Pesti Hírlap, 1882. április (4. évfolyam, 90-118. szám)

1882-04-01 / 90. szám

4 * (A­ „bagdadi hercegi­ő“-ből) b­ár megtartották a nemzeti színházban az olvasó­­próbát A címszerepet H­er­v­i y Laura ója játszani. *(A Nicbelungen-trilógiát Budapestetl)'s meg fogjuk hallani. Neumann Argelo ugysi,s nemzetközi operatársulatával európai körútjában a melyről már több ízben megemlékeztünk, Batapenet is fölvette. Október havában fog ideérkezni és a Gyapjú utcai színházban összesen négyszer bemu­tató a trilógiát, jó zenekarral, kitűnő énekesekkel, pompás díszletekkel és gépezetekkel. Karmestere a pesi származású Seidl Antal. * (A nemzeti zenede) felsőbb osz­tályainak növendékei ápril 6-án, vasárnap, esti 6 és fél órakor a vigadó kis termében zeneestésyt adnak, P­á­p­a­y Gizella, Kriszt Emik­a, Székely Irén, Kordin Riza, M­u­h­r Hermin, D­a­n­­czer Ida, W­a­l­d­m­a­n­n Béla, Reményi Ferenc , K­r­a­u­s­z Róza, Zerdahelyi Olga, Schom­aszt Ida, P­e­t­y­k­ó Imre és az énektanszak növendékei fognak közremű­ködni. * (Ú­j zenemű.) „sokány Berci csárdás11 jelent meg K­a­s­s­a­y Károlynél. A csárdást a főváros elsőrendű zenekarai a nyilvános helyiségekben máris játszszák. Zongorára H­a­l­m­a­y Kázmér, az imént oly fiatalon elhunyt tehetséges zene­szerző írta, kinek ez utolsó befejezett munkálkodása. A díszes kiállítású (a eitilapot a mulató Mokány Bercit feltüntető) n­ő­ára­­ írt s kapható a szerzőnél (Buda­pest, Mária­ utca 56. sz.), valamint az összes fővárosi zeneműkereskedések­ben­* (Hangverseny-épület) létesí­tése van tervben. Egy igen előkelő állású zenebarát, kinek a pénzes világra jelentékeny befolyása van, mozgalmat készül megindítani, hogy a zene számára is külön csarnokunk legyen, nagy és kis teremmel, orgo­nával, jó szellőztetéssel és akusztikával. A budapesti zeneélet fejlődése érdekében óhajtandó, hogy a szép terv megvalósuljon. * (,,U­j csilla­g“) tűnt fel, — mint a „M. Hiradó“ írja, — ma délelőtt a szerviták templomában. A nagy mise alatt ugyanis feltűnést keltett egy nem nagy terjedelmű, de tiszta csengésű üde női hang, mely az Offertorium egyik magánszólamát énekelte Az énekesnő Farkas Ilon k. a., Farkas György ismert budapesti ügyvéd fiatal leánya. * 1A londoni olasz opera­idény­ a „Coventgarden“-színházban ápril 18 án nyílik meg. Az előadandó újdonságok között lesznek: „W­elled a‘, Leneppen új operája, Mas­senet „Herodias“-a és B­o­i­t­o „Mefisztó“-ja. * (Magyar zene Frankfurt­ba­n.) A frankfurtiakat most B­a­r­c­z­a József nép­zenész társulatának zeneelőadásai ragadják el. A Pálmá­kért minden fölléptük alkalmával zsúfolva van. Nem hozom fel vádul az író ellen, hogy hányat ölet meg személyei közül. A szenvedély nem számítja áldozatait. A dráma alakjaiba be kell, hogy írva legyen halálos ítéletük. A kérdés csak az lehet, szükség-e mindnyájuknak halniuk ? De Szász Károly tragédiája épen ezt a szükségességet nem tudja bebizonyítani. Lyrai benne minden: a nyelv, a szenvedély, az alakok. Pedig ez a nyelv ugyanaz, a mi Szász Károlyt irodalmunkban csaknem páratlanná teszi. Ugyanaz a zengzetesség, szóbőség és hajlékonyság. Talán épen csiszoltsága teszi azt, hogy megbicsaklik, ha nehezebb emóciók költöznek bele. Salome a hideg gonoszság személyesülése. Egy megfordított ismené, a­mint ez a sophoklesi tragédiában az erkölcsi józanság mérséklő s kibékítő eleme, az egy folytonosan izgató szellem a rosszra, az erkölcsi világ­rend