Pesti Hírlap, 1882. július (4. évfolyam, 179-209. szám)

1882-07-01 / 179. szám

aionz ^u ar»_i­­IHTHfd­ ~ Szerkentoal Iro**.: ***»■ ................U w -■ MpgHA n M Bmdapsilen, naior­.tc 7. •«.. I. *­*■»».....................7 . J~ • EMTOS ______________M K­| •ovum............­ . »* • BH EJ ISSa?} BMiWi ■ H n ■ ■BA H m nnk tourtmd*. sr sor.......................i . >*• • BS| {gj El BEPJsa ra jra EíPIs» . I!úrme«*eue« :.<m —t m ------ f pf i| Mvk 11 ü m, Ü fi Syva A pH Kiadóhivatal: JUCT»retí> g él » liierrlUí* 'M VSk&Zt Ü §§ !1 Ed íM M ü iMl Ü Bodijíit, aáin-ttM 7. ni*. Ug? lepi! latul írrttf ** B H B H B Üfl am BHB B h.TÍ M el0ft.etúa«k <■ . Up Imtrnrna •7 “PP3 »ey»»- « iériia nuUoit — tat­<rr» ..................1» FT- ___ __tÓMidSk. : POLITIK AI NA PIT A P * **££££**«. Qaaxalik­ata adatik. ^A J.1VTU. I 1 rll IJUilI l­­ay­// Fr»neiaor».ag­rasiura pedig »«jiiltt) — ^__________________________________________*•. Kue Notreda»» de« TieMn*. icon röm. kürt. The.‚V^k -¡ , HeateU an« :: Sí'íSS »SEaiSrSr -äzxz." IFiaCT| MIDI AD EDDOLI MOSSB-nól PIOUS-ltat. A mi­azám tartalma: hm A mai &*ám tartalma: Bölcs kezdemény. — Politikai hírek. — Politikai sz emle. — Londoni levél. — Fővárosi ügyek. _ ügyletek és i­­tézetek. - Színház, zene, képzőművészet. — Az osztrák magyar északsarki expedíció. — Távira­ok. — Napi hírek. — 1­örvényszéki csarnok. — Nyílt­­tér. — Színházak.­­ K­özgazdaság. — Tárca : Bécsi nttermekben. — A m. kleten : Hercegprímás és pénz­­.igyminiszter. — A Kur ítélete Hoszter bűnügyében. — Séta a kulisszák tűzött. — Egy nő naplójából. — Előkelő­­templom- és hitszónokok New-Yorkban. — Regénycsarnok . Bűn virág. (134. folyt.) — Vész János Ármin. Fogadás az egyiptomi alkirálynál. — Tolstoj gróf rendelete.­­ Szinház, zene, képzőművészet. — A legújabb bécsi szerencsétlenje — Egy párisi botrány­­pör. — Vegyi­. Budapesti értéktőzsde. — Hirdetés. _______Tárca Egy király a száműzetésben. Doics Kezlemeny. (Eö) E sorok írója egykor az ország azon északkeleti felvidéki részén utazgatott, melyen a görög szertartású római katholikus hívők a legnagyobb t­ömegben laknak együtt. S utazga­tott oly vi­nen, melyen a köznép nem igen beszélt, ak legalább , ezelőtt több mint húsz évvel, nem­­ beszélte a magyar nyelvet, a mi az ta­nk nem okozott nagy lelki gyönyö­rűséget. E­z­zel a mezőn találkozott egy töké­letes magyar" arcú " jellegű közönséges mezei munkássá , úgynevezett paraszttal s kérdezé tőle, mgy a Latoriceán hol és merre lehet átmenni locsival. paraszt tökéletes magyarsággal felelt. Az utazó örvendezve szólt hozzá: „Nini, kend jár csal igaz, magyar ember.“ „Nem uram, — felelt.­e ' '»■vök magyar ember.“ „Hát m, az ördör ,szen magyarul be­szél.“ „Az igaz nyelven nem is tudok beszélni, magyar va­gyok, hanem ' Ez azt -4^, római kath' 1 vidéken AJ -­A „P .cL világ mi J a hires anCS’ „Sappho“ cíe Tudvali sem mindig 3yron lordn­ ii. (A nagy ni azonban t­el arra, hol ne azért, mi szer álltam egy kép­et. ___• V.l.„ gyárnak, azt pedig, a ki görög szertartási­, akármilyen magyar ember, ha Árpáddal jött is be, nevezi orosznak. S különösen jelenté azt, hogy a mit a nép egykor századok előtt, a vallásos villongások korában egymás ellen dé­­ajságból vétkezett, elcsúfolván egymást vallása után magyarnak, orosznak, tótnak, azt e szá­zadban a nemzetiségi izgalmak korában papok, tanítók, ügynökök komolyan vették, s a görög hitü magyarnak csakugyan fejébe verték, hogy ő orosz s az ágostai hitűnek, hogy ő tót. A Tisza partjain, még Szentesen is és még ma is tótnak nevezik a lutheránust, akár­milyen tős­gyökeres magyar ember legyen is