Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-04 / 183. szám
1883. julius 4. PESTI HÍRLAP. 3 visszajött a tutajra, látta, hogy a parton a füzes alatt Smilovics Jankel gúzsnál fogva húzott valami tárgyat. Elnök: Ismerte-e előbb Smilovicsot ? Tolmács: Addig Smilovicsot nem ismerte, de már látta és ott látta, hogy átadta azon tárgyat Herskónak. Maga Smilovics pedig elment. Elnök: Azután mi történt ? Tolmács: Herskó azután a tutajhoz hozta azt a tárgyat, Smilovics Jankel pedig elment; mikor látta, hogy Herskó húz valamit, azt kérdezte, hogy mi az ? Herskó azt felelte, eredj dolgodra, neked nem kell tudni, hogy mi az. Elment azután társaihoz, nyugtalan volt, hogy megtudja mi az ? Elment Herskóhoz és kérdezte mi az? Már akkor az a dolog a tutaj alá volt helyezve. Herskó azt mondta: nem muszáj neked tudni, sok pénzt fogunk kapni, csak hallgass. Elnök: Kié volt a tutaj ? Tolmács: Az ő tutajának hátulsó részéhez kötötték azt a valamit. Elnök: Miért nem kötötte Hersko a maga tutajához ? Tolmács: Azt tanú nem tudja. Mikor meglátta, már oda volt kötve az övéhez. Elnök: Egyformán volt megterhelve a Hersko és a tanú tutaja ? Tolmács: Az ő tutaja nem volt Elnök: Beszélje tovább. Tolmács: Tárkányból tovább mentek Karád felé. Hersko egy rögöt hajított át a tanúhoz és azt mondta, nézze meg, hogy ott van-e azon tárgy a tutaj alatt, hogy el ne vesszen. Karádról tovább mentek Vencsellőre, Vencsellőn tanú szétnézett, hogy látják e többi társai és megnézte, hogy ott van-e a tárgy a tutaj alatt. Azt mondta Herskónak, hogy ott van, de Hersko nem akarta elhinni, hát maga is megnézte, ott van-e. Szerdán elindultak onnan és Tokajba érkeztek. Csütörtökön Tokajban időztek. Tokajban ők Hersko Dáviddal ketten ott maradtak a tutajon, a többiek pedig elmentek. Ott beesteledett és közösen ittak pálinkát, Herskó is adott neki pálinkát és a közben mondta neki: vigyázz, azt a pénzt jó lesz elhelyezni valahová. Elnök: De hol kapta ő a pénzt Herskótól? Tolmács: Csütörtökön még nappal adta Tokajban az a pénzt. Elnök: Mennyi volt ? Tolmács: 56 frt, két frtot Matej magánál megtartott, 54 frtot pedig átadott egy tokaji zsidónak. Elnök: El tudná-e mondani, milyen bankjegyekből állt az ? Tolmács: Négy ötös, 10 egy forintos tallér és a többi egy forintos bankó. És azt mondta, hogy adja át Tokajban annak a zsidónak a pénzt, mikor ők Szeredről visszaérkeznek. Akkor átveszik tőle és megosztoznak rajta. Tanú írást kért arra a pénzre attól a zsidótól, de Hersko azt mondta, hogy nem kell arra írás, a zsidóra lehet bizakodni. Pénteken azután Tokaj alul elindultak, de valami kis vízállásba, a kis Tiszába kerültek; azután kiigazították a tutajokat a nagy Tiszába és megérkeztek Eszlár alá, és ott kikötöttek. Elnök: Eszláron vagy a másik oldalon ? Tolmács: Tisza-Ladány alatt. Elnök: Mi volt ott ? füzes volt vagy pedig szántóföldek voltak a part mellett? Tolmács: Füzes, ott péntek estig terhelőbb vallomás, melyet a Smilovicscsal és Herskóval történt szembesítés sem gyengített. Csak azt az egyet nem magyarázta meg Matej jól, miért vonta vissza a máramaros-szigeti törvényszék előtt a hullausztatás részleteiről korábban tett vallomásait. Kissé haloványan emelkedett föl Eötvös s mély csendben, mely minden nagyobb felszólalását kiséri, hangoztatta , hogy mindenből úgy látja, itt egy tanukikészítő szövetkezet működik ; addig is, míg holnap kideríthetné keresztkérdéseivel Matej kikészítését, kéri a tanukat szigorúan elkülöníteni a közönségtől. Szegény Matej! Hát ilyen kevés ideig lehettél te hős és becsületes ember, dicsőséged színhelyén, e teremben? ! Eötvös szavai, melyeket imponáló hangsúlyozással vágott oda, meghökkentették a közönséget egy pillanatra, de csakhamar kitörtek egyik-másik ponton a nem-tetszés hangos nyilatkozatai. Az ülés nagy izgatottság közt ért véget. Mindenki érdekfeszülten