Pesti Hírlap, 1883. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1883-01-01 / 1. szám
2. csökkentésnek az volt az oka, hogy úgy a horvát, mint a magyar országgyűlés tagjainak számcsökkentése is kilátásba van helyezve. A magyar államháztartás évi eredményeiről jelentik, hogy a lefolyt esztendő pénzügyi sikerei nem érik el a múlt év sikereit Szapáry gróf pénzügyminiszter még nem is fedezte a folyó évi deficitet, máris az 1883. évi hiány fedezéséről kell gondoskodnia. A miniszter a folyó évi törlesztési címekre még október hóban 22 millió papírjáradékot bocsátott ki, de a kölcsönt a pénzpiac akkori viszonyaihoz képest csak kis részben lehetett értékesíteni; a folyó szükségletre ellenben a Rothschild-csoport nyújtott előlegeket, melyek december végén már 14 millióra emelkedtek. Az új szükségletek hozzászámításával azonban a miniszter az 1883. év elején most már ismét 20 millió járadékot lesz kénytelen kibocsájtani, hogy az előlegeket és az új szükségletet fedezhesse. Amit a csehek akarnak. A prágai fegyveres „polgári őrség“ vezéregyéniségei közül többen már régóta azért izgatnak, hogy az őrség kebelében a cseh parancsszó behozassék.A vérmesebbek a napokban megkérdezték Krausz báró helytartót, váljon ő felsége, a fennforgó viszonyok közt, beleegyeznék-e ebbe a változásba ? A helytartó kijelentette, hogy ő ezt nem hiszi, de ha már azok az urak oly makacsul ragaszkodnak tervükhöz s ha már nekik annyira terhükre van a régi német parancsszó, — hát lépjenek ki egész bátran a polgári őrség kebeléből és ne terrorizálják továbbra is megelégedett kollégáikat. A cseh agitátorokat ez a válasz szerfölött lehangolta az egész városban. POLITIKAI SZEMLE. tak, hogy az illető kormányokkal közöljék, mikép az orosz kormánynak legutóbbi időben sikerült az utolsó nihilista bizottságokat is fölfedezni s a tagokat elfogni; tehát az orosz birodalom egész területén egyetlen nihilista sincs többé; Oroszország egész területe meg van tisztítva s a külföldre menekült anarchista elemek nem állnak összeköttetésben a belfölddel. Ezt a képtelenséget hitették el, úgy látszik, a cárral s imét annak a nagy bátorsága, hogy állandó tartózkodásra beköltözött Pétervárra. Természetes, hogy a dolgot, maga az orosz rendőrség sem hiszi. A szultán palotájában már ismét nagy a zavar, nagy a fejetlenség. A khalifa utódja nem bir szabadulni a vízióktól, minden emberben összeesküvőt pillant meg, mindenkitől életét félti, így eshetett aztán meg, hogy Fuad pasa s még néhány magasb rangú palotatiszt megint hüsre került. Mindannyit a Yildszkivszkban tartják elfogva s kihallgatásukat az örmény származású Vahan efendi vezeti. Fuad pasának ugyanis szabadon bocsátása óta megint eljárt a szája, mit ellenségei ezúttal oly módon zsákmányoltak ki, hogy a szultánnal egy katonai összeesküvést hitettek el. Bár tényleges bizonyíték alig lesz Fuad pasa ellen, mégis azt hiszik, hogy ezúttal el fogják távolítni a fővárosból már csak azért is, hogy a szultán végre visszanyerje nyugalmát. A közvélemény egyébként nem hiszi Fuad pasát bűnösnek. Párisból félhivatalosan megcáfolják a Morning Post ama hírét, mintha a bécsi francia ügyvivő kormánya megbízásából kinyomozni igyekezett volna, váljon Ausztria-Magyarország mint vélekedik az egyiptomi kérdésben öszszehívandó európai konferencia felől. Egyszersmind ugyanazon forrásból azt jelentik, hogy az Angliával folytatott tárgyalások miatt Duclerc kormányelnök és Tissot nagykövet közt fölmerült nézetkülönbség már kiegyenlíttetett s most mindketten egyenlő buzgalommal törekesznek a tárgyalások sikerre juttatásán. Skóciában legutóbb mozgalom indult meg külön skót minisztérium szervezése iránt az angol kabinet kebelében. A skótok vezérlapja, a „Scottsman“ már ajánlgatja is e tárcára Sir William Harcourt lord-pecsétőrt, mint aki teljesen ismerős a skót viszonyokkal. Lyudevit írta, zenéjét pedig Liva des Ferdo szerzette s az egésznek keletkezése összeesik a horvát nemzeti öntudat fölébredésével. A nyilvánosság előtt 1835. február 7-én énekelték először, mégpedig az akkori zágrábi német színházban. Az öregek