Pesti Hírlap, 1882. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1882-02-23 / 54. szám

Budapest 1882. IV évf. 54. Szám (135.) Csütörtök, február 23. Szerkesztési Iroda: Előfizetési árak: _^ __ Budapesten, nádor-utca 7. ss., X. OMtirtt Igénz érre.........................14 frt — kr. H hová a lap szellemi részét illető zaiaie* ................I ■ z * Blit am um, imán sí 8 In it gf m ktalM^ÄniTMuk »a (•»* ejLr.::: ::: i:» : IUI ffTM fii T i lUl I n I m || ‘"rA •sr“ sTpän­ nini Ir ää. „ _... . . . Ili ffjaimra SSfLjHn Kl 1» 13 HS Bpi HB Sf 18L— imgya fin hová az előfizetések és a lap szétktl-A .MagyamSZag­a• a Nagyvilág* eint Bt Kanei Uj Q SS® HH Bs IS Hl MHH rnStVmk Hl désére vonatkozó felszólamlások ia­vagy képes lappal együtt: ^ - - ^ tézentők. egét!­ízre.................. M. ZHirdetések félévre . ....... 10 .­­p. /A T TrPTT/ A T Tt T A TTTT A 'Ti /#'' 7t1 •) a kiadóhivatalban vétetnek fel. negyedévre •••••• G * I—* I II ll||\/\| I \| l\ p1 II p* VS’­­ / Franciaország részére pedig egyedül: , 1 VJLI 1 1 1V TV 1 1 ’­­TV 1 J. i—1 ti 1 e RUDOLF MOSSE-nél PÁRIS-ban, százalek B8m­ adatik, __40, Rue Notredame des Victoire*. T ’“l" TÁrV"' ' és'szombTtór^rTé^táiTvsIeér^apír^teketrí—l-ig^— Országos képsomdvésseti távollétében mindig megtekinthető. — B­an tar. Látnivalók, d­e idrl­ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut. saját ház.) — Sélvagéhid a soroksán-út végén a vám ... ! Nemzeti nimerm. (Muxeum-körut.) valamelyike, a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó­ mellett. — Városhil a régi a városhan-Csutörtok róm. amn.: Miklós 1 Nyitva : d. e. 0—1 óráig, hétfőn és esti­ hétköznapon 0—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparműtémn. (Sugár- téren, az új a Lipót-utcában 24. sz. a. ) ■ SírT cs­ü­törtökön a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Váróti vígadó (redoute) az aldunaeoron. „ görög-orosz. Balázs­­ szerdán kedden és pénteken az ásványtár­­ban. Nyitva: vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár ét vártért Bullán, az udvar Állatkerta a városligetben.^^^^^^^^^ A mai szám tartalma: A tisztviselők qualifikációja. — Politikai hirek. — A harctérről. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek, intézetek. — Tudomány, irodalom. Szín­ház, zene, képzőművészet. — Munkácsy Budapesten. — Táviratok. — Legújabb.— Napi hirek. — Törvény­széki csarnok. — A közönség köréből. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca. Borzasztó utazás. — A mellék­leten: Rajzok a lázadás színhelyéről. (Képpel.) Titkos pánszláv mozgalom Eperjesen. — Gróf Hunyadi László. — A fölkelők harcmodora. — Munkácsy Budapesten. — Országgyűlés. — A főváros­i adóbehajtás. — Oroszország helyzete. — A nagy sza. — Farsang. — Regény­csarnok. Bűnvirág. (9. folyt.) —­Vegyes. — Kivonat a hivatalos lapból. — Értéktőzsde. A tisztviselők qualifikációja. Ki látott még oly törvényjavaslatot, mely­nek elvi szempontból nincs ellensége ? Ilyen törvényjavaslat az, melyet Tisza Kálmán a köztisztviselők kualifikációjáról a ház elé ter­jesztett. Nem ellenzik azt a municipalisták. Hisz az csak nem árthat a municipiumnak, ha hiva­talnokai tanult, képzett emberek. Nem ellenez­hetik a centralisták sem. Hisz a javaslatban új lépést pillanthatnak meg az állami adminisztrá­ció felé. Ez a javaslat, mondhatják Tisza ellenfelei, ismét a kormányelnök szerencsés fogásai közé tartozik. Nem támad meg, de nem is állít fel egyetlen elvet sem. Tehát nem provokálja a harcot. Az állami adminisztráció és az önkor­mányzaton nyugvó igazgatás elve még nincs kiküzdve az eszmékben sem. A pártok még nem foglaltak állást. Csak annyit tudunk, hogy a szélsőbal fenn akarja tartani a megyei admi­nisztrációt választott tisztviselőkkel. De hogy mit akar a mérsékelt