Pesti Hírlap, 1881. december (3. évfolyam, 331-360. szám)

1881-12-01 / 331. szám

, és S­e­i­d­l Antal, akit Wagner Richárd legjobb dirigensének nevezett és a ki-k­­­isbari a „Lohengrin“-t Londonban pedig a gen-Ring“-et fogja vezényelni. (A­ budapesti zenekedvelők egylete) .Dél 2-án (pénteken) este fél 8 órakor az egylet termében (Bálvány utca 14) h­a­n­g­v­e­r­­n­y­t rendez, melynek műsora a következő : 1. Bethoven L.: Nyitány „König Stephan“ című füvéhez zenekarra. 2. a) Rubinstein A.: „Sphärenmusik“ vonós hangszerekre (először). b) St. S a é n s C. „Réverie du Soir“ (a Blidab) a „Suite algerienne“-ből zenekarra (először). 3. Beethoven L.: „Gratulations Menuett“ loeuvre posthume) zenekarra (először). 4. Haydn J.: „Symphonia (B dur)“ 1. Largo-Allegro Vivace. 2. Adagio 3. Menuetto. 4. Presto. * (Nagy Béla) fiatal hegedűművészünk (Nagy Jakab tik­okójátékos fia), ki két éven át a berlini zeneakadémián Joachim nagynevű hazánkfiának egyik legkedvesebb tanítványa volt, e hét elején körútra in­dult felső Magyarországba, hol a nagyobb városokban egy-két hangversenyben fogja magát bemutatni. *(Az angol királyi udvar és a magyar zene.) Anglia királynőjének óhajtá­sára — mint ez már a lapokban jelezve volt — dec. hó 8-án kizárólag magyar darabokból álló műsorral hang­verseny lesz a királynő udvarában. A hangversenyt Schulz Curth, a walesi herceg hangversenymestere rendezi, a­ki a műsor egy példányát beküldte Schunda V. József helybeli hangszergyároshoz. E műsor szerint a hangversenyen következő darabok fognak előadatni: 1. Magyar nyitány Ellenbogentől. 2. Magyar dalok Németh Jánostól. 3. Arkóci induló Liszt Ferenc átirata után. 4. „Csak egy kis lány van a világon“ Német Jánostól. 5. „Szózat“ Egressy Bénitől. 6. „Kétszer is nyit az akácfa virága“ Huber Károlytól. * (A bécsi burgszinház) új igazgatóját, W­i­l­b­r­a­n­d­t Adolfot, ma délben iktatták be ünnepélyesen hivatalába. Az igazgatót Hoffmann b. főintendáns mutatta be az összes személyzetnek, szívélyes szavak kíséretében, s utána Wilbrandt tartott beköszöntő beszéde­, melyet a jelenlevők élénken megéljeneztek s aztán a „jó isme­rős“ új igazgatót meleg kézszoritások közt szívélyesen üdvözölték. * (Hangverseny) Iv­ancsevics négyes társulatá­nak mai, harmadik kamarai zeneestélyére épen olyan szép számú és előkelő közönség gyűlt egybe a vigadó kis termébe, mint a megelőző kettőre. A műsort Volk­­m­ann E-moll négyese nyitotta meg. Ez az annyi­szor hallott, de mindig szívese­n hallgatott mű Sfrancsevicsék szabatos előadásában ma is megtette hatását. A Scherzo ugyan kelleténél valamivel gyor­sabban volt véve, de annál szebben volt játszva a gyönyörű Andantino, a­mely után a közönség két ízben zajosan kihívta az ősz szerzőt; ugyanez ismétlődött a Finale után. A második számot Schubert B-dut hármasa (99. mű) képezte, melyben a zongorarészt Freund Róbert játszotta; meg vagyunk róla győződve, hogy a fiatal zongoraművész, mai fölléptével újabb tért hódított mű­­ért a közönségünk kegyében, a­mely kétségkívül szíve­sen fogja venni, ha oly jeles kamara­játékossal, a minőnek Freund úr magát ma bemutatta, e téren minél gyakrabban találkozik. A mai hangverseny s ezzel együtt a négy­es-esté­­lyek első ciklusának méltó befejezését képezte Beetho­ven remek C-dúr négyese (59. mű), a­melyet a társulat minden modorosságtól és hatáshajhászástól menten, va­lódi klasszikus felfogással interpretált. Azt talán emlí­tenünk sem kell, hogy a közönség minden egyes tétel után sűrű tapsokkal adott kifejezést elismerésének, a­mely ezenkívül bizonyára abban is nyilvánulni fog, hogy a hangversenyek második ciklusa a mostanihoz hasonló látogatottságnak fog örvendeni. * (E­z is árjegyzék.) Párisban Couailhac Viktor „A színházi élet“ című könyvet adott ki, mely­ben a tapsoncok következő árjegyzéke is előfordul: Közönséges fogadtatás............................. 