Pesti Hírlap, 1882. augusztus (4. évfolyam, 210-239. szám)

1882-08-01 / 210. szám

1882. augusztus 1. nöke szerepeljen. Itteni szereplésével érdemelte ki de­­koráltatását s lovagi méltóságra emelését. 1873. ang. havában az ashantik ellen küldött angol hadtest parancs­nokává neveztetett ki. Szept. 12-án hajóra szállt, de­cemberben megkezdte az előnyomulást az aranypartról a február 5-én tartotta bevonulását Kumassiba, az Ashanti-ország fővárosába, miután előzőleg az ashan­­tiakat Ampasulnál megverte. A parlament „vitézsége, erélye és kitartása elismeréséül“ 25 ezer font jutalmat szavazott meg számára a a City díszpolgárrá választotta. Egy ideig a milicek és önkénytesek pap­parancsnoka volt, majd rövid ideig ideiglenes kormányzó Natalban s utóbb cyprusi főbiztos. A zuluháború alatt főparancsnokká neveztetett ki, de mikor Délafrikába érkezett, Chelmsford lord Cetewayo király legyőzése és elfogatása által már véget vetett a háborúnak. Sir Garnet W­olseley tehát harcolt már négy világrészben. Indiában elvesztette egyik szemét. Sok hadtudományi művet irt, valamint egy novellát is „Marley Castle“ cím alatt. Dervis pasa és az alkirály. A Béri­ Tageblattnak ezeket írják Konstantiná­polyból: Okmányokkal van immár bebizonyítva, hogy Dervis pasa egész missziójának egyedüli célja volt, a khedivet terrorizálni s Arabit Anglia és az alkirály elleni állásában megszilárditni. Az angol kormány ok­mányok birtokában van, melyekből kitűnik, hogy az erődök Dervis pasa tanácsára szereltettek fel. Dervis június 30-án e sorokat küldte Arabinak: „Kezdje el az erődök felszerelését, hogy legalább viszonozni lehessen az angolok tüzelésé­t.“ A bombázás megkezdésekor Dervis jelen volt az alkirálynál tartott miniszter­­tanácson. Tevfik pasa azt javasolta, hogy mindaddig ellen kell szegülni az angoloknak, míg becsülettel alku­dozást lehet kezdeni. Ekkor fölkelt Dervis pasa s dühösen az asztalra csapva öklével, így szólt: „Ne feledjék el önök, hogy mindannyian a Stambulban szé­kelő nagyúrnak a szolgái. Szó se legyen itt többé alkudozásról! Szégyenfolt volna az izlámra, ha a­z e­g­y­i­p­t­omi c­s­a­p­a­to­k ki l­en­n­é­n­e­k szolgáltatva Angliának!“ Tevfik valósággal foglya volt Dervis pasának, a­ki nyomban ott hagyta Egyiptomot, mihelyt az angolok partra szálltak. Ha a Seymour által utána küldött yacht még utólérte volna, az angolok a porta biztosát okvetlen haditör­vényszék elé állítják vala. — A berlini lap ez utolsó állítása kevés hitelt érdemel. Arabi pasa levele a szultánhoz. Arabi pasa legutóbb következő lakonikus rövid­­ségű levelét intézte a szultánhoz : „Hála legyen Alláhnak, megérkeztem Kafr-el-De­­warba. Jól érzem magamat s remélem, valótlan az a hir, melyet az iz­am ellenei terjesztenek, hogy török csapatok jönnek Egyiptomba, mert úgy kénytelen volnék nekik is ellenszegülni.“ Arabi pasa, mint Konstantinápolyból írják, igen népszerű a török ulemák közt, kik benne az izlám megváltóját látják. De bálványozza őt a törökországi alsóbb néposztály is. Törökországban azt hiszik, hogy Arabi, ha megtámadják, visszavonultában elpusztítja Kairót s a Sudani fölkelőkhöz csatlakozik, azok élén kikiáltja Felső-Egyiptom függetlenségét a a felkelést átviszi Syriába és Arabiába. A szultán tanácsadóinak egy része azt javasolja, hogy az Egyiptomba küldendő török csapatok maradjanak Alexandriában s ne menje­nek Arabi ellen, mások meg épenséggel