Pesti Hírlap, 1883. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1883-01-01 / 1. szám
t.......... ■■ .......... ...... Előfizetési árak: ______ Szerkesztési iroda: Budapp, 1383. V. évf. t. (144L) szám. Hétfő, január I, gm' Budapesten, nádor-utca 7. sz., 1. eaei&s, JEyen erte. 14 rt §||| |f|l hová a lap szellemi részétillet6xniwds® ....................... * 7 » » Ha «St MM HMnnn M. ffff Mg H Mg. közlemény intézendő. tfsgy*dévro....................3 „ 60 . 8§S Sr Sgaftgff Ifef fp’ fjP EjnPPm Bia Bérmentetlen levelek csak *gy Mrm.......................1 „ 20 * §§§[«1 RT 151 ffi| kiflii keséktől fogadtatnak el. gpirgL, m® Ej | hIfJI M ||J§ Vidéken £kr. El H nB gpcjjfe fi flfl lajEj»v Kiadóhivatal: ----------- HU éSL TE fiöl Bij pfS IP JpH ggl faj MILbB SP| Badipes, nadcr-utca 7. stia. 4 JUgjueTSfig et l Nigpiligeimfl Bffl jij&jgEj WmB Ha fii ££§i gj EH Hftj gvl hová az előfizetések és s lep szétWi nagy képes lappal együtt: TM~ Hi Hl ■■ Hi Ho Hi BHH Hi HA ■■ bérére vonatkozó felszólamlások feaa«*.*TM....................M M. _____ téz„ndok. félévre...........................10 _ ___ -v Hirdetéseit POLITIKAI NAPKAP^S^r) «jaswssäs* Számlik nem adatik A VUX1A1VXU. XIJTXX XX-iJTXX » , v / RUDOLF MOSSE-nél FAKH-b«, 'OClYYVlPj/ 40, Rue Notre dame des Victoira« Boldog uj évet (Eö) Uj év : uj remények s uj csalódások szülőanyja egyeseknél, nemzeteknél egyaránt Okos gazda uj év napján körülnézi gazdaságát, végig lapozza könyveit s számot vet önmagával. Erejét feladatához méri, feladatát ereje szerint szabja meg. Megvizsgálja : váljon a remények, melyekkel egy év előtt neki indult az életnek, mennyiben lettek valósággá, mennyiben maradtak hiú reményeknek. Mert a reménynek csak létezése édes s ami benne érdekes, az nem egyéb, mint hogy soha se teljesedjék teljességgel; mindig maradjon egy-két űr, melyen át, mint fellegek hasadékán a napfény, új remények világa támadjon. De az okos gazda tovább is vizsgálódik. Meghiúsult, reményeinek természetével is meg akar ismerkedni. Meg akarja tudni : azért hiusultak-e meg, mert oktalanok valának — vagy azért, mert le nem győzhető sorsnak véletlene tittokban állott; — vagy talán azért, mert maga a gazda nem tette meg igazán kötelességét. S aztán, ha tisztába jött ezekkel, oktalan remények seregét kihajtja lelkéből, le nem győzhető sors ellen nem viaskodik, kötelességét pedig ezentúl igazán megtenni komolyan megfogadja. Ez a bölcs embernek törvénye, melyet magára ölt, hogy az életet férfiasan s boldogul élje le. A nemzetnek törvénye, örök törvénye egészen más. Az ember halandó, a nemzet örök. Az embernek reményei vannak, a nemzetnek céljai. Az ember szolgája, a nemzet ura a sorsnak. Az embernek ereje véges, a nemzeté végtelen. Becsületes jellem, családi boldogság, nyugodt halál: ez az ember élete, boldogsága, végcélja. A nemzet előtt más a cél. Ő halhatatlan, neki tehát a halálra készülni nem szabad, mert nem lehet. Szabadság, milliók jólléte, önfajának nemes fejlesztése, az emberiség nagy eszményeinek nemzeti alakban megvalósítása : ez a nemzet célja. Várjon mi, kicsiny magyar nemzet, haladtunk-e, haladunk-e e cél felé ? Bizonyos, hogy haladunk. Most, amikor egy pillanatra megállunk azon képzeleti határon, mely az ó évet az újtól elválasztja s melyet a tudomány, magas ábrándjai közt, a határtalan térnek, az örökkétartó időnek s az örökmozgó földnek számára megvont, ha megállunk ezen s visszanézünk, nem egyetlen napra, hanem az eltöltött napok sokaságára s szemügyre vesszük nem a politikát, nem a