még számot tudnak adni a dal akkori hatásáról. Alig hangzottak föl a zengzetes dal első frázisai, a közönség óriási és szűnni nem akaró tapsviharban tört ki s a „zsióktól“ sokáig nem lehetett hallani magát a dalt sem. Másnap már mindenki dúdolta az utcán ; a gyermekeknek is az lett az első énekük s kevés idő múlva Horvátország minden zugában gazdag-szegény egyaránt dalolta Jes hrvatska nij propala... Dalolják azóta folytonosan, épen úgy mint más nemzetek a maguk hazafias énekeit, ma már inkább megszokásból mint lelkesedésből. Mikor e nóta még fiatal volt, a Horvátországban uralkodó német múzsa is hasznát tudta venni. A német színigazgatók ezt a dalt hirdették, valahányszor színházaik közönsége gyérülni kezdett s a jó horvátok özönlöttek a színházba. Inkább végig kínlódtak egy rossz német darabbal, csak meghallhassák az ő nemzeti nótájukat. Mikor 1840-ben Zágrábban az első horvát színdarabot („A törökök Sziszek alatt“) adták elő Kukuljevics Ivántól, az ország minden részéből jöttek a vendégek s elképzelni sem lehet azt a lelkesedést, mely a horvát fővárosban napokig uralkodott. Ez a nagy lelkesedés csak még egyszer, 1846-ban ismétlődött az első horvát opera-előadás alkalmával. Az illyr eszmék ünnepelt énekese, Sriga Albert rendezte ezt az operát „Ljubav i Zloba“ (Ármány és szerelem) cím alatt. Az előadás nemzeti ünnepélylyé nőtte ki magát s az operát egymásután tizenhétszer kellett ismételni, hogy a Zágrábba gyülekezett urak sorra megnézhessék. Ezeket az emlékeket frissíti fel a Dráván túl a Gaj-féle nemzeti dal jubileuma. Maga a költő különben a legegyszerűbb emberek közé tartozott s ezen az egy dalon kívül semmi valamire való költeményt nem irt. Az akkori alkalmi költők közül Mihanovics, Blazsek, Stoos, Vukitanovics, Topalovics, Trnski, Kukuljevics, Bogovics, Demeter stb., mind felülmúlják a ,,jos hrvatska“ íróját. Mihanovics „Ljepa nasa domavina“ kezdetű hazafias dalát ma is mindenfelé éneklik a Gaj-féle nóta mellett. És mégis, Gajt ez az egyetlen dal tette halhatatlanná Horvátországban. A német-osztrák-magyar szövetség kérdése csak nem kerül le a napirendről. Legújabban a kölni újságnak ezt írják Berlinből : »Anélkül, hogy ismernők a szövetség szószerinti szövegét, senki sem fogja kétségbevonhatni, ha azt állítjuk, mikép a két állam a jelenlegi békeállapot alapjául a berlini kongresszus megállapodásait tekinti, Allers ünnepélyes nyilatkozatai reméllni engedik, hogy Oroszország sem fog a közeljövőben a nagy-szláv kérdés fölvetésére gondolni«. S ha mégis! Legalább igen kevéssé biztató a Tribüne pétervári jelentése, mely szerint ott a nagynémet félhivatalos lapok utóbbi leleplezései nagy elkeseredést szültek, holott nemrég még azt a reményt táplálták, hogy sikerülni fog közvetlen megegyezést hozni létre Oroszország s az osztrák-magyar monarchia közt. A hangulat eme változása alig marad befolyás nélkül a Giersnek Bécsbe érkezése előtt adandó instrukciókra. Egy mai berlini jelentés felvilágosítást nyújt a cár hirtelen megbátorodására nézve. Oroszország külföldi képviselői ugyanis utasulat-A nagy vihar, mely későbben kitört, szerte söpörve a kerek világon legjobbjainkat, őt is a tengeren túlra veté. Már akkor családos ember vala s volt egy öreg atyja. Azokat is magával vivé. A munka hazájában csak nem pusztulhat el, a ki dolgozni tud és dolgozni akar. Keserves volt az uj élet kezdete. Ős rengetegeket irtani tűzzel, fűrészszel és fejszével, a nyert földet föltárni, házat emelni ledöntött fatörzsekből, lassankint igásbarmot, fejős tehenet szerezni, védni a vetést és a majorságot a gonosz vadaktól, a négy lábunktól úgy, mint a két lábunktól, szántani napestig s végezni nehéz fárasztó szokatlan kézi munkát, oly embernek, a kinek eddig a toll volt egyetlen szerszáma,bizony nem csekély föladat. De Haraszty megbirkózott vele, mint annyi más magyar, köztük maga a szabadságharc volt hadügyminisztere is, ki egyike jön a legnevezetesebb gazdáknak ott az új talajon. Farmja körül mind élénkebb jön a világ, s az idomtalan tuskóház körül lassan lassan egész gyarmat alakult, melynek Haraszty