Pesti Hírlap, 1881. február (3. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-14 / 44. szám
Budapest, 1881. Hl. évf. 44. Szám (765.) Hétfő, február 14. ElőfizetéstársCz : Szerkesztési iroda: (Cjjéss .........................14 frt —• kr. |g|| HBBp Budapesten, nádor-utca 7. sz., I emelet» félévre.............................7 „ ___ B 1^ ||p| hová a lap szellemi részét illető minden nagy képsz lappal együtt: ^ décére vonatkozó felszólamlások il* egész évre......................20 frt. ______ tézendők. negyedévre . .: ‘ • PHT TTTlf AT NA PIT A P a kiadóhivatalban vétetnek fel. -ttft lull 1 livAl INArILAJr 40, Bue Notredame des Victoires. BT »-tár. I Látnivalók *• “‘«‘"baton * képt fa^yMíUnapon token 8—1-ig. — ÖmigoTTs^SüTén'át^^ív^íétSá^^ííKÍí^^'ííí ŐKtékííítlíét^^ 1 * d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári ut végén, a vám Hétfő, róm.-kath. : Bálinti Nemzeti Muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtáréedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városház „ protestáns : Bálint / Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti hétköznapon 1—1-ig — Országos képtár z Bef.tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az uj a Csipót-utcában 24. sz. a. — görög-orosz. Krisztus b.törtökön a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — s szerdán kedden és péntekem az árványtárban. Nyitva : vasárnap,_ szerdán ée pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvari Állatkert a városligetben.______________ A mai szám tartalma: Az államjavak betelepítése. — Politikai hirek. — Politikai szemle. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Az electrikusok nemzetközi kongresszusa. — Legújabb találmányok. — Oroszország világuralomra törekvése. — Táviratok. — Mulatságok. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — A telepítésekről, az államjavak eladása alkalmából. — Tárca : Apró arcképek az ügyvédi kamarából. — Hirdetések. Az államjavak betelepítése. Kerkapoly Károly az akadémiában nagy felolvasást tartott a magyar gazdasági államjavak tervezett eladása ellen s azoknak községekkel való betelepítése mellett. A felolvasás nagy feltűnést keltett és sok igazságot tartalmaz. A politikai aszályban, mely a jelen kormány alatt uralkodik, jól esik komoly tanulmányt és eszméket fejtegetve hallani . Kerkapoly érvekben gazdag értekezése számot tarthat rá, hogy ezen igen fontos kérdésben oly diskussziót indított meg, mely a részleteket tisztázni fogja s remélhetőleg gyakorlati eredményekre fog vezetni. Azerkapoly az állam gazdasági uradalmainak egyszerű eladása ellen van, mert e javaknak nagyobb parcellákban a piacra dobása az összes magyar földbirtok értékét tetemesen lejebb szállítaná s igy az amúgy is nehezen küzködő földbirtokos-osztályt vagyonában sújtaná, továbbá, mert politikailag az államjavak nevezetes befolyást biztosítanak a magyar állameszmének oly vidékeken, hol szerbek, oláhok és svábok laknak s a magyarság sem politikai, sem társadalmi tényezők felett nem igen rendelkezik. Az eladó birtokok ugyanis nagyobbrészt Bácskában, Bánátban, Aradban és Erdélyben feküsznek, nemzetiségi vidékeken. Kerkapoly tehát azt tanácsolja, hogy ezen nagy uradalmakon új telepítvényes községek alapittassanak, de ne külföldiek számára, hanem csángók, székelyek, bukovinai magyarok és az alföldi nagy magyar helységek népei, valamint a felvidéki tótok helyeztessenek át oda. Az eszme jó és egészséges, a bökkenő csak az, hogy