ellenzék és a kormánypárt, erre a kérdésre a közvélemény még nem nyert határozott választ. A mérsékelt ellenzék nagy része az állami adminisztráció mellett van. De még­sem mert szánt vallani. A kormánypárt többsége bizo­nyára abban a véleményben van, a­miben Tisza Kálmán. És Tisza Kálmán alternatív nyilatko­zatot tett Nagy­váradon és Debrecenben. Ha a megyékkel nem lehet kormányozni, behozza az állami adminisztrációt. Ennek az adminisztráció­nak számos híve van a szabadelvű párton is. S a­ki a kérdés megoldását erőszakolná, akár az állami, akár a megyei adminisztráció mellett küzdene, okvetlenül pártbomlást idézne fel. S Tisza Kálmánnak bizonyára van elég esze, hogy pártbomlást ne idézzen fel, mikor több­sége szilárdan áll. Ezért végződött a hosszadal­mas közigazgatási enquet csak a qualifikáció kérdésének megoldásában. És Tiszának teljesen igaza van abban,hogy a qualifikáció választott és kinevezett tisztviselők mellett egyaránt szükséges. A qualifikáció felett lehet pro és kontra vitatkozni. Az angol békebírótól senki sem kö­vetel qualifikációt, s az angol közigazgatás még­is jó. Az angol utak a világon legjobbak. Az angol közegegészségügy jobb, mint bárhol a kontinensen. Az angol adó­ügy, közbiztonsági ügy, szegény ügy stb. bizonyára nem áll hátrább, mint Franciaországban, vagy épen Poroszország­ban. De az angol praktikus nép. Gyakorlati érzéke pótolja az elméleti képzettséget. Nekünk ellenben vizsgákra, diplomákra van szükségünk. Maholnap ott leszünk, hova eljutottak a néme­tek. A nemzet vizsgálókból és vizsgálandókból fog állni. A qualifikáció nem abszolút jó, s a qualifikáció hiánya nem abszolút rész. Különö­sen az a qualifikáció, melyet a megyei közigaz­gatás orgánumaitól követel a törvényjavaslat, épen nem panacea. A központi igazgatás egyes szakaiban a csavar igen magasra van hajtva. Ott ellenben, ahol erős marokkal kellene csava­­rintani, felettébb alant marad. A négyes alter­natíva első három pontja egészen illuzórius. Ki fog törekedni ügyvédi, vagy jogtudori diploma elnyerésére, ha elég a puszta jogvégzettség is ? A jogtudományi vizsgák egyébiránt ma­gukban véve nem csinálnak jó szolgabírát, s alispánt. Az adminisztrációnak legkisebb része a bírói funkció. A tisztán közigazgatási teen­dőkbe pedig nem vezet be sem az egyetemi, sem az akadémiai tanulmány. Nincs hivatalnok a világon, a kitől több oldalú képesség kiván­­tatnék meg, mint a szolgabirótól, alispántól s átalában a megye adminisztratív közegeitől. Eszünkbe kell hogy jusson Kemény Zsig­­mond találó rajza, melyet a német tudósról és a magyar szolgabíróról oda vetett. Épp azért sehol a világon nem volna annyira szükség egy speciális elméleti és gyakorlati közigazgatási vizsgára, mint Magyarországon. A javaslat ezt a vizsgát kilátásba is helyezi, de mi azt hisz­­szük, e szakvizsga behozatala leendett a leg­sürgősebb teendő. Ebben több garancia lett volna, mint a puszta jogi vizsgákban. De ki tagadhatná mégis, hogy a terve­zett qualifikáció jobb lesz a semmi qualifiká­­ciónál. Az iskolakerülő urfiakat nem rakhatja bele a legfontosabb közigazgatási székekbe a protekció. A vérségi vagy sógorsági összeköttetés nem lesz magában elég képesítettség, mint volt, igen sok esetben eddig. A gentry fiainak azon része is kénytelen lesz jövőre komolyan tanulni, mely ezelőtt csak a falusi gavallérság mester­ségében volt járatos. S ez már magában véve is valami nem csak a közigazgatás,hanem a társadalom szempont­jából is. És ezt az utóbbi szempont különösen A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Borzasztó utazás. — Spiritista történet. — Az amerikaiak tudvalevőleg nagyon haj­landók a spiritizmusra. Frank Leslie „Illustra­ted Newspager“-jének legújabb számában ol­vasunk egy meglehetős spiritistikus