Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1883-06-27 / 176. szám

1883. junius 27. PESTI HÍRLAP.­­ El­n­ö­k : Hát melyik vallomása azután az igazi ? Elnök: Instálom a lássan, akkor szom­baton kijöttünk a templomból mindannyian, arra vissza tudok emlékezni és később, mikor a hátsó gáton keresztül mentem a metszőket megpillantottam. Rosenberg ugyanis azt mondta, hogy a metszőket megsérteni nem szabad, mert fi­nom emberek és olyat beszéltem, melyet nem kíván­tam, hogy meghalljanak s azért visszatekintettem, megnézni, hogy nincsenek-e oly közel hozzám. Ekkor láttam Taub Emánuelt, Schvarcz Salamont és Buxbaumot utánunk jönni.­ később, mikor már a gáton túl Papp József malmánál elmentünk, Taub kis gyermekét vezette kezén. Midőn Rosenberg házáig elhaladtunk, én Weinsteinnel hozzá tértünk, Junger is, a­ki nem jó viszonyban van Weinstein­­nal. Römer Jakab szintén, de az másfelé lakik. Én útközben nyilatkoztam Weineteinnal, hogy melyik metszőt kellene megválasztani. Én a tarcali mellett voltam, erre meg merek esküdni, de a vizsgáló­bíró által hozzám intézett kérdésekre nézve nem tudtam helyesen megfejelni. Elnök: Braunt látta-e kijönni a templom­ból ? Tanú: Nem láttam, mert nem ismertem. Elnök: De azelőtti vallomásában azt mondta, hogy azt, várjon a metszők kijöttek-e a templomból, nem tudta, alkalmasint visszamaradtak. Tanú: Kijöttünk mindnyájan, de nem tudom, mily távol voltak; mikor túl mentem a gáton, hátra tekintet­tem és láttam, hogy jönnek. Elnök: Kinek a társaságában ment maga ? Tanú: Rosenberg, Weinstein és a ladányi Gutt­­mann társaságában. Mikor Rosenberg házához ér­tünk, elhaladtunk Weinsteinnal és Jungerrel haza felé, Römer Jakab is, de ez másfelé lakik. Elnök: Nem tudja, hová mentek ? Ta­il­u: Nem. Elnök: Csak az iránt biztos, hogy Schwarz metsző jött mágus után , ismerős volt ezzel ? Tanú: Azért voltam vele keveset ismerős, mert másnap kevéssé elkéstem a templomból s akkor Schwarz végezte épen a b­ora előtt az imát. Később pedig a tarcali metsző és ennek előadása nekem legjobban tetszett. Elnök: Maga több ízben hallgattatott ki a vizsgáló biró által, mégis csak jobban kellett magá­nak emlékezni a történt dolgokra, miután az idő, melyben történtek, közelebb volt, mint ma. Tanú: Nem emlékszem, mert több napon át kellett megje­lennem a templomban s akkor nem tudtam megha­tározni, miként mentek. Elnök: De olyan napon, ily próbaimádság csak egy tartatott? Tanú: Szombaton volt a pró­­bakönyörgés és hétfőn kezdődött az ünnep. A vizs­gálóbíró azt a kérdést tette, hogy miféle érdekből vagyok én azon ügy ellen. Én azt mondtam, hogy ilyféle bűnvádi esetet sohasem hallottam, habár már 42 éves vagyok. Elnök: Mikor a vizsgálóbíró kérdezte ma­gát, Junger ment-e magával, azt mondta, hogy nem emlékszik, Taubról is azt mondta, hogy nem látta, sem a három idegen metszőt. Tanú: Csak nem emlékszem. Elnök: De itt határozottan az van, hogy nem láttam. Tánu: Ezt a biró úr írta úgy, hogy nem láttam s nem akartam vele vitatkozni, mert mindjárt szemtelen­nek, arcátlannak nevezett. Buxbaum: Ha szabad volna nekem, egy szót szólnék azon kérdésre, mit a nagyságos elnök úr tett, hogy t. i. akkor kellett volna jobban