megbontására. Az író nagyon mostohán bánt vele , alig egypár szóval vetette oda. — Jászai azzal torolta meg, hogy kétségessé tette vele még Felekinének is a pálmát. Szimbólumot csinált belőle s mikor semmi mondanivalója nem volt, akkor tolmácsolt a legszebben. Hideg reflexiójával ugyanazt a hatást érte el, a mit Felekiné (Alexandra) fia hullája felett mindent magával sodró érzelme benső hevével. Nagy Imre küzdött szerepe érthetlenségével. Tö­rekvése, méltóságot önteni Heródes alakjába, kárba veszett annál a mozzanatnál, midőn a költő mentegetőzni kényszeríti Máriáiméval szemben. Hogy hangját nem kímélte, az még nem oly baj ; igaziban is megesik, hogy egy szenvedélyes kitörés rekedtté tesz. De van a fejlődő és változó lelki állapotoknak egy mélyebb és bensőbb crescendoja, a­melyet jó lesz figyelembe venni. Fáy Szeréna fejlődő tehetsége egész verőfényében ragyogott. A többi szereplő nagy része csak a mellett tanúskodott, hogy bizony a mai epigon-kor csak fel­vetésekkel, melldüllesztésekkel, nagy lépésekkel és vállrángatásokkal pótolja az ősök nagyobb szabású lelkületét. V. (B.) S. Heródes: (Tragédia 5 felvonásban, írta Szász K.) Szász Károly Heródese egy aesthetikailag fino­mult elme őszinte, lelkes nyilatkozata. Az a komoly, és mégis szinte gyermeteg kultusza a szépnek, mely min­den kicsinyes eszköz megvetése mellett lelkiismeretes nyíltsággal tör célja felé — első pillanatra szinte le­­fegyverzi az ítéletet. Shakespeare naturalizmusából a mi jó, Hebbel és Grillparzer romantikájából a mi szép és tárgyszerű, ex­quisit ízléssel van benne összeválogatva. E mellé járul még bizonyos ó-tentamentomi ihlet, mely Szász Károlynak egyénileg sajátja s az eszményinek az a minden utó­gondolattól ment imádata , mely első letenni szerény hódolatát az égő oltárnál, a nélkül hogy nézné, hány kéz mozdul tapsra, s mely visszavonul, ha meg­hozta áldozatát, a nélkül, hogy várna még valamit. Annyi bizonyos, hogy a „Herodes“ alakjaiban ke­leti víz lüktet. Ez emberek az erős és bosszúálló Je­hova teremtményei, ki sújt, ha kell s fölemel, ha tetszése úgy hozza magával. Épp oly autokraták, mint istenek. Keleties és jellemző az a vonás Saloméban, hogy Heródes iránti rajongásában bánja, hogy testvére. Többje kívánna lenni, talán kedvese, vagy rabszolganője. E vonás, mondom, keleties. Csakhogy fájdalom, lélektanilag nem igaz. Szép és megkapó Marianna felkiáltása, midőn férje Antigonus karjaiban kapja: „Hála Isten­nek, meg kell halnom!“ — csakhogy ismét nem dámai. A költő végignéz tárgyán, elbolyong alakjai közt, a­melyikhez jobban vonzódik, megáll s időz vele, a többi mellett közönyösen halad el. Nem a tárgy benső természete, hanem szubjektív előszeretete szab irányt géniuszának. Épen úgy a cselekvény is nem a dráma, hanem az epika törvényei szerint fejük és halad. Nincs benne határozott gondolat. A költő csak szendereg benne, de nem jut öntudatra. Heródes zavaros koncepció. Kibuggyan belőle a r8f­ Un,­ de nem tudjuk, mely forrásból. Szeret és s­yűlöl, de álnoksága következménye, hogy senki sem tudja melyiknek , higgyen inkább, szeretetének-e vagy­­gyűlöletének ? PESTI HÍRLAP TÁVIRATOK. Epizódok a horvát országgyűlésből. Zágráb, márc. 31. A költségvetési átalános vita ma befejeztetett. Ma csak Miskatovics, Derencsin igaz­ságügyi osztályfőnök és Bab­ics szólottak, ez utóbbi durva kifakadásokat intézett Miskatovics egészen tár­gyilagos beszéde