Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-08 / 7. szám
4 Törökország déli részén, amit Szerbia öt év előtt viselt az északin. Szerbia a vakmerőséget Alexináccal és Djuniszszal fizette meg, s ha a reichstadti egyezmény nincs, elbukott volna menthetlenül. Görögország is meg fogja kapni a vereséget, melyre oly szörnyen viszket a háta, de az nagy kérdés, lesz-e még egy reichstadti egyezmény, mely a szemtelenséget pártfogásába vegye s a jogtalanságot szentesítse ? Egyszer volt Budán kutyavásár, egyszer volt Andrássy gróf külügyminiszter . . . EGYLETEK és INTÉZETEK. — A magyar mérnök- és építész-egylet ülésrendje január 2-ik hetén. Január 12-én (szerdán, esti 6 órakor): A gépészeti szakosztály ülése. Január 13-án (csütörtökön, esti 6 órakor) : Az út-, rásütés hídépítési szakosztály ülése. Január 14-én (pénteken, esti 6 órakor): A vízépítési szakosztály ülése. Közös tárgy : A szakosztályoknak az uj működési rend alapján való megalakulása. A titkárság. — A magyar zeneművelő társaságnak f. é. január hó 6-án tartott alakulóülésén megválasztottak : elnöknek Kartay Ede, másodelnöknek Bartalus István, titkárnak Állaga Géza, pénztárnoknak Engeszer Mátyás. A betöltetlenül maradt két rendes tagságra Erkel Elek és Bakody Lajos választottak meg. Alapítótagokká lettek : 200 írttal Bartay és Bartalus, 100 írttal Ábrányi, Engeszer és Bogisich Mihály. A közönséghez intézendő fölhívás készítésére 3 tagú bizottság küldetett ki, mely munkálatát a legközelebbi közgyűlés elé terjeszti. (A budapesti kereskedő-ifjak) társulatában szombaton, f. hó 8-án esti 9 órakor, dr. Kovácsy Sándor úr „Vasutaink közvetlen befolyása a hazai ipar fejlődésére“ című felolvasást fog tartani, melyre vendégek, hölgyek is szívesen láttatnak. (A buda pe t i englisch conversation klubban) Láng Henrik tanár f. hó 5-én tartotta a „Parallel between popular education in the United States and here“ című felolvasását. Az igen szép számú hallgatóság, hölgyek és urak, nagy figyelemmel kísérte az érdekes felolvasást mindvégig. F. hó 12-én a kör helyiségeiben (Haris-bazár, városház-tér) Szilveszterevening rendeztetik. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. Főúri hangverseny. A budai „Mária-Erzsébet egylet“ javára ma este fényes hangversenyt rendezett Zichy Nándorné, szül. Zichy Livia grófné a tiszti kaszinó dísztermében, mely ez alkalommal nagyszámú s igen előkelő közönséggel telt meg. A hangversenyen közreműködők kevés kivétellel az arisztokráciához tartoztak, s a hallgatóság kiváló érdeklődése közt játszották végig a műsort, mely általános megütközésre, terjedelmes volta dacára nem tartalmazott egyetlen magyar szerzeményt, egyetlen magyar szövegű dalt; hallottunk franciául, olaszul s főleg németül énekelni, csak magyarul nem, a magyar mágnásnők hangversenyén. E sajnálatra méltó körülmény, mely nem a véletlennek tulajdonítható, újból meggyőzött arról, hogy a magyar arisztokrácia egy része még ma is kicsinyli s mellőzi mindazt, ami magyar. A hangverseny Mendelssohn „Hebridák“ nyitányával vette kezdetét, melyet Majláth Sarolta, Zichy Sarolta grófnő, Blaskovich Bertalan és Haráth József urak kiváló szabatossággal adtak elő; a következő számot Horváth Teréz úrhölgy (Horváth tábornok leánya) éneke képezte, ki egy francia dalt s Gounod szerenádját kifejezésteljesen s megnyerően énekelte, többszörös kihívásban részesülve. A többi közt legtöbb élvezetet nyújtott Blaskovich Bertalan úr zongorajátéka, ki Webertől egy sonátát (As-dur), majd a