Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-22 / 53. szám

d­e­s­z­t­e­s­s­y Jánosné, V­i­l­d Sándorrá leányá­val Irmával, R­u­t­k­a­y Pálné leányaival Ilona és Ir­mával, T­e­l­b­i­s­z Lajosné (Csanádról), V­e­r­e­s­o­v Ákosné (Szt. Miklósról), Bayer Gyuláné (Bocsáról), Delimanics Imréné leányával (Kocsáról), T­i­s­c­h­e­r Gézáné (Grabáczr­d), Keltőld Idéné (Temesvárról), Ne­uh­o­l­d Jánosné, V­u­c­s­e­­t­i­c­s Józsefné, G­r­u­b­i­c­s Tivadarné, (Nagy-Ki­­kindáról), Géni Aranka, Bayer Frida, Diel Emma, Triesz Márta, F­e­r­k Lujza, S­o­m­m­e­r Lujza, D­e­u­t­s­c­h nővérek (Nagy-Kikindáról, Neumann Vilma, K­o­m­l­ó­s­y Mariska (Becsé­ről, stb. * Gödöllőn M­i­s­k­e­y Ádám ádámvölgyi vendéglőjében e hó 18-án kedélyes álar­cos b­á­l volt, ízléses jelmezek és egyszerűség által tűntek ki a jelenvolt nők. Magyar, török, elszászi, tiroli leányok, harlekinek, pierrotok emelték a pezsgő jó ked­vet. Éjfél után az álarcosok ősi szokás szerint demasqui­­zolták magukat. A jelmezek értékét emelte az, hogy a nők öltönyeiket maguk készítették. A rendezés érdeme magát M­i­s­k­e­y Ádám vendéglőst és megyei bi­zottsági tagot illeti. A sikerüti mulatságn­ak a reggeli órák vetettek véget. Kivonat a hivatalos lapból Kinevezések. A belügyminiszter a po­zsonyi országos kórház igazgató-orvosi állomására dr. K­a­n­k­a Károly orvostudort, az intézet első orvosát Felelős szerkesztő: dr Kenedi Géza. REGÉNY-CSARNOK. S­iOJELIT-írá­s:­Regény. Irta: Belot Adolf. ELSŐ KÖTET. 9 Első rész. (Folytatás.) Viviane asszony rendes köre és a közönség épp úgy bírálták meg az ügy­et, mint a hatósá­gok. Senkinek sem juthatott eszébe, hogy a grófné tőrbe ejtette kocsiját, hogy valamely rajta elkövetett gyalázatért megboszulja magát. Nem­csak azon gyanúsították, hanem még csodálták erélyét. Főleg a nők, kiknek hiúságát legyez­­gette és fokozta, dicséretekkel halmozták el: „Önök, uraim, a mai napig elkerü­lhetlen szük­ségeseknek tartották magukat, mondák a környe­zetükben levő férfiaknak, de egy közülünk be­bizonyította, hogy meglehetünk önök nélkül is ... Adjanak nekünk fegyvereket s majd meg­mutatjuk mi, hogy tudunk-e velük bánni.“ Egy hónapon át ugyan emelkedett a szobapisztolyok és a kis luxusrevolverek ára. Ez volt a szóza­­tos ajándék; minden nő fölfegyverkezve akart lenni. A­mi Berta grófnét illeti, meg volt ugyan nyugtatva az általa elkövetett tény következmé­nyei iránt, de azért mégis mélyen el volt szo­morodva, kegyetlenül lesújtva, és arra gondolt, hogy elhagyja Párist és férjéhez megy. Sokáig tépelődött, vájjon merhet-e férje előtt megje­lenni , vájjon nem fogja-e az a merénylet, mely­nek áldozatul esett, örökre elszakítani őket egymástól. De ő szeretett, s tudta, hogy forrón sze­retve van, és hosszas habozás után... ő, ki kü­lönben oly kevéssé habozott.. hosszas belső küz­delmek után végre elhatározta,ho­­gy ki fogja játszani Viviane urat, miként az igazságszolgáltatást s az egész világot; vele szemben is Kasi nem lesz egyéb tolvajnál, kit ő a jogos önvédelem határain belől megölt . . . Sokáig kínzott lelki­ismerete elvégre belenyugodott ebbe. Miért te­gye ki férjét ily iszonyú fájdalomnak? Nem elég, ha neki kell azt egyedül viselnie? Miért is tenne neki oly túlzott gyöngédségből előtte egy oly felfedezést, mely szerelmére nézve le­sújtó volna ? Nem ! . . . nem ! . . . hallgatnia kell ... ha már nem is maga miatt, egy leg­alább férje iránt táplált izgalomból. Azonnal hozzá akart volna menni, de több ok visszatartotta őt még egy ideig