Pesti Hírlap, 1883. június (5. évfolyam, 150-179. szám)

1883-06-22 / 171. szám

1883. junius 22. PESTI HÍRLAP. 5 tül vezet az út. Én nem vonok le ebből semmi­nemű következtetést, minő megjegyzéseim lesznek utólag erre nézve, az az én dolgom. Solymosi Zsófi kihallgatása. Solymosi Zsófi az általános kérdésekre elő­adja, hogy 17 éves, református, hajadon, Solymosi Jánosné leánya és Eszter testvére. Az ügyre nézve a következőket mondja el: A belfaluban laktam a boltosnál, midőn bement Esz­ter a belfaluba, a boltba ; akkor találkoztam vele, mi­dőn a sakterhez mentem gazdámmal együtt vittem egy üveg bort és kérdeztem Esztert, hova megy; megmondta, ekkor kérdezte a gazdám tőlem: ez a testvéred Zsófi? Én azt mondtam: ez — és midőn visszafelé jöttem, akkor is talákoztam vele. Beszédbe álltam vele; dicsekedett, hogy öt forintot ad a Julcsa néni és vásárra csizmát vesz neki. Azt is mondta, hogy most siet, mert azóta Julcsa néni bemeszelte a pitvart, eljött, én pedig láttam a Pap József malmáig, míg el nem haladt. Gruden biró : Akkor volt ez, mikor vissza­felé jött? Solymosi Zsófi : Igen. Elnök : Azután látta még valamikor ? Soly­­mosi Zsófi : Nem láttam. Elnök : Hát az bizonyos, hogy Rosenberg magával volt akkor, midőn Eszterrel találkozott? Solymosi Zsófi: Igen. Elnök: És ez a találkozás mikor tör­tént? Solymosi Zsófi: Délelőtt 11 és 12 óra közt. Elnök : A bort a saktornál ki vette el magától ? Solymosi: Átvette a gazdám, én csak az ajtóig mentem. Elnök: A ház kapujáig, vagy a ház ajtajáig? Solymosi Zsófi: Midőn bementünk az ud­­varba, a pitvar ajtajáig, ott vette át.­­ Elnök: És ott volt a többi idegen metsző ? Solymosi Zsófi: Igen, voltak benn a házban, de nem láthattam egyiket sem. Elnök: Hát Eszter milyen hangulatban volt? Jókedvű volt-e vagy szomorú, midőn találkoztak ? S. Zsófi : Semmi szomorúságot nem láttam rajta, még örömmel dicsekedett, hogy pénzt ad neki gazdasszonya csizmára. Szeyffert : Mikor másodszor találkozott test­vérével, midőn visszafelé jött, véletlenül találkoztak, vagy felkereste magát? Solymosi Zsófi: Ott álltam a kapuban és mi­dőn láttam őt, beszéltem vele. Szeyffert: Mennyi ideig beszélgettek ? Solymosi Zsófi: Nem soká, mert azt mondta, siet haza. Szeyffert : Nem mondhatná meg, miről be­széltek ? Solymosi Zsófi : Több dologról nem beszél­tünk, csak a­míg ezeket elmondta, addig beszélget­tünk, mert azt mondta, siet haza. Szeyffert: Emlékszik-e arra, hogy megmondta testvére, mit vásárolt a boltban ? Zsófi : Festéket, patkószeget. Szeyffert: Minő festéket, azt nem mondta ? Zsófi : Azt nem mondta. Szeyffert: Miben volt a festék? Zsófi : Kendőben. Szeyffert: Minő kendőben . Zsófi: Fekete kendőben. Szeyffert: Mikor legelőször kihallgatták, azt mondta, hogy sárga kendő volt. Tanú : (Gondolkozik, nem felel.) Szeyffert: Tehát akkor nem emlékezett rá ? Tanú: Igen, mikor ment volt, egy sárga ken­dő volt a kezében . . . úgy gondolom . . . Szeyffert: Nem mondhatná meg, hogy vitte a kendőt, melyben a festék volt ? Tanú : Hát a kezében volt. Szeyffert: Mutassa csak meg, hogy volt a kendő a kezében ? Tanú : Bele volt kötve. Szeyffert: Hogyan tartotta ? Tanú : Úgy fogta a kezében. Szeyffert: Nem volt a kezére vagy a kar­jára kötve ? Tanú Nem szokás azt karra kötni. Szeyffert: Csak azt akartam tudni, hogyan látta akkor a kendőt nála ? Tanú : Bele volt kötve a festék a kendőbe, hát csak úgy vitte a kezében. Szeyffert: Nem volt valami nagy ? Tanú: Nem. Szeyffert: Maga utána nézett egy darabon, nem látott arra embereket ? Tanú: Nem láttam. Szeyffert: Senkit? Tanú: Senkit. Lusztig Sámuel vádlott: (Közbevágva) Van­­ ügyvéd elég, nem szükséges, hogy az anya ügy­véd legyen. (Itt az anyja intett neki, hogyan vitte a kendőt.) Seyffert: Nagyságos elnök úr, mindenesetre kérné ezen nőknek meghagyni, hogy csendesen vi­seljék magukat. Magam is láttam, hogy beszélnek és integetnek. Elnök : (A tanúhoz.) Ne beszéljenek semmit, bármely jeltől vagy integetéstől tartózkodjanak. (Heu­­mann a tanúhoz.) Aznap délelő­tt maga otthon tartóz­kodott ? Tanú : Igenis. Tudja-e mikor jött haza gazdája ? Tanú: Igen. Heumann: Magában jött-e haza? Tanú: Jöttek többen is, magában jött, a töb­biek elmentek a sakterrel. Heumann: Micsoda többi ment a sakterrel ? Tanú : Igen a többiek elmentek a sakterrel, de ő maga jött az udvarra. Heumann: Ő magában jött haza? Tanú: Igen magában. Heumann: Reggelizett odahaza. Tanú: Nem reggelizett, hanem mikor haza­jött, bort ivott és elmentünk a sakterhoz. Heumann : Tehát pálinkát nem ivott ? Tanú : Nem. Heumann : Ő hozzá nem szólt senki ? Tanú: Nem. Heumann: De mások nem mentek a sak­terhez ? Tanú: Jöttek zúgolódva, nem néztem ki­csodák. Heumann : Mikor maga a bort vitte, a gazdája már akkor ebéd után volt ? Tanú : Ebéd előtt. Heumann : Még nem ebédelt? Tanú : Nem ebédelt. Heumann : Tehát ebéd előtt vitte a bort ? Tanú: Igen. Heumann: Határozottan emlékszik rá? Tanú : Igen, emlékszem. Heumann : Mikor Solymosi Eszternél a test­vérével találkozott, a gazdájának leánya is kint volt? Tanú: Igen, kint volt. Heumann: Beszélgetett magával e tárgyban ? Tanú : Velem nem beszélgetett, mert én a testvéremmel beszélgettem. Heumann: Igen, de mikor a testvére már elment, nem kérdezte magától, hogy miért olyan szomorú az Eszter ? Tanú : Nem kérdezte bsz az. Heumann: Mikor a sakterhez elvitte a bort igaz, hogy mint mondja, nem látta, hogy voltak-e ott? Tanú: Igen, hallottam az éneklésből? Elnök: Zúgtak. Tanú : Zúgtak bent a házban, de látni nem láttam, hogy kicsodák, mert nem néztem csak a pitvarajtóig. Heumann : Volt-e arra eset, hogy ezen sak­­ternak szombati ebédje a maga gazdájánál volt el­tévé és szombaton oda vitték a sakterhez. Tanú : Igen, máskor emlékszem, de akkor nem. Elnök : Tehát máskor megtörtént. Tanú : Igen. Heumann : Volt rá eset, hogy maga vitte oda az ebédet ? Tanú : Én nem vittem. Heumann: Az van itt mondva, hogy azon a szombaton maga vitte oda az ebédet. Tanú : Én nem vittem. Heumann: Nem is emlékszik rá, hogy talán valami zsírféle dologról volt szó ? Tanú: Nem emlékszem. Heumann: Hogy kiömlött a zsír és hogy ne szóljon majd Taubéknak? Tanú: Nem emlékszem rá, nem is igen alól. Heumann : Ámbár a­mikor mentek a sakterek felé, az úgynevezett Pap-malom felé haladtak ugy­e Tanú: Igen. Heumann : Arra vezet az út oda ? Tanú: Igen. Heumann: Ismeri-e maga az öreg Feuermann Sárát? Tanú : Ismerem. Heumann : Nem emlékszik, hogy visszajövet Taubéktól vele találkozott volna ? Tanú : Nem találkoztam. Friedmann : Egyszerre szokott-e ebédelni gazdájával, vagy később kapott ebédet. Tanú : Az volt szokásban, hogy egyszerre eszünk. Friedmann: Szeretném tudni, hogy mi volt akkor szombaton ebédre ? Tanú: Olyan szombati étel volt: gerstli, pa­­zuly szokott akkor legtöbbet lenni. Friedmann : Mikor a bort vitte, akkor már ebédelt maga, vagy még csak azután ebédelt? Tanú : Azután. Friedmann: Nem emlékszik arra, hogy az ebédje harangozás előtt volt-e vagy utána. Tanú: Harangozás után. Friedmann: Sokkal ? Tanú : Nem emlékszem, hogy sokkal, de utána. Friedmann: Szeretném