a csángó és székely nem hagyja oda hazáját, s a hegyekhez ragaszkodik akár a svájci és hogy egész falvakat Moldvában vagy Bukovinában eladni nem lehet, azt pedig, hogy jószágaikat ott hagyják, s egy bizonytalan jövőjű népvándorlásra szánják el magukat, követelni sem lehet. — Hanem egyesek, vagyontalanok és fiatalok a túlnépes vidékekről eljönnének szívesen, ha kedvező feltételek mellett kapnak földet, házakat és útiköltséget s meg is maradnak, ha kész otthont találnak és ha az egész falu székely vagy magyar lesz, nem pedig holmi szedett-vetett, földönfutó vegyes népség. Sokkal könnyebb az alföldi nagy városokból vagy a Dunántúlról kapni földmivelő magyar népet gyarmatok alapítására s a cél így legbiztosabban van elérve. Csak arra legyen ügyelet, hogy az uj telepitvényes községek ne legyenek apró szigetek, hanem mindjárt nagy községeküt terveztessenek, hogy igy ellenállani képesek legyenek a szomszédok nyelvének és beszármazásának. Tótokat levinni fölösleges, mikor van elég magyar, ki szívesen lemegy, ha munkája után meg tud élni és vagyont keresni, külföldiek s különösen németek betelepítése ellen pedig, — mint azt a „Fester Lloyd“ sietve ajánlja — határozottan óvást teszünk s óvást fogna tenni az egész nemzet. A magyar államjavak, nem az idegenek és nem a németeknek valók ! Igenis uj, nagy, magyar városok és falvak alapítását a Maroson és a Ferenc csatornán túl melegen pártoljuk s hogy a hasznot alig hajtó kincstári uradalmak ily városi határokká legyenek s tanyákra felosztassanak, azt nagyon életre való gondolatnak tartjuk. Ezt legfölebb nehány bukott gróf és kincstári bérlő fogná sajnálni. Azon százezer holdakra menő uradalmakat hat vagy húszezer holdas határokra kellene szelni s minden határ közepén, alkalmas helyen községet építeni, melybe ugyanazon magyar megye vagy város adná a lakosságot : ily telepítési politika többet ér, mint Bosznia és a delegációk. Hanem a földet nem lehet ingyen osztogatni ; a telepitvényes pedig nem képes megvenni, a házát, tanyáját felépíteni, marhát, ekét, szekeret beszerezni, vetőmagot adni stb. Ez épen a baj és a bökkenő, mert Szapárynak az államjavak eladásából pénz kell a deficit fedezésére. Kerkapoly tesz e tekintetben propozíciót: egy közvetítő bankot ajánl. Erről lehet beszélni, de a tervet bővebben kell megbeszélni, mert még itt sok a hijja. Bizonyos, hogy a telepítvényes községek állandósága és felvirágzása attól függ, hogy a gyarmat népe ott maradjon és boldoguljon. Erre kell, hogy elég földet kapjon, valami lakást és építési anyagot találjon, enni valója legyen uj termésig, s legyen mivel szántani, vetni s egy kis forgó tőkéje. A bécsi kormány és az uraságok annak előtte, midőn a most virágzó sváb és tót telepeket alapították, mindenről előre gondoskodtak, úgy, hogy mikor a wüttembergi vándorok kocsijaikon megérkeztek, csak beleültek s hozzáláttak a gazdálkodáshoz. Csakis igy sikerülhet a kolonizáció. Aztán évek múlva a telepitvényesek rátákban visszafizethetik az államnak, vagy az ál- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Apró arcképek az ügyvédi kamarából. (Természet után pingálva ) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — X. Közlemény: Teleszky István. Képzelj magadnak nyájas olvasóm, egy mogorva haragos arcot, nagy ollót, Ballagi szótárt, az öreg Vencel magánjogát, egy perrendtartást, porlepte rengeteg porcsomót, vegyítsd össze, kavard-habard egészszé és előtted áll életnagyságban Teleszky István, a