bár. A görög szertartás a katholikus hívek kö­zött csakugyan együtt, nagy tömegben lakik együtt a magyarság. Hajdú Dorog és messze vidéke tiszta magyar. Tiszta magyarsága dacára isteni tisztelete, liturgiája, minden vallási szer­tartása mind ez ideig görög, latin és orosz nyelven tartatott. Egy szót sem tud e nyelve­ken, de azért istenével saját nyelvén nem be­szélhetett. S nemcsak isteni tisztelete, de egész egyházi kormányzata s közigazgatása is többé­­kevésbbé faj- és nemzetellenes volt s olyan még mostan is. Régóta és sok panasza volt ezért a jó magyar népnek, de panaszát meg nem hall­gatta soha senki. Az osztrák kormány nem is segített volna, a magyar kormány pedig ki­­csinylette az egész dolgot. Vagy tiz éve töre­­kesznek már külön magyar püspökséget is föl­állítani, eddigelé ezt is eredménytelenül. Tre­­fort örökké építkezésen s újabb egyetemeken ’* fejét,__ígérgeti az egyetemet Szegednek, P­ozsonynak, Kassának, a helyett, hogy a püs­pökséget felállítaná Hajdu-Dorognak s annak a jó magyarságnak, mely ezt várja, sürgeti. Végre is néhány lelkes, kitűnő és tudós férfiú megunva a hiábavaló várakozást, kezébe vette az ügy kezdeményezését s a görög katho­likus egyház hívei számára az eredeti hiteles könyvekből megkészité, leforditá a magyar nyelvű liturgikont. Danilovics Jánosé a főérdem, de mellette érdemeket szereztek még Kotrádó Mihály, Roskovits Ignác, Jámbor Pál, Hrabár János, Turjay János, Fejér Emánuel, Sass Ber­talan, Fenczik Ödön, Orosz Gyula és Görög Pál, a görög-katholikus egyház kiváló férfiai. Megérdemlik, hogy nevük a nemzetnek elismerő tudomására hozassák. Ezt nevezzük mi bölcs kezdeménynek. Ezzel hatalmas lépés van megtéve arra, hogy ezen egyház kebelében is a magyarság adassák vissza a magyarságnak s hogy elvégre-valahára a magyar püspökség is felállittassék. Most már a kormányon van a sor, hogy ennek a munkácsi és eperjesi püspökséget s a római szentszéket is megnyerje, a­mit egyébiránt bi­zony megtehetett volna eddig is. Általában sok bűnt követtek el a magyar­ság ellen az egyházak kormányai az utolsó kétszáz év alatt. Isten csodája, hogy fajunk, nemzetünk, csak igy is megmaradhatott, a mint megmaradt. Bukovinában, Moldvában, Oláhországban a római szentszék elrománositotta s most is ro­­mánositja a magyarságot. Magyarországon, a déli részeken, túl a Dunán s a Duna partjain III. Károly és Mária Terézia alatt, de már erősen megkönnyíti a Grószn­év megtanu­l festészet hosszú ideig a bécsi müvé­­°­yermeke volt. Bármennyire bo­­n a természet szépségeinek, nem ura vetett „anyatermészetért.“ oly embert jelent alsó-ausz­­ki a regényesség iránti növényzet megkóstoló­­legrégibb „Alpenklub“­­ oly ember­­nyomára, tölgyes jelenetekkel volna lakomát,­ogatója akadt a 'den tökéletes ’ványa, hogy által élén­­át repkedő perze a tenger, üde élettel telve azon nehány bokor is mely a parti sziklák sovány földjén kúszó moz­gással terjeszkedik. Mi által éri el ezen hatást, az művésze­tének titka; m oly titok, mely sem boncolgatás, sem részletezés által nem deríttetik fel. Nem vezeti könnyű kézzel ecsetjét, rajta sem valami finom, nincs benne semmi a régibb osz­trák táj­festők sima modorából, mely még­­a kitörésre készülő vulkántól is meris.­ Várta, hogy „chie“-kel végezze ezen műté­tét, de van benne igazság. Realisztikus minden ízében ; őssziklája valódi titánharc terméke, nem pedig téli kert vagy aquariumba való csecse­becse díszítmény. Ecsetje erősen jellemez, néha túl erősen is , de a­mi ezen hiányokért kárpótol az az élethűség. Mondhatom, hogy Grósz Ágostban sehol sem tagadja meg magát a magyar eredet.

Next