Pesti Hírlap, 1883. február (5. évfolyam, 32-59. szám)

1883-02-23 / 54. szám

Budapest, 1883. V. évf. 54. (1494.) szám. Péntek, február 23. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: *gé»é,»........................léW­ta, tm jgg IaJ*cer.e:, nilsi­ttö 7. u., L Félévre 7 vBlá ftsj hová a lap szellemi részét illető n1»dbn :::::::.:«: ilpAVS 1 iSBhB M nt *87 béra.......................1 a a Hf flHHSI Heg YK ffrtf 89 frajk eIS keséktől fogadtatnak tó. Jhgjvi­fIAm helyben 4 kx. ||pfPr JBL igk** 19 K EEp9B|9 S3 0LJB 89 B||| ||jL|g| Kéziratok: visaaa nem adatnék Vidéken s­kr. H 09 fi fit BS |§f M Bil­ SS Mfflk WB#* Kiadóhivatal: ------------ Ü3f §9 81 w B B BBf 9a H äl §9| Budapest, aaácr-utca 7. sífca. ▲ .Magyaremág és a HagyraAgr­o­mft igffi Rbn VhB bB fi BB ifS SS 19 Sjlt R&flH 0BB& fii hevá az előfizetések és a Lap iwétkflfr» vagy képes lappal együtt BH BB UH BB BB HB HBIBB ABfl VB BB césére vonatkozó felszólamlások tab»­égé*. évre--------20 írt. • ____ térdek. félévre . 10 , ___ _ ____ __ fi7c77X Hirdetések — ^ • POLITIKAI NAPILAP^g) A magyar földbirtok. A „Pesti Hirlap“-nak büszkesége, hogy pályájának egész tartama alatt szabadelvű irányt vallott. Fenn akarta tartani ama nagy liberális hagyományokat, melyek Deák, Kossuth, Szé­chenyi után, a magyar nemzet örökségét képe­zik. Nem egyes társadalmi osztályok, a nem­zet érdekeiért harcolt. Ha kellett, harcolt egyes társadalmi osztályok magánérdekével szemben is. A nemzeti politika, a középosztály, tehát a magyar nemzet műveit részének, a felvilágoso­dott gentry, iparos és kereskedelmi osztály, az intelligencia és liberalizmus érdekeit irta zászla­jára. Miként az 1848 előtti „Pesti Hírlap“, mi­kor Kossuth vagy Szalay, Kemény és Csengery szerkesztették azt. A feudalizmus, az ősiség ellen l­ép a földbirtokosok s a nemzet érdekében — hadat viselt. Szintén miként az 1848 előtti »Pesti Hír­lap». S a harcot megkezdte már akkor, midőn a magyar sajtó minden közege csak félvállról te­kintette az agrárius mozgalmat, mely az ősiség visszaállításával fenyegetőzött. Csak kevesen hit­ték, hogy az agrárius irány a velejáró társa­dalmi és politikai reakcióval be fog következni. Hogy kombattáns hatalom lesz az, melylyel mér­kőzni, melyet legyőzni kell. E sorok írója hivatkozhatik majd k­é­t é­v előtt a „Pesti Hírlap“-ban írt számos cik­kére, melyekben jövendölgette, hogy az agrárius reakció bekövetkezik. Még a követelések pontjait is megjelölte, melyekkel ez az irányzat fel fog lépni. Úgy történt. A visszalépő irány akként formulázta követeléseit. Az ellenség itt van: a magyar liberális tradíciók ellensége. A harc megindult az egész vonalon: a liberalizmus jogfolytonosságának és a reakciónak harca. A „Pesti Hírlap“ programmjához, múltjához híven fog részt venni ebben a harcban. Mert sza­badelvű és nemzeti irányú lap. Ez a kettős irány összefér, sőt kiegészíti egymást a jelenben, úgy mint kiegészítette a múltban. Deák, Kossuth meg voltak győződve, hogy a liberalizmus leginkább megmenti és kon­zerválja a nemzetet. Meg vagyunk győződve mi. Azért a nemzet legfőbb­­érdekei elleni me­rényletnek tartjuk azt a támadást, melyet a gaz­dakörben, s némileg a parlamentben szervezke­­det­t agrárius, helyesebben feudális párt, a szabadelvűség ellen minden nap intéz. S nem általános, de speciális magyar szempontból beszélünk. Ha meg volnánk győződve, hogy a magyar faj és állam érdekeinek árt a liberalizmus s hogy a mentést csak a visszalépéstől várhatjuk , szí­vünk véreznék, de a nemzeti és faji