Pesti Hírlap, 1882. szeptember (4. évfolyam, 240-269. szám)

1882-09-01 / 240. szám

Budap­e______ _ IV. évf. 240 (1321) Szála Péntek, szeptember 1. Előfizetési árak: ____ Szerkesztési iroda: fei — kr. S$ fiUS ludapesten, náncz-utca 7. sz., 1. z* *******’ „ — kéri a lap szellemi részét illető miláis Péterre. • a v mm* &!■■■■ Rt Mari mm közlemény intézendő. Kegyedért®....................8 a a «58 Jtffffl BMaBI ( fejj MS& jft.. CM fSjHjik Jiérmentetlen levelek eeak izmtai» Egy bóra 1 ■ 2# 9 fear tiBIr Eyf­­­i afe­­jCM §“« al j*S' mi& fajg jfk­a kezektől fogadtatnak el. . Egyes siám bslyban 4 kx. EPj« \A­lg §| H M flggl jjgLJgg II.«tok trub ».n adatok Vidéken Gkr. KE fk g£ H H || 0 IZHs if kJ| ML Kiadóhivatal: A „Magyarorsság ál a UalTrSág* dafi iyl £2 SS M ES HH 109 HK WISSSM S/Swn SS horá se elSávetések és a lep­ssétkK» lágy képei ízppal együtt: 811 NnSa ■■ códére vonatkozó felszólamlások ittr *g«m éT»..................... » «. POLITIKAI NAPILAP. gtatsiti ata adatik. A A ^ ■ \ . ^ BimOLV MOSSB­ n« PAJlS-W», 1 40» Netredame des Tletoim. Kantár T.áánivalAb W­irtauuvaid­í. d. e. l*—l-ig e­gy«jW»idagok town lat tárlata. (8ua­ l*-«a, Baját kán.) — líírágáhld a .onMi­lt Tágán, a rta Péntek rdm. katta.: Bgjrdaiát S.aiftl dioitam. Ti­aroeáyüte; a kaagrtár pedig mondva taegpar taâémásyos akadémia. (Verena Jé­ mellett. — Városkái a régi a ~Á—w— t, protestáns! Sgyed. Kyáára, d. a »—1 éráig, késen és csa- hátkaznapsn I—1-ig. — Orságos képtár seef-tér, saját hé«.) — Ipamuasaa. (Sugár- téren, aa aj a Lipót-utcában 14. St a. — „ dörög-arose : Sámnai tartósén a tennésset- és néprajsi-tár. (Laaterhácy-él Se) az ik­adémis palotája- at, a képrémárésseti társulat hása.) — Várod rigaié (redoate) as aldanasoraa. — Két halott. A mai nap közéletünknek két hatalmas és nagy harcosát szólította ki az árnyékvilágból. Egyszerre mind a lettőt, úgy, hogy az egyik alig néhány órával élte túl a má­sikat. Jelentékeny szerepe volt nemzeti moz­galmainkban mind a let­tőnek s a legközelebb lemorzsolt esztendők alatt nem merült föl köz­életünkben nevezetesebb mozzanat, melyben nekik ne lett volna nevezetes részük. Politika, gazdaság, ipar és kereskedés,­­ tudományok és szépművészetek, szépirodalom és szakiroda­­lom, közigazgatás és igazságszolgál­tatás,, tanügy a népiskolától föl az egyete­mig és magáig a tudományi Akadémiáig, szóval a kulturélet minden cseppnyi része meg­találta bennök a maga harcosa. Óramutatói voltak a „ma“ történetének, s általuk is lükte­tett társadalmunk vér­keringése. Volt idő, ami­kor irányadói, vezetői voltak a közvéleménynek, bátor hirdetői a nemzet közérzületének, tolmá­csai legszentebb vágyainak, bátor védelmezői jogainak, érdekeinek. Hogy igy el kellett pusztulniok! Ma már hiába keressük. Eltűntek, el­enyésztek, mint a füst, a pára. Még egy ma­roknyi por se maradt utánok, a­mit hamvve­derbe tehetne a kegyelet; sirtok sincsen, nincs semmi belőlök. Megsemmisültek igazán.... A „Hon“ és „Ellenőr“ ma reggeli lap­jukban jelentik, hogy ez a számuk az utolsó. Hidegen, érzéketlenül jelentik be halálukat né­hány száraz sorban, mint a­hogy egy repedt korsó eltörését jelentenék. Nincs egy búcsúsza­vuk ahhoz a közönséghez, mely annyi éven ke­resztül volt az ő tágabb családjuk, melynek házához bizodalmas barátként naponként betér­tek kétszer is. Mintha csak azt mondanák : „hol­nap pedig ne várjatok ebédre.“ Pedig hát ez az utolsó szám. Nem ám az évnegyedben vagy az évben, de mindörökre a legutolsó. Az egész örökkévalóságra szól az a hideg „befellegzett.