Pesti Hírlap, 1883. április (5. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-20 / 109. szám
Budapest, 1833. V. évi 109 (1549.) sz&n*. Péntek, április 20. Előfizetési árak: . Szerkesztési Irod»: %iíéa *YT%....................u — kr. PS 09 ímdipeitia, &i4or-vt«& 7. is., X. ffttéTf......................• • T „ — m |||| |||| »litp szellemi réasei ill*« mia&m “|** -m- ‘.til —- •. POLITIKÁT N A PU Á P «. r válj. i uvtu. hatlUAr ’kssass _____________________________________ 40vue Notredwae des Vietw—: A becsületes emberek szövetsége. Üdvözöljük a függetlenségi pártot. Erélyes fellépésével régóta tartozott nemcsak önmagának, de parlamentarizmusunknak, köz- és magánéletünknek. Amikor kiveti magából a köranyagot, nem csak önmagát erősíti, de egyszersmind visszaadja parlamentünknek méltóságát, politikai életünknek szabadságát. Nem csak a parlamenti botrányhoz szólunk. Ez be van végezve. A jogtalanul megtámadott becsületnek elég van téve. A rágalom össze van törve. A hiba helyre van hozva, a tévedés dicséretesen kiigazítva. Az üdvös reakció bekövetkezett. Ezelőtt büntetlenül lehetett a legszeplőtlenebb becsületet piszokkal fecskendezni be, senki sem törődött vele, a tömeg tapsolt, a rágalom sara a legtisztább tükörlapon is ott maradt. Innéttől ez másként lesz. Tisztító légáramlat tört parlamentünkbe. Mint orkán zúgott azon végig, magával sodorva minden ártalmas miazmát, porba sújtva minden korhadt anyagot. Ennek a légáramlatnak, ennek az orkánnak azonban nem szabad a Sándor utcában megállapodnia. Zúgva, viharozva kell végig rohannia az országon. Törnie, zúznia, pusztítania kell. Ugyanazt a kínos, de üdvös munkát kell végrehajtania széles Magyarországon, amit végrehajtott a parlamentben. Meg kell tisztítania az ország atmoszféráját, mint megtisztítja az ártó ragálytól nyári zivatar a légkört. Magyarország társadalmát veszély fenyegeti. Beleette magát organizmusába a rákfene. Ez eszi, emészti társadalmunkat, hogy szinte recsegnek-ropognak eresztékei. A korrupció egyfelől, a rágalomiskolája másfelől iszonyú munkát végzett. Az, mint a lassan, de biztosan ható méreg beleette magát társadalmunk csontjaiba s már a velőkön rágódik. Ez hajtóvadászatot tart a becsületre, feltúrja a sírokat, feltárja a család szentélyének fátyolét. Hazugság, irigység, hírvágy, mind a hét főbűn társaságában, egyiptomi csapás gyanánt dúl országszerte, országos kalamitást idézve fel. A tiszta magyar erkölcsök meg vannak mételyezve. A nyílt homloku, lovagias, büszke magyar népben a szennyes haszonhajhászat, a kaján irigység, az alattomos boszú, az álutakon csavargó árulkodás, a sötétben bujdokló rágalom kezd felburjánozni. A szilárd férfijellem, szűzies asszonyerény kezd értéktelen semmivé lenni, melyet többé nem becsülnek és közprédája a rágalom jöttmentjének. Férfiak és nők állnak egész társasági körök élén, a tisztelet és hízelgés tömjén füstje által körülvéve, kik csak megvetést érdemelnének. Viszont a rágalom kopói halálra kergetik a tiszta jellemet, igaz becsületet, hárompróbás erényt. Jól van ez, helyesen van ez ? És miért van így ? Mert a becsületes emberek eltűrik. Mert nem oly vakmerők, mint a becstelenek. Mert nem rántják le bátor kézzel a hazugság, a hipokrízis álcáját. S mert nem szállnak bátran szembe a rágalommal. Mert nem sorakoznak, nem szövetkeznek. Ezért