Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1883-06-26 / 175. szám
383. június 26. PESTI HÍRLAP nál, hogy behívtam-e a leányt, sem engem, sem lri tanút nem kérdezték. Maga kényszeritette fiát reá, maga volt az első tanítója, aki tanihazugságra ! Elnök: Ne sértegessen senkit, mert. . . Scharf József: Megyek a börtönbe. . . Elnök: (Heumannhoz fordulva.) Azon jegyigy szól (Olvassa): „hogy a leányt Eszternek ik, onnan tudom, mert apám Eszternek szól.“ Ezután a ma kihallgatott tanuk közöl Pért kivéve, azok, kik lényegesebb körülményt kelő, meghiteltetnek s ezzel a tárgyalás végrt. Nyíregyháza, jun. 25. (A „Budapester Corridenze távirata.) A tiszaeszlári bünper tárgyanók mai 6. napján a szenzáció után eredő halkság érdeke a tárgyalás második felében kiesét nyert, midőn azon személyek hallgattattak ki, a múlt évi májusban Scharf Móric környezetéhez ztak Recsky csendbiztos házánál Nagyfaluban, a Móric a jelen per alapjául szolgáló vallomását Juhász és Bakó pandúrok, valamint a már említett Péczely tervsz. Írnok tanúskodnia oly értelemben, hogy egész rendjén mentsen Móric kihallgatásánál és hogy az önként, barátságos rábeszélés után tette vallomását Kász, aki jelenleg csendőr, keveset ihat, mert ő Eszláron maradt és a kihallgatás bri módjáról sincs tudomása, de annál besjebb Bakó, ki még igen fiatal csendőr. Merült Móric a bakon, mikor Recsky és Péczelyvel faluba hajtottak és egész lefolyásában tanúja a kihallgatásnak, hallotta a vallomást és látta Hyzőkönyv aláírását. Minden kérdésre legelőbbit felelt: „Móricot semmivel sem bántották“ s jellemző nyilatkozatot teszi, hogy Móric nem se nagyon víg, se nagyon szomorú. A hallgat elbeszéléseit tetszésével kiséri. Nagy feszültség mellett hallgattatott ki azután egy, szerény kinézésű öreg ember, ki hosz 3 összefüggő előadásban képét adja ama ktatási jelenetnek és gyakran hangsúlyozza, mily géden bánt ő Móriccal. Az államügyész kér, hogy miképen kérdezte ő Móricot, vájjon ta be Esztert és hogyan jutott e kérdés eszébe stb., zavarba hozzák, mire a hallgatóság zúgolódik, isszeg, mikor Scharf József nagy felindulás kérdéseket intéz hozzá és szemrehányásokat neki. A védők kérik a keresztkérdéseket csak kezdeni, a midőn Recsky is ki lesz hallgatva, ára lévén, a tárgyalás megszakittatik. Nagy fontosságú volt ma a keresztény Váci Julcsa vallomása, aki Groszbergnél volt cseh kritikus szombaton, épen úgy, mint Borg Rózi, látta Zsófit Eszterrel beszélni, midőn kereskedőtől visszatért. Határozottan állítja, legalább egy óra lehetett, és hogy Eszter elmenetele után neki mondotta, hogy szomorú volt. Zsófit még ma sem eske meg, úgyszintén Péczelyt sem, kivel holnap a Igatás folytattatni fog. Érdekes jelenet volt, midőn Bakó kihallgatása Friedmann védőügyvéd Bary jelenlétét ebben konstatálta, és egyenesen felkérte azt, hogy őt tekintettel arra, hogy a következőkra nézve Bary is valószínűleg ki fog hallgató teremből eltávolítsa. Még mielőtt Friedmannt volna, Bary gyors léptekkel elhagyta a térés kimentette az elnököt a dilemmából, aki sgelégedetten konstatálta, hogy Bary már ela a termet s így intézkedni szükségtelen. A mai tárgyalás elején tett megnyugtató nyilatok után nem lehetett ilyen zajos véget várni, nők valamint a védőügyvédek láthatólag mogató nyilatkozatokat tettek, habár mégis külön látszott, hogy az alispán és a szolgabíró közigazgatási közegek békés polgárokat, azért azok véletlenül zsidók, szuronyos csendőrök lelete alá helyezhessenek. A 3 fővádlott alibije ma többi által ki lett mutatva. Solymosi Zsófiáre vonatkozó adatait naponkint megmásítja és nyesen megmarad legutóbbi állításánál. A hölgység ma végre elhagyta az elnöki asztalti helyét. A tanúkihallgatás még ngy napot fog igénybe venni. Nyíregyháza, jan. 25. (A P. H. eredeti táv- A hadparancsnokság megkereste a törvényelnököt, tudatná : ki volt az a katonába ki a tanuk közé vegyült ? Miért szólalt föl Eötvös Károly ? Amint értesülünk, Eötvös Károly védőnek feltűnést keltett felszólalása, melylyel Korniss elnöknek a védők nevében bizalmat szavazott és a fővárosi sajtónak a közönség magatartására vonatkozó közleményeit defavoyálta, azért történt , nehogy a kormány indíttatva érezze magát más bíróság delegálása által a tárgyalás folytatását épen most meghiúsítani, midőn az ama stádiumba lépett, melyet a védelem saját álláspontjánál fogva a vádlottakra nézve kedvezőnek tart. POLITIKAI SZEMLE. Román jegyzék a Duna-kérdésről. A román kormánynak a Dunakérdésre vonatkozó jegyzéke, melyet Sturdza román külügyminiszter május 24-ről keltezve intézett Ghik a londoni román követhez válaszul Granville lord sokat emlegetett márc. 9-iki jegyzékére, mint ismételve említettük, mereven elutasító. Tudvalevő, hogy Románia vonakodott képviselőt küldeni a londoni konferenciára, mert csak konzultatív szavazatot biztosítottak neki s más belső természetű okoknál fogva is óvást emelt a konferencia határozatai ellen. A román jegyzék visszanyúl egész a bécsi és aacheni (1818-ki) kongresszusokig, ama jogok védelmében, melyekkel Románia mint parti állam rendelkezni vél, s melyek alapján azt az igényt támasztja, hogy ne csak az európai bizottságban, de a vegyesben is egyenjogúnak tekintessék s oly határozatok ne ismertessenek el, melyek hozzájárulása nélkül hozattak. A fő kifogást a román kormány az ellen emeli, hogy Ausztria-Magyarország a vegyes bizottságban ugyanazon jogokkal vegyen részt, mint a parti államok. Végül arra hívja fel a hatalmakat, hogy a bukaresti kormánynyal egyesülve vessék revízió alá a londoni konferencián tárgyalt összes kérdéseket. A jegyzék végkövetkeztetései ezek : 1. Romániának elvitázhatlan joga van oly konferencia tanácskozásban való részvételre, mely az alsó Duna ügyeivel foglalkozik; joga van pedig mint parti államnak, mint az európai Duna-bizottság tagjának s mint az 1881. május 28-ki pót-akta aláírójának. 2. Minthogy Románia a londoni konferencia tanácskozásaiban részt nem vehetett, az ott hozott határozatok nem lehetnek kötelező erejűek Romániára nézve. 3. Minthogy az 1881. máj. 28-ai pótakta szabályszerűen megkötött és ratifikált egyezmény, ez egyoldalulag meg nem változtatható. 4. A Vaskaputól lefelé terjedő Duna-részre vonatkozó hajózási és folyamrendőrségi szabályzatnak nem lehet célja a parti államok jogainak veszélyeztetése, hanem csak a hajózás és kereskedelem szabadságának biztosítása. A török külügyminiszter egyik nagyhatalom képviselője előtt ismét határozottan tiltakozott a hatalmak beavatkozása ellen Törökország belügyeibe, ami a legsajnálatosabb következményekkel járna s csak szaporítaná a zavart és bonyodalmat. Az albániai helyzet bizonyítja ezt. Európa, Angliával élén, sürgette Montenegró területének gyarapítását s ezzel azt árulta el, mily kevéssé ismeri a különböző nemzetiségek érzelmeit. Angliának mániája már az, hogy Törökországot oly reformokra kényszerítse, melyek még nyugati Európában is kivihetetleneknek bizonyulnának. A pápa leveléből, melyet Grévy elnökhöz intézett, a Figaro több részletet közöl. A levelet a pápa így címezte: „Dilectissimo filio Julio“ és sajátkezűleg írta. A levél válasz a francia külügyminiszter által a pápához írt levélre, melyben Challemes-Lacour arról biztosította a pápát, hogy a francia kormány a szent székkel békében akar élni. A pápa válaszát is barátságos hang lengi át. A pápa „nagyon szeretett Gyula fiának“ az elválásról, a kispapok katonai szolgálatáról s a szabad felsőoktatásról szóló törvényt ajánlja különös figyelmébe és szívére köti, hogy őrködjék az ifjuság vallásos neveltetése felett. A levél végén a pápa köszönteti a köztársaság elnökének nejét, leányát s egész családját TÁVIRATOK. Szász-Régen, junius 25. (A P. H. eredeti távirata.) Gróf Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter tegnap Görgény-Szt.Imrére érkezett, ahol három napig marad az egész vadászkerület megtekintése céljából. Innen a miniszter Tordára megy, azután pedig Kolosra és Kolos-Monostorra. Bécs, jun. 25. (A P. H. eredeti távirata.) Monarchiánk cettinjei képviselője Thoemmel báró ezredes, ma megy egészségi okokból már rég kért szabadságra. Legközelebb a marienbadi fürdőbe megy. Cettinjében távolléte alatt a miniszterrezidenst Mittinkovics alezredes fogja helyettesitni. Az albán-török háború. Konstantinápoly, jun. 25. (A Pesti Hírlap eredeti távirata.) Hafiz pasa utasítást kapott, hogy az albánokkal való alkudozásban mindenbe beleegyezzék, ami az átalános amnesztiát és szabadalmaik biztosítását illeti, de minden körülmény közt ragaszkodjék ahhoz, hogy az albán-montenegrói határszabályozás a porta által tett engedmények szerint végleg végrehajtassék. A porta kijelenti, az a vád, hogy Hafiz pasa útjában minden helységet felgyújtott, alaptalan, csak a jún. 3-iki harcban égett el több épület a lövetés következtében. Borzalmas jelenet a torony tetején. Szeged, június 25-én. (A Pesti Hírlap saját tudósítójától.) Tegnapi táviratom kiegészítéséül következőket írhatom arról a borzalmas jelenetről, mely tegnap délután 1—2 óra között játszódott le városunk újonnan épülő városházának tornya tetején. Déli 1 óra felé egy örjöngő suhanc legényt láttak a munkások izgatottsággal fölfelé futni az állásokon. Többen utána futottak, de a legény bámulatos sebességgel és könyedséggel kúszott, ugrott le- és föl a szédítő magas állásokon, ép úgy mint a torony tetőzet lécein. A munkások abban a véleményben voltak, hogy felgyújtani szándékozik a még csak deszka vázból álló tornyot, de feléje közeledve csakhamar észrevették, hogy őrjöng. Egy hatalmas pisztolyból az első felé közeledőnek hasába lőtt, ki rögtön lefordult s életveszélyesen megsebesülve szállították a kórházba. Egy másikat orrán sebesített meg, s egy harmadikat hátán. Ekkor már óriási közönség vette körül a városházát, és a toronyba vezető állványokon rendőrök igyekeztek felfegyverkezve felkúszni és ártalmatlanná tenni az őrjöngő suhancot, ki a torony csúcsán folytonosan lövöldözött szerte szét s főleg a rendőrök felé. Csakhamar az őrült levete kabátját és kalapját, ledobta a földre s aztán tovább futkosott a felső állványokon. A rendőrök szintén lövöldözni kezdtek. Az őrült nagy ügyességgel lőtt vissza reájuk. Azután lefeküdt az állványon és leste a torony csúcsához közeledőket, de a rendőrök óvatosan közeledtek s csak olykor-olykor lőttek feléje. A borzalmas embervadászat a köztérre gyűlt nagy tömeg végtelen izgalmára, mintegy óra hoszszat tartott, egyszer csak az őrült hanyatt fekve a torony legfelső állványán, szivén lőtte magát. Pár percig mozdulatlanul feküdt, a rendőrök még mindig nem mertek feléje közeledni, mert az általuk elfoglalt oldalról nem bírták kellőleg kivenni, várjon agyonlőtte-e magát, meghalt-e vagy csak tetetve magát, lefeküdt. De csakhamar meggyőződtek, hogy agyonlőtte magát, azért a rendőrök és tűzoltók felkúsztak hozzá és a vérben mozdulatlanul fekvő embert nagy ügygyel-bajjal a veszélyes és szűk torony csúcsból végre leszállították a városházába. Itt kitűnt, hogy városunk egyik fogadójának csapos legénye volt, névleg Vedres Mátyás halasi illetőségű, ki mint egy hátrahagyott levélben megírta, elbocsáttatása miatt határozta el magát e borzasztó öngyilkosságra, de melyet bizonyára őrülési rohamok előztek meg. Mintegy 15—17-et lőtt a felé közeledőkre s a végső három golyóval magára lőtt, a rendőrök körülbelől 5—6-szor lőttek reá, s egyszer a lábát találták. Egy teljesen üres kis kötött erszényke és a fentebb említett hás volt zsebében. A vértől elborított szerencsétlent a kórházba szállították. Az általa meglőtt napszámosok közül csak egy van életveszélyesen megsebesítve. Még ma is nagy csoportban állanak a városháza körül az emberek.