Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)
1883-06-22 / 171. szám
1883. junius 22. PESTI HÍRLAP. 5 tül vezet az út. Én nem vonok le ebből semminemű következtetést, minő megjegyzéseim lesznek utólag erre nézve, az az én dolgom. Solymosi Zsófi kihallgatása. Solymosi Zsófi az általános kérdésekre előadja, hogy 17 éves, református, hajadon, Solymosi Jánosné leánya és Eszter testvére. Az ügyre nézve a következőket mondja el: A belfaluban laktam a boltosnál, midőn bement Eszter a belfaluba, a boltba ; akkor találkoztam vele, midőn a sakterhez mentem gazdámmal együtt vittem egy üveg bort és kérdeztem Esztert, hova megy; megmondta, ekkor kérdezte a gazdám tőlem: ez a testvéred Zsófi? Én azt mondtam: ez — és midőn visszafelé jöttem, akkor is talákoztam vele. Beszédbe álltam vele; dicsekedett, hogy öt forintot ad a Julcsa néni és vásárra csizmát vesz neki. Azt is mondta, hogy most siet, mert azóta Julcsa néni bemeszelte a pitvart, eljött, én pedig láttam a Pap József malmáig, míg el nem haladt. Gruden biró : Akkor volt ez, mikor visszafelé jött? Solymosi Zsófi : Igen. Elnök : Azután látta még valamikor ? Solymosi Zsófi : Nem láttam. Elnök : Hát az bizonyos, hogy Rosenberg magával volt akkor, midőn Eszterrel találkozott? Solymosi Zsófi: Igen. Elnök: És ez a találkozás mikor történt? Solymosi Zsófi: Délelőtt 11 és 12 óra közt. Elnök : A bort a saktornál ki vette el magától ? Solymosi: Átvette a gazdám, én csak az ajtóig mentem. Elnök: A ház kapujáig, vagy a ház ajtajáig? Solymosi Zsófi: Midőn bementünk az udvarba, a pitvar ajtajáig, ott vette át. Elnök: És ott volt a többi idegen metsző ? Solymosi Zsófi: Igen, voltak benn a házban, de nem láthattam egyiket sem. Elnök: Hát Eszter milyen hangulatban volt? Jókedvű volt-e vagy szomorú, midőn találkoztak ? S. Zsófi : Semmi szomorúságot nem láttam rajta, még örömmel dicsekedett, hogy pénzt ad neki gazdasszonya csizmára. Szeyffert : Mikor másodszor találkozott testvérével, midőn visszafelé jött, véletlenül találkoztak, vagy felkereste magát? Solymosi Zsófi: Ott álltam a kapuban és midőn láttam őt, beszéltem vele. Szeyffert: Mennyi ideig beszélgettek ? Solymosi Zsófi: Nem soká, mert azt mondta, siet haza. Szeyffert : Nem mondhatná meg, miről beszéltek ? Solymosi Zsófi : Több dologról nem beszéltünk, csak amíg ezeket elmondta, addig beszélgettünk, mert azt mondta, siet haza. Szeyffert: Emlékszik-e arra, hogy megmondta testvére, mit vásárolt a boltban ? Zsófi : Festéket, patkószeget. Szeyffert: Minő festéket, azt nem mondta ? Zsófi : Azt nem mondta. Szeyffert: Miben volt a festék? Zsófi : Kendőben. Szeyffert: Minő kendőben . Zsófi: Fekete kendőben. Szeyffert: Mikor legelőször kihallgatták, azt mondta, hogy sárga kendő volt. Tanú : (Gondolkozik, nem felel.) Szeyffert: Tehát akkor nem emlékezett rá ? Tanú: Igen, mikor ment volt, egy sárga kendő volt a kezében . . . úgy gondolom . . . Szeyffert: Nem mondhatná meg, hogy vitte a kendőt, melyben a festék volt ? Tanú : Hát a kezében volt. Szeyffert: Mutassa csak meg, hogy volt a kendő a kezében ? Tanú : Bele volt kötve. Szeyffert: Hogyan tartotta ? Tanú : Úgy fogta a kezében. Szeyffert: Nem volt a kezére vagy a karjára kötve ? Tanú Nem szokás azt karra kötni. Szeyffert: Csak azt akartam tudni, hogyan látta akkor a kendőt nála ? Tanú : Bele volt kötve a festék a kendőbe, hát csak úgy vitte a kezében. Szeyffert: Nem volt valami nagy ? Tanú: Nem. Szeyffert: Maga utána nézett egy darabon, nem látott arra embereket ? Tanú: Nem láttam. Szeyffert: Senkit? Tanú: Senkit. Lusztig Sámuel vádlott: (Közbevágva) Van ügyvéd elég, nem szükséges, hogy az anya ügyvéd legyen. (Itt az anyja intett neki, hogyan vitte a kendőt.) Seyffert: Nagyságos elnök úr, mindenesetre kérné ezen nőknek meghagyni, hogy csendesen viseljék magukat. Magam is láttam, hogy beszélnek és integetnek. Elnök : (A tanúhoz.) Ne beszéljenek semmit, bármely jeltől vagy integetéstől tartózkodjanak. (Heumann a tanúhoz.) Aznap délelőtt maga otthon tartózkodott ? Tanú : Igenis. Tudja-e mikor jött haza gazdája ? Tanú: Igen. Heumann: Magában jött-e haza? Tanú: Jöttek többen is, magában jött, a többiek elmentek a sakterrel. Heumann: Micsoda többi ment a sakterrel ? Tanú : Igen a többiek elmentek a sakterrel, de ő maga jött az udvarra. Heumann: Ő magában jött haza? Tanú: Igen magában. Heumann: Reggelizett odahaza. Tanú: Nem reggelizett, hanem mikor hazajött, bort ivott és elmentünk a sakterhoz. Heumann : Tehát pálinkát nem ivott ? Tanú : Nem. Heumann : Ő hozzá nem szólt senki ? Tanú: Nem. Heumann: De mások nem mentek a sakterhez ? Tanú: Jöttek zúgolódva, nem néztem kicsodák. Heumann : Mikor maga a bort vitte, a gazdája már akkor ebéd után volt ? Tanú : Ebéd előtt. Heumann : Még nem ebédelt? Tanú : Nem ebédelt. Heumann : Tehát ebéd előtt vitte a bort ? Tanú: Igen. Heumann: Határozottan emlékszik rá? Tanú : Igen, emlékszem. Heumann : Mikor Solymosi Eszternél a testvérével találkozott, a gazdájának leánya is kint volt? Tanú: Igen, kint volt. Heumann: Beszélgetett magával e tárgyban ? Tanú : Velem nem beszélgetett, mert én a testvéremmel beszélgettem. Heumann: Igen, de mikor a testvére már elment, nem kérdezte magától, hogy miért olyan szomorú az Eszter ? Tanú : Nem kérdezte bsz az. Heumann: Mikor a sakterhez elvitte a bort igaz, hogy mint mondja, nem látta, hogy voltak-e ott? Tanú: Igen, hallottam az éneklésből? Elnök: Zúgtak. Tanú : Zúgtak bent a házban, de látni nem láttam, hogy kicsodák, mert nem néztem csak a pitvarajtóig. Heumann : Volt-e arra eset, hogy ezen sakternak szombati ebédje a maga gazdájánál volt eltévé és szombaton oda vitték a sakterhez. Tanú : Igen, máskor emlékszem, de akkor nem. Elnök : Tehát máskor megtörtént. Tanú : Igen. Heumann : Volt rá eset, hogy maga vitte oda az ebédet ? Tanú : Én nem vittem. Heumann: Az van itt mondva, hogy azon a szombaton maga vitte oda az ebédet. Tanú : Én nem vittem. Heumann: Nem is emlékszik rá, hogy talán valami zsírféle dologról volt szó ? Tanú: Nem emlékszem. Heumann: Hogy kiömlött a zsír és hogy ne szóljon majd Taubéknak? Tanú: Nem emlékszem rá, nem is igen alól. Heumann : Ámbár amikor mentek a sakterek felé, az úgynevezett Pap-malom felé haladtak ugye Tanú: Igen. Heumann : Arra vezet az út oda ? Tanú: Igen. Heumann: Ismeri-e maga az öreg Feuermann Sárát? Tanú : Ismerem. Heumann : Nem emlékszik, hogy visszajövet Taubéktól vele találkozott volna ? Tanú : Nem találkoztam. Friedmann : Egyszerre szokott-e ebédelni gazdájával, vagy később kapott ebédet. Tanú : Az volt szokásban, hogy egyszerre eszünk. Friedmann: Szeretném tudni, hogy mi volt akkor szombaton ebédre ? Tanú: Olyan szombati étel volt: gerstli, pazuly szokott akkor legtöbbet lenni. Friedmann : Mikor a bort vitte, akkor már ebédelt maga, vagy még csak azután ebédelt? Tanú : Azután. Friedmann: Nem emlékszik arra, hogy az ebédje harangozás előtt volt-e vagy utána. Tanú: Harangozás után. Friedmann: Sokkal ? Tanú : Nem emlékszem, hogy sokkal, de