Pesti Hírlap, 1882. december (4. évfolyam, 331-359. szám)

1882-12-28 / 356. szám

1882. december 28. FESH­­­K L A F. o. szabad iparosság sérelmeinek tekintetbe vétele nél­kül ; másodszor, hogy fegyintézeteink ipari proleta­riátust nevelnek. A­mi az első panaszt illeti, annyi bizonyos, hogy a fegyencet a munkásságtól elvonni nem le­het és nem szabad, ha ugyan nem akarjuk jövő megélhetésének alapját tőle elvonni. A javításra tö­rekvő s bármely elveken nyugvó rendszer a munkát létszere alkatában nem nélkülözheti. Iparosainknak a következőkben összefoglalt kívánalmai azonban méltányosak és a börtön huma­nisztikus céljaival összeegyezők : 1. Kívánatos, hogy a fegyencek foglalkoztatása céljából az állami, törvényhatósági szükségletek, a­mennyiben a fegyintézetek viszonyai engedik, a fegy- és fogházakban rendeltessenek meg és állíttassanak elő. Miután pedig az igazságügyminiszter úrnak eb­beli törekvése mindeddig hajótörést szenvedett, an­­nálfogva esetleg minisztertanácsi határozat által volna kiviendő, hogy a minisztériumok az alattuk álló közhatóságok és egyébb intézetek vezetőit ren­­deletileg utasítanák ama hozandó határozat szoros megtartására. 2. A­mi a törvényszéki fogházakat illeti, ott ugyan legutóbbi időkben általán a kosárfonás és gyékénykötés lett rendszeresítve. Tekintve azonban, hogy kisebb-nagyobb mérvben a kézműipar is kul­­tiváltatik, óhajtandó, hogy lehetőleg oly iparágak választassanak, melyek az illető vidéken vagy épen nincsenek képviselve, vagy a vidék szükségleteit ki nem elégíthetik. 3. A fegyencmunka úgy a fegyház, mint a börtön és fogházakban csakis házilag kezelendő ,és a bérbeadás rendszere mellőzendő. E helyütt újra ki kell emelnünk azt, hogy a fegyintézetek köre lehetőleg csak oly iparcikkek tö­meges termelésére irányoztassék, melyek az ország­ban sem kellőleg képviselvék, sem olcsón elő nem állíttathatnak, tehát: vagy további feldolgozást igé­nyelnek, s így a műves iparnak tehetnek szolgála­tot, vagy melyek bizonyos tárgyakra nézve a kül­földről emancipálhatnak. A­mi azon panaszokat illeti, hogy fegyintéze­teink ipari proletárokat nevelnek, az előterjesztés a büntető törvénykönyv számos határozatára utal, me­lyek végrehajtása lehetővé tenné­, hogy a fegyencek életcéljaiknak is megfelelőbb munkásságra szoríttathas­­sanak és alkalmaztathassanak. Elvitázhatlan szüksé­gességnek tűnik fel az egy közvetítő inté­zetnek felállítása. Egy ily intézetnek sokoldalú hatá­sai ismertetéséül az előterjesztés a büntető törvényjavas­lathoz készült indokolásból a következőket idézi: „A közvetítő intézetekben nevezetesen a mezei gazda­ság lenne folytatandó. Ez a nép szokott foglalkozása lévén, az intézet a földmives foglyoknak gyakorlati gazdászati tanintézetévé válik stb. A mechanikai mesterség megtanulásától nem várhatjuk ez ered­ményt. Ezen foglalkozás nem egyez meg a földmi­­velő néposztály hajlamaival, arra a fegyenc csak a börtön fegyelme által kényszeríthető. Egy vagy két intézetet lehetne felállítani nagyobb városok mellett.