Pesti Hírlap, 1881. március (3. évfolyam, 59-89. szám)
1881-03-01 / 59. szám
1881. március 1. PESTI HÍRLAP A fejedelmi nász Berlinben. (Második nap.) Berlin, febr 27. Ma este ment végbe a császári palotában nagyszerű pompával a fiatal fejedelmi pár egybekelése. Délután 2 órakor óriási néptömegek vonultak a palota előtti térre s számuk folyvást öregbedett. 5 óra körül a gesztenya-erdőcskéből hatalmas kettős oszlopban rendőrcsapatok léptettek elő gyalog s lóházon és a kocsi-utat nagy Frigyes szobrától a palotáig kiüliték. Csakhamar egymásután robogtak be a palota főkapuján a szebbnél szebb disztogatók. A fejedelmi lak díszudvara imposans látványt mutatott. A főbejárat óriási lugassá volt átalakítva, a lépcsőház, folyosók, lépcsőzetek egész a Schweitzer- Saalig tündéri fényben úsztak. A francia köztársaság elnökének bálja. (Saját levelezőnktől.) Páris, febr. 25. 1881. Valaki azt a helyes megjegyzést tette az úgynevezett hivatalos bálokról és elfogadásokról, hogy azok mind egyformák csak a helyiség, a háziúr és a cselédség változik. Tökéletesen igaza volt, azzal az egy különbséggel, hogy gyakran a cselédség se változik, mert ugyanazon maitre d’hoteleket, huissierket és inasokat szokták kibérelni fejenkint 20 vagy 10 frankért egy estére. Az elysée palotában tegnap tartatott bál sok tekintetben fényesebb, mindenesetre látogatottabb, de voltaképen ép oly unalmas volt mint minden efféle „réception.“ Igaz, hogy nem is jön ide senki se mulatni, hanem bámészkodni. Vannak akiknek meg kell jelenniük, mert semmi áron se dispenzálhatják magukat, vannak még pedig sokan, akik azért jelentek meg, hogy mondhassák : én is ott voltam, de a publikum nagy része bámészokból áll, olyanokból akiknek mindenütt ott kell lenniök , ahol valami látni való van , legyen az esküvő , bál vagy temetés. Ezek közé tartoznak elsősorban az idegenek. A külföldi hatalmak követeinek soha nincs annyi dolguk, mint két héttel az Elysée palota nagy báljai előtt. Ilyenkor a diplomácia szünetel s az egész követségi személyzet a meghívandók névsorának összeállításával és az elkésettek számára utólagos jegyek kiállítása ügyében folytatott levelezéssel foglalkozik. Úgy hiszem, e részben legtolakodóbbak az amerikaiak, akik tegnap is seregestül ott voltak és a tengerentúli missek egy csöppet se feszélyezik magukat, oly annyira sans géné lépnek be az Elysée palota salonjaiba, mint akár a Grand Hotel, a Splendid Hotel vagy a Hotel Continentel ebédlőjébe a két frankos table d’hoteltoz, még csak fel sem öltöznek úgy , mint a bálba vagy estélyre szokás, hanem magas derekú utcai toiletteken manifestálják demokratikus megvetésüket az illem európai fogalmai iránt. * * * A palota kényelmes, de nem épen tágas helyiségei mind nyitva voltak tegnap, ideértve azon szép téli kertet is, melyet Mac Mallon építtetett az ideiglenes táncterem és galléria és a palota nagy étterme közt. Hanem, ha még kétszer annyi terem léteznék, az is mind megtelt volna a zsúfolásig. 8000 meghívót küldtek szét, de legalább 10—12.000 ember fordult meg tegnap éjjel az Elyséeben. Még éjfélkor is hosszú sort képeztek az érkező kocsik a pompásan megvilágított palota előtt, melynek tágas udvara felerészben pompás sátorrá volt átalakítva. A földszinti első elfogadó teremben Grévy katonai kíséretétől környezve, fogadta a vendégeket. A szomszéd szalonban Grévyné egyszerű fekete selyem uszályos ruhában és Grévy Alice kisasszony kék faille toiletteben üdvözölték a hölgyeket, kik magukat bemutattatni kívánták, vagy akiket amúgy is ismertek. A publikum többi része a buffetben, a téli kertben vagy a gallériákban időzött, a társalgott, szorongott, unatkozott, vagy a szalonokban cirkulált szorosan meghatározott marshhroute szerint. Elismerem, hogy a rendet lehetetlen lett volna fenntartani máskép, mint a tolongó csoportok