Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1883-06-20 / 169. szám

1883. június 20. Scharf Móric : Ott maradt és az a ron­gyos zsidó, a ki ott volt minálunk, beheivta Solymosi Esztert és bevitte a templomba, rácsukták az ajtót és meggyilkolták. (Schwarcz Salamonhoz fordulva.) Maga elvágta a nyakát. A többiek tartották és a vért cserépbe öntötték. Schwarcz Salamon : Hát hogy mondhatsz te ilyet, te gazember ! Elnök: Ő azt mondja, hogy azon leány meg­gyilkolásánál maga olyképen vett részt, hogy maga vágta el a nyakát. Őt azonban ne akarja semmi­vel sérteni. Tessék felelni a tanúnak, de nem sérteni. Schwarcz Salamon: Én nem sértem, csak azt kérdezem, hogyan mondhat olyat, ami nem igaz. Elnök: Az ellen nincs kifogásom, hogy a­­ maga védelmét előadja, csak sértésnek nem akarom kitenni a tanút Eötvös Károly: Azon véleményen vagyok, hogy a vádlott is intézhet a tanúhoz kérdést, az ügyviteli szabályok ezen jogot biztosítják és nagyon kérem, méltóztassék ezt a jogot ennek a vádlottnak megadni. Elnök : Még nem is kérte. Én őt felhívtam, hogy feleljen a vádra. Eötvös: Ő kérdést akart intézni a tanúhoz ? Elnök: (Schwarczhoz) Feleljen tehát rá, mit tart ezen előadásra nézve ? Schwarcz Salamon : Azt mondom, hogy az nem igaz. Bebizonyítom, hogy ez lehetetlen. Bebi­zonyítom a szentírással. (Derültség a közönség kö­rében.) Bebizonyítom a világtörténelemmel, bebizo­nyítom élményeimmel, hogy lehetetlen, hogy az iz­raelita vallási szempontból gyilkosságot véghezvi­­hessen. Azt látja mindenki, hogy ez a fiú erre tanítva van. Úgy mondja, mintha mesélne. Scharf Móric : Én nem vagyok betanítva. Elnök : (W o 1l n e­r vádlotthoz) Értette hogy e fiú azt mondja, hogy maga vezette volna a leányt a templomba ? Wolfner (Scharf Mórhcoz): Az nem igaz, a­mit te beszélsz, mert mikor a templomból kimen­tem, mindjárt früstökölni mentem. Scharf Móric: Mert akkor már meggyilkol­ták a leányt, Solymosi Esztert. Azután jöttek ki a templomból és elmentek ebédelni. Buxbaum (németül): Nem igaz, a­mit ez itt beszél. Der Hund ! Der Lauskerl. . . . (Zaj.) Scharf Móric (Buxbaum felé fordulva.) Maga is jelen volt akkor, mikor Solymosi Esztert meg­gyilkolták.­­ Buxbaum : Hány órakor volt. Scharf Móricz: 1882-ben, midőn a zsidók­nak husvét előtti szombatjuk volt. Buxbaum : De hány órakor ? Scharf Móric: 11 és 12 óra közt. Buxbaum: (élénken) Én voltam ott? pfuj ! (Arcába köp Scharf Móricnak. Nagy mozgás.) Buxbaum : Mutass erre tanút. Scharf Móric: Mutassa hát elő a leányt. (Scharf József feláll helyéről és Móric felé indul, a börtönmester Scharf József és Móric közé áll.) Scharf József (a börtönőrhöz) Doki !) A Scharf József mellett álló börtönőr leülteti őt; a hallgatóság közt nagy mozgás.) Buxbaum : Hazudsz! (A fiú elé lép) Scharf Móric.: Ha csendesen nem viseli magát, beviszik a­utyiba ! Székely Miksz­ósldó : Kéram k­anatafillofra.­­ Scharf M. : Maga 1882-ben midőn . . . Friedmann Bernát : Németül mondja. Móric: Csak magyarul akarok beszélni, né­metül én nem beszélek. Friedmann : De tud — semmi közöm hozzá — németül is! Elnök : Mondja tehát szemébe vádlottnak, a mit látott. Scharf M.: 1882-ben, midőn husvétkor az izraeliták nagy szombatja volt Braun : Én nem tudok magyarul. Scharf M: Ha maga nem tud magyarul, én meg nem tudok másképen; maga jelen volt Tisza- Eszláron. Braun : Mit tesz az, hogy jelen volt ? Scharf M.: Igen jelen volt Tisza Eszláron. Elnök (Braunhoz): Miért kérdi ezt? Braun : Azért mondom, mert biztosan tu­dom, hogy otthon nem tanulta azt a szót, hogy „jelen volt“, és nem is tudja, hogy mit tesz ez a szó. Elnök : (Mórichoz) Folytasd ! Scharf M. : (Braun felé fordulva.) Jelen volt az istentiszteleten fél 9-kor, mikor megkezdték és azután ott maradt. Maga, a téglási sakter és Schwarcz Salamon behívtak egy leányt és meggyilkolták. Braun : Kicsoda ? Scharf M.: Maga és a téglási sakter és Schwarcz Salamon. Braun : Hát hogyan volt? Scharf M.: Behívták a leányt, levetkőztették, lefektették a földre. Braun : Mit csináltunk ? Scharf M.: Lenyomták és Schwarcz meg­vágta a nyakát. Braun: Nem