tekintélyes arab ulemákból álló küldöttséget akarnak Arabihoz me­nesztetni, a­kik őt fegyverletételre bírják. Ír Seymour tenger i­ly levele az al­­királyhoz. Seymour tengernagy következő levelét intézte az alkirályhoz: Fenséged julius 22-én kelt kiáltványa, melyet bi­zonyára olvasni és megérteni fog az egyiptomi nép, a brit kormány eljárását s az eljárás szükségét világosan megmagyarázza. Mégis jónak látom, mint a brit flotta parancsnoka, az Arabi pasa s a lázadás vezetői részéről terjesztett álhírekkel szemben fenséged előtt ismé­telve kijelenteni, hogy a brit kormánynak nincs szándékában, Egyiptomot maga részére hódítani, sem pedig az egyiptomiak vallását avagy szabadságait bár­mily módon korlátolni. A brit kormány egyetlen célja fenségedet s az egyiptomi népet a lázadók ellenében megvédeni. A brit kormány el van határozva, hogy a fenséged elleni lázadást elnyomja s az országban a rendet ismét helyreállítja, megszabadítva a népet a lázadó tisztek részéről gyakorolt nyomástól. Ama kéréssel fordulok tehát fenségedhez, méltóztat­­k a katonákat óva inteni, hogy a lázadó pu­­csnokoknak ne engedemeskedjenek, hanem vagy­­ tűzhelyeikhez, vigy fenséged hadseregébe ÍN. PESTI E I B L i F térjetek vissza. A brit kormány, mely jóakarattal vi­selteik az egyiptomi lakosság iránt, azt a tanácsot adja neki, hogy a lázadó Arabit és társait tekintse fejedelme áruidnak, s a maga és az egész ország ellenségeinek. Van szerencsém stb. F. Beauchamp Seymour. A phoenix-parki gyilkosság. — Gyilkos vagy elmebeteg? — Lapunk tegnapi számában említettük, hogy egy Westgate nevű egyén Venezuela köztársaságban mit lord Cavendish és Burke­­r állam­tikár gyilkosa jelentette fel magát a bíróság előtt. E szokágos eset nagy feltűnést okozott Angliában s a kormány rögtön alkudozásba bocsátkozott a venezuelai köztársasággal Westgate kiadatása iránt. Most azonban minden arra mutat, hogy bizony „csizmadiát fogtak“ az önként jelentkezőben, s hogy a phoenix-parki gyilkos helyett szegény elmebeteg hajóslegénynyel lesz dolguk a Venezu­e­­lába indult titkos rendőröknek, sőt a legújabb tudósí­­ások szerint az ál­gyilkos nem is ír, hanem tősgyökeres ingói családból származik. Mint a „Times“ dublini­udósítója írja, Westgate egy dublini angol család feje s felesége nyolc éves leányával még most s Dublinban tartózkodik szülői házánál. Westgatené szülői meglehetős tekintélynek ör­vendnek a polgárság alsóbb rétegei közt s buzgó pro­testánsok. Maga Westgate a presbiteri egyház hive­l mindig büszkén kérkedett angol származásával, mi gyakran heves vitákra s összekoccanásokra szolgálta­tott okot. Körülbelül kilenc éven át a Dublin és Glasgow közt közlekedő hajóson volt alkalmazva, későbben pe­dig egy rotterdami gőzösön nyert foglalkozást. Ez utóbbin azonban csak egy utazást tehetett, mert beteg­ségbe esett, mely hosszabb időre munkaképte­lenné tette őt. Kigyógyulása után sokáig nem kapott munkát s a legnagyobb nyomorral küzdve bo­lyongott a dublini rakpartokon, midőn végre foglalko­zásra tett szert, mert M. Gauran nevű hajóügynök fel­fogadta őt a Dublin s London közt közlekedő Ibex gőzhajóra, melynek fedélzetén Westgate még az­nap el is indult. És épen a gyilkosság előtti napon történt s igy Westgate nem is volt Dublinben a szomorú ese­mény megtörténtekor. Miután Westgate Londonban azt látta, hogy gyöngélkedése miatt nem tarthat számot a tengerészek rendes bérére, kedvét vesztve elhagyta szolgálatát s visszautazott Swanseába. Hogy mikép került onnan Ve­nezuelába, az még eddig nincs kiderítve, de az emlí­tettek után igen valószínű, hogy Westgate elméje meg­zavarodott a szerencsétlen sorsa által okozott lelki gyötrelmek befolyása alatt. