Pesti Hírlap, 1881. február (3. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-14 / 44. szám

Budapest, 1881. Hl. évf. 44. Szám (765.) Hétfő, február 14. Előfizetést­ársCz : Szerkesztési iroda: (Cjjéss .........................14 frt —• kr. |g|| HBBp Budapesten, nádor-utca 7. sz., I emelet» félévre.............................7 „ ___ B 1^ ||p| hová a lap szellemi részét illető minden nagy képsz lappal együtt: ^ décére vonatkozó felszólamlások il* egész évre......................20 frt. ______ tézendők. negyedévre . .: ‘ • PHT TTTlf AT NA PIT A P a kiadóhivatalban vétetnek fel. -ttft lull 1 livAl INArILAJr 40, Bue Notredame des Victoires. BT »-tár. I Látnivalók *• “‘«‘"baton * képt fa^yMíUnap­on token 8—1-ig. — ÖmigoTTs^SüTén'át^^ív^íétSá^^ííKÍí^^'ííí ŐKtékííítlíét^^ 1 * d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári­ ut végén, a vám Hétfő, róm.-kath. : Bálint­i Nemzeti Muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár­é­edig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városház­a régi a városház „ protestáns : Bálint / Nyitra: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti­ hétköznapon 1—1-ig — Országos képtár z Bef.tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár-­­ téren, az uj a Csipót-utcában 24. sz. a. — görög-orosz. Krisztus b.­­­törtökön a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — s szerdán kedden és péntekem az árványtár­­ban. Nyitva : vasárnap,_ szerdán ée pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar­i Állatkert a városligetben.______________ A mai szám tartalma: Az államjavak betelepítése. — Politikai hirek. — Poli­­tikai szemle. — Egyletek és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Az electriku­­sok nemzetközi kongresszusa. — Legújabb találmá­nyok. — Oroszország világuralomra törekvése. — Táv­iratok. — Mulatságok. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Közg. hirek. — Szinlapok. — A telepíté­sekről, az államjavak eladása alkalmából. — Tárca : Apró arcképek az ügyvédi kamarából. — Hirdetések. Az államjavak betelepítése. Kerkapoly Károly az akadémiában nagy felolvasást tartott a magyar gazdasági államja­vak tervezett eladása ellen s azoknak községek­kel való betelepítése mellett. A felolvasás nagy feltűnést keltett és sok igazságot tartalmaz. A politikai aszályban, mely a jelen kormány alatt uralkodik, jól esik komoly tanulmányt és esz­méket fejtegetve hallani . Kerkapoly érvekben gazdag értekezése számot tarthat rá, hogy ezen igen fontos kérdésben oly diskussziót indított meg, mely a részleteket tisztázni fogja s rem­él­­h­etőleg gyakorlati eredményekre fog vezetni. Azerkapoly az állam gazdasági uradalmai­nak egyszerű eladása ellen van, mert e javak­nak nagyobb parcellákban a piacra dobása az összes magyar földbirtok értékét tetemesen le­­jebb szállítaná s igy az amúgy is nehezen küz­­ködő földbirtokos-osztályt vagyonában sújtaná, továbbá, mert politikailag az államjavak neve­zetes befolyást biztosítanak a magyar államesz­mének oly vidékeken, hol szerbek, oláhok és svábok laknak s a magyarság sem politikai, sem társadalmi tényezők felett nem igen rendel­kezik. Az eladó birtokok ugyanis nagyobbrészt Bácskában, Bánátban, Aradban és Erdélyben fe­­küsznek, nemzetiségi vidékeken. Kerkapoly tehát azt tanácsolja, hogy ezen nagy uradalmakon új telepítvényes községek ala­pittassanak, de ne külföldiek számára, hanem csángók, székelyek, bukovinai magyarok és az alföldi nagy magyar helységek népei, valamint a felvidéki tótok helyeztessenek át oda. Az