“ Az az öreg táblabíró oda­­künn a vidéken, a­kinek már a pipa sem esett jól, ha késett a posta, nem fogja látni az ő megszokott lapját mától kezdve soha többé. Soha t­artóztató szó az! Az ember háta­­ végig borzong bele. Ha az ember mindent pártszempontból te­kintene, mily egetverő örömriadásban volna joga kitörni az ellenzéki sajtónak arra a hírre, hogy a kormánynak két legtekintélyesebb, legnagyobb, legkipróbáltabb hírlapja nincs többé. Nekünk nem jut eszünkbe most a pártte­kintet. Maga az eset egészen más érzelmeknek rezdíti meg szívünkben hunjait. Elfeledjük azt a bűnüket, hogy a kormányt szolgálták, a mellett az érdemük mellett, hogy a nemzetet is szol­gálni igyekeztek. Hisz egy hírlap nem csupa politikából áll. Cserehatásban áll az a nemzeti élet minden rezdülésével. S a megsemmisült két laptól nem fogja megtagadni ellenfele sem, hogy érzékük volt minden iránt, a­mi nemzeti, s an­nak a szolgálatában fáradozott. Sokak rokon­­szenve fordult el tőlük, és joggal, ama nagy fordulás idején,­­ de még e nagy hiba sem fosztotta meg a közbecsüléstől, melyet addigi maguktartása halmozott tej­számokra. Úgy vol­tnak velük, mint a kedves úfr­aram bátyámmal, a­ki pecsovics lett ugyan Öreg napjaira, de nem szű­nve meg lenni magyar embernek. A „Hon“ húsz, az „Ellenőr“ tizennégy esztendeig volt a magyar közönségnek vevm­e­­tes közlönye. Számosan vannak az országban, a­kik soha sem járattak más lapot, mint ezek egyikét. És vannak számosan, a­kik az első számtól kezdve járatták hűségesen egész addig a számig, a­mely azt jelenti, hogy ez az utol­só. Nagy idő ez a mi viszonyaink között, a­hol annyi lapnak volt már kérész-élete. De nagy időre is van szüksége egy hírlapnak, a­mig megalapítja hitelét. Egy-két esztendő arra nem elég. Sok esztendeig kell egy lapnak tisztességesnek lenni, a­mig a közönségben is meggyőződéssé válik az a nézet, hogy no az a lap csakugyan tisz­tességes s nem fér hozzá semmi, a­mi a tisz­tességgel ellenkeznék. Keservesen gyűjtött egy tőke ez. De tőke. Olyan tőke, a­melyet kész­pénzre váltani száz rendelkezési alap sem elég A mai szám tartalma: Két halott — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Né® szellen­es izgatások Páriában. — Fővárosi ügyek. — Színház, zene, képzőművészet — Táviratok. — Nap* hírek. — Törvényszéki csarnok. — A közönség köré­ből. — Szerkesztői Üzenetek. — Színházak. — Közgaz* daság. — Tárca. Párbajtörténet — A mellékleten : A tisza­eszlási eset. — Vegyes. — Budapesti értéktőzsde. — Hirdetések. — A kanasini csata. — Aquileja uj múzeuma. — A német trónörökös Bayreuthbe ■ A szörnyeteg. — Sport. — Regény-csarnok: A m­­os asszony. (28. közl.) — Kivonat a hivatalos lap A. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Párbajtörténet. — A cár pártfogoltja. — III. Frigyes Vilm­os nagy ellensége volt a párbajnak. 1829-ben Berlinben a gárdaezred tiszti kaszinójának vendéglőjét egy özvegy kapta meg, a­kinek sok jeles tulajdonságán kívül egy bájos leánykája is volt. Az özvegy igen jól főzött. A tisztek nem győzték eléggé dicsérni a jó konyhát. Nemsokára azonban a sült mindig szárazabb, a leves erőtlenebb, a főzelék latya­kosabb s ízetlenebb lett, végre a tisztek nyíltan panaszkodni kezdtek a rossz étel miatt. A tisztek értekezletet tartanak. Itt meg­tudták okát, hogy mért lett az éves olyan rossz. A hadnagy, a­kinek felügyeletére volt bízva a tiszti kaszinó, gyöngéd viszonyt kötött a ven­­déglősné csinos