utána. Friedmann: Szeretném tudni, hogy gazdája, mikor a borral bement Taubékhez, sokáig időzött-e ott, vagy mindjárt visszajött. Tanú : Nem jött mindjárt, akkor nem jött rögtön haza, hanem mulatott ott. Székely Miksa: Hát körülbelül félóráig időzhetett? Tanú: Időzhetett félóráig, tovább is. Székely: És csak azután ebédelt? Tanú: Igen Székely : Nem kívánok többet kérdezni. Schvarcz Salamon : A lassan egy kérdést intéznék. . . Tanú : Van nekem kihez beszélni, én nem akarok magához beszélni. Elnök: Csak feleljen. Schwarcz: Salamon : Mondja meg nekem, mert ott volt, midőn behívták beszélni, tudhatta, hogy ki hívta be. Tanú : Nem tudom, nem emlékszem. Schwartz Salamon: Mondja meg nekem, azon esemény után 10—12 nappal, midőn elmentem imádkozni és maga megpillantott engem, hátra ment és nagyot sóhajtott. Emlékszik erre ? Kérdezte magától Rózenberg Léni: Miért sóhajtasz Zsófia ? Maga azt mondta : az az ember vágta el Eszter nyakát. Mondja meg nekem, honnan ismert engem, mikor sohasem látott ez előtt, mert csak akkor látott először ? Tanú: Én nem mondtam hogy ismerem. Schwarcz Salamon : Nem mondta ! De azt mondta, hogy az az ember vágta el Eszter nyakát. Tanú : Sohasem is mondtam, mert nem is mondhattam. Hallottam mindig, hogy az izraelita sakterek metszették el, de én nem tudhattam, hogy maga az. Elnök: Ismerte ezt az embert, hogy kicsoda ? Tami: Ismertem azután hogy kicsoda, előbb nem. Ezután Kohlmeyer kereskedő hallgattatott ki, ki vallja, hogy 11 és 12 óra között ott Eszter megvette a festéket, melyet külön papírba csomagolt. Ezután özv. Bátory Gáborné, ifj. Bátori Gáborné, Bátory Gábor és Bátori Zsófi hallgattattak ki. A három első azt vallja, hogy a kérdéses szombaton éjjel 11 óra felé világosságot láttak a templomban, illetőleg annak hátulsó részében; ezt Scharf József tagadja. Bátory Zsófia, ki vallomás közben rövid időre rosszul lett, vallja, hogy ő azon szombaton reggel csak tüzet rakott Scharféknál, de a gyertyákat nem vette le az asztalról. Bátoryné vallomása közben meginti Lustigot, hogy vallomása közben folytonosan nevetgél. Ezután özv. Bátory Gáborné, ifj. Bátory Gáborné, Bátory Gábor, Bátory Zsófia és Kohlmayer meghiteltetnek. Ezzel az ülés fél háromkor véget ért. Nyíregyháza, jan. 21. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) A mai tanúvallomások után a bűnügy sorsát jogász-felfogás szerint eldöntöttnek tekintik. Solymosi Zsófi és Kohlmayer vallomásai lényegesen ellenkeznek a főpontra nézve Móricéval. A zsidóság és a védőügyvédek, kiknek mai, sok érdekes momentumot nyújtó keresztkérdései idézték elő ez eredményt, döntőleg vélik azt érvényesíthetni. A Móric elleni tegnapelőtti merényletről keringő hírek csúfos véget értek ; kisült, hogy két hírlapíró, Tóth Béla és Weisz Julián voltak tudakozódni Móric tanítójától annak neveltetése s egyéb körülményei iránt, de otthon nem találván őt, névjegyeiket hagyták ott. Ebből keletkezett a rémhír, mely most sokiderültséget okoz, kivált a zsidóság közt. A mai tárgyalás sok tekintetben megnyugtató, mert bebizonyult ama gyanú alaptalansága, mintha az eszi ári tanuk praeparálva volnának. A semmi befolyás által meg nem zavart közvetlenség látszott rajtuk. Hurvné vallomása is őszintének látszott s eloszlatta némileg a rávonatkozó különböző kombinációkat. Nyíregyháza, június 21. (A „Budapester Corresponded“ távirata.) A tiszaeszlári bűnügyben ma folytatott tanuhallgatás alkalmával, nevezetesen a tárgyalás második részében nagyon érdekes, a