Pesti Hírlap, 1882. október (4. évfolyam, 270-300. szám)

1882-10-22 / 291. szám

Budapest 1882 (V. £vf. 291, 0372 | Szám Vasárnap, október 22. ... . . . Szerkesztési Iroda: EifiaZOtesl arai. ***» Ma|Mteif nader­»toa 7. n., I. y&fim Am............................. W — kt. |j|agjj«Ä H lúg tori a lap Beeilend röteéd illet# SSr^üsi Qpavi LHini in S11 niKLAr «Ä“* P ^Unuoniis <11» »«TTÜií* *»» ■ HI H S1B ■■Bnii Mgy képes lappal együtt: ~ ^ teaenáck. JUL1’".....................J1 **■ ✓ Hlrd«t*»«k • POLITIKAI NAPILAP. tóP -a-S-SKr QMUméM MS CMBS, -------40, Bae Kotredame des VleAoén®. mindig H^^éktaSS*^LSi after. Látnivalók. t ,. i*_l4g im»» «17^*»^ tenni*» terűt*. (S^»-»*. •*}****■.) — uavigóhii » «fc* Vasárnap Hóm. kath . Kerdula íUffilto Boáévá. (MiMsnm-Mrq».) Taiamolyfk­*. . k»f rtht pádig mindé» Kanyar tojímiojoa »kaitok.­­*«*•“• **- “Ue**' Varosba«» rkgi a *ásruref%.n Protest.: Kerdula Kpkn. i. a. *—1 «rthg. testan «■ e*0- te5tk»«nup« a—Vdlg. - Osndgo* kapto­tok, «*te* tete.) —Iparma« sum. (Sugár- Mr«, ««ja ldpOt­.tctl,M.aa. ■ a. .«V „ Görög-orosz: (okt. 10) Bulamp. ttotakto a tarnál «• nápped-tár­­ (KeeterteWy-ICIe) H akIMl paloták- «*, * k**-‘“^“! •*«"£»* **—•­ ~ ""A A mai szám tartalma: A védelem szent joga. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Adóbehajtás és transzferálás. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Színház, zene, kép­zőművészet. — Táviratok. — Munkás­ipar Franciaor­szágban. — Napi hírek. — Legújabb. — Törvényszéki csarnok. — Színházak. — Közgazdaság. - Tárca: A „szabad művészek"­ országa. Az első mellékleten: Csiky estéje. — Napi hírek. — Rémnapok Bulgáriában. — Megyék és városok. — A bécsi új városház. — Sport. — Családi dráma Bécsben. — Tudomány és irodalom. — A szív viharai. — Kivonat a hivatalos lapból. A második mellékleten: Vadászat villamos lámpánál. — Színház, zene, képzőművészet. — Regény-csarnok. Cor­dóval. (23. folyt.) — Vegyes. — Tárca . A hazátlan. — Értéktőzsde. — Hirdetések. A védelem szent joga. Nemzeti hős volt. A szabadságharc élén állt. A homályból úgy emelkedett ki, mint ki­száll s gyorsan elenyészik a meteor. Csalatkozott benne mindenki, népe, baj­társai s az egész világ. Csak színpadi hősnek bizonyult. Bombák helyett proklamációkkal os­tromolta uralkodóját és az angolokat. S hozzá még megadta magát kegyelemre. A gyűlölt angolok foglyává lett. Vádlott, a­ki felett a katonai bíróság mond ítéletet. Rövidebb idő alatt a sors ellentétesebb peripetiáiba nem juthat senki. Az ünnepelt fér­fiúból megvetetté lett. Nem azért, mert elvesz­tette a vakmerő játszmát. Aki eszmét képvi­sel, s azért mindvégig helyt áll, annak bukása is dicsőség, veresége diadal. Nem igaz a ke­­gyetlen mondás: Vae victis! A legyőzött hős, ki megállta helyét, de a sors kockája ellene fordul, mindig számíthat a művelt világ rokon­­szen­vére. Arabi pasa azonban eljátszott mindent: a nemzeti ügyet, melynek hősévé tolta fel magát, s elvesztette hírnevét. Hős­tettei gonosztettekké lettek. Ezekért kell felelnie most egy pártbi­­róság, az általa megtámadott, de az angol fegy­verek által visszahelyezett uralom hívei előtt. De mi sincs kegyetlenebb a gyáva és gyenge uralomnál, mely idegen segélylyel győz. A gyávák boszuját szokta állni, ha ellenségét az erősek kezébe szolgáltatják. A felbátorított gyengeség a