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az ó­budai filloxera irtás ma reggel akadály nélkül kezdetét vette ; O-Buda me­g­­adta magát sorsának. Az erélyes hangú miniszteri ren­delet hatásának tulajdonítják ezt a közigazgatási körök. A városhoz szombaton leérkezett miniszteri leirat még az­nap este kézbesittetvén a III. ker. elöljáróságnak, tartalmát vasárnap reggel kihirdetni legcélszerűbb­nek úgy vélték, hogy a templomban a lelkész a szószékről mondotta el a leirat foglalatát s egyúttal ezen „alapigére“ támaszkodva oktató és csillapító beszédet intézett a közönséghez. Ezen filloxéra-prédiká­­ció után délelőtt 10 órakor a szőlőbirtokosok nagy gyűlést tartottak az ó­budai városházán, a­hol a rende­let újra megmagyaráztatott s különösen hangsúlyozták azt a pontját, hogy a ki a hatósági közegeknek ellenáll, vagy őket veszélyesen fenyegeti, három évig terjedhető fogsággal bűnhődik. A szőlőbirtokosok belenyugodtak a helyzetbe s megválasztották bizalmi férfiaikat, a­kik ellenőrző szereppel fognak működni felváltva, az irtási munkáknál. A választottak névsora ez: Láng Mátyás, Schlosser Mátyás, Haszman István, ifj. Kren Pál, Zeller Antal, ifj. Frey Mihály, Lindmayer Keresztély. Az elöljáróság intézkedett a rendeletnek 500 példány­ban kinyomatása és szétosztása iránt, így ma reggel, miután a szentendrei, kalázi és békásmegyeri munkások százan megjelentek, a gyérítést megkezdték anélkül, hogy valaki őket abban gátolni akarta volna. A helyszínen nagyobb számú gyalog és lovas rendőrség volt kon­centrálva, de kisebb őrség hátrahagyásával ezek is el­távoztak. Az elöljáróság a hatóság által kívánt igazoló iratot, hogy a kedélyek felzavarásába nem folyt be, még tegnap beküldő a fővároshoz. Felelősség — úgy­mond az elöljáróság — őt nem terhelheti ez ügyben, mert minden felsőbb meghagyásnak pontosan eleget tett s a kedélyek lecsillapitására most is hathatósan működött.­­ A fővárosi magánépítési bizottság mai ülésén a következő érdeke­sebb építési engedélyek kiadását hozta javas­atba : Győri Gschwidt Mihálynak sugárút 105. sz. a. háromelete a bérházra, Perl és Weil cégnek a so­roksári országúton hőszénkátrány - termékgyárra , s Todoresku Pálnak a tizedik kerület bihari - ut ut 2. sz. a. földszintes lakház és istállóra, Jáhl Nándor­nak II. Csalogány utca 22. sz. a. földszintes lakházra, Schlauch Lőrinc püspöknek Zerge­ utca 4. sz. a. egyeme­letes toldalékra, Neuschloss Kár­oly és­ fia cégnek a Vizafogón a 16. sz. telkén munkásbárakta. A fentebbie­ken kívül számos toldaléképítés és kisebb átalakítás en­gedélyeztetett. Estély Wagner Richárdnál. Múlt csütörtökön volt az első elfogadás Wagner­nél. A meghívóban, melyet ez alkalommal szétküldtek, az állott, hogy aug. 28-ig minden hétfőn és csütörtökön lesz hasonló elfogadás. Este nyolc óra után hosszú kocsisor robogott a „Wahnfried“ elé. Fél 9 kor Wagner dolgozó terme és könyvtára már zsúfolva volt látogatókkal, azt lehetett volna hinni, a­ki ezentúl jön, az már el sem fér. Pedig még mindig érkeztek újabb vendégek, úgy, hogy meg­telt az előcsarnok, és a háziasszony szobája is, melyben jelenleg