Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)

1882-05-30 / 147. szám

Budapest, 1882. IV. évf. 147. (1228) Szám, Kedd, május 30. Előfizetési kn­ek* Szerkesztési iroda: fd­enzetesi aras. W ma Budapesten, nádor-itoa 7. IS., X. eTM......................... M firt n ggplg^ t|g fe|| kari a lap szellemi részét Ulet« »AM** JPAérre — BK_____ _T| | ____ BH __ «n mm közlemény intéeendő. :Megjzedérr« ....... V , 60 a ^ Bérmeetetlen levelek teák idKXtft vidéken t \x. Sjpl f|j pj p| 'S pj jp ipRa S|sr Kiadóhivatal: *A .Magyarország és a Nagyvilág* alai lfel |E|hzg§3 rag |§§j §f|f Bll |Si |jig |1e gjjlllSgl «ÉS®» al k#vA előtaetések a lap aMCk vagy hcpts lappal együtt- TM KI UB Ha m fed tM m mg&M BSTWl IK iéaéra t­enatk­osó^ fel s. álamig sgeBx érre.....................20 frt­­ félévre............................J» . _ Hirdetés ek ■— POLITIKAI NAPILAP. (&$ -«sastsu Sziliét ntm adatik. 1 Wijll l­VTU TUTU . I f­ly bpdou mobsb-UI PAaifo­, v^wH i 41, Bue Nofcredame de« Viototeuu. w a n I ^ . 1 T távollétól»«« mindig megtekintheti. —* ” | Asaini VaiOK. d­e 1#—Jávákra a gyűjtőedények | társulat tárlata. (Sugár-mt, saját káé.) — Közvágóhíd a soroksári-mt végén, a etet Kedd, róm. kath. Bódog p. vérs. ; Nemzeti auseum. (Museum-körút.) —Umnyik« ; a könyvtár pedig minden | Magyar todonynyosi akalóan. (Verenc Jé­ mellett. — Városhál a régi a Tináhim­­, protestáns Bódog ! Nyitva: d. e. »—1 óráig, hétfőn és esd- hétköznapon 9—1-ig. — Orságos képtár «eof-tér, saját ká«.) — Iparmúze­um. (Sugár- téren, M­is » Lip­ót-utcéban 24. m. & -e ., Görög-oros* Péter, Dénes I­törtökön a természet- és néprajzi-tár . (2£ &c*er há«y-104*) az akadémia palotává- i «4, a képzőm­űvés­zeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldmaazoree. —_ _____ _ ____­­ kedden és pénteken az áeránytár. szerdán Van. Nyitva,­­vasárnap, szerdán és pén- 1 Sirályt vár és k­ihnt Budán, az udvar Allélkért a városligetben.________________ Egyiptom és Európa. Egyiptommal mindenesetre meggyűlik baja Európának. A nemzeti és katonai párt forron­gása egy nap ilyen, másnap amolyan alakot ölt, egyik nap a kkedive, másnap Arabi basa kerül felül, de annyi bizonyos, hogy Egyiptom­ban nem lesz békesség sem így, sem úgy. Ha Arabi basa kezébe keríti a legfőbb hatalmat, akkor nem lesz béke azért, mert a nemzeti párt ki fogja kiáltani Egyiptom függetlenségét, detro­­nizálja Tevtik basát. Ha ellenben az európai befolyás megbuktatja és száműzi Arabi basát, akkor a mostani nyílt forradalom titkos forra­dalommá lesz . Arabi és szövetségesei egy napig sem hagyják pihenni Tevtik basát, kit a nem­zeti párt úgy fog gyűlölni, mint gyűlölték a franciák az idegenek által, visszahozott XVIII. Lajost. Ha pedig fegyveres beavatkozás lesz szük­séges, akkor válik igazán európai bonyodalmak forrásává az egyiptomi kérdés. A fegyveres intervencióval megbízhatja Európa a portát, beavatkozhatik Francia- és Angolország, vagy a porta és a két nyugati hatalom , az ered­mény nem sokat fog külömbözni. Európa sze­meinek állandóan a fáraók birodalmán kell függnie. Ezt a kilátást Franciaország tapintatlan eljárása nyitotta. Egészen félreismerve az egyip­tomi mozgalom jellegét, azt hitte, Arabi pasa pronunciamentos­ tábornok, kinek néhány lázongó ezreden kivül nincs támasza a nemzetben. Nem vett tudomást—a francia diplomácia nyilvánvaló tényekről sem szokott idején tudomást venni, —• arról, hogy Egyiptomban hatalmas nemzeti párt van alakulóban, hogy ez a párt Egyiptom füg­getlenségét, úgy a portától, mint az európai hatalmaktól, tette céljává. Hogy ennek a párt­nak, mint mi ismételten utaltunk rá, nem csak fanatikusai, de államférfiai, tudósai, katonái van­nak, az arab irodalom segélyével befolyással bír az észak-afrikai muzulmán világra , erről is kevés tudomást vett a francia diplomácia.