Pesti Hírlap, 1882. július (4. évfolyam, 179-209. szám)
1882-07-01 / 179. szám
aionz ^u ar»_iIHTHfd ~ Szerkentoal Iro**.: ***»■ ................U w -■ MpgHA n M Bmdapsilen, naior.tc 7. •«.. I. **■»».....................7 . J~ • EMTOS ______________M K| •ovum............ . »* • BH EJ ISSa?} BMiWi ■ H n ■ ■BA H m nnk tourtmd*. sr sor.......................i . >*• • BS| {gj El BEPJsa ra jra EíPIs» . I!úrme«*eue« :.<m —t m ------ f pf i| Mvk 11 ü m, Ü fi Syva A pH Kiadóhivatal: JUCT»retí> g él » liierrlUí* 'M VSk&Zt Ü §§ !1 Ed íM M ü iMl Ü Bodijíit, aáin-ttM 7. ni*. Ug? lepi! latul írrttf ** B H B H B Üfl am BHB B h.TÍ M el0ft.etúa«k <■ . Up Imtrnrna •7 “PP3 »ey»»- « iériia nuUoit — tat<rr» ..................1» FT- ___ __tÓMidSk. : POLITIK AI NA PIT A P * **££££**«. Qaaxalikata adatik. ^A J.1VTU. I 1 rll IJUilI lay// Fr»neiaor».agrasiura pedig »«jiiltt) — ^__________________________________________*•. Kue Notreda»» de« TieMn*. icon röm. kürt. The.‚V^k -¡ , HeateU an« :: Sí'íSS »SEaiSrSr -äzxz." IFiaCT| MIDI AD EDDOLI MOSSB-nól PIOUS-ltat. A miazám tartalma: hm A mai &*ám tartalma: Bölcs kezdemény. — Politikai hírek. — Politikai sz emle. — Londoni levél. — Fővárosi ügyek. _ ügyletek és itézetek. - Színház, zene, képzőművészet. — Az osztrák magyar északsarki expedíció. — Táviraok. — Napi hírek. — 1örvényszéki csarnok. — Nyílttér. — Színházak. Közgazdaság. — Tárca : Bécsi nttermekben. — A m. kleten : Hercegprímás és pénz.igyminiszter. — A Kur ítélete Hoszter bűnügyében. — Séta a kulisszák tűzött. — Egy nő naplójából. — Előkelőtemplom- és hitszónokok New-Yorkban. — Regénycsarnok . Bűn virág. (134. folyt.) — Vész János Ármin. Fogadás az egyiptomi alkirálynál. — Tolstoj gróf rendelete. Szinház, zene, képzőművészet. — A legújabb bécsi szerencsétlenje — Egy párisi botránypör. — Vegyi. Budapesti értéktőzsde. — Hirdetés. _______Tárca Egy király a száműzetésben. Doics Kezlemeny. (Eö) E sorok írója egykor az ország azon északkeleti felvidéki részén utazgatott, melyen a görög szertartású római katholikus hívők a legnagyobb tömegben laknak együtt. S utazgatott oly vinen, melyen a köznép nem igen beszélt, ak legalább , ezelőtt több mint húsz évvel, nem beszélte a magyar nyelvet, a mi az tank nem okozott nagy lelki gyönyörűséget. Ezzel a mezőn találkozott egy tökéletes magyar" arcú " jellegű közönséges mezei munkássá , úgynevezett paraszttal s kérdezé tőle, mgy a Latoriceán hol és merre lehet átmenni locsival. paraszt tökéletes magyarsággal felelt. Az utazó örvendezve szólt hozzá: „Nini, kend jár csal igaz, magyar ember.“ „Nem uram, — felelt.e ' '»■vök magyar ember.“ „Hát m, az ördör ,szen magyarul beszél.“ „Az igaz nyelven nem is tudok beszélni, magyar vagyok, hanem ' Ez azt -4^, római kath' 1 vidéken AJ -A „P .cL világ mi J a hires anCS’ „Sappho“ cíe Tudvali sem mindig 3yron lordn ii. (A nagy ni azonban tel arra, hol ne azért, mi szer álltam egy képet. ___• V.l.„ gyárnak, azt pedig, a ki görög szertartási, akármilyen magyar ember, ha Árpáddal jött is be, nevezi orosznak. S különösen jelenté azt, hogy a mit a nép egykor századok előtt, a vallásos villongások korában egymás ellen déajságból vétkezett, elcsúfolván egymást vallása után magyarnak, orosznak, tótnak, azt e században a nemzetiségi izgalmak korában papok, tanítók, ügynökök komolyan vették, s a görög hitü magyarnak csakugyan fejébe verték, hogy ő orosz s az ágostai hitűnek, hogy ő tót. A Tisza partjain, még Szentesen is és még ma is tótnak nevezik a lutheránust, akármilyen tősgyökeres magyar ember legyen is