Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)

1882-01-07 / 7. szám

Budapest, 1882 IV. évf 7. szDSZIS (1088.) Szombat január 7. 1 --------­———— ----------------------------------------------------------rrm—tu nini—— ■■ i — mi ■—■■[■ni imn 11 ii'tii iurni* -----------—......................­.................................................................... Előfizetési árak: Szerkesztő éi Irott* . 9gé.*érre............................14 Irt - fa. S3 Kg Büdipíltea, tidOf-Ulí* 7. I.., I. «.lit félévre tftelUmi rémét illaté mi ti iaa. •géze évr®........................20 frt ___ tézandok. ...........................1« , Hirdetések 6 * POLITIKAI NAPILAP fccichk mm adatik. 1 vLUiliini JLtXAI­­ L­ i i lI * VZVONYV'L!' EUDOLY MOSSK-nil PIiUB-t*s, 40, Iiue Notred­ama de. Vízióira«. N­aptár. I Látnivalóké ra^j^aBTzombato^,i*T képtár; vasárnapokon j tekeri 9—1-ig. — Arin­g 02 képiSauveitéU­­­tivoliété Don mindig magtain&aut *« ‘ d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társaiét tárlata. (Sugár-ut, z*já* hás.) — Kösvágó­d a soroksárt­ui rétrén * rím zombat róm.- kath. Bálint i Hemeeti museum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos aiadémia. (Ferroo Jó­ mellett. — Városkái a régi * ráMrtffcáB­., protestáns : Bálint I : d* ®* 9—1 hétfőn és esti­ hétköznapon 1—1-ig. — Országos léptár zsef-tér, saját ház.) — Iparausoua. (Sugár- téren, a* uj a Lipót-utcában S4. f*. &. —. .• görög-orosz: Egypt, fut. ] törtö^CD * természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut. a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) as aMaBaaerwa. -•-­ ban. ban. Nyitva , vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar ] Állatkert a városligetben.______ A mai szám tartalma: A zágrábi vendégszeretet. — Politikai hírek.— Politikai szemle. — A dalm­át fölkelés. — Fővárosi ügyek. — Színház, zene, képzőművészet. — Három csillag. — Egy hercegnő esküvője. — Mulatságok. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — A közönség köréből. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca. A Petőfi-társaság diszgyűlése. — A mellékleten. Osztrák ügyek. — Miklós cár hadi terve Ausztria ellen. Londoni levél. — Megszökött ügyvéd. — Tábornok és pópa. —• A bécsi szinházégés. — Sorsolás. — Tárca. Disznótor hajdanában. — Regény-csarnok. Amor ő fensége. (206. folytatás.) A rangada. — Vegyes. A zágrábi vendégszeretet. (Bö.) Zágrábban, Horvátország fővárosában az ottani kereskedelmi és iparvilág képviselői nőiparkiállítást rendeznek. A kiállítás célja az, hogy a magyar koronához tartozó délszláv né­pek csinos házi iparának termékei együtt, egy csomóban megszemlélhetők s az ipar és keres­kedelem előmozdítására az igy nyert tapasztalatok felhasználhatók legyenek. Véletlenül arra utazik néhány magyaror­szági képviselő. Nem hivatalos utazást tesznek, utazásuk nem a nemzet megbízásából történt s azért ők sem a nemzetet, sem annak érdekét és méltóságát hivatalosan nem képviselik. De mégis képviselők, a legfontosabb állami ügyek­ben még a horvát nemzetnek is képviselői, te­hát a társadalomnak mindenesetre kiváló tagjai. Legalább olyan férfiak, kiket saját iparkiállítása vendégei gyanánt a világ minden nemzete, még legelső nemzetei is szívesen fogadnának. Irá­nyukban hasonló körülmények között mindenütt a mindennapi szokott figyelemnek nagyobb mér­tékét alkalmaznák. És Zágrábban mégis ellenséges érzelemmel sőt