Pesti Hírlap, 1882. november (4. évfolyam, 301-330. szám)

1882-11-26 / 326. szám

Budapest, 1882. IV. évf. 326. (.1407 ) Szám. Vasárnap, november 26. **■"— ' ■ -------------------------------------------, ... ----------------------------------------------------------------------------------------------------------------- ------------ —------------­Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: ám.........................14 írt — ka. ■■ ■■ Budapesten, nádor­ utca 7. k­., I. MMtftJ TNMms . . . ..................f a — ________ ■ M feová a lap szellem­­téMit illeti iaáft&£H( ............... ■ “ ■ ■ Biti M V® “sSJSi­ft*. i |tl VrTI HlDl AD “tasrris. | I I niKi Mm WT* Kiadóhivatal: a jutrmtt.it <• • fiimüir* « fl Lg L9 II 1 Ilii Ll LL I ti*» Sta *m......................MM. /, té.«éök. *e*Tr*........................*• » _ _ _ • J Hirdetések ■ POLITIKAI NAPILAP itaxalek na tdattk. x v/JJAIXlLrU. L J Al I I J­TXX ■­­—RUDOLF MOSSK-nél PA­RIS-von., _________________ ___________________________________ 49. Rue Notredame des Victoir** BI APtár» szombaton a képtár, vasárnapokon tokon 9—1-ig. —­ Országot SzépzSmítvészeti VastArnart ox • . , l - __ . d. o. 14—1-ig felváltva a gyűjtemények társulat táristá. (Bugár-at, saját ház.) — Xísvágóhid a Korokaári-ut végén, a várat vasárnap Bem kath Konrád p. - Civum-kömt.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc­né­ mellett. — Városkái a régi a városkám* ti Frot.: Konrád ! •* g~1 ór4**i kétfőn ée esti- hétköznapon 0— 1-ig. — Omágor képtár seef-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, as új a Lipót-utcában 24. ss. a. i­ Görög-orosz : Fü­löp ap. n néprajsi-tár. (JCezterh­ey-foto) as akadémia palotájá- ut, a kép»őm*vész eti társulat háza.) — Vározi vigadó (redoute) as áldomásom.­­4 A mai­fiám tartalma: A törvénysértés. — Politikai hírek. — Politikai szemle. — Fővárosi ügyek. — Egyletek és intézetek. — Színház-, zene- képzőművészet. — Felekyné jubileuma. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Tör­­vényszéki csarnok. — Színházak. — Közgazdaság. — Tárca: Felekiné jubileuma. — Az első mellékleten : Apróságok a Házból. — A mai ülés. — Országgyűlés. — Kossuth Lajos „iratai.“ — Pest megye a panszlávok ellen. — Tudomány és Irodalom. — Kivonat a hivata­los lapból. — Hirdetések. — A második mellékleten : Hogy hal meg az ember. — Angol katonák kitünte­tése. — A művészet és a színészek. — Regény­csar­nok . Az utolsó Hallah­-herceg (15-ik Folyt.) — Ve­gyes. — Értéktőzsde. — Hirdetések. A törvénysértés. Az antiszemitizmus ma a sajtószabadság kérdésének alakjában kisértett a parlamentben. Kár, hogy ebbe a fontos kérdésbe zsidóügy kevertetett. Ennek következtében levetkette az nagy horderejű elvi jelentőségét. Zsidókérdés, így politikai és társadalmi kérdés lett ebből is. Maholnap oda jutunk, hogy minden ügy, a legmagasztosabb elv és eszme is, a zsidókér­dés szempontjából fog tárgyaltatni. Az alkot­mányosság, a Parlamentarismus, a szabadság minden ügye. Szemita és antiszemita pártok, hírlapok, publicisták­ és politikusok lesznek csak. Zsidó és zsidóellenes szempontok kevertetek mindenbe. Maga a bekötött szemű Themis gya­núba kerül, hogy szemkötője alól a szemitismus és antiszemitismus harcára sandít. A szélső­bal­oldal felelős ezért, melynek egy töredéke zász­lójára írta az antiszemitismust. Szomorú sportot csinál abból. Pártcéljaira használja. Akadé­koskodik. P­o­­­ó­n­y­i hasztalan ítélte el az an­tiszemita fércműveket. Hasztalan kísérlette meg­­ a törvénysértés és a zsidókérdés ügyeinek kü­lönválasztását. Saját