Pesti Hírlap, 1883. január (5. évfolyam, 1-31. szám)

1883-01-01 / 1. szám

2. csökkentésnek az volt az oka, hogy úgy a horvát, mint a magyar országgyűlés tagjainak számcsökken­tése is kilátásba van helyezve. A magyar államháztartás évi eredményei­ről jelentik, hogy a lefolyt esztendő pénzügyi sike­rei nem érik el a múlt év sikereit S­z­a­p­á­r­y gróf pénzügyminiszter még nem is fedezte a folyó évi deficitet, már­is az 1883. évi hi­ány fedezéséről kell gondoskodnia. A miniszter a folyó évi törlesztési címekre még október hóban 22 millió papírjáradékot bocsátott ki, de a kölcsönt a pénzpiac akkori viszonyaihoz képest csak kis rész­ben lehetett értékesíteni; a folyó szükségletre ellen­ben a Rothschild-csoport nyújtott előlegeket, me­lyek december végén már 14 millióra emelkedtek. Az új szükségletek hozzászámításával azonban a miniszter az 1883. év elején most már ismét 20 millió járadékot lesz kénytelen kibocsájtani, hogy az előlegeket és az új szükségletet fedezhesse. A­mit a csehek akarnak. A prágai fegyve­res „polgári­ őrség“ vezéregyéniségei közül többen már régóta azért izgatnak, hogy az őrség kebelében a cseh parancsszó behozassék.A vérmeseb­­bek a napokban megkérdezték Krausz báró helytar­tót, váljon ő felsége, a fennforgó viszonyok közt, bele­egyeznék-e ebbe a változásba ? A helytartó ki­jelentette, hogy ő ezt nem hiszi, de ha már azok az urak oly makacsul ragaszkodnak tervükhöz s ha már nekik annyira terhükre van a régi német pa­rancsszó, — hát lépjenek ki egész bátran a pol­gári őrség kebeléből és ne terrorizálják továbbra is megelégedett kollégáikat. A cseh agitátorokat ez a válasz szerfölött lehangolta az egész városban. POLITIKAI SZEMLE. tak, hogy az illető kormányokkal közöljék, mi­kép az orosz kormánynak legutóbbi időben si­került az utolsó nihilista bizottságokat is fölfe­­dezni s a tagokat elfogni; tehát az orosz birodalom egész terüle­tén egyetlen nihilista sincs t­ö­b­b­é; Oroszország egész területe meg van tisztítva s a külföldre menekült anarchista elemek nem állnak összeköttetésben a belfölddel. Ezt a képtelenséget hitették el, úgy látszik, a cárral s im­ét annak a nagy bátorsága, hogy állandó tartózkodásra beköltözött Pétervárra. Természetes, hogy a dolgot, maga az orosz rend­őrség sem hiszi. A szultán palotájában már ismét nagy a zavar, nagy a fejetlenség. A khalifa utódja nem bir szabadulni a vízióktól, minden emberben összeesküvőt pillant meg, mindenkitől életét félti, így eshetett aztán meg, hogy F­u­a­d pasa s még néhány magasb rangú palotatiszt megint hüsre került. Mindannyit a Yildsz­­kivszkban tartják elfogva s kihallgatásukat az örmény származású Vahan efendi vezeti. Fuad pasának ugyanis szabadon bocsátása óta megint eljárt a szája, mit ellenségei ezúttal oly módon zsákmányoltak ki, hogy a szultánnal egy katonai összeesküvést hitettek el. Bár tényleges bizonyí­ték alig lesz Fuad pasa ellen, mégis azt hiszik, hogy ezúttal el fogják távolítni a fővárosból már csak azért is, hogy a szultán végre visszanyerje nyugalmát. A közvélemény egyébként nem hiszi Fuad pasát bűnösnek. Párisból félhivatalosan megcáfolják a Mor­ning Post ama hírét, mintha a bécsi francia ügyvivő kormánya megbízásából kinyomozni igye­kezett volna, váljon Ausztria-Magyarország mint vélekedik az egyiptomi kérdésben ösz­­szehívandó európai konferencia felől. Egyszersmind ugyanazon forrásból azt je­lentik, hogy az Angliával folytatott tárgyalások miatt Duclerc kormányelnök és Tissot nagykövet közt fölmerült nézetkülönbség már kiegyenlítte­­tett s most mindketten egyenlő buzgalommal törekesznek a tárgyalások sikerre juttatásán. Skóciában legutóbb mozgalom indult meg külön skót minisz­térium szervezése iránt az angol kabinet kebelében. A skótok vezérlapja, a „Scottsman“ már ajánlgatja is e tárcára Sir William Har­­court lord-pecsétőrt, mint a­ki teljesen ismerős a skót viszonyokkal. Lyudevit írta, zenéjét pedig L­i­v­a d­­­e­s Ferdo szerzette s az egésznek keletkezése összeesik a horvát nemzeti öntudat fölébredésével. A nyil­vánosság előtt 1835. február 7-én énekelték először, még­pedig az akkori zágrábi német szín­házban. Az öregek