Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1883-06-27 / 176. szám
1883. junius 27. PESTI HÍRLAP. Elnök : Hát melyik vallomása azután az igazi ? Elnök: Instálom a lássan, akkor szombaton kijöttünk a templomból mindannyian, arra vissza tudok emlékezni és később, mikor a hátsó gáton keresztül mentem a metszőket megpillantottam. Rosenberg ugyanis azt mondta, hogy a metszőket megsérteni nem szabad, mert finom emberek és olyat beszéltem, melyet nem kívántam, hogy meghalljanak s azért visszatekintettem, megnézni, hogy nincsenek-e oly közel hozzám. Ekkor láttam Taub Emánuelt, Schvarcz Salamont és Buxbaumot utánunk jönni. később, mikor már a gáton túl Papp József malmánál elmentünk, Taub kis gyermekét vezette kezén. Midőn Rosenberg házáig elhaladtunk, én Weinsteinnel hozzá tértünk, Junger is, aki nem jó viszonyban van Weinsteinnal. Römer Jakab szintén, de az másfelé lakik. Én útközben nyilatkoztam Weineteinnal, hogy melyik metszőt kellene megválasztani. Én a tarcali mellett voltam, erre meg merek esküdni, de a vizsgálóbíró által hozzám intézett kérdésekre nézve nem tudtam helyesen megfejelni. Elnök: Braunt látta-e kijönni a templomból ? Tanú: Nem láttam, mert nem ismertem. Elnök: De azelőtti vallomásában azt mondta, hogy azt, várjon a metszők kijöttek-e a templomból, nem tudta, alkalmasint visszamaradtak. Tanú: Kijöttünk mindnyájan, de nem tudom, mily távol voltak; mikor túl mentem a gáton, hátra tekintettem és láttam, hogy jönnek. Elnök: Kinek a társaságában ment maga ? Tanú: Rosenberg, Weinstein és a ladányi Guttmann társaságában. Mikor Rosenberg házához értünk, elhaladtunk Weinsteinnal és Jungerrel haza felé, Römer Jakab is, de ez másfelé lakik. Elnök: Nem tudja, hová mentek ? Tailu: Nem. Elnök: Csak az iránt biztos, hogy Schwarz metsző jött mágus után , ismerős volt ezzel ? Tanú: Azért voltam vele keveset ismerős, mert másnap kevéssé elkéstem a templomból s akkor Schwarz végezte épen a bora előtt az imát. Később pedig a tarcali metsző és ennek előadása nekem legjobban tetszett. Elnök: Maga több ízben hallgattatott ki a vizsgáló biró által, mégis csak jobban kellett magának emlékezni a történt dolgokra, miután az idő, melyben történtek, közelebb volt, mint ma. Tanú: Nem emlékszem, mert több napon át kellett megjelennem a templomban s akkor nem tudtam meghatározni, miként mentek. Elnök: De olyan napon, ily próbaimádság csak egy tartatott? Tanú: Szombaton volt a próbakönyörgés és hétfőn kezdődött az ünnep. A vizsgálóbíró azt a kérdést tette, hogy miféle érdekből vagyok én azon ügy ellen. Én azt mondtam, hogy ilyféle bűnvádi esetet sohasem hallottam, habár már 42 éves vagyok. Elnök: Mikor a vizsgálóbíró kérdezte magát, Junger ment-e magával, azt mondta, hogy nem emlékszik, Taubról is azt mondta, hogy nem látta, sem a három idegen metszőt. Tanú: Csak nem emlékszem. Elnök: De itt határozottan az van, hogy nem láttam. Tánu: Ezt a biró úr írta úgy, hogy nem láttam s nem akartam vele vitatkozni, mert mindjárt szemtelennek, arcátlannak nevezett. Buxbaum: Ha szabad volna nekem, egy szót szólnék azon kérdésre, mit a nagyságos elnök úr tett, hogy t. i. akkor kellett volna jobban megemlékezni, mint most; én azt tudom magamról, hogy most sokkal jobban emlékszem, mint akkor, mert akkor senki sem figyelmeztetett, hogy kivel, ment haza és hova ment a másik, mert senki nem gondolta azt, hogy valamely leány fog elveszni és senki sem tudta, hogy befognak ezért zsidókat. Én már be voltam zárva két hónapig és csak azután emlékeztem, hogy egy magyar lány is látott. Persze nem esett nekem jól, hogy két hónapig bezártak és mégis csak akkor emlékeztem rá. Elnök : Csabi Miklós itt van ? (A szolga jelenti, hogy nincs itt) Akkor a holnapi napra teszem át a tanuk kihallgatásának folytatását. A törvényszék visszavonulván, rövid tanácskozás után kijelenti, hogy Klein József és Rosenberg meghiteltetése elhalasztozik. Ezzel az ülés véget ért. Leleplezés Péczely múltjából. Nyíregyháza, jan. 26. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) Izgalmas nap volt a mai. Rendkívül meglepő jelenet történt mindjárt a tárgyalás elején : Péczely öreg írnokról, ki tanúként szerepelt Recsky mellett, Eötvös izgalmas szóváltások után kijelentette, hogy társas gyilkosság miatt tizenkét évi fegyházat szenvedett lilaván. Az ősz írnok lábai reszketni kezdtek s roskatagon tántorgott odébb; „alávaló személyeskedés“ —dadogd, tompán. Eötvös megrendítő szúrós tekintetét szögezve rá, csak azt jegyzé meg : „Engem nem sérthet, hanem a törvényszék méltóságát igen.“ A közönség alig bírt felocsúdni e drámai jelenet izgalmából, de amikor felocsúdott, Szeyffer ellen méltatlankodott, aki felmutatta a Péczely rabságára vonatkozó okmányt. „Nem állhat tisztjében — jegyzék meg az elégedetlenkedők — a terhelő tanú megsemmisítése, kivált ha az törvényszabta büntetését kiállotta.“ Péczely gyilkosságára vonatkozólag biztos forrásból hallom, hogy ő szerelmi viszonyban élt egy fiatal nővel, kinek férje ezt megtudta s igy a viszony zavarva lett. Péczely tehát elhatározta az akadály elhárítását az útból, gyilkos tervébe beavatta kedvesét is s ezzel szövetkezve orozva megölte a férjet s testét darabokra vagdalta. Tizenöt évi fegyházi fogságra ítéltetett szörnyű tettéért; ebből hármat Horváth Boldizsár regimeje alatt engedtek el neki. Kihallgatták ma még Recskyt és cselédjeit. Ezek semlegesen vallanak. Leskó Mária azonban, ki tavaly Recskynél más név alatt szolgált s kit mostani gazdájától Tokajból saját vallomása szerint gazdája engedelme nélkül hozták el a zsidók, azt vallja, hogy Recsky kegyetlenül kínozta Móricot. Recsky koránt sem teszi ránk aféle darabos csendőrbiztosok benyomását, hanem a modern magyar tisztviselőét. Szemébe mondta Leskó Marinak, hogy „felbérelt hamis tanu“, mi a közönségre nem tévesztette hatását. Nyíregyháza, jan. 26. (Másik tudósítónk távirata.) A mai tárgyalás ama körülmények kiderítése körül forgott, melyek között Scharf Móric kihallgatása Recsky csendbiztos által történt. A közönség, bár nem oly tömegesen, mint az első napokban, de lankadatlan figyelemmel kiséri a tárgyalás folyamát. Ma az elnöki szék mögötti ajtó zárva volt, nem álltak ott nők s így e tekintetben sem lehet panasz több. Különben a bécsi s némely budapesti lapoknak is tudósításai a közönség magatartását illetőleg egyben-másban túlzottak ; ha néha némely részről ki akarna is törni a tetszés vagy nemtetszés nyilvánítása, a közönség másik része nyomban lepisszegi, úgy hogy az elnöknek ritkán van alkalma közbelépni, így ma is, mikor a közönség egy része nagyon felzúdult Szegffért ellen, azt vetve szemére, hogy az európai kriminális praxisban hallatlan dolgot követett el, midőn a Péczely tanúra vonatkozó fegyházi értesítést bemutatta. Az idegenek kíváncsisága leginkább Recsky csendbiztos felé fordult ma. Legtöbben parlagi kinézésű és viseletű pandúrhadnagyot vártak és nagyon csalódtak, midőn helyette intelligens arcú férfi lépett be, magas, nyilt homlokkal, őszbe vegyülő hajjal, félrövid szakállal, sűrű bajuszszal. Vallomása határozott, a védőügyvédek keresztkérdései nem igen hozzák zavarba. A tanuk, kik Recsky ellen vallanak, számos ellenmondásba keveredtek. Holnap következik Jármyszolgabíró és Barcza csendbiztos kihallgatása , tehát ismét egy érdekes nap ígérkezik. Nyíregyháza, jan. 26. (A Budap. Corresp. távirata.) A mai tárgyalás Péczely írnok folytatólagos kihallgatásával kezdődött. A tanú sovány, csontos ember, ősz szakállas, napsütötte arccal, aki bizonyos elszántsággal lép a korlátok elé. A kihallgatás eleinte nem sok érdekest nyújt, de percrőlpercre jobban feszíti a figyelmet A keresztkérdést Szeyffert államügyész kezdi és végre azon kérdést intézi hozzá, hogy tvszéki írnokká való kineveztetése alkalmával kellőleg kimutatta-e a szükséges kvalifikációt ? Péczely hidegen felel és a szellemdús államügyész nyugodt és önérzetet mutató arcán egy izom se rándul, átengedve a további kérdezést a védelemnek. Eötvös bevezetésül azt a kérdést intézi tanúhoz, hogy hány éves ? A tanú, aki feleleteit úgy látszik az elnök arckifejezéséhez méri, Eötvösnek odaveti, hogy ezt már tegnap mondta s igy erre nem fog felelni. Az elnök védelmébe veszi a tanút s Eötvössel szemben megjegyzi, hogy vigyázzon jobban az egyes tanuk feleleteire s úgy nem lesz kénytelen ilyen kérdéseket tenni. A tanú magatartása e jelenet folytán még dacosabbá válik, sőt egyenesen