legkíméletlenebb a legyőzött és megkötözött ellenféllel szemben. Mikor XVIII. Lajost visszavitték a szövet­ségesek, boszut állt. Véres boszut álltak a gyenge Stuartok Angliában. Az orosz által le­győzött Magyarországot dúlta Haynau. A civilizáció nem menthette meg a sza­badság és nemzeti ügy bajnokait a saját, vagy mások erejéből győztes hatalmak véres bo­­szújától. Annál kevésbé állhat a győző és legyő­zött közé a polgáriasodás és humanitás a keleti államokban, hol a szabadságnak, a polgár és ember legszentebb jogainak még rendes idők­ben sincs kellő garanciája. Az egyiptomi alkirály haditörvényszékei pedig mindenesetre felmentve érzik magukat a humanitás és a védelem joga kötelező szabá­lyainak megtartása alól. A művelt nyűget tehát eleve elkészülhetett az egyiptomi haditörvény­szék által elkövetett gyilkosságok látványára. De Anglia közbelépett. Tisztelet, becsület Glad­stonenak, a nemes angol nemzetnek! Arabi pasa költséges háborút kényszerített fel rá. Sok angol életébe és vagyonába került az a diadal, melyet a brit oroszlán a pyrami­­sok lábainál kivívott. És még sem engedi, hogy Arabi pasa, Anglia ellensége, a gyáva boszú ál­dozatává legyen. A hatalmas angol közvélemény úgy irtózik az igazságszolgáltatási gyilkossá­goktól, hogy még messze földön, idegen ország­ban sem tűri meg azokat. A brit közszellem fölháborodása bírta Glad­­stonet arra, hogy az alkirály és Arabi pasa közé lépjen s diplomáciai jegyzékváltás tárgyává tegye a védelem szent jogát, melytől a kairói haditörvényszék meg akarja fosztani Arabi pasát. A távíró jelenti, hogy e tekintetben az egyezmény már létre is jött. Angol ügyvédek szolgálnak tanácscsal a vádlottnak, kik egy­szersmind őrködni fognak, hogy a védelem szent joga csorbát ne szenvedjen. Ez a tett örök dicsőségére válik Angliá­nak. A civilizációra, az emberiség haladására nézve fontosabbnak tartjuk ezt akárhány poli­tikai vagy hadi sikernél. A nemzetközi jogban is igen érdekes, s a szabadságra nézve kedvező pr­ecedenst fog ké­pezni. Európában most béke van. De következ­hetnek nemcsak háborúk hanem a népek és kormányok összeütközései is. A zsarnokok faja nem veszett ki még világrészünkből sem. Van­ _A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A „szabad művészetek“ országa. — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — A hulló levelek alá! Mikor eljön az ősz, valami titkos erő, va­lami megnevezhetetlen varázs vonz kifelé, a sárguló lombok közé, ahol a gyep hervadó pázsitja között a tavasz meghalt díszei fony­­nyadnak. Kimegyek ,­­ elandalgok a száradó gályák között, a piszkos szinti tó partján, melynek egyik oldalára nem tudom micsoda bolond kőrakást éktelenitenek : ugyan mi az Isten csodáját akar­nak vele ? Kiforgatták a ligetet a maga költészeté­ből. Százával döntötte ki a fákat a lojalitás és cifrábbnál cifrább, a természetes motívumo­kat jobbról-balról pofoncsapó épületek, hidak s nem tudom én még mivel egy angol kertté csúfí­tották, hogy ember legyen, a­ki poézist talál benne. Nem is keresek hát. Megyek a realitás országába, a „tűzijáték“ térre. Ott van a bu­dapesti wurstelpráter. Ott lehet mulatni. Ott az élet. Ott a vidámság. A művészet, karöltve a tudománynyal, az erő a kellemmel. Bukfenchányók a művészek — jövendő­mondó vénasszonyok a tudomány. A különféle sulykoló­ próbák az