-Erzsébet egylet“ javára ma este fényes hangversenyt rendezett Zichy Nándorné, szül. Zichy Livia grófné a tiszti kaszinó dísztermében, mely ez alkalommal nagyszámú s igen előkelő közönséggel telt meg. A hangversenyen közreműködők kevés kivé­tellel az arisztokráciához tartoztak, s a hallgatóság ki­váló érdeklődése közt játszották végig a műsort, mely általános megütközésre, terjedelmes volta dacára n­e­m tartalmazott egyetlen magyar szerzeményt, egyetlen magyar szövegű dalt; hallottunk franciául, olaszul s főleg németül énekelni, csak magyarul nem, a m­a­g­y­a­r mágnásnők hangversenyén. E sajnálatra méltó körülmény, mely nem a véletlennek tu­lajdonítható, újból meggyőzött arról, hogy a magyar arisztokrácia egy része még ma is kicsinyli s mellőzi mindazt, a­mi magyar. A hangverseny Mendels­sohn „Hebridák“ nyitányával vette kezdetét, melyet M­a­j­l­á­t­h Sarolta, Zichy Sarolta grófnő, B­l­a­s­­k­o­v­i­c­h Bertalan és H­a­r­­­á­t­h József urak kiváló szabatossággal adtak elő; a következő számot Horváth Teréz úrhölgy (Horváth tábornok leánya) éneke képezte, ki egy francia dalt s Gounod szerenád­ját kifejezésteljesen s megnyerően énekelte, többszörös kihívásban részesülve. A többi közt legtöbb élvezetet nyújtott Blaskovich Bertalan úr zongora­játéka, ki Webertől egy sonátát (As-dur), majd a hangver­seny végén pedig Schubert egy szerzeményét adta elő szűnni nem akaró tapsok közt, mígnem báró Edelsheim Gyulay kertére ismét zongorához ült . „Be­fújta az utat a hó“ és „Ritka búza“ kezdetű magyar nótákat — műsoron kívül, — tüntető tapsvihar között játszotta el. (Elég ez is a magyarságnak.) A hangver­senyben résztvettek még P a 1 l a v i c i n i Etelka őr­grófnő, Andrássy Irma grófnő énekelve, úgyszintén egy számos tagból álló női kar, melytől egy „Nacht­­lied“-et és egy „Volkslied“-et hallottunk. A hangverse­nyen jelen voltak közül följegyeztük a következőket: Andrássy Gyula grófné és leánya Ilona, Hunyady Imre gróf és neje, Andrássy Manó gróf és neje, Pejachevich Malvina grófnő, A­­­z é 1 Béla úrné, Edelsheim Gyulay báró és neje, Károlyi Victorné, Blaskovich Miklós és neje szül. Edelspacher, Kós altábornagy, neje és leánya, Sza­­pá­ry István főispán,herceg P­á­l­f­y Miklós, L­o­b­k­o­­v­i­c herceg tüzér-ezredes, Horváth honvédtábornok, Meheme­d Ferudun bej török főkonzul, Bethlen Miklós gr., Harkányi Frigyes és számos mágnás. A hangverseny kétségkívül tekintélyes összeget jövedel­mezett a jótékony célra. * (Műkedvelő-előadás.) Márama­­ros-Szigetről írja egyik levelezőnk: Újév másod napján a helybeli műkedvelők Murger „Nyolcadik pont“ és Görner „Angolosan“ című vígjátékát adták elő. Az egész idény alatt ily sikerült előadás nem volt, méltán megérdemelte a tele színházat. Az előbbi darabban Láng Nándorné—Asztalos Mariska asszony, Vikolinszky Róza k. a., báró Feilitsch Arthur, Mandics József, — az utóbbiban Marosán Erzsi, Bucsinyi Erzsi, Szabó Katica úrhölgyek, Hollósy István, Szőllősy Balázs, Zombor Károly, Nádasy urak működtek közre. Lángné asszony mint Lantenis Julia és Marosán Erzsi k. a. mint Szivesi Adél kiváló tetszésben részesültek. A közönség nem győzte a nagy kedvvel játszó szereplőket eléggé tap­solni. A jövedelem az építendő állandó színház javára volt. Az „Angolosan“-t Szépfaludi Ö. Ferenc körünkben időző novellistánk rendezte.­­ (A nemzeti színház) operájánál életbe léptetendő reformokról a „Gyorsfutár“ című helyi tudósító nyomán hozott közleményünket úgy kell módosítanunk, "hogy az igazgatóság teljességgel nem gondol Saxlehner Emma asszony érdemes mű­vésznőnk elbocsátására, mert vele a szerződése a jelen­legi feltételek mellett újabb három évre meghosszabbít­­tatott. Összesen D­é­v­a­y Janka k. a. szerződési szűnik meg most, ki tudvalevőleg a bécsi operaház tagjává lön. Ezenkívül pedig egyetlen kardalnoknő lön nyugdí­jazva, a szabályok értelmében, de más tag nem bocsát­tatott el. — Midőn e dementit tudomásul veszszük, fel­kérjük az illető „forrást“, hogy hasonló „költeményei“ kiadásától a hírlapokat megkímélni szíveskedjék. Min­dennap nem ellenőrizhetjük híreit s igy gyakran kény­telenek vagyunk élni velők. Hírekre van szükségünk s nem füllentésekre! * („A franc­iák Milan­óba­n“) című nagy operett, mely e hét műsoráról közbejött akadályok folytán elmaradt, holnap, szombaton kerül ismét színre Blahánéval. * (Tannerné a­s­s­z­o­n­y), a nemzeti színház tagja, ki hangjának további kiképzése miatt fél évig Bécsben volt, visszaérkezett a fővárosba. — A nemz. színháznak a jelen színi idény befejeztével nem mint rendesen egy havi, hanem ezúttal két havi szün­ideje lesz. — B­­­a n g i k. a. olasz ballettáncosnőt a nemzeti színház igazgatósága második szólótáncosnő­­nek szerződtette. ♦(Patti Adelina) jelenleg Nikolinivel Madridban vendégszerepel. Midőn az opera igazgatójával a szerződés pontozatait állapította meg, — hir szerint — következő érdekes párbeszéd folyt közöttük: „Mennyit tesz ki a felléptidíj egy este Ön részére és Nikolini ré­szére ? „Tíz­ezer frankot!“ „És mennyit követel Nikolini nélkül ? Tíz­ezer frankot!“ — * (A bécsi Ringtheater), mely az utolsó években annyi gazdát cserélt és melyben már egy csomó igazgató bukott meg, most Jauner Ferenc uralma alá kerül, ki a sok viszontagságon keresztülment színházat öt évre bérbe vette ki. Az a hir jár, hogy az összes bécsi magánszínházakat Jauner bérbe akarja venni, azon­ban e hir még megerősítésre vár. Milyen társulatot fog Jauner szerződtetni a Ringszínházba és milyen darabot szándékozik előadni, az még a jövő titka. Egy jól érte­sült félhivatalos lap híre szerint az udvari színház in­tendánsa is reflektál a színházra, mert a víg operákat ott akarja ezentúl előadatni. * (A müncheni opera karnagya) — magyar ember. Fischer József, ki 4 évvel ezelőtt a nemzeti színház zenekarának tagja volt, né­hány nappal ezelőtt a müncheni udvari opera karnagya lett. Fischer, ki körülbelül 5 évig működött a nemzeti színháznál, Wagner Richard tanítványainak egyike, ki­ben a nagymester már régen felfedezte a rendkívüli zenetehetséget. Egykori kartársai csodadolgokat beszél­nek el tehetségéről, többek közt azt, hogy a „Hunyady László“ operát, melyből tudvalevőleg teljes zongora­kivonat nincs, néhányszori hallás után teljesen hibátla­nul fejből eljátszotta. Fischer, Richternek, a bécsi udvari operaház karnagyának tanulótársa és jó barátja volt. * (A műcsarnokból.) Blaas Gyula „Gödingi parforce vadászat“-ot ábrázoló és itt az őszi kiállításon oly nagy feltűnést keltett festményét, mely a királyné tulajdona, a jövő héten szállítják át a budai várkastélyba, ahol a kép állandóan megmarad. A Ma­hart „Diana vadászata“, holnap érkezik Budapestre és már holnapután, azaz vasárnap, látható is lesz a műcsar­nokban. A beléptidíj hétköznapon 50 kr. (?) és vasár­napon 30 kr. lesz. Az óriási képet a műcsarnok ama ter­mében állítják ki, mely felülről nyeri a világosságot. A kép e terem falát hosszában teljesen befedi. *(Az országos szinitanoda) opera-osztályának tanítványai e hó 10-én (hétfőn) este a várszínházban tartják első színházi estélyüket, mely al­kalommal „A király mondta“ című opera Delibes Leótól kerül előadásra. Ez opera főbb szereplői a következők : Wein Margit, Nagy Irma, Fleiszig Mari, Tronner Sarolta, Rostagni Irén, Szűcs Etel, Lázár Mari, Bárczy Lujza, Szekeres Lajos, Milassin Kálmán, Deák Pál. Ez előadá­sokra szóló páholy- és zártszék-jegyek előjegyezhetők a tanoda titkári hivatalában (nemz. színházi bérház III. em. 18. sz. a.) d. u. 2—4 óra között. ♦(Tennyson új színműve.) The Cup (a serleg), ez a címe Tennyson Alfred legújabb két felvonásos drámájának, mely a londoni lyceumi színház­ban, folyó hó 3-án fényes sikerrel adatott először. A darab szövege Plutarch „az asszonyok erényes teteme“ egyik jelenetéből van véve. Hasonló kalandokat a népszámláló­ biztosok is nem egyszer élhettek át az utóbbi napokban. Micsoda illetlenség például azt kérdezni hazánk nőnemű lakosai­tól, hogy azok mikor születtek? Hát