érdekeket magasabbra becsülnék a liberalizmus általános érdekeinél. De egyszersmind aggódnánk a ma­gyar faj jövője miatt, mert a jövő a liberaliz­musé, a haladásé. Tehát csak azon népeknek van jövendőjük, melyeket a szabadság és hala­dás nem tehet tönkre. Szerencsére azonban: a magyar ügy és a liberalizmus ügye szolidárisak voltak a legutóbbi félszázad alatt, szolidárisak jelenleg és azok ma­radnak jövőre A­mit a magyar fajra, a nemzeti érdekek ál-ürügye alatt, rá akarnak disputálni, az nem nemzeti érdek , az egyes társadalmi osztályok, különösen a nagybirtoka arisztokrácia érdeke. Alattomos módon akarják becsempészni a magyar nemzet liberalizmusának várába a reak­ciót. Ép úgy, mint Németországban teszik. A parasztok szomorú sorsa felett siránkoznak, ho­lott az összes viszonyok ismerete mellett mond­hatjuk, a világon nincs a pórnépnek jobb dolga, mint Magyarországon. Nincs egyetlen egy tény, melyre hivatkozhatnának ők. A mi tanunk pedig az egész világ statisztikája. De hát előbb a paraszt­birtokok címén akarják ledönteni a liberalizmus védfalát, hogy a résen benyomul­hasson, páncélosan, sisakosan, lovag csizmában, teljes középkori fegyverzetében a nagybirtok reakciója. Vagyis a demokrácia, az egyenlőség, a széles alapú választójog, a népuralom, a par­­lamentarizmus elleni támadás. A statisztikára hivatkoztak. S a statisz­tika felemeli kezét és megcáfolja őket. Le is sújtja. Keleti Károly kitűnő tudósunkat és statisztikusunkat a kereskedelmi miniszter fel­szólította, hogy tegyen kimerítő javaslatokat a magyar földbirtok telekkönyvi megterheltetése iránt. Keleti Károly beterjesztette memorandu­mát, melyben nézeteit előadja. Szakbizottság fog dönteni a kipuhatolandó adatokra vonat­kozó kérdések felett. De a földbirtok felosztá­sára vonatkozólag keleti, régibb kitűnő művei s tapasztalatai alapján, már most előadta vizs­gálatának eredményét. Ezek a leghatározottabban megcáfolják az agráriusokat. Keleti jelentését közöltük. Számait nem ismételjük meg egyszer. Csak percentekben álljon itt, mily arányokban oszlik fel az egyes társadalmi osztályok közt a földbirtok. A kis, parasztbirtok (5—30 hold) a m­a­­g­y­arországi földbirtoknak 31 ,11 százalékát, a kis közép birtok 14 százalékát, a valódi közép majdnem 15 százalékát, az uradalmi 32 százalékát, a latifundiumok 7­4 százalékát képezik. Vagyis a közép és nagybirtok Magyarországon három­szor akkora, mint a parasztbirtok. Maga az ura­dalmi birtok (1000—10.000 hold) nagyobb há­nyadot képvisel az összes parasztbirtokoknál. Ha tehát baj van, úgy az nem a földbir­tok elaprózásában, de ellenkezőleg a túlságos A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Bál az orosz udvarnál. Pétervár, febr. közepén. 11. Sándor cár halála óta az első bál a téli palotában ! Egy bál mindazon fénynyel, pompával, melyet az orosz udvar és a pétervári társaság kifejteni képes ; ünnepély, melyen hosz­­szú idő óta először vesz részt az orosz cári csa­lád csaknem teljes számmal — csakis a Né­metországban időző Miklós nagyherceg hiány­zott — valóban oly esemény, mely jelentőség dolgában minden más udvari kérdést és toilette­­ügyet messze túlszárnyal. Első ízben jelent meg 111. Sándor egész udvara által környezve. Lehet, hogy egy nagy Péter lángszelleme határozottan más jelleget birt adni az orosz társadalomnak; lehet, hogy III. Sándor többet örökölt apja jószívűségéből, mint korábbi ősei tetterejéből, az az egy azonban nem tagadható, hogy az imént megtartott ud­vari bál, ugyanazon pompa kifejtése