Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-16 / 16. szám
^ w ^ ■ ‘ ' : / « / fj ül mai szám tartalma. A illét. — Pol. hirek. - Illetékügy! rendelet. — Politikai szemle. — A hadviselés télen. — Fővárosi ügyek. — Egyletek, intézetek. — Színház, zene, képzőművészet — N x Deutsch. — Nagy ékszerlopás Parisban. — Sport. — A budapesti kereskedők emlékirata. — A „Fatl Hirlip‘” pályázata. — Táviratok. — Legújabb.— Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. Tárca. Pártos uram felesége. — A mellékleten: Német dhauvinizmus Magyarország ellen. — Léghajók a hadviselés szolgálatában. — A női háború Írországban. — „És ő legyen a te urad!“ — A felhőkön keresztül éjjel és nappal. — Tárca. A nőtlenségről szesvényessznok. A rangadó. (26. folyt.) Vegyes. A jóllét. (Bö.) Gróf Szapáry pénzügyminiszter azt mondta tegnap, hogy a vagyonosodásban előre megyünk s a jóllét emelkedőben van. Azt mondá, hogy az ország sokkal jobban áll, mint évek előtt; jobban áll, mint állott különösen 75-ben, a fúzió esztendejében. Különösen kiemelte a malom, szesz, vas és gépipar emelkedését s megjegyzi, hogy a napszámos, kisbirtokos és kisvárosi polgár sokkal nagyobb jóllétnek örvend, mint valaha. Ily merész állítások bámulatunkat keltik föl. Bizonyos például, hogy a szesz és vasipar rosszabbul áll, mint állott a hetvenes évek elején és közepén s hogy a gépipar emelkedése is az állami gyártást kivéve nagyon csekély lehet. Ily állításokkal pozitív számok kimutatása nélkül miniszternek nem lett volna szabad előállani. S ha már előállott, ki kellett volna mutatnia, hogy 1875 óta hány uj malom, szesz, vas és gépgyár állíttatott s ezeknek és a régieknek termelése kivitelnek, belfogyasztásnak, munkat érőnek, tőkének és jövedelmi adónak mérlegén mennyiben nyomja le a 75 előtti termelés arányait. Ily kimutatás nélkül a miniszter állítása könnyelműség. A kisbirtokosok jóllétének igazi mérlege két körülményben állítható fel. Az egyik a kisbirtok ára a negyed telektől föl a 100—200 holdig, a másik körülmény pedig a tenyészmarhának és különösen az igavonó marhának létszáma. A kisbirtok ára 1875 óta folyton sülyedt és pedig rohamosan. A sülyedés csakis 1880 végén és a múlt év elején állott meg, de észrevehető emelkedésről még ma sem lehet beszélni. Minden vidéki takarékpénztár s egyéb hitelintézet, mely jelzálogos kölcsönüzletekkel nagyban foglalkozik, túl van terhelve olyan kisbirtokokkal, melyeket árverezések alkalmával az intézetnek magának kellett megvenni, mejt más vevő még azon harmadrészényi áron se találkozott, a melynek erejéig az intézet hitelezni szokott. Ha a pénzügyminiszter érdeklődni akar e szomorú igazság iránt , módjában áll közegei útján a néhány száz hitelintézettől s takarékpénztártól az ide vonatkozó adatokat megszerezni. Ami az igavonós marhalétszámot illeti: erre nézve a költségvetési tárgyalások alkalmával már hozattak fel jelentékeny adatok. A vármegyékben például az igás közmunkaerő csodálatos rohamossággal megfogyott. S a fogyatkozás nem annyira számban elijesztő, noha ebben is nagy, hanem inkább a minőségben. Akinek eddig volt értékes négy ökre és két lova s most van két kis igás tehene s két olcsó kis lova, annál számszerű it csak egyharmaddal fogyott ugyan az igavonásban rejlő gazdasági tőke, de minőségben elveszte tán négyötödét tőkéjének. Tudja ezt a belügyminisztérium, mert hiszen a közmunkaerő összeírásait ő ellenőrzi s bizony meg is tehetné azt a szívességet, hogy a pénzügyminisztert a dolog állásáról felvilágosítsa. Hivatkozott a