Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-01 / 32. szám

2 Véres fiaszkóban végződött az. Ausztriában, úgymint Magyarországon valamennyi parlamenti párt, az osztrák és a magyar sajtó pártkülönbség nélkül elítéli a két elfoglalt tartomány katonai kormányzatát. A magyar delegáció, hír szerint, követelni fogja, hogy Bosznia és Hercegovina, a forrongás leküzdése után, egészen polgári lábra helyeztessék. E követeléshez bizonyára hozzájárul az osztrák delegáció. A sajtónak pedig kötelessége támogatni azt. Nem szabad annak bekövetkezni, hogy Bosznia és Hercegovina osztrák-magyar Algíria legyen. Hogy minden ötödik esztendőben kitörő periodus forradalmakat kelljen leküzdenünk. S nem csak erről van szó. Az alkotmányosság szelleme nem tűrhet semmi negációt, nem tűrheti a militarizmus semmi búvóhelyét. Boszniának és Hercegovinának nem szabad ily búvóhelylvé lennie. S azzá lesz, ha kizárólag polgári kormányzatot, s ez a kormányzat az alkotmányosság elvei szerint való szervezést nem kap. Kell kapnia. A kitört forrongás tehát nem erősítheti meg a két elfoglalt tartományban a katonai uralmat. Le kell hogy döntse azt. Az alkotmányos kormányok megbuknak a parlamentben. A kivételes kormányokat megbuktatják a tények. S a tények leghangosabban követelik a rendszerváltozást Boszniában és Hercegovinában. Követelnek boszot nem forraló, egyaránt erélyes és tapintatos polgári kormányzatot. A monarchia java függ tőle, hogy ne követeljék ezt hasztalanul. A krakói erődítések befejezése siettetni fog és pedig elsősorban egy, az orosz határ felé előre tolt erősség teljes kiépítése által. Krakkóban egyébként, dacára a keleti Galíciába küldött csapaterősítéseknek, a helyzetet nem fogják fel nagyon komolynak. Közös minisztertanács. Bécsben ő felsége elnöklete alatt ma egész váratlanul közös minisztertanács tartatott, melyen a közös minisztereken kívül T a a f f e gróf és Tisza Kálmán miniszterelnökök, valamint Dunajevszky és Szapáry gróf pénzügyminiszterek is részt vettek. A hadviselés délen. Egyszerre érkezik heves harcok híre a trebiojebilek gacskói, s a bilik-stolaci útvonalrészekről, valamint a felső Hercegovinából. Ez utolsó helyről hivatalosan. A zagorjei fölkelő csapat teljes akcióban van s Glavaticsevót jelentékeny erővel megszállottá. E hely találkozási pontját képezi a Mosztárból és Nevesinjéből északra vivő két mellékútnak s egyúttal biztos pontot, ahonnan a Narema mentén Konjica felé operálni lehet. Térképünkön a jelzett helyek tisztán föltalálhatók. E fölkelő csapat ellen Mosztárból és Nevesinjéből két repülő hadoszloppal egy kombinált kémszemlét rendeztek, mely kifejtette ugyan hogy a felkelők Glavaticsevót jelentékeny erővel tartják megszállva, de a hadoszlopok a szemle alkalmával elfoglalt pozíciókat még nem tarthatták s visszahúzódtak a kiindulási pontra, miután egy halottat és 5 sebesültet veszítettek. A kémszemle tehát határozott előnyomulással volt ösezeköve, mely utóbbi cél úgy látszik meghiúsult s a Zagorjeből a fölkelők innét szabadon nyomulhatnak előre a szerajevo-mosztári útvonalra. E környék birtokáért további kemény harcok vannak kilátásban. A jelentett küzdelmek között van egy szép és véres győzelem is, melyet a Schmerling-ezred két zászlóalja vívott ki a felkelőkön Trebinjétől keletre. Egészben — bár ezt hivatalosan nem jegyezték — az offenzívát közvetlenül megelőző erőszakos kémszemlék jelei tűnnek ki a küzdelmekből s a felkelés megtörésére az elhatározó katonai lépések immár nem fognak késni. * Ütközetek alsó Hercegovinában. Az alsó Hercegovinából magán jelentések és táviratok az ütközetek egész láncolatáról hoznak hír. Az összecsapások javarésze ezúttal Trebinje környékén történt és pedig igen véres eredménynyel. A Schmerling-féle 67. sz. gy.ezred két zászlóalja jan. 28 án reggel, — mint az E—s jelenti, — körülbelül 500 főből álló erős felkelő csapatra akadt. A felkelő csapat Mont előtt a necsvecsjei magaslaton táborozott. A Schmerlingek tüstént csatára készen állottak s két század szuronyszegezve támadta meg a felkelőket A hirtelen meglepett felkelők úgyszólván