5 frank. Zajos fogadtatás .....................................15 „ Háromszoros fogadtatás...............................20 „ Közönséges kihivás....................................25 „ Számt­alan kihivás ..........................................50 „ Tetszésmoraj, ha nincs ereje felülkerekedni . 15 ., Mosoly.............................................................5 „ Kacaj..............................................................5 „ Önkéntelen kacagás....................................10 „ Felkiáltás: „Beh furcsa, beh mulatságos!“ . 15 ., stb. ” Szerző azt állítja, hogy ha az előadás végével ilyen felkiáltásokat hallani: „Milyen társulat! Milyen össz­­játék ! Jobb mint a „Theatre Frangais ! Milyen igazgató“ stb., ezek mindegyike szintén beisfoglaltatik az ár­jegyzékben. Adolf „Nőuralom, töredékes gondolatok“ cím alatt rövid, de szellemes felolvasást tartott. Beöthy Zsolt ezután „Egy látogatás“ című rajzot olvasta fel. Szász Károly jelentette, hogy a szegedi árvíz könyv 587 frt 20 kr. tiszta jövedelmet ho­zott. A megmaradt példányokat forintjával fogják eladni a Franklin társulatnak. Az ülés ezután rövid időre felfüggesztetett s szünet után Beöthy Zsolt titkár felolvasta a spanyol kir. akadémiának a Kisfaludy-társasághoz inté­zett levelét, mely válasz, a Kisfaludy-társaságnak a Calderon ünnepély bizottságához intézett üdvözlő fel­iratára. Jelentette ezután, hogy a nemzeti színház inten­dánsa késznek nyilatkozott a Kisfaludy-társaság által „a magyar színészet t­rténete“ című pályázatra kitű­zendő pályadíjhoz 100 aranynyal járulni. Bejelenti még, hogy a Kisfaludy-társaság két pályázata (egy magyar történelmi beszélyre , egy műfordításra) lejárt s hogy ennek folytán két bíráló bizottság kiküldése vált szük­ségessé. Az első pályázat bíráló bizottságába V­a­d­n­a­y Károly, Beöthy Zsolt és C­s­i­k­y Gergely, a má­sodikéba G­r­e­g­u­s Ágoston, G­y­ő­r­y Vilmos Ábrányi Kornél választottak. A Lukács Móric fölötti emlékbeszéd tartására a társulat Szász Károlyt kérte fel, D­u­x Adolf fe­lett pedig a társulat felkérésére Sturm Albert fog em­lékbeszédet mondani. A Kisfaludy-társaság ülése. Nagy számú és díszes közönség előtt tartotta ma a Kisfaludy-társaság felolvasó ülését, melyet G­y­u­l­a­y Pál, Lukács Móricról tartott gyászbeszéddel nyitott meg. A társaság tagjai állva hallgatták meg a gyász­­beszédet. Beöthy Zsolt bejelentette D­u­x Adolf halá­lát és hogy B­a­r­t­h­a Miklós a nyugoti vaspálya tsztviselője az alapító tagok sorába lépett. Ezután Sturm Albert székfoglalóul felolvasott nulmányt Buda haláláról és a Niebelungenekről. E fogadott felolvasás után Frank­enburg PESTI HÍRLAP. A lanti-liga országából. Hogy mily kevés sikert aratott az angol kor­mány az annyi kínok közt megszülemlett agrárius tör­vénynyel, mutatják az Írország egyes részeiben még folyton napirenden lévő botrányos kihágások, melyek a lakosság józanabb részének megfélemlítésére vannak irányozva. ‘ Lehetetlen volna elősorolnunk az angol lapokban mindennap olvasható számos kihágást, a­miért is csak arra kell szorítkoznunk, hogy időről-időre a lényege­sebb s jellemzőbb eseteket kiszemelve, azokat mutassuk be olvasóinknak. Cavan grófságban a legkegyetlenebb eszkö­zökhöz fordulnak a ligi­­ták, hogy a józanabb bérlőket visszariaszszák kötelességeik teljesítésétől. Egy bérlőt, ki bérhátralékát kifizette, cölöphöz kötöttek a folyó jéghideg vizében s ott hagyták elveszni. Egy másik bérlő megvett egy boy’s otth­ozott ka­­szállót. A sigisták odahurcolták ezt az embert a folyóhoz s nyakig beállítván őt a vízbe, azt kérdezték tőle, fogja-e lekaszálni ré­st. A