Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)

1882-05-10 / 128. szám

1-ső melléklet a .Pesti Mirlat)1­128—1209. számához. A királyi pár Budapesten. Az udvari bál. Holnap, szerdán lesz a budai királyi pa­lota fényes termeiben az udvari bál. Szerte a fővárosban nagy előkészületek folynak e mu­latságra, mely a legragyogóbbak egyike lesz, melyek a várkastélyban valaha tartottak. Ő felségeik udvarát — mint értesülünk — a kö­vetkező főrangnak fogják képezni : Herceg Hohenlohe főudvarmester. Báró N­o­p­e­s­a, a királyné főudvar­mestere. Gróf K­i­n­s­z­k­y Farkas, főkonyhamester. Báró M­e­n­d­e­l főhadsegéd, altábornagy. Fürstenberg őrgrófné, palotahölgy. Gróf S­z­a­p­á­r­y István, pálcanagy. Gróf Festeti­ch György és báró V­a­y Miklós koronaőrök. Pálcások lesznek: gr. A­n­d­rá­s­s­y Sándor gr. Eszterházy Dénes, báró Gerb­czy Ferenc, Justh Zsigmond, gróf Károlyi László, gróf Pálffy Rudolf, gr. Lónyay Já­nos, gróf Széchenyi Géza. A táncokat gróf Andrássy Tivadar fogja rendezni. Az estély már nyolc óra előtt veszi kezdetét és perc­e el lesz egybekötve, melyet ő felségeik fognak tartani. A budapesti térpa­rancsnokság ma a következő napiparancsot adta ki: „A f. hó 10-én, szerdán tartandó udvari táncestre a meghívott tábornok-, törzs- és főtiszt urak 8 óra előtt jelennek meg, és pedig mindannyian díszöltözetben, tábori öv, illetőleg tölténytáska nélkül. A nagykeresztek szalagjai nem viselendők; a huszártisztek kivé­telével, kik ezen alkalommal is csizmához való veres nadrágot viselnek, a tisztek salonnadrág­­ban jelennek meg, sarkantyú nélkül avagy gom­bos sarkantyúval. Az udvari gyász leteendő.“ A meghívókat a bálra a tegnapi nap fo­lyamában jobbadóra szétküldötték. Meghívókat kaptak a miniszterek, a főpapok, a képviselő­ház tagjai, a tábornoki kar, a fővárosi hatóság fejei, az arisztokrácia tagjai, a honvédtiszti kar főrangú tisztei, stb. Az arisztokrácia úgy szólva teljes számmal lesz képviselve a tánc­­vigalmon. Ott lesznek többek között herceg Eszterházy Pál, herceg Eszterházy Lajos, herceg Pálffy Rudolf, herceg Odes­­c­a­l­c­h i Arthur, herceg Odescalchi Viktor, gróf Andrássy Gyula, Aladár és Manó, gróf Károlyi Pista, Gyula, Tibor, herceg Rohan Arthur, gróf Fest­eti­ch Tassziló, gróf Zichy Nándor,gróf Batthyány Elemér, sat. sat. Szó­val ott lesz társadalmi és politikai köreink elitje, oly számmal, minővel semmiféle más ün­nepélyen nem szokott megjelenni. napon történt díszkivonulásban résztvett honvéd­­csapatok jó magatartása és szép kinézése fö­lött legmagasabb megelégedését kifejezni és meghagyni méltóztatott, hogy ezen legfelsőbb elismerés a kivonulva volt csapatoknak tudtul adassék.“ A mai szemle. A Filippovics-féle 70. sz. gyalogezredet s az itt állomásozó 40. vadászzászlóaljat a ki­rály ma reggel a Rákoson megszemlélte. A csapatok 7 órakor vonultak ki a helyőrségi céllövő hely mellett fekvő gyakorlótérre. Ő fel­sége számos kíséretével 7 és fél órakor érke­zett oda. Vele voltak a helyőrség összes tábor­nokai. Megérkezve, az uralkodó azonnal paran­csot adott, hogy a 70. ezred kezdje meg a gya­korlatot. A csapat bevezetésül zárt sorokba, u. m. béke- és hadi századokba, majd zászlóaljakba osztva tett néhány evolúciót. Ennek