Páris­­ban. Első­sorban úti készületei, egy perzsiai útra nem lehet egy nap alatt elkészülni, főleg ha előrelátható, hogy az ott tartózkodás hosz­­szabb időre fog kiterjedni. Továbbá a támadt zaj után, midőn még mindig az ő szomorú esetével foglalkoztak, nem találta észszerűnek a gyors elutazást, mert ezzel a veszélytől való félelmét s azt árulta volna el, hogy szökni akart. Végül még mindig némileg nyugtalan volt Pol­­kine herceg személyét illetőleg. Várjon nem kí­séri­endr­e meg boszút venni bűntársáért, ellene valami aljas vádat terjeszteni, az igazi tényál­lást kideríteni? A grófné tanulmányozta a hozzá közelgő személyek arcvonásait, mérlegelte min­den szavukat, hogy megtudja : vájjon nem jött-e valami nesz füleikbe, vájjon a közvélemény, mely kezdetben oly kedvező volt iránta, nem változott-e. Semmi sem erősítette meg aggodalmait. Polkine merő észszerüségből s mert boszűmüve kielégítette szomját, a legmélyebb titoktartást követte. Sőt rövid idő múlva Viviane asszony arról értesült a lapokból, hogy Déloroszor­­szágba utazott s hosszabb időt szándékszik birtokain tölteni. Erre a grófnő is sietteti a maga részéről előkészületeit az utazásra, miután el volt tö­kélve be nem várni Viviane kisasszonyt sem, ki egyre jobban belemerülve a kószálásba, nem sietett hazajönni. De fájdalom­ épp akkor, midőn Párisból távozni akart, kételyei, aggodalmai, melyek már egy idő óta kínozták, bizonyossá váltak ... Már nem áltathatta többé magát: az első fájda­lomnál sokkal sajtóbb fenyegette őt: a rajta elkövetett merényletnek iszonyú következményei lettek ... Nemsokára maga lesz! X. Anyává lenni! . . . Erről ábrándozott, a­mióta férjnél volt. Anyává lenni! Vagyis egy kötelékkel több a feleség és férj között, mert az anyai szeretet kezdetén, vagyis inkább a vágy, gyermekkel bírni, rendszerint a férj iránt táplált szerelemből ered . .. Később, ha megismeri a nő az anyaság­gal járó örömöket, magáért a gyermekeit sze­reti, kezdetben kívánja, majd forrón vágyakozik utána a szeretett férfi kedvéért, az ő szerelme miatt. Viviane Berta az óhajt házassága első idejében erősen táplálta , de nem valósulhatott, és ime egyszerre . . . midőn férje már jó ideje távol van tőle ? .. . Oh ! iszonyú !.. . Anyává lenni, a­nélkül, hogy ő volna az atya ! És ki lesz az atya, az igazi atya? Egy nyomorult, alávaló, gonosztevő,kit ő maga büntetett meg, kit ő ölt meg. Ah! nem volna-e jobb inkább meghalni, mint életet adni egy ily körülmények között fogantatott, bűnből eredt és a bűntett bélyegét örökké magán viselő lénynek? Mélyen gondolkozott erről. De ha elitélhette az atyát, van-e joga a a gyermeket is elitélni? Az anyára nézve a gyermek ama naptól fogva létezik, a­melytől fogva viseli. Teste, l­elke van, él. Ha ő megöli magát, a gyerme­ket is megöli. Ez már többé nem öngyilkosság, hanem gyilkosság. Maga az igazságszolgáltatás is oly esetekben, a­midőn viselős nőt ítél ha­lálra, nem meri ítéletét végrehajtatni. Megkö­nyörült a gyermeken. Viviane Berta elhatározta, hogy irgalmas lesz a magáé iránt... Élni fog... De ez az egész, a­mivel tartozik: életet adni neki . . . Aztán... Oh aztán... Előbb a jelen adta percre kell gon­dolnia Összes úti készületei meg voltak, elutaz­hatnék. Mégis jobbnak tartotta nem a férjéhez menni, nem legalább egyelőre. Elmenend, hogy­­ elrejtőzzék, eldugja titkát, szégyenét valamelyik­­ zugban, ahol a szabadulás napjáig teljesen mel­lőzve, elfeledve élend. Midőn új tervében megállapodott, elment Labloade úrhoz, az ő ügyvivőjéhez. Dacára