meg­emlékezni, mint most; én azt tudom magamról, hogy most sokkal jobban emlékszem, mint akkor, mert akkor senki sem figyelmeztetett, hogy kivel, ment haza és hova ment a másik, mert senki nem gondolta azt, hogy valamely leány fog elveszni és senki sem tudta, hogy befognak ezért zsidókat. Én már be voltam zárva két hónapig és csak az­után emlékeztem, hogy egy magyar lány is látott. Persze nem esett nekem jól, hogy két hónapig be­zártak és mégis csak akkor emlékeztem rá. Elnök : Csabi Miklós itt van ? (A szolga je­lenti, hogy nincs itt) Akkor a holnapi napra teszem át a tanuk kihallgatásának folytatását. A törvényszék visszavonulván, rövid tanács­kozás után kijelenti, hogy Klein József és Rosenberg meghiteltetése elhalasz­tozik. Ezzel az ülés véget ért. Leleplezés Péczely múltjából. Nyíregyháza, jan. 26. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) Izgalmas nap volt a mai. Rendkívül meg­lepő jelenet történt mindjárt a tárgyalás elején : Péczely öreg írnokról, ki tanúként szerepelt Recsky mellett, Eötvös izgalmas szóváltások után kijelentette, hogy társas gyilkosság miatt tizenkét évi fegyházat szenvedett lilaván. Az ősz írnok lábai reszketni kezdtek s roskatagon tántorgott odébb; „alávaló szemé­lyeskedés“ —­­dadogd, tompán. Eötvös megrendítő szúrós tekintetét szögezve rá, csak azt jegyzé meg : „Engem nem sérthet, hanem a törvényszék méltóságát igen.“ A közönség alig bírt felocsúdni e drámai jelenet izgalmából, de amikor felocsúdott, Szeyf­­f­e­r­­ ellen méltatlankodott, a­ki felmutatta a Péczely rabságára vonatkozó okmányt. „Nem állhat tisztjében — jegyzék meg az elégedetlen­kedők — a terhelő tanú megsemmisítése, ki­vált ha az törvényszabta büntetését kiállotta.“ Péczely gyilkosságára vonatkozólag biztos forrásból hallom, hogy ő szerelmi viszonyban élt egy fiatal nővel, kinek férje ezt megtudta s igy a viszony zavarva lett. Péczely tehát el­határozta az akadály elhárítását az útból, gyilkos tervébe beavatta kedvesét is s ezzel szövetkezve orozva megölte a férjet s tes­tét darabokra vagdalta. Tizenöt évi fegyházi fogságra ítéltetett szörnyű tettéért; ebből hármat Horváth Boldizsár regimeje alatt engedtek el neki. Kihallgatták ma még Recskyt és cse­lédjeit. Ezek semlegesen vallanak. L­e­s­­k­ó Mária azonban, ki tavaly Recskynél más név alatt szolgált s kit mostani gazdájától Tokajból saját vallomása szerint gaz­dája engedelme nélkül hozták el a zsidók, azt vallja, hogy Recsky kegyetlenül kí­nozta Móricot. Recsky koránt sem teszi ránk aféle da­rabos csendőrbiztosok benyomását, hanem a modern magyar tisztviselőét. Szemébe mondta Leskó Marinak, hogy „felbérelt hamis tan­u“, mi a közönségre nem tévesztette hatását. Nyíregyháza, jan. 26. (M­á­s­i­k tudósí­­tónk távirata.) A mai tárgyalás ama kö­rülmények kiderítése körül forgott, melyek kö­zött Scharf Móric kihallgatása Recsky csend­biztos által történt. A közönség, bár nem oly tömegesen, mint az első na­pokban, de lankadatlan figyelemmel ki­séri a tárgyalás folyamát. Ma az elnö­ki szék mögötti ajtó zárva volt, nem álltak ott nők s így e tekintetben sem lehet panasz több. Különben a bécsi s némely budapesti lapoknak is tudósításai a közönség magatartását