ellen. Gyurgyevics előadó lemondott szólási jogáról, mit a szerbek közt uralkodó lehangolt­­ság újabb jelének tartanak. Erre a költségvetés a rész­­letes tárgyalás alapjául nagy többséggel elfogadtatott. Az ülés következőleg folyt le: Mi­skatovics mindenekelőtt konstatálja, hogy Markovics képviselőn kívül egyetlen ellenzéki sem szólt a költségvetéshez. Ezután a Szarcsevics párti ra­dikálisok ellen fordult. A kiegyezés Magyarország és Horvátország közt—úgymond — nem a mostani nemzeti kormánypárt által köttetett, az egyezség 800 évvel ez­előtt jött létre Z­vonnimir királynak annyira dicsőített uralma alatt oly alakban, mely az akkori állam hely­zetének megfelelt.­­ Azóta némelykor összeütközé­sek törtek ki a két ország közt, Horvátország néha fegyvert fogott, néha alkalma volt Horvátországnak, hogy magának királyt válaszszon, igy például az Ár­pád ház kihalta után, továbbá a mohácsi vész s nem különben Mária Therézia atyjának halála után, azon­­ban­­ mindezen összeütközések barátságosan kiegyen­lítettek, s mindezen alkalmakat arra használta fel Horvátország, hogy mindig ugyanazon királyt vá­­laszsza meg, a­kit Magyarország választott magá­nak s ennélfogva e nyolc századon át vagy minden nemzedéke árulója volt Horvátországnak, vagy pedig lényeges, fontos érdekek hozták a két országot ki­egyezésre és folytonos egy­üttlétre. A függetlenekre azt mondja Miskatovics, hogy ne­­kiek csak kívánságaik vannak és az alkalmas időre várnak, azonban az óhajokból és bizonytalan időpontból,melyben azokat valósitni lehessen nem telik ki a politikai programm, különösen oly programm, melyért a nép a békés egyet­értést és azon ügyek fejlesztését feláldozhatná, melyek az ország jogaival és a jelen korral összhangban áll­nak. Végül szóló egyetértésre inti a pártokat, tekin­tetbe vételével annak, hogy nemsokára üdvözölhetik az országgyűlésen a határőrvidék képviselőit. Elfogadja a részletes tárgyalás alapjául a költségvetést. (Élénk zsi­­ók.) Derencsin osztályfőnök : Visszautasítja azon állítást, mintha a kormány nem indokolta volna eléggé a költségvetést és hivatkozik azon alakra, mely­ben a költségvetések minden más parlament elé terjesz­tetnek és kifejti, hogy a horvát költségvetés nem tér el e gyakorlattól. — Rátér ezután szóló azon kormányrendeletre, mely a kormányhivatalnokok­nak a választásoknál követendő eljárására vonat­kozik , s kimutatja, hogy ebben csak azon elv jutott érvényre, hogy a bírósági hivatalnokok távol maradjanak azon szenvedélyektől, a­melyeket a politikai élet fels­zínte dob , hogy magasztos hivatásuknak élje­nek. Az ellenzék által a kormány újjászervezési terveit illetőleg felhozottakra térve, kijelenti, hogy a kormány érzi a felelősséget, mely a határőrvidék egyesítésével szükséges munkálatokkal jár és óvatos trullimn­ingra fogja előterjesztéseit alapítani. Habár félhivatali, lapok­ban jelennek is meg közlemények a kormány végcéljaira, azokból nem lehet következtetést vonni. A kormány min­dig arra törekszik, hogy a kormányzat minden ágában egységet hozzon be. Az ismert fiumei ügyvéd B a r c­s i­c­s (Szar­­csevicspárti), ki Derencsin osztályfőnök után kezd szólni, Miskatovics ellen a leggorombább támadásokat intézi. Az osztrák kormány Peregő és Maccoldi hirhedt olaszországi kémeivel hasonlítja össze kik képessségüket az idegen uralom érdeké­­­ben Olaszországban épen úgy felhasználták, mint Miskatovics tollát és szavát Magyarország