Pesti Hírlap, 1882. május (4. évfolyam, 119-148. szám)
1882-05-10 / 128. szám
1-ső melléklet a .Pesti Mirlat)1128—1209. számához. A királyi pár Budapesten. Az udvari bál. Holnap, szerdán lesz a budai királyi palota fényes termeiben az udvari bál. Szerte a fővárosban nagy előkészületek folynak e mulatságra, mely a legragyogóbbak egyike lesz, melyek a várkastélyban valaha tartottak. Ő felségeik udvarát — mint értesülünk — a következő főrangnak fogják képezni : Herceg Hohenlohe főudvarmester. Báró Nopesa, a királyné főudvarmestere. Gróf Kinszky Farkas, főkonyhamester. Báró Mendel főhadsegéd, altábornagy. Fürstenberg őrgrófné, palotahölgy. Gróf Szapáry István, pálcanagy. Gróf Festetich György és báró Vay Miklós koronaőrök. Pálcások lesznek: gr. Andrássy Sándor gr. Eszterházy Dénes, báró Gerbczy Ferenc, Justh Zsigmond, gróf Károlyi László, gróf Pálffy Rudolf, gr. Lónyay János, gróf Széchenyi Géza. A táncokat gróf Andrássy Tivadar fogja rendezni. Az estély már nyolc óra előtt veszi kezdetét és perce el lesz egybekötve, melyet ő felségeik fognak tartani. A budapesti térparancsnokság ma a következő napiparancsot adta ki: „A f. hó 10-én, szerdán tartandó udvari táncestre a meghívott tábornok-, törzs- és főtiszt urak 8 óra előtt jelennek meg, és pedig mindannyian díszöltözetben, tábori öv, illetőleg tölténytáska nélkül. A nagykeresztek szalagjai nem viselendők; a huszártisztek kivételével, kik ezen alkalommal is csizmához való veres nadrágot viselnek, a tisztek salonnadrágban jelennek meg, sarkantyú nélkül avagy gombos sarkantyúval. Az udvari gyász leteendő.“ A meghívókat a bálra a tegnapi nap folyamában jobbadóra szétküldötték. Meghívókat kaptak a miniszterek, a főpapok, a képviselőház tagjai, a tábornoki kar, a fővárosi hatóság fejei, az arisztokrácia tagjai, a honvédtiszti kar főrangú tisztei, stb. Az arisztokrácia úgy szólva teljes számmal lesz képviselve a táncvigalmon. Ott lesznek többek között herceg Eszterházy Pál, herceg Eszterházy Lajos, herceg Pálffy Rudolf, herceg Odescalch i Arthur, herceg Odescalchi Viktor, gróf Andrássy Gyula, Aladár és Manó, gróf Károlyi Pista, Gyula, Tibor, herceg Rohan Arthur, gróf Festetich Tassziló, gróf Zichy Nándor,gróf Batthyány Elemér, sat. sat. Szóval ott lesz társadalmi és politikai köreink elitje, oly számmal, minővel semmiféle más ünnepélyen nem szokott megjelenni. napon történt díszkivonulásban résztvett honvédcsapatok jó magatartása és szép kinézése fölött legmagasabb megelégedését kifejezni és meghagyni méltóztatott, hogy ezen legfelsőbb elismerés a kivonulva volt csapatoknak tudtul adassék.“ A mai szemle. A Filippovics-féle 70. sz. gyalogezredet s az itt állomásozó 40. vadászzászlóaljat a király ma reggel a Rákoson megszemlélte. A csapatok 7 órakor vonultak ki a helyőrségi céllövő hely mellett fekvő gyakorlótérre. Ő felsége számos kíséretével 7 és fél órakor érkezett oda. Vele voltak a helyőrség összes tábornokai. Megérkezve, az uralkodó azonnal parancsot adott, hogy a 70. ezred kezdje meg a gyakorlatot. A csapat bevezetésül zárt sorokba, u. m. béke- és hadi századokba, majd zászlóaljakba osztva tett néhány evolúciót. Ennek befejezte után a király egy ütközeti kísérletet rendelt el, melynél ő maga határozta meg a felállítandó ellenség számerejét s a szükséges elhelyezkedéseket. Ő felsége látható érdekkel szemlélte a kifejlődött gyakorlatot s több ízben jelét adta megelégedésének. A gyakorlat végeztével magához hivatta az ezred egész tisztikarát s elismerőleg nyilatkozott a csapatok magatartása, valamint a gyakorlat sikere felől. Ugyanily módon folytak le a vadászzászlóalj gyakorlatai is. Ő felsége 10 órakor visszatért a várpalotába. A király és honvédeink. A legutóbbi nagy rákosi szemle alkalmával a kivonult honvédcsapatok kitűnő magatartása és szabatos mozdulatai általánosan föltűntek. Valóságos minta - katonáknak mutatkoztak. A király, úgy látszik, hasonló véleményben volt derék honvédeink felől, a mennyiben mindjárt a szemle napján katonai irodájából a következő sorok küldettek a honvédcsapatok parancsnokságához : „Ő csász. és apostoli kir. felsége a mai A királyné a bölcsőházban. Már említettük, hogy a királyné tegnap meglátogatta az „első pesti bölcsőház“ intézetét. A mint ő felsége kiszállt, Fürstenberg őrgrófné a bejárathoz lépett és csengetett, mire a kapus szolgálatot teljesítő paulai Ferencrendű szerzetesnő ajtót nyitott és beengedte a látogatókat. A kapusnő helyén maradt s kérdőleg tekintett a hölgyekre, mert nem ismerte fel őket. Fürstenberg őrgrófre jelentette ki a látogatás célját e szavakkal : „Az intézetet megnézni jöttünk.