Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)

1882-10-18 / 287. szám

2 Széchenyi mezőgazda és agrárius , úgy látszik. Neve, talentuma, eddigi működése feljogosítják arra, hogy a T­i­s­z­a-kabinetben tárcát vállaljon. De miniszteri működése még kérdéses. Kemény Gáboré nem kérdé­ses s az ő neve, talentuma se gyengébb utód­jáénál, eddigi működése pedig sokkal jobban indokolja, hogy abban megmaradjon, mintsem hogy új természetű működésbe kezdjen. Széchenyi természetesen alig le­hetett más, mint közgazdasági miniszter, de Kem­én­y­nek már szerzett joga volt arra, hogy más tárcát át ne vegyen, hanem a ma­gáénál megmaradjon. Honnan, miért mégis e furcsa változás? A sakkjátékban szokás a figurákat ide­­oda hányni a szerint, amint a játszó terve úgy hozza magával. Sokszor a figurát kimozdítják helyéből s más helyre teszik át, csak azért, hogy innen leüthessék. Hogy Tisza Kál­mánnak ily terve lett volna b. Kemény­nyel, ezt sem nem látjuk, sem nem hiszszük. Legalább lehetetlen föltennünk, hogy K­e­­m­é­n­y, ha sejti e tervet, engedelmeskednék oly könnyen az áthelyezésnek. Bármiként áll a dolog, a rejtély megvan, melynek — ha pusztán személyi természetű is, — a legközelebbi jövő adja megoldását. Uj főispán A hivatalos lap mai száma a kö­vetkező királyi kéziratot hozza: „A belügyminisztérium vezetésétől megbízott magyar miniszterelnököm előter­jesztése folytán, Patyánszky Elek kir. taná­csost és Krassó-Szörénymegye alispánját, ezen megye főispánjává nevezem ki. Kelt Bécsben, 1882. évi okt. hó 13 án. Ferencz József s. k. Tisza Kálmán s. k.“ A szerb király, mint Szerajevóból távirati uton jelentik, N­i­k­o­l­i­c­s bárónak, a tartományi kormányzó polgári adlátusának, a szerb Takova-rend nagykeresztjét adományozta. Katonai kitüntetések. Bécsből jelentik : ..Ő felsége Helley gróf altáborn­agynak, Rainer főher­­ceg főudvarmesterének és A­t­t­e­n­s gróf altábor­­nagynak, Károly Salvator főherceg főudvarmesterének kötelességhű szolgálataik elismeréséül a Ferenc József­­rend nagykeresztjét adományozta. P­a­c­k­e­n­y báró táborszernagy és V­é­c­s­e­y báró altábornagy ötvene­dik szolgálati évük letelte alkalmából előbbi a vasko­­rona-rend I. osztályával, utóbbi a Lipótrend középke­resztjével tüntettetett ki.“ Ifjú Ráday Gedeon gr. uj bonv. miniszternél ma Zenta város szabadelvű választóinak husz tagból álló küldöttsége tisztelgett s a minisztert kineveztetése alkalmából üdvözölvén, őt egyszersmind a képviselője­löltség újból való elfogadására kérte fel. A miniszter igen szives szavakban válaszolt, a jelöltséget elfogadta Az asszony egy üres fülkét mutatott ki, oda tették a holttestet, melyből a vér még most is csepegett a zsákon át. — Most pedig miénk a drágaságok ! Ha­nem fussunk innen! Menj­ünk Budára. Hogy a királynak, ha szolgáját keresné, eszébe se jut­hasson, hogy nálunk veszett el. Ott lásson ben­nünket Budavárban. Rögtön készülni kezdtek az útra . — Mit vigyünk az útra a társzekereken? kérdé Magdolna. — Semmit, csak a kis­fiamat, Gábort hozzuk magunkkal, meg a vadászkutyámat, így mentek el Budára. Mikor a palota elé értek, Toldy Miklós megfogta a kutyát s üzent a királynak egy szolgával, hogy immár jön azon képen, a­hogy a király rendelé. A király visszaüzent, hogy egész udvará­val várja és a tornácról nézi. Miklós ekkor karjára vette Kis Gábor fiacskáját, felesége balról ment mellette, a ku­tyáját pedig egy madzagon vezette, jobbról rajta tartván a jobbik lábát, az eb hátán . . . miközben a másik lábával egyet-egyet ugrott a kutya mellett. Az udvari főurak hangos nevetésre faka­­dának a jeleneten. Nini, a vitéz Toldy Miklós megbolondult, beállott száraz dajkának. Gyere­ket hordoz. Egy másik főur azon nevetett, hogy miért ugrándozik komoly ember létére a kutya mel­lett, tán bizony oda van nőve a lába a há­tához, s kijelentette, hogy más kerületben s­em lép fel, mi­után egyedül Zenta város képviselője akar maradni. A képviselőház pénzügyi bizottsága ma d. e. 10 órakor Ordódy Pál elnöklete alatt tartott