Pesti Hírlap, 1882. április (4. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-01 / 90. szám
Budapest 1832. IV. évf. 90 Szám (1171) Szombat, április 1. .... ... Szerkesztési iroda: Előfizetési ar&K • foki teft Budapesten, nádor-utca 7. cs., I. emelet, JSgéz évre. .................14írt — kr •heti, a lap szellemi részét illető minden Negyedévre....................3 . 50 . King OSSSl .ávfa* fcLsggPgl Eg IL fc £§§ Ltag ^ Bérmentetlen levelek csak ismert Bl IP« É | gyilBJB ■ P Egy08vidéken»kr. Ép ||j || M || |É fjEPl| fi BxIWL ||f“^ b ^ KladóMvatal 5^ . ft , Niffr-üi.“ KSa iHaaSPi lots&w fis Ki Eh kS EH lm ül iSfiSSffi Uk bov& “ előfizetásek és a lap szétkt. ^ c'ca m Hl H H BB Baily ■ ■— WHiB ■ déséra vonatkozó fohzólaxulósok mlerzS lappal E270«: ^ _____ tézendök. ecész év7® • «••••• 26 frt Hirdetései* POLITIKAI NAPILAP &«&«) «jäsääs« A V/ijJL 1 4JXT1.X 4 'TU. XXJJTXX. ■ J RUDOLF MOSSS-nél PARIS-ban, Százalek nem adatik. \tw|/ 40, Eue Notre dame des Victoirez. -aj _ •_ I T 77 . «TT 66 szombaton a képtár, vasárnapokon | teken 9—1-ig. —-""OTSzáglE képzőművészeti távollétében mindig megtekinthető. — «ítpiar. | ranímvaiOK, de fölváltva a gyűjtemények | társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágókid a soroksári ut végén, a vám Szombat róm. kath. Hugó püspök Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városház. protestáns Hugó . Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és estik hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár *epí-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az ut a Lipót-utcában 24. a*. a. — Görög-orosz Joh. Ser. störtökön a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- i ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunanorom. — I I kedden és pénteken az ásványtár, szerdán ban. Nyitva : vasárnap, szerdán és pén- \ Királyi vár és várkert Budán, az udvar ^^llatkert^a^városligetben^^^^^^^^^ A mai szám tartalma: Gonosz tévedés. — Politikai hirek. — A harctérről. _ Politikai szemle. — Burnaby légutazása az angol csatornán keresztül. — Fővárosi ügyek. — Színház, zene, képzőművészet. — Egyletik és intézetek. — Tudomány és irodalom. — Táviratok. — Napi hirek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca: Bécsi levél. — A mellékleten: A Schulverein ellen. — Országgyűlés. — Táncvigalom a „Casino Patriotico“ban. Egy művész jobb keze. — Haydnünnepély 1808-ban. — Longfellow után. — Vegyes. —Budapesti értéktőzsde. — Tárca: A berni gyermekrablás. — A király köpenyei. — III. Sándor cár mostani és korábbi tanácsadói. — A forradalom — néhány kádenciában. — Albany herceg házassága. A legújabb pápai konzisztórium. — Regénycsarnok. Bűnvirág (46. folyt.) — Kivonat a hivatalos lapból. Gonosz tévedés. (Eö.) A Tisza-kormány egyáltalán nem kényes azon kérdésben, szuperittassanak-e vagy sem a közös ügyek. Nem csinálta a 67-es kiegyezést, tehát azt gondolja, hogy annak épen tartására neki semmi gondja. Nem nagy baj volna természetesen e léhaság, ha ennek következtében a közös ügyek lassankint megfagynának s az ország államjogi önállósága lassankint kiképződnék. Hanem a dolog épen ellenkezőleg fejlődik. A közös ügyek szaporodnak s az önállóság mindinkább fogyatékossá válik. Nemcsak léhasággal, hanem készakarva is csinálja ezt ekképen a Tisza-kabinet. A bosnyák foglalás és a két okkupáti tartomány kormányzata és közigazgatása már uj közös ügy mely az eredeti kiegyezésnek mind szavaival mind szellemével egyenesen ellenkezik. Közös ügygyé tétetett, noha egyelőre csak ideiglenesen a bankügy is, szintén a kiegyezés ellenére. Most egujabban pedig