“ A kapusnő rögtön a főnöknőért ment, aki elhagyva házi teendőit, a látogatók fogadására sietett. A nap utca felőli oldalon léptek be a látogatók és így előbb az iskolai helyiségeket szemlélték meg, ahol kevés gyermek volt. A királyné — írja az Egyet,értés — hallgatagon lépdelt tovább, azonban figyelmesen megszemlélt mindent és néhány kis gyermeknek megsimogatta a fejét. A főnöknő kalauzolása mellett átjutottak a bölcsőhelyiségbe, ahol a királyné még figyelmesebben megszemlélgetett minden szobát apróra s nem állhatta meg, hogy az első szobában meg ne jegyezze: „Milyen szép tiszta és rendes itt minden !“ A szoba közepén a gyermekek részére tojásdad alakban összeállított kis ülések vannak, kartámlákkal, hogy le ne essenek a járni még csak alig tudó apróságok. Az üléseken gyermekek voltak, kik a látogatókra nem ügyelve, sikongattak, kiabáltak egész tüdőből. A királyné meglepetten állott az ajtónál s jó sokáig szemlélte a kedves látványt, majd lassan a gyermekekhez közeledve, megjegyezte, hogy „egy gyermek sim sir.“ A főnöknő rögtön megmagyarázta e körülmény okát, ami abban rejlett, hogy a gyermekek nem régen étkeztek. A királyné lehajtott egyik másik gyermekhez s megsimogatta a fejét. Végül a kertbe mentek, ahol a gyermekek legnagyobb része volt együtt. Némelyik épen a királyné beléptekor kapta meg ebédjét: a jó tejet szoptató üvegből, vagy a kissé nagyobbak levest. Midőn a vendégek körülnézték a kertet és távozni készültek, a főnöknő ahhoz a vendéghez lépett, akiről látta, hogy kísérője nagy tisztelettel és különös figyelemmel beszél hozzá és felkérte, irná be nevét a vendégkönyvbe. A királyné mosolyogva engedett a kérelemnek s a főnöknő szobájába ment. Fürstenberg őrgrófnő átvéve a vendégkönyvet, tiszta lapot fordított, a melyre a királyné keztyüs kézzel ezt a szót írta: „Erzsébet.“ A betűk e körülmény dacára is olyanok, mint a királyné más aláírásainál. A vendégkönyvbe a királyné előző látogatások alkalmával már kétszer írta be a nevét: „Erzsébet.“ Mind a két aláírás hasonlít a mostanihoz, csakhogy manupropia nincs a végén. A névbejegyzés után a királyné rövid szavakkal kifejezte, hogy az intézetben uralkodó tisztaság és verd mintaszerű, azután gyorsan kihaladt a szobából s kocsira ülve urhölgyével, elhajtatott. A főnöknő csak akkor tudta meg, hogy ki volt a látogató, mikor a királynő eltávozása után a vendégkönyvbe bepillantott. A királyné kocsija azon az útón haladt vissza, amelyiken jött. Apróságok a Házból. — május 9. Fontosabb előterjesztés még nem került a képviselőház elé, mint az, amelynek tárgyalásába ma fogott. Új vámszerződésről, illetőleg új vámtételek megállapításáról van szó. Vámtételekről, melyek iránt a két kormány már megegyezett, de amelyeket az osztrák képviselők háza el nem fogadott. Különösen az alkotmányhű párt matadorjai debadháltak ellene, mint oly megállapodás ellen, mely Ausztria érdekeinek kárával illetéktelen előnyökben részesíti Magyarországot. No, ilyet is most hall először a világ. Egy szerződés Ausztria kárával, Magyarország előnyére. Jó volna, ha igy volna, noha isten látja lelkünket, hogy nem kívánjuk kárát az osztrák sógornak. De nincs igy. Egyátalán nincs Az osztrák doktorok, ritterek és bárónők azonban még ma is a Széchenyi által oly fényesen megcáfolt álláspontján vannak a nemzetgazdasági tudománynak, hogy minden kétoldalú ügylet mellett, amennyi haszna az egyik félnek van, ugyanannyi kára kell, hogy legyen, a másik félnek- Olyan szerződésről, mely mind a két félnek haszvára volna, ők mit se tudnak, nem akarnak tudni; ők Ma-gyarországot csak úgy szeretik ebédre hívni, hogy Magyarország legyen — az étel. Mihelyt nem lakmározhatnak belőlünk kedvük szerint, — ne van sirás ! és fogak csikorgatása, hogy igy, meg amúgy megvannaks károsítva. * Az új vámtarifa is olyan ebéd, amelyen a magyar érdek az, ami föl