maga rontotta le, amit épített, önmagát cáfolta meg, mikor Tisza Kálmánt mégis azzal vádolta, hogy e röpiratokat a zsidók miatt foglaltatta le, azért, hogy 625­­ ezer zsidót és ezek pénzét megnyerje politiká­jának támogatására. Ez csak az antisz°mitismus legképtelenebb túlzása. Istóczy pedig világos célzattal vette fel a törvénysértés kérdésének alkalmából is a zsidóügyet. Hajánál fogva bele­vonszolta a vitába keserű antiszemitizmusát, így azután sikerült a törvénysértés kérdését teljesen elrontani, azt minden elvi jelentőségétől meg­fosztani.­­ Tisza Kálmán és pártja köszönetet sza­vazhat Polónyinak és Istóczynak. De a libera­­lismus és Parlamentarismus érdekében tiltakoz­nunk kell ellenük. Pedig hát a heves megyei kérvény alkal­mából felvetett kérdés igen fontos. Nem keve­sebbről van szó, mint a sajtószabadság életér­dekeiről. Mi feltétlenül helyeseljük Tisza Kál­mán eljárását. Helyeselnék akkor is, habár a törvényt megsértve védte volna meg a társa­dalmi rendet. Kivételes időkben kivételes intéz­kedésekre van szükség. Ha ilyenkor a kormány törvényt sért, arra való a parlament, hogy el­járását bírálva, megadja neki a felmentvényt. De a jelen esetben konkrét kérdésről is szó van. Meddig mehet el a kormány a sajtó ellen a rendőri intézkedések területén , ezt a kérdést kel eldöntenie a parlamentnek. Értelmeznie kell a sajtótörvényt. Nyilatkoznia, vájjon ez a tör­vény valóban biztosítja-e a sajtó szabadságát Ezt kell tennie, mihelyt Tisza Kálmán nem állt elő a salus reipublicae kifogásával, s mihelyt nem ismerte el, hogy a közérdek pa­­­­rancsa miatt megsértette ugyan a törvényt, ez a sérelem azonban nem képezhet praecedenset a jövőre nézve. A sajtótörvény parlamenti értelmezésére eddig még nem nyílott alkalom. Amikor Wenck­­heim Béla 1876 iki rendeletében sokkal mesz­­szebb menő intézkedéseket tett a nyilvános el­árasítás megtiltása és a közveszélyes röpiratok lefoglalása tekintetében, akkor a kérdést senki sem tette interpelláció vagy kérvény tár­gyává. Most volna tehát alkalom annak vizsgála­tára és kimondására: elégséges utalom-e a magyar sajtó szabadságára nézve az*1848: 18. törvénycikk. A mi véleményünk szerint nem elég utalom. E sorok írója ismételten és sokkal a röpiratok lefoglalása, sőt a zsidókérdés színre kerülte előtt irt munkáiban részletesen kifej­tette, hogy az 1848: 18. t. c. szerencsétlen és elhamarkodott alkotás, gyenge fordítás, mely hatályos védelmet nem nyújtana a magyar saj­tónak, ha a kormányhatalom meg akarná azt támadni. Épen 22. § ának segélyével be lehetne nálunk is hozni az osztrák objektív eljárást. Csak egy korán kelő ügyész és vizsgáló biró kellene hozzá. Vizsgáló biró, aki ugyanazon §. szerint még indokolni sem tartozik a lefog­lalást, holott Ausztriában a lefoglalási rendelet részletesen indokolandó s ellenében jogorvoslat­nak is van helye. Ily körülmények közt nincs kellőleg védve a hírlap, a nyomtatvány még a nyomdában, kiadóhivatalban és a postán sem. A terjesztésnek pedig, az egy könyvárusit kivéve, egyetlen egy módját sem védi ez a tör­vény. Részint hallgatag, részint kifejezetten a közigazgatás hatáskörébe utalja e tekintetben a felügyeletet. Világos tehát, hogy az izgató nyom­tatványok nyilvános elárusítását a közigazgatási hatóság megtilthatja és tilalmának a lefoglalás által érvényt szerezhet. Csak a nyomdába, kiadóhivatalba, a postára és a könyvárusok boltjába nem hatolhat be. Ezek ajtaját csak a bírói parancs nyithatja meg. De az utca, a köztér, a trafik stb. a közigazgatás hatalmi A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Felekyné