illetőleg egyben-másban túlzottak ; ha néha némely részről ki akarna is törni a tetszés vagy nem­tetszés nyilvánítása, a közönség másik része nyomban lepisszegi, úgy hogy az elnöknek ritkán van alkalma közbelépni, így ma is, mikor a közönség egy része nagyon felzú­­dult Szegffért ellen, azt vetve szemére, hogy az európai kriminális praxisban hallatlan dolgot követett el, midőn a Péczely tanúra vo­natkozó fegyházi értesítést bemutatta. Az idegenek kíváncsisága leginkább Recsky csendbiztos felé fordult ma. Legtöbben parlagi kinézésű és viseletű pandúrhadnagyot vártak és nagyon csalódtak, midőn helyette intelligens arcú férfi lépett be, magas, nyilt homlokkal, őszbe vegyülő hajjal, félrövid szakállal, sűrű ba­­juszszal. Vallomása határozott, a védőügyvédek keresztkérdései nem igen hozzák zavarba. A tanuk, kik Recsky ellen vallanak, számos ellenmondásba keveredtek. Holnap következik J­á­r­m­y­szolgabíró és B­a­r­c­z­a csendbiztos kihallgatása , tehát ismét egy érdekes nap ígérkezik. Nyíregyháza, jan. 26. (A Budap. Corresp. távirata.) A mai tárgyalás Péczely írnok foly­tatólagos kihallgatásával kezdődött. A tanú sovány, csontos ember, ősz szakállas, napsütötte arccal, aki bizonyos elszántsággal lép a korlátok elé. A kihall­gatás eleinte nem sok érdekest nyújt, de percről­­percre jobban feszíti a figyelmet A keresztkérdést Szeyffert államügyész kezdi és végre azon kérdést intézi hozzá, hogy tvszéki írnokká való kinevezte­­tése alkalmával kellőleg kimutatta-e a szükséges kva­lifikációt ? Péczely hidegen felel és a szellemdús államügyész nyugodt és önérzetet mutató arcán egy izom se rándul, átengedve a további kérdezést a védelemnek. Eötvös bevezetésül azt a kérdést intézi tanúhoz, hogy hány éves ? A tanú, a­ki feleleteit úgy látszik az elnök arckifejezéséhez méri, Eötvös­nek odaveti, hogy ezt már tegnap mondta s igy erre nem fog felelni. Az elnök védelmébe veszi a tanút s Eötvössel szemben megjegyzi, hogy vigyáz­zon jobban az egyes tanuk feleleteire s úgy nem lesz kénytelen ilyen kérdéseket tenni. A tanú ma­gatartása e jelenet folytán még dacosabbá válik, sőt egyenesen mondva szemtelenné. E helyzet világosan mutatja a közönségnek, hogy itt erős küzdelem ké­szül. Eötvös nyugodt fejbólintással tudomásul veszi az elnök rendreutasítását, percnyire fenyegető felhő vonul át sima vonásán, átjáró tekintést vet a vele szemben álló tanúra, és mély csend közepette azt kérdést intézi hozzá, hogy ő-e az a Péczely Kálmán, a­ki gyilkosság miatt 15 évi börtönre volt elitélve és e büntetésből 12 évet Illavában már kitöltött, a hátra levő rész azon­ban a király kegyéből neki elengedtetett. A tanú egy pillanatig mintegy megkövülve áll és a hallgatóság is összerezzen. Azt hiszem, mint tanú állok itt — felelt Péczely — és nem hogy alá­való személyes sértéseket hallgassak meg . Spanga, a­ki az országbírót ölte meg, sem volt ilyen tortúrá­nak kitéve. Hangja rezeg és arcán gyűlölet, harag és düh mutatkozik. E pillanatban Szeyffert államügyész felemelkedik, átnyújt az elnöknek egy hosszúkás, összehajtott ívet s megint nyugodtan, minden szenvedélytől menten leül. Az elnök széthajtja a lapot és belepillant kö­zönynyel, de olvasás közben