van tálalva. Hanem az osztrák centralisták lármája mégis javára fog szolgálni a magyar képviselőház előtti sorsa tekintetében. Mit ? az osztrákok nem fogadtak el ? nekik nem kell ? — Hát hisz akkor lehetetlen, hogy jó ne legyen ! Akkor eo ipso, előnyös mi reánk! Hogy ne fogadnak hát el ?! Persze, hogy elfogadjuk ! Ide vele ! És ez a mameluk-okoskodás el fogja fogadtatni a magyar képviselőház többségével az új egyezményt, mint valami rendkívül előnyöst. Arra a mamelukész már nem gondol, hogy hiszen taktika is lehet a dologban. Az osztrák képviselőházban az uj vámtarifa megbukott. Jól van. Fölmegy a kormány előterjesztése az urak házába. Az elfogadja. Akkor ismét visszakerül az osztrák képviselőházba s ekkor aztán — mialatt időközben a magyarok úgy kaptak rajta, mint valami nagy előnyön, — az osztrák képviselők is elfogadják, s nagyot nevetnek a markukba a magyar turpisságon. * Mert nem kell ám azt hinni, hogy ez az új tarifarendezés kárára volna Ausztriának, előnyére Magyarországnak. Megfordítva van. Umgekehrt ist auch gefahren, Herr Vetter. Hogy némi mérsékelt fináncvámokra szükség van, azt a jelen állapot hívei, kik kétségbeesve nézik, hogyan növekedik évről-évre a deficit, mind elismerik. Anglia kincstárának ebből van a legnagyobb jövedelme. Csakhogy azt a csekély hasznot, mely az új vámtarifa tételeiből a magyar kincstárra háramlik, messze fölülmúlja az, mely az osztrák kincstárra háramlik, holott a magyar adózó polgár sokszorta érzékenyebben veszi a teheremelést, mint veszi az osztrák, aki vagyonosabb is, nincs is annyira megterhelve. Az agrárvámoknak is aránylag több hasznát veszi Ausztria, mely belterjesebb gazdaságot űzvén, drágább földön, drágább munkával, drágábban termel s nehezebben birja a külföldi nyerstermelő államok versenyei, mint a magyar. Hogy pedig a külföldről behozott iparcikkekre vetett vámemelés inkább használ az osztrák iparnak, mint a magyarnak, azt csak nem szükség bizonyítani annak, hogy osztrák ipar, az van, magyar ipar meg nincs. * Magyarországnak semmi oka nincs örülni az új tarifának, akármit mond is Baross Gábor és Hegedűs Sándor. Mert, hogy ezentúl még drágábban élünk, azt csak senki se tekintheti előnynek. De hát az agráriumnak van e? Azt mondják van. Kisebb lesz vele a deficit. Ha azt mondhatnék, hogy elenyészteti a deficitet , az volna valami. De, hogy kisebb lesz! Mennyivel ? Tegyük, — ami pedig abszurdum, — hogy tíz, millióval. Hiszen még mindig 20—30 millió deficit marad, épen elég, hogy megöljön. De még az se bizonyos, hogy kisebb lesz a deficit. Ott volt a rente-konverzió. Két és fél millió haszonnal dicsekedett belőle a pénzügyminiszter. S mi lett az eredmény ? Az, hogy azon nyomban két és fél millióval követelt többet a hadügyminiszter, úgy lesz ez mindig. A mi kis haszon valahonnan mutatkoznék is : jön a hadügyi moloch és elnyeli. Ez így van elcsinálva odalönn. Avagy hiába fedezték volna föl Boszniát? A német császár dédunokája. (A legifjabb német herceg.) Vasárnap a hajnali órákban százegy ágyúlövés hirdető a berlinieknek, hogy a trónörökösnek fiunotája született. Alig mutat fel a történelem példát rá, hogy egy dynasztia három trónörököse élt volna egy azon időben. Németországban ez az eset állt be Az agg monarcha nem is gondol rá, hogy az uralkodás gondjait az érett férfikor teljében álló fiára ruházza át, kinek trónralépésekor majdan Vilmos herceg lesz a német birodalom trónörököse, s ime megszületik a legislegifjabb herceg, ott nyújtogatja kis kacsáját a bölcsőben, melylyel egykor egy hatalmas nemzet koronája után fog nyúlni. Dédapa, nagyapa, apa és gyermek , egymás után a trónon, együtt az életben. * A potsdamiak már napok óta várták a nagy eseményt. A márványpalotához vivő kocsi után nagy volt az élénkség. A kastélyt őrök állották körül, hogy minden csendháboritásnak elejét vegyék. Orvosok jöttekmentek s még az udvari kocsisok is külön utasítás szerint hajtottak. Viktória királynő ápolónőt küldött ki fiatal anya s dajkát a születendő gyermek mellé. Már egy hét óta éjjel-nappal készen állt egy kocsi s egy nyergest paripa, ha netán gyors segélyre volna szükség ... . Szombaton este felé észrevették a potsdamiak, hogy a várt pillanat bekövetkezett. Dr. Elemeyer