Pesti Hírlap, 1882. augusztus (4. évfolyam, 210-239. szám)
1882-08-01 / 210. szám
1882. augusztus 1. nöke szerepeljen. Itteni szereplésével érdemelte ki dekoráltatását s lovagi méltóságra emelését. 1873. ang. havában az ashantik ellen küldött angol hadtest parancsnokává neveztetett ki. Szept. 12-án hajóra szállt, decemberben megkezdte az előnyomulást az aranypartról a február 5-én tartotta bevonulását Kumassiba, az Ashanti-ország fővárosába, miután előzőleg az ashantiakat Ampasulnál megverte. A parlament „vitézsége, erélye és kitartása elismeréséül“ 25 ezer font jutalmat szavazott meg számára a a City díszpolgárrá választotta. Egy ideig a milicek és önkénytesek papparancsnoka volt, majd rövid ideig ideiglenes kormányzó Natalban s utóbb cyprusi főbiztos. A zuluháború alatt főparancsnokká neveztetett ki, de mikor Délafrikába érkezett, Chelmsford lord Cetewayo király legyőzése és elfogatása által már véget vetett a háborúnak. Sir Garnet Wolseley tehát harcolt már négy világrészben. Indiában elvesztette egyik szemét. Sok hadtudományi művet irt, valamint egy novellát is „Marley Castle“ cím alatt. Dervis pasa és az alkirály. A Béri Tageblattnak ezeket írják Konstantinápolyból: Okmányokkal van immár bebizonyítva, hogy Dervis pasa egész missziójának egyedüli célja volt, a khedivet terrorizálni s Arabit Anglia és az alkirály elleni állásában megszilárditni. Az angol kormány okmányok birtokában van, melyekből kitűnik, hogy az erődök Dervis pasa tanácsára szereltettek fel. Dervis június 30-án e sorokat küldte Arabinak: „Kezdje el az erődök felszerelését, hogy legalább viszonozni lehessen az angolok tüzelését.“ A bombázás megkezdésekor Dervis jelen volt az alkirálynál tartott minisztertanácson. Tevfik pasa azt javasolta, hogy mindaddig ellen kell szegülni az angoloknak, míg becsülettel alkudozást lehet kezdeni. Ekkor fölkelt Dervis pasa s dühösen az asztalra csapva öklével, így szólt: „Ne feledjék el önök, hogy mindannyian a Stambulban székelő nagyúrnak a szolgái. Szó se legyen itt többé alkudozásról! Szégyenfolt volna az izlámra, ha az egyiptomi csapatok ki lennének szolgáltatva Angliának!“ Tevfik valósággal foglya volt Dervis pasának, aki nyomban ott hagyta Egyiptomot, mihelyt az angolok partra szálltak. Ha a Seymour által utána küldött yacht még utólérte volna, az angolok a porta biztosát okvetlen haditörvényszék elé állítják vala. — A berlini lap ez utolsó állítása kevés hitelt érdemel. Arabi pasa levele a szultánhoz. Arabi pasa legutóbb következő lakonikus rövidségű levelét intézte a szultánhoz : „Hála legyen Alláhnak, megérkeztem Kafr-el-Dewarba. Jól érzem magamat s remélem, valótlan az a hir, melyet az izam ellenei terjesztenek, hogy török csapatok jönnek Egyiptomba, mert úgy kénytelen volnék nekik is ellenszegülni.“ Arabi pasa, mint Konstantinápolyból írják, igen népszerű a török ulemák közt, kik benne az izlám megváltóját látják. De bálványozza őt a törökországi alsóbb néposztály is. Törökországban azt hiszik, hogy Arabi, ha megtámadják, visszavonultában elpusztítja Kairót s a Sudani fölkelőkhöz csatlakozik, azok élén kikiáltja Felső-Egyiptom függetlenségét a a felkelést átviszi Syriába és Arabiába. A szultán tanácsadóinak egy része azt javasolja, hogy az Egyiptomba küldendő török csapatok maradjanak Alexandriában s ne menjenek Arabi ellen, mások meg épenséggel