Pesti Hírlap, 1883. február (5. évfolyam, 32-59. szám)
1883-02-14 / 45. szám
. Szóval a szélsőbal, perszonál-unió-féle törekvésekkel, lehet erőteljes oppozíció. Ezért sajnáljuk, hogy a mai határozati javaslatban a párt nem helyezkedett minden kétértelműséget kizárólag a perszonál-unió alapjára, így azonban a békekötésből — mely meglehet csak rövidebb-hosszabb fegyverszünetnek fog bizonyulni — sem a pártnak, sem a közügynek nem lesz haszna. A képviselőház bizottságaiból. A pénzügyi bizottság tegnap a Szeged város részére engedélyezett kölcsönről hozott 1880. XX. t.-c. módosításáról, továbbá a fegyveradóról és vadászati adóról szóló törvényjavaslatot tárgyalta le. A közigazgatási bizottság tegnap tárgyalta a belügyminiszternek „az élethossziglan kinevezett s alkalmazást nem nyert megyei közbiztonsági volt közegek végkielégítése iránt tett intézkedésről“ szóló előterjesztését és „a magyar korona országai egyesített címerének és az ország külön címerének, magánosok és magánjellegű testületek, vállalatok és intézetek által való használtatásáról“ szóló törvényjavaslatot. — A közgazdasági bizottság ma d. e. Fálk Miksa elnöklete alatt tartott ülésében. 1. A társaskocsi-üzlet Budapesten való gyakorlásáról és 2. A fillékszéra vastatrix terjedése ellen teendő óvintézkedésekről szóló törvényjavaslatokat tárgyalta s mindkét törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteikben csekély módosításokkal elfogadta. A zárszámadási bizottság tegnap és ma a Ludovika akadémiáról, az udvartartásról, az országgyűlési kiadásokról, a horvát beligazgatásról és Fiuméról szóló tételeket tárgyalta s a múlt évi pót- és rendkívüli hitelek tárgyában a számvevőszék jelentését tudomásul vette. Új szabályok az újoncozásnál A hadügyi rendeletek bécsi hivatalos lapja imént tette közzé a védkötelesek orvosi megvizsgálására s a csapattestek részére való szétosztására vonatkozó szabályrendeletet. A hadügyminiszter azt is elrendelte, hogy az első és második korosztály feltételesen alkalmas egyénei továbbra is nyilvántartandók a hadseregbeli védkötelesek kontingensében, ellenben a harmadik korosztály hasonló egyénei nyomban a honvédekhez teendők át. Ha azonban, mint némely helyütt történik, a negyedik korosztályt is sorozás alá vonják, ezen egyéneknek ebben is részt kell venniök. Munkások mint parlamenti szakértők Az osztrák parlament iparügyi bizottsága tegnapi ülésén Höger, Gehrke, Baudisch és Kretschmer munkavezetőket hallgatta ki szakértők gyanánt az „iparügyi felügyelőségek“ kérdésében. A munkások az új intézményt alapos nyilatkozatok mellett nagy fontosságúnak ismerték el s valamennyien sok jót várnak tőle. Höger úgy nyilatkozott, hogy még az sem lesz baj, ha az iparfelügyelők rendőri hatóságot teljesítenek; csak arra kell vigyázni, nehogy ők is beleessenek a korrupcióba, ami pedig a gyárak és vállalatok érdekeinek hálózatában vajmi könnyen megtörténhetik. Forradalmi mozgalmak Bulgáriában. A ruscsuki rendőrfőnök a szófiai kormány meghagyására február 11-én egy Dimitrievics nevű egyénnél házmotozást tartott s ez alkalommal proklamációkat foglalt le, melyekben egy titkos „végrehajtó bizottság“ arra izgatja a népet, hogy azon a napon, mikor az orosz cár megkoronáztatja magát, a szabad bolgár nép üsse le az importált Battenberg fejéről (a fejedelem) a koronát. A proklamáció ilyen frázissal végződik : „Verje meg az isten azt a bulgárt, a ki most pénzével és életével fukarkodik.“ — Dimitrievicset azonnal elfogták, de azt vallja, hogy az Odessában nyomott proklamációkkal telt ládát hozzá külföldi kereskedő-ügynökök küldötték s ő a dologban nem részes. A képviselőhöz igazságügyi bizottsága ma mint hajdan Szemere, ki mindig koburnusban szeretett lenni, hanem azért, mert disztingvált nagyúri természete meg nem szívelte a tágabb körben való mozgás izgalmait. A népszerűséget nem kereste, nem adott rá semmit, az elismerésben nem volt öröme s mindent kötelességből tett. S ezt a kötelességet nevével vélte örökölni. Ez elől sehol se tért ki. Dacára azon fényes pályának, melyet befutott, dacára annak, hogy mindig annál az asztalnál ült, a honnan a történelem íródik, hogy számos főméltóságot