irányának meghatározásával, de ha ezt valaki nagyon mulatságosnak tartja, akkor nem irigylem a gusztusát. Mihelyt egy ember benne volt egy áramlatban azzal tovább kellett úszni, nem volt szabad letérni se jobbra, se balra, viszsza se lehetett fordulni, hanem kellett menni folyvást előre. Mikor szerencsétlenségemre épen ilyen áramlatba bejutottam, a véletlen az osztrák magyar monarchia nagykövete, Beust gróf mellé sodort. Beszélgetésbe ereszkedtünk, a gróf kellemes megjegyzései elfeledtették velem a Scyllét, melynek veszélyes közelében jártam s egyszerre csak azon vettük észre magunkat, hogy benne vagyunk azon teremben, hol aztán se füled, se hozzád, hanem akár tetszik, akár nem, fel kell mennünk a kis lépcsőn az első emeletre, hogy 7—8 . szalon megkerülése után bejuthassunk ismét a nagy lépcsőn oda, ahonnét elindultunk, s oda ahova okvetlenül el kellett érkeznie mindenkinek, aki a palotából távozni akart. Mindketten épen harmadszor tettük meg ezt a kerülőt, de én részemről nem bántam meg, mert először kellemesebb ember társaságában alig sétálgathattam volna az előttem meglehetősen közönyös tarka tömeg közepette, és másodszor mert ez alkalommal megpillantottam valamit, ami eddig elkerülte figyelmemet s amit egykönnyen el nem hittem volna, ha nem látom a ..saját szemeimmel. Az első emeleti szalonok egyikében az egyikoldalfalat Marie Antoinette királyné egykori és életnagyságú arcképe foglalja el. A szerencsétlen királyné gyermekeitől van környezve s az egész kép valóban megható benyomást idéz elő. Kevésbbé megható azon benyomás, melyet érzünk, midőn e kép mellett jobbról és balról Grévy úr és Grévyné asszonyság arcképeit pillantjuk meg. Marie Antoinette és gyermekei arcképe már régóta függhet azon a falon, várjon a Grévy házaspáré is oly sokáig ott fog-e függeni? * * * Még egyet a „Pesti Hírlap“ olvasónői számára, kiket a toilettek bizonyosan jobban érdekelnek mindennél, amit eddig elbeszéltem. Sajnálom, hogy e részben nem elégíthetem ki jogos kíváncsiságukat. A tömeg oly nagy volt, hogy ha képes volnék se tarthattam volna szakértői szemlét a toiletteek felett, de különben is a bál legkevésbé se volt alkalmas arra, hogy az ember az uralkodó divatról véleményt mondhasson. Mint említem, a magas derekú utcai toilettetől fogva a bálöltözékig képviselve volt minden ízlés és minden ízléstelenség. A Faubourg St. Germain szalonjaiban ebéd előtt (tehát délután 3-tól 6 ig) a legelőkelőbb társaság hölgyei a legegyszerűbb tói lettekben tesznek látogatásokat, sőt még az újk egy a luxusát is gondosan kerülik. Hanem az estélyeken a legválasztékosabb divat szerint öltözve jelennek meg, melyben az egyszerűség a legfinomabb és legdrágább ízléssel párosul. Igaz, hogy e társaságok aztán nagy mértékben exkluzívek is. A köztársaság elnökénél ellenben mindenki megfordul, csak a Faubourg St. Germain hölgyei nem, már pedig a divatot az utóbbi helyen diktálják, nem pedig az Elyséeben, a hivatalnokvilág és a pénzarisztokrácia hölgyei pedig a születési arisztokrácia nagy dámái után sántikálnak. Huszár Imre: Iparügyi enquete. (VI. ülés.) A mai értekezleten a betegsége miatt akadályozott Havas Sándor írásban küldő be véleményét, melyből kiemeljük a következőket: Közgazdasági állapotunk javulását csak a közgazdasági élet tényezőinek szervesen összefüggő tervszerű rendezése által várhatjuk. A produktív erők teljességükben ki nem fejlődhetnek, ha a nagy munkás társadalomban a rendszeres összműködés nincs meg. Az értekezlet eddigi folyamában átalános volt azon felfogás, hogy ipari nyomoraink legfőbb okát a szakértelem hiánya és az iparos fegyelmezetlensége képezi. Ez lévén a legfőbb ok, tehát iparügyünk rendezésénél a figyelmet erre kell fordítani, sőt a célba vett ipartörvény revíziójánál ebből kell kiindulni. Konstatálható volt az értekezlet eddigi