az adóvisszatérítés ügyét akarja a kabinet a közös ügyek közé becsempészni. Erről folyt a mai és a tegnapi képviselő-házi tanácskozás. Kár, hogy épen ünnepi szünidő kezdetére esett, amikor kevés a képviselő, még kevesebb a figyelem és érdeklődés, s legkevesebb a kötelességérzet. Máskor ily úgy hetekig tartó vitát s pedig viharos vitát idézett volna elő, amelyre teljesen méltó is. Az eset, mint képviselőházi tudósításokból kitűnik, a következő: A múlt 1881-ik évre előirányoztatott 29,6 milliónyi közös vámbevétel, melyből a vámkezelési átalány levonása után 23,45 millió fogyasztási adóvisszatérítésre, 3,7 millió pedig a közös ügyi költségek fedezésére lett volna természetesen előirányzat szerint fordítandó. Azonban a számítás roszul ütött ki. Bejött ugyan 33,6 millió közös vámbevétel, tehát mintegy négy millióval több az előirányzottnál, ámde adóvisszatérítésre 23-45 millió helyett 328 milliónyi, tehát majd 9 millióval több kellett, amint előirányozva volt. Ennek a legközelebbi következése aztán az lett, hogy a közös ügyi költségekre előirányzott 37 millió jövedelem egyenesen elmaradt, másrészről pedig a fogyasztási adóvisszatérítést is 1.729.819 forinttal kellett pótolni. Hogy a közösügyi szükségletet quóta arányában Magyarországnak is pótolni kell, ez miután az államjogi törvényeknek teljesen megfelel, önkényt értetődik. A törvényjavaslat tehát, mely ezt követeli, teljesen helyes. De a kormány e törvényjavaslatba beleszőtte-fonta az adóvisszatérítés kérdését is s követeli, hogy az ennél hiányzó 1729.819 forinthoz is Magyarország a quóta arányában járuljon. Gonosz és otromba javaslat ez egyszerre. A fogyasztási adó nem közös ügy, tehát az adórestitúció se közös ügy. Ezt világosan megmondja a törvény. Ám ha így van, miként lehet akkor egyetlen törvényjavaslatban közösügyi költséget is és egyéb belügyi költséget is elintézni. Az az összeg, melyet a vámhiánynál adórestitúcióra kell fordítani, nem jöhet a közös pénzügyminiszter kezelése alá, mert ezt az öszszeget a delegációk meg nem szavazhatják s kezelését ellen nem őrizhetik. Márpedig olyan összeget, melyet nem a delegációk szavaznak meg, a közös pénzügyminiszter nem kezelhet. De ilyet a közös számszék se számolhat el. Mindez egyenes felforgatása lenne a törvénynek. A Tisza-kabinet és a kormánypárt érezte, látta, tudta, hogy ez így rosszul van. Számított arra, hogy az ellenzék ebből vihart csinál s azért ennek elejét akarta venni, de úgy, hogy a javaslat lényegileg semmiben se változzék, azonban az ellenzéki támadások éle mégis megtompíttassék. Persze ez is taktika dolga. Megbízták Falk Miksát, hogy álljon elő egy módosítványnyal, amely szerint a törvényjavaslatból hagyassák ki, hogy a megszavazandó pénz a közös pénzügyminiszter kezébe adatik. — E módosítvány azonban nem ér semmit. Először nem ér semmit azért, mert a törvényben végre sem mondatik meg, hogy hát a megszavazott pénzt melyik pénzügyminiszter fogja kezelni. Gróf Szapáry Sietett is kijelenteni, hogy akár elfogadtatik, akár nem az a módosítvány, azt mindenesetre a közös pénzügyminiszter kezelendi. Másodszor nem ér semmit azért, mert a módosítvány dacára is a pénz mégis a közös, számszék elé s onnan mégis a delegációk elé kerül, amelyek pedig bizony nem szoktak skrupulusok lenni az országgyűlés jogkörének tiszteletében. Mutatja a bosnyák újoncozás elrendelésének kérdése. íme Tisza Kálmán és kabinete és pártja az „átkos“ közös ügyeket, melyek ellen oly sokáig kárhozkodott, igy törekszik kiirtani. Ápolja: _A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Bécsi levél. (A haza veszélyben. — Az