pénzügyminiszter a napszámosokra is. Ebben az egyben talán igaza lehet. És pedig két oldalról is. Először a napszámosok száma megszaporodott, mert igen sok kis gazda adóvégrehajtásnak és uzsorának áldozatul esvén, kénytelen lett elmenni bérszolgának, napszámosnak. De hát emelkedése ez a jóllétnek? Másodszor a napszámosoknak, kivált az ország vízjárta alföldi részein munkájuk is több van, mint évek előtt. S ez természetes, mert a Bodrogköze , a felsőszabolcsi ártér, a nyírcsatorna, a Berettyó és Kőrösök ártere , Szeged , a Maros melléke, a középső és alsó Tisza vidéke mind árkot ás, gátat tölt, átmetszést vezet, belvizeket ereget, rombadőlt városokat és falvakat épít és javít s mind e helyeken összevéve néha tán naponkint százezer napszámos is talál alkalmazást és kenyeret. — De hát örülhetünk ezen ? Hiszen e nagy mozgás nem előrehaladást, nem jóllétet jelent, mert ez csak a meglevőt védi iszonyú erőfeszítéssel. Olyan ez, mint mikor a halálos beteg megmentésére doktorok és háznépek örökös sürgés-forgásban vannak s paphoz, patikához, orvoshoz látnak-futnak s kötést, jeget, hidegvizet adnak kézről - kézre. A kórháznak fokozott munkássága : ez a vizjárta alföldnek mai munkaélénksége. S való Budapest ?8?2. IV. évf 6 szám (1097)____________________ Hétfő, január 16. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: Egér éne.........................M fd — kt |g|||^ ra mgj Budapesten, nádor utca 7. I. «mal«, |'&évtrc................................7 __ B HM hová & lap szellemi részét illető minden aném helyben kar. pesti egye«év«e fie Irt. ^ _ tézendők. png ]T]Vat madtt ap«. T l/|j I 1 1 f\ /'\I 1 1 I 1 I_j r\ I / Franciaország részére pedig egyedül* szazalék utat adatik. A X ^ • .V/W A RUDOLF MOSSE-nél PASIS-ban, ________________________________________ i v 40, Rue Notredame des Victoires. 5 Ta, pár. Látnivalók sombaton a képtár; vasárnapokon teken 9—1-ig^ — (TrBZágos'Töpsa müveszet távollétében mindig megtekinthető~ * d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-út, saját ház.) — Közvágóhíd a Soroksári utc végén, a vám Hétfő rém.- kath Maroséi „ „ museum. (Múzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városházprotestáns : Győző SÍTTV “* •• 9“1 hétfőn és csak hétköznapon 0— 1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmuzeusfi. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. — A görög proee: 70 tanítvány tortokon a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) as akadémia palotája- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó fredoutí) az aldunasoron. — Szerdán kedden és pénteken ásványtár^__ban.__Nyitva : vasárnap, szerdán ée pén- Királyi vár és vártért Budán, az udvar 1 Állatiért a városligeten. a'^PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Partos uram felesége. — A „P o s t i H i r la p“ eredeti tárcája. — Ugyan kit várhat olyan nagyon a Partos uram felesége? Ki-kitekintget az ablakon, Véges-végig nézi a hosszú gyöngyös utcát, aztán meg visszasiet a Gáborka bölcsője mellé, csitítani az ő kis betegét. Az, mintha csak tudná, hogy mással van tele most édesanyja szive, nemsokára rengetted magát, lehajtja fejecskéjét a vánkosra s ott fekszik kipirosult arccal, égő homlokkal; minden lélekzete egyegy sóhajtás. Az a kocsi még most se látszik. Pedig ő neki ma kell jönnie. Megírta az édes szüleinek, akik a két szürkével elébe mentek. Vájjon fel fog-e tekinteni az ablakra ? Vájjon észre fogja-e venni őt ? . . . Azóta bizony el is felejthette. Aztán ha gondolna is rája, nem itt keresné a