eszme jó és egészséges, a bökkenő csak az, hogy a csángó és székely nem hagyja oda hazáját, s a hegyekhez ragaszkodik akár a svájci és hogy egész falvakat Moldvában vagy Bukovinában eladni nem lehet, azt pedig, hogy jószágaikat ott hagyják, s egy bizonytalan jö­vőjű népvándorlásra szánják el magukat, követelni sem lehet. — Hanem egyesek, vagyontalanok és fiatalok a túlnépes vidékekről eljönnének szívesen, ha kedvező feltételek mel­lett kapnak földet, házakat és útiköltséget s meg is maradnak, ha kész otthont talál­nak és ha az egész falu székely vagy magyar lesz, nem pedig holmi szedett-vetett, földönfutó vegyes népség. Sokkal könnyebb az alföldi nagy városokból vagy a Dunántúlról kapni föld­­mivelő magyar népet gyarmatok alapítására s a cél így legbiztosabban van elérve. Csak arra legyen ügyelet, hogy az uj telepitvényes közsé­gek ne legyenek apró szigetek, hanem mindjárt nagy községeküt terveztessenek, hogy igy el­­lenállani képesek legyenek a szomszédok nyel­vének és beszármazásának. Tótokat levinni fö­lösleges, mikor van elég magyar, ki szívesen lemegy, ha munkája után meg tud élni és va­gyont keresni, külföldiek s különösen németek betelepítése ellen pedig, — mint azt a „Fester Lloyd“ sietve ajánlja —­ határozottan óvást te­szünk s óvást fogna tenni az egész nemzet. A magyar államjavak, nem az idegenek­ és nem a németeknek valók ! Igenis uj, nagy, magyar városok és falvak alapítását a Maroson és a Ferenc csatornán túl melegen pártoljuk s hogy a hasznot alig hajtó kincstári uradalmak ily városi határokká legye­nek s tanyákra felosztassanak, azt nagyon életre való gondolatnak tartjuk. Ezt legfölebb nehány bukott gróf és kincstári bérlő fogná sajnálni. Azon százezer holdakra menő uradalmakat hat vagy húszezer holdas határokra kellene szelni s minden határ közepén, alkalmas helyen közsé­get építeni, melybe ugyanazon magyar megye vagy város adná a lakosságot : ily telepítési politika többet ér, mint Bosznia és a dele­gációk. Hanem a földet nem lehet ingyen oszto­gatni ; a telepitvényes pedig nem képes meg­venni, a házát, tanyáját felépíteni, marhát, ekét, szekeret beszerezni, vetőmagot adni stb. Ez épen a baj és a bökkenő, mert Szapárynak az államjavak eladásából pénz kell a deficit fede­zésére. Kerkapoly tesz e tekintetben propozíciót: egy közvetítő bankot ajánl. Erről lehet beszélni, de a tervet bővebben kell megbeszélni, mert még itt sok a hijja. Bizonyos, hogy a telepítvényes községek állandósága és felvirágzása attól függ, hogy a gyarmat népe ott maradjon és boldoguljon. Erre kell, hogy elég földet kapjon, valami la­kást és építési anyagot találjon, enni valója le­gyen uj termésig, s legyen mivel szántani, vetni s egy kis forgó tőkéje. A bécsi kormány és az uraságok annak előtte, midőn a most virágzó sváb és tót tele­peket alapították, mindenről előre gondoskodtak, úgy, hogy mikor a wü­ttembergi vándorok ko­csijaikon megérkeztek, csak beleültek s hozzá­láttak a gazdálkodáshoz. Csakis igy sikerülhet a kolonizáció. Aztán évek múlva a telepitvényesek rá­tákban visszafizethetik az államnak, vagy az ál- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Apró arcképek az ügyvédi kamarából. (Természet után pingálva ) — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — X. Közlemény: Teleszky István. Képzelj magadnak nyájas olvasóm, egy mogorva haragos arcot, nagy ollót, Ballagi szó­tárt, az öreg Vencel magánjogát, egy perrend­tartást, porlepte rengeteg porcsomót, vegyítsd­­ össze, kavard-habard egészszé és előtted áll élet­nagyságban