Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-10 / 189. szám
Budapest, 1883. _________ V. évf. 189. (1629.) szám, Kedd, julius 10. Szerkesztési iroda: llenzetesi alak. BSK, SSSH Budapesten, nádor-utca 7. sz., I. emelet, Egész évre. ,*•*••. 14 fkt'f kr. íp|! hősi alap Kellemi részét illető mindé. : Félévre..............................7 a — a MPTO mggmKW ^ _______ _ fO ||3 n» «■ mm közlemény intézendő. Netzredévre....................5 , 60 Rwj IRi (BPSigHfHfei Ri | Vv ST* Bérmentetlen levelek csak ismert Egy hóra........................1 , *• a ftóáffiS® H Hfg * |*4 M |P. Pl il kezektől fogadtatnak el. Egyes szám helyben 4 kr. IL. if 11 Q IPV Ef B Bk WJffl Későtök vissza nem adatnak Vidéken s kr. || |PI 1| 11 gO §§ || M H® Kiadóhivatal: _____ EfeB gBj HH (pl! “'f ftij jPJ BH Budapest, nádor-utca 7. site. A »l Magyarország és a NagTrUig* dat a BQ'W B B B IBH kiill nagy képes együtt: _____ tézendők. egész évre ....... 20 frt. __ __ rá Hirdetések •: POLITIKAI NAPILAP, asbkss* Százalék nem adatik. 1 VldlllIUU J.1XVL AJ-LTLA . ^ ETDOLF HOSSE-nél FAMS-ban, 10, Elle Notre dame des Victoires. A tiszaeszlári bűnügy végtárgyalásáról szóló távirati tudósításunk első részét lapunk első mellékletén, második részét pedig itt a főlapon, a 2-ik oldalon kezdve, találja az olvasó._____________________________ Az erkölcs nevében. Erkölcsi megdöbbenés az, amit a nyíregyházai tárgyalás nem egy momentuma kelt. Scharf Móric vallott saját apja ellen. Vámosiné ma hamis tanúskodásról és hamis esküről vádolta saját lányát. Egyik lélektani képtelenség a másikat éri. Már Scharf Móric vallomása morális viszszatetszést idézett fel úgy a nyíregyházai tárgyalási teremben, mint országszerte a közvéleményben. Meghalt a vér minden jóérzésű szívben, mikor a fiú ridegen tesz oly vallomásokat, melyek apját akasztófára juttathatják. Antiszemita és nem antiszemita egyaránt megdöbbenést érzett. Mert mindenkiben elvégre is legerősebb az emberi moralitás érzése. A fiúi vonzalmat megköveteli még azon apa irányában is, aki ölt, rabolt, aki az akasztófa jelöltje. Elitéli a gyermeket, aki szülőjét a vérpadnak szolgáltatja át, habár a szülő erkölcsi szörnyeteg, az emberiség átka is. De Scharf Móricra azt mondták : ő kivétel. Millió és millió eset közül egyben akad fiú, aki bevádolja, főbenjáró bűntett miatt, apját a törvényszék előtt. Magyarázták ezt a tünetet különbözőképen. Mondták, hogy Scharf Móric egészen sajátságos lény. Agya másként képződött, mint egyéb közönséges halandóé. Mondták azt is, hogy Scharf Móric rendszeresen be volt tanítva vallomására s a zsidók elleni gyűlöletre. Az apostaták hevével támadt azután saját felekezete ellen. Gyűlölte a zsidóságot, s ebben atyját. El akarta veszteni azt és ezt. Melyik igaz e feltevések közül ? Vagy mindannyiból igaz-e valami — ezt nem vizsgáljuk. Annyi kétségtelen, hogy Scharf Móric még ma is lélektani probléma, melyet még nem sikerült megfejteni. Talán nem is lesz megfejtve soha. És ime előáll a megfejtetlen lélektani probléma mellett a másik. A Scharf fiú mellett Vámosiné ! Ennek koponyája nem tüntet fel semmi rendkívüliséget. Agyveleje úgy képződött, mint más pár asszonyé. Nem is volt közigazgatási fogságban egy esztendőn át. Nem végzett szellemi gimnasztikát. Nem mondhatja rá még a legszenvedélyesebb gyanú sem, hogy erőszakkal oltották