­ És mert mindez iránt Franciaország nem volt kellőleg tájékozva, elkövette a hibát, hogy mikor a khedive és lázadó miniszterei már kibé­kültek, Európa elé kanyarodva, saját nevében követelte Arabi basa száműzetését. A nemzeti pártot ekként fejében támadva meg, ez a párt Franciaország ellen foglalt állást. E tény hát­rányos következményeit meg fogja érezni Fran­ciaország afrikai állásának egész vonalán. A muzulmán fanatizmus üszköt fog. A lázadások Algír és Tunisz határain jelezni fogják, hogy a köztársaság politikai balfogást követett el. Ennél és több-kevesebb izgalomnál azonban aligha fog komolyabb bajt okozni az egyiptomi kérdés,­európai bábom nem lesz belőle. Ez csak akkor következhetnék, ha Franciaország meg akarná hódítani Egyiptomot , ha oly kalandot déssel és odaadással szentelte erejét az osztat­lan siker elérése érdekében. Leginkább jellemzi e buzgólkodást ama körülmény, hogy Sarah Bernhardt, ki két év óta bizonyára már néhány százszor lépett fel a „Kaméliás hölgy­ben“, csak úgy „gyakorolta magát“ a többiek­kel együtt az esténkint megtartott próbákon, mintha most tanulta volna be legelőször nagy szerepét. Múlt szombaton este még föllépett ugyanazon szerepben a brüsszeli „la Monnaie“ színházban s éjfél utáni 1 órakor, tehát épen egy órával a darab bevégzése után még elká­bulva az elragadt közönség lelkesült tapsviha­raitól, külön vonaton elindult Párisba a más­nap megtartandó próbára. Elutazása előtt kö­vetkező sürgönyt intézte a „Figaro“ szerkesz­tőségéhez : „Reggeli hét órakor érkezem Párisba. Hány órakor lesz a próba ?“ Az előadás napján már reggeli 7 órakor kezdte ostromolni a színház pénztárát a karzati közönség, mely bámulatos kitartással várta be a jegykiosztás óráját, hogy jelen lehessen a nagy művésznő első párisi föllépésén. Este fényes és válogatott közönség töltötte meg minden zugában a tágas színházat, mely­nek páholyai mesés árakon keltek el. Egy elő­kelő hölgy 25 louis­ d’art (körülbelül 250 frt) fizetett páholyáért, s avval vigasztalta magát, hogy „sirt ő kétannyiért is.“ A jelenvoltak közül különösen kiemelen­dők : Az írók és művészek világából: Dumas Sándor és neje, Sard­on Victor és neje, Gi­rard­i­n Sándor és neje, Gauthier Gab­riella, H­e­i­l­b­r­o­n­n Mari, a híres énekesnő, keresne, mely a nagy forradalom idején Napó­leon szökésével, s Kleber mészgödreivel végződött. Európa valószínűleg respiriumot élvezhet. Oroszországot emészti belső férge, a nihilizmus. Franciaországot B­­­s in­a­r­c­k ügyessége elfog­laltsághoz segítette Afrikában. Olaszországnak több dolga van azzal, hogy a francia köztár­saság afrikai lépteit ellenőrizze, hogy sem az irredentizmusra gondolhatna. Monarchiánk nyu­galmát tehát a bosnyák brigantaggián kívül egyéb mozgalom aligha fogja legalább egy­előre megzavarni. A béke géniusza kiterjeszti szárnyait világrészünk felett. Ez a géniusz azonban nem­ állást hozó szel­lem. Nem engedi a népeket fellelegzeni, erőhöz jutni. Szárnyainak uralma alatt előkészítik a gyilkos harcot, felhalmozzák a pusztítás eszközeit. Hosszabb, vagy rövidebb idő, de mindenesetre csak az idő kérdése a nagy európai háború, melyben a szláv világ fog mérkőzni a magyar és a germán világgal. Marko király feltámad és Szlava anya szétszórt gyermekeit Barbarossa ellen fogja vezetni. És Marko király talán nem lesz egyedül. Franciaország soha sem bocsátja meg Németországnak Sedant. Olaszország pedig nem vetkőzheti le ragadozó és a zavarosban halászni szerető természetét. A jövőt senki sem jósolhatja meg, de valamennyi hatalom óriási erőfeszítést tesz, hogy készen legyen a bizony­talan jövő esélyeire. Óriási