vasúti tör­ténetet, mely az Elkhorn Creek folyó közelé­ben játszott. A lap természetesen nem vállal felelősséget a valódiságért, hanem egyszerűen tanukra hivatkozik. Múlt év december 28-ikának egyik jég­viharos élén a magasan felzúduló habok elsza­kították az Elkhorn-Creeken átvivő vasúti fa­ludat. Rövid percek alatt történhetett a dolog, mert tíz perccel éjfél után egy tehervonat még teljes biztonságban vonult át a hídon kelet felé. Húsz perccel később egy gyorsvonatnak kellett arra jönni, nyugat felé, s a hid ekkorra már eltűnt, olyan nesztelenül, hogy a pályaőr, ki a pályatestet öt perccel a vonat érkezése előtt bejárta, mindent rendben talált s nyugod­tan kunyhójába vonult. A pályaőr megesküdött, hogy a híd jelző lámpája fehér lánggal égett, midőn a gyorsvo­nat az őrház előtt elhaladt s e szerint nem mu­tatott akadályt. Néhány pillanattal később oda­tekintve, a lámpát vörösnek, tehát veszélyt jel­zőnek látta. A lámpa egy vaskerekű tartóban ég és a gépezet, melylyel a fény színe megvál­toztatható, az oszlop alján, egy kulcsosan zár­ható vastartányban van. Az őr arra is megesküdött, hogy e vastar­­tány zárva és a kulcs zsebében volt. Azonnal a lámpához sietett s azt ismét fehérnek látta, mint előbb; a vastartány zárva, a lakat érintet­len volt. E vallomásában megerősítik őt a vonat­vezető, a gépész és a fütő. A gépész, ki két nappal azelőtt tartotta esküvőjét, a borzasztó eset után más, kevésbé veszedelmes életmódot választott. A fütő azon­ban a következő nyilatkozatot tette közzé, me­lyet az amerikai lap majdnem szóról - szóra közöl: „Ha nem arról van szó: Dave Garnetnek, a gépésznek, kit sokan igaztalanul ítélnek meg, igazságot szolgáltatni, akkor megtagadnék min­den fölvilágosítást. Egyszerű ember vagyok és nem sokat törődöm vele, hogy az emberek bo­londnak, avagy hazugnak tartanak-e. De nem akarom rágalmazni engedni barátomat, úgy, hogy védelmére ne kelnék. December 28-ának éjjelén, borzasztó vihar dühöngött, midőn a pályaudvarból kimentünk. Az esőcseppek a földre érve, rögtön jéggé fagy­tak. Idősebb vasúti emberek, mint mi, jól tud­ják, mit jelent ez. Minden megállás után, min­den új elindulásnál, hiában erőlködik a moz­dony, ha homokot nem vesznek segítségül. A homok fokozza a súrlódást a kerekek és sínek közt s én megtöltöttem a homokos szekrényt, azonfelül még egy zsák homokot tettem föl a tenderre, minden eshetőségre elkészülve. Tizenhat tele kocsi volt mögöttünk. A pálya rossz volt s olyan vihar tombolt, min­t többet megérni nem fogok. A szél úgy üvöl­tött, hogy gyakran a saját mozdonyunk gőz­­sipját is alig hallottuk. A jég vastag kérget ké­pezett ruháinkon. Ernyőnk ablakait sohasem zárhattuk be, mert a jég átláthatlan függönyt vont reá. Egészen ki kellett magunkat tenni a viharnak, mert fontos dolog volt a jelzőlámpákra ügyelni, melyek csak halvány mécsvilágként tűntek föl. Az első húsz mértföldön szótlanul halad­tunk. A gépész, ha még olyan régi gépész is, sohasem fogja gépét közönyösen útnak indítani. A­mi a vihart és az esőt illeti, azzal keveset törődtünk, csak kötelességünkre gondolva. De Dave most szokatlanul komoly volt. Jól láthat­tam arcát a gőzmérő-lámpa világánál. Olyan sáppadt és aggódó volt, mint soha az előtt. — „Mi lett Dave ?“ kérdezem. Ő meren­­gően nézett reám — „Borzasztó éjszaka*, mondá. „A vén mozdony inog, nyög és fullado­zik, mint egy beteg nő. Bizony Jim, szeretném, ha vége volna utazásunknak.“ — „Magam se bánnám" felelém, „mert az igazat megvallva, valami nyomasztó érzés fog el. De mostanáig minden rendben van." — „Igen . . . mostanáig. De olyan baljós előérzetem van. Egy óra óta csak Maryre gondolok." „No, hisz az nem kel­lemetlen tárgy," mondom nevetve. „Ne tréfál- Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.

Next