menetéből az, hogy ipartörvényünk leglényegesebb hibájául az iparos tanoncok kiképzése, ellenőrzése s a szakértelem fejlődésének felügyeleti hiánya jeleztetik. Az iparrendészet jogkörében lényeges változtatások, részben új fórumok felállítását és szervezését találom szükségesnek, és pedig egy ipartestületet és egy iparhatóságot. A jól rendezett közigazgatási terület beosztásának összeegyeztetési elvét irányadóul elfogadván, minden törvényhatóság területére egy kötelező ipartestület felállítását látom indokoltnak elsősorban, másodsorban az eddigi iparhatóságot változtatandó jogkörének szabályozásával továbbra is meghagyni vélem. Az ipartestület hatáskörének lenni kellene , a tanoncok felvétele, nevelése és kiképzése és az iparjogosítvány kiadásának ellenőrzése. — Humanitárius intézkedések, segédek erkölcsi, anyagi támogatása, az iparos és segédek közt felmerülő súrlódások békés után kiegyenlítése, fegyelmi eljárások, melyekben kényszerítő bírságolásokat szabhat Az iparhatóság jogkörébe esnék az ipartestület által szakképzetteknek igazolt iparosok részére a jogosítványok kiadása, fegyelmi ügyekben az ipartestület által hozott határozatok végrehajtása, az ipartestület előtt ki nem béksült iparos és segédek közti vitás jogviszonyok elbírálása és egyéb iparrendészeti ügyek, melyek a fentartott iparok engedélyezésére vonatkoznak. A második fórumnak a törvényhatóság közigazgatási bizottságát vélném célszerűnek, e közigazgatási bizottságba bele vonatnának az ipartestületek választottjai, ezen egy kiegészített fórum körébe jutna az ipari szakértő, s ez által biztosítékot nyújtana az iparos testület körébe utalt mai magasabb és netán önös érdekű kérdések tárgyilagos elbírálásánál. Ezen reform nagy haladás lenne az iparra és az iparos elemekre, mert egyfelől az iparos személyek tisztelete emeltetnék, másfelől, az ipar megérdemelt állását foglalná el a közgazdasági életben. Kautz Gyula : Miután súlyos családi körülményeinél fogva Bpestről távoznia kell, nehogy félreértésekre adjon alkalmat kijelenti, hogy a második kérdésre nézve a teljes iparszabadság elve mellett van. Csepreghy János: Olyan elemeket óhajt, amelyek felfelé felelősek és eljárásukért díjazottak legyenek. Ami az önkormányzatot illeti, megjegyzi, hogy valamint a politikai önkormányzatra csak politikailag érett elemek képesek, úgy az iparos önkormányzatra is megkívántatik, hogy azon elemek, melyekre az önkormányzatot ruházzuk, iparilag képzettek legyenek, mert különben önkormányzat nem hasznot, hanem kárt fog eredményezni. Nézete szerint két irány van. Az egyik az, amely minden áron kényszertársulatot akar és a másik az, amely azt akarja végrehajtatni, amit azok a kényszertársulattal kívánnak érvényesíteni és amely nem tartja a tömeget oly misszióra alkalmasnak, hogy ellenőrizhessen és felelősséggel működhessék felfelé. Szóló ez utóbbi irányt ajánlja: Helfy Ignác. A kényszertársulat mellett felszólalók bebizonyítani törekedtek, hogy azt az iparosok kívánják. Nézete szerint azonban nem ezt kellene bebizonyítani, hanem azt, hogy ezzel be is érik, és nem akarnak ennél többet. Szóló meggyőződött róla, hogy a kényszertársulat hívei az eltörölt céhet óhajtják, csakhogy más ebben és alakban. Minthogy ez irányban senki sem nyilatkozott, felteszi, hogy vannak olyanok, akik odáig kívánnak menni, hogy a második pontnál kimondják : igenis korlátolni akarjuk, kvalifikációhoz kívánjuk kötni, mint Havas, szakképzettség igazolását, illetőleg vizsgálatot követelünk. Reményt szóló, hogy erre a térre senki sem fog rálépni. Ha nem is volna elvileg a kényszertársulatok ellen, maga ez a tendencia elegendő volna arra, hogy visszariadjon azon gondolattól nem, mint Apponyi a szabadelvűség szempotjából, hanem az ipar érdekében. Magyarországon az ipar terén leginkább a pénz és munkaerő