ellenállás nélkül futottak a városba. Katonáink vitézül követték őket. A városban közvetlenül a Trebinska folyón át vezető kőhid előtt a felkelők megálltak s fel akarták tartóztatni a mieink előnyomulását. Tiz percig tartó heves összeütközés után mégis hátrálni voltak kénytelenek. A keskeny hidon át akartak futni. A hidon rettenetes tolongás támadt. Csapataink a mindinkább összegomolyodó tömegre tveltek, mely nem tudott kibontakozni. Több mint 200 összetaposott s lelőtt felkelő hullája borította a csatatért. A Trebinska vze vérüktől pirosra van festve. Azok, akik a hídon át menekülhettek, az iznataki magaslatokon fekvő erődökbe jutottak üldöző csapataink elől. A Schmerling ezrednek eddig konstatált vesztesége ez ütközetben: egy tiszt könynyen, 2 gyalogos súlyosan s hat gyalogos könnyen megsebesült. Eddigelé ez az első összeütközés, mely a fölkelők jelentékeny vereségével végződött. Az ütközet színtere, amennyire a táviratból kivehető, a Trebinjéből Bilekbe vezető úton fekszik a Korjenica hegység északi lejtőjén. A győzelem hírét különben Spalatóból is megerősítik azon hozzátétellel, hogy katonáink ez alkalommal még 65 foglyot is szedtek össze, akik Trebnjébe szállíttattak a haditörvényszék elé. A trebinje-bilek-gacskói vonalrészen úgy látszik csapataink már az előnyomuást készítik elő s egyes és pedig erős osztályok az út megtisztításán fáradoznak. Erre mutat az imént jelzett véres ütközeten kívül az is, hogy Landwehr alezredes, aki néhány nap előtt Koritó alatt egy élelmiszervonatot a felkelők ársain keresztül fényes eredménynyel átvezetett, egy osztálylyal újból végig járta a Gackó, Koritó és Bilek között levő veszélyes vonalat . Bilekbe azon jelentéssel érkezett vissza, hogy az összeköttetés immár biztosítva van. E hadoszlop a montenegrói határ közelében azt tapasztalta, hogy a montenegróiak határuk mentében 5—6 főből álló több őrcsapat által némi kordont állítottak fel. Hogy azután ennek a kordonnak lesz-e haszna is, az más kérdés. Kortó mellett a 11. sz. gy.ezred némely csapatai e hó 25-én újból összeütköztek egy 80 főre menő bandával. A felkelők hat halottat és 4 sebesültet veszítvén visszavonultak. Csapataink vesztesége sebesültekben : 1 tiszt és 5 legény. Különben nemcsak ezen a vonalon, hanem a bilek-szoad után is fordulnak elő összecsapások és pedig majdnem naponkint. Ezen, mintegy 45 kilométer hosszú összekötős szerfölött veszedelmes útvonal megtisztítása úgy látszik szintén folyamatban van. A munka azonban nagy nehézségekkel jár. A kivívott ütközetek közül egy, amelynek részleteit még nem ismerni, — szerfölött véres volt. A fölkelők közül hir szerint 50 részint elesett, részint megsebesült, 50 pedig foglyul esett. E hirt egyelőre föntartással közöljük, miután a tudósítások gyakran ugyanazon eseményt három négyféle alakban közölik. Egy raguzai hír szerint most már a metkovics-mosztári főközlekedési vonal is veszélyeztetve van. A damanovicsi erdőben vagy 800 főnyi fölkelő csapat kóborol. Mosztárból a fölkelőket a lakosság minden módon támogatja. Csendőrségi tisztek állítása szerint csak az elmúlt hét elején, hétfőn is 200 fegyverfogható ember hagyta el Mosztárt, kétségkívül, hogy a felkelőkhöz csatlakozzék. Metkovicsból a postát naponként másfél század kaonaság fedezete alatt bocsátják útnak. A mosztári szerb hitközség amaz egyéneit, akik a katonatörvény ellen az ismeretes tiltakozást Szerajevóba vitték, a hitközség, — bizonyára rém minden hivatalos előzmények nélkül, — megtagadta s kijelentette, hogy amaz egyének a hitközséget félre vezették. A tiltakozás kezdeményezője , Radulovics kereskedő Mosztárból elszökött s fia pedig Kovácsevics bandájához csatlakozott. * Harcok a felső Hercegovinában. Hivatalosan távirati uton a következőket jelentik : Bécs, jan. 31. Jovánovics báró altábornagytól és a XVIII. gyaloghadosztály parancsnokságától január 30-ki kelet alatt a következő jelentés érkezett be : „Hogy a felkelőknek Zimje Glavaticsevoa Narenta felső folyása környékén állítólag történő csoportosulásáról tájékozást nyerjen a főparancsnokság, Creits vezérőrnagy január 26-án