Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1883-06-26 / 175. szám

383. június 26. PESTI HÍRLAP­ nál, hogy behívta­m-e a leányt, sem engem, sem lri tanút nem kérdezték. Maga kényszeritette fiát reá, maga volt az első tanítója, aki tani­­hazugságra ! Elnök: Ne sértegessen senkit, mert. . . Scharf József: Megyek a börtönbe. . . Elnök: (Heumannhoz fordulva.) Azon jegy­­igy szól (Olvassa): „hogy a leányt Eszternek ik, onnan tudom, mert apám Eszternek szó­­l.“ Ezután a ma kihallgatott tanuk közöl Pé­­rt kivéve, azok, kik lényegesebb körülményt k­elő, meghiteltetnek s ezzel a tárgyalás vé­­grt. Nyíregyháza, jun. 25. (A „Budapester Cor­­ridenze távirata.) A tisza­eszlári bünper tárgya­­nók mai 6. napján a szenzáció után eredő halk­­ság érdeke a tárgyalás második felében kiesé­­t nyert, midőn azon személyek hallgattattak ki, a múlt évi májusban Scharf Móric környezetéhez ztak Recsky csendbiztos házánál Nagyfaluban, a Móric a jelen per alapjául szolgáló vallomását Juhász és Bakó pandúrok, valamint a már említett P­é­c­z­e­l­y tervsz. Írnok tanúskod­nia oly értelemben, hogy egész rendjén ment­sen Móric kihallgatásánál és hogy az önkén­­t, barátságos rábeszélés után tette vallomását K­á­s­z, a­ki jelenleg csendőr, keveset ihat, mert ő Eszláron maradt és a kihallgatás bri módjáról sincs tudomása, de annál be­­sjebb Bakó, ki még igen fiatal csendőr. Mer­ült Móric a bakon, mikor Recsky­ és Péczelyvel faluba hajtottak és egész lefolyásában tanúja a kihallgatásnak, hallotta a vallomást és látta Hyzőkönyv aláírását. Minden kérdésre legelőbb­it felelt: „Móricot semmivel sem bántották“ s jellemző nyilatkozatot teszi, hogy Móric nem se nagyon víg, se nagyon szomorú. A hallga­­t elbeszéléseit tetszésével kiséri. Nagy feszültség mellett hallgattatott ki azután­­ e­g­y, szerény kinézésű öreg ember, ki hosz­ 3 összefüggő előadásban képét adja ama kt­­atási jelenetnek és gyakran hangsúlyozza, mily géden bánt ő Móriccal. Az államügyész kér­­, hogy miképen kérdezte ő Móricot, vájjon ta be Esztert és hogyan jutott e kérdés eszébe stb., zavarba hozzák, mire a hallgatóság zúgolódik, isszeg, mikor Scharf József nagy felindulá­­s kérdéseket intéz hozzá és szemrehányásokat neki. A védők kérik a keresztkérdéseket csak­­ kezdeni, a midőn Recsky is ki lesz hallgatva, ára lévén, a tárgyalás megszakittatik. Nagy fontosságú volt ma a keresztény V­ác­i­­ Julcsa vallomása, aki Groszbergnél volt cse­­h kritikus szombaton, épen úgy, mint Bo­­­rg Rózi, látta Zsófit Eszterrel beszélni, midőn kereskedőtől visszatért. Határozottan állítja, legalább egy óra lehetett, és hogy Eszter elmenetele után neki mondotta, hogy­­ szomorú volt. Zsófit még ma sem eske m­­­eg, úgyszintén Péczelyt sem, kivel holnap a Igatás folytattatni fog. Érdekes jelenet volt, midőn Bakó kihallgatása Friedmann védőügyvéd B­a­r­y jelenlétét ebben konstatálta, és egyenesen felkérte az­­t, hogy őt tekintettel arra, hogy a következő­kra nézve Bary is valószínűleg ki fog hallgat­­ó teremből eltávolítsa. Még mielőtt Friedmann­­t volna, Bary gyors léptekkel elhagyta a tér­és kimentette az elnököt a dilemmából, a­ki sgelégedetten konstatálta, hogy Bary már el­­a a termet s így intézkedni szükségtelen. A mai tárgyalás elején tett megnyugtató nyi­­latok után nem lehetett ilyen zajos véget várni, nők valamint a védőügyvédek láthatólag mog­ató nyilatkozatokat tettek, habár mégis külö­­n látszott, hogy az alispán és a szolgabíró közigazgatási közegek békés polgárokat, azért azok véletlenül zsidók, szuronyos csendőrök lelete alá helyezhessenek. A 3 fővádlott alibije ma több­i által ki lett mutatva. Solym­osi Zsófi­áre vonatkozó adatait naponkint megmásítja és nyesen megmarad legutóbbi állításánál. A hölgy­­ség ma végre elhagyta az elnöki asztal­­ti helyét. A tanúkihallgatás még n­g­­y napot fog igénybe venni. Nyíregyháza, jan. 25. (A P. H. eredeti táv- A hadparancsnokság megkereste a törvény­elnököt, tudatná : k­i volt az