Pesti Hírlap, 1883. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1883-01-01 / 1. szám

t.......... ■■­­ .......... ...... Előfizetési árak: ______ Szerkesztési iroda: Budapp, 1383. V. évf. t. (144L) szám. Hétfő, január I, gm' Budapesten, nádor-utca 7. sz., 1. eaei&s, JEyen erte. 14 rt §||| |f|l hová a lap szellemi részétillet6xniwds® ....................... * 7 » » Ha «St MM HMnnn M. ffff Mg H Mg. közlemény intézendő. tfsgy*dévro....................3 „ 60 . 8§S Sr­ Sgaftgff Ifef fp’ fjP EjnPPm Bia Bérmentetlen levelek csak *gy Mrm.......................1 „ 20 * §§§[«1 RT 151 ffi| kiflii keséktől fogadtatnak el. gpirgL, m® Ej | hIfJI M ||J§ Vidéken £­­kr. El H nB gpcjjfe fi flfl lajEj»v Kiadóhivatal: ----------- HU éSL TE fiöl Bij pfS IP JpH ggl faj MILbB SP| Badipes­, nadcr-utca 7. stia. 4 JUgjueTSfig et l Nigpilig­­eimfl Bffl jij&jgEj WmB Ha fii ££§­i gj EH Hftj gvl hová az előfizetések és s lep szétWi nagy képes lappal együtt: TM~ Hi Hl ■■ Hi Ho Hi BHH Hi HA ■■ bérére vonatkozó felszólamlások fea­a«*.*TM....................M M. _____ téz„ndok. félévre...........................10 _ ___ -v Hirdetéseit POLITIKAI NAPKAP^S^r) «jaswssäs* Számlik nem adatik A VUX1A1VXU. XIJTXX XX-iJTXX » , v / RUDOLF MOSSE-nél FAKH-b«, 'OClYYVlPj/ 40, Rue Notre dame des Vic­toira« Boldog uj évet (Eö) Uj év : uj remények s uj csalódások szülőanyja egyeseknél, nemzeteknél egyaránt Okos gazda uj­ év napján körülnézi gazda­ságát, végig lapozza könyveit s számot vet ön­magával. Erejét feladatához méri, feladatát ereje szerint szabja meg. Megvizsgálja : váljon a re­mények, melyekkel egy év előtt neki indult az életnek, mennyiben lettek valósággá, mennyiben maradtak hiú reményeknek. Mert a reménynek csak létezése édes s a­mi benne érdekes, az nem egyéb, mint hogy soha se teljesedjék tel­jességgel; mindig maradjon egy-két űr, melyen át, mint fellegek hasadékán a napfény, új re­mények világa támadjon. De az okos gazda tovább is vizsgálódik. Meghiúsult, reményeinek természetével is meg akar ismerkedni. Meg akarja tudni : azért hiu­sultak-e meg, mert oktalanok valának — vagy azért, mert le nem győzhető sorsnak véletlene tittokban állott; — vagy talán azért, mert maga a gazda nem tette meg igazán kötelességét. S aztán, ha tisztába jött ezekkel, oktalan remé­nyek seregét kihajtja lelkéből, le nem győzhető sors ellen nem viaskodik, kötelességét pedig ezen­túl igazán megtenni komolyan megfogadja. Ez a bölcs embernek törvénye, melyet magára ölt, hogy az életet férfiasan s boldogul élje le. A nemzetnek törvénye, örök törvénye egé­szen más. Az ember halandó, a nemzet örök. Az embernek reményei vannak, a nemzetnek céljai. Az ember szolgája, a nemzet ura a sorsnak. Az embernek ereje véges, a nemzeté végtelen. Be­csületes jellem, családi boldogság, nyugodt halál: ez az ember élete, boldogsága, végcélja. A nem­zet előtt más a cél. Ő halhatatlan, neki tehát a halálra készülni nem szabad, mert nem lehet. Szabadság, milliók jólléte, önfajának nemes fej­lesztése, az emberiség nagy eszményeinek nem­zeti alakban megvalósítása : ez a nemzet célja. Várjon mi, kicsiny magyar nemzet, halad­tunk-e, haladunk-e e cél felé ? Bizonyos, hogy haladunk. Most, a­mikor egy pillanatra megállunk azon képzeleti határon, mely az ó évet az új­tól elválasztja s melyet a tudomány, magas áb­rándjai közt, a határtalan térnek, az örökkétartó időnek s az örökmozgó földnek számára meg­vont, ha megállunk ezen s visszanézünk, nem egyetlen napra, hanem az eltöltött napok soka­ságára s szem­ügyre vesszük nem a politikát, nem a