prókátor, informátor, kodifikátor, országgyűlési képviselő és tudja isten még hány mesterséget űző kapacitás. A mamelukok prototypja. Valóságos díszpéldány a javából. Nem csoda, a jókedvű adakozó csinált embert belőle. Tisza Kálmán után Paulernek köszönheti, hogy tudnak róla Nagyvárad határán kívül is, ezért csupa hálából mint ügyes fodrász — már évek óta — az igazságügyminiszter úr copfját frizírozza ki glancosan. Pauler szereti is, de nagyon, mert úgy senki sem tud kedvében járni, mint Teleszky. Csak olyan haragos ne volna örökké! Mióta a világon van, Teleszkyt nem látták nevetni. Csiklandozhatod fél napig hóna alatt, vakarhatod tetszésed szerint ameddig akarod a tokáját, elvezetheted akármilyen kitűnő boltó-zatba, az mind nem használ. Csak egy van a világon, ami torzonborz bajusza tájékán egy mákszemnyi mosolyt tud előidézni, és ez egy csődhirdetmény, melyben valamely zsíros csődtömeg pelügyelőjévé és ideiglenes gondnokává neveztetik ki. Ilyenkor — de csak egy másodpercre — kis hamis mosoly lebben el ajkáról és ez tart addig, mig a csődhirdetményt végig nem olvasta. Ekkor aztán ismét elkomorul és haragos mindaddig , mig ismét uj csődöt nem sóznak a nyakába. „Virág mit ér, mit ér a bérc nekem ? Csődöt kíván . . . csak csődért ver szivem.“ Ezt énekli ő majd mindennap. Menj el a templomba nyájas olvasóm, mikor a hajnali misét tartják, és ott láthatod Teleszkyt, amint térdepelve, kezében tartva kis imádságos könyvét — az 1840-iki csődtörvényt—■, buzgó imát küld az egek urához, hogy minél előbb valami nagykereskedő bukjék meg a T. betűből, hogy aztán ily módon ismét ő rá gondolhasson a téni törvényszék. Nagy kár, hogy ez a csődmánia csak azóta vett erőt rajta, mióta Budapesten nyitott irodát, mert ha már akkor e betegségben szenved vala, midőn még J e i t e r e s z-nek hívták, bizonyára nem Teleszkyre, hanem Csődörre változtatta volna nevét. Hogy a belügyminiszteri engedély e cifra névre is megadatott volna, kétséget sem szenved. Valaki úgy jellemezte Teleszkyt, hogy fejével a képviselői teendőket végezi, mert azzal bólint, lábaival a prókátori mesterséget űzi, mert azokkal szalad informálni, míg testének azon részével, melyet minden tisztességes ember a székre vagy a divánra szokott elhelyezni, a kodifikátori teendőket végzi. Már most elképzelhető, milyen munkát hoz ő létre, mikor Apáthy az ország első kodifikátora(!), ki pedig fejjel dolgozik, csak fércmunkát produkál, és míg Apáthyra a nagyobb munkákat bízza Pauler, Teleszky csak mint „Flicksnajder“ szerepel, aki jelenleg épen kopott és elnyűtt perrendtartásunk foltozgatásával van elfoglalva. És a képviselői teendők, kodifikátori flicksnajderoskodás, annyira igénybe veszik minden idejét, hogy mint prókátor nem tesz mást, mint halasztást kér folytonosan. Ezt ugyan más fiskális is megteszi, csakhogy míg más 15 vagy30 napban dolgozik, ő mindjárt, egy vagy két esztendőt vesz igénybe. Boldog az az alperes, ki ő rá bízza ügyét, mert Teleszky az ügyes perviteli manipulációjával úgy el tudja hozni a dolgot, hogy mire évtizedek múlva megjön a jogérvényes bírói határozat, fel és alperes régóta nyugoszsza a boldogak álmát, sőt a perlekedő felek egész nemzetsége is kihal már és örökség gyanánt nem marad más hátra, mint egy rengeteg percsomó terve: halasztói kérvényekkel. Befolyásos ember lévén, ha bírót kell informálni, Teleszkyt keresik fel. És így mint ügyvéd különösen ebben a három tevékenység- Mai ailámunk 8 oldalt tartalmaz.