bérlő azt válaszolta, hogy igen. A kegyetlen sigisták erre szájig merítették a vizbe s midőn a konok bérlő még akkor is igennel fe­lelt ismételt kérdésekre, kínzói egészen alámentették a szegény embert s egy darabig úgy tartották a viz alatt. Midőn újra felszínre hozták, még egyszer ismételték kérdésöket s minthogy a halálra ijedt ember most már nem­mel felelt, szabadon bocsátották. Ő mégis leka­szálta a rétet, mire a rigisták elpusztították farmját. A szegény ember jól ismeri a tetteseket, de annyira meg­van félemlítve, hogy nem meri följelenteni őket. Cork grófságban lord D­o n­e r­a­i­­­e birtokán 13 kövér urut találtak megölve. Fejeik be voltak ütve, lábaik pedig el voltak törve. Tizenegy másik ürü annyira meg volt csonkítva, hogy le kellett őket vágni. Augliabo­logue-ban elfogtak egy O’Leary nevű embert, ki a land liga idejében annak nagy hive volt s nagy népszerűségnek örvendett a vidéken. A rigisták akkor kijelentették, hogy addig nem engednek isten­tiszteletet tartani, míg szabadon nem bocsátják O’ L­e­a­r­y-t. Múlt szerdán éjjel ismeretlen tettesek leszedték a tem­plom tetejét, bezúzták az ablakokat,­összetörték a szó­széket s a padokat s leszedték az oszlopok diszítvé­­nyeit. A tetteseknek még eddig semmi nyoma. Sok helyen a legembertelenebb módon nyer ki­fejezést a ligisták elkeseredése, így pl. Kerryben (Cork grófságban) f. hó hó 27-én éjjel egy csapat ligista be­tört egy L­e n a n­e nevű asszony házába, kiről azt állították, hogy feljelentett egy ligista zavargót. Az asszony már lefeküdt volt három gyermekével, a betö­rők tehát gyertyát gyújtottak s egyikök odaadott puskájával a halálra ijedt asszonyhoz s reá szögezvén a puska csövét, azt mondta: „Most lakolni fogsz árulásodért.“ — E pillanatban odaugrott az asszony 12 éves fia s anyja és megtámadója közé állván, testével akarta védeni anyját. A többi gyermekek is sikoltva odavetették magukat anyjukra, de szívszaggató kiáltásaik nem lágyították el a szívtelen embereket. A csapat egyike elsütötte fegyverét, melynek golyója a legkisebbik gyermek lábaiba fúródott. A csapat azután iszonyú fenyegetések mellett esküre kényszerítette a szegény asszonyt, hogy senkinek sem fog szólani ez esetről. Ily elvadulást szült már eddig a rigisták által szított forrongás. TÁVIRATOK. Morva-Szt.-János, nov. 30. (A P. Hírlap ered. táv.) A ma megejtett pótválasztá­son Priles­zky Tádé kormánypárti a szintén kormánypárti Emmer Kornél ellen nagy több­séggel képviselővé választatott. Bécs, nov. 30. (A P. H. ered. táv.) Mint a Pressének Alexandriából sürgönyzik, A r­a­b­­ bey Kairóban a francia biz­tosn­a­k nyílt u­t­cán szem­r­e­h­án­yá­s­ok­a­t t­e­tt az ál­lami pénztárak kizsákmányolása miatt, sőt tettleg is bántalmazta volna a biztost. Kairóban e miatt nagy az iz­galom s nem tartják lehetetlennek újabb ka­tonai forradalom kitörését. Bécs, nov. 30. (A P. H. ered. távirata.) A N. W. Abendblatt k­attat­ói sürgönye sze­rint tegnapelőtt éjjel a dalmát fölkelők és csapataink közt összeütközés volt, szerencsétlen kimenetellel. A mi veszte­ségünk húsz ember. A krivoscsiek száma 150 volt. Moszkva, nov. 30. Be van bizonyítva, hogy Melnitzky (Lenkovszki felbujtogatója) az itteni lelencháztól eltulajdonított 300,000 rubelt a nihilistáknak juttatta. Melnitzky, a­mint utólag konstatáltatott, sűrű levelezésben állt a Svájcban tartózkodó nihilistákkal. Filippopolis, nov. 30. (A Pesti Hírlap eredeti tár.) Az itteni s­a­lk­onoi metropoliták csak akkor men­tek el a szófiai zsinatra, mikor József exarchától írás­beli biztosítást nyertek, hogy csupán a bolgár egyház­nak belső kormányzási ügyei kerülnek megbeszélésre. London, nov. 30 Boyton Mihályt, az agrár liga volt szervezőjét, megrendült egészsége folytán szabad­lábra