leányával. D. hadnagy igen jól érezte magát, mig a vendéglősné ez­ ..a maga javára használta fel annyiban, hogy­­fukarko­dott és silányabb ételt alott a tiszteltek. Az értekezlet elhatározta, hogy más tisztre v­iss­­za a felügyeletet s K. hadnagyot választó­ felügyelő­nek. Ez kijelenté, hogy kész elfogadni a fel­­ügyelőséget, de csak egy feltétel mellett, ,h­a vendéglősnél azonnal elbocsátják. Az értekezlet elfogadta a felté­tlt­e­t vendéglősének szép leányával együtt el kell el hagynia a kaszárnyát. A hadnagy azonban folytatta a viszonyt a leánynyal s majdnem na­ponkint meglátogatta az özvegyet és leányai ezek uj szállásán. Egy ízben, mid i­p­pen náluk volt, kinézett az ablakon a leánynyal, s meglátta K. hadnagyot, ki az ablak alatt ment el. — Hiszen ez az a tiszt, monda a leány, a ki az asztalnál mindig zsebre rakta a vajas kenyeret — Micsoda ? kérdé 0. hadnagy. Az anya is megerősítette azt, a mit leánya mondott. 0. hadnagy hallgatott és elment. Midőn délután K. a kaszinóban több barátjával teké­­zett, 0. hadnagy K.-nak minden lökését csípő­sen gúnyolta, mig végre ez haragosan kitört: Hagyjon békén bennünket, hadd játszunk úgy a hogy nekünk tetszik. Nincs köze hozzá ! — Nekem sem volt közöm hozzá, feleli D. hadnagy, mikor ön a vajaskenyeret zsebre dugta. Ez természetesen szóváltásra adott alkal­mat, a dologból párbaj lett. Fegyverül a pisz­tolyt választották, a hely a lövölde volt Az­­ ügy nem maradt titokban s P. ezredes, az ez­­­­red parancsnoka, becsületbiróság választását kö­­­­vetelte. Ámde a kibékítési kísérletek sikertele­nek maradtak. A párbaj egy szép júniusi napon végbe ment. K. hadnagyé volt az első lövés, mint a megbántotta. K. golyója mellbe találta K. had­­i­nagyot. Rögtön halva rogyott össze. K. hadna­­­­gyot meg a segédeket bevitték a vizsgálati­­ fogságba. A haditörvényszék K. hadnagyot húsz­­ évi várfogságra, a segédeket szintén várfogságra itélte, mig P. ezredest Spandauba helyez­­t­­ék át. K. Neiseban volt kitöltendő büntetését.­­ Cédádja kegyelmi kérvényt intézett III. Fri­gyes Vilmos királyhoz, de ez nem vette azt figyelembe. Több év múlt el, 1838-ban Miklós cár meglátogatta a királyt. A véletlenség úgy akarta, hogy a cár egy képtár megszemlélése alkalmával találkozott egy öreg tábornokkal, ki nagybátyja volt K. hadnagynak. A tábornok maga is folyamodott már a királyhoz unoka­­öcscse megkegyelmezéséért, s most arra az öt­letre jutott, hogy a cár közbenjárását fogja kérni. Az öreg katona oda állt az ajtóba s mi­­kor a cár kiment, megszólította őt s közbenjá­rásáért esedezett. Elmondta neki, hogy már­ 1829­­ óta ül unokaöcscse a fogságban, pedig úgy cselekedett, mint minden becsülettudó tisztnek kell cselekedni. A cár megszorította az öreg tábornok kezét s megígérte neki, hogy beszél a királylyal. A cár megtartotta szavát. Ebéd után al­kalma nyílt magával a királylyal beszélni s elmondta neki az esetet, hozzátevén még azt is, hogy szavát adta az öreg tábornoknak. III. Frigyes Vilmos eleinte meg volt lepetve, azután pedig igy szólt: Nem teszem meg szívesen, de rémnek nem tagadhatom meg kérését. A király azonnal hívta szolgálattevő had­segédét, a­kinek a király megparancsolta, hogy azonnal írjon a weissei várparancsnoknak, hogy ereszsze el K. hadnagyot, szükség esetében pénzzel is lássa el, s utasítsa, hogy azonna Berlinbe induljon s ott a 11. ezrednél, mint ka­pitány jelentkezzék. A király rögtön aláírta a kinevezési ren­deletét. 1-­ai szántónk 14 oldalt tartalmas

Next