bi­zalmának, hosszas hűségére alapított bizalmá­­rának, erősen el volt tökelve titkából semmit­­ sem elárulni, csak támogatását akarta kiesz-­­­közölni az általa csinált terv keresztülvi­teléhez. — Kedves uram, — monda neki, — mint, ön tudja, elhatároztam férjemhez menni; sze­rencsétlenségemre az utóbb történt szomorú eset oly mély benyomást gyakorolt­­ reám, hogy kezdetben nem is hittem volna... Érzem, hogy gyönge, kimerült, beteg vagyok és orvosom megtiltotta a hosszabb utazást. De azért mégis légváltozást ajánl, hogy valamelyik tengerparton lehetőleg a délvidéken töltsem a nyár végét, hogy az esetre, ha egészségem vissza nem térne, meghosszabbíttassam ott tartózkodá­somat... Bordeaux közelében, Arcachon mellett gondoltam magamat meghúzni. Itt lesz tengeri fürdőm, amig a meleg idő tart s nagy fenyves erdőm a tél beköszöntével... Itt mindenek felett meg fogom lelni a nyugalmat, melyre szükségem van és a magányt, mely ez idő szerint igen be­cses lesz reám nézve. — ügy van, — mondá Leblonde, — én ismerem Arcaehont, s hiszem, hogy ön ott igen jó helyen lesz. ______ _ (Folyt. köv.) ■evezte ki. Az igazságügy miniszter, Hadik Berta­lan kassai kir- törvényszéki aljegyzőt ugyanoda jegy­zővé, Petz Gusztáv soproni kir. járásbirósági jog­gyakornokot pedig a soproni kir. törvényszékhez aljegyzővé nevezte ki. Ugyanő Nemes János nagyváradi kir. alügyészt a szatmárnémetii kir. ügyészség­hez, Szücs Pál antalfalvi kir. j birósági írnokot pedig a pancsovai kir. törvényszékhez helyezte át. A pénzügymi­­■iszter, D a n i e­­ i s Ede erdőbecslőt, az eszéki kir. kataszteri igazgatósághoz erdőbecslőfelügyelővé, H­e­­t­e­s­y Lajos pénzügyminiszteri számgyakornokot, a budapesti (II. ker.) pénzügyigazgatósághoz III. oszt. számtisztté nevezte ki. A közmunka- és közlekedésügyi miniszter Gregorovics György távirókezelőt ideiglenes távirótisztté, G­u­z­m­i­c­s Antal táviró­­számvevőségi gyakornokot pedig ideiglenes táviró­­számvevőségi tisztté nevezte ki. A nagy­szebeni pénz­ügy igazgatóság, Roszkosai Nándor V. oszt. adótisztet III. oszt. adóhivatali ellenőrré nevezte ki. Névváltozások: Einer­imhoff János bécsi születésű, csákberényi illetőségű moóri la­kos vezetéknevének Sasvárira, Engel Béla tétényi lakos vezetéknevének Udvardira, Vél­ne­r Adolf dohai illetőségű budapesti lakos saját, va­lamint Ilka (máskép Irma), Sándor, Zoltán és Győző ■evü kiskorú gyermekei vezetéknevének Dohaira, özv. Weinberger Gyuláné sátoralj­a-ujhelyi illetőségű miskolci lakos Attila nevű kiskorú fia veze­téknevének Szőlősire, Friedenberg Ignác jászapáti illetőségű paksi­ lakos saját, valamint József, Mária és Róza nevű kiskorú gyermekei vezeték­nevének Békésre, Breteanu (Brettyán) Jó­zsef radnóthi lakos vezetéknevének Brettyeire. Goldstein Sándor paksi lakos vezetéknevének G a r a i­r­a kért átváltoztatása megengedtetett. Ügyvédi kamarákból. A po­zsonyi ügyvédi kamara lajstromából Koller Ödön pozsonyi ügyvéd, folytonos betegeskedése következté­ben benyújtott saját kérelmére kitöröltetett. A debre­ceni ügyvédi kamara közhírré teszi, hogy Katé Imre kunszentmártoni ügyvéd lakását, e kamara terü­letén belől H.­Nánásra tette át, továbbá, hogy Deb­­r­e­c­z­e­n­i László debreceni ügyvéd elhalálozása következtében e kamara lajstromából kitörültetett s irodája részére dr. V­á­r­a­d­y Antal debreceni ügy­véd neveztetett ki gondnokul, végül, hogy Kiss Albert volt debreceni ügyvéd, e kamara lajstromából saját kérelmére kitöröltetett. Árverések Budapesten: Febr. 27. Profuma Vilmos ingós. (stáció-utca 26) 634 frt. — márc. 1. Groszman Sámuel ingós. (Kerepesi­ ut 9.) 