mondva szemtelenné. E helyzet világosan mutatja a közönségnek, hogy itt erős küzdelem készül. Eötvös nyugodt fejbólintással tudomásul veszi az elnök rendreutasítását, percnyire fenyegető felhő vonul át sima vonásán, átjáró tekintést vet a vele szemben álló tanúra, és mély csend közepette azt kérdést intézi hozzá, hogy ő-e az a Péczely Kálmán, aki gyilkosság miatt 15 évi börtönre volt elitélve és e büntetésből 12 évet Illavában már kitöltött, a hátra levő rész azonban a király kegyéből neki elengedtetett. A tanú egy pillanatig mintegy megkövülve áll és a hallgatóság is összerezzen. Azt hiszem, mint tanú állok itt — felelt Péczely — és nem hogy alávaló személyes sértéseket hallgassak meg . Spanga, aki az országbírót ölte meg, sem volt ilyen tortúrának kitéve. Hangja rezeg és arcán gyűlölet, harag és düh mutatkozik. E pillanatban Szeyffert államügyész felemelkedik, átnyújt az elnöknek egy hosszúkás, összehajtott ívet s megint nyugodtan, minden szenvedélytől menten leül. Az elnök széthajtja a lapot és belepillant közönynyel, de olvasás közben elsápad és vizsgáló tekintetet vett az előtte álló tanúra. „A személyleírás ráillik“ mondja alig hallhatóan és a papírt az okmányokhoz teszi. Ez a végzetes lap pedig nem más, mint hivatalos bizonyítéka annak, hogy Péczely Kálmán tanú, kinek keze ügyében Scharf Móric első terhelő vallomását tette, gyilkolt és életének negyed részét a börtönben töltötte. E jelenet megsemmisítő hatása leírhatatlan. Eötvös legnagyobb nyugalommal kijelente, hogy a tanú nem őt, de a törvényszéket sértette meg, melynek a védelem kiegészítő része. Az elnök erre mit sem válaszol. Ami Recsky vallomását illeti, vagy jól megfontoltak voltak feleletei vagy pedig kellemetlen kérdéseknél nem tudott visszaemlékezni. A feleletet olyankor egy-egy gorombasággal helyettesítette különösen a védőkkel, de az államügyészszel szemben is. Recsky daliás megjelenés, de tekintete és magatartása elárulják, hogy mindenre képes és hogy testte-lélekre nézve veszélyes keze ügyébe kerülni. Ha a védőknek goromba vagy gúnyos feleletet ad, akkor a hallgatóságban levő elvtársainak tetszésnyilatkozata kíséri beszédét. Péczelyvel szemben azt állítja, hogy ő maga ment be Péczely szobájába, mikor Bary éjfél tájban megérkezett Nagyfaluba, és Móricot valamint Péczely jegyzeteit kihozta ; azon tanukat, a kik látták miképen pofoztatta és verette Móricot, megvesztegetetteknek mondja. Holnap a tanúkihallgatás folytattatik, mely alkalommal Barczára is kerül majd a sor. Móric már ma is ott várakozott a tanuszodában. A főrendiház reformja. A belügyminiszter, — mint a Nemzet értesül — a következő rendeletet bocsájtotta ki a törvényhatóságokhoz: — „A főrendiház célbavett újjászervezésének alapjául szolgáló adatokhoz, szükséges a törvényhatóságok részéről egy-egy névjegyzék készítése, amelyben ki legyenek mutatva azon az illető törvényhatóság területén létező családok, melyeknek férfitagjai, törvényeink értelmében jogosultsággal bírnak arra, hogy a főrendiházba királyi meghívót nyerjenek. A szóban levő családok tagjai, a névjegyzékben egyenként sorolandók fel, valamint személyenként kimutatandó az általuk 1883 ban fizetendő (kirótt) egyenes földadó is. Felhívom tehát a törvényhatóságot, hogy eme névjegyzék pontos és alapos elkészítése iránt haladéktalanul intézkedvén, azt legkésőbb f. évi július végéig hozzám felterjeszteni szoros kötelességének ismerje.“ A Csángók. A nyíregyházi tárgyalás az utóbbi napokban egy fontos országos ügyről vonta el a közérdeklődést — csángó véreink ügyéből. Pedig e részről sokkal kellemesebb hírek járnak, mint amilyeneket Nyíregyházáról hoz a táviró. A belügyminiszter Gromon Öezső ország képviselőt, Bácsmegye volt főispánját nevezte ki kormánybiztosul a torontálmegyei csángó-telepekhez. Gromon fogja vinni a telepítést és kezeli a csángók ügyeit. A telepítés és ezzel kapcsolatos ügyekben Nagy Györgygyel, mint a kincstár képviselőjével és a szabályozási társulat elnökével, egyetértőleg fog eljárni. Az új kormánybiztos mindenesetre könnyíteni fog Nagy György helyzetén, aki hónapokon keresztül elismerésre méltó önfeláldozással vitte a nagy felelősséggel járó sokféle ügyet és gondozta a csángókat.