Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)
1882-10-22 / 291. szám
Budapest 1882 (V. £vf. 291, 0372 | Szám Vasárnap, október 22. ... . . . Szerkesztési Iroda: EifiaZOtesl arai. ***» Ma|Mteif nader»toa 7. n., I. y&fim Am............................. W — kt. |j|agjj«Ä H lúg tori a lap Beeilend röteéd illet# SSr^üsi Qpavi LHini in S11 niKLAr «Ä“* P ^Unuoniis <11» »«TTÜií* *»» ■ HI H S1B ■■Bnii Mgy képes lappal együtt: ~ ^ teaenáck. JUL1’".....................J1 **■ ✓ Hlrd«t*»«k • POLITIKAI NAPILAP. tóP -a-S-SKr QMUméM MS CMBS, -------40, Bae Kotredame des VleAoén®. mindig H^^éktaSS*^LSi after. Látnivalók. t ,. i*_l4g im»» «17^*»^ tenni*» terűt*. (S^»-»*. •*}****■.) — uavigóhii » «fc* Vasárnap Hóm. kath . Kerdula íUffilto Boáévá. (MiMsnm-Mrq».) Taiamolyfk*. . k»f rtht pádig mindé» Kanyar tojímiojoa »kaitok.*«*•“• **- “Ue**' Varosba«» rkgi a *ásruref%.n Protest.: Kerdula Kpkn. i. a. *—1 «rthg. testan «■ e*0- te5tk»«nup« a—Vdlg. - Osndgo* kaptotok, «*te* tete.) —Iparma« sum. (Sugár- Mr«, ««ja ldpOt.tctl,M.aa. ■ a. .«V „ Görög-orosz: (okt. 10) Bulamp. ttotakto a tarnál «• nápped-tár (KeeterteWy-ICIe) H akIMl paloták- «*, * k**-‘“^“! •*«"£»* **—• ~ ""A A mai szám tartalma: A védelem szent joga. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Adóbehajtás és transzferálás. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Színház, zene, képzőművészet. — Táviratok. — Munkásipar Franciaországban. — Napi hírek. — Legújabb. — Törvényszéki csarnok. — Színházak. — Közgazdaság. - Tárca: A „szabad művészek" országa. Az első mellékleten: Csiky estéje. — Napi hírek. — Rémnapok Bulgáriában. — Megyék és városok. — A bécsi új városház. — Sport. — Családi dráma Bécsben. — Tudomány és irodalom. — A szív viharai. — Kivonat a hivatalos lapból. A második mellékleten: Vadászat villamos lámpánál. — Színház, zene, képzőművészet. — Regény-csarnok. Cordóval. (23. folyt.) — Vegyes. — Tárca . A hazátlan. — Értéktőzsde. — Hirdetések. A védelem szent joga. Nemzeti hős volt. A szabadságharc élén állt. A homályból úgy emelkedett ki, mint kiszáll s gyorsan elenyészik a meteor. Csalatkozott benne mindenki, népe, bajtársai s az egész világ. Csak színpadi hősnek bizonyult. Bombák helyett proklamációkkal ostromolta uralkodóját és az angolokat. S hozzá még megadta magát kegyelemre. A gyűlölt angolok foglyává lett. Vádlott, aki felett a katonai bíróság mond ítéletet. Rövidebb idő alatt a sors ellentétesebb peripetiáiba nem juthat senki. Az ünnepelt férfiúból megvetetté lett. Nem azért, mert elvesztette a vakmerő játszmát. Aki eszmét képvisel, s azért mindvégig helyt áll, annak bukása is dicsőség, veresége diadal. Nem igaz a kegyetlen mondás: Vae victis! A legyőzött hős, ki megállta helyét, de a sors kockája ellene fordul, mindig számíthat a művelt világ rokonszenvére. Arabi pasa azonban eljátszott mindent: a nemzeti ügyet, melynek hősévé tolta fel magát, s elvesztette hírnevét. Hőstettei gonosztettekké lettek. Ezekért kell felelnie most egy pártbiróság, az általa megtámadott, de az angol fegyverek által visszahelyezett uralom hívei előtt. De mi sincs kegyetlenebb a gyáva és gyenge uralomnál, mely idegen segélylyel győz. A gyávák boszuját szokta állni, ha ellenségét az erősek kezébe szolgáltatják. A felbátorított gyengeség