társadalmat, nem az időjárást, nem a kormányt, hanem a nemzet egész életét, minden bel- és külviszonyát, egész nyugalommal mondjuk ki, hogy a magyar nemzet a maga céljai felé előre halad s hajója se visszafelé nem sodortatik, se megfenekelve nincs. Igaz, hogy haladása nem rohamos, nem gyors. Se nem oly gyors, hogy vágyainkat elérhetné; se nem oly rohamos, mint némely korszaké volt a múltban. De ez ne szomorítson bennünket. A lassú haladás okai természetesek s nem mesterkéltek. Belpolitikai életünk és életműködésünk egész vonalán egyetlen legyőzhetlen akadály se áll utunkban, mely megtorlódni engedné a nemzet szaporodó erőanyagát, s mely ép azért a haladás rohamosságát tenné szükségessé. Világra ható vagy vezérszellemei pedig most nincsenek a nemzetnek. A kik voltak, azok ott álmodoznak most a cenki és kerepesi temető sírboltjában s a turini bujdosás magányában. Kis szellemeknek, hétköznapi munkásoknak engedték át a tért, hogy ezeknek is legyen szerepük, s hogy a nemzet maga tanulja meg az önmagáért való küzdést és gondolkodást. A nagy vezérszellemek szerencsés adományai a gondviselésnek, de a nemzet boldogságához, életrevalóságához szükséges Ci*., milinci ig lengj pawhwuca intézzék. Államjogi helyzetünk most se felel meg nemzetünk vágyainak és érdekeinek. De aligha meg nem felel e pillanatban nemzetünk világhelyzetének. Küszöbén állunk a kornak, melyben a világhódító szlávsággal kell megmérkőznünk, mint egykor megmérkőztünk a törökkel. Míg e harc fenyeget bennünket , addig szükségünk van az osztrák szövetségre. Igaz, hogy a szövetségnek formája rész, erőinket el is zsibbasztja sokfelé, de még erosz formában is jobb e pillanatban, mintha meg nem volna. Harminchárom év előtt osztrák és orosz együtt harcolt ellenünk, el kellett vesztenünk a hadjáratot. Most egyiknek szövetségére szükségünk van, hogy megnyerjük azt. Talán mint hűvös hajnali szél az emberizmain , úgy hat át e gondolat a nemzet közérzületén most, azért látszik egy kissé pihenni ez idő szerint az államjogi küzdelem. Egykor azzal hasították magukat őseink, hogy átok szállta meg a magyart, mert az soha össze nem tart. Ha ez volt nemzetünk átka, no akkor ez az átok most már csakugyan nem létezik. Ez a fátum megszűnt végkép. Mert a nagy feladatban, korábban vagy későbben szakadjon az ránk, most nemzetünk összetart. Boldog új évet nemzetünknek ! Képviselőválasztás. Kaposváron tegnap Szabó Kálmánt egyhangúlag kikiáltották képviselővé. A választás előtt egy nappal Németh Ignác szintén függetlenségi programmal hirtelen ellenjelölt gyanánt lépett föl, de a törvényben megjelölt ajánlás meg nem tétetvén, szavazást nem is lehetett, elrendelni. A határőrvidék választási törvényét kedden fogja a zágrábi hivatalos lap közzétenni. Hírlik, hogy a volt határőrvidék választókerületeinek száma mindissze 35-re van megszabva, tehát egygyel kevesebbre, mint ahogy az eredeti tervezetben volt. „ APESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Egy magyar szó vége Amerikában. — A „Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A klímában van-e, vagy az életmódban, vagy a táplálkozásban, vagy miben, hogy idehaza oly élhetetlen a magyar ? Talán a régesrégi előítélet, él még közöttünk, mely szerint a harc volt az egyedüli foglalkozás, mely szabad embert megilletett s az alkotó foglalkozások, a kenyérkereső munkák bízattak más kezekre, mint amelyek járhatnak haszonnal, de nem dicsőséggel ? Rég nem áll már az előítélet, a „munka nemesit“ jelszava megbuktatta örökre; de ha állna is még, a