“ b) Egy további módot nyújtana erre végre a fel­tételes szabadságr­a bocsájtás in­tézményének célszerűbb kezelése. Sokat vitatott kérdés ugyanis: várjon a foglyok alkalmaztassanak-e közmunkára. Miután országunk nincs azon szerencsés helyzetben, hogy ezen munka biztonsági tekintetekből a külvilágtól meglehetősen elszigetelten hajtathassék végre, a feltételes szabad­ság intézménye volna felhasználható, még­pedig oly­­kép, hogy a ticket of leave-t elnyerőknek alkalom nyújtassék, miszerint elbocsátásuk után azonnal al­kalmaztassanak bizonyos közmunkáknál. Pesti Hírlap: Jan. 1-étől új előfizetést nyitunk lapunkra. Kérjük azon­t. előfizetőinket, kiknek előfizetése december 31-én lejár, hogy ezt mi­nél előbb megújítsák, nehogy a lap elküldésében fennakadás történjék. Az előfizetési árak lapunk homlokán olvashatók. Mutatványszámokat kívánatra egy hétig ingyen és bérmentve küld a kiadóhivatal. NAPI HÍREK. — (Személyi hírek.) Az orosz császári pár európai kör­útja tavasztól a jövő őszig elhalasztatott. Az orosz cár koronázása, melyre nézve még mindig titokban folynak az előkészüle­tek, a nyár kezdetén megy végbe. — A walesi herceg idősebb fia Albert Viktor herceg közelebb az oxfordi egyetemen végezett be egy tan­évet. . — Jenő és Károly István főhercegek Pozsonyba érkeztek bátyjuk, Frigyes főhg. látogatására. — Kavashima japán pénzügyi tanácsos Bécsbe érkezett. — Hentaller Lajos ,orsz. képviselő elvállalta a „Debrecen“ című lap szerkesztését. — Báró Appel lovassági tábor­nok és boszniai katonai főhadparancsnok nejével együtt, néhány napot utóbb Budapesten töltött. In­nen fiuk esküvőjére Aradra utaztak, honnan egyene­sen Szerajevóba térnek vissza. — (Tisza Kálmán) miniszterelnök teg­nap délelőtt a király által, délben pedig egy óráig tartó magánkihallgatáson Rudolf trónörökös áttal fogadtatott.­­ (József főherceg mint tűz­oltó.) Soroksár városa elöljárósága tűzoltó-egyletet akarván szervezni, Alcsuthra irt és kérte a „te­kintetes tűzoltó főparancsnok urat,“ hogy küldje be az ő tűzoltóságának szabályzatát és minden uta­sítását. Meg is kapták harmadnap szép finom velin papíron a következő választ: Alcsuthi önkéntes tűz­oltó szakasz. Legnagyobb örömmel láttam e hó 11-rő­l kelt átiratukból, hogy Soroksár m.­városa önkéntes tűzoltó-egyletet alakít és mellékelve átkül­dem saját alapszabályainkat, szolgálati és gyakorlati szabályzatunkat, minden jókat kívánva új hazafias és emberbaráti vállalkozásokhoz. Alcsuthon, 1882. december hó 28-án. József főherceg, az alcsuthi önkéntes tűzoltóság főparancsnoka. Soroksár mező­város tekintetes elöljáróságának Soroksáron. — (Házasságok.) Haanbergi Gauss Viktor, fiatal olasz iró, egyik legrégibb fiumei patrícius csa­lád sarja, f. hó 26-án eljegyezte a bájos és szellem­­dus T­e­n­u­s Ernesztine kisasszonyt Ó-Budáról. — Fischer László ceglédi kereskedő jegyet vál­tott S­c­h­v­a­r­z Matild kisasszonynyal, Schwarz Manó helybeli tekintélyes polgár bájos leányával. — Deutsch Ármin Budapestről eljegyezte Netter Sándor gyöngyösi lakos leányát, Lujzát. — Ugyanakkor tartotta S­e­r­m­a­n­n Már­ton is eljegyzését Deutsch Janka kisasszonynyal Deutsch Jakab budapesti lakos leányával. A ket­tős eljegyzést karácsony estéjén kedélyes mulatság követte. — K­o­v­á­c­h Ákos királyi mérnök a na­pokban tartotta esküvőjét Madách Arabellával, Ma­dách Károly nógrádmegyei alispán szép és műveit leányával. Az esküvő Csesztvén, a szülői háznál egész csendben ment végbe. — Paksi József kir. mérnök, a csongrádi vízvédelmi munkálatok derék vezetője, eljegyezte Réti Janka kisasszonyt, Cson­­grád megye főorvosának, dr. Réti Jánosnak leányát. — B­i­h­a­r­y Béla, a székesfehérvári színtársulat tagja, eljegyezte Szép Mariska kisasszonyt, ugyane társulat tagját. — Boschán Emil zalaegerszegi kereskedő