Pesti Hírlap, 1882. december (4. évfolyam, 331-359. szám)

1882-12-03 / 333. szám

2 visszatelepíti az állami jószágokra a csángókat és székely magyarokat. Nagy György kormánybiztos tett is már elismerésre méltó kísérleteket. Most akarja nagyban megkezdeni a csángók visszatelepítését. Hadd szaporodjunk itthonn. Politikailag helyes volna ugyan, hogy nagy magyar telepek hálózzák be az egész keletet s igy társadalmilag készítsék elő a magyar keleti politika útját, úgy tehetnénk akkor, mint az angol. Elől megy az angol társadalom, nyomon követi az állam. Az letelepszik, ez védelméről gondoskodik s igy épül az angol világbirodalom Bábel tornya. Mi kis nemzet vagyunk. Nem utánozhatjuk az angolt. Társadalmunk nem lehet pionirje az államnak , sőt ez utóbbinak sem szabad terjeszkedésre gondolnia. Ha tehát nem sikerül nagymérvű adakozásokat létrehozni, akkor telepítsük vissza keleti testvéreinket. Erősödjünk itthon, csak úgy lehetünk erősek kifelé is. A kormánytól mindenesetre elvárjuk, hogy az ügyet figyelemmel kisérje s ha a társadalom nem mozdul, tegye meg kötelességét ő. Nyújtson alkalmat, mint biztosa már megkezdte, a csángók tömeges visszatelepítésére. Legyen mégegyszer népvándorlás keletről nyugat felé. Az ősmagyarokat nem várhatjuk többé. De keleti magyarok, akik közénk vágyódnak. Szorítsuk meleg keblünkre elszakadt, visszatérő testvéreinket. Változás a szerb diplomáciában. A félhivatalos Pol. Corr. Belgrádból jelenti, hogy dr. Kristics Fülöp, Szerbia bécsi követe ő felségének a királynak a napokban nyujtja be visszahívó levelét Utódja Bogcsevics lesz, aki dec. derekán érkezik Bécsbe. Ezzel a kinevezéssel összefüggőleg a belgrádi külügyi hivatalban Rikics osztálytanácsossá lép elő. — A szerb hadügyminisztériumban jelenleg a szerbiai hadsereg újjáalakításával foglalkoznak. Az ország címerének magánosok és magánjellegű társulatok által való használatáról szóló törvényjavaslat, mint a Nemzeti értesít, a belügyminisztériumban már elkészült s azt a belügyminiszter a minisztertanácsban már elő is terjesztette. A minisztertanács a törvényjavaslatot elfogadván, felhatalmazta a belügyminisztert, hogy azt ő felsége legmagasabb beleegyezésével a képviselőházhoz terjeszsze be. A budapesti ügyvédi kamara által a bűnvádi eljárási tervezet megbízálására kiküldött szakbizottság tegnap este tartotta alakuló gyűlését. Dali’ Adami Rezső indítványára a többség elhatározta, hogy elsősorban és külön nyilatkozik az esküdtszékek kérdésében. E diskusszió határnapjául f. hó 16-ika (d. u. 5 órakor) tűzetett ki. A bizottság szívenyugtatta, hogy meg van, meg, csak Mátyás király halt meg, s fölfedezte, hogy nekünk még nincs konszolidált justiciánk, (van konszolidált adósságunk, ne búsuljon, kiáltok közbe), hogy a középkor bilincseiből megszabadulni még nem tudott, s hogy nekünk még sokat kell tennünk, — s itt homlokára tűzte a mutató ujját, — hogy az uj világot fölépítsük, a mire már Aldzsi is stuccolt volna, ha itt lehetett volna. Aztán fölvilágosította a házat, hogy Franciaországban a felső bíróságoknak semmi dolga sincs, Angolországnak 19 birója van s azok közt olyan, akinek 250 ezer frank a fizetése, s hogy Amerikában 25 ezer frankot kap a szolgabiró. Ne tessék megijedni, úgymond, ő annyit nem kiván, noha merni merhetné, mert nincs itt a pénzügyminiszter. De holmi pótbirákat mégse neveznének ki talán, hiszen annak a peres atyafinak is fájdalmasan eshetik az, ha nem rendes, hanem csak afféle pótbiró mondja ki fölötte a sentenciát. Ő elvi ellensége a pótbirói intézménynek, amiből Odillon Barrot szerint világosan következik, hogy azt elfogadja. Igaz, a nagy figyelemmel hallgatott beszédből el is feledtük, hogy Körösi Sándor abban erélyesen célzott a királyi tábla — debrecentralizációjára. *, Végre is mindegy, akár több, akár kevesebb lesz tizzel húszszal a restancia,— ne beszéljünk hát jogügyi reformról, hanem térjünk a sokkal érdekesebb személyeskedésekre. Tisza