bár. A görög szertartás a katholikus hívek között csakugyan együtt, nagy tömegben lakik együtt a magyarság. Hajdú Dorog és messze vidéke tiszta magyar. Tiszta magyarsága dacára isteni tisztelete, liturgiája, minden vallási szertartása mind ez ideig görög, latin és orosz nyelven tartatott. Egy szót sem tud e nyelveken, de azért istenével saját nyelvén nem beszélhetett. S nemcsak isteni tisztelete, de egész egyházi kormányzata s közigazgatása is többékevésbbé faj- és nemzetellenes volt s olyan még mostan is. Régóta és sok panasza volt ezért a jó magyar népnek, de panaszát meg nem hallgatta soha senki. Az osztrák kormány nem is segített volna, a magyar kormány pedig kicsinylette az egész dolgot. Vagy tiz éve törekesznek már külön magyar püspökséget is fölállítani, eddigelé ezt is eredménytelenül. Trefort örökké építkezésen s újabb egyetemeken ’* fejét,__ígérgeti az egyetemet Szegednek, Pozsonynak, Kassának, a helyett, hogy a püspökséget felállítaná Hajdu-Dorognak s annak a jó magyarságnak, mely ezt várja, sürgeti. Végre is néhány lelkes, kitűnő és tudós férfiú megunva a hiábavaló várakozást, kezébe vette az ügy kezdeményezését s a görög katholikus egyház hívei számára az eredeti hiteles könyvekből megkészité, leforditá a magyar nyelvű liturgikont. Danilovics Jánosé a főérdem, de mellette érdemeket szereztek még Kotrádó Mihály, Roskovits Ignác, Jámbor Pál, Hrabár János, Turjay János, Fejér Emánuel, Sass Bertalan, Fenczik Ödön, Orosz Gyula és Görög Pál, a görög-katholikus egyház kiváló férfiai. Megérdemlik, hogy nevük a nemzetnek elismerő tudomására hozassák. Ezt nevezzük mi bölcs kezdeménynek. Ezzel hatalmas lépés van megtéve arra, hogy ezen egyház kebelében is a magyarság adassák vissza a magyarságnak s hogy elvégre-valahára a magyar püspökség is felállittassék. Most már a kormányon van a sor, hogy ennek a munkácsi és eperjesi püspökséget s a római szentszéket is megnyerje, amit egyébiránt bizony megtehetett volna eddig is. Általában sok bűnt követtek el a magyarság ellen az egyházak kormányai az utolsó kétszáz év alatt. Isten csodája, hogy fajunk, nemzetünk, csak igy is megmaradhatott, a mint megmaradt. Bukovinában, Moldvában, Oláhországban a római szentszék elrománositotta s most is románositja a magyarságot. Magyarországon, a déli részeken, túl a Dunán s a Duna partjain III. Károly és Mária Terézia alatt, de már erősen megkönnyíti a Grósznév megtanul festészet hosszú ideig a bécsi müvé°yermeke volt. Bármennyire bon a természet szépségeinek, nem ura vetett „anyatermészetért.“ oly embert jelent alsó-auszki a regényesség iránti növényzet megkóstolólegrégibb „Alpenklub“ oly embernyomára, tölgyes jelenetekkel volna lakomát,ogatója akadt a 'den tökéletes ’ványa, hogy által élénát repkedő perze a tenger, üde élettel telve azon nehány bokor is mely a parti sziklák sovány földjén kúszó mozgással terjeszkedik. Mi által éri el ezen hatást, az művészetének titka; m oly titok, mely sem boncolgatás, sem részletezés által nem deríttetik fel. Nem vezeti könnyű kézzel ecsetjét, rajta sem valami finom, nincs benne semmi a régibb osztrák tájfestők sima modorából, mely méga kitörésre készülő vulkántól is meris. Várta, hogy „chie“-kel végezze ezen műtétét, de van benne igazság. Realisztikus minden ízében ; őssziklája valódi titánharc terméke, nem pedig téli kert vagy aquariumba való csecsebecse díszítmény. Ecsetje erősen jellemez, néha túl erősen is , de ami ezen hiányokért kárpótol az az élethűség. Mondhatom, hogy Grósz Ágostban sehol sem tagadja meg magát a magyar eredet.