ki belőle a családi érzelmet, hogy elfojtották benne a vér szavát. És íme ez is saját vére ellen vall. Hamis esküről és hamis tanúságról vádolja saját leányát. A fegyháznak akarja átszolgáltatni a saját véréből való vért. Mert leánya azt vallotta, hogy látta Solymosi Esztert a gyilkosság napján délután 1 órakor. Mentő tanú. Ha ugyanis Solymosi Eszter még élt a mondott időben, akkor Scharf Móric meg van cáfolva. Akkor vagy hazudott, vagy rémlátománya volt, mert szerinte a gyilkosság 11 és 12 óra közt követtetett el. Ezért volt fontos tanú a védelemre nézve Vámosi Julcsa. De ime, előáll a tanúnak saját édesanyja. Azt mondja a bíróság előtt, hogy aki igazat vallott, az Scharf Móric s aki hazudott, tehát hamisan tanúskodott, az saját lánya, Vámosi Julcsa. Ki képes mindezt megfejteni ? Mily erkölcsi kényszer bírhatja rá Vámosinét, hogy saját lányát pellengérre állítsa, a törvény sújtó karjai közé dobja még azon esetben is, ha Julcsa csakugyan hazudott és hamisan tanúskodott.? Mikor volt az igazság és meggyőződés hatalma nagyobb a vér őseredeti hatalmánál ? A való fölfedezésének vágya az anyai szeretetnél? Vagy azt kell föltenni, hogy a római jellemek csodálatosan elszaporodtak a Tisza partján. A Gradiusok anyjának szelleme új életre ébredt a tiszavidéki pórasszonyokban. Sőt ez sem magyarázna meg minden tünetet, nem magyarázná meg különösen Vámosiné magatartását , mert hiányzik a hatalmas erkölcsi motívum, mely az ókor herosainak nagy elhatározásait létrehozta. Vagy pedig hinni kell a sajtóban fel-felmerülő s a védő ügyvédek által nyíltan formulázott feltevésben, hogy Nyíregyházán vagy másutt tanú kikészítő szövetkezet van ? Hogy hol van s kikből áll az, megmondani senki sem tudja. Mi annál kevésbbé tudjuk. Levegőben függő vád az is, mint a többi száz, a többi ezer. De tudunk valamit, s ezt határozottan tudjuk. Ez az, hogy létezik két harcban álló ellenség Nyíregyházán, sőt egész Magyarországon. Ellenség, mely küzd megengedett és meg nem engedett eszközökkel. Irtó háborút visel egymás ellen, heves hullámzásban tartja a közszellemet, pressziót gyakorol a véleményekre, befolyást a szellemekre. E két ellenfél : az antiszemitizmus és szemitizmus. Az elsők a sakterek elítélésére tör minden áron. A második megmentésükért küzd minden eszköz fölhasználásával. S az ellentétes áramlat a Tisza partján csap össze leghevesebben. Ott befolyásolja leginkább a véleményeket és szellemeket. Lehet, hogy Vámosi Julcsát megverték, többet ad Eötvös Károly, mint az egész falu tanúságára. Bezzeg keveset ad ezekre a jó derék urakra, ha olyan járatban találja, ahol ártanak. Csodálatos mi módon láthatták kéknek az eszláriak az ismeretlen hulla szemeit, még azok is, akik előzőleg azt vallották, hogy barna szeme volt ? Honnan támadhatott várjon ez a zavar? Onnan-e, mert paraszt észszel csak annyit tudtak, hogy nem Eszter a hulla, s mert az Eszteré bogár-fekete szem volt, ennek eo ipso szőkének kell lennie s igy kell bevallani a törvényszék előtt, hogy a valóságos igazság (mert van már nem valóságos is) kitudódjék. — Rosszul voltak kitanitva , Farkas Gábor uram nem elég okos ember — vigyorogtak kárörvendő arccal a védők. Pedig épen ez mutatja legjobban a ki nem tanítást, mert ha tanítják, okosabb vallomásokra tanítják. Ezt az összezúzó erejű ellenmondást csupán úgy lehet