Liszt lakik. A nagy dolgozó teremben Wagner Kozima as­­­szony fogadta a vendégeket; tisztének teljesítésében támogatták őt leányai, Daniela és Blandina, valamint atyja, Liszt Ferenc. A terem falát gyönyörű selyem kárpitok borítják, a bejáró ajtó fölött pedig középkori selyemszövő ipar remekéből készült mennyezet látható. A termet díszítő képek közül különösen kieme­lendő a háziasszony arcképe, középkori jelmezben és a Wagner család ifjú tagjait ábrázoló „szent család“. Mind a két festmény a fiatal Jaukovszki műve, a­ki a „szent család"-ban önmagát is lefestette, mint Szt -Jó­zsef. Máriát Bülow Daniela ábrázolja, fiatalabb testvérei pedig mint angyaltejak láthatók a háttéri felhők között. Wagner Richárd későn jelent meg a fényes tár­saságban. Most látszott csak, mennyi előkelő ven­dége van Bayreuthnek Első­sorban említendő ter­­­mészetesen a Schleinitz grófi pár, azután Lichtenstein herceg és hercegnő, a francia hírneves zeneszerzők közül Massenet és Léo Dandes, továbbá Dupont, a brüsszeli konzervatórium igazgatója, Benoit, a flanandi zeneiskola alapítója és mások. Egészben véve az estély alig különbözött bár­mely nagyobb város nagyúri házában rendezett hasonló estélytől. Epen nem birt művészi jelleggel. Csak Wag­ner Richárd terjesztett mindenütt, a­hol megjelent, fesztelen vidámságot és élénk jókedvet. De a jelenlevők nagy számánál fogva ez a derült hangulat csakis a leg­közelebb állókra szorítkozott. A tisza­eszlári bűntény. A nyíregyházai törvényszék tegnap dél­előtt tartott ülésében hirdette ki, mint távirati­lag jelentettük, az eszlári bűnügyben vád­lottakra vonatkozó végzést. A gyűlésen K­o­r­­n­i­s Ferenc elnökölt, szavazó bírák Ábrá­nyi és Szoboszlay voltak. A törvényszék megerősítette a vizsgálóbírónak azt a végzését, mely a letartóztatottak közül hármat gyilkosság, hetet a gyilkosságban való részvétel és a többit bűnpártolás miatt helyezi vizsgál vaaá­lat alá. A vizsgálóbíró említett végzése a főleg, bűntette­sekre és bűnsegédekre vonatkozó része bővebb indoko­lással van ellátva, melyből minden egyes letartóztatott előtt kü­ön-külön csak az i­de­tre vonatkozó rész hir­­dettetett ki s még védőn­­k sem fog kézbesittetni. Az indokolás lényegében következő eredménye­ket foglalja magában Solymosi Eszter eltűnésére vonat­kozólag : Schwarz Silamon, Braun Lipót és Buxbaum Áb­­rahám határozott, rés­letes és világos, kellőleg indokolt s ténykörülményekkel megegyező tanuvallomások alap­ján gyanusítvák, hogy ők ápril 1- n a tisza­eszlári zsinagóga előpitvarába, hol mint sikterjelöltek próba­könyörgés végett jelen voltak, az oda álürü­gyek alatt behívott Soly­mosi Esztert nyakára alkal­mazott késvágással életétől megfosztották. — Scharf József, Scharf Józsefné, Junger Ad­olt, B­r­a­u­n­­ Ábrahám, L­n­s­e­t­i­g Sámuel, Weinstef­n Lázár, T­a­n­b Eonánial vádlottak ellen a felmerült adatok és tanuvallom­ások folytán igazoltnak látszik azon gyanú, hog­y ősi az első ok­ban megnevezet­tek által előre megfontot szánd­ékkal elkövetem büncselek vényről nemesik elő eges tudom­ san! bírtak, hamm annak végreh­atását ré­zir. , S„. zetes segédkezés, rész’nt a tett elkövetése;.^ tént őrződő jelen­e­­k által előmozdítottak könynyitettek. Tok n v , hogy a nevem«. ..! s itt je­zett bűnténye* gyónójával aUposn.; lej­ tjeUy. éi sőt a hoe/árul intézet aérd aekre adott !.■.■* es a te életeikben való elleomondaso klul o . ■

Next