Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)
1882-10-10 / 279. szám
1882. október 10. teve, a költségvetés integritása föntartatott és a választási reform hatályra emeltetett. Csak az idő rövidsége okozta azt, hogy a kormányelnök által már fontolóra vett zöli reform még nem lépett életbe. Az utóbbi hét év alatt 534 törvényt szavaztak meg, mindazáltal számos törvény vár még elintézésre. Eddigelé elértük azt — folytatá a kormányelnök — hogy az államháztartás egyensúlya megszilárdult, a leganyósabb adók le vannak szállítva vagy egészen megszüntettettek és a közszolgálat ágai elégséges javadalmazással bírnak. A monarchia és alkotmánya, soha semmiféle politikai vagy társadalmi reform elé akadályokat nem fog gördíteni ; ellenfelének nyilvánít mindenkit, ki ezen nyilatkozatát minden utógondolat és fentartás nélkül nem fogadja el. (Viharos tetszés.) A kormányelnök azt hiszi, hogy a fennálló törvények elégségesek arra, hogy az intzmények és a közrend megvédessenek ; ha ezt tán kétségbe vonnák, az új kamara majd megfelelő intézkedéseket fog tenni. Szóló nem tartja helyesnek, hogy a klerikálisoknak a garanciatörvényben foglaltakon kívül még további engedmények adassanak, mert az idézett törvény magában foglalja mindazt, amit a pápa egyházi hatalmának megvédése céljából megadni lehetséges volt. A haza körül érdemeket szerzett férfiak közül sokan a hadi készülődési kérdést is hangoztatják, ami ezen ügyet illeti, a kormányelnök lehetetlennek tartja az e cél-ra szánt költségeknek milliók- kal való haladéktalan megsza-porítását. A hadikészülődéseknek öszhangban kell államok az ország közgazdasági viszonyaival, meg van győződve, hogy oly ember kezében, mint Magallani, a költségvetés természetes fejlődése azon helyzetbe fogja juttatni a kormányt, hogy a haza védelmére szánt szükségletekről gondoskodás hozik. Az első reform, melynek végrehajtása szükséges, a sóárak leszállítása. Azután áttér a miniszterelnök a külügyi politika fejtegetésére, kiemelvén a szívélyes viszonyt valamennyi hatalmassággal. Tovább folytatva ezeket mondja : Ezen viszony és nemzetközi befolyásunk lehetővé teszik, hogy az európai politika általános érdekeit sikeresen előmozdíthassuk. Olaszország mindenkor hű maradt a nagyhatalmak, különösen Közép-Európa koncertjéhez, mely utóbbinak lényeges része van a béke fentartásában. Ezen szívélyes viszony az olasz és bajor királyi házaknak közel kilátásban levő összeköttetése által mindinkább szilárdulni fog. (Helyeslés.) Egy másik nemes nemzettel szemben is el fog mosódni a közelmúlt események emléke; az illető nagyköveteknek legközelebb várható kinevezése által a kölsönös barátságos viszony meg fog szilárduni Angolországgal, e régi megbízható barátunkkal, kitűnő viszonyban állunk. A parlament elé terjesztendő okmányok be fogják bizonyítani, hogy az Egyiptomban való közbelépésünkre célzó meghívás nem volt összeegyeztethető nemzetközi kötelességünkkel. Felsorolta még a miniszterelnök azon kiválóbb előterjesztéseket, melyek tanácskozásra tűzendők ki és poharat emelt a királyra és Európa legrégibb és legszabadelvűbb uralkodóházára, mely saját sorsát mindenkor egyesíteni tudta a hazáéval és a hazának fegyverrel való megvédését a nyilvános szabadság ápolásával, hogy Olaszországot ezáltal tiszteltté, nagggyá és boldoggá tegye. (Hosszantartó felkiáltások: „Éljen a király !“ „Éljen Depretis !* Mindenki a szónok köré csoportosult.) A bankett este háromnegyed 10 órakor ért véget, a heves szónoklatokkal. Az utóbbi nevét már bizonyára sokat hallották emlegetni. Mind a kettő saját módja szerint magyarázta meg a saint-etiennei kongresszus hiányait, melyek következménye a roanei kongresszus egybehívása lett. A gyűlésen azonban nem a roanei, hanem a szt.