ülé­sében folytatta az 1883. évi államköltségvetés tárgyalá­sát. A kormány részéről jelen voltak Szapáry Gyula gr. Orczy Béla b. és Pau­er Tivadar miniszterek, továbbá Hilbert oszt. tanácsos és Rónay királyi tanácsos. Tár­gyalás alá vétetett az ő Felsége körüli minisztérium költségvetése. Az előirányzat észrevétlenül elfogadtatik azon határozattal, hogy ezen minisztériumban a fo­galmazói állás egyelőre megszüntettetvén, helyébe a segédfogalmazói állás remlszeresittetik. — Ezután tárgyaltatott és elfogadtatott az állami számvevőszék költségvetése. — Következik a királyi udvartartás 4.650.000 frtnyi előirányzata, mely észrevétel nélkül megszavaztatott. — Az országgyülés költségeire elő­irányzott 1.229.683 forint és a nyugdijakra 2888 frt észrevétel nélkül megszavaztatott. — Az V. fejezet­ben foglalt központi kormány közegeinek nyug­díjaira előirányzott 108.160 forint megszavaztatott. — Az államadósságok 108.495.873 forintos tétele (a múlt évben 107.225.583 forint) megszavaztatott. — A földtehermentesitési és szőlődézsma vált­ságból várt fedezet 1.781.074 forintról 1 millió 700.000-re szállíttatott le. A vasúti kamatbiztosítás előlegei 10.770,467 írttal vétettek kiadásba.­­ Ezután folytatták az igazságügyi budgetet s változatlanul el­fogadták az orsz. rabsegély és javítóintézetek, továbbá a nyugdíjak, végkielégítések és a beruházások tételét, az utolsót 323 333 írttal. — A bizottság holnap a vallás és közokt. miniszterinan budgetjét fogja tárgyalás alá venni. PESTI HÍRLAP 1882. október 18. Bosznia-Hercegovina mint gyarmat. — Hivatalos tájékozás. — A monarchia sajtójában egyátalán, de lapunkban is több ízben szellőztetve volt a bosnyák gyarmatosítás ügye. Utaltunk annak idején azon sajnálatos sőt mondhatni szégyen­letes körülményre, hogy a monarchia nem ké­pes egészséges és tisztességes gyarmatos elemek­kel ellátni az okkupáti tartományokat s a hó­dítás, — mert elvégre is az, — annál nagyobb terhünkre válik, minél hitványabb üzérkedő elemek szivárognak át a Száván túli tartomá­nyokba s minél jobban meghonosodik ott az a rendszer, — mely fájdalom itthon is kisért — a kizsákmányolási rendszer. Az a tünemény sem ad sok vigasztalást, hogy az okkupált terület némely pontján kül­földi gyarmatosok jelentkeznek, mint pl. Mag­­laj mellett, a­hol a meklenburgi sváboknak már is van egy kis telepük. Elvégre is az ok­­kupált terület közgazdasági előnyeit a mon­archia népének kellene fölhasználnia s megbo­­csájthatlan hiba az, mikor a nyakunkra vett bajt még azzal is tetézzük, hogy egyrészről a társadalom kebléből kivetett kalandoroknak, másrészről pedig idegen államok emigránsainak engedjük át amaz óriási tőkék kamatainak él­vezését, melyeket az okkupált területekbe fek­tetni kényszerültünk.* E kérdések úgy látszik a szerajevói tartományi kormányt is foglalkoztatták s ennek köszönhető ama körirat, melyet a tartományi kormány imént az okku­­pilt területek gyarmatosítása tárgyában közzétett s mely sok tekintetben biztos útmutatója lesz azoknak, akik az uj földön akarnak szerencsét próbálni tőkéjükkel és szorgalmával. A fölirat mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy idegenek bevándorlása csak akkor lehet üdvös, ha a bevándorlók kellő tőkével rendelkeznek, s meg­van bennük az a munkakedv, erély és kitartás, mely szük­séges ahhoz, hogy egy idegen a nyugati műveltségtől mindeddig jó távol álló országba új otthont alapít­hassanak. A tartományi kormány még most nincs ab­ban a helyzetben, hogy a beköltözőknek a saját terü­letéből földet adományozzon, mert ez csak akkor lesz lehetséges, ha a tartomány katasztrálása, fölmérése elkészül s az egyes parcellák birtokjoga tisztába lesz hozva. Mindekkoráig ugyanis több vita merült fel a magánosok és az állam között a birtokjogot illetőleg, s e körülmény már eddig is hátrányosan hatott az állam földjeire letelepült gyarmatosok ügyének fej­lődésére. Idegen beköltözők magánbirtokra a következő föltételek alatt települhetnek le : 1. A szükséges földbirtokot megvehetik tulajdono­sától s ez esetben egy hold ára, fekvésétől és mi­ősé­gétől függőleg 10 írttól 50 ig, sőt Posavinában 100 írtig is változhatik. Nagyobb birtokdarabokhoz a birto­kosok legtöbbnyire birtokjog-igényeket fűznek, ami ki­sebb birtokosnál ritkán fordul elő. Az olyan birtokok, melyek igényektől mentesek, megvételre különösen ajánlhatók. 