lóra, kardra nemzet fiainak vajmi kevés alkalma nyílik csaták terén tetézni őseik harci dicsőségét, sőt ha a vezérpolitikusokat meghallgatjuk, ott találjuk legfőbb panaszaik között, hogy a magyar fiatalság irtózik a katonaságtól. De hát a túláradó erő, mely a magyart egykor Európa első hasznos nemzetévé tette, miért nem fordul más pályák felé, melyek biztosabban vezetnek nemzeti nagyság, erő és dicsőség felé, mint a véres csaták, s melyek kultiválása nélkül ma már minden nemzet elpusztul, ha csupa Toldi Miklósok és Kinizsi Pálok is volnának a fiai. Nem termett volna a magyar produktiv munkára? Be volna bizonyítva inferioritása e téren más nemzetek fiaival szemben ? Nem áll az, rágalom az. Nézzétek meg az aratást. Ami erőt e nemzet aratáskor kifejt, semmi más nemzet azt nem csinálja utána. Egyegy hős ilyenkor, a munka hőse, minden épkézláb ember, hideget, meleget, éhséget, szomjat tűrni tudó, aki egy falat kenyér mellett úgy dolgozik heteken át, hogy munkánál találja a fölkelő nap is, a lenyugvó nap is. És nézzétek meg a magyar fiút, akit sorsa külföldre vetett. Milyen becsülete van mindenütt. Gyár és műhely előnyt ad neki alkalmazásban, fizetésben saját honfitársai mellett is, mert tudja, hogy lelkiismeretesebb, ügyesebb, szorgalmasabb és megbízhatóbb munkást azok közt se talál. „Ha — írja egy honfitársunk, — hazájában ugyanazt tenné a magyar, amit tesz Amerikában, ha kivándorolt,— nem volna proletár, sőt könnyebben válnék jómódúvá, mint az újvilágban.“ E napokban egy megsárgult magyar könyv akadt kezembe. A század elejéről való s a címe : „Haraszty utazása.“ A harmincas években nem volt magyar ember, a ki e könyvet ne ismerte volna. Érdekkel olvasta minden ember, mint a melyet magyar ember irt, a ki bejárta a túlsó hemszféra országait s tulajdon szemeivel látta, a miről könyvében megemlékezik. Ritka volt még az időben az olyan magyar ember, a ki messzebb is járt, mint a mennyire a falu tornyából elláthatott; hát még az olyan, a ki túl járt az óperencián és a nagy világtengereken. Haraszty Ágoston ama kevés magyar ifjak sorába tartozott, kinek már a Széchenyi előtti, tehát a nemzeti ébredési korszakot megelőző időben a közönségesnél tágabb látköre volt. Régi magyar nemes családból 1812-ben született Bácsvármegyében s mint a nemes ifjak többnyire, ő is jogi pályára készült. De később a magyar testőrség tagja lett s igy jutott József nádor környezetébe, mint magántitkár. A fennkölt szellemű nádor az ő alkotó lelkével, egy nemzet fölemelésének föltételei iránt való élénk érzékével és nagy terveivel, nem maradhatott hatás nélkül a fogékony ifjúra. Vágyak keltek benne, látni, tapasztalni, bejárni messze világokat s az ott látottakat és tapasztaltakat felhasználni egy mindenben elmaradt nemzet javára. Ez égő vágyának nem birt ellenállni. A 80-as években beutazta Észak-Amerikát s leírta úti tapasztalatait, vonzón, élénken, meleg előadásban. Még ma is, egy félszázad múlva, mely alatt sokkal nagyobb íróink támadtak s úgy nyelvünk, mint — Amerika is sokat haladt, — igen olvastatja magát e munka, abban az időben pedig épen gyújtó hatása volt s oly mohón kapdosták, mint — Jósika Abafiját és Széchenyi Hitelét kivéve, — egyet sem különben, írója ismert és népszerű lett rövid időn s az a szabad szellem, mely az északamerikai Egyesült Államok szabad levegőjével és szabad institúcióival könyvéből kiáramlott, — nem csekély hatással volt a megindult nemzeti ébresztés nagy processzusának elősegítésére. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.