gyakorolhat terrorizmust az a törpe kisebbség, mely szerencsére törpe kisebbség. Ezért nem áll polcán a becsület és erény. Ezért öli el a dudva a nemes növényt. De a dolgon változtatni kell. A becsületes embereknek fel kell ébredniök apáthiájukból. Szövetkezniök, harcolniok kell. Le kell rázniok a hazugok igáját, meg kell törniök a vakmerők terrorizmusát. Üdvös és jogos, sőt szükséges forradalmat kell végrehajtaniok , a becsületes többség forradalmát a hitvány kisebbség ellen. Fel kell vonulniok szilárdan, harcolniok kell kíméletlenül. Reformálniok kell a magyar társadalmat. A hivalkodó bűnt le kell lökni bitorolt polcáról. A gyanúsítás és rágalom terrorizmusát le kell sújtani a nyílt őszinteség és becsület bátor arcának tekintete által. Majd minden társaságnak, városokban és falvakon, meg vannak a maga hipokritái és vakmerő terroristái. Nem szabad kímélni sehol őket. Az álszentek, bitorolt tekintélyek álcájának le kell hullania, a becsületre vadászóknak meg kell semmisülniük a becsületes emberek sújtó ítéletének terhe alatt mindenütt. A derék férfiak ligájának ki kell terjednie az egész országra, mint kiterjed a gonoszoké. Végezni kell velük. A korrupciót, hipokrízist, rágalmat ki kell űzni minden társasági körből. A kaszinókból, olvasó- és társaskörökből ki kell hallatkozni. A kinézés hatalmasabb fegyver a kilövésnél. Akitől minden tisztességes ember elfordul, jobban meg van ölve, mintha a becsület mezején golyó találta volna. A tisztító viharnak nem szabad megállapodnia az irodák ajtajánál sem. A bürokratika légköre különösen tele van tehetséget és jellemet ölő miazmákkal. Az árulkodást, az irigységet, a rágalmat, a haszontalanoknak a derékek ellen való áskálódását itt is sújtani kell. A besúgókat, intrigánsokat a megérdemelt pellengérre kell állítani. A tisztességes férfiak az irodákban teremtsenek korszellemet, mely elöli a hitványokat. Az üdvös mozgalomnak át kell hatnia egész társadalmunkat. A parlament ezúttal jó példával ment elő. Kormány, kormánypárt és ellenzék megtette kötelességét. A parlament légköre szinte villamos, annyira tele van egészséges ózonnal. Ezt a fordulatot, ezt a harcias kedvet fel kell használni egész társadalmunk megtisztítására. Elhiszszük, hogy a mi társadalmunk nem rosszabb, mint más társadalmak. A magyar társadalomnak azonban jobbnak kell lennie. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A szerb metropolisban. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Hajónk egészen az ős Nándorfehérvár sáncéi alatt úszott; a kerék köpülte habok felcsaptak a Nyebojsze-torony falára ; megolvashattuk gyalog szemmel a hegyen magasló színház ablakait : miképen állhattuk volna meg tehát, hogy be ne tekintsünk, ha csak pár órára is, s meg ne nézzük sötét szemű vis-á-visnkat ? Amint bejártuk csángó testvéreinknek új honát, összeállottunk négyen — akár egy tarokk-kompánia — felültünk a Temesen pihenő hajóra, mely a pancsovai álmodozókat Belgrádba viszi s hozza onnan kétszer napjában. Atemes színét alig borzolta a zugó nyugati szél; amint azonban kiértünk a Dunára, hatalmas hullámokba csapódott a hajó orra; a töltésen végig" fehérszürke port kergetett a szél, mely sűrü fátyollal vonta be innen az egész síkságot, tuban a hegyeket. A sáros habok felcsaptak a hajószoba ablakaira, homályba burkolva a szűk