társadalmat, nem az időjárást, nem a kormányt, hanem a nemzet egész életét, minden bel- és külviszonyát, egész nyugalommal mond­juk ki, hogy a magyar nemzet a maga céljai felé előre halad s hajója se vissza­felé nem so­­dortatik, se megfenekelve nincs. Igaz, hogy haladása nem rohamos, nem gyors. Se nem oly gyors, hogy vágyainkat elér­hetné; se nem oly rohamos, mint némely kor­szaké volt a múltban. De ez ne szomorítson bennünket. A lassú haladás okai természetesek s nem mesterkéltek. Belpolitikai életünk és életműködésünk egész vonalán egyetlen legyőzhetlen akadály se áll utunkban, mely megtorlódni engedné a nem­zet szaporodó erőanyagát, s mely ép azért a haladás rohamosságát tenné szükségessé. Világra ható vagy vezérszellemei pedig most nincsenek a nemzetnek. A kik voltak, azok ott álmodoz­­nak most a cenki és kerepesi temető sírboltjá­ban s a turini bujdosás magányában. Kis szel­lemeknek, hétköznapi munkásoknak engedték át a tért, hogy ezeknek is legyen szerepük, s hogy a nemzet maga tanulja meg az önmagáért való küzdést és gondolkodást. A nagy vezérszellemek szerencsés adományai a gondviselésnek, de a nemzet boldogságához, életrevalóságához szüksé­ges Ci*., m­­ilin­ci ig lengj pawhwuca intézzék. Államjogi helyzetünk most se felel meg nemzetünk vágyainak és érdekeinek. De aligha meg nem felel e pillanatban nemzetünk világ­­helyzetének. Küszöbén állunk a kornak, melyben a vi­lághódító szlávsággal kell megmérkőznünk, mint egykor megmérkőztünk a törökkel. Míg e harc fenyeget bennünket , addig szükségünk van az osztrák szövetségre. Igaz, hogy a szövetségnek formája rész, erőinket el is zsibbasztja sokfelé, de még e­rosz formában is jobb e pillanatban, mintha meg nem volna. Harminchárom év előtt osztrák és orosz együtt harcolt ellenünk, el kellett vesztenünk a hadjáratot. Most egyiknek szövetségére szükségünk van, hogy megnyerjük azt. Talán mint hűvös hajnali szél az ember­­izmain , úgy hat át e gondolat a nemzet köz­érzületén most, azért látszik egy kissé pihenni ez idő szerint az államjogi küzdelem. Egykor azzal hasították magukat őseink, hogy átok szállta meg a magyart, mert az soha össze nem tart. Ha ez volt nemzetünk átka, no akkor ez az átok most már csakugyan nem létezik. Ez a fátum megszűnt végkép. Mert a nagy feladatban, korábban vagy későbben sza­kadjon az ránk, most nemzetünk összetart. Boldog új évet nemzetünknek ! Képviselőválasztás. Kaposváron tegnap Szabó Kálmánt egyhangúlag kikiáltották képvi­selővé. A választás előtt egy nappal Németh Ignác szintén függetlenségi programmal hirtelen ellenjelölt gyanánt lépett föl, de a törvényben megjelölt aján­lás meg nem tétetvén, szavazást nem is lehetett, elrendelni. A határőrvidék választási törvényét kedden fogja a zágrábi hivatalos lap közzétenni. Hírlik, hogy a volt határőrvidék választókerületeinek száma mind­­issze 35-re van megszabva, tehát egygyel keve­sebbre, mint ahogy az eredeti tervezetben volt. „ A­­PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Egy magyar szó vége Amerikában. — A „Pesti Hírlap eredeti tárcája. — A klímában van-e, vagy az életmódban, vagy a táplálkozásban, vagy miben, hogy ide­haza oly élhetetlen a magyar ? Talán a réges­­régi előítélet, él még közöttünk, mely szerint a harc volt az egyedüli foglalkozás, mely szabad embert megilletett s az alkotó foglalkozások, a kenyérkereső munkák bízattak más kezekre, mint a­melyek járhatnak haszonnal, de nem di­csőséggel ? Rég nem áll már az előítélet, a „munka nemesit“ jelszava megbuktatta örökre; de ha állna is még, a lóra, kardra nemzet