Pesti Hírlap, 1881. december (3. évfolyam, 331-360. szám)

1881-12-01 / 331. szám

Budapest, 1931 III. évf. 331. szám (1052.) Csütörtök, deceni ~.... . . , Szerkesztési iroda Előfizetési ar&K: Budapesten, nádor-utca 7. is., X. 1 évre.........................14 írt — kr. gjgjg hová a lap szellemi részét illető XEL~jv félévre................................7 , — • EST 5^3 2§8 ttf közlemény intézendő. Hegyedésre.....................8 , 60 . gS? lig éE&á: (SgSP^S *8 SP fe, £$'• DSPh- ’V§ Mi Bérmentetlen levelek csak teat H CCTI H M­SP t jugfvnntit­e.» d­»« g in w B 8 BUBI mm mFm I s»gy­­epe: lappal együtt: téz.ndSk. egész évre......................20 frt ... r ^ . fA rév« na JHTurdetéselK : POLITIKAI NAPILAP. 0^ «mSSt Szualik «cm adatik. V 40’ Eu0 Natr8dam# Virtor«.. v . _ n­­ . T és szombaton a képtér; ruévnapokon Inning^ m­egtekinthek­T^ K a p t & r. Látnivalók. d. e. 10­1-ig fölváltva » gyűjtemények társult tárlaté. (Sagár-ut, »sjét héj) — EJirigóhid » ,oroksén-at régén, » rén, Csütört­­öm-Vaih Vat ! Nemzeti múzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferón a tó­ mellett, ■— Városház a régi * woa^ls-­p­rotJL 1 Nyitv» : d. e. 9-­ évéig, hétfőn és ossz- hétköznapon .-1-ig - O még C. képtér a septér, saját hél.) - Ipsrauteam. (Sugér- téren, a. nj » L pöt-ntcéhan Sé. w e- -szörött-nin«* . * törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.)— Városi vigadó (redoute) az alduaasoxon. ** __________a . Aba­ias , szerdán kedden és pénteken az ásványtár­­ban. Nyitva vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az u(^v_y A mai szám tartalma : Krivoscsie. — Politikai hírek. — Három püspök. — Politikai szemle. — Bismarck újabb nyilatkozatai. — Fővárosi ügyek. — A főváros rendes közgyűlése. — Egyletek, intézetek. — Színház, zene, képzőművészet. — Irodalom. — A land-liga országából. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — A közönség köréből.-------Színlapok. — Közgazdaság. — Tárca. Patti Adelina amerikai körútja. — A mellék­leten. A méltóságos Házból. — Országgyűlés. — A képviselőház pénzügyi bizottságából. — A kard em­berei. — Pusztító orkán Angolországban. — Egy ré­mes dráma. — Mulatságok és hangversenyek. — Harc egy faluért. — Pályázati hirdetés. — Egy világcsoda. (Képpel.) Sarah Bernhardt Odesszában. — Tárca. Bis­marck és a medvék. — Regény­csarnok, Amor ő fen­sége. (170. folytatás.) — Vegyes. — Értéktőzsde. Krivoscsie. (Tk.) „Jól értesült“ levelezőknek izzad el a tolla, hogy bebizonyítsák a Cattaro körüli lá­zadás ártatlan természetét. Igazán csak „rabló­bandákkal" van dolgunk s a­mit ellenük indí­tani kell, az még hyperbolá­val sem mondható hadi expedíciónak, nagyobb mérvű razzia csak az egész. Hátha még így volna is, mi akkor se ta­lálnánk sok vigasztalót benne. Az olasz brigan­­taggio, a görög Klepta-világ virágzása minden államnak örökké vérző Achilles-sarka lenne s egyátalában nem járulna hozzá oly állam külső tekintélyének emeléséhez, mely a társadalmi rend ellen összeesküdt egy csoport kalandorral nem bir elbánni s örökös hadi készenlétben kénytelen állani ellenük. Azonban, fájdalom, nem csak eddig van a dolog. És ha talán a mostani lázadás nem érte is még el az 1869-kinek méreteit, politikai jel­lege és az, hogy a tizenkét év előttivel egy for­rásból ered, félhivatalos tudósítók minden meg­rendelt nagy igyekezete mellett sem lesz ellea- ■ tudható. Történeti előzményeknek meg vannak a maguk szükségszerű következményei, ami pedig geográfiai fekvés, öröklött népjelleg, hagyomá­nyos szokások és a lakosság természetévé vált gondolkozásmód