hangverseny végén pedig Schubert egy szerzeményét adta elő szűnni nem akaró tapsok közt, mígnem báró Edelsheim Gyulay kertére ismét zongorához ült . „Befújta az utat a hó“ és „Ritka búza“ kezdetű magyar nótákat — műsoron kívül, — tüntető tapsvihar között játszotta el. (Elég ez is a magyarságnak.) A hangversenyben résztvettek még P a 1 l a v i c i n i Etelka őrgrófnő, Andrássy Irma grófnő énekelve, úgyszintén egy számos tagból álló női kar, melytől egy „Nachtlied“-et és egy „Volkslied“-et hallottunk. A hangversenyen jelen voltak közül följegyeztük a következőket: Andrássy Gyula grófné és leánya Ilona, Hunyady Imre gróf és neje, Andrássy Manó gróf és neje, Pejachevich Malvina grófnő, Az é 1 Béla úrné, Edelsheim Gyulay báró és neje, Károlyi Victorné, Blaskovich Miklós és neje szül. Edelspacher, Kós altábornagy, neje és leánya, Szapáry István főispán,herceg Pálfy Miklós, Lobkovic herceg tüzér-ezredes, Horváth honvédtábornok, Mehemed Ferudun bej török főkonzul, Bethlen Miklós gr., Harkányi Frigyes és számos mágnás. A hangverseny kétségkívül tekintélyes összeget jövedelmezett a jótékony célra. * (Műkedvelő-előadás.) Máramaros-Szigetről írja egyik levelezőnk: Újév másod napján a helybeli műkedvelők Murger „Nyolcadik pont“ és Görner „Angolosan“ című vígjátékát adták elő. Az egész idény alatt ily sikerült előadás nem volt, méltán megérdemelte a tele színházat. Az előbbi darabban Láng Nándorné—Asztalos Mariska asszony, Vikolinszky Róza k. a., báró Feilitsch Arthur, Mandics József, — az utóbbiban Marosán Erzsi, Bucsinyi Erzsi, Szabó Katica úrhölgyek, Hollósy István, Szőllősy Balázs, Zombor Károly, Nádasy urak működtek közre. Lángné asszony mint Lantenis Julia és Marosán Erzsi k. a. mint Szivesi Adél kiváló tetszésben részesültek. A közönség nem győzte a nagy kedvvel játszó szereplőket eléggé tapsolni. A jövedelem az építendő állandó színház javára volt. Az „Angolosan“-t Szépfaludi Ö. Ferenc körünkben időző novellistánk rendezte. (A nemzeti színház) operájánál életbe léptetendő reformokról a „Gyorsfutár“ című helyi tudósító nyomán hozott közleményünket úgy kell módosítanunk, "hogy az igazgatóság teljességgel nem gondol Saxlehner Emma asszony érdemes művésznőnk elbocsátására, mert vele a szerződése a jelenlegi feltételek mellett újabb három évre meghosszabbíttatott. Összesen Dévay Janka k. a. szerződési szűnik meg most, ki tudvalevőleg a bécsi operaház tagjává lön. Ezenkívül pedig egyetlen kardalnoknő lön nyugdíjazva, a szabályok értelmében, de más tag nem bocsáttatott el. — Midőn e dementit tudomásul veszszük, felkérjük az illető „forrást“, hogy hasonló „költeményei“ kiadásától a hírlapokat megkímélni szíveskedjék. Mindennap nem ellenőrizhetjük híreit s igy gyakran kénytelenek vagyunk élni velők. Hírekre van szükségünk s nem füllentésekre! * („A franciák Milanóban“) című nagy operett, mely e hét műsoráról közbejött akadályok folytán elmaradt, holnap, szombaton kerül ismét színre Blahánéval. * (Tannerné asszony), a nemzeti színház tagja, ki hangjának további kiképzése miatt fél évig Bécsben volt, visszaérkezett a fővárosba. — A nemz. színháznak a jelen színi idény befejeztével nem mint rendesen egy havi, hanem ezúttal két havi szünideje lesz. — Ba n g i k. a. olasz ballettáncosnőt a nemzeti színház igazgatósága második szólótáncosnőnek szerződtette. ♦(Patti Adelina) jelenleg Nikolinivel Madridban vendégszerepel. Midőn az opera igazgatójával a szerződés pontozatait állapította meg, — hir szerint — következő érdekes párbeszéd folyt közöttük: „Mennyit tesz ki a felléptidíj egy este Ön részére és Nikolini részére ? „Tízezer frankot!