sértő tüntetéssel fogadják azt a néhány ma­gyart, ki a kiállítást megszemléli. Sajátságos ez nagyon! Pedig azon magyar képviselők nem is egészen saját kezdeményezésükből mentek oda, hanem azért, mert őket a zágrábi kereskedelmi és iparkamara elnöksége a kiállítás megtekinté­sére ünnepélyesen meghívta. Ők e meghívásnak köteles előzékenységgel törekedtek­­elégséget tenni, megváltoztatták utazási programmjukat, fél nappal előbb elhagyták Fiumét és a magyar tengerpartot, megtekintés nélkül hagyták Bucca­­rit, Martinoschizzát és Portorét, mind csak azért hogy a meghívást kellő udvariassággal viszo­­n­ozhassák. És Zágrábban kifütyülik őket. Ez valóban példátlan eljárás a kerek földnek mindazon ré­szén, hol vannak mivelt emberek s hol a lova­giasságnak fogalma vagy feltámadt már vagy végkép még el nem enyészett. Azonban legyünk igazságosak. Az egész tüntetést néhány éretlen fiatal ember rendezte és hajtotta végre. Sem a horvát­ nemzet, sem Zág­ráb közönsége ebben az egész kellemetlen do­logban nem felelős. Meg vagyunk arról győ­ződve, hogy a horvát nemzet komoly férfiai mély röstelkedéssel vesznek tudomást az ily minősithetlen eljárásról. Van a horvát országgyűlésen néhány kép­viselő, ki a Magyar­országtól való teljes elsza­kadást tűzte zászlajára s ki ezenkívül magára akarja ragadni tőlünk Muraközt és Fiumét s ki egy nagy horvát birodalomról ábrándozik Dalmáciával, Boszniával, Hercegovinával és Isztriával. Ezek vannak hatan vagy heten és képezik a Starcsevicspártot. Mi már a horvátok tizennégy esztendei magaviselete után, tekintettel arra is, a mi Horvátországban 1842. óta történt, oda jutot­tunk, hogy minden indulatosság nélkül hideg vérrel tudjuk tárgyalni még a teljes különválás eszméjét is. Nehéz ugyan elképzelni, hogy mi­ként történhetnék ez meg épen Horvátország érdekében, de bizony nekünk se nagyon tetszik az a viszony, melyben sem hasznunk, sem gyö­nyörűségünk, de a­mely nekünk sok áldozatba kerül és amely okot szolgáltat arra, hogy elle­nünk a horvát túlzók, sőt nem túlzók is folyton szítsák a gyűlölet tüzét. Épen ezért minket az elválás gondolata nem hoz tűzbe. Ez az egyik fő különbség a ma­gyarok és a horvátok érzülete közt. Ők gyű­lölnek bennünket, mi pedig sem nem gyűlöljük, sem meg nem vetjük őket. Csakis a magával számot vetni nem tudó féktelen gyűlölet vezethette azokat, kik Zág­rábban tegnap a teljesen közönyös vendégeket meg akarták sérteni csak azért, mert azok magyarok. Hogy ezeket csakis a Starcsevicspárt bujtogatta fel, az kétségtelen abból, hogy azok a kiabáló ifjak épen annyira éltették dr. Star­­csevics Antalt, mint a szabad Horvátországot. A­ „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A Petőfi-társaság díszgyűlése. (A „Pesti H­­­r­l­a­p“ eredeti tárcája.) Igazi irodalmi ünnep volt a mai nap , mintha nemcsak a Petőfi-társaság ünnepelt vol­na, de a közönség is : szinültig megtelt az aka­démia tágas díszterme előkelő közönséggel. Már jóval 10 óra előtt gyülekezni kezdtek a hallgatók s csakhamar megtelt nem csak a karzat, de a földszint is egészen. Tíz órakor kiléptek a mellékteremből, J­ó­­kaival élükön, a Petőfi-társaság tagjai, mire Komócsi alelnök a következő szép beszéddel nyitotta meg a fiatal, de hatalmasan erősödő társaság hatodik ünnepélyes közgyűlését: „Tisztelt Társaság ! Ünnepelni gyűltünk össze. Megünnepelni a költő emlékezetét, aki tollal és karddal a kezében önmaga írta be