Teleszky István, a prókátor, infor­mátor, kodifikátor, országgyűlési képviselő és tudja isten még hány mesterséget űző kapa­citás. A mamelukok prototypja. Valóságos dísz­példány a javából. Nem csoda, a jókedvű adakozó csinált em­bert belőle. Tisza Kálmán után Paulernek kö­szönheti, hogy tudnak róla Nagyvárad határán kívül is,­­ ezért csupa hálából mint ügyes fod­rász — már évek óta — az igazság­ügyminisz­ter úr copfját frizírozza ki glancosan. Pauler szereti is, de nagyon, mert úgy senki sem tud kedvében járni, mint Teleszky. Csak olyan haragos ne volna örökké! Mi­óta a világon van, Teleszkyt nem látták ne­vetni. Csiklandozhatod fél napig hóna alatt,­­ vakarhatod tetszésed szerint ameddig akarod a tokáját, elvezetheted akár­milyen kitűnő boltó-­­­zatba, az mind nem használ. Csak egy van a világon, a­mi torzonborz bajusza tájékán egy mákszemnyi mosolyt tud előidézni, és ez­ egy csődhirdetmény, melyben valamely zsíros csődtömeg pelügyelőjévé és ideiglenes gondnokává neveztetik ki. Ilyenkor — de csak egy másodpercre — kis hamis mosoly lebben el ajkáról és ez tart addig, mig a csődhirdet­ményt végig nem olvasta. Ekkor aztán ismét elkomorul és haragos mindaddig , mig ismét uj csődöt nem sóznak a nyakába. „Virág mit ér, mit ér a bérc nekem ? Csődöt kíván . . . csak csődért ver szivem.“ Ezt énekli ő majd mindennap. Menj el a templomba nyájas olvasóm, mikor a hajnali mi­sét tartják, és ott láthatod Teleszkyt, amint térdepelve, kezében tartva kis imádságos köny­vét — az 1840-iki csődtörvényt­­—■, buzgó imát küld az egek urához, hogy minél előbb vala­mi nagykereskedő bukjék meg a T. betűből, hogy aztán ily módon ismét ő rá gon­dolhasson a téni törvényszék. Nagy kár, hogy ez a csődmánia csak az­óta vett erőt rajta, mióta Budapesten nyitott irodát, mert ha már akkor e betegségben szen­ved vala, midőn még J e i t e r e s z-nek hívták, bizonyára nem Teleszkyre, hanem Csődörre változtatta volna nevét. Hogy a belügyminiszteri engedély e cifra névre is megadatott volna, kétséget sem szenved. Valaki úgy jellemezte Teleszkyt, hogy fe­jével a képviselői teendőket végezi, mert azzal bólint, lábaival a prókátori mesterséget űzi, mert azokkal szalad informálni, míg testének azon részével, melyet minden tisztessé­ges ember a székre vagy a divánra szokott el­helyezni, a kodifikátori teendőket végzi. Már most elképzelhető, milyen munkát hoz ő létre, mikor Apáthy az ország első kodifikátora(!), ki pedig fejjel dolgozik, csak fércmunkát produkál, és míg Apáthyra a nagyobb munká­kat bízza Pauler, Teleszky csak mint „Flic­k­­snajder“ szerepel, a­ki jelenleg épen ko­pott és elnyűtt perrendtartásunk foltozgatásával van elfoglalva. És a képviselői teendők, kodifikátori flick­­snajderoskodás, annyira igénybe veszik minden idejét, hogy mint prókátor nem tesz mást, mint halasztást kér folytonosan. Ezt ugyan más fiskális is megteszi, csak­hogy míg más 15 vagy­­30 napban dolgozik, ő mindjárt, egy vagy két esztendőt vesz igénybe. Boldog az az alperes, ki ő rá bízza ügyét, mert Teleszky az ügyes perviteli manipulációjával úgy el tudja hozni a dolgot, hogy mire évtize­dek múlva megjön a jogérvényes bírói határo­zat, fel és alperes régóta nyugoszsza a boldogak álmát, sőt a perlekedő felek egész nemzetsége is kihal már és örökség gyanánt nem marad más hátra, mint egy rengeteg percsomó terve: halasztó­i kérvényekkel. Befolyásos ember lévén, ha bírót kell in­formálni, Teleszkyt keresik fel. És így mint ügyvéd különösen ebben a három tevékenység- Mai ailámunk 8 oldalt tartalmaz.

Next