eljegyezte Schwarz Gizella kisasszonyt. — Appel János báró, szerajevói parancsnokló­tánok és boszniai és hercegovinai kormányfőnök fia, Ap­pel Jenő báró, a 14-ik huszárezredbeli cs. kir. hadnagy, f. hó 28-án vezeti oltárhoz Paulison (Arad­­megye) Mattend­oit Eugénia bárónőt, néhai Mattend­oit Gottfrid báró volt német-paulisi földesur leányát. — Szilágy-Somlyón Köröndi Márkus Gusztávé hó 20-án tartotta esküvőjét Rickl Gizella úrnővel. — (K­riszt János) a budapesti kir. törvényszék alelnöke nevenapja alkalmából a veze­tése alatt álló fenyitő törvényszék bírói kara részé­ről ma szép ovációban részesült. A bírák, jegyzők és joggyakornokok a nagy tárgyaló teremben gyűl­tek össze s a küldöttség által meghívott elnököt lelkes éljenzéssel fogadták. A bírák egyike társai nevében üdvözölte az elnököt, ki meghatottan vá­laszolt.­­ (Iskolai vizsgálat.) A 4-dik kerületi (belvárosi) főreáltanodában az érett­ségi pótvizsgálatok írásbeli része 1883. évi január hó 15., 16. és 17-ik napjain fog megtartatni. A megjelenni kívánó ifjak legkésőbb január 12-ig je­lentkezzenek az igazgatóságnál. Budapest, 1882. évi dec. 26. Ney Ferenc, igazgató. — (A fekete banda pőrét) a r­orni esküdt­szék karácsony estéjére fejezte be. A szokás ellenére az államügyész nem válaszolt a védők beszédjére, s mikor az utolsó befejezte beszédjét, az elnök kérde a vádlottakat, nincs-e valami megjegyezni valójuk. A huszonhárom vádlott közül csak egy kelt föl, Bonnot, a­ki következőket mondá: Védőm szavaihoz nincs mit hozzáfűznöm, de kérem az esküdt urakat, tekintse­nek nőmre és gyermekeimre. Az esküdtekhez 213 kér­dést intéztek. Hat órai ülés után az esküdtek 196 kérdésre tagadólag feleltek. E kérdések a fosztoga­tásra, gyújtogatásra vonatkoztak. A többi kérdésekre, melyek egy fegyverkovács műhelyének kiürítésére stb. vonatkoztak, igenlőleg feleltek. Az esküdtek ver­diktje folytán tizennégy vádlott, köztük Bonnot föl­mentetett, kilenc elítéltetett. Dovillaret öt évi fegyházra, Vieunet három évi, Juillet, Garnier, Lorios, Deme­­ples két évi, Chateau, Chafflet és Speulhauer egy évi fogságra ítéltettek.­­ (Gambettáról) újabban azt jelentik, hogy bélgyulladása ismét visszatért, s e­miatt oly nagy kínokat szenvedett, hogy három­negyed óráig tartó ájulásba esett. Az orvosok egy pillanatig azt hitték, hogy emberi segély már nem­ használhat, később azonban magához tért Gam­­betta. Szombaton a legkülönbözőbb hírek keringtek Gambetta hogylétéről. Lapjai nagyon tartózkodók, annyit azonban bevallanak, hogy Gambetta baja annyira visszatért, mikép még hosszú időre el kell halasztani a városba való beköltözését. Másfelől meg azt jelentik, hogy Gambetta állapota nagyot­ aggasztó, s a legrosszabbtól még mindig lehet tartani. — (Az Erzsébet té­r) nagy átalakulás elé néz. Illetékes körökben, mint a Nemzet hallja, azzal foglalkoznak, hogy e sétány, mely a főváros egyik legkedvezőbb pontján terül el — ne csak üdülő­helyül szolgáljon, hanem oly tér gyanánt, a­hol az ország nagynevű személyisé­geit szobrokban megörökítve láthatjuk. Az eszme maga, oly oldalról jön, hogy megvalósulásához kétség sem férhet. Az eddigi terv szerint a sétatér négy szegletén történeti nevevezetességü magyar höl­­g­y­e­k mellszobrai állíttatnának föl, oly módon hogy a márványból készült szobrok más szinü már­ványból faragott alapzaton nyugodnának. A sétány belsejét jeleseink szobrai foglalnák el. Az első, a kinek szobra ott fog fölállittatni, koszorús költőnk Arany János lesz.