még számot tudnak adni a dal akkori hatásáról. Alig hangzottak föl a zengzetes dal első frázisai, a közönség óriási és szűnni nem akaró tapsviharban tört ki s a „zsi­­óktól“ sokáig nem lehetett hallani magát a dalt sem. Másnap már mindenki dúdolta az utcán ; a gyermekeknek is az lett az első énekük s kevés idő múlva Horvátország minden zugában gazdag-szegény egyaránt dalolta Jes hrvatska nij propala... Dalolják azóta folytono­san, épen úgy mint más nemzetek a maguk haza­fias énekeit, ma már inkább megszokásból mint lel­kesedésből. Mikor e nóta még fiatal volt, a Horvátország­ban uralkodó német múzsa is hasznát tudta venni. A német színigazgatók ezt a dalt hirdették, vala­hányszor színházaik közönsége gyérülni kezdett s a jó horvátok özönlöttek a színházba. Inkább végig kínlódtak egy rossz német darabbal, csak meghall­hassák az ő nemzeti nótájukat. Mikor 1840-ben Zágrábban az első horvát színdarabot („A törökök Sziszek alatt“) adták elő Kukuljevics Ivántól, az ország minden részéből jöt­tek a vendégek s elképzelni sem lehet azt a lelke­sedést, mely a horvát fővárosban napokig uralkodott. Ez a nagy lelkesedés csak még egyszer, 1846-ban ismétlődött az első horvát opera-előadás alkal­mával. Az illyr eszmék ünnepelt énekese, S­­­r­iga Albert rendezte ezt az operát „Ljubav i Zloba“ (Ár­mány és szerelem) cím alatt. Az előadás nemzeti ünnepélylyé nőtte ki magát s az operát egymásután tizenhétszer kellett ismételni, hogy a Zágrábba gyülekezett urak sorra megnézhessék. Ezeket az emlékeket frissíti fel a Dráván túl a Gaj-féle nemzeti dal jubileuma. Maga a költő kü­lönben a legegyszerűbb emberek közé tartozott s ezen az egy dalon kívül semmi valamire való köl­teményt nem irt. Az akkori alkalmi költők közül Mihanovics, Blazsek, Stoos, Vukitanovics, Topalovics, Trnski, Kukuljevics, Bogovics, Demeter stb., mind felül­múlják a ,,jos hrvatska“ íróját. Mihano­vics „Ljepa nasa domavina“ kezdetű hazafias dalát ma is mindenfelé éneklik a Gaj-féle nóta mellett. És mégis, Gajt ez az egyetlen dal tette hal­hatatlanná Horvátországban. A német-osztrák-magyar szövetség kérdése csak nem kerül le a napirendről. Legújabban a kölni újságnak ezt írják Berlinből : »Anélkül, hogy ismernők a szö­vetség szószerinti szövegét, senki sem fogja két­ségbevonhatni, ha azt állítjuk, mikép a két ál­lam a jelenlegi béke­állapot alapjául a berlini kongresszus megállapodásait tekinti, Allers ünne­pélyes nyilatkozatai reméllni engedik, hogy Oroszország sem fog a kö­zel­jövőben a nagy-szláv kérdés fölvetésére gon­dolni«. S ha mégis! Legalább igen kevéssé biztató a Tribüne pétervári jelentése, mely szerint ott a nagynémet félhivatalos lapok utóbbi leleplezései nagy elkeseredést szültek, holott nemrég még azt a reményt táplálták, hogy sikerülni fog köz­vetlen megegyezést hozni létre Oroszország s az osztrá­k-m­agyar monarchia közt. A hangulat eme válto­zása alig marad befolyás nélkül a Giersnek Bécsbe érkezése előtt adandó instrukciókra. Egy mai berlini jelentés felvilágosítást nyújt a cár hirtelen megbátorodására nézve.­­ Oroszország külföldi képviselői ugyanis utasu­lat-A nagy vihar, mely későbben kitört, szerte söpörve a kerek világon legjobbjainkat, őt is a tengeren túlra veté. Már akkor családos ember vala s volt egy öreg atyja. Azokat is magával vivé. A munka hazájában csak nem pusztulhat el, a ki dolgozni tud és dolgozni akar. Keserves volt az uj élet kezdete. Ős rengetege­ket irtani tűzzel, fűrészszel és fejszével, a nyert földet föltárni, házat emelni ledöntött fatörzsek­­ből, lassankint igásbarmot, fejős tehenet szerez­ni, védni a vetést és a majorságot a gonosz vadaktól, a négy lábunktól úgy, mint a két lá­­bunktól, szántani napestig s végezni nehéz fá­rasztó szokatlan kézi munkát, oly embernek, a kinek eddig a toll volt egyetlen szerszáma,­­­­bizony nem csekély föladat. De Haraszty megbir­kózott vele, mint annyi más magyar, köztük ma­ga a szabadság­harc volt hadügyminisztere is, ki egyike jön a legnevezetesebb gazdáknak ott az új talajon. Farmja körül mind élénkebb jön a világ, s az idomtalan tuskóház körül lassan las­san egész gyarmat alakult, melynek Haraszty volt