befejezte után a király egy ütközeti kísérletet rendelt el, melynél ő maga határozta meg a felállítandó ellenség számerejét s a szükséges elhelyezkedé­seket. Ő felsége látható érdekkel szemlélte a kifejlődött gyakorlatot s több ízben jelét adta megelégedésének. A gyakorlat végeztével ma­gához hivatta az ezred egész tisztikarát s el­ismerőleg nyilatkozott a csapatok magatartása, valamint a gyakorlat sikere felől. Ugyanily mó­don folytak le a vadászzászlóalj gyakorlatai is. Ő felsége 10 órakor visszatért a várpalotába. A király és honvédeink. A legutóbbi nagy rákosi szemle alkalmá­val a kivonult honvédcsapatok kitűnő magatar­tása és szabatos mozdulatai általánosan föl­tűntek. Valóságos minta - katonáknak mutat­koztak. A király, úgy látszik, hasonló vélemény­ben volt derék honvédeink felől, a mennyiben mindjárt a szemle napján katonai irodájából a következő sorok küldettek a honvédcsapatok parancsnokságához : „Ő csász. és apostoli kir. felsége a mai A királyné a bölcsőházban. Már említettük, hogy a királyné tegnap megláto­gatta az „első pesti bölcsőház“ intézetét. A mint ő fel­sége kiszállt, Fürstenberg őrgrófné a bejárathoz lépett és csengetett, mire a kapus szolgálatot teljesítő paulai Ferencrendű szerzetesnő ajtót nyitott és beengedte a látogatókat. A kapusnő helyén maradt s kérdőleg te­kintett a hölgyekre, mert nem ismerte fel őket. Für­stenberg őrgrófre jelentette ki a látogatás célját e sza­vakkal : „Az intézetet megnézni jöttünk.“ A kapusnő rögtön a főnöknőért ment, aki el­hagyva házi teendőit, a látogatók fogadására sietett. A nap­ utca felőli oldalon léptek be a látogatók és így előbb az iskolai helyiségeket szemlélték meg, a­hol kevés gyermek volt. A királyné — írja az Egyet,­értés — hallgatagon lépdelt tovább, azonban fi­gyelmesen megszemlélt mindent és néhány kis gyermeknek megsimogatta a fejét. A főnöknő kalauzolása mellett átjutottak a bölcsőhelyiségbe, a­hol a királyné még figyelmesebben megszem­­lélgetett minden szobát apróra s nem állhatta meg, hogy az első szobában meg ne jegyezze: „Milyen szép tiszta és rendes itt minden !“ A szoba közepén a gyermekek részére tojásdad alakban összeállított kis ülések vannak, kartámlákkal, hogy le ne essenek a járni még csak alig tudó apróságok. Az üléseken gyer­mekek voltak, kik a látogatókra nem ügyelve, sikon­gattak, kiabáltak egész tüdőből. A királyné meglepetten állott az ajtónál s jó so­káig szemlélte a kedves látványt, majd lassan a gyer­mekekhez közeledve, megjegyezte, hogy „egy gyermek sim sir.“ A főnöknő rögtön megmagyarázta e körül­mény okát, a­mi abban rejlett, hogy a gyermekek nem régen étkeztek.­­ A királyné lehajtott egyik másik gyermekhez s megsimogatta a fejét. Végül a kertbe mentek, a­hol a gyermekek legnagyobb része volt együtt. Némelyik épen a királyné beléptekor kapta meg ebédjét: a jó tejet szoptató üvegből, vagy a kissé na­gyobbak­ levest. Midőn a vendégek körülnézték a kertet és tá­vozni készültek, a főnöknő ahhoz a vendéghez lépett, a­kiről látta, hogy kísérője nagy tisztelette­l és kü­lönös figyelemmel beszél hozzá és felkérte, irná be ne­vét a vendégkönyvbe. A királyné mosolyogva engedett a kérelemnek s a főnöknő szobájába ment. Fürsten­berg őrgrófnő átvéve a vendégkönyvet, tiszta lapot fordított, a melyre a királyné keztyüs kézzel ezt a szót írta: „Erzsébet.