Pártos uram házában, hanem ott a kertek alatt, ahova annyiszor ellátogatott, amikor még máskép volt minden. Más illata volt az akácfavirágnak, amit a temető kertjében szaggattak együtt, más szava volt a Perintnek, amely folytában mintha váltig azt csacsogta volna: szeressetek , más volt ez az egész város, jobb volt minden embere, áldottabb minden darab köve, kékebb az ég boltja, ragyogóbb a csillaga. Csak két esztendő kellett hozzá, hogy ez az egész világ mássá legyen. Fáj ez a nagy változás annak is, aki alig vette észre, mikor lassanlassan beállott, hogy fog majd fájni annak, aki most egyszerre látja meg. Pedig nem így volt az ő köztük kicsinálva. Úgy kellett volna lennie, hogy Eszti is majd kimenjen a gőzöshöz, amikor Keczéék a fiúkat haza várják — aminthogy kinn is volt akkor, amikor elment hazulról. Mintha csak tegnap történt volna s mintha őt azóta valami büvészmester egyszerre megérintette volna varázspálcájával, s hirtelen sülyedt volna el körülte minden, ami szép s kelt volna ki minden, ami nyomorulttá tesz; mintha felhő se lett volna, zivatar se lett volna csak egyetlen villa,mesapás, egyetlen dörrenés. A vasút felől egymásután jöttek a kocsik, ki ezt az ismerőst hozta, ki amazt. Sokan felköszöntöttek a szép asszonyhoz, de az meg nem látott senkit sem. Azt az egyet mégis meglátta. Ott ült a rugós hintóban, közbül fogva apjától, anyjától, Eszti megkapta az ablak keresztfáját, aztán megszorította úgy, hogy kezén szinte kidagadtak a kék erek. Nézett le merően az útra, s a rugós hintó aranyos kocsi volt a szemében, s az aki benne ült, hatalmas herceg a kinek nem lehet ellenállani, a kinek a látása mindenünnen a szív felé hajtja a vért, hogy azt mindig hamarabb dobogtassa, mindig hamarabb. Béla nem tekintett föl az ablakhoz. Nem tudta, hogy onnan két fekete szem van rászegezve, amiket ő álmában olyan sokszor, olyan nagyon sokszor látott. Nem tudta, hogy Eszti honnan fogja őt lesni, nem tudta, hogy már odavaló. A hintó tovább robogott a döcögős köveken s befordult az utca sarkán. Hamar tűnt fel, mint valami káprázat, ami nem volt való, de amit mégse tudunk elfelejteni . . . . Az öreg Keczéék dehogy engedték szóhoz jutni a vendéget. Kérdezni valójuk is volt sok, de még nem is akarták, hogy ő kérdezzen. A kérdés pedig mindig ott lebegett az ajkán, amióta üdvözlésképen csókot nyomtak rája, szerette volna kimondani, de nem tudta, szeretett volna megkérni minden embert, mondjon hírt felőle, szólítgatta magában a kerti akácokat, súgják meg, hol van, könyörgött a Perintnek, mormogjon valamit ő felőle, de a falevelek meg a hullámok beszédét nem lehetett megérteni. Talán sajnálkozásból szóltak olyan zavaosan. Végre aztán kimondta a szót : — Eszti hol van ? Az ősz apa pedig kezdett neki beszélni arról, milyen jól járt az a leány. Mert hát okos teremtés az a ki tudja, mi a szerencse, tudja, hogy annak a fiatalkori ábrándozásnak vége kell, hogy szakadjon. Nagyon derék ember az a Pártos Gábor, a boltja telideszelt a legszebb portékával, nála vásárol szinte az egész város, megbecsülte az első feleségét is, a másodikat mért ne becsülné? Aztán jó gazdaasszonyt is kapott Varga Esztiben, aki úgy viseli gondját annak a két kis árvának, aki az első asszonytól maradt, mintha csak tulajdon édesanyjuk volna. Olyan békében vannak, mint a galambok, amikor a férj délben este hazajön a boltból, úgy járja a nyájas beszéd, mintha bizony Gábor uram még holmi fiatal pelyhes szakállú imádó volna, pedig hát túl van a már a negyvenen. Mai akmus is. 12 oldalt tartalmaz.