Kálmán, ki az alatt a folyosón a lubickot megitta, az ülés végén bejött, hogy azt megköszönje Szilágyinak. Előadta, hogy mikor fuzionáltak, hát a régi kabinetből csakugyan ki kellett pottyanni valakinek, mert különben hová ültek volna le az új jövevények. Hát igaz, Szapáry volt az egyik, aki kipottyant. De ő ezt jó néven vette s épp úgy mosolygott hozzá, mint előbb a Szilágyi subkkjához és nem lett sem ellenfél, szemben ülő, sem vakondok, háta mögött ülő. Megmaradt bűnek és igaznak s ime el is érkezett rája az erény jutalma. Szilágyi zord tépelődéssel vette tudomásul a nyilatkozatot. De a fránya szélbal csak bizgatta, hogy kérje számon a vakondokat. És Szilágyi számon kérte, ha őt értette-e a miniszterelnök e megtisztelő jelző alatt s követelte, hogy ez iránt Tisza Kálmán nyilatkozzék. És az kiadta neki a bizonyítványt, hogy „ej dehogy, az az első összeveszésünk óta mindig becsületes ellenségem volt, hamis barátom soha!“ Amire aztán a fenyegető fekete pontok szerencsésen eloszlottak a politikai láthatárról, a sokaknak nagy szomorúságára, akik most hitték kárpótolhatni magukat azért a szerencsétlenségért, hogy az elnök párbaja elmaradt. PESTI HIKLis sen veendi minél nagyobb számú hallgatóknak, mint vendégeknek tárgyalásain való megjelenését. A képviselőház nyolcadik bíráló bizottsága ma déli 12 órakor Andaházy Pál elnöklete alatt ülést tartott az ifj. Ráday Gedeon gróf választása ellen beadott kérvény ügyében. A bizottság a kérvényt az alaki kellékeknek megfelelőnek találván, a tárgyalást a folyó dec. 9-én d. u. 4 órakor tartandó nyilvános ülésére tűzte ki. A tárgyalás a képviselőház I. osztályú termében lesz. A kivándorlási tanácskormány tegnap tartott ötödik ülésében Prónay József belügyminiszteri államtitkár elnöklete alatt a rendelkezésre állott anyagot egészen letárgyalta, úgy hogy most már a tanácskormány megállapításai alapján a minisztertanácshoz beterjesztendő munkálat szerkesztése vétetik foganatba. Az ötödik ülés határozatai a következők : A Brassó- Szörény, Temes- és Torontál megyékben összesen 5 községben, a túlnépesedés folytán előfordult nagyobb mérvű kivándorlási mozgalmak, mint illusztráló adatok felvétetnek a minisztertanács elébe terjesztendő munkálatba, egyszersmind hangsúlyoztatik, hogy a kincstár a települőknek a jövőben csakis teljesen vízveszélymentes, használható termőföldet adjon. A kivándorlási ügynökségekről alkotott törvény szigorítását a tanácskozmány nem kívánja, hanem a megyéket utasíttetni tartja szükségesnek, hogy ezen törvényt az alantas hatóságok pontosan végrehajtsák, a vallásfelekezetek főpapjaihoz pedig felhívás intéztetik, hogy a lelkészek útján a népet a kivándorlástól visszatartsák. A bemutatandó munkálat elkészítésével Ribáry József előadó miniszteri tanácsos van megbízva. POLITIKAI SZEMLE. A fényes porta még mindig a régi: meglepetéseket elég gyakran szerez a politikai világnak. Pár nap előtt azt jelezte egy táviratunk, hogy a volt brussói kormányzó, Ahmed Vefik pasa, hivatalos hatalmával történt visszaélés miatt elfogatott s Konstantinápolyban magas törvényszék elé fog állíttatni. S ma reggel már ugyanazon Ahmed Vefik a török kormány elnöke. A plevnai oroszlán, Osman pasa, a gházi, jól jövedelmező tárcáját Hussein Husni pasának volt kénytelen átadni, míg az albán Assim pasa már több nap előtt átvette a külügyek vezetését. A régi miniszterek közül csak Ignatiefif régi barátja Mahmud Nedim maradt meg. úgy látszik, amaz állítólagos merénylet, mely miatt Fuad pasát a minap elfogták, volt oka a váratlan kormányválságnak. Politikai jelentőséget az új minisztériumnak nem igen tulajdoníthatni: úgy a bel-, mint a külpolitikában az fog történni, mit a szultán parancsol vagy mit a serailban épen uralkodó áramlat megkíván. Giers varzini útját, mint a múlt hét nevezetes politikai eseményét, beható fejtegetés tárgyává teszi a „Leipziger Grenzbote“. Előbb összefoglalja a külföldi lapokban