hadseregek támadnak körülöttünk. Olaszország épen most alakítja át hadi szerve­zetét, mely közel akkora haderőt ad neki, mint a mi közös hadseregünk. Franciaországnak, a Bloch Rozina és nővére, Massenet, a híres zeneszerző, Blowitz, Bapst és Dreyfus; a születési és pénz-arisztokrácia közül; Rum­­for­d grófnő, Maurocordato herceg, O­p­­pen­hei­m bankár, Sagan herceg, lord Dud­ley és sok más. R­o­c­h­e­f­o­r­t Henrik, a híres kommunista hírlapíró szintén ott gyönyörködött Sarah Bernhardt művészetében. Magától értetődik, hogy mindenki ez leg­nagyobb türelmetlenséggel várta az előadás meg­kezdését. Különösen kiváncsiak voltak Jacques Durall-ra — ez a híres művésznő férjének álneve — ki ez alkalommal mutatta be magát legelőször a párisi közönségnek. Már három nappal az előadás előtt a boulevardokon és a szalonokban egyébről sem beszéltek, mint Da­rn­alá­ról az ünnepelt művésznő férjéről. „Vár­jon hogy néz ki? Van-e tehetsége“– hangzott mindenfelől. E kérdésekre következő választ adják a párisi lapok. Jaques Da­rali — tartsuk meg mi is e művészi nevet — szép, magas ter­­metű fiatal ember, rokonszenves külsővel, ko­moly, de kellemes hanggal, elegáns magatar­tással. A színpadon oly ügyesen és biztosan mozog, mintha egész életét ott töltötte volna, pedig mindössze hat hónapja, hogy mint újonc állott be Sarah Bernhardt színész csapa­tába. De könnyen megküzdött a kezdet nehéz­ségeivel, mit kizárólag ritka erélyének, hideg­­vérűségének, bámulatos vasakaratának és min­­­denekfölött a művészet iránt érzett határtalan szeretetének köszönhet. Ez utóbbi tulajdonság jellemzéséül felhoz­zuk a következő érdekes esetet. Az előadást meg A mai szám tartalma: Egyiptom és Európa. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — A harmadik egyetemes tanítógyűlés végre­hajtó bizottságának nagygyűlése. — Egyletek és inté­zetek. — Irodalom. — Pünkösdi mulatságok. — Távira­tok. — Legújabb. — Sport. — Napi hírek. — Színhá­zak. — Közgazdaság. — Tárca : Sarah Bernhardt Paris­ban. — Molnár Aladár emlékezete. — A mellékleten : A „Pesti Hírlap“ tudósítója Tisza-Eszláron. — A Léde­­rer jubileum. — Milyen legyen a nő ? — A nőstény farkas. — Színház, zene, képzőművészet. — Regénycsar­nok . Bűnvirág. (102. folyt. — Vegyes. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA,­­ Sarah Bernhardt Párisban. (A művésznő fellépése a „Kamé­liás hölgybe­n.“) Már hetek óta általános érdeklődéssel zárta a párisi közönség a „Kaméliás hölgynek“ múlt csütörtökre kitűzött előadását, mely alka­lommal az ünnepelt Sarah Bernhardt huzamos idő óta először mutatta be újra mű­vészi játékát a francia főváros közönségének, mióta dicsőséggel és babérokkal elhalmozva visszatért a két világrészben tett nagy diadalút­­járól. Emelte az est ünnepélyességét ama kö­rülmény, hogy az előadás C h­é­r­e­t asszony­ságnak, a párisi nagy színházak érdemdús, de szegénységben elhalt diszlet-festőjének özvegye javára rendeztetett s hogy ennélfogva a mű­vésznő első nyilvános fellépése egyúttal a kö­­nyörületesség művét képezte. Úgy a rendezőség, mint az igazgatóság részéről minden megtörtént a fényes siker biz­tosítására. A nagyobb párisi színházak igazgató­ságai a legnagyobb készséggel engedték át legszebb díszleteiket a „Gallé“ színháznak, mely a várva-várt előadás színhelyét képezte. Hogy az összhatás minél tökéletesebb legyen, nemcsak a fő- hanem a legapróbb mellékszerepek is mindannyi érdemdús, elismert művész kezeibe jutottak. Minden túlzás nélkül mondhatni, hogy soha színházi közönség tisztább és tökéletesebb műélvezetben nem részesült, mint múlt csütörtö­kön este a Gallé színházban. Minden egyes közreműködő egész lelkese­ fiafti Mámiánk 12 oldalt tartalmaz.

Next