a legkíméletlenebb a legyőzött és megkötözött ellenféllel szemben. Mikor XVIII. Lajost visszavitték a szövetségesek, boszut állt. Véres boszut álltak a gyenge Stuartok Angliában. Az orosz által legyőzött Magyarországot dúlta Haynau. A civilizáció nem menthette meg a szabadság és nemzeti ügy bajnokait a saját, vagy mások erejéből győztes hatalmak véres boszújától. Annál kevésbé állhat a győző és legyőzött közé a polgáriasodás és humanitás a keleti államokban, hol a szabadságnak, a polgár és ember legszentebb jogainak még rendes időkben sincs kellő garanciája. Az egyiptomi alkirály haditörvényszékei pedig mindenesetre felmentve érzik magukat a humanitás és a védelem joga kötelező szabályainak megtartása alól. A művelt nyűget tehát eleve elkészülhetett az egyiptomi haditörvényszék által elkövetett gyilkosságok látványára. De Anglia közbelépett. Tisztelet, becsület Gladstonenak, a nemes angol nemzetnek! Arabi pasa költséges háborút kényszerített fel rá. Sok angol életébe és vagyonába került az a diadal, melyet a brit oroszlán a pyramisok lábainál kivívott. És még sem engedi, hogy Arabi pasa, Anglia ellensége, a gyáva boszú áldozatává legyen. A hatalmas angol közvélemény úgy irtózik az igazságszolgáltatási gyilkosságoktól, hogy még messze földön, idegen országban sem tűri meg azokat. A brit közszellem fölháborodása bírta Gladstonet arra, hogy az alkirály és Arabi pasa közé lépjen s diplomáciai jegyzékváltás tárgyává tegye a védelem szent jogát, melytől a kairói haditörvényszék meg akarja fosztani Arabi pasát. A távíró jelenti, hogy e tekintetben az egyezmény már létre is jött. Angol ügyvédek szolgálnak tanácscsal a vádlottnak, kik egyszersmind őrködni fognak, hogy a védelem szent joga csorbát ne szenvedjen. Ez a tett örök dicsőségére válik Angliának. A civilizációra, az emberiség haladására nézve fontosabbnak tartjuk ezt akárhány politikai vagy hadi sikernél. A nemzetközi jogban is igen érdekes, s a szabadságra nézve kedvező precedenst fog képezni. Európában most béke van. De következhetnek nemcsak háborúk hanem a népek és kormányok összeütközései is. A zsarnokok faja nem veszett ki még világrészünkből sem. Van _A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A „szabad művészetek“ országa. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A hulló levelek alá! Mikor eljön az ősz, valami titkos erő, valami megnevezhetetlen varázs vonz kifelé, a sárguló lombok közé, ahol a gyep hervadó pázsitja között a tavasz meghalt díszei fonynyadnak. Kimegyek , elandalgok a száradó gályák között, a piszkos szinti tó partján, melynek egyik oldalára nem tudom micsoda bolond kőrakást éktelenitenek : ugyan mi az Isten csodáját akarnak vele ? Kiforgatták a ligetet a maga költészetéből. Százával döntötte ki a fákat a lojalitás és cifrábbnál cifrább, a természetes motívumokat jobbról-balról pofoncsapó épületek, hidak s nem tudom én még mivel egy angol kertté csúfították, hogy ember legyen, aki poézist talál benne. Nem is keresek hát. Megyek a realitás országába, a „tűzijáték“ térre. Ott van a budapesti wurstelpráter. Ott lehet mulatni. Ott az élet. Ott a vidámság. A művészet, karöltve a tudománynyal, az erő a kellemmel. Bukfenchányók a művészek — jövendőmondó vénasszonyok a tudomány. A különféle sulykoló