akkor, amikor nekik tetszett! És bizony nép­­számláló-biztosi naivitás kell hozzá, azt hinni, hogy a kérdésre valami nagyon lelkiismeretesen fognak hon­leányaink válaszolni! Majd mindjárt! Mert nem kérde­zek már azt is, hogy micsoda anyajegy van a jobb- vagy a balvállukon? Én igazán örülök, hogy nem vagyok népszámláló­biztos. Még jobban, mint annak, hogy nem lettem magyar miniszterelnök. Azt hallom úgy a fővárosból, mint a vidékről, hogy a számláló­lapokat a lakosság nem úgy töltötte ki, amint kellett volna. De magam is láttam egynéhány ily okmányt, a­melyekből meggyőződtem, hogy azoknak nem lehet nagy hasznát venni. Az olvasó épülésére összeállítok belőlük egy kis szemelvényt. Van például e lapokon egy kérdés, mely az or­szágos statisztikai hivatal jószívűségének legfényesebb bizonyítéka. Azt kérdi ugyanis a számláló­lap a legmé­lyebb részvét hangján az ország minden lakosától, hogy az váljon „bete­g-e ?“ És ha igen, „hány nap­, hét, hónap óta ?“ Erre többek között a következő válaszok ér­keztek : „Köszönöm szíves kérdését, egészséges vagyok.“ „Én magam csak megvolnék valahogy, ha nem a bátyám, az már régen beteg.“ „A tyúkszemeim fájnak három hó, két hét és öt nap óta.“ „Ez iránt tessék a háziorvosomhoz fordulni.“ E kérdésre: Mikor született? valami bájos haja­don ily feleletet irt: „Nem anyától lettem, Rózsafán termettem. Piros pünkösd napján Hajnalban születtem.“ Egy idétlen viccelődő pedig azt írta be, hogy : „Két hónappal előbb, mint vártak.“ Valami félreismert lángész meg, egy „Bürger Derer, die da kommen werden“ így válaszolt: „Száz évvel korábban, mint kellett volna.“ Következik, hogy a t. c. hazafi vagy honleány hol született? Feleletek: „Erre a momentumra már nem emlékszem.“ „Ama hét város valamelyikében, a­melyek holtom után születésem fölött össze fognak veszni. Az sem rossz, mikor valaki arra a kérdésre, hogy tud-e írni? — sajátkezűleg azt írja be, hogy­­ nem. Az ilyen dolgok sok kellemetlenséget okoznak az összeíró bizottságnak, a­mely nem győzi javítani a sok becsúszott hibát, szabálytalanságot, szándékos ferdí­tést, sőt. Azt hiszszük, hogy a statisztikai hivatal nagyobb eredményeket ért volna el, ha nem mutatta volna ma­gát olyan kiváncsinak. Az emberek nagy része nem szeret vallomásokat tenni az összeírók előtt. Ha nekem például a szívemen feküdnék valami, akkor memoire­­okat írnék vagy „őszinte vallomások“-at. Hogyha beteg vagyok, az orvosokhoz fordulok, és nem az összeíró biztosokhoz. Ha örvendetes családi esemény következik be, a barátaimnak jelentem be és nem a statisztikai bi­zottságnak. De ha már az összeírók olyan kiváncsiak, mert nem nyomatták a számlálólapokra a következő kérdé­seket is : „Szerelmes-e? (hány nap, hét, hónap óta?)“ „Hányszor lett beoltva?“ „Szokott-e verseket írni?“ „Milyen újságot járat­?“ „Muzsikális-e ?“ „Van-e jelenleg valami komoly viszonya ? (hány nap, hét, hónap óta?)“ „Hány kabátja van ?“ „Dohányzik-e?“ „Mennyi adóssága van ?“ Stb. stb. Ily módon az országos statisztikai hivatal igen fontos s kellően meg sem becsülhető adatoknak jutha­tott volna birtokába. Reméljük, hogy a legközelebbi népösszeirás alkalmával e hiányon segítve lesz. A statisztikának igazi honismertetőnek kell lennie s igy értesülnie minden oly körülményről, melyek ha­zánk fiainak és leányainak intim viszonyait megvilá­gítják. Fecske PESTI HÍRLAP A népösszeirás napjaiból. Ezzel a népösszeirással szörnyű sok baj van. A számláló­lapok olyan sajátságos kérdéseket tartalmaznak, a­melyek­re nincs minden embernek kedve felelni. Nemrég valamelyik fővárosi szállónak szobapin­cére pofont kapott egy utazótól, mert az egy bejelentő lapot tett elébe, a melyen az a meglehetősen indiskrét kérdés fordult elő, hogy váljon törvényes-e a feleség­e ? 1881. január 8. TÁVIRATOK. Minisztereink Bécsben, B­é­c­s, január 7. Tisza Kálmán miniszterelnök és gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter ma délelőtt a trónörökös, valamint több főherceg által fogadtattak a

Next