2. Magán birtokosok átengedhetik földjeiket a bevándorlóknak a Tretina megtérítésével (a föld ter­mésének harmadrésze). Több birtokos már ki is jelen­tette abbeli készségét, hogy földjét a rajta levő gazda­sági és lakó­épületekkel együtt átengedi, esetleg ilye­neket saját költségén emel, sőt még néhány évig, ha nagyobb munkáknak kell megelőzni a föld kiaknázását, várakozni is hajlandó. Természetes, hogy jobb anyagú, kedvezőbb viszonyok között levő földek magasabb árakért vásárolhatók, míg miveletlen földek aránylag csekély összegekért szerezhetők meg. A szerajevói tartományi kormány az ország pénzügyeire való tekintetből jelenleg gyarmatosítási célokra nem tűhet beruházásokat, különösen a lete­lepedőket nem részesítheti anyagi támogatásban, de azokat erkölcsileg mindenben támogatni fogja. A tartományi kormány körrendelete végül felemlíti, hogy azon egyének, kik Boszniában vagy Hercego­vinában szándékoznak letelepedni s ezen célból a köze­lebbi viszonyokról akarnak tájékozást szerezni, a tarto­mány azon kerületének politikai hatóságaihoz fordulja­nak, melyekben letelepedni óhajtanak. Bosznia és Herce­govina összes járási és kerületi hatóságai utasittattak, hogy e kérdésekre körülmény­esen és gyorsan vála­szoljanak. Csak a király nem nevetett, s homlokát komoly ráncokba szedve szólott: — Ne bántsátok ti Toldy Miklóst. Úgy látom én, okosan cselekszik ő kegyelme. Nem bolondult az meg, — hanem az esze jött meg. Különben majd kikérdezem még. Midőn közel jött Miklós a királyhoz, meg­­hajtva magát, egy korbácsot vett ki a mentése alól s azzal a kutyát megütötte. A szegény eb vonitva futott el előle. — Nos, Toldy Miklós. Hol a legjobb ba­rátod ? Toldy nem felelt hirtelen, hanem hízelgő szavakkal hívni kezdte magához a kutyát: „Bodri, kedves Bodrim, gyere ide... siess ide hozzám. Az vissza is jött nyájas farkcsóválgatással. — Íme, itt a legjobb ba­rátom, felséges uram! — Valóban ez Ő — mondá a király. — Aztán az urakhoz fordult s halkan mondá : „Megütötte s mégis visszajött a hívására.“ Ekkor Toldy a feleségéhez fordult s ek­­kép feddé meg : — Miért nézel olyan szemtelenül a ki­rályra ? Talán bizony szeretőd a király! Az asszony lángba borult arccal kiáltá: — Hogy mersz gyanúsítani, te gyilkos ! Erre a szóra Toldy megütötte a korbács­csal, mire az asszony jajveszékelni kezdett: — Fogjátok el a gazembert, a gyilkost. Tegnap ölte meg a király szolgáját, szemem láttára­­ — íme a legnagyobb el­lenségem — szólt ekkor Toldy nyugod­tan. Ez asszony, kiért életemet áldoztam sok­­szor, kiért cselédeidet megöltem, most olyan bűnt kiált ki reám, amit el nem követtem. — Hogyan ? mondák a főurak. Hát nem ölted meg a király szolgáját? — Már hogy is öltem volna meg ? Csak ő neki mondtam. Egy megölt borjút gyömöszöl­tem a zsákba s a magam szekrényéből kincseket tettem az asszony elé, mintha a szolgától vet­tem volna el. A király helyeslőleg bólintott a fejével s egy intésére megjelent a megöltnek hitt szolga s tanúságot tett Toldy furfangos eljárá­sáról. — Hát a legdrágább kincsedet elhoztad-e nekem? kérdé a király azután. — Elhoztam fölség: itt van a karomon, a Gábor fiam. — Ember vagy a talpadon Toldy Miklós. Nem jöttél gyalog se s mégis gyalog. Minde­neknek megfeleltél. Okosabb vagy az esztergomi prímásnál is. Ha nős ember nem volnál, mind­járt annak a helyére tennélek. így azonban elég lesz neked az is, ha országbírónak teszlek. Meg is tette aztán s mint a hogy fa­kalo­­dája van a falusi bírónak, arany kalodát adtak az országbírónak. Gyönyörű aranykaloda volt .... Az öregapámnak a szépapja még ült is benne. Már t. i. az alsó­ toldi ember öregapjának, a szépapja. Mert hát még az is dicsőség.

Next