viselt, neki magának alig van története. A magánember oly kevéssé látszik benne — hogy szinte még ezután kell fölfedezni milyen volt ő. Ritkák az ilyen jellemek ma már — s habár nem hangzik fel életükben milliók tapsa s haláluk alkalmával nagy fájdalommal, de a gondolkozó ember mélyen, nagyon mélyen el tudja siratni e klasszikus alakokat, akik még fehér márványból vannak vésve. Legyen áldás porain, s porhüvelyét elhagyott lelke, mely útközben találkozott a testvéreivel, maradjon köztünk, a mi főuraink közt s ébresztgesse bennük azokat az alvó ösztönöket, melyek azt diktálják, hogy a kiknek ad a haza, azok is sokat adjanak a hazának. Hogy lehetnének azok gavallérok, a kik annyi javakat ingyen fogadnak el ? PESTI HÍRLAP, 1883. február 14. délután 5 órakor Apáthy István elnöklete alatt tartott ülésében, melyen a kormány részéről Pauler Tivadar igazságügyminiszter volt jelen, folytatólag tárgyalta a törvénykezési szünidőről szóló törvényjavaslatot. Előadó és Teleszky István a bizottság legutóbbi ülésében hozott határozathoz képest bemutatták a 3. §-nak általuk szerkesztett szövegezését, mely szerint megjelölendők volnának külön-külön azon ügyek, melyek a szünidő alatt úgy az alsóbb, mint a felső bizottságoknál elintézendők. Miután a bizottság egyszeri hallásra a bemutatott javaslatok felett nem határozhatott, azoknak többszörösítését és a pénteki ülésen való érdemleges tárgyalását határozta el. POLITIKAI SZEMLE. A francia szenátus tegnap döntött a trónkövetelőkre vonatkozó törvény sorsa felett s utoljára is oly módosítványt fogadott el, mely semmi esetre sem fogja kielégíteni azokat, kik a képviselőkamrában Fabre javaslatára szavaztak, úgy, hogy a törvényhozás két kamrája közt immár kikerülhetlennek látszik a konfliktus. Waddington és Say javaslata egyszerű represszívrendszabályt állapít meg, mely a trónkövetelőket nem igen fogja a köztársaságot aláaknázó munkájukban akadályozni , míg Fabre törvényjavaslata megóvta volna a köztársaságot az államcsínyektől, Y Waddingtoné a már elkövetett államcsínyt akarja büntetni, ami persze azonnal lehetetlenné válik, mihelyt az államcsíny sikerül. Ez a veszély teszi kirívóvá, mennyivel inkább preventív, semmint megtorló rendszabályt kellett volna törvényileg megállapítani. De hát még nem tudni, hova fejlődik a dolog. Annyi bizonyos, hogy a köztársaságot komoly válság veszélye fenyegeti. A román szenátusban is bejelentette már a külügyminiszter, hogy a dunai konferencián képviselt hatalmak Romániának csupán tanácskozó szavazatot akarnak engedni s hogy ezzel szemben — a képviselőkamra helyeslésével — Ghika román küldött utasittatott, mikép a konferencia tanácskozásain csak úgy vehet részt, ha döntő szavazat biztosittatik neki, ellenkező esetben Románia nem ismeri magára nézve kötelezőknek a konferencia határozatait, hanem tiltakozik azok ellen. A kormány — mondá a miniszter — el van határozva, az ország érdekeit és jogait végsőig megvédeni. Még az ellenzék is nagy tetszéssel fogadta a külügyminiszter nyilatkozatát s támogatásáról biztosítá a kormányt. A román törvényhozási ellenzék egyesült bizottságai a küszöbön álló nemzetgyűlési választások alkalmából kiáltványt tettek közzé, melyet a „független szabadelvű“ és a konzervatív párt 73 kiváló tagja írt alá. A kiáltvány felszólítást tartalmaz a választási mozgalom megindítására, hogy a választási bizottságok oly képviselőket és szenátorokat válaszszanak, kik az alkotmány revízióját ellenzik. Az egyesült ellenzék azt hiszi, hogy legalább a szenátusba, jelöltjei harmadrésze beválasztatik. A berlini Germania híre szerint a pápa a német trónörököshöz intézett üdvözlő levelében a béke helyreállítása iránti óhajának is kifejezést adott. Ami a pápának Vilmos császárhoz intézett levelét illeti, ugyan e lap biztosítása szerint, a kérdés eldöntése attól függ, váljon az uralkodó a pápa kérelme által indíttatva el fogja-e rendelni hatalmi szavával a májusi törvények revízióját. A tripoliszi kérdés az utolsó olasz minisztertanácsban megbeszélés tárgyát képezte. A francia trónkeresők ügye a szenátusban. (A döntő ülés.) A szenátus tegnapi ülése fokozott izgatottság mellett nyílt meg. Az