Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-21 / 52. szám

Budapest 1382. IV évf. 52. szám (133.) Kedd, február 21. Fmnfk­etési arak: Szerkesztési Iroda: Előfizetési araa «a _ _ Bsbptitra, »ador-ut« 7. ti., I. •»itt, téW** .........................­ 9 Hh hová a lap szellemi részét illető sírnél és a ^ - lap sz­étkhi’ - - .. « . tézendők. egész évre......................20 Kri. ___ félévre , , t | ( , io 9 7 r\0­'­s. Hirdetések Százalék nm adatik, A vuiixiui­ x u xjl AJUiii ■ *.«v/ Rudolf MOSSE-nél pARis-bm, \ - tO, Rue Notredame des Victoires. N­aptár I T o+k­ivml­ik­ és szombaton a képtár, vasárnapokon teken 9—1-ig­ — Országos képzőművészeti távollétében mindig megtekinthet®. — XIAl.iil.val.Uia. d 0 1.—fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári­ ut végén, a vám Kedd com. katii.: Húshagyókedd ! Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városház­a régi a városház­­protestáns . Eleonora . Nyitra : d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti- hétköznapon 9—1-ig. — országos képtár zsel-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. —­­ görög-orosz: Nicephor I a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — _______8 | szerdán kedden és pénteken az ásványtár­­ban.__ Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár C3 várkert Budán, az_udvar Állatkert a városligetben. _______________ negyedévre ^ . 6 . POLITIKAI NAPILAP A mai szám tartalma: Pánszláv nyelv. — Politikai hirek. — A harctérről. — Politikai szemle. — Albánok által megtámadott angol tengerész tisztek. — Tudomány, irodalom. — Színház, zene, képzőművészet. — Munkácsy Budapesten. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca . Mienk lesz-e a kép. —A mellékleten: Zenemű. — Munkácsy Mihály Budapesten. — Az orosz garabonciás diák. — A Dumas Jaquet ügy. Férfi gyanánt szerepelt nő. — Kérődző emberek. — Országgyűlés. — »Egy ember eltűnt“. — Parlamenti szájkosár. Farsang. — Regény­­csarnok. Bűnvirág. (8. folyt.) — Vegyes. — Érték­tőzsde. Pánszláv nyelv. (g) „Fáj nekem, hogy nem közös szláv nyelven fejezhetem ki érzelmeimet ; ily nyelvre szükségünk va­n.“ Ezt mondta a párisi szerb tanulók kül­döttségének S k o b e r e t s tábornok. E mondásba van összpontosítva a pánszlávizmus összes lényege. Az ebben foglalt kérdés eldön­tésétől függ a szláv fanatikusok által álmodott nagy szláv egység sorsa. Ettől függne még azon esetben is, ha Skobeleff jövendölése, melyet otromba elbizakodása sugall neki, a harctéren megvalósulna. Ha a szláv világ lesújtó ka­tasztrófa gyanánt szakadna a közös védelemben egyesült német és magyar világra. Közös nyelv nélkül lehetséges politikai nemzet, politikai egység. De közös nyelv nél­kül nem lehetséges sem a nemzeti, sem a faji egység. Az olasz egységnek, német egységnek szilárd alapja van a közös nyelvben. A szláv egységnek nincs meg első feltétele sem: a kö­zös nyelv. A pánszlávizmusnak nincs grammati­kai értelme, mert nincs pánszláv nyelv.A szláv nyelvcsoportnak számtalan elágazása, ön­álló nyelvi individualitása, tehát nem csak táj­i szólása van. Magában Oroszországban, a faji különbségeket is bele­számítva, van körülbelül 40 nyelvkü­lönbség. Az Oroszországon kívüli szláv népek majd mind különböző nyelvet be­szélnek. Sőt ugyanazon nyelv is különböző tá­jakon oly eltéréseket mutat, melyeket csak nagy bajjal, közös irodalmi nyelv teremtésének és a dialektusok kiszorításának hosszú processzusa ál­­tal lehetne megszüntetni. Az északi szláv nem érti a déli szlávot. A felvidéki tót csak nehe­zen érti meg a harmadik megyebeli tót nyelvet. Az orosz idegen nyelv majdnem valamennyi Oroszországon kívüli szlávra nézve. íme, a grammatika szemébe nevet a pán­szlávizmus rémének ! A parciális ellentétek s külömbözetek megszüntetésére történtek kísérletek. Gr­á­f izgatásának idején kísérlet történt a dél­szláv nyelv létrehozására. Az i­ll g­r fan­­tom előpostája akart lenni az illyr nyelv. A csehek megpróbálták, hogy közös nyelvet léte­sítsenek a cseh nép és felvidéki tótjaink közt. Az irodalmi nyelv tekintetében arattak is sike­reket. De bizonyos, hogy a részleges nyelvi egyesítés céljából történt kísérletek is eddig eredménytelenek maradtak. Legfeljebb a cirillbetű az, mit a pánszlávizmus siker gyanánt felmu­tathat. Annál megvalósíthatlanabb egy közös pánszláv nyelv, melyről Skobeleff szól, s mely a szláv világot grammatikáikig egyesíthetné. Gondolni is ily nyelvet csak kettőt lehet. Vagy támad egy minden szláv idiómá­tól többé-kevésbbé eltérő pán­szláv nyelv, vagy az orosz nyelv lesz a szláv népek kö­zös nyelve. Az elsőnek ellene mond a történelem és nyelv­filozófia. A különböző szláv népek