magyarázni, hogy valamelyik vicispán erejű nénémasszony Eszláron addig-addig bizonykodott a szóval: nem Eszter a hulla, hogy elővette argumentumnak a szőke szemöldököt és kék szemeket is, tulajdonkép véleményének erősítésére, de eredményében a gyenge paraszt emlékezetek megrontására. Mert annyiszor hallhatták a többiek, hogy lassanlassan az ő szemeivel kezdtek látni. A hulla felismerésére vonatkozó tárgyalás két érdekes tanút vetett fel, ezekkel s azzal, amit mondanak, nem érdektelen megismerkedni. Az egyik Szakolczai Julcsa, egy girbe-gurba képű pohos vászoncseléd. Egészen formátlan ; a a feje nagy, a nyaka rendkívül vékony. Fiatal A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. A kék szemek. (Nyíregyházi tárca.) Irta: Scarron. A harmadik hete már ott vagyunk, hogy még mindig nem tudni hosszát végét az eszlári pörnek. Hanem a homály tisztulni kezd. Az utolsó három nap határozottan a védelemnek kedvezett. Egy dolog már bizonyosan áll, hogy a saktereket elitélni nem lehet. Három nap előtt még úgy nézett ki a dolog, hogy bajos volt a nagy útvesztőből kiigazodni : kinek van igaza, kinek nincs ? Egy ilyen szomorú thema fölött is elmélkedő ember így szólt a törvényszéki elnökhöz : — Legjobb volna nagyságos uram kompromisszumra lépni a zsidóknak a keresztényekkel ebben az összegubancolt ügyben. Be kellene tenni a Szeyffert kalapjába két cédulán a felmentő és elmarasztaló ítéleteket, aztán hadd húzná ki Ónody Géza , melyiket applikálja a törvényszék. Ma már vigabban lélekzenek a zsidók s mindezt a nagy csodát a „kék szemek“ idézték elő. Sok bajt, sok örömet okoztak már az emberiségnek a kék szemek. De soha annyit, mint most az egyszer. A per első részét Móric tartotta a vállán Adásként, a második részt, a komplikáltabbat Matej Ignác. Ezen a két kacsalábon forgott a vár — ahogy a mesékben szokás mondani. Az pedig itt igen helyes hasonlat, mert ez a pör is nemsokára mese lesz, mióta a vár a kártyavárrá olvadt. Móric és Matej voltak az oszlopok , az agnoskálás volt a bástya. Innen el lehetett sütni a legnagyobb ágyút, melynek dördülése megrezzentette az ellenfeleket. Az anyától, aki holt leányára rá nem ismer, nincs appelláta fórum. Hiába csődíti ide Eötvös Scheuthauer, Virchow uraimékat. Hiába kérdi minden védő : „Ha nem Eszter volt, mondjátok hát meg, ki volt a dadai hulla, míg a szive dobogott ?“ . Hiú kérdés lett volna ez csak. Az anyának joga van azt felelni: „Semmi közöm nekem a ti dadai hullátokhoz, akárki volt. Én a saját gyermekemet keresem, akit a szívem alatt hordtam. Adjátok vissza gyermekemet bírák ! Ti ide dobtok nekem egy testet. Nem ismerem. Nem kell. Ez nem az enyém.“ . . . Mit ér ilyen szavakra feleletnek a világ összes szakértőinek tudománya ? . . . Ez tette majdnem lehetetlenné a tiszaeszlári rejtély teljes kiderítését. Nem is volt már remény hozzá. Hanem a fátum úgy akarta, hogy az antiszemitizmus diadalát megrontották a közbejött kék szemek. Eleven leányok kék szemei csináltak már nem egy drámát, amióta ez a világ jár, — de egy holt leány kék szemei, — ki számítana az ilyenekre? S ezeknek a kék szemeknek is az volt tulajdonkép a bajuk, hogy inkább fekete szemek valának. A dadai csonkásban kiállított jegyzőkönyvekben legalább ilyen színűre vették fel azokat azok a becsületes, tudós, derék urak, akikre Mai számunk 18 oldalt tartalmaz.