1967 frt. — febr. 25. Wertheim Salamon ingós. (Király u. 16. sz.) 1310 frt. Árverések a vidéken: Gyar­mata (Temesvár) márc. 7. Naschitz Ignác ing. 3412 frt. — Kecskemét márc. 6. John József ing. 7450 frt. — Tövisfalu Szakolca ápr. 24. Ebermann Mariska ing. 3548 forint. — Ságl (Sárvár) ápr. 25. Söptei János és Riedl Károly ingatlanai 857 forint. — M.-Sziget, márc. 1. Davidovich Háni ing. 4500 frt. —­ Cso­noplya (Zombor) március 15. Wilhelm Wen­del ingad­. 17,212 forint. — Zalaba (Ipoly­ság) márc. 13. Moh­ár Pál ing. 976 frt. — Kismarton márc. 19. Vogl János ing. 1800 frt. — Ilidor és Birjan (Pécs) márc. 2. Markovics Antal ing. 1438 frt. — Sze­ged máj. 10. Hofman Vilmosné ing. 6175 frt. — Gyar­mata (Temesvár) márc. 7. Blazsi János ing. 2520 frt. — Gottlob (N.­Kikinda) máj. 7. Fank Margit ing. 2800 frt. — Schaltdorf (Fzt.-Gotthárd) jun 21. Fenz József ing. 350 frt — Kétfél (Vinga) márc. 3. Perin Isza ing. 1768 frt. — Vattina (Versec) márc. 1. Neszadov Marko ha­gyat. ing. 2889 forint. — Vörösmart (Lugas) március 14. Szulincsán Juon ing. 1168 frt. — Rékás (Temesvár) márc. 1. Grosz Miklós örökösei ingatl. 768 frt. — Ver­séé márc. 1 Nikaschinovics Péter ingatl. 500 frt. — Kopács (Pécs) márc. 2. D­övék András ingatl. 1305 frt. — Karakó (Sárvár) ápril 4. Kelemen János ingatl. 2700 frt — Teke május 27. Rád Ilia ingatl. 1318 forint. — Tárnok (Vaál) márc. 29. Mühlhauser József ingatl. 4380 frt. — Békés­ Gyula márc. 24. Greiner Antal ingatl. 750 frt. — Hédervár (Győr) márc. 29. Takács Pál ingatl. 390 frt. — Szakálház (Temesvár) márc. 2. Hummel Jakab ingatl. 300 frt. — Kecskehága (Déva) márc. 2. Lukács László ingatl. 390 frt. Szakula (Panesova) márc. 7. Bogoje­­vics Nikola ingatl. 400 frt. — N.-Padány (D.-Szerdahely) márc. 8. Mikolai Péter ingatl. 480 frt. - Nagyszombat, márc. 20. Csajkó Alajos ingatl. 1200 frt. — Kern.-Szt. - Péter (Sárvár) ápril 24. Szóka Jánosné igatl. 575 frt. — Nagy-Barát (Győr) márc. 24. Ács József ingatl. 1046 frt. — Gyümölcsény (Pécs) márc. 3. Pandur József in­gatl. 1349 frt. — Szent-Iván (Győr) márc. 23. Steffa­­nics Mihály ingatl. 4019 frt — Vese (Marcal) ápril 26. Vessey Lőrinc ingatl. 3188 frt. — Ladomér (Aranyos- Maróth) március 3. Goeznik András ingatl. 720 forint. — Debrecen, március 20. Tóth Mihályné ingatlanságai 650 frt. Csődök: Hercz Vilmos miskolci bejegyz. papír- és terménykereskedő ellen ; bej. ápr. 25.; csődb. Kaffka Ig. — A Balogh Karolina, özv. Thury Józsefné kolozsvári lakos elleni csődben pelügyelőül Orbai La­jos, a Kászonyi László budapesti kőfaragó elleni csőd­ben csődbiztosul Jamniczky Sá­dor neveztetett ki. Pályázatok: A budapesti adóhivatalnál VI. oszt. adótiszti állomásra ápr. 8-ig. — S.-Szt-Györ­­gyi adófelügyelő mellett III. oszt. számtiszti állomásra 4 h. a. — Zsámbok, Taskó és Akasztó (Pestm.), Hideg­kút (Vasai.), Német-Szent-Péter (Temesm ), Ozora (Tol­nám), Felsőtur (Hontm.), Rákos (Beregm.) és Feldebrő (Hevesm.) községekben postamesteri, a soproni és a temesvári kerületben postatiszti állomásra 3 h. a. — A pécsi p. ü. igazg. kebelében II. oszt. p. ü. titkári állo­másra márc. 5-ig. — A szlatinai főbányahivatal mellé rendelt számvevő osztálynál ösztöndíjas gyakornoki állomásra 3 h. a. — a debreceni p. ü. igazg. kebelében iroda segédtiszti állomásra ápr. 11-ig. — Sárosmegyé­ben Szvidnik székhelylyel körorvosi állomásra 30 nap alatt — Az alsókubini Ibi­ósignál aljegyzői állomásra. 4 h. a.

Next