a katoná­ba ki a tanuk közé vegyült ? Miért szólalt föl Eötvös Károly ? Amint értesülünk, Eötvös Károly védőnek feltűnést keltett felszólalása, melylyel Korniss elnöknek a védők nevében bizalmat szavazott és a fővárosi sajtónak a közönség magatartására vo­natkozó közleményeit defavoyálta, azért tör­tént , nehogy a kormány indíttatva érezze magát más bíróság delegálása által a tár­gyalás folytatását épen most meghiúsítani, midőn az ama stádiumba lépett, melyet a védelem saját ál­láspontjánál fogva a vádlottakra nézve kedvező­nek tart. POLITIKAI SZEMLE. Román jegyzék a Duna-kérdésről. A román kormánynak a Duna­­kérdésre vonatkozó jegyzéke, me­lyet S­t­u­r­d­z­a román külügyminiszter május 24-ről keltezve intézett G­h­i­k a londoni román követhez válaszul Granville lord sokat emlege­tett márc. 9-iki jegyzékére, mint ismételve em­­lítettük, mereven elutasító. Tudvalevő, hogy Románia vonakodott kép­viselőt küldeni a londoni konferenciára, mert csak konzultatív szavazatot biztosítottak neki s más belső természetű okoknál fogva is óvást emelt a konferencia határozatai ellen. A román jegyzék visszanyúl egész a bécsi és aacheni (1818-ki) kongresszusokig, ama jogok védelmé­ben, melyekkel Románia mint parti állam ren­delkezni vél, s melyek alapján azt az igényt tá­masztja, hogy ne csak az európai bizottságban, de a vegyesben is egyenjogúnak tekintessék s oly határozatok ne ismertessenek el, melyek hozzájárulása nélkül hozattak. A fő kifogást a román kormány az ellen emeli, hogy Ausztria-Magyarország a vegyes bi­zottságban ugyanazon jogokkal vegyen részt, mint a parti államok. Végül arra hívja fel a hatalmakat, hogy a bukaresti kormány­nyal e­g­ye­s­ü­l­v­e v­e­s­s­é­k r­e­v­í­z­i­ó alá a londoni konferencián tárgyalt összes kérdéseket. A jegyzék végkövetkeztetései ezek : 1. Romániának elvitázhatlan joga v­a­n oly konferencia tanácskozásban való részvételre, mely az alsó Duna ügyeivel foglalkozik; joga van pedig mint parti állam­nak, mint az európai Duna-bizottság tagjának s mint az 1881. május 28-ki pót-akta alá­írójának. 2. Minthogy Románia a londoni konferen­cia tanácskozásaiban részt nem vehetett, az ott hozott határozatok nem lehet­nek kötelező erejűek Romániára nézve. 3. Minthogy az 1881. máj. 28-ai pót­akta szabályszerűen megkötött és ratifikált egyezmény, ez egyoldalulag meg nem változtatható. 4. A Vaskaputól lefelé terjedő Duna-rész­­re vonatkozó hajózási és folyamrend­őrségi szabályzatnak nem lehet célja a parti államok jogainak veszélyeztetése, hanem csak a hajózás és kereskedelem sza­badságának biztosítása. A török külügyminiszter egyik nagyhatalom képviselője előtt ismét határozottan tiltakozott a hatalmak beavatko­zása ellen Törökország belügyei­­b­e, a­mi a legsajnálatosabb következmé­nyekkel járna s csak szaporítaná a zavart és bonyodalmat. Az albániai helyzet bizonyítja ezt. Európa, Angliával élén, sürgette Montenegró területének gyarapítását s ezzel azt árulta el, mily kevéssé ismeri a külön­böző nemzetiségek érzelmeit. Angliának mániája már az, hogy Törökországot oly reformokra kényszerítse, melyek még nyugati Európában is kivihetetleneknek bizonyulnának. A pápa leveléből, melyet Grévy el­nökhöz intézett, a Figaro több részletet közöl. A levelet a pápa így címezte: „Dilectissimo filio Julio“ és sajátkezűleg írta. A levél válasz a francia külügyminiszter által a pápához írt levélre, melyben Challemes-Lacour arról biztosította a pápát, hogy a francia kormány a szent székkel békében akar élni. A pápa vá­laszát is barátságos hang lengi át. A pápa „na­gyon szeretett Gyula fiának“ az elválásról, a kis­papok katonai szolgálatáról s a szabad felső­oktatásról szóló törvényt ajánlja különös figyel­mébe és szívére köti, hogy őrködjék az ifjuság vallásos neveltetése felett. A levél végén a pápa köszönteti a köztársaság elnökének nejét, leá­nyát s egész családját TÁVIRATOK. Szász-Régen, junius 25. (A P. H. eredeti távirata.) Gróf Széchenyi Pál kereskedelmi minisz­ter tegnap Görgény-Szt.