nevét a halhatatlanság örökké fénylő köny­vébe. Petőfi nevének hallatára minden magyar kebelben erősebben dobban meg a szív, és minden magyar lélek büszkébben lángol föl a tudatban, hogy ő a mienk, ő a magyar nemzeté! A paloták fényes termei és a gúny­­ók alacsony tűzhelyei egyaránt meghódolnak a nagy költő tündöklő szellemének, mely vilá­gosságot és melegséget terjeszt mindenütt, ahol csak megértik dalait. És a Petőfi dalait mindenütt megértik, mert azokban az ős­természet fenséges ereje s hóditó bája nyilatkozik folytonosan a maz­yszerüséggel, mely nagyságának alapját képezi. Midőn halljuk lantjának érchurjait zengeni, érezzük hazaszerető lelkének tüzét, lángra lobbantja ez lelkünket s az emberiség eszmé­nyé­nek, a szabadságnak teszünk szent foga­dást, — s „A magyarok istenére esküszünk, — Esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk!11 Midőn megérinti ujjával a szerelem húr­jait, mintha csak szivünk érezné a tündéri érin­tést , egy végtelenül boldog és szép világba va­rázsolja át egész lényünket, „Hol istenek űzik játékidat Oh gyönyörű szerelem !‘­Midőn a családélet igaz képeit tárja sze­münk elé, édes megnyugvás hangzik ki dalaiból oda mutat a házitűzhelyre, hol , Lám, ki hinné, mennyi fér el egy kis helyen. Itt van egy szobában, múlt, jövő és jelen !“ Midőn láng tekintetével ama nagy könyvből olvas, melyben az ő gondolatait a csillagok az égen, az ő érzelmeit a virágok a földön fe­jezik ki, hogy ne hallgatnék csodálattal és elnémulva dalait, mikor még kedvesének is azt mondja : „Ha megcsókolsz, ajkaimra Ajkadat szép lassan tedd, Föl ne keltsük álmából a Szendergő természetet!“ Fönséges­­ akkor, mikor az ábrándok szelíd hullámain ringatódzik; fönséges akkor, mikor szilaj lelke mint egy rohanó üstökös száguld a vihar által fölkorbácsolt tenger taj­tékzó habjai fölött s merész képzeletének szűk­ké válik a föld és ég végtelen határa; és fön­séges akkor, mikor a „Világszabadság“ zász­laja alá vágyik s felharsog tyrtaeusi hangja „Ott essem el én, A harc mezején. Ott folyjon az ifjúi vér ki szivembül!“ Ott esett el. Kardja ott tört ketté. Lantjá­nak isteni húrjai ott szakadtak széjjel. De dalai nem szálltak vele az ismeretlen sirba , azok be­töltöttek azóta egy világot, hogy dicsőséget sze­­rezzenek a magyar nemzet géniuszának, kinek Petőfi édes gyermeke volt. És az ismeretlen sir fölött bár évtizedek óta váltogatják már a viruló évszakok a her­vadókat , az ő emlékezete mindnyájunk szívében és hervadhatlanul, mint az a koszorú, melyet nemzete sohasem adott senkinek méltóbban, mint neki és melyet a nemzeti géniusz számára az ő szelleme egy világtól hódított meg ! Petőfinek, e nagy költőnek emlékezetét megünnepelni gyűltünk össze, t. társaság, hódo­latunkat hozva ama nagy név varázsának, mely minket összetart és munkára buzdít. He­lyet kérünk magunknak a munkások között, kik a fenséges szobrot, szeretett hazánk kultúráját, gyönge erőinkhez képest, de szent lelkesedéssel, teljes buzgalommal és ha kell áldozattal is — a magyar szépirodalom műve­lése által óhajtjuk szolgálni. „Oh, jertek, jertek, mossuk tagjait, .............................. »1*1 Jöjjön, segítsen mosni, mindenik. Az asszony könynyel, és a férfi véres!.“ Így hívta Petőfi a haza szolgálatára a hon leányait és fiait akkor, mikor a hazának köny­­re és vérre volt szüksége. A köny a gyászt jelenti, a vér a harcot. Mai Beámtrak 12 ellató tartalmas.

Next