tudni, hogy gazdája, mikor a borral bement Taubékhez, sokáig időzött-e ott, vagy mindjárt visszajött. Tanú : Nem jött mindjárt, akkor nem jött rögtön haza, hanem mulatott ott. Székely Miksa: Hát körülbelül félóráig időz­hetett? Tanú: Időzhetett félóráig, tovább is. Székely: És csak azután ebédelt? Tanú: Igen Székely : Nem kívánok többet kérdezni. Schvarcz Salamon : A lassan egy kérdést in­téznék. . . Tanú : Van nekem kihez beszélni, én nem akarok magához beszélni. Elnök: Csak feleljen. Schwarcz: Salamon : Mondja meg nekem, mert ott volt, midőn behívták beszélni, tudhatta, hogy ki hívta be. Tanú : Nem tudom, nem emlékszem. Schwartz Salamon: Mondja meg nekem, azon esemény után 10—12 nappal, midőn elmentem imádkozni és maga megpillantott engem, hátra ment és nagyot sóhajtott. Emlékszik erre ? Kérdezte ma­gától Rózenberg Léni: Miért sóhajtasz Zsófia ? Maga azt mondta : az az ember vágta el Eszter nyakát. Mondja meg nekem, honnan ismert engem, mikor sohasem látott ez előtt, mert csak akkor lá­tott először ? Tanú: Én nem mondtam hogy ismerem. Schwarcz Salamon : Nem mondta ! De azt mondta, hogy az az ember vágta el Eszter nyakát. Tanú : Sohasem is mondtam, mert nem is mondhattam. Hallottam mindig, hogy az izraelita sakterek metszették el, de én nem tudhattam, hogy maga az. Elnök: Ismerte ezt az embert, hogy kicsoda ? Tami: Ismertem azután hogy kicsoda, előbb nem. Ezután Kohlmeyer kereskedő hallgattatott ki, ki vallja, hogy 11 és 12 óra között ott Eszter megvette a festéket, melyet külön papírba csomagolt. Ezután özv. B­á­t­o­r­y Gáborné, ifj. B­á­t­o­­r­i Gáborné, B­á­t­o­r­y Gábor és B­á­t­o­r­i Zsófi hallgattattak ki. A három első azt vallja, hogy a kérdéses szombaton éjjel 11 óra felé világosságot láttak a templomban, illetőleg annak hátulsó részé­ben; ezt Scharf József tagadja. Bátory Zsófia, ki vallomás közben rövid időre rosszul lett, vallja, hogy ő azon szombaton reggel csak tüzet rakott Scharféknál, de a gyertyá­kat nem vette le az asztalról. Bátoryné vallomása közben meginti Lustigot, hogy vallomása közben folytonosan nevetgél. Ezután özv. B­á­t­o­r­y Gáborné, ifj. B­á­t­o­r­y Gáborné, B­á­t­o­r­y Gábor, B­á­t­o­r­y Zsófia és Kohlmayer meghiteltetnek. Ezzel az ülés fél háromkor véget ért. Nyíregyháza, jan. 21. (A Pesti Hírlap saját tudósítójának távirata.) A mai tanúvallomások után a bűnügy sorsát jo­gász-felfogás szerint eldöntöttnek tekintik. Solymosi Zsófi és Kohlmayer val­lomásai lényegesen ellenkeznek a főpontra nézve Móricéval. A zsidóság és a védőügyvédek, kiknek mai, sok érdekes momentumot nyújtó keresztkérdései idézték elő ez eredményt, döntőleg vélik azt érvé­nyesíthetni. A Móric elleni tegnapelőtti m­e­­rényletről keringő hírek csúfos véget ér­tek ; kisült, hogy két hírlapíró, Tóth Béla és W­e­i­s­z Julián voltak tudakozódni Móric taní­tójától annak neveltetése s egyéb körülményei iránt, de otthon nem találván őt, névjegyeiket hagyták ott. Ebből keletkezett a rémhír, mely most sokiderültséget okoz, kivált a zsidóság közt. A mai tárgyalás sok tekintetben megnyugtató, mert bebizonyult ama gyanú alapta­lansága, mintha az eszi ári ta­nuk praeparálva volnának. A semmi befolyás által meg nem zavart közvet­lenség látszott rajtuk. Hurvné vallomása is őszintének látszott s eloszlatta némileg a rá­vonatkozó különböző kombinációkat. Nyíregyháza, június 21. (A „Budapester Corresponded“ távirata.) A tisza­eszlári bűnügyben ma folytatott tanuhallgatás alkalmával, nevezetesen a tárgyalás második részében nagyon érdekes, a

Next