nem­zeti önérzete talán nem mondana ellene, ha a szláv Babel zűrzavarait és ellentéteit megszün­tető pánszláv grammatika minden önálló szláv nyelv külön sajátságait felölelné, úgy hogy a hordár, szerb, cseh, tót stb. nyelv nem áldoztatnék fel a közös grammatika oltárán, hanem azt csak gazdagítaná. A másodiknak, t. i. az orosz nyelv elfo­gadásának ellene mond a szláv népek egyéni fejlettsége, nemzeti öntudata. Uj nyelv nem támadhat a tizenkilencedik században sem bölcselm­i absztrakció, sem össze­olvadás által. Ez utóbbi csak a középkorban volt lehetséges, midőn nem léteztek faji, hanem csak politikai nemzetek. A­hol a barbár világ hódítólag tört be a művelt római világba, a hódító nép mindenütt elvesztette nyelvét, de a római nyelv sem maradt épen. Amalgam támadt, melyben túlnyomó maradt ugyan a római elem, de a barbárok nyelvének nyomai is felismerhe­tők benne. A hódítók politikai és nem nemzeti államot akartak alapítani. A győzők a hata­lomért feláldozták nyelvüket, így támadt az olasz, francia, spanyol, portugál nyelv. Sőt le­mondtak nyelvükről műveletlenebb nyelv javára is. Ezt tették a normánok, mikor elfog­lalták Angliát. A nyelvi összeolvadás azután létrehozta a faji összeolvadást. Politikai államot azonban fentartani is csak ott lehet, a­hol mint Magyarországon a történe­lem folyamában létesült. Újat alapítani, a nem­ A „FESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Krisztus Pilátus előtt — Munkácsy képe. — (1882. február hó 19-én.) Ott áll! — Az isten-sziv fájdalma Kínban vonaglik ajakin: Hogy ellene ez a lap vall ma, Mely pálmát hinte odakinn. Tegnap: „Hozsánna !“ Ma : „Feszítsd meg !“ Töviset hajt a pálma-ág. S keresztre kéri­­m az Istent Gaz söpredéked, oh világ! Kezét csontig maró kötéllel Hóhért összekötözték. — Minek? hisz úgy sem emelné fel E nagy tűrő, szelíd kezét. A szenvedés az ő hatalma. Köpd arcul őt, hitvány tömeg ! Mig él, lebirod, győz meghalva, S bűnöd’ vérével váltja meg. Hah! mint agyarkodik, hogy tombol körűlé a vad csőcselék. — Csitt, csak egy percig, irgalomból ! Nem, még a kin nem volt elég! Mi emberben rossz szenvedély van : Önzés, irigység, gyűlölet, Mind rátör — lerogy­aléltan, De megbocsát s áld és szeret! Vád, szidalom, gúny omlik rája, És átok, Ötleg, mint özön. S ki megmenthetné őt , bírája, Kezét mosó hideg közöny. Oh milyen iszonyú bűnhalmaz, Melylyel föld és pokol tele ! — S a­kit mindenki ver, szidalmaz, Ah, csak egy lény érez vele! Egy nő! — Jerusalem leánya, Az Isten érthetlen neked; A szenvedő ember látványa Fakaszt szemedbe könnyeket. Könyvd, orcádon végig fu­ra, Kis gyermeked keblébe hull — S a gyermek, sejtve, mitse tudva, Fölérez angyal-álmibul. Ránéz a Krisztus. A jövő ez, Mit diadalmas szeme lát, Mig itt bűn, romlás, pokol környez: Az ott a megváltott világ! Váltságát a szeretet adja, A szeretet fogadja el . .. S elhal az átok vad zsivajjá És a kereszt lesz béke-jel. Oh művész, a ki mindezt láttad Almidban — s föloesudva im így elbeszélted a világnak A néma szű ek hangjain : Dicső műved világra szól bár, És milliókat elragad, Dús volna véle bármely oltár. — A mienk az, mint te magad ! Szász Károly. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz. Mienk lesz-e hát a kép? — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Lassan, nagyon lassan megy a gyűjtés. Minden mutatja, hogy milyen szegények va­gyunk ! Másutt, hol ennyi a tüntetés, hol ilyen nagy lelkesedés uralkodik, három nap alatt összejött volna a százezer forintnyi összeg, mely a kép megvételére szükséges. Van itt szeretet, elösmerés, minden szív Munkácsyért dobog, minden száj az ő nevét éljenezi, s kevély büszkeséggel tér tűzhelyéhez vissza a műcsarnokból minden ember s csak annyit mond ragyogó szemekkel, hogy „lát­tam." Senki sem kérdezi, mit látott, lehet is most egyebet látni, mint a Munkácsy képét ? Még a „Magyar Állam“ is azt írja lako­­nikus rövidséggel: „ilyen, egészen ilyen v­o­l­t _K­r­i­s­z­t­us !“ És mindazok, kik gyermekkorukban áb­­rándjaikba szőve, elgondolkoztak a keresztény vallási legenda e fenséges alakjáról, szűz Má­riának szent fiáról, azok mind ráesmernek most : „Ez az, ez ő, egészen ő.“ Már azt hittük, emberalakot öltve soha sem jelenik meg többé az emberi szemeknek; s íme, egy magyar olyan magasra száll, hogy le­hozza a fotográfiáját s a két ezredéves tragé­diából a vászonra teszi a legimpozánsabb jele­netet. Megrendül a szív a lángész ereje előtt, a sebesen lüktet ereinkben a vér, ha meggondol­juk, hogy magyar emlőkből szítja a tejet a művész, kit az egész világ hódolattal áraszt el. Magyar ő minden izében most is, ott van a nemz­eties jelleg művészetében s mintegy ev-

Next