Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)
1882-02-21 / 52. szám
Budapest 1382. IV évf. 52. szám (133.) Kedd, február 21. Fmnfketési arak: Szerkesztési Iroda: Előfizetési araa «a _ _ Bsbptitra, »ador-ut« 7. ti., I. •»itt, téW** ......................... 9 Hh hová a lap szellemi részét illető sírnél és a ^ - lap szétkhi’ - - .. « . tézendők. egész évre......................20 Kri. ___ félévre , , t | ( , io 9 7 r\0's. Hirdetések Százalék nm adatik, A vuiixiui x u xjl AJUiii ■ *.«v/ Rudolf MOSSE-nél pARis-bm, \ - tO, Rue Notredame des Victoires. Naptár I T o+kivmlik és szombaton a képtár, vasárnapokon teken 9—1-ig — Országos képzőművészeti távollétében mindig megtekinthet®. — XIAl.iil.val.Uia. d 0 1.—fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári ut végén, a vám Kedd com. katii.: Húshagyókedd ! Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városházprotestáns . Eleonora . Nyitra : d. e. 9—1 óráig, hétfőn és esti- hétköznapon 9—1-ig. — országos képtár zsel-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. sz. a. — görög-orosz: Nicephor I a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. — _______8 | szerdán kedden és pénteken az ásványtárban.__ Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár C3 várkert Budán, az_udvar Állatkert a városligetben. _______________ negyedévre ^ . 6 . POLITIKAI NAPILAP A mai szám tartalma: Pánszláv nyelv. — Politikai hirek. — A harctérről. — Politikai szemle. — Albánok által megtámadott angol tengerész tisztek. — Tudomány, irodalom. — Színház, zene, képzőművészet. — Munkácsy Budapesten. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca . Mienk lesz-e a kép. —A mellékleten: Zenemű. — Munkácsy Mihály Budapesten. — Az orosz garabonciás diák. — A Dumas Jaquet ügy. Férfi gyanánt szerepelt nő. — Kérődző emberek. — Országgyűlés. — »Egy ember eltűnt“. — Parlamenti szájkosár. Farsang. — Regénycsarnok. Bűnvirág. (8. folyt.) — Vegyes. — Értéktőzsde. Pánszláv nyelv. (g) „Fáj nekem, hogy nem közös szláv nyelven fejezhetem ki érzelmeimet ; ily nyelvre szükségünk van.“ Ezt mondta a párisi szerb tanulók küldöttségének S k o b e r e t s tábornok. E mondásba van összpontosítva a pánszlávizmus összes lényege. Az ebben foglalt kérdés eldöntésétől függ a szláv fanatikusok által álmodott nagy szláv egység sorsa. Ettől függne még azon esetben is, ha Skobeleff jövendölése, melyet otromba elbizakodása sugall neki, a harctéren megvalósulna. Ha a szláv világ lesújtó katasztrófa gyanánt szakadna a közös védelemben egyesült német és magyar világra. Közös nyelv nélkül lehetséges politikai nemzet, politikai egység. De közös nyelv nélkül nem lehetséges sem a nemzeti, sem a faji egység. Az olasz egységnek, német egységnek szilárd alapja van a közös nyelvben. A szláv egységnek nincs meg első feltétele sem: a közös nyelv. A pánszlávizmusnak nincs grammatikai értelme, mert nincs pánszláv nyelv.A szláv nyelvcsoportnak számtalan elágazása, önálló nyelvi individualitása, tehát nem csak táji szólása van. Magában Oroszországban, a faji különbségeket is beleszámítva, van körülbelül 40 nyelvkülönbség. Az Oroszországon kívüli szláv népek majd mind különböző nyelvet beszélnek. Sőt ugyanazon nyelv is különböző tájakon oly eltéréseket mutat, melyeket csak nagy bajjal, közös irodalmi nyelv teremtésének és a dialektusok kiszorításának hosszú processzusa által lehetne megszüntetni. Az északi szláv nem érti a déli szlávot. A felvidéki tót csak nehezen érti meg a harmadik megyebeli tót nyelvet. Az orosz idegen nyelv majdnem valamennyi Oroszországon kívüli szlávra nézve. íme, a grammatika szemébe nevet a pánszlávizmus rémének ! A parciális ellentétek s külömbözetek megszüntetésére történtek kísérletek. Gráf izgatásának idején kísérlet történt a délszláv nyelv létrehozására. Az ill gr fantom előpostája akart lenni az illyr nyelv. A csehek megpróbálták, hogy közös nyelvet létesítsenek a cseh nép és felvidéki tótjaink közt. Az irodalmi nyelv tekintetében arattak is sikereket. De bizonyos, hogy a részleges nyelvi egyesítés céljából történt kísérletek is eddig eredménytelenek maradtak. Legfeljebb a cirillbetű az, mit a pánszlávizmus siker gyanánt felmutathat. Annál megvalósíthatlanabb egy közös pánszláv nyelv, melyről Skobeleff szól, s mely a szláv világot grammatikáikig egyesíthetné. Gondolni is ily nyelvet csak kettőt lehet. Vagy támad egy minden szláv idiómától többé-kevésbbé eltérő pánszláv nyelv, vagy az orosz nyelv lesz a szláv népek közös nyelve. Az elsőnek ellene mond a történelem és nyelvfilozófia. A különböző szláv népek nemzeti önérzete