első szónok Tolain volt, a kiutasítási törvény védője. A bizottsági jelentés — úgymond — két felé osztja a köztársaság híveit: a középosztály és a Suffrage universel táborára. Miután a hercegek a republikánusok türelmét már eléggé kihasználták, most jakobinusoknak nevezik őket, mert védeni akarják magukat. A törvény elvetéséből nem csak miniszter, de kormányválság is támadhat. (Mozgás.) A szónok fejtegetései nagy hatást gyakoroltak a baloldalon. Utána Jauréguiberry volt tengerészeti miniszter szólt, aki a törvényt feleslegesnek és alkalmazhatlannak találja. Kijelenti, hogy semmi viszonyban sem áll az Orleánsokkal, kiket nem is ismer. De úgy beszél, mint lelkiismerete és jogérzete sugallják. Ezután védelmére kel az Orleánsoknak, dicséri maguktartását Algírban s a porosz-francia háborúban. 1873-ban Frohsdorfba mentek ugyan, de nem szabad feledni, hogy akkor nyílt kérdés volt, mely kormányzati elv fogadtassék el. (Gúnyos helyeslés balról.) Meg nem foghatja, mint ronthatná meg egy egész hadsereg fegyelmét és összetartozóságát egyetlen ezredes és egy tüzértiszt, amint ezt a hadügyminiszter a bizottságban mondotta. (Nyugtalanság és tetszés.) Ezt ő nem hiheti el. A francia hadseregben nincsenek árulók és öszszeesküvők. (Élénk tetszés jobbról.) A hercegek a Franciaországot megtámadó idegenek ellen utolsó csepp vérükig harcolni fognak. Gyermekeink azt kérdezhetnék : Mi lett ama családok sarjaiból, melyek itt uralkodtak ? — Lafayette: Beszéljen a Bonapartékról is ! (Tetszés balról.) — Jauréguiberry: Azt kellene válaszolnunk : Csúfosan elűztük őket. Chambord gróf Ausztriában tartózkodik; sokkal veszedelmesebb onnét, mintha itt volna. (Nevetés balról.) A lakosság legnagyobb része soha nem is gondolt a hercegre s most önök bizonyos dicsfénynyel veszik körül őket. Ha szólónak Floquet és a kormány javaslata közt kellene választania, inkább a Floquetét választaná. (Zaj balról), mert az nyíltabb s legálisabb. A jelenleg tárgyalás alatt levő törvény csak gyűlöletre és árulkodásra nyújt alkalmat. A mostani belügyminiszter tiszteletreméltó férfiú, de ki tudja, mindig oly férfiú kezében lesz-e az a tárca, aki nem él viszsza e törvénynyel ? Ha önök elnyomják a szabadságot és igazságérzetet, úgy a nép meghódol az első Caesarnak, aki legvakmerőbben lép fel. (Nagy mozgás. Kiáltások balról: Be kell fejezni a vitát !) Bardoux ellenzi a vita berekesztését. A század nagy kérdése, — úgymond — hogy érheti el a demokrácia, hogy maga kormányozza magát. Vájjon a monarchikus eszközöket kell-e tovább is alkalmazni, vagy azt mondani : Új helyzet előtt állunk előre a szabadság útján ! (Tetszés.) Oly törvényt hozok javaslatba, mely nem bizonyos személyeket, hanem a bűnösöket illeti, mely a személyeket, nem azért, mert vannak, sújtja, hanem . . . (Nyugtalanság, zaj.) Vájjon a régebbi proskribáló törvények megakadályozták-e az események bekövetkezését? Olyankor, mikor a köztársaság nem igen állt erős lábon, visszaadták a hercegeknek hazájukat s most, mikor a köztársaság hatalma teljes birtokában van, akarják őket kiutasítani ? Mi a demokráciának nevelést akarunk adni; akarjuk, hogy a kölcsönös bizalmatlanság megszűnjön, a szabadság és igazság valósággá legyen ! (Tartós, élénk tetszés.) Clamageran egészen a kamara és a kormányra bízta magát, mert mindketten szükségesnek ismerték fel a kiutasítási törvényt. (Nevetés a középen.) Szónok egy órán át beszél folytonos figyelmetlenség közt. Ekkor a kamra elfogadja a vita befejezését. Alleu kijelenti a bizottság nevében, hogy ez nem ellenzi ugyan a részletes vitába bocsátkozást, de erélyesen fog küzdeni minden módosítvány . Elhatároztatott egy hadihajó kiküldése, mely bizonyos ideig fog Tripolisz előtt állomásozni, hogy az ottani olasz alattvalók a szükséges védelemben részesülhessenek. A konstantinápolyi olasz követ pedig utasíttatott, hogy a kívánt elégtétel megadását a török kormánytól sürgesse meg. Nagyobb mérvű igazságügyi reformokat helyez kilátásba egy másik római sürgöny. Zanardelli igazságügyminiszter az igazságügyi budget legközelebbi tárgyalása alkalmával fogja a benyújtandó törvényjavaslatok fő elveit a képviselőházzal megismertetni.