helyezték. — Limerik grófságban a bérlők stri­­keolnak a bérfizetés ellen; ennek folytán mintegy 300 bérlőt ki fognak utasítani. Berlin, nov. 30. (B i r o d a m i gyűlés.) Virchow tanár kérdést tesz a Vatikánnal folyta­tod tárgyalások állásáról. Bismarck herceg azt vála­szolja, hogy ő üdvösnek tartaná, ha ezt a kérdést it csak korlátozva tárgyalnák Az ügy Porosz­­országot illeti. „Én kész vagyok — folytatá — a porosz országgyűlésnek erről felvilágosításokat adni. Szándékom a po­rsz költségvetésbe egy tételt felvenni, hogy a Vatikán melett diplomáciai képviselő működhessék; oly állás, mely csak a beállott feszült viszony következtében szüntette­­tett be. Mostani válaszomat nem vezérlik elvi aggályok, hanem egyedül üzleti érdekek. A többi államok, például Bajorország is, külön képviselettel bír a kúriánál. Te­kintve a különféle versenyző érdekeket, hasznosabbnak tartom ezt a viszonyt, azonban hogy ha majd az általá­nos érdek inkább előtérbe lép, fontolóra f­o­­­gom venni a német képvisele­tet is. Nem é­r­z­o­m célszerűnek, hogy magáról a kúriával foly­tatott tárgyalásokról felvi­lágosításokat adtak. — Virchow azon megjegyzései ellenében, hogy a h­aladópárt, midőn részt vett a kultúrharcban, ama téves nézetből indult ki, hogy a birodalmi kancellár következetes lesz s az álla­mot és a tanodát végleg fel fogja menteni az egyház befolyása alól.­­ Bismarck herceg megjegyzi, hogy igazolatlannak találja a következetesség hiánya miatt tett szemrehányást. Ha tényleg folytatni akarja vált a harcot, azon körülmény gátolt­a volna meg szándékában, hogy előbbi bajtársai elhagyták őt és a középpárt kar­jaiba rohantak. Az állam érdekeinek felismerése után gyakran egészen másként kell cselekedni, miként évekkel azelőtt cselekedtek. — Hanel ellenében Bismarck herceg megállapítja, hogy a haladó­párt vele és minden törekvéseivel szemben ellenzéki ál­lást foglalt el; nem lehet tehát azt mondani, hogy a kö­zéppártot előnyben részesítette volna. A középpárt csak tényszerű okok miatt és pedig 1878 ban a vámkérdés tárgyalásakor adta föl az ellenzéki állást és támogatta a kancellárt. Kleist Retzow ellenében Bismarck her­ceg kijelenti, hogy 1874-ben, midőn a kultúrharc javá­ban folyt, nem a liberalizmus indítá­lt arra, hogy a pol­gári házasságot behozza, hanem porosz minisztertársai­­­­nak azon nyilatkozata, hogy ellenkező esetben leköszön­­­­nek állásaikról. Bécs, nov. 30. (Képviselőház.) A keres­­­kedelmi miniszter előterjeszti a Franciaországgal kötött ideiglenes kereskedelmi szerződést. Erre a ház az 1881. évi költségvetés feletti vita alkalmával előterjesz­tett határozati javaslatokat tárgyalta, az élelmiszerek­­ hamisítása elleni rendszabályokra vonatkozó reszoluciót­­ elfogadta és a lottó beszüntetésére vonatkozó indítvány­­ felett napirendre tért. A hercegovinai keresz­tény lakosság kérvényét az agrár­kérdés meg­oldása iránt, a kérvénybizottság indítványa folytán, a kormányhoz utasították azzal a felhívással, hogy a meg­szállott tartományok agrár­viszonyainak megfelelő sza­bályozása végett tegye meg az előkészületeket. Több kérvény elintézése után az ülést berekesztették. A leg­közelebbi ülés szombaton lesz. Péter­vár, nov. 30. A Journal de St.-Petersbourg válaszol a Times azon cikkére, mely kifejti, hogy Orosz­országnak a hadisarc megfizetése iránt Konstantinápoly­ban tett javaslatai a berlini szerződéssel ellentétben állanak és kijelenti, hogy nem Oroszország volt az az állam, mely először vetette fel a török adósság szab­­­lyozása iránti kérdést, még kevésbé szándékszik ma­gántárgyalások utján biztosítani követeléseit. A Times nagyon téved, ha azt hiszi, hogy azzal szolgálatot tesz a kötvénytulajdonosok érdekeinek, ha Oroszország fól 1841. december 1

Next