erő é s a gyepi ballet a kellem! Miután Budapest színházai úgyis szűkek­­nek bizonyultak,­­ keressünk másfelé szóra­kozást­ Lépjünk be az erőművi és pantomi­­mikai hyppodromico-canto és kleptomanico-, gymnastico-, choraeografico-fizico theatrumba! Tíz krajcár az első hely. Gyermekek és bakák felét fizetik,­­ a dajkákért a bakák Szelnek. Nyitva van a színkör. A hátulsó sorokra tehénkedik a külső ingyenpublikum. Kocsisok, mészároslegények, hordárok, csirkefogók, laká­jok, facér suszterinasok, kiérdemült szárazdaj­kák, szerződés nélküli muzsikus cigányok. Jó azért az elsőbb sorokba ülni. Ott ugyan úgy kell ülni, mint a tevén szokás, hanem az nem tesz semmit. Esetleg a homokba is lehet ülni. Még nem kezdődik. Egy ó­kori sütemé­nyekkel riasztgató vénasszony már harmadszor lép rajtam keresztül. Jobb lesz hátraülni. De ott rettenetes bagószag van. A hátam megött épen olyan ingyenes hölgy ül, ki valamely hagymás eledel mértéktelen élvezete által vonz áthághatat­lan bűvkört maga körül. Megfutamodom. Végre az „idegenek páholyában“ (a verkli mellett) olyan jó helyet sikerült kapnom, ahon­nét még az öltözőkbe is be lehet látni. Ezt a posztot nem adtam fel. Igaz ugyan, hogy a vérpadot s a nürnbergi kínzó kamra minden szerszámát végig kívántam próbálni azon az or­­gonakészítőn, a­ki ilyen, az ölendő sertvés hangján két oktávával túl­tevő verklik gyártá­sával támadja meg a közbiztonságot — hanem mindegy. A művészet áldozatokat kíván. Kezdődik az előadás. Egy birkakolomp lélekidéző hangjára fölemelkedik az egykoron vízhatlan ponyvának alkotott cortina s előtűnik a színpad, a maga egész koldusságában. Ott állanak a művészek. Faminlaszám van­nak szerződtetve. A­ki szerződik a marcona alakú direktorhoz, annak még a születendő gyermekei is le vannak kötve a „világot je­lentő deszkák“ részére. íme belőlük egynéhány példány. Ott áll az apa, anya, s három-négy or­­gonasíp arányú gyerek. Képükről lesiz az éhség, vézna tagjaikon ráncot vet a rongyos trikó, az egyiknek bal pofája nagyon véres. Azt bizo­nyosan közvetlenül a belépés előtt kenték fel a művészet ihletett interpretátorai közé. A legkisebbik alig négy éves. Épen most feszegetik szét kis csontocskáit. Szeméből ki­perdül a köny, a­mint a padlón gyötrődik. Apjára néz, az morvául káromkodik egyet. Szegény poronty mukkanni sem mer, s némán kínlódik tovább. Vigasztalan látvány! Kukucskáljunk in­kább az öltözőbe. A primadonna minden pan­­tomimikák fő főhősnője, most stoppolja a Her­kules trikóját. A sarokban két „clown“ egy elkésett termésű görögdinnye héján rágódik, melynek bélét úgy látszik már kirágta az igaz­gatóság.­Több mosdatlan és fésületlen szépség között kitűnik egy fiatal leány, kinek kezei még a nemrégi mosogatás élénk nyomait viselik ma­gukon, ki egy éktelen vörös pántlikát úgy igyekszik csavargatni a nyaka köré, hogy az ing heszm­ének az idő és erkölcsök viszontag­ságai által komolyan veszélyeztetett voltát lehe­tőleg elpalástolni képes legyen. A porondon azonban következik a cirkuszi mulatság. Egy jobb sorsra érdemes gebe, mely hétköznapokon a kertészek körben tapadó kut­­jai elé fogva úgy megrészegedik a folytonos keringetéstől, hogy még vasárnap is forog, fel van öltöztetve „cifrán, bársonyba, puhába.“ Hátán, egykori gyúródeszkán, melyre a direc- Mai számunk 20 oldalt tartalmaz.

Next