kikerülhetetlen eredménye, — azt egy dekrétummal, törvényhozást egyszerű ténynyel megmásítani és oly kevéssé lehet, mint a­hogy létezését nem szüntetjük meg azzal, ha eltagadjuk, hogy van. A Boeche di Cattaro körüli mozgalom, a krivosesiai morlákok fészkelődése nem más, mint lázadás, még­pedig mély gyökerű politikai lá­zadás. Kiterjedése sem lehet olyan csekély, ha ellene az 1869 óta tetemesen megszaporitott helyőrségen kívül dandárokat kell mozgósítani s ha ennek dacára megerősített helyekről űzetik el az őrsereg. Dragolj, melyet pedig 1869-ben vitézül védelmeztünk, elvész s a rendes katonaság helyenkint véres összeütközésekbe kevertetik. Egy­szerű rablócsapatról nem hihetni el ily nagy dolgokat. Lázadás ez in optima forma. Még pedig olyan, melynek muszka szítás nélkül is volna kútfeje, hát még ha az is hozzájárul. Szerzett és gyakorolt előjogairól még mű­velt ember se mond le örömest. Az, hogy a magyar nemesség önkényt hozta privilégiumait a haza oltárára, páratlan és egyedüli példa az egész világhistóriában. Képzelhetni-e már most, hogy egy félvad, fanatizmusra annyira fogé­kony, öröklött kiváltságaihoz makacsul ragasz­kodó, faji jellegét és megrögzött szokásait megtagadni nem tudó nép izgatottság nélkül fogja tűrni egy oly intézkedés behozatalát, mely semmi tekintettel nincs a helyi viszonyokra, a nép műveltségi fokára, jellemére, megszokott intéz­ményeire s megsemmisít oly előjogokat, melyek­hez az a nép úgy ragaszkodik, mint a­hogy ragaszkodnék egy nagyobb, műveltebb az ő al­kotmánya alapjogaihoz? Annak a népnek ott az általános katona­kötelezettség keserű orvosság , hazódozás nélkül önkényt soha sem fogja bevenni. Nem legalább most még, és nem erőszak nélkül. Azt a keskeny tengerpartot Dalmácia déli csúcsán az öböllel, melynek „Cattaro ajkai“ a neve, Ausztria, mint a velencei köztársaság örö­köse, úgy vette át, hogy mind ama privilé­giumait megerősítette és föntartotta, melyek ál­tal Velence a boch­ezeket kedvező hangulatban kívánta tartani. Mentesek voltak minden adótól és minden katonai szolgálattól szárazon és vi­zen. Ez állapot külön állást biztosított számuk­ra, egy nemét a függetlenségnek, mely megóvta őket a birodalom olvasztó erejétől. Meg, annyi­val inkább, mivel a keskeny déli tengerpart messze esett Bécstől, messze a monarchia többi népeitől, azok befolyásától s territórium szerint is el lévén szakítva, alig volt valami összefüg­gésben a birodalom többi részeivel. Ellenben annál közelebb volt a hercego­vinái és montenegrói fajrokonok befolyása, kikkel anyagilag rájuk szorulva, vallás és nemzetiség által is hozzájuk fűzve, örökös érintkezésben ma­­­radtak. Elképzelhetni, mennyire használt ez a „Cattarói kapitányság“ osztrákosításának. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Patti Adelina amerikai körútja. A­mióta Lind Jenny a nagy Barnum ve­zetése alatt megtette művészeti diadalútját az Egyesült­ Államokban, azóta lényegesen megvál­toztak a viszonyok ott e tengeren túl. A gőz­hajózás és Cook körutazási jegyei annyira kö­­...­zel hozták egymáshoz az ó és újvilágot, hogy kölcsönösen kicserélhetik turistáikat, iparcikkei­ket és művészeiket. Különösen az utóbbiak se­­regesen tódulnak Amerikába, és volt idő, a­mi­dőn dollárokkal gazdagon megrakva tértek vissza ama szűzi, még le nem tarolt földről. Most azonban úgy látszik már vége az arany­kornak, a­mint erről legújabban Patti Adelina is meggyőződhetett, a­ki üres házak előtt énekel szülővárosában, New­ Yorkban. Patti Adelina megérkezett Amerikába, a­nélkül, hogy az emberek csupa rajongásból a tengerbe