talán nem mondana ellene, ha a szláv Babel zűrzavarait és ellentéteit megszüntető pánszláv grammatika minden önálló szláv nyelv külön sajátságait felölelné, úgy hogy a hordár, szerb, cseh, tót stb. nyelv nem áldoztatnék fel a közös grammatika oltárán, hanem azt csak gazdagítaná. A másodiknak, t. i. az orosz nyelv elfogadásának ellene mond a szláv népek egyéni fejlettsége, nemzeti öntudata. Uj nyelv nem támadhat a tizenkilencedik században sem bölcselmi absztrakció, sem összeolvadás által. Ez utóbbi csak a középkorban volt lehetséges, midőn nem léteztek faji, hanem csak politikai nemzetek. Ahol a barbár világ hódítólag tört be a művelt római világba, a hódító nép mindenütt elvesztette nyelvét, de a római nyelv sem maradt épen. Amalgam támadt, melyben túlnyomó maradt ugyan a római elem, de a barbárok nyelvének nyomai is felismerhetők benne. A hódítók politikai és nem nemzeti államot akartak alapítani. A győzők a hatalomért feláldozták nyelvüket, így támadt az olasz, francia, spanyol, portugál nyelv. Sőt lemondtak nyelvükről műveletlenebb nyelv javára is. Ezt tették a normánok, mikor elfoglalták Angliát. A nyelvi összeolvadás azután létrehozta a faji összeolvadást. Politikai államot azonban fentartani is csak ott lehet, ahol mint Magyarországon a történelem folyamában létesült. Újat alapítani, a nem A „FESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Krisztus Pilátus előtt — Munkácsy képe. — (1882. február hó 19-én.) Ott áll! — Az isten-sziv fájdalma Kínban vonaglik ajakin: Hogy ellene ez a lap vall ma, Mely pálmát hinte odakinn. Tegnap: „Hozsánna !“ Ma : „Feszítsd meg !“ Töviset hajt a pálma-ág. S keresztre kérim az Istent Gaz söpredéked, oh világ! Kezét csontig maró kötéllel Hóhért összekötözték. — Minek? hisz úgy sem emelné fel E nagy tűrő, szelíd kezét. A szenvedés az ő hatalma. Köpd arcul őt, hitvány tömeg ! Mig él, lebirod, győz meghalva, S bűnöd’ vérével váltja meg. Hah! mint agyarkodik, hogy tombol körűlé a vad csőcselék. — Csitt, csak egy percig, irgalomból ! Nem, még a kin nem volt elég! Mi emberben rossz szenvedély van : Önzés, irigység, gyűlölet, Mind rátör — lerogyaléltan, De megbocsát s áld és szeret! Vád, szidalom, gúny omlik rája, És átok, Ötleg, mint özön. S ki megmenthetné őt , bírája, Kezét mosó hideg közöny. Oh milyen iszonyú bűnhalmaz, Melylyel föld és pokol tele ! — S akit mindenki ver, szidalmaz, Ah, csak egy lény érez vele! Egy nő! — Jerusalem leánya, Az Isten érthetlen neked; A szenvedő ember látványa Fakaszt szemedbe könnyeket. Könyvd, orcádon végig fura, Kis gyermeked keblébe hull — S a gyermek, sejtve, mitse tudva, Fölérez angyal-álmibul. Ránéz a Krisztus. A jövő ez, Mit diadalmas szeme lát, Mig itt bűn, romlás, pokol környez: Az ott a megváltott világ! Váltságát a szeretet adja, A szeretet fogadja el . .. S elhal az átok vad zsivajjá És a kereszt lesz béke-jel. Oh művész, a ki mindezt láttad Almidban — s föloesudva im így elbeszélted a világnak A néma szű ek hangjain : Dicső műved világra szól bár, És milliókat elragad, Dús volna véle bármely oltár. — A mienk az, mint te magad ! Szász Károly. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz. Mienk lesz-e hát a kép? — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Lassan, nagyon lassan megy a gyűjtés. Minden mutatja, hogy milyen szegények vagyunk ! Másutt, hol ennyi a tüntetés, hol ilyen nagy lelkesedés uralkodik, három nap alatt összejött volna a százezer forintnyi összeg, mely a kép megvételére szükséges. Van itt szeretet, elösmerés, minden szív Munkácsyért dobog, minden száj az ő nevét éljenezi, s kevély büszkeséggel tér tűzhelyéhez vissza a műcsarnokból minden ember s csak annyit mond ragyogó szemekkel, hogy „láttam." Senki sem kérdezi, mit látott, lehet is most egyebet látni, mint a Munkácsy képét ? Még a „Magyar Állam“ is azt írja lakonikus rövidséggel: „ilyen, egészen ilyen volt _Krisztus !“ És mindazok, kik gyermekkorukban ábrándjaikba szőve, elgondolkoztak a keresztény vallási legenda e fenséges alakjáról, szűz Máriának szent fiáról, azok mind ráesmernek most : „Ez az, ez ő, egészen ő.“ Már azt hittük, emberalakot öltve soha sem jelenik meg többé az emberi szemeknek; s íme, egy magyar olyan magasra száll, hogy lehozza a fotográfiáját s a két ezredéves tragédiából a vászonra teszi a legimpozánsabb jelenetet. Megrendül a szív a lángész ereje előtt, a sebesen lüktet ereinkben a vér, ha meggondoljuk, hogy magyar emlőkből szítja a tejet a művész, kit az egész világ hódolattal áraszt el. Magyar ő minden izében most is, ott van a nemzeties jelleg művészetében s mintegy ev-