volt a főnöke, kinek agyában egymást szülte az újabb s újabb alkotások terve. Lassan lassan szeszgyár épült a telepen s tér és cukornád ültetvények foglaltak el nagy darab földeket. De a tömegesebb termelést értékesíteni is kellett s Harasztynak nemsokára szállító bárkái, majd hajói lettek, melyek élénk kapcsolatba hozták gyarmatát a világforgalommal. Nyugtalan lelke azonban nem hagyá sokáig maradni egy helyen. Kaliforniába költözött. A hírneves horvát nemzeti dal, mely az imént leírt szavakkal kezdődik, most ünnepli ötven éves jubileumát. A horvát lapok nem is mulasztják el illő módon megemlékezni az ő nemzeti „Marseillesükről“, amihez különben a horvátokat nemcsak hazafias, hanem mivelődési emlékek is kötik. A hírneves nótát félszáz évvel ezelőtt , a ahol egy egész uj és eredeti eszme foglalkoztatá, melyet végre is hajtott. Szőlőtőkéket hozatott hazájából és pedig a Hegyaljáról s egész uj világot teremtett maga körül, úgy hogy az ottani lapok a „szőlőtermelés atyjának“ nevezték el. Jókainak egy regényében, költői földolgozásban ugyan, de azért való alapon van elbeszélve, mit tett az arany földjén az odavándorolt magyar, ki nem a hegyek gyomrában, de azok oldalában tanitá keresni a folyékony szinaranyat, élő szóval, élő példával és számos röpiratban, melyeket legtanulságosabb termékei közé számít a borászati irodalom Amerikában. E mellett számos egyéb ipari ágakkal is foglalkozott, úgy hogy még az élelmes yankee is megcsodálta sokoldalúságát. Ahol csak megfordult, mindenütt tisztelet és kitüntetés tárgya volt, úgy hogy Kalifornia egyik kerületének képviselője lett s ott a törvényhozó testület minden bizottságának buzgó és tekintélyes tagja volt. 1868-ban Nicaraguába ment lakni s ott fürészmalmokat épített a folyók partjai mellett. De a szerencse, mely ez ideig ritkán hagyta el, most el kezdett pártolni tőle. Neje, élete viszontagságainak hű osztályosa, nem sokára oda költözésük után beleesett ama vidék veszedelmes betegségébe, a sárga lázba és elhunyt. Egy évre rá, 1869 őszén jött a tudósítás a tengeren túlról, mely magának Harasztinak is gyászos végét jelenté. Eltűnt, elveszett, nem tudni hová lett. Későbbi hírlapok már bővebben tudtak szólani a szomorú esetről. Ezek szerint a mondott év július 22-én lóra ült, hogy megtekintse fűrészmalmait. El is ment a munkásokhoz és beszélt velük, miközben megjegyzé, hogy a folyó túlsó partján alkalmasabb helyeket látott fűrészmalmok építésére. Erre a munkásokat elhagyván, a folyó párján fölfelé lovagolt és többénem tért vissza. Késő éjig vártak reá, mind hiába ; de midőn elmaradása már aggodalmat kezdett kelteni embereiben, besötétedett s azok nem mertek neki indulni az ismeretlen rengetegnek a siket éjszakában. Csak másnap hajnalban indultak hát fölkeresésére. Mintegy két angol mértföldnyire a malmoktól megtalálták lovát egy fához kötve a folyó mellett. Onnan nem messze volt a felső kabátja, a földre terítve s kissé meggyürődve, úgy, hogy világos jeleit mutatá, hogy azon pihent egy ideig. Innen tisztán ki lehetett venni lába nyomait, melyek a folyó partjáig s itt egy óriási fáig vezettek, melynek egy alacsony ága keresztül nyúlt a folyón. De ez az ág a közepén le volt törve s túlsó része a vízbe esve, csak innenső csonkja meredezett a viz fölött, mint egy útmutató. A fától visszafelé nem vezettek nyomok s midőn a munkások átgázoltak a folyón, a túlsó parton se lehetett emberi nyomra akadni sehol, noha laza volt a part talaja s azon meg kellett volna látszani, ha valaki arra járt. Ki volt tehát zárva minden más föltevés, s csupán az az egy borzasztó gyanú maradt PESTI HÍRLAP. 1885. január 1. Jós hrvatska nij propala . . . ■— Nincs veszve még Horvátország ... — EGYLETEK ÉS INTÉZETEK. — A magyar mérnök- és építészegylet vizépitészeti szakosztálya január hó 4-én (csütörtökön) délután 6 órakor saját helyiségében (Csillag utca 12. szám) ülést tart, melynek tárgya : Klimm Mihály értekezése »A városok csatornázásáról«. — Pénteken, január 5-én választmányi ülést tart az egyesület, melyen folyó ügyeket intéznek el. — A VI. kerületi terézvárosi