néz eléje, hogy eszik meg holnap a keresztkérdések Matej igaz történetét. Az ülések iránti érdeklődés most még nagyobb mint azelőtt. A terem zsúfolásig telik meg. Messze vidékről jönnek naponta buzgó műkedvelők. Ma itt láttuk gróf Zichy Gézát, Návay Imrét, Csanádmegye főjegyzőjét. Kissé időztek, a többi társak lefeküdtek, ő pedig fenn volt és Hersko azt mondta neki, hogy menjen a kalibájába a tutajba aludni, a többi társai pedig aludtak kint a parton. Szelever János és Csepkanics Jura a parton aludtak. Estefelé aztán Hersko Dávid rögöt hajított át az ő kalibájához a tutajra, ő aztán arra figyelmessé lett és kijött a partra és látta, hogy egy zsidó asszony ruhát hozott Hersko Dávidnak. Akkor Hersko elment a tutaj végéhez és kihúzta a tutaj felszínére a holttestet. A tanú azt felelte, hogy nagyon büdös lesz a holttest, de Hersko Dávid azt mondta, hogy nem lesz az büdös és az orrát a tanúnak betömte falevelekkel és azt mondta tanúnak, hogy tartsd már most, állítsd fel. Tanú azután felállította , Hersko Dávid pedig ráadta a ruházatot és mikor aztán felöltöztette, megint visszavitte oda, de azt már nem tudja biztosan, hogy épen arra a helyre kötötte-e vagy pedig valami rongynál fogva. Elnök: És mondott-e valamit neki Hersko ezen megkötés alkalmával ? Tolmács: Azt mondta, hogy erre már ne legyen gondod, hogy ha az elszakad onnan, hát ne ügyelj rá. Tisza Ladányról szombaton mentek tovább, megérkeztek, nem tudja biztosan, a dadai vagy a löki határhoz, csakhogy mind a kettőhöz közel. Elnök: Akkor is együtt volt a 4 tutaj ? Tolmács: Azok utána mentek. Elnök : Hát ez volt a legelső tutaj ? Tolmács: Herskó Jura tutaja ment elől, az övé volt a második. Elnök: Amelyik alatt a holttest volt ? Tolmács: Igen. Elnök: A másik két tutaj feljebb volt, vagy lejebb ? Tolmács: Feljebb volt. Herskó Dávid és Matej Petró mindjárt uitánok mentek, ott szombaton este, azt állítja tanú, megnézte Herskó Dávid, hogy ott van-e a holttest, azt mondta, hogy ott van. Hétfőn azután hetedikén elindultak Dadára. Tanú nem tudta, hogy ők hova mentek, gondolta, hogy Lökre és a tanú is Lökre ment egy magyar emberrel. Elnök: Mikor volt az? Tolmács: Vasárnap délelőtt. Elnök: Hát mikor Eszláron felöltöztettetett az a holttest, még nem adott hozzá Herskó Dávid valamit a ruházaton kívül ? Tolmács: A balkezére adott egy zsebkendő forma kendőben papirosba göngyölt olyan barnásfekete festéket. Elnök: A kezébe adta, vagy miképen tette oda? Tolmács: A kezébe tette, és köröskörül megkötötte a csuklónál. Elnök: És milyen papirosban volt a festék ? Tolmács: Sárga papirosban, mint amilyenbe a gyufát szokták pakolni. Eötvös: Kérem méltóztassék ismételtetni, hogy a kezébe adta-e, tette e és körültekergette ? Tolmács: A markába tette. Elnök: Be volt kötve a kendős úgy tette a markába? Tolmács: Be volt kötve a kendő s úgy tette a markába. Eötvös: Kérem ezt feljegyeztetni. Elnök: Már mikor maga először kihallgattatott a vizsgálóbíró által, akkor miért nem mondta el ezt így ? Tolmács: Herskó azt mondta, hogy csak ne szóljon semmit, sok pénzt fog kapni, ne szóljon ezen ügyről semmit, és azt mondja, hogy Albert debreceni képviselőt, gr. Bethlent Erdélyből, stb. A legérdekesebb hallgató azonban Józsa volt, a híres kállói doktor, ki a szakértők vitájánál mint tanú fog szerepelni. Az élénk, mozgékony ember, kinek széles tudományát nagyra becsülik e környéken, erősen bizonykodik a mellett, hogy a Scheuthauerék argumentumait nem nehéz kontrakarírozni. A dadai hulla lábának spirtusban eltett meghajlott kis ujja azért fontos szerinte, mert a szakértők az elküldött láb elálló nagy ujjából azt következtették, hogy okvetlenül paraszt leány lába, ám a behajlott ujjból meg az következik, hogy úri lány. A szakértők másik érvére, hogy az agyvelő rothadt csokoládé színű volt, tüdőgümő a magyarázat , mert a gümőkór, mely