osztrák kormány atyai gondolkodása. — Tanácskozás a szerkesztőségben. — Csendes vendég. — A háromszor alkalmazott arckép. — A munkásokról. — Gallmayer asszonyról. -- Színházi hirek.) (A,Pesti Hírlap eredeti tárcája.) Nem tartozunk a legfélénkebb halandók közé, de azért mégis átadtuk magunkat a kocsonya meg a nyárfalevél kedvenc foglalkozásául, midőn a cettiojei „Glas Cernagora“ harcias nyilatkozatából megtudtuk, mily veszély fenyegeti drága hazánkat. Montenegró, a hatalmas Montenegró nem rokonszenvez velünk! Petrovics Bozó, a hős vajda kiköszörültette kardjából a birkaexpedícióknál megesett csorbákat és megesküdött, ■hogy és fegyverét ezentúl a pánszlávizmus ügyének samteli. És bártjánan kezdtük mellünket veregetni, fogadást tétünk, miszerint ezentúl nem leszünk hálátlanok a Tajtié-kormány iránt, mely atyailag gondoskodott róla, hogy Ausztria népei meg legyenek kimérve a miénkhez hasonló rémülettel, mely elkoboztatta mindazon lapokat, melyekben a cetinyei hivatalos közlöny harcias riadalma megjelent. Oh, e kormány mindenkor gondoskodik róla, hogy az alattvalók romlatlan kedélyében ne essék semmi kár! Olyannyira gondoskodik, hogy néha lapvezető, felelős szerkesztő, vezércikkező, újdondász, meg korrektor valóságos tanácskozást csapnak a felett, hogy mi lehet a mai „megemlékezésnek“ az oka ? A magas kormányról nem is történt említés, a rendőrség meg lett dicsérve, a szent és sérthetetlen cseh testvérek tyúkszeme érintetlen maradt, a napi hírek ártatlanság tekintetében leánynöveldei olvasmánynyal vetekedhetnek — és mégis e kegyetlen szigor ! Végre rábukkannak a lap végén elhelyezett adomára, melyben egy magas vendég van megtréfálva. Igaz, hogy a tréfa nem olyas, melyért meg lehetne haragudni. Maga a fenséges vendég is csak nevetne, ha elolvasná a műt rovására fillentenek. De az államügyészi Cató nem ismer kíméletet, oda veti a vergődő áldozatot az objektív rendszer sárkányának torkába. A magas vendég a legcsöndesebb azok közül, kik eddig Bécs városát megtisztelték látogatásukkal. Még a nagy Skobeleff is több zajt csapott, midőn átutazott. Habár senki várta Wladimir nagyhercegtől, hogy a népszerűség után kapkodó Kalakaua Dávid módjára ceppedlizni fog a Práterben, de annyit mindenesetre reméltek a bécsiek, hogy legalább egyszer fogják szemtől - szembe láthatni. A nagyherceg azonban oly zárkózva él a Burg- ban, mint császári testvére Gacsinában. Pedig a rendőrfőnök részéről azon biztosítást nyerte, hogy a bécsi nihilisták nem törnek az ember életére, legfőbb tárcája után törik magukat. Akik tehát Wladimir nagyherceggel meg akartak ismerkedni, csakis egy helybeli képes lap útján köthettek vele ismeretséget. Nevezett lap az orosz nagyherceg életrajzát is hozta arcképével egyetemben; az utóbbiból kitűnt, hogy a nagyherceg igen csinos fiú, az elsőből pedig, hogy míg császári testvére a favágásnak barátja, ő inkább kedveli az osztrigát s a pezsgőt. A képen látható volt azon táska is, melyben beavatott diplomaták mondása szerint, magával hozta volna a világbékét. A kérdéses lap régibb olvasói közül valaki azon fölfedezést tette, hogy ő már két ízben találkozott ugyane táskával s ugyan e képpel.. Igaz, hogy akkor mindkettőnek más volt a neve ! Első ízben Sir Alinak nevezte magát az arckép , a táska meg azon táska volt, melyben e derék afgán évek óta hordta magával halálos ellenségének levágott fejét. Másodízben Bb- Doda-Prenk, miridita főnök, nevére kereszteltetett az illusztráció, a táska meg az volt, melyet Prenk aranyokkal telve nyert a szultántól ajándékul. Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.