“ A betűk e körülmény da­cára is olyanok, mint a királyné más aláírásainál. A vendégkönyvbe a királyné előző látogatások alkal­mával már kétszer írta be a nevét: „Erzsébet.“ Mind a két aláírás hasonlít a mostanihoz, csakhogy manupropia nincs a végén. A névbejegyzés után a királyné rövid szavakkal kifejezte, hogy az intézetben uralkodó tiszta­ság és verd mintaszerű, azután gyorsan kihaladt a szo­bából s kocsira ülve urhölgyével, elhajtatott. A főnöknő csak akkor tudta meg, hogy ki volt a látogató, mikor a királynő eltávozása után a vendégkönyvbe bepillan­tott. A királyné kocsija azon az útón haladt vissza, a­melyiken jött. Apróságok a Házból. — május 9. Fontosabb előterjesztés még nem került a képvi­selőház elé, mint az, a­melynek tárgyalásába ma fogott. Új vámszerződésről, illetőleg új vámtételek meg­állapításáról van szó. Vámtételekről, melyek iránt a két kormány már megegyezett, de a­melyeket az osztrák képviselők háza el nem fogadott. Különösen az alkot­­mányhű párt matadorjai debadháltak ellene, mint oly megállapodás ellen, mely Ausztria érdekeinek kárával illetéktelen előnyökben részesíti Magyarországot. No, ilyet is most hall először a világ. Egy szer­ződés Ausztria kárával, Magyarország előnyére. Jó volna, ha igy volna, noha isten látja lelkünket, hogy nem kívánjuk kárát az osztrák só­gornak. De nincs igy. Egyátalán nincs­ Az osztrák dok­torok, ritterek és bárónők azonban még ma is a Széche­nyi által oly fényesen megcáfolt álláspontján vannak a nemzetgazdasági tudománynak, hogy minden kétoldalú ügylet mellett, amennyi haszna az egyik félnek van, ugyanannyi kára kell, hogy legyen, a másik félnek- Olyan szerződésről, mely mind a két félnek haszvára volna, ők mit se tudnak, nem akarnak tudni; ők Ma-­­­gyarországot csak úgy szeretik ebédre hívni, hogy­­ Magyarország legyen — az étel. Mihelyt nem lakmá­­­­rozhatnak belőlünk kedvük szerint, — ne van sirás ! és fogak csikorgatása, hogy igy, meg amúgy megvannak­­­s károsítva. * Az új vámtarifa is olyan ebéd, a­melyen a magyar érdek az, a­mi föl van tálalva. Hanem az osztrák centralisták lármája még­is javára fog szolgálni a magyar képviselőház előtti sorsa tekintetében. Mit ? az osztrákok nem fogadtak el ? nekik nem kell ? — Hát hisz akkor lehetetlen, hogy jó ne legyen ! Akkor eo ipso, előnyös mi reánk! Hogy ne fogadnak hát el ?! Persze, hogy elfogadjuk ! Ide vele ! És ez a mameluk-okoskodás el fogja fogadtatni a magyar képviselőház többségével az új egyezményt, mint valami rendkívül előnyöst. Arra a mameluk­ész már nem gondol, hogy hiszen taktika is lehet a dolog­ban. Az osztrák képviselőházban az uj vámtarifa meg­bukott. Jól van. Fölmegy a kormány előterjesztése az urak házába. Az elfogadja. Akkor ismét visszakerül az osztrák képviselőházba s ekkor aztán — mialatt idő­közben a magyarok úgy kaptak rajta, mint valami nagy előnyön, — az osztrák képviselők is elfogadják, s nagyot nevetnek a markukba a magyar turpisságon. * Mert nem kell ám azt hinni, hogy ez az új­ tarifarendezés kárára volna Ausztriának, előnyére Ma­gyarországnak. Megfordítva van. Umgekehrt ist auch