emlékszel, mit mondtál, hogy hol fogtam ? Scharf Móric: Nem emlékszem. Braun : A vizsgálatnál azt mondtad, hogy a lábát fogtam? Scharf Móric: Hát a lábát fogta. Braun: A vizsgálóbíró úr azt olvasta fel előttem, hogy a fejét fogtam, m­iután én benn maradtam és a vizs­gálóbíró úr kiment, és akkor elferdítetted és azt mondtad, hogy a lábát fogtam! Hogy lehet ez, igaz ? Elnök (Mórichoz): Azt mondja Braun, hogy azért nem mondasz igazat, mert egyszer azt állí­tottad, hogy a lábát tartotta, máskor pedig azt, hogy a fejét tartotta. Scharf Móric: Arra nem em­lékszem, hogyan fogta a téglási metsző, csak lát­tam, hogy tartotta. Eötvös : Kérem a fiút kikérdezni az iránt, hogy a jelenlevők közül melyik a téglási és me­lyik a tarcali metsző, melyik Braun és melyik Buxbaum ? Scharf Móric: (Braunra mutatva.) Ez a téglási. (Buxbaumra mutatva) ez a tar­cali. Ez pedig Schwarcz Salamon. Buxbaum: Honnan ismersz ? Scharf M.: Nálunk volt 1882-ben. Buxbaum: A szobában ná­latok ? Scharf M.: Nem a szobában, de Tisza- Eszláron a templomban. Buxbaum : A templomban, a­hol negyvenen is voltunk ? A templom nem volt be­zárva, mikor imádkoztunk, hogyan ismerhetsz onnan engem. Akkor mindnyájan elmentünk haza, mikor vége volt az isteni tiszteletnek. Scharf­f: én nem lát­tam ott negyven­sidót, ott nem volt negyven zsidó. Buxbaum : Hiszen mindig ki és be­­ért­’ De hát hogyan lehet az, hogy nem ki­’’ kor láttad a gyilkosságot ? Scharf M: Nem volt Elnök : A­mir Szeyffert : Én kívánatosnak tartanám, hogy a keresztkérdéseket most ne kezdenék meg, hogy azo­kat azután egy­folytában lehessen elvégezni. Elnök: E szerint a tárgyalást a mai napra befejezem és annak folytatását holnap délelőtt 9 órára tűzöm ki. Nyíregyháza, június 19. (A Pesti Hír­lap saját tudósítójának távira­­t­a.) A tárgyalás első napja impozáns volt s hatásában inkább gyengítette, mintsem erősítette a vá­dat. A terem zsúfolásig megtelt ; a höl­gyek egy szomszéd szobából nézték a vád­lottakkal­­ szemben a tárgyalást, a nagy­termet hírlapírók, valamint helybeli érdek­lődők töltötték be, kik tetszészajjal fogadták az elnök tapintatos, ügyes kisiklásait, valahány­szor a védők zavarba akarták hozni. A vádlottak mind ki lettek hallgatva. S­oly­mos­i­n­é nem tette az igazi anya benyo­mását, valamint anthcipatikusok voltak a sakterek is nyugalmukkal. Schwarcz Salamon, a­ki a gyilkossággal van vá­dolva, még ásított is. Braun pedig úgy be­szélt, mint egy betanított színész, kezeit szün­telenül hátra csapva vagy elül keresztbe vágva. Legizgatóbb volt Scharf Móric szem­besítése a vádlottakkal; szemébe mondta a vá­dat, de olyan hivatalos stílusban, és sebesen, hogy sokakra azt a benyomást tette, mintha betanulta volna s most leckét mondana. Legter­mészetesebb volt Scharf az apa. A fiú félén­ken állott a sorompóknál s nem mert ránézni azokra, a­kiket vádolt. Scharf dühösen türelmetlenül fenyegette meg néhányszor. A vádlottak közül Braun volt egyedüli, ki el­lenmondásokba keveredett. A jelenet a fiúval mindenkit megindított. A védők azt hiszik, hogy holnap, midőn ők tesznek hozzá kérdéseket, sikerülni fog őt összezavarni. Ettől várják a kedve­zőbb fordulatot, erre készülnek nagy fur­­fanggal. A közönség még a Huri Andrásné vallo­mására és viseletére is kiváncsi. A tárgyalás nem fog tartani hat napnál tovább. Nem le­hetetlen, hogy váratlan fordulatok történnek. Múlt éjjel a zsidók kísérletet tettek Mórichoz beférni. PESTI HÍRLAP. TÁVIRATOK. Bécs, jun. 19. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) A tartós esőzés miatt a Duna nagyon megáradt; vízállás 2 mé­ter , este elöntötte az árteret. Drezda, jun. 19. (A P. H. eredeti távirata.) Kraszevski s a másik két letartóztatott lengyel még mindig fogva van, de Kraszewskinek megengedték, hogy írhasson. Vasárnap a fogságban megbetegedett s orvosi segélyt kellett igénybe vennie. Ischl, jun. 19. (A. P. H. eredeti távirata.) A k. '' ma hajnalban ide érkezett s a pályaudvaron a királyné és Mária Valéria érkezését. ’Hírom császár találkozása. 19. (A P. H. eredeti távirata.) 'P «Sprint hrznnvAa hr»rrv o 5

Next