fiai­nak vajmi kevés alkalma nyílik csaták terén te­tézni őseik harci dicsőségét, sőt ha a vezér­po­litikusokat meghallgatjuk, ott találjuk legfőbb pa­naszaik között, hogy a magyar fiatalság irtózik a katonaságtól. De hát a túláradó erő, mely a magyart egykor Európa első hasznos nemzetévé tette, miért nem fordul más pályák felé, melyek biz­tosabban vezetnek nemzeti nagyság, erő és dicsőség felé, mint a véres csaták, s melyek kultiválása nélkül ma már minden nemzet el­pusztul, ha csupa Toldi Miklósok és Kinizsi Pálok is volnának a fiai. Nem termett volna a magyar produktiv munkára? Be volna bizonyítva inferioritása e téren más nemzetek fiaival szemben ? Nem áll az, rágalom az. Nézzétek meg az aratást. A­mi erőt e nemzet aratáskor kifejt, semmi más nemzet azt nem csinálja utána. Egy­­egy hős ilyenkor, a munka hőse, minden épkéz­láb ember, hideget, meleget, éhséget, szomjat tűrni tudó, a­ki egy falat kenyér mellett úgy dolgozik heteken át, hogy munkánál találja a fölkelő nap is, a lenyugvó nap is. És nézzétek meg a magyar fiút, a­kit sorsa külföldre vetett. Milyen becsülete van min­denütt. Gyár és műhely előnyt ad neki alkal­mazásban, fizetésben saját honfitársai mellett is, mert tudja, hogy lelkiismeretesebb, ügyesebb, szorgalmasabb és megbízhatóbb munkást azok közt se talál. „Ha — írja egy honfitársunk, — hazájában ugyanazt tenné a magyar, a­mit tesz Amerikában, ha kivándorolt,­­— nem volna proletár, sőt könnyebben válnék jómódúvá, mint az újvilágban.“ E napokban egy megsárgult magyar könyv akadt kezembe. A század elejéről való s a címe : „Haraszty utazása.“ A harmincas évek­ben nem volt magyar ember, a ki e könyvet ne ismerte volna. Érdekkel olvasta minden em­ber, mint a melyet magyar ember irt, a ki be­járta a túlsó hemszféra országait s tulajdon szemeivel látta, a miről könyvében megemléke­zik. Ritka volt még az időben az olyan magyar ember, a ki messzebb is járt, mint a mennyire a falu tornyából el­láthatott; hát még az olyan, a ki túl járt az óperencián és a nagy világten­gereken. Haraszty Ágoston ama kevés magyar ifjak sorába tartozott, kinek már a Széchenyi előtti, tehát a nemzeti ébredési korszakot megelőző időben a közönségesnél tágabb látköre volt. Régi magyar nemes családból 1812-ben született Bácsvármegyében s mint a nemes ifjak több­nyire, ő is jogi pályára készült. De később a magyar testőrség tagja lett s igy jutott József nádor környezetébe, mint magán­titkár. A fennkölt szellemű nádor az ő alkotó lelkével, egy nemzet fölemelésének föltételei iránt való élénk érzékével és nagy terveivel, nem ma­radhatott hatás nélkül a fogékony ifjúra. Vágyak keltek benne, látni, tapasztalni, bejárni messze világokat s az ott látottakat és tapasztaltakat felhasználni egy mindenben elmaradt nemzet ja­vára. Ez égő vágyának nem birt ellenállni. A 80-as években beutazta Észak-Amerikát s leírta úti tapasztalatait, vonzón, élénken, me­leg előadásban. Még ma is, egy félszázad múlva, mely alatt sokkal nagyobb íróink támadtak s úgy nyelvünk, mint — Amerika is sokat haladt, — igen olvastatja magát e munka, abban az időben pedig épen gyújtó hatása volt s oly mo­hón kapdosták, mint — Jósika Abafiját és Szé­chenyi Hitelét kivéve, — egyet sem különben, írója ismert és népszerű lett rövid időn s az a­ szabad szellem, mely az északamerikai Egyesült­ Államok szabad levegőjével és szabad institúciói­val könyvéből kiáramlott, — nem csekély hatás­sal volt a megindult nemzeti ébresztés nagy processzusának elősegítésére. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz.

Next