elsápad és vizsgáló tekintetet vett az előtte álló tanúra. „A s­z­e­m­é­l­y­­leírás ráillik“ mondja alig hallhatóan és a papírt az okmányokhoz teszi. Ez a végzetes lap pedig nem más, mint hivatalos bizonyítéka annak, hogy Péczely Kálmán tanú, kinek keze ügyében Scharf Móric első terhelő vallomását tette, gyilkolt és életének negyed részét a börtönben töltötte. E jelenet megsemmi­sítő hatása leírhatatlan. Eötvös legnagyobb nyu­galommal kijelente, hogy a tanú nem őt, de a tör­vényszéket sértette meg, melynek a védelem kiegé­szítő része. Az elnök erre mit sem vá­laszol. A­mi Recsky vallomását illeti, vagy jól megfontoltak voltak feleletei vagy pedig kelle­metlen kérdéseknél nem tudott visszaemlékezni. A feleletet olyankor egy-egy gorombasággal helyettesí­tette különösen a védőkkel, de az államügyészszel szemben is. Recsky daliás megjelenés, de tekintete és magatartása elárulják, hogy mindenre képes és hogy testte-lélekre nézve veszélyes keze ügyébe ke­rülni. Ha a védőknek goromba vagy gúnyos felele­tet ad, akkor a hallgatóságban levő elvtársainak tetszésnyilatkozata kíséri beszédét. Péczelyvel szem­ben azt állítja, hogy ő maga ment be Péczely szo­bájába, mikor Bary éjfél tájban megérkezett Nagy­faluba, és Móricot valamint Péczely jegyzeteit ki­hozta ; azon tanukat, a kik látták miképen pofoz­­tatta és verette Móricot, megvesztegetetteknek mondja. Holnap a tanúkihallgatás folytattatik, mely al­kalommal Barczára is kerül majd a sor. Móric már ma is ott várakozott a tanuszodában. A főrendiház reformja. A belügyminiszter, — mint a Nemzet értesül — a következő rendeletet bocsájtotta ki a törvényhatóságokhoz: — „A fő­rendiház célbavett újjászervezésének alapjául szol­gáló adatokhoz, szükséges a törvényhatóságok ré­széről egy-egy névjegyzék készítése, a­melyben ki legyenek mutatva azon az illető törvényhatóság területén létező családok, melyeknek férfitagjai, tör­vényeink értelmében jogosultsággal bírnak arra, hogy a főrendiházba királyi meghívót nyerjenek. A szóban levő családok tagjai, a névjegyzékben egyen­ként sorolandók fel, valamint személyenként kimu­tatandó az általuk 1883 ban fizetendő (kirótt) egye­nes földadó is. Felhívom tehát a törvényhatóságot, hogy eme névjegyzék pontos és alapos elkészítése iránt haladéktalanul intézkedvén, azt legkésőbb f. évi július végéig hozzám felterjeszteni szoros köte­lességének ismerje.“ A Csángók. A nyíregyházi tárgyalás az utób­bi napokban egy fontos országos ügyről vonta el a közérdeklődést — csángó véreink ügyéből. Pedig e részről sokkal kellemesebb hírek járnak, mint a­milyeneket Nyíregyházáról hoz a táviró.­­ A bel­ügyminiszter G­r­o­m­o­n Öezső ország­ képviselőt, Bácsmegye volt főispánját nevezte ki kormánybizto­sul a torontálmegyei csángó-telepekhez. Gromon fogja vinni a telepítést és kezeli a csán­gók ügyeit. A telepítés és ezzel kapcsola­tos ügyekben Nagy Györgygyel, mint a kincstár képviselőjével és a szabályozási társulat elnökével, egyetértőleg fog eljárni. Az új kor­mánybiztos mindenesetre könnyíteni fog Nagy György helyzetén, a­ki hónapokon keresztül elisme­résre méltó önfeláldozással vitte a nagy felelősség­gel járó sokféle ügyet és gondozta a csángókat.

Next