mellett, egészen más és pedig nemzetiesebb színezettel birt, mint elődei. Az új egyenruha már magá­ban véve is jobban összhangzik az orosz nem­zeti viselettel; most föl lehet ismerni az oroszt az orosz tisztben is, ha még úgy beszél is fran­ciául, sőt mintha a francia beszéd is sokkal da­rabosabb, szóval oroszosabb hangzású volna az új öltöny alatt. A bál jellege egyébként legjobban kifejez­hető e szavakkal: a bor ús palackban. Mindenki előtt felejthetetlen szokott maradni az orosz ud­vari ünnepek pazar pompája, a­ki valaha részt vehetett azokon. Egészen sajátos a világítás kö­rül kifejezésre jutó ízlés. A hatalmas táncterem fehér márványfalain aranyozott bronc-koszorúk vonulnak köröskörül, melyek temérdek gyertyá­val rakják meg. Fényük a csillárok­­számnélküli viaszgyertyáival enyhe aranyszínű fényárt képez, mely szelídíti az egyenruhák rikító fényét s a falak tükörsima fehér márványát mintegy arany­fátyollal szövi át. A szomszéd termekben, hol a falak mentén ritka fényű s nagy művészi becsű arany és ezüst edényekkel megrakott szek­rények állanak, asztalok roskadoznak a leg­drágább borok s legfinomabb csemegék terhe alatt, de nem sokáig roskadoznak, mert az arany és ezüst tálcák hihetetlen gyorsasággal ürülnek, — az orosz gyomor itt sem tagadja meg magát. A­ki a tánc fáradalmát vagy egyéb izgal­mat kipihenni vágy, az a hatalmas pálmák alatt vagy a rhododendron üde zöld bokrai közt, lo­csogó szökőkutak partján mindig lel egy-egy csendes, háborútlan zugot, hol kedvére álmodoz­­hatik a pálmák hazájáról, hol forróbb a nap s forróbb a szerelem, mint e hideg éjszakán. A­ki pedig egy szép táncosnő karján andalog, a mesterséges barlangok félhomályában, csak a néma márványszobrok által lesve meg, az köny­­nyen elfeledkezhetik arról is, hogy Oroszország­ban s nem a tropikus éghajlat alatt van. Fél tízkor nyita meg a táncot a cár po­­lonaise-zel; nyomban követték a példát a cári család többi tagjai, köztük a néhai II. Sándor cár egyetlen leánya, Mária Alexandrovna, az edinburghi herceg neje, aki férjével és fiával a cári udvar meglátogatása végett jött Pétervárra. Bajos a szorongásig megtelt teremben helyet szo­­rítni a táncolóknak. Az egyenruhák fénye csak­nem vakító. Minden ország követei, köztük khi­­naiak s japániak is, kiknek aranyhímes udvari öltönyük valamennyi diplomata egyenruháját felülmúlja; minden rangú s fegyvernemű tisztek, gárdisták, cserkeszek, kozákok, hivatalnokok s udvari méltóságok, csupa csillogó, tündöklő dísz­ben, úgy hogy a szórványos fekete frakok, ki­vált még ha rendjel sem disziti azokat, szinte feltűnnek, mint párok a napsütött sivatagban. Aztán gyorsan követik egymást a táncok, most galopp, majd keringő, váltakozva a kecses mazurkával, mely eredeti bájából sokat veszí­tett, míg bejuthatott az előkelő szalonokba. De hát közös sorsa ez a néptáncok legszebb virá­gainak, ha egyszer az előkelő világ üvegházaiba kényszerítik őket. Tizenkét órakor ül a társaság asztal­hoz : 2800 személyre van terítve s a tágas ter­mek csupa oly emberekkel telvék, kiknek sem étvágyuk, sem szomjuk nem hagy kívánni valót. Képzelhetni hát, mennyi étel-ital van itt össze­halmozva. Virágokkal pompásan díszítve s csak­nem túlságosan terítve aranynyal emelkedik a vörössel bevont császári asztal a derült s ünne­pélyes hangulatú társaság asztalai felett. A te­mérdek enni-inni való­­— a cári család tiszte­letet parancsoló jelenléte dacára — csakhamar eltűnt s a díszes társaság elégülten oszlott szét. Mai számunk 16 oldalt tartalmaz."

Next