tekintélyes arab ulemákból álló küldöttséget akarnak Arabihoz menesztetni, akik őt fegyverletételre bírják. Ír Seymour tenger ily levele az alkirályhoz. Seymour tengernagy következő levelét intézte az alkirályhoz: Fenséged julius 22-én kelt kiáltványa, melyet bizonyára olvasni és megérteni fog az egyiptomi nép, a brit kormány eljárását s az eljárás szükségét világosan megmagyarázza. Mégis jónak látom, mint a brit flotta parancsnoka, az Arabi pasa s a lázadás vezetői részéről terjesztett álhírekkel szemben fenséged előtt ismételve kijelenteni, hogy a brit kormánynak nincs szándékában, Egyiptomot maga részére hódítani, sem pedig az egyiptomiak vallását avagy szabadságait bármily módon korlátolni. A brit kormány egyetlen célja fenségedet s az egyiptomi népet a lázadók ellenében megvédeni. A brit kormány el van határozva, hogy a fenséged elleni lázadást elnyomja s az országban a rendet ismét helyreállítja, megszabadítva a népet a lázadó tisztek részéről gyakorolt nyomástól. Ama kéréssel fordulok tehát fenségedhez, méltóztatk a katonákat óva inteni, hogy a lázadó pucsnokoknak ne engedemeskedjenek, hanem vagy tűzhelyeikhez, vigy fenséged hadseregébe ÍN. PESTI E I B L i F térjetek vissza. A brit kormány, mely jóakarattal viselteik az egyiptomi lakosság iránt, azt a tanácsot adja neki, hogy a lázadó Arabit és társait tekintse fejedelme áruidnak, s a maga és az egész ország ellenségeinek. Van szerencsém stb. F. Beauchamp Seymour. A phoenix-parki gyilkosság. — Gyilkos vagy elmebeteg? — Lapunk tegnapi számában említettük, hogy egy Westgate nevű egyén Venezuela köztársaságban mit lord Cavendish és Burker államtikár gyilkosa jelentette fel magát a bíróság előtt. E szokágos eset nagy feltűnést okozott Angliában s a kormány rögtön alkudozásba bocsátkozott a venezuelai köztársasággal Westgate kiadatása iránt. Most azonban minden arra mutat, hogy bizony „csizmadiát fogtak“ az önként jelentkezőben, s hogy a phoenix-parki gyilkos helyett szegény elmebeteg hajóslegénynyel lesz dolguk a Venezuelába indult titkos rendőröknek, sőt a legújabb tudósíások szerint az álgyilkos nem is ír, hanem tősgyökeres ingói családból származik. Mint a „Times“ dubliniudósítója írja, Westgate egy dublini angol család feje s felesége nyolc éves leányával még most s Dublinban tartózkodik szülői házánál. Westgatené szülői meglehetős tekintélynek örvendnek a polgárság alsóbb rétegei közt s buzgó protestánsok. Maga Westgate a presbiteri egyház hivel mindig büszkén kérkedett angol származásával, mi gyakran heves vitákra s összekoccanásokra szolgáltatott okot. Körülbelül kilenc éven át a Dublin és Glasgow közt közlekedő hajóson volt alkalmazva, későbben pedig egy rotterdami gőzösön nyert foglalkozást. Ez utóbbin azonban csak egy utazást tehetett, mert betegségbe esett, mely hosszabb időre munkaképtelenné tette őt. Kigyógyulása után sokáig nem kapott munkát s a legnagyobb nyomorral küzdve bolyongott a dublini rakpartokon, midőn végre foglalkozásra tett szert, mert M. Gauran nevű hajóügynök felfogadta őt a Dublin s London közt közlekedő Ibex gőzhajóra, melynek fedélzetén Westgate még aznap el is indult. És épen a gyilkosság előtti napon történt s igy Westgate nem is volt Dublinben a szomorú esemény megtörténtekor. Miután Westgate Londonban azt látta, hogy gyöngélkedése miatt nem tarthat számot a tengerészek rendes bérére, kedvét vesztve elhagyta szolgálatát s visszautazott Swanseába. Hogy mikép került onnan Venezuelába, az még eddig nincs kiderítve, de az említettek után igen valószínű, hogy Westgate elméje megzavarodott a szerencsétlen sorsa által okozott lelki gyötrelmek befolyása alatt. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Az óbudai filloxera irtás ma reggel akadály nélkül kezdetét vette ; O-Buda megadta magát sorsának. Az erélyes hangú miniszteri rendelet hatásának tulajdonítják ezt a közigazgatási körök. A városhoz szombaton leérkezett miniszteri leirat még aznap este kézbesittetvén a III. ker. elöljáróságnak, tartalmát vasárnap reggel kihirdetni legcélszerűbbnek úgy vélték, hogy a templomban a lelkész a szószékről mondotta el a leirat foglalatát s egyúttal ezen „alapigére“ támaszkodva oktató és csillapító beszédet intézett a közönséghez. Ezen filloxéra-prédikáció után délelőtt 10 órakor a szőlőbirtokosok nagy gyűlést tartottak az óbudai városházán, ahol a rendelet újra megmagyaráztatott s különösen hangsúlyozták azt a pontját, hogy a ki a hatósági közegeknek ellenáll, vagy őket veszélyesen fenyegeti, három évig terjedhető fogsággal bűnhődik. A szőlőbirtokosok belenyugodtak a helyzetbe s megválasztották bizalmi férfiaikat, akik ellenőrző szereppel fognak működni felváltva, az irtási munkáknál. A választottak névsora ez: Láng Mátyás, Schlosser Mátyás, Haszman István, ifj. Kren Pál, Zeller Antal, ifj. Frey Mihály, Lindmayer Keresztély. Az elöljáróság intézkedett a rendeletnek 500 példányban kinyomatása és szétosztása iránt, így ma reggel, miután a szentendrei, kalázi és békásmegyeri munkások százan megjelentek, a gyérítést megkezdték anélkül, hogy valaki őket abban gátolni akarta volna. A helyszínen nagyobb számú gyalog és lovas rendőrség volt koncentrálva, de kisebb őrség hátrahagyásával ezek is eltávoztak. Az elöljáróság a hatóság által kívánt igazoló iratot, hogy a kedélyek felzavarásába nem folyt be, még tegnap beküldő a fővároshoz. Felelősség — úgymond az elöljáróság — őt nem terhelheti ez ügyben, mert minden felsőbb meghagyásnak pontosan eleget tett s a kedélyek lecsillapitására most is hathatósan működött. A fővárosi magánépítési bizottság mai ülésén a következő érdekesebb építési engedélyek kiadását hozta javasatba : Győri Gschwidt Mihálynak sugárút 105. sz. a. háromelete a bérházra, Perl és Weil cégnek a soroksári országúton hőszénkátrány - termékgyárra , s Todoresku Pálnak a tizedik kerület bihari - ut ut 2. sz. a. földszintes lakház és istállóra, Jáhl Nándornak II. Csalogány utca 22. sz. a. földszintes lakházra, Schlauch Lőrinc püspöknek Zerge utca 4. sz. a. egyemeletes toldalékra, Neuschloss Károly és fia cégnek a Vizafogón a 16. sz. telkén munkásbárakta. A fentebbieken kívül számos toldaléképítés és kisebb átalakítás engedélyeztetett. Estély Wagner Richárdnál. Múlt csütörtökön volt az első elfogadás Wagnernél. A meghívóban, melyet ez alkalommal szétküldtek, az állott, hogy aug. 28-ig minden hétfőn és csütörtökön lesz hasonló elfogadás. Este nyolc óra után hosszú kocsisor robogott a „Wahnfried“ elé. Fél 9 kor Wagner dolgozó terme és könyvtára már zsúfolva volt látogatókkal, azt lehetett volna hinni, aki ezentúl jön, az már el sem fér. Pedig még mindig érkeztek újabb vendégek, úgy, hogy megtelt az előcsarnok, és a háziasszony