próbák az erő é s a gyepi ballet a kellem! Miután Budapest színházai úgyis szűkeknek bizonyultak, keressünk másfelé szórakozást Lépjünk be az erőművi és pantomimikai hyppodromico-canto és kleptomanico-, gymnastico-, choraeografico-fizico theatrumba! Tíz krajcár az első hely. Gyermekek és bakák felét fizetik, a dajkákért a bakák Szelnek. Nyitva van a színkör. A hátulsó sorokra tehénkedik a külső ingyenpublikum. Kocsisok, mészároslegények, hordárok, csirkefogók, lakájok, facér suszterinasok, kiérdemült szárazdajkák, szerződés nélküli muzsikus cigányok. Jó azért az elsőbb sorokba ülni. Ott ugyan úgy kell ülni, mint a tevén szokás, hanem az nem tesz semmit. Esetleg a homokba is lehet ülni. Még nem kezdődik. Egy ókori süteményekkel riasztgató vénasszony már harmadszor lép rajtam keresztül. Jobb lesz hátraülni. De ott rettenetes bagószag van. A hátam megött épen olyan ingyenes hölgy ül, ki valamely hagymás eledel mértéktelen élvezete által vonz áthághatatlan bűvkört maga körül. Megfutamodom. Végre az „idegenek páholyában“ (a verkli mellett) olyan jó helyet sikerült kapnom, ahonnét még az öltözőkbe is be lehet látni. Ezt a posztot nem adtam fel. Igaz ugyan, hogy a vérpadot s a nürnbergi kínzó kamra minden szerszámát végig kívántam próbálni azon az orgonakészítőn, aki ilyen, az ölendő sertvés hangján két oktávával túltevő verklik gyártásával támadja meg a közbiztonságot — hanem mindegy. A művészet áldozatokat kíván. Kezdődik az előadás. Egy birkakolomp lélekidéző hangjára fölemelkedik az egykoron vízhatlan ponyvának alkotott cortina s előtűnik a színpad, a maga egész koldusságában. Ott állanak a művészek. Faminlaszám vannak szerződtetve. Aki szerződik a marcona alakú direktorhoz, annak még a születendő gyermekei is le vannak kötve a „világot jelentő deszkák“ részére. íme belőlük egynéhány példány. Ott áll az apa, anya, s három-négy orgonasíp arányú gyerek. Képükről lesiz az éhség, vézna tagjaikon ráncot vet a rongyos trikó, az egyiknek bal pofája nagyon véres. Azt bizonyosan közvetlenül a belépés előtt kenték fel a művészet ihletett interpretátorai közé. A legkisebbik alig négy éves. Épen most feszegetik szét kis csontocskáit. Szeméből kiperdül a köny, amint a padlón gyötrődik. Apjára néz, az morvául káromkodik egyet. Szegény poronty mukkanni sem mer, s némán kínlódik tovább. Vigasztalan látvány! Kukucskáljunk inkább az öltözőbe. A primadonna minden pantomimikák fő főhősnője, most stoppolja a Herkules trikóját. A sarokban két „clown“ egy elkésett termésű görögdinnye héján rágódik, melynek bélét úgy látszik már kirágta az igazgatóság.Több mosdatlan és fésületlen szépség között kitűnik egy fiatal leány, kinek kezei még a nemrégi mosogatás élénk nyomait viselik magukon, ki egy éktelen vörös pántlikát úgy igyekszik csavargatni a nyaka köré, hogy az ing heszmének az idő és erkölcsök viszontagságai által komolyan veszélyeztetett voltát lehetőleg elpalástolni képes legyen. A porondon azonban következik a cirkuszi mulatság. Egy jobb sorsra érdemes gebe, mely hétköznapokon a kertészek körben tapadó kutjai elé fogva úgy megrészegedik a folytonos keringetéstől, hogy még vasárnap is forog, fel van öltöztetve „cifrán, bársonyba, puhába.“ Hátán, egykori gyúródeszkán, melyre a direc- Mai számunk 20 oldalt tartalmaz.