hiányzik. Az, amit a kényszertársulatok hívei kéz alatt elérni akarnak és amit az iparosok fennen hangoztatnak, mind a kettő visszariasztaná. Ha a kényszertársulás hívei kijelentenék, hogy az iparszabadságot épségben akarják fentartani, akkor egy közvetítő indítványnyal lépne föl. Közvetítő indítványa szerint mondassák ki, hogy mindenki, aki egy városban, vagy bárhol iparüzletet nyit, egyszers mindenkorra, mikor üzletét megnyitja egy bizonyos összeget tartozik az iparpénztárba fizetni. Keleti Károly az első kérdést kimerítettnek tartja, s minthogy a tanácskozás súlypontja a második kérdésre kezd átmenni, arra kéri a minisztert, hogy a második kérdés vétessék tárgyalás alá. Dr. Weiss Béla rövid felszólalása után Kemény Gábor b. az első kérdőpont feletti tanácskozást bezártnak nyilvánítván, felkéri az értekezlettagjait, hogy a második kérdőpontra nézve nyilatkozzanak, mely igy hangzik: „Az 1872. VIII. törvénycikk 1-ső §-ában foglalt azon intézkedés, mely szerint ,,a magyar korona területén minden nagykorú vagy nagykorúnak nyilvánított egyén, nemre való tekintet nélkül, ezen törvény korlátai közt bármely iparágat, ide értve a kereskedést is, bárhol önállólag és szabadon gyakorolható fentartandó-e vagy nem ? Ha igen: 1. mily feltételeket kellene követelni? jelesen kellő képzettség kimutatását-e s azt-e, hogy az iparos bizonyos meghatározott ideig inaskodott, mint inas elméleti és gyakorlati oktatásban részesült, mint segéd bizonyos ideig működött; azt-e, hogy képzettségét külön vizsgálattal igazolja. 2. a követelt feltételek a gyárosnál, kereskedőnél és kézmivesnél egyaránt igényelhetők-e, vagy csak a kézmivesnél?“ Ney Béla mint a mérnök-egylet küldöttje, kötelességének tartja a kérdéshez hozzászólni, mely az építési iparszakma terén működőket közvetlenül érinti. Kijelenti, hogy az ipartörvény 1. §-át változatlanul fentartani óhajtja, de megváltoztatni akar egy másik szakaszt, mely ezzel bizonyos tekintetben összefügg. Az építőmester nem tartozhatik a törvény ezen rendelkezése alá, ezt a lefolyt nyolc év bebizonyította. Megtörtént, hogy magában a fővárosban számos terv alá, mint felelős építőmester egy-egy asszony van írva. De megtörtént az is, hogy sok vállalkozó nem bírván a kellő szakképzettséggel, hogy az építész által készített terveket megítélhesse, a vállalatba könnyelműen belemászott s midőn szerződésileg meg volt kötve, a legkétségbeesettebb lépésekre vetemedett. Hogy e bajokon segítve legyen , az épitő mesterség az engedélyezés elve szerint volna szabályozandó s e jog megadását csakis a képesség bebizonyítása mellett képzeli lehetségesnek és ezt még a kőműves, ács és kőfaragó mestertől is megkövetelné, ha ez az iparszabadság elvével összeegyeztethető. Elnök konstatálja, hogy Ney Béla a második kérdésre határozottan felelt, de azonkívül egy más kérdést is vetett fel, t. i. az építészeti ipar kérdését, amelyet határozottan engedélyezendőnek mond, hanem ez talán inkább a harmadik kérdésre tartozik. Mudrony Soma: Az ipartörvény 1-fő §-ának meghagyása ellen nincs kifogása, mert tulajdonképen az iparűzhetés szabadságát senki sem akarja elvileg korlátozni, de mégis szükségesnek vélné némely intézkedések felvételét az ipartanulás előmozdítására, hogy a tanoncoktatás bizonyos felügyelet alá helyeztessék és ezzel kapcsolatban a tanoncfelszabadításnál szintén bizonyos felügyelet gyakoroltassák. Fáik nézete szerint előbb a kérdéssel kellene tisztába jönni, mert az előtte szóló fejtegetése azt a gyanút ébreszti benne, hogy nincsenek mindnyájan erre nézve egy értelemben. Felfogása szerint ezen kérdés röviden ezt tartalmazza : lehetnek-e oly általános feltételek, amelyeknek teljesítése nélkül iparágat önállólag gyakorolni nem lehet ? Hegedűs, Mudrony s az elnök rövid észrevétele után az értekezlet folytatása szerdára halasztatott-