szobája is, melyben jelenleg Liszt lakik. A nagy dolgozó teremben Wagner Kozima asszony fogadta a vendégeket; tisztének teljesítésében támogatták őt leányai, Daniela és Blandina, valamint atyja, Liszt Ferenc. A terem falát gyönyörű selyem kárpitok borítják, a bejáró ajtó fölött pedig középkori selyemszövő ipar remekéből készült mennyezet látható. A termet díszítő képek közül különösen kiemelendő a háziasszony arcképe, középkori jelmezben és a Wagner család ifjú tagjait ábrázoló „szent család“. Mind a két festmény a fiatal Jaukovszki műve, aki a „szent család"-ban önmagát is lefestette, mint Szt -József. Máriát Bülow Daniela ábrázolja, fiatalabb testvérei pedig mint angyaltejak láthatók a háttéri felhők között. Wagner Richárd későn jelent meg a fényes társaságban. Most látszott csak, mennyi előkelő vendége van Bayreuthnek Elsősorban említendő természetesen a Schleinitz grófi pár, azután Lichtenstein herceg és hercegnő, a francia hírneves zeneszerzők közül Massenet és Léo Dandes, továbbá Dupont, a brüsszeli konzervatórium igazgatója, Benoit, a flanandi zeneiskola alapítója és mások. Egészben véve az estély alig különbözött bármely nagyobb város nagyúri házában rendezett hasonló estélytől. Epen nem birt művészi jelleggel. Csak Wagner Richárd terjesztett mindenütt, ahol megjelent, fesztelen vidámságot és élénk jókedvet. De a jelenlevők nagy számánál fogva ez a derült hangulat csakis a legközelebb állókra szorítkozott. A tiszaeszlári bűntény. A nyíregyházai törvényszék tegnap délelőtt tartott ülésében hirdette ki, mint táviratilag jelentettük, az eszlári bűnügyben vádlottakra vonatkozó végzést. A gyűlésen Kornis Ferenc elnökölt, szavazó bírák Ábrányi és Szoboszlay voltak. A törvényszék megerősítette a vizsgálóbírónak azt a végzését, mely a letartóztatottak közül hármat gyilkosság, hetet a gyilkosságban való részvétel és a többit bűnpártolás miatt helyezi vizsgál vaaálat alá. A vizsgálóbíró említett végzése a főleg, bűntettesekre és bűnsegédekre vonatkozó része bővebb indokolással van ellátva, melyből minden egyes letartóztatott előtt küön-külön csak az idetre vonatkozó rész hirdettetett ki s még védőnk sem fog kézbesittetni. Az indokolás lényegében következő eredményeket foglalja magában Solymosi Eszter eltűnésére vonatkozólag : Schwarz Silamon, Braun Lipót és Buxbaum Ábrahám határozott, résletes és világos, kellőleg indokolt s ténykörülményekkel megegyező tanuvallomások alapján gyanusítvák, hogy ők ápril 1- n a tiszaeszlári zsinagóga előpitvarába, hol mint sikterjelöltek próbakönyörgés végett jelen voltak, az oda álürügyek alatt behívott Solymosi Esztert nyakára alkalmazott késvágással életétől megfosztották. — Scharf József, Scharf Józsefné, Junger Adolt, Braun Ábrahám, Lnsetig Sámuel, Weinstefn Lázár, Tanb Eonánial vádlottak ellen a felmerült adatok és tanuvallomások folytán igazoltnak látszik azon gyanú, hogy ősi az első okban megnevezettek által előre megfontot szándékkal elkövetem büncselek vényről nemesik elő eges tudom san! bírtak, hamm annak végrehatását rézir. , S„. zetes segédkezés, rész’nt a tett elkövetése;.^ tént őrződő jelenek által előmozdítottak könynyitettek. Tok n v , hogy a nevem«. ..! s itt jezett bűnténye* gyónójával aUposn.; lej tjeUy. éi sőt a hoe/árul intézet aérd aekre adott !.■.■* es a te életeikben való elleomondaso klul o . ■