ugrottak volna, a­nélkül, hogy lovait kifogták volna és maguk vontatták volna kocsi­ját­ szállójához, sőt — és ez a legfájdalmasabb — a­nélkül, hogy tíz dollárjával vásárolták volna a belépti jegyeket a diva hangverse­nyeire. Pedig a new-yorki zenei életnek alig van fontosabb mozzanata, mint Patti visszatérte Ame­rikába, huszonkét évi távollét után, és hangver­senyei kétségkívül pénzügyileg is kedvező ered­ményeket mutathattak volna fel, ha a vállalko­zók ügyesebben rendezik a dolgot. A művésznő egész csöndben, zajtalanul ér­kezett Newr-Yorkba; mind a hat hangverseny, melyet ott adni szándékozik, egyszerre volt hir­detve, még­pedig olyan napokra, a­melyeken az „Academy of Music“ helyiségeiben a londoni „H­er Majest­y“színház operai tagjai, köztük Hauck Minnie, Campanini, Galassi és Del Puente kitűnő előadásokat rendeztek. A legnagyobb baj azonban az volt, hogy egy ülésért 10 dollárt, vagyis mintegy 24 litot, egy karzati ülőhelyért pedig 2 dollárt, tehát majdnem 5 forintot kértek. Ezt az amerikaiak is megsokalták, annyival inkább, minthogy a hirlapok reportereivel szemben a művésznő kis­sé elszólta magát. Biztosította őket , hogy csak azért jött Amerikába, hogy viszont lássa kedves hazáját és nem is akar egy fillért sem szerezni, csak azt óhajtotta, hogy kitűnő, nagy honfitársai még egyszer hallják őt, a­míg hangjánál van. A­midőn erre az egyik reporter azt kérdezte tőle, hogy miért szabta tehát oly magasra a belépti díjakat, azt felelte, hogy ez nem az ő dolga, mert ő a vállalkozótól bizo­nyos fölléptidííjat kap, a többi a vállalkozó dolga. Különben — úgymond — tíz dollár nem is oly sok, mert Európában ez a rendes hely­ár fölléptei alkalmával. Szerencsétlenségére azonban nagyon jól tudják New­ Yorkban, hogy Pattinak nincs im­presszáriója, hanem hogy saját számlájára ren­dezi hangversenyeit , és tudják azt is, hogy Lon­donban hangversenyei alkalmával a legjobb ülő­hely nem került többe két és fél dollárnál. To­­­­vábbá azt beszélte, hogy Európában egy-egy­­ előadásért könnyen kaphat 20—25 ezer frankot, holott tudva van, hogy soha sem kapott többet egy estéért 10 ezer franknál, Londonban pedig háromezer frank volt tiszteletdíja. Egy másik interwiew alkalmával azt mondta, hogy legkedvesebb szerepe Elza, Lohen­grin­ben. „De asszonyom“ — válaszolt csodál­kozva a reporter — „hiszen még sohasem éne­kelte Elzát!“ A diva kissé zavarba jön. „Az igaz“— úgymond — „de lássa, ez a szerep na­gyon rontja a hangot, azért csak akkor fogom majd énekelni, ha . . .“ Itt megakadt, mintha azt akarta volna mondani, „ha nem lesz már hangom.“ Első fölléptét meglőző este éjjeli zenét rendeztek ablakai alatt, valószínűleg azért, hogy felkeltsék a new-yorkiak érdeklődését; most azután az újságok kisütötték, hogy az éj zenét titkárja által maga rendeztette m­gának. Mindezek a balfogások azt eredményez­ték, hogy a­midőn november 9-kén első hang­versenyét adta, a „Steinway Hall“ óriási terme, mely háromezer embert képes befogadni, félig üres volt, dacára a kiosztott szabadjegyeknek. Ugyanekkor pedig zsúfolásig megtelt a szom­széd „Akademy of Music“, a­hol „Trovatore“-t adtak, Prevost-tal a címszerepben. Az igaz, hogy itt csak három dollár volt egy jegy ára. Képzelhető Patti, az elkényeztetett Patti boszankodása! No de a fogantatás lelkes, a la­pok bírálatai fényesek voltak. Talán jobban si­kerül a többi hangverseny! Óriási falragaszokat nyomattak, két öles betűkkel volt olvasható az ion. Hordárokat öltöztettek fel, a tárnál veszekedtek a jegyekért. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next