fölmerült különböző verziókat a látogatás célja felől s arra a következtetésre jut, hogy Giers útja elsősorban barátsági nyilatkozat Oroszország részéről s mint ilyen bizonyos értelemben kiegészítője a danzigi császártalálkozásnak. — „Oroszország — úgymond a félhivatalos hetilap — nem csak megszilárdítni akarta Németországhoz való jó viszonyait, hanem ezt nyíltan dokumentálni is. — S alig kell külön kiemelni, hogy Oroszország közeledése Németországhoz, ennek Ausztria - Magyarországhoz való viszonyára semmi befolyást sem gyakorolhat. A két középeurópai császár szövetsége — melyről most már elmondhatjuk, hogy az szabályszerűen s forma szerint megkötve és okmányokban kifejezve van — kölcsönös szükségérzeten alapulva, a két hatalom érdekei által összeforrasztva, maradandó alapját képezi Közép-Európa viszonyainak, melyet a napi események áradata meg nem gyöngíthet.“ A német-osztrák-magyar szövetséget szabályozó írásbeli egyezmény létezését félhivatalos részről még soha be nem vallották ily leplezetlenül mint a Grenzboten utolsó száma teszi. Mind több jel mutat arra, hogy Anglia mégis csak kizárólagos védnökséget akar szerezni Egyiptom fölött. Erre vall egyebek közt az is, hogy Baker pasát nem akarja az egyiptomi hadsereg parancsnoka gyanánt elismerni, hanem helyén egy angol tábornokot kíván látni. Kairóban már arra is el vannak készülve, hogy nemsokára angol rezidens neveztetik ki, mi kétségtelen kifejezésre juttatná Anglia uralmát Egyiptom felett. Sokan a francia kabinetnek afrikai annexiókra való törekvését is az angol kormány efajta szándékaiból magyarázzák ki. Granville a Congo- és Madagaskar-ügyben nem is emelt volna komoly kifogásokat, ha a francia kabinet nem reklamálja maga számára a vörös tenger több pontját, mi aztán arra indította az angol külügyminisztert, hogy meglehetős éles hangú jegyzékben tiltakozott a francia pretenziók ellen. A montenegrói határkérdés gyors megoldást nyert. A hatalmak az általános békeszükség által sarkalva siettek a török körjegyzékre azzal válaszolni, hogy hajlandók a porta panaszait fontolóra venni s mihelyt a viszonyok engedik, elküldik biztosaikat a kolasini határra. Egyidejüleg utasították csetinjei ügyvivőiket, hogy Nikita fejedelemnél minden befolyásukat felhasználják, nehogy a béke még a nagyhatalmak biztosainak a helyszínre érkezése előtt a montenegrói hatóságok valamely meggondolatlan ténye által megzavartassék. Az orosz hivatalos lap közlése szerint a a pétervári egyetemi tanács elhatározta, hogy 46 tanulót, kiknek főrészük volt a zavargásokban, feltétlenül kizár és haza szállíttat, azokat a zavargó tanulókat pedig, kiknek szülei Pétervárott laknak, rendőri felügyelet alá helyezteti. 23 kevésbbé kompromittált tanulót csak bizonyos időre zárnak ki, melynek leteltével visszavézetnek, ha azalatt jól viselik magukat. Azt hiszik, hogy Deljanoff oktatásügyminiszter állása az egyetemi zavargások óta nagyon meg van ingatva. 1882. december 3 A madagaszkáriak Londonban. Még csak néhány hónapja, hogy Cetewayo zulu király elhagyta az angol fővárost, már újra erotikus, bár az előbbinél sokkal műveltebb vendégek látogatták meg. A madagaszkáriak ugyanis, miután az „udvarias“ francia nemzethez legkevésbé sem illő módon s a vendégjog eklatáns megsértésével, úgyszólván kiutasittattak az országból, most a „gentleman“ angol nemzetnél kerestek s találtak szívélyesebb fogadtatást. Az érdekes társaság következő személyekből áll: Ravoninahitrimarivo (próbálja csak valaki hamarosan kimondani) ő excellenciája, a madagaszkári állam 15 k fokú notabilitása, palotahivatalnok s külügyér; Ramaniraka ő excellenciája, 14-ik fokú notabilitás, a madagaszkári királynő I tanácsnoka; Andrianisa Mazees, francia sp angol titkár és tolmács; Tacchi Antony titkár a törvényfordító s végül Rabibison s Ranijalahy, kik a kísérethez tartoznak. Tacchys a feleségét is elhozta magával s ez az egyetlen hölgy a madagaszkári társaságban.