“ „És mennyit követel Nikolini nélkül ? Tízezer frankot!“ — * (A bécsi Ringtheater), mely az utolsó években annyi gazdát cserélt és melyben már egy csomó igazgató bukott meg, most Jauner Ferenc uralma alá kerül, ki a sok viszontagságon keresztülment színházat öt évre bérbe vette ki. Az a hir jár, hogy az összes bécsi magánszínházakat Jauner bérbe akarja venni, azonban e hir még megerősítésre vár. Milyen társulatot fog Jauner szerződtetni a Ringszínházba és milyen darabot szándékozik előadni, az még a jövő titka. Egy jól értesült félhivatalos lap híre szerint az udvari színház intendánsa is reflektál a színházra, mert a víg operákat ott akarja ezentúl előadatni. * (A müncheni opera karnagya) — magyar ember. Fischer József, ki 4 évvel ezelőtt a nemzeti színház zenekarának tagja volt, néhány nappal ezelőtt a müncheni udvari opera karnagya lett. Fischer, ki körülbelül 5 évig működött a nemzeti színháznál, Wagner Richard tanítványainak egyike, kiben a nagymester már régen felfedezte a rendkívüli zenetehetséget. Egykori kartársai csodadolgokat beszélnek el tehetségéről, többek közt azt, hogy a „Hunyady László“ operát, melyből tudvalevőleg teljes zongorakivonat nincs, néhányszori hallás után teljesen hibátlanul fejből eljátszotta. Fischer, Richternek, a bécsi udvari operaház karnagyának tanulótársa és jó barátja volt. * (A műcsarnokból.) Blaas Gyula „Gödingi parforce vadászat“-ot ábrázoló és itt az őszi kiállításon oly nagy feltűnést keltett festményét, mely a királyné tulajdona, a jövő héten szállítják át a budai várkastélyba, ahol a kép állandóan megmarad. A Mahart „Diana vadászata“, holnap érkezik Budapestre és már holnapután, azaz vasárnap, látható is lesz a műcsarnokban. A beléptidíj hétköznapon 50 kr. (?) és vasárnapon 30 kr. lesz. Az óriási képet a műcsarnok ama termében állítják ki, mely felülről nyeri a világosságot. A kép e terem falát hosszában teljesen befedi. *(Az országos szinitanoda) opera-osztályának tanítványai e hó 10-én (hétfőn) este a várszínházban tartják első színházi estélyüket, mely alkalommal „A király mondta“ című opera Delibes Leótól kerül előadásra. Ez opera főbb szereplői a következők : Wein Margit, Nagy Irma, Fleiszig Mari, Tronner Sarolta, Rostagni Irén, Szűcs Etel, Lázár Mari, Bárczy Lujza, Szekeres Lajos, Milassin Kálmán, Deák Pál. Ez előadásokra szóló páholy- és zártszék-jegyek előjegyezhetők a tanoda titkári hivatalában (nemz. színházi bérház III. em. 18. sz. a.) d. u. 2—4 óra között. ♦(Tennyson új színműve.) The Cup (a serleg), ez a címe Tennyson Alfred legújabb két felvonásos drámájának, mely a londoni lyceumi színházban, folyó hó 3-án fényes sikerrel adatott először. A darab szövege Plutarch „az asszonyok erényes teteme“ egyik jelenetéből van véve. Hasonló kalandokat a népszámláló biztosok is nem egyszer élhettek át az utóbbi napokban. Micsoda illetlenség például azt kérdezni hazánk nőnemű lakosaitól, hogy azok mikor születtek? Hát akkor, amikor nekik tetszett! És bizony népszámláló-biztosi naivitás kell hozzá, azt hinni, hogy a kérdésre valami nagyon lelkiismeretesen fognak honleányaink válaszolni! Majd mindjárt! Mert nem kérdezek már azt is, hogy micsoda anyajegy van a jobb- vagy a balvállukon? Én igazán örülök, hogy nem vagyok népszámlálóbiztos. Még jobban, mint annak, hogy nem lettem magyar miniszterelnök. Azt hallom úgy a fővárosból, mint a vidékről, hogy a számlálólapokat a lakosság nem úgy töltötte ki, amint kellett volna. De magam is láttam egynéhány ily okmányt, amelyekből meggyőződtem, hogy azoknak nem lehet nagy hasznát venni. Az olvasó épülésére összeállítok belőlük egy kis szemelvényt. Van például e lapokon egy kérdés, mely az országos statisztikai hivatal jószívűségének legfényesebb bizonyítéka. Azt kérdi ugyanis a számlálólap a legmélyebb részvét hangján az ország minden lakosától, hogy az váljon „beteg-e ?