­­ (Halálozás.) Réthelyi gr. H­u­n­y­a­d­y Ferenc cs. kir. kamarás halálát lapunk tegnapi szá­mában már jeleztük. Az elhunyt gróf fia volt az 1821-ben meghalt Hunyady János grófnak, kinek II. Ferenc 1792-ben ajándékozta a grófi címet. A Hunyady grófok családfája a XVI. század végéig vezethető vissza, s így ezek épenséggel nem utódai Hunyadi Jánosnak. A most elhunyt grófnak két fia közül az idősebb, Hunyady László gróf, Mosonyme­­gyének volt főispánja; a fiatalabbik, Kálmán, pedig altábornagy és szertartásmester. Julia leánya az 1868-ban meggyilkolt Mihály szerb fejedelemnek volt neje. — 1876-ban Arenberg herceghez ment nőül. Az elhunyt gróf tetemeinek beszenteltetése­­hétfőn, 25-én ment végbe valamennyi családtag s­­arisztokrácia kiválóbb tagjainak jelenlétében. A holt­testet Bécsből Ivánkára szállították, hol a családi sirboltban helyezik el. Béke hamvaira! — (Karácsonyi rege.) Csinos regét közöl a Revue politique et literaire Turgenyev Ivántól. Két­­három nappal karácsony előtt az úristen nagy ün­nepélyt adott égi palotájában. Az összes erények meg voltak hiva, de csak az erények. Csupa nők, egy úr sem. Sok erényt lehetett együtt látni, nagyot és kicsinyt. A kicsinyek tetszetősebbek s csino­­sabbak voltak, mint a nagyok, de úgy látszott, hogy mindnyájan jól ismerik egymást. Egyszerre az isten két szép nőt vezetett be, kik nem látszot­tak egymást ismerni. A házi úr bemutatta őket egy­másnak. A jótékonyság, mondá, az elsőre nézve. A hála, szólt a másikra mutatva. A két erény elbá­mult. A világ teremtése óta most találkoztak elő­ször itt.­­ (Félt a mam­áj­ától.) Kanyó Fe­renc műkertészről mi is megírtuk, hogy kicsalták a lóversenytérre, hol elrabolták óráját és láncát s megkötözve hagyták ott. Kanyó Ferenc a rendőr­ség előtt több ízben ismételte ezt az állítását, azonban ellenmondásokba keveredvén, kénytelen volt bevallani, hogy az egész dolog csupa kohol­mány, mivel óráját biz ő elzálogosította, a fölvett 13 forintnyi összeget elköltötte és a rabló­históriát csak azért gondolta ki, mert — félt a ma­máj­á­t­ó­l.... — (Nagy tűzvész.) Exeterből írják : Pénteken reggel a város lakóit három egy­másra következő iszonyú durranás riasztotta fel álmukból. A rakparton három nagy raktár lángban állott. A tűz Thomas és társa olaj és petroleum raktárában tört ki s az első robbanás is ott történt, pár perc alatt a lángok Rowe és társai két szomszé­dos olaj­raktárára is átcsaptak s itt még kétszer történt robbanás. A raktárak fölött lakások vannak, melyek falait a robbanások veszedelmesen megron­gálták. Az égő olaj végig ömlött a rakparton s tűz-­ folyamhoz hasonlított; egy a part közelében hor­­gonyzó brigget a lángok elértek s ez teljesen len­égett, a kapitány és emberei csak nagy nehezen me­nekülhettek meg. A három raktár menthetetlenül a lángok martaléka lett, emberélet azonban nem ve­szett oda.­­ (A Palmer-expedíció gyilkosai). Mint a ,,Times“-nek sürgönyzik, Stephenson angol ka­pitány értesítést kapott Suezben, az arab sivatag­ból, hogy Palmer tanár és társa gyilkosait, Al­i Showeyer Terebint és Salim Abu Tel­­­­o­u­d­a­t sikerült kézrekeríteni. W­a­r­r­e­n ezre­des már elutazott Nackiba, hogy megejtse a vizs­gálatot a két gyilkos ellen. A terebini sejkok írás­­belileg kötelezték magukat a gyilkosságban részt vett összes cinkostársak elfogatására.

Next