-etiennei kongresszus párthívei voltak többségben, s mentől tovább húzódott a gyűlés, annál hamarább állt megint helyre a szétszakadás, melynek megszüntetése végett hívták egybe a gyűlést, s az unió munkásai kudarcot vallottak. Különben is eddig mindig bohóckodás volt minden egyesülés, mely a különböző árnyalatú szocialisták közt történt. A tegnapi gyűlés annyiban jobb a többinél, hogy a várt háborgó jelenetek nem következtek be. * Párisban a városi ügyek közt most a kövezet van a legközelebbi napirenden. A szajnai profét 10.170.000 frankot kér 1883-ra kövezésre. Ebbe az összegbe az összes kövezési munkálatok, aszfaltozás, anyag ára stb. beleszámítják. Páris kövezett utcáinak hossza 1883. jan. 1-én 6.234.200 méter lesz. A kövezők száma 400. Csak a kövezett utak fentartása körülbelül öt millió frankra fog rúgni 1883-ban. Ez azösszeg különben nem túl magas, ha tekintetbe vesszük az évről évre gyarapodó forgalmat. A kövezet anyaga leginkább kavics, porfir, aszfalt. Az aszfalt 316.260 méter hosszúságra terjed. * Nagy érdeklődést keltenek Párisban most a lillei ünnepélyek. Október nyolcadikán ünnepük meg Lille ostromának századik évfordulóját. Ennek az ostromnak nevezetes története van. 1792. szeptember 24-én az osztrák hadsereg a szász herceg parancsnoksága alatt 25000 emberrel körülzárta Lillet, melyet Ruault tábornok védelmezett 10000 emberrel. Ily erős helyőrség mellett az aránylag gyönge ostromzároló sereg nem remélhette, hogy ostrommal beveheti a várost, azért annak bombázását kísérelte meg. Barbár módon a bombák egész záporával árasztották el a várost. De az éber lillei lakosság és vitéz helyőrsége elhárította a városról a veszélyt. Aspes osztrák őrnagy egy trombitás kíséretében Ruault őrnagynak levelet vitt a szász hercegtől melyben ez a császár hatalmas védelmét ajánlotta fel a városnak, ellenben fenyegette, hogy ha ellenállásra talál, ütegeivel tűzbe borítja, romhalmazzá löveti a várost és éreztetni fogja vele a háború minden iszonyát. Erre a lillei tanács azt felelte, hogy megújítja a város esküjét, hogy hű marad a nemzethez, a szabadsághoz és testvériséghez s a városnak minden lakója kész meghalni. Erre iszonyú bombázás kezdődött. Hat nap alatt hatezer bomba és háromezer gyújtó golyót röpítettek az osztrákok a városba. A lilleiek szerencsére az armentiéresi kapun, mely szabadon maradt, segítséget nyertek s az osztrákok kénytelenek voltak október 6-án megszüntetni a bombázást és az ostromzárt. A lapokból már értesültek arról, hogy Franciaországnak is van Pompejije. Körülbelül egy hónapja, hogy az orleansi vasút mérnökeit azzal a hírrel lepték meg, hogy a munkások cementes kövekre akadtak. A viennei departement archeológusa, Monarciére, poitiersi jogtanár s Lacroix jezsuita ásatáshoz láttak. Rövid idő múlva két hektárt ástak fel, ahol Lesch, a történeti műemlékek felügyelője, következő tárgyakat hozta napvilágra. Hetven méternyi homlokzatú, száztizennégy méter templomot, két hektárnyi területre terjedő fürdőt, színházat, melynek színpadja kilencven méter széles, ezenkívül több házat, fogadót, egész utcákat. A házakban, melyek szobrokkal vannak díszítve, több vas- és kőszerszámot találtak. Az ásatásokat a kormány megbízottja jelenlétében folytatják. Remélik, hogy azegész várost napfényre fogják hozni. Az újonnan építendő vasútvonalat más irányban fogják vezetni. A föld, ahol a fölfedezést tették, három község, névszerint Mégné, Chasseleuil, Jauar tulajdona; régente a Jossé-családé volt, mely előtt a moutiers-neufi Bernát-rendiek tulajdonát képezte, kiknek kolostoruk is volt itt, melyet nevezetes vezeklő helyként tiszteltek. Poitou gróf kicsapongó neje is itt lett oly jámborrá, hogy később a szentek sorába igtatták. PESTI HILAP EGYLETEK és INTÉZETEK. A főv. szeretetház és a Heinrich ügy. A fővárosi szeretetház választmányát Waisz B F. elnök ma dn. 5 órára rendkívüli ülésre hívta össze az uj városháza tanácstermébe. Az ügy, mely ily sürgős elintézést igényelt, a következő : Pár nappal ez a FŐVÁROSI ÜGYEK. — A főváros közigazgatási bizottsága ma Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. Az elnöki jelentések közt felolvastatott a földmivelési miniszter egy leirata, mely a fillokszerű rendelet szigorú végrehajtását a bizottság figyelmébe ajánlja. A helyi jelentések során Gereczy Károly alpolgármester tudatja, hogy a múlt hóban a fővárosnál 2 fegyelmi eset fordult elő s mind a két ügy folyamatban van. A közegészségügy terén felemlíti, hogy a desinfectensek megkezdték működésüket. A Rókus-kórház kűz biztossá