zsoldjában értékesíti. Azon árulók az olasz egység harcosait épp úgy őrültekké és utópistákká nyilvánították, de Olasz­ország történelme bizonyítja, hogy a hálás haza azon férfiakat oltárára emelte, míg amazok úgy mint Miska­tovics, a hazafiak megvetésének tárgyai. E kifejezések következtében, melyek a szélsőbal és a karzatok részéről zajos zsi­­ókkal fogadtattak, ismét heves jelenet fordult elő. Starcsevics Dávid (kiáltva) : Igen, ti­­fizetett árulók vagytok ! Ehhez hasonló közbekiáltások más oldalról is hallatszanak. A csend csak néhány perc múlva állott helyre. Gyorgyevics előadó lemond szólási jogáról, mire a költségvetés túlnyomó többséggel el­­fogadtatik részletes tárgyalás alapjul. A déli háború, Zára, március 31. (A Pesti Hírlap, saját tudósítójának távirata.­ Milics fölkelővezér, aki a krivoljei harcok alatt sebet kapott s aztán Montenegróba mene­kült, hol lefegyverezték és belebbezték, sebe következtében meghalt. Szerajevo, márc. 31. (A P. Hírlap ered. táv.) A tett tapasztalatok következtében most ál­talános a szokás, a katonai expedíciók mellé a lázadás kipuhatolására és a népesség fölvilágo­­sítására egy polgári biztost is rendelni. A fegyveres helyőrségek szervezése is, me­lyeknek magvát rendes csapatok, zsan­­dárok és pandúrok képezik, nagy előme­netelt tesz. Egyidejűleg azon törvény ki­hirdetésével, a­mely által több dalmát kerület­ben bizonyos vétségek a katonai törvénykezés alá lettek rendelve, hasonló intézkedés történt az okkupátt területekre nézve is. A Mostarban közösend háboritás és bujtogatás miatt megindított­ vizsgálatok egy része befejeztetett s nagyobb része ítéletet is vont maga után, mig más része még befejezésre vár. A vizsgálatok a külföldi bizottságok agitációjának ha nem is egész szövevényéről, de főbb elágazásairól le­rántották a leplet. 1882 április­ái Gladstone győzelme. London, március 31. (A P. E. ered. táv.) Na­gyobb többséggel, mint maguk a szabadelvűek, vetette el az alsóház ma hajnalban 2 órakor M­a­r­i­o­t­t módo­­sítványát­­a c­l­p­t­u­r­e-j­a­v­a­s­l­a­t­h­o­z. A vita egész este és éjjel tartott. Bright kitűnően beszélt egész órán át, keserű szemrehányást téve az ir­landligistáknak, kik minden kormányt lehe­tetlenné tesznek. Sexton, ir Parnell-párti, hosszú beszédben azt fejtegette, hogy tulajdonképen kárára van az Írországnak, ha a két nagy angol párt közt jó egyetértés áll fenn, minthogy tehát most a cloture-kérdés nagy feszültséget idéz elő köztük, ő meg fogja a házszabálymódosítást szavazni. Csak éjfél után juthatott szóhoz Northcote­s hajnali 1 órakor G­l­a­d­s­t­o­n­e, a­ki azt igyekezett bebizo­­nyítani, hogy Marcott módosításának elfogadása esetén semmiféle többség nem határozhatná el a vita berekesztését. Ekkor következett a szavazás, mely a kormán­y­­párt végtelen örömrivalgása közt 39 szótöbbséget eredményezett a kormány ja­vára. Ezt a többséget körülbelül e s­e 1­­­e­­­ér­ték el. Mariott indítványa ugyanis így hangzott: »Az alsóház nem fogadja el, hogy a v­ia bee­*esz­­tése a legszűkebb többség által megszavazhat é­­s az elnök a „legszűkebb” szó ki­hagyásával olvasta fel a módosítványt, mi­által csakugyan úgy tűnt föl, mintha Mariott egyáltalán meg akarná tagadni a többségtől ama jogot, hogy kimond­hassa a vita berekesztését. A kormány érdekében hasz­nált e­sset többeket arra indított, hogy a módosítvány ellen szavazzanak. A lapok elítélik ezt az eljárást .

Next