helyiséget, melynek sötét levegőjét még jobban sürite két, rác kereskedő csempészett szerb dohányának füstje. Zajosan alkudtak egy kép felett. Neszük felkeltő kíváncsiságunkat. Értem, nem értettük őket, mert kalauzunk, a pancsovai német lap derék magyar szerkesztője is csak annyit tanult meg szerbül a bánáti rác városban, amennyi épen elég arra, hogy meg ne érthessék, s így ő sem tudott felvilágosítást adni. És szerény magam is, jóllehet elég ideig nyomta vállamat a Philippovics-regiment rüsztungja, mégsem haladtam sokkal többre a szerb nyelvtudományban, mint hogy devojka azt jelenti: leány. Annyit azonban tudtak németül a jó emberek, hogy megértethessék velünk, kinek ábrázatjára alkusznak. Furcsa véletlen. Épen mikor magyar települőket viszünk a rácok lakta földre, a hajón annak a képén veszekesznek, aki először telepített szerbeket Magyarországba. Csernovics Arzén szerb pátriárkának 1710- ből származó arcképe volt. Ő hozta be a múlt század elején az első szerb telepeseket, így beszélték ők. De kegyeletük értéke nem haladta meg a harminc forintot. Ennyiért készek lettek volna mind a ketten lemondani a képről a mi javunkra, a kínáló is meg az alkuvó is. Ezalatt kikötött a hajó Szerbia partján. A szigmás címerpajzs, a piros-kék-fehér zászló tudata, hogy már külföldön vagyunk. Kék köpönyeges rendőrök átveszik igazolványunkat, s ezzel ki van mondva a „szabad!“ A vár mellett, egy keskeny utcán kapaszkodunk fölfelé. Meredekségét lépcsők szelidítik. Apró házak szegélyzik, némelyikén még meglátszik a török eredet, rücskös cserépteteje, parányi ablaka rávall. Az utca, ha már hasonlítani akarunk, legjobban hasonlít a pozsonyi zsidó utcához. Maga a város azonban jóval kissebbszerű mint Pozsony, melyért valószínűleg nagyon szívesen elcserélnék. Külsejére nézve talán Kolozsvárral lehetne párhuzamba állítani. Ennek azonban nemcsak barátságosabb, de előbb kelő is a jellege, kisvárosias színezete dacára. Hanem Belgrád fekvése irigylésre méltó. A fellegvár alatt egyesül a Száva torzsalkodó árja a Duna méltóságosan hömpölygő hullámaival. A két folyó félhold alakban övezi a várost. Hátra tekintve, Szerbia legmagasabb csúcsát, az Avala-hegy búbos fejét pillantjuk meg, balra az Obrenovics Mihály meggyilkolásáról híres Topcsider sötétlik. Köröskörül, mint egy kúp körül vonulnak a házak gyűrűi. Nem messze tőlünk ragyog a székesegyház aranyos tornya. Itt ismét a pozsonyi vár és a székesegyház jut eszünkbe, majdnem oly arányban áll az is a vártól, a mélyebben fekvő domb derekán. Ez az a templom, melynek oszlopai a múlt őszszel Markovics Helén pisztolyának durranását visszhangozák. Azóta szigorúbb szemmel tartják nem annyira az idegeneket, mint a belgrádiakat. Kedvenc nemzeti ékességüket, a birkanyúzó kést sem szabad oldalukon hordani, mint azelőtt. Láttunk ugyan egy marcona alakot, akinek oldalán fityegett a szirerre kötött kés , de ez valószínűleg valami kemény nyakú atyafi lesz, kivel nem akar, talán nem is mer kikötni a policát és nincs is szükség megrendszabályozni. De átalában tilos a kés mutogatása. Bementünk egy fegyverkovácshoz — majd minden utcán van egy, hogy belgrádi emlékül valódi szerb késeket hozzunk. Egy karcsú, csontnyelű késre hamar megalkudtam. A kompánia többi tagjai apróbbakat vásároltak, melyek Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.