jubileuma otthon — A „P­e­s­t­i Hírlap“ eredeti tárcája. — Szép Helénában galambpostán küldi az istennő kincset érő levelét. Egy láthatatlan ga­­lambpósta kötötte ma össze az ünnepelt művész­nő lakását is, mely nem engedett neki egy nyugodt percet sem ; alig dobott egy üdvözlő táviratot ölébe, már a másik pillanatban illa­tos bokrétával legyinté meg gyöngéden arcát ; s alig hogy föltekint a megkoszorúzott a paj­kos tündérre, ki rózsákat fon fejére, már egy babérkoszorú repül lába elé, levélzápor borítja el a szőnyeget . . . Csing! Csing! Üdvözlő küldöttség, tisztelkedők raja jön szakadatlan sorban; az asztal­ kosárkájából már lefoly a sok illatos levélboriték s mint a cseppkő úgy növekszik ott is csepről-cseppre termetes oszloppá. Ma egész nap fogadó napja van az álta­lánosan szeretett művésznőnek és nőnek. Mert ez a jubileum nemcsak a művészet jubileuma, hanem a nőé s az anyáé is. Eljön a jótékony nőegylet s buzgó tag­ját üdvözli benne. Ez az üdvözlet titkon azt mondja: íme­­ mért tud olyan igazán simi, ha szegény asszonyt ábrázol?... Az életből leste el. Sok könnyűt leszáritott már az a meleg kéz, a­mint Bercsényi is oly szépen mondta volt tegnap. Megemlékeznek rendre pályatársai, kik­kel valaha együtt tűrt, együtt reménykedett s a kikkel ma együtt örül boldogságának. Mindegyik azt írja: fogadd szeretetem jelét. Nagy szó az, mikor valakiről a saját pálya­társai őszintén mondják nemcsak a szemébe, hanem a háta mögött is, hogy szeretik. És végre megérkezik azoknak serege, a kikhez soha sem fűzte szorosabb ismeretség, a kiket alig volt alkalma látni s a kik most mégis meglátják. Hát ezeknek mit vétett ? Mert a­kik titkon haragusznak az emberre, azok­­ szoktak több­nyire beköszönteni a legszebb, áradozóbb sza­vakkal, hogy figyelmeztessék, ha eddig nem vette volna észre őket: memento mei ! Hát bizony azért haragusznak rá, hogy jobban nem ismerik. Az a futólagos ismeretség is beleka­paszkodott a lelkükbe s most azt bánják, hogy nem kapcsolhatták mélyebben bele. Mert a ki egyszer beszélt Felekynével, az lehetetlen, hogy szívesen ne emlékkezzék rá s szívesen ne emlegesse. Nincs az a társaság, melybe örökké derült lelkét át ne tudná varázsolni. Mindegyik számára van egy lekötelező szava, egy vidá­­mító mosolya, barátságos kézszorítása. Ha kellemes társaságot akarsz,­s csatlakozzál ahhoz, melyben Felekyné viszi a főszerepet. Kigyó­gyulsz még a mélabiból is. Ezért szeretik őt minden társaságban, ezért látunk ma is a társadalom egész lépcsősorát egybeállítva a sok üdvözlő iratban és aján­dékban. Az írói kör kirándulásai talán nem lettek volna olyan emlékezetesek, oly jó kedvűek, ha ő elmarad. Erősen verbuvált engemet is az idei kirán­dulásra. Sajnos, le kellett mondanom, nem pa­rancsoltam akkor magam magamnak. De annál elevenebben látom magam előtt a kárpáti kirándulást. Tornallyától Dobsináig, Poprádtól Tátrafüredig talán még most is hang­zik a sziklákon az ő kacagása. Nem maradt el sehonnan, még ott is elől ment, a­hol a férfiak nagy része meghátrált. Hózivatarban, siv­tó szélben kúsztana fel a zuhatagokhoz. Még el sem értük az elsőt, már türelmetlenkedve kérdé Feleky: — Messze van-e még ? Alig lehetett biztatni, hogy nincsen mesz­­sze, csak jöjjön velünk. Jött is egy darabig, ámbár minden tíz lépésre vissza-vissza tekintett a Rózsa-kunyhó füstölgő kéményére, a­hol a meleg tűzhely mellett zamatos beefsteaket pil­lantott meg. Még­is csak kellemesebb a tető alatt piros borral öblíteni a piros szeleteket. Hal számunk 20 oldalt tartalmaz.

Next