gefahren, Herr Vetter. Hogy némi mérsékelt fináncvámokra szükség van, azt a jelen állapot hívei, kik kétségbeesve nézik, hogyan növekedik évről-évre a deficit,­­ mind elismerik. Anglia kincstárának ebből van a legnagyobb jövedelme. Csakhogy azt a csekély hasznot, mely az új vámtarifa tételeiből a magyar kincstárra háramlik, messze fölül­múlja az, mely az osztrák kincstárra háramlik,­­ holott a magyar adózó polgár sokszorta érzékenyebben veszi a teheremelést, mint veszi az osztrák, a­ki vagyonosabb is, nincs is annyira megterhelve. Az agrárvámoknak is aránylag több hasznát veszi Ausztria, mely belterjesebb gazdaságot űzvén, drágább földön, drágább munkával, drágábban termel s nehe­zebben birja a külföldi nyerstermelő államok versenyei, mint a magyar. Hogy pedig a külföldről behozott iparcikkekre vetett vámemelés inkább használ az osztrák iparnak, mint a magyarnak, azt csak nem szükség bizonyítani annak, hogy osztrák ipar, az van, magyar ipar meg nincs. * Magyarországnak semmi oka nincs örülni az új tarifának, akár­mit mond is Baross Gábor és Hegedűs Sándor. Mert, hogy ezentúl még drágábban élünk, azt csak senki se tekintheti előnynek. De hát az agráriumnak van e? Azt mondják van. Kisebb lesz vele a deficit. Ha azt mondhatnék, hogy elenyészteti a defici­tet , az volna valami. De, hogy kisebb lesz! Mennyi­vel ? Tegyük, — a­mi pedig abszurdum, — hogy tíz, millióval. Hiszen még mindig 20—30 millió deficit marad, épen elég, hogy megöljön. De még az se bizonyos, hogy kisebb lesz a deficit. Ott volt a rente-konverzió. Két és fél millió haszonnal dicsekedett belőle a pénzügyminiszter. S mi lett az eredmény ? Az, hogy azon nyom­ban két és fél millióval követelt többet a­­ hadügymi­niszter, úgy lesz ez mindig. A mi kis haszon valahonnan mutatkoznék is : jön a hadügyi moloch és elnyeli. Ez így van elcsinálva odalönn. Avagy hiába fedezték volna föl Boszniát? A német császár dédunokája. (A legifjabb német herceg.) Vasárnap a hajnali órákban százegy ágyúlövés hirdető a berlinieknek, hogy a trónörökösnek fi­uno­­tája született. Alig mutat fel a történelem példát rá, hogy egy dynasztia három trónörököse élt volna egy azon időben. Németországban ez az eset állt be Az agg monarcha nem is gondol rá, hogy az uralkodás gond­jait az érett férfikor teljében álló fiára ruházza át, ki­nek trónralépésekor majdan Vilmos herceg lesz a német birodalom trónörököse, s ime megszületik a legislegif­­jabb herceg, ott nyújtogatja kis kacsáját a bölcsőben, melylyel egykor egy hatalmas nemzet koronája után fog nyúlni. Dédapa, nagyapa, apa és gyermek , egymás után a trónon, együtt az életben. * A potsdamiak már napok óta várták a nagy ese­ményt. A márványpalotához vivő kocsi után nagy volt az élénkség. A kastélyt őrök állották körül, hogy min­den csendháboritásnak elejét vegyék. Orvosok jöttek­­mentek s még az udvari kocsisok is külön utasítás­ szerint hajtottak. Viktória királynő ápolónőt küldött k­i fiatal anya s dajkát a születendő gyermek mellé. Már egy hét óta éjjel-nappal készen állt egy kocsi s egy nyergest paripa, ha netán gyors segélyre volna szük­ség ... . Szombaton este felé észrevették a potsdamiak,­­ hogy a várt pillanat bekövetkezett. Dr. Elemeye­r

Next