a főnöke, kinek agyában egymást szülte az újabb s újabb alkotások terve. Lassan­ lassan szesz­gyár épült a telepen s tér és cukornád ültetvé­nyek foglaltak el nagy darab földeket. De a tö­megesebb termelést értékesíteni is kellett s Ha­­rasztynak nemsokára szállító bárkái, majd hajói lettek, melyek élénk kapcsolatba hozták gyarma­tát a világforgalommal. Nyugtalan lelke azonban nem hagyá so­káig maradni egy helyen. Kaliforniába költözött. A hírneves horvát nemzeti dal, mely az imént leírt szavakkal kezdődik, most ünnepli ö­t­v­e­n éves jubileumát. A horvát lapok nem is mu­lasztják el illő módon megemlékezni az ő nemzeti „Marseillesü­kről“, a­mihez különben a horvátokat nemcsak hazafias, hanem mivelődési emlékek is kötik. A hírneves nótát félszáz évvel ezelőtt , a­­ a­hol egy egész uj és eredeti eszme foglalkoz­­tatá, melyet végre is hajtott. Szőlőtőkéket hoza­tott hazájából és pedig a Hegyaljáról s egész uj világot teremtett maga körül, úgy hogy az ottani lapok a „szőlőtermelés atyjának“ nevezték el. Jókainak egy regényében, költői földolgozásban ugyan, de azért való alapon van elbeszélve, mit tett az arany földjén az odavándorolt magyar, ki nem a hegyek gyomrában, de azok oldalában tanitá keresni a folyékony szinaranyat, élő szó­val, élő példával és számos röpiratban, melye­ket legtanulságosabb termékei közé számít a bo­rászati irodalom Amerikában. E mellett számos egyéb ipari ágakkal is foglalkozott, úgy hogy még az élelmes yankee is megcsodálta sokoldalúságát. A­hol csak meg­fordult, mindenütt tisztelet és kitüntetés tárgya volt, úgy hogy Kalifornia egyik kerületének kép­viselője lett s ott a törvényhozó testület minden bizottságának buzgó és tekintélyes tagja volt. 1868-ban Nicaraguába ment lakni s ott fürészmalmokat épített a folyók partjai mellett. De a szerencse, mely ez ideig ritkán hagyta el, most el kezdett pártolni tőle. Neje, élete vi­szontagságainak hű osztályosa, nem sokára oda költözésük után bele­esett ama vidék veszedel­mes betegségébe, a sárga lázba és elhunyt. Egy évre rá, 1869 őszén jött a tudósítás a tengeren túlról, mely magának Harasztinak is gyászos végét jelenté. Eltűnt, elveszett, nem tudni hová lett. Későbbi hírlapok már bővebben tudtak szólani a szomorú esetről. Ezek szerint a mon­dott év július 22-én lóra ült, hogy megtekintse fűrészmalmait. El is ment a munkásokhoz és beszélt velük, miközben megjegyzé, hogy a folyó túlsó partján alkalmasabb helyeket látott fűrész­­malmok építésére. Erre a munkásokat elhagy­ván, a folyó párján fölfelé lovagolt és többé­­­­nem tért vissza. Késő éjig vártak reá, mind hiába ; de midőn elmaradása már aggodalmat kezdett kelteni embereiben, besötétedett s azok nem mertek neki indulni az ismeretlen rengeteg­nek a siket éjszakában. Csak másnap hajnalban indultak hát föl­keresésére. Mintegy két angol mértföldnyire a malmoktól megtalálták lovát egy fához kötve a folyó mellett. Onnan nem messze volt a felső kabátja, a földre terítve s kissé meggyürődve, úgy, hogy világos jeleit mutatá, hogy azon pi­hent egy ideig. Innen tisztán ki lehetett venni lába nyomait, melyek a folyó partjáig s itt egy óriási fáig vezettek, melynek egy alacsony ága keresztül nyúlt a folyón. De ez az ág a köze­pén le volt törve s túlsó része a vízbe esve, csak innenső csonkja meredezett a viz fölött, mint egy útmutató. A fától visszafelé nem ve­zettek nyomok s midőn a munkások átgázoltak a folyón, a túlsó parton se lehetett emberi nyomra akadni sehol, noha laza volt a part ta­laja s azon meg kellett volna látszani, ha valaki arra járt. Ki volt tehát zárva minden más föltevés, s csupán az az egy borzasztó gyanú maradt PESTI HÍRLAP. 1885. január 1. Jós hrvatska nij propala . . . ■— Nincs veszve még Horvátország ... — EGYLETEK ÉS INTÉZETEK. — A magyar mérnök- és építész­­egylet vizépitészeti szakosztálya január hó 4-én (csütörtökön) délután 6 órakor saját helyiségében (Csillag­ utca 12. szám) ülést tart, melynek tárgya : Klimm Mihály értekezése »A városok csatornázásá­ról«. — Pénteken, január 5-én választmányi ülést tart az egyesület, melyen folyó ügyeket intéz­nek el. — A VI. kerületi terézvárosi

Next