tétetett. A Batthyány-síremlék jókarba helyezése iránt a javaslat elkészült. Thasz Elek főkapitány jelenti, hogy a rendőrség a múlt hóban 989 letartóztatást eszközölt. Utcai megtámadás kettő (talán kilencvenkettő? A szerk.) fordult elő. A bejelentés elmulasztása miatt 227-en lettek megbüntetve, ezek közt 13-an elzárással. Lakásváltoztatás 54 507 fordult elő. Ez nem adófelfigyelő jelenti, hogy 338,009 frt folyt be az összes adók fejében, 24000 írttal kevesebb, mint a múlt év megfelelő időszakában. Az egész évet tekintve, az adó kedvezőleg folyt be. Békey tanfelügyelő jelenti, hogy a tanítás a főváros iskoláiban, egynek kivételével, hol építkezés folyik, minden nehézség nélkül megkezdetett. A főorvos jelenti, hogy a főváros egészségi állapota kedvezőbb lett, mert úgy a betegedési, mint a halálozási esetek száma csökkent. E jelentéseket, valamint az ügyészség s a főmérnök jelentését a bizottság tudomásul vette. Az ülésen még több csendügyet s adóleszólamlást intéztek el. A bérkocsi-állomások állapotáról szóló véleményes jelentést a kér elöljáróságok a helyszínen megtartott szemlék alapján már egybeállították. A véleményen jelentések egészségügyi és közlekedési tekintetből foglalkoznak a bérkocsi állomások ügyével és magukban foglalják úgy a jelenlegi állapotok körülményes leírását, mint az egyes állomásokon egészségügyi tekintetből teendő újítások javaslatát. A jelentésekben benfoglaltatik, hogy mely állomáson hány bérkocsi áll, megfelel-e a szám az ottani közlekedési viszonyoknak , a nap egyes szakaiban az utca mely oldalán állnak, nem akadályozzák-e a gyalogközlekedést, tiszta-e az állomás vagy nem, elégségesek-e az ott elhelyezett vízcsövek, vagy nem stb. és minden oly passzus, mely valamely hiányt tüntet fel, egyszersmind magában foglalja a hiány pótlására, illetve a baj javítására vonatkozó javaslatot. — Brutális tanító. Szomorú esetet jelentett be ma a fővárosnál Trefler Nándor mázoló segéd. Gyermekét, ki a Bakács-téri elemi iskola Ilik osztályába jár, az osztálytanító Radits Gyula nyomorékká verte, igy állítja az apa a tanügyi osztálynál, hol a jegyző az esetről jegyzőkönyvet vett fel. Trefler így adja elő a történetet : „Szeptember 22 én a tanító házi feladványt adott fel tanítványainak, az én fiam elfeledte a thómát és más dologról írt. Ezért a tanító őt három gyermekkel lefogatta, az egyik a lábát, a másik a fejét tartotta, a harmadik a száját fogta be. A tanító gyermekemre ezután több botütést mért, amik közül egyik a lábát ott érte, hol a térdel hajlik. A gyermek ezóta sántított folyton, de napokig nem merte bavalani, hogy miért. Végre is az anyjának megmondta s én elmentem az igazgatóhoz, annál inkább, mert fiam mar menni se birt s ágyban fekvő beteg lett. Az igazgató azt mondta, megdorgálja a tanítót. Felsőbb helyen ne tegyek panaszt, mert Rngy is megfizeti az orvosi költséget. Erről csakugyan írást is adott nekem. Már-már megnyugodtam a dologban s a fiamat elvittem dr. Bátori kér orvoshoz, aki megvizsgálván a gyereket, visum repertumot adni vonakodott, azt mondta, elég a recept. — Tőle, amint hoztam, a hátamon hazavittem a fiamat megint. Dr. Báthori 4-szer volt nálam, én nem voltam otthon, mert munkás vagyok a feleségem pedig nem engedte felvágni a gyermek lábát. Ezért az orvos aztán kimaradt. Elmentem dr. Némethez, de ez, amint megtudta, hogy a tanító fizeti a gyógy*tis* díjat, nem vállalta el a gyógykezelést. Most már nem tudok mit tenni. Eljöttem a hatósághoz, rendeljen a gyermeknek orvost és büntesse meg a tanítót, mert aggódom, hogy fiam mindenkorra nyomorék marad." A tanács a hivatalos vizsgálatot azonnal folyamatba tette. A főv. magánépítési bizottság mai ülésén következő építési engedélyek kiadását hozta javaslatba: Gold Adolfink Práter utca 56. sz. földszintes házra, Dolicsek Antalnak stáció utca 57. sz. és Burger Annának ugyancsak a stáció utcában földszintes toldalékra, Simon Józsefnek stáció-utca 41. sí. egyemeletes lakházra, Antoni Istvánnak a Koszoru-utcában kőfaragó műhelyre, Hübner Nándornak sugár-ut 108. sz. alatt kétemeletes lakházra, Rosenbaum Simunsk Rinolderutca 41. sí- a, földszintes házra.