­Imrére érkezett, a­hol há­rom napig marad az egész vadászkerület megtekin­tése céljából. Innen a miniszter Tordára megy, azután pedig Kolosra és Kolos-Monostorra. Bécs, jun. 25. (A P. H. eredeti távirata.) Monarchiánk cettinjei képviselője Thoemmel báró ezredes, ma megy egészségi okokból már rég kért szabadságra. Legközelebb a marienbadi fürdőbe megy. Cettinjében távolléte alatt a mi­niszterrezidenst Mittinkovics alezredes fogja helyettesitni. Az albán-török háború. Konstantinápoly, jun. 25. (A Pesti Hírlap eredeti távirata.) Hafiz pasa utasítást kapott, hogy az albánokkal való alkudozásban min­denbe beleegyezzék, a­mi az átalános amnesz­tiát és szabadalmaik biztosítását illeti, de min­de­n körülmény közt ragaszkodjék ahhoz, hogy az albá­n-m­ontenegrói határszabályozás a porta által tett en­­gedmények szerint végleg végrehajtassék. A porta kijelenti, az a vád, hogy Hafiz pasa útjá­ban minden helységet felgyújtott, alaptalan, csak a jún. 3-iki harcban égett el több épület a lö­­vetés következtében.­ ­ Borzalmas jelenet a torony tetején. Szeged, június 25-én. (A Pesti Hírlap saját tudósítójától.) Tegnapi táviratom kiegészítéséül következőket írhatom arról a borzalmas jelenetről, mely tegnap délután 1—2 óra között játszódott le városunk újonnan épülő városházának tornya tetején. Déli 1 óra felé egy örjöngő suhanc legényt láttak a munkások izgatottsággal fölfelé futni az állásokon. Többen utána futottak, de a legény bá­mulatos sebességgel és könyedséggel kúszott, ugrott le- és föl a szédítő magas állásokon, ép úgy mint a torony tetőzet lécein. A munkások abban a véleményben voltak, hogy felgyújtani szándékozik a még csak deszka vázból álló tornyot, de feléje közeledve csakhamar észrevették, hogy őrjöng. Egy hatalmas pisztolyból az első felé közeledőnek hasába lőtt, ki rögtön lefor­dult s életveszélyesen megsebesülve szállították a kórházba. Egy másikat orrán sebesített meg, s egy harmadikat hátán. Ekkor már óriási közönség vette körül a vá­rosházát, és a toronyba vezető állványokon rend­őrök igyekeztek felfegyverkezve felkúszni és ártal­matlanná tenni az őrjöngő suhancot, ki a torony csúcsán folytonosan lövöldözött szerte szét s főleg a rendőrök felé. Csakhamar az őrült levete kabátját és kalap­ját, ledobta a földre s aztán tovább futkosott a felső állványokon. A rendőrök szintén lövöldözni kezdtek. Az őrült nagy ügyességgel lőtt vissza reájuk. Azután lefeküdt az állványon és leste a to­rony csúcsához közeledőket, de a rendőrök óvato­san közeledtek s csak olykor-olykor lőttek feléje. A borzalmas ember­vadászat a köztérre gyűlt nagy tömeg végtelen izgalmára, mintegy óra hosz­­szat tartott, egyszer csak az őrült hanyatt fekve a torony legfelső állványán, szivén lőtte magát. Pár percig mozdulatlanul feküdt, a rendőrök még mindig nem mertek feléje közeledni, mert az általuk elfoglalt oldalról nem bírták kellőleg ki­venni, várjon agyonlőtte-e magát, meghalt-e vagy csak tetetve magát, lefeküdt. De csakhamar meg­győződtek, hogy agyonlőtte magát, azért a rendőrök és tűzoltók felkúsztak hozzá és a vérben mozdu­latlanul fekvő embert nagy ügygyel-bajjal a veszé­lyes és szűk torony csúcsból végre leszállították a városházába. Itt kitűnt, hogy városunk egyik fogadójának csapos legénye volt, névleg Vedres Mátyás halasi illetőségű, ki mint egy hátrahagyott levélben meg­írta, elbocsáttatása miatt határozta el magát e bor­zasztó öngyilkosságra, de melyet bizonyára őrülési rohamok előztek meg. Mintegy 15—17-et lőtt a felé közeledőkre s a végső három golyóval magára lőtt, a rendőrök körülbelől 5—6-szor lőttek reá, s egyszer a lábát találták. Egy teljesen üres kis kötött erszényke és a fentebb említett h­ás volt zsebében. A vértől elborí­tott szerencsétlent a kórházba szállították. Az általa meglőtt napszámosok közül csak egy van életveszélyesen megsebesítve. Még ma is nagy csoportban állanak a város­háza körül az emberek.

Next