este a Károly főherceg nevét viselő 3. sz. gyalogezred két zászlóalja és egy hegyi ütem élén Mosztár-Zimje irányában, s ugyanakkor Nevesisjéből a 26. tábori vadászzászlóalj Luke felé nyomult elő, mind a két oszlop január 26. éjjel érkezett meg a kijelölt helyekre. Január 27. reggel Cwelts vezérőrnagy a Zreb hegyen át Kula Lipeta és Glavaticsevo irányában nyomult elő. A3. ezred egyik századának elővédje csakhamar akcióba lépett, miután a glavaticsevói híd közelében a Narento folyó jobb partjára a lázadók élénk és heves fegyvertüzzel fogadták e csapatot. A 26. tábori zászlóalj egy része, mely Luka felől Dramasevon át majdnem egy időben a másik hadoszloppal érkezett Glavaticsevoba, szintén élénk harcba lépett a Narenta jobb partján fedett állásban levő felkelőkkel, akik az egész vonalon visszavezettek. Mondják, hogy a lázadók száma körülbelül 1000 főre rúgott. Elvonulásuk után a csapatok elfoglalt állásukban táboroztak és ott meghalta, s minthogy a további üldözés nem volt szándékában egészsége felől tudakozódik. Az élet meglehetősen unalmas, némi változatosságot csak a hőmérő ingadozása nyújt, melynek higanyoszlopát a greenwichi obszervatóriumban sem tanulmányozzák éberebb figyelemmel. Mentonet elhagyva, a vasút egy vízmosáson visz át. Ez a vízmosás a határ a betegek és az egészségesek világa közt. Túl rajta, aranyozott kupolákat, pompás kerteket, kacér kis villákat pillantunk meg egy tenyérnyi fensíkról pillantva alá a tengerbe. Az Monte-Carlo, az uj város. Tiz év előtt kopár szikla, ma : mesébe illő tündéri kép. Gazdagság, az ízléssel karöltve csodákat teremtett itt. Nincs titkos vágy, bohó ábránd, melyet ki ne elégíthetnél itt. Ma ur vagy, holnap koldus lehetsz. S ennek a kis világnak sorsát nem emberek intézik. Harminchat uralkodója van : a harminchat szám, mely vörös vagy fekete alapon fehérrel festve minden pillanatban ezrek és százezrek fölött dönt. Monte-Carloban az ur a roulette. Nincs a világnak elrejtett zuga, honnan ne jőne ide a szerencsével kacérkodó kalandor. Bábeli nyelvzavar van a termekben, hol naponta 12 órán át fogadja híveit Fortuna, a fenséges istenasszony. Monte-Carloban élvez, mulat, mámorban él mindenki. Ünnep van itt nap nap után. Phryné leányai s Epikros fiai karöltve járnak a a pálmák alatt, vidám kacajjal űzve el az élet borús gondjait. Monte Carloban nem sütnek kenyeret, csak zsemlyét, nem árulnak kőedényt csak sévresi porcellánt, nem készítenek posztóruhát, csak csipkés, uszályos robe-okat. A játékbank igazgatói, igen elmésen, nagyszerű galamblövészetet rendeznek mindennap. így aztán, midőn a fegyver durran, soha sem lehet tudni : vájjon egy szerencsétlen kártyás vetett e véget malheurjének egy jól irányzott lövéssel ? vagy hogy egy élesszemű, biztos kezű shooter nyerte el a nagy díjat, a harmincadik galambot puskázva le egy délelőtt . A szemközti, szirten, Monaco ősi várában lakik a zsebkiadású országocska fejedelme. A legnagyobb nonchalance-al hallgatja a fegyverek durrogását és a roulette pörgését. Ha a füle meg is fájdul belé, elég orvosságot vehet az egy millió frankból, melyet nem röstell évenkint fenséges kezeivel, a bankároktól el fogadni. Innen csak tíz percnyire van Nizza. Ez a nagy központ, az örök mulatság városa. Az öt-venezer bennszülött bőven kiél abból a pénzből, amit a tízezer téli vendég itt hagy s fölöslegesnek tartja a munkát. Nizzáról kötetek jelentek már meg és fognak ezentúl is. Egy hírlap tárca szűkre szabott hasábjain még halvány fogalmat sem lehet adni az élvek e zajos városáról, hol a pénz oktalan gőgje, a könnyelműek féktelensége, a blaziliak ravaszul kieszelt kedvtelései tárulnak elénk. A mulatságok végtelen skálája áll itt a mulatnivágyók rendelkezésére, a művész estélyektől a különszobák leírhatatlan orgiájáig. Míg San-Remoban az állandó kérdés: „Hogy aludt az éjjel ?“ Nizzában mindenki azt kérdi: „Hogy mulatott az éjjel?“ Nizzában mindenki fecsérli az egészségét, hogy aztán eljöjjön San Remoba gyógyulni. Ez tagadhatatlanul igen bölcs rendszer, de pénz kell hozzá és — szerencse. Carrulus, PESTI BIRLAP 1882. február 1.