“ És ha igen, „hány nap, hét, hónap óta ?“ Erre többek között a következő válaszok érkeztek : „Köszönöm szíves kérdését, egészséges vagyok.“ „Én magam csak megvolnék valahogy, ha nem a bátyám, az már régen beteg.“ „A tyúkszemeim fájnak három hó, két hét és öt nap óta.“ „Ez iránt tessék a háziorvosomhoz fordulni.“ E kérdésre: Mikor született? valami bájos hajadon ily feleletet irt: „Nem anyától lettem, Rózsafán termettem. Piros pünkösd napján Hajnalban születtem.“ Egy idétlen viccelődő pedig azt írta be, hogy : „Két hónappal előbb, mint vártak.“ Valami félreismert lángész meg, egy „Bürger Derer, die da kommen werden“ így válaszolt: „Száz évvel korábban, mint kellett volna.“ Következik, hogy a t. c. hazafi vagy honleány hol született? Feleletek: „Erre a momentumra már nem emlékszem.“ „Ama hét város valamelyikében, amelyek holtom után születésem fölött össze fognak veszni. Az sem rossz, mikor valaki arra a kérdésre, hogy tud-e írni? — sajátkezűleg azt írja be, hogy nem. Az ilyen dolgok sok kellemetlenséget okoznak az összeíró bizottságnak, amely nem győzi javítani a sok becsúszott hibát, szabálytalanságot, szándékos ferdítést, sőt. Azt hiszszük, hogy a statisztikai hivatal nagyobb eredményeket ért volna el, ha nem mutatta volna magát olyan kiváncsinak. Az emberek nagy része nem szeret vallomásokat tenni az összeírók előtt. Ha nekem például a szívemen feküdnék valami, akkor memoireokat írnék vagy „őszinte vallomások“-at. Hogyha beteg vagyok, az orvosokhoz fordulok, és nem az összeíró biztosokhoz. Ha örvendetes családi esemény következik be, a barátaimnak jelentem be és nem a statisztikai bizottságnak. De ha már az összeírók olyan kiváncsiak, mert nem nyomatták a számlálólapokra a következő kérdéseket is : „Szerelmes-e? (hány nap, hét, hónap óta?)“ „Hányszor lett beoltva?“ „Szokott-e verseket írni?“ „Milyen újságot járat?“ „Muzsikális-e ?“ „Van-e jelenleg valami komoly viszonya ? (hány nap, hét, hónap óta?)“ „Hány kabátja van ?“ „Dohányzik-e?“ „Mennyi adóssága van ?“ Stb. stb. Ily módon az országos statisztikai hivatal igen fontos s kellően meg sem becsülhető adatoknak juthatott volna birtokába. Reméljük, hogy a legközelebbi népösszeirás alkalmával e hiányon segítve lesz. A statisztikának igazi honismertetőnek kell lennie s igy értesülnie minden oly körülményről, melyek hazánk fiainak és leányainak intim viszonyait megvilágítják. Fecske PESTI HÍRLAP A népösszeirás napjaiból. Ezzel a népösszeirással szörnyű sok baj van. A számlálólapok olyan sajátságos kérdéseket tartalmaznak, amelyekre nincs minden embernek kedve felelni. Nemrég valamelyik fővárosi szállónak szobapincére pofont kapott egy utazótól, mert az egy bejelentő lapot tett elébe, a melyen az a meglehetősen indiskrét kérdés fordult elő, hogy váljon törvényes-e a felesége ? 1881. január 8. TÁVIRATOK. Minisztereink Bécsben, Bécs, január 7. Tisza Kálmán miniszterelnök és gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter ma délelőtt a trónörökös, valamint több főherceg által fogadtattak a