a dadai hullán észleltetett, gyakran idéz elő velőgyuladást s egy ilyen gyuladásos velő négy-öt nap alatt is úgy elrothad, mint az egészséges velő hónapokig sem. Ahogy lesz úgy lesz, majd meghalljuk, de meg nem eszszük. Különben sem fontos a doktorok véleménye, mert abban ugyan nem hisz senki. Móric éleslátása holnap dől el. A szakértők mellé Megyery törvényszéki bíró van kinevezve, ha tudta volna, hogy mit akarnak azzal a holttesttel, Herskó Dávid nélkül is hamarább elmondta volna. Matej megtagadja visszavonó vallomását. Elnök: Hát mi bírta arra, hogy másképen beszéljen a vizsgálóbiró előtt ? Tolmács: Eszébe jött, azt mondja, hogy hát meg kell neki mondani azt. Elnök: Mikor a vizsgálóbiró másodszor kihallgatta, akkor azután első vallomásáról egészen ellenkezőleg vallott. Volt-e valaki által kényszerűvé vagy fenyegetve más vallomástételre ? Tolmács: Nem vette reá senki semmiféle módon, hogy második kihallgatása alkalmával máskép nyilatkozzék. Elnök: Volt-e szembesítve Herskó Dáviddal ? Tolmács: Volt. Elnök: És hát elmondta neki az egészet, úgy amint itt most elbeszélte? Tolmács: Igen. Elnök: És Hersko mit felelt neki ezen a szembemondáskor ? Tolmács: Hersko semmit sem felelt, hanem azután maga is elismerte. Elnök: Hát a szembesítésnél szemébe mondta ezt neki ? Közös : Kérem, méltóztassék neki megmondani, hogy itt keresse ki az ittlevő vádlottak közül Smilovics Jankelt. Elnök: Keresse ki az itt jelenlevők közül Smilovics Jankelt. Tolmács: Azt mondja, hogy ez az. (Smilovics Jankelre mutatva.) Elnök: Azután mikor szabadlábra bocsáttatott és hazament, egy alkalommal azután Huszton volt és ott a községi jegyző előtt valamely nyilatkozatot tett. Beszéljen erről. Tolmács: Ők a munkaadótól át akarták venni a tutajozásért járó munkadíjakat és azt mondták nekik akkor, hogy menni kell a jegyzőhöz és ott lesz elintézve a dolog. Tehát a jegyzőhöz elmentek, ott aláírtak valamit és ott keresztvonásokat huzattak velük. De ő nem tudja, hogy mit tettek hozzá abban az írásban és hogy mi volt abban. Elnök: Hát azért ment ő Huattra, hogy majd a fatulajdonos ki fogja fizetni munkájáért ? Tolmács Azért mentek. Elnök: No de hát ott egy írást vettek fel, mit tartott ő erről az írásról, hogy miről szól az ? Tolmács: Azt nem tudja, hogy mi van abban írva, azt mondták neki, hogy keresztvonását tétetik arra az írásra, hogy ki vannak elégítve a kormányos ügyben. Elnök: Mert abban az írásban az áll, hogy azon vallomása, melyet itt a hulla-usztatásra nézve tett, nem igaz, és hogy kényszerittetett erre a vallomástételre. Ez áll abban az írásban. Tolmács: Azt nem mondta, hogy őt kényszerítették erre a vallomástételre. Elnök: Hát azután ugyanezen dolog iránt volt-e valamikor a szigeti törvényszék elé idézve? Tolmács: Volt. Elnök: És Szigeten mit kérdeztek tőle ? Tolmács: Szigeten azt kérdezték tőle, hogy mit felelt Nyíregyházán és hogy nem lehet az igaz, erre azt felelte, hogy igazat beszélt. Elnök: Ki mondta ezt neki ? Tolmács: Az az úr, ki azt az írást olvasta, mondta neki, hogy fejbe ütötték őt Nyíregyházán, ő pedig azt mondá: nem igaz, ötét nem ütötték fejbe. Elnök: Igen, de ezen jegyzőkönyvben egészen más áll, nevezetesen kihallgattatván Verád vizsgáló biró által Máramaros-Szigeten, ezt mondta: „a nyíregyházi törvényszék vizsgáló birája által a teszlári bűnügyre vonatkozólag kihallgattattam, hol azt a tényt, miről tudomásom volt, a maga valójában előadtam. Kihallgatás után két hajdú és egy lovas pandúr által éjjel T.-Lökre szállíttattam,amikor vitték oda. Tolmács: Hajnal előtt vitték. Elnök: Továbbá az van benne, hogy Lökön a csendbiztos vette kihallgatás alá. (Matej közbeszól.) Tolmács: Azt mondja, hogy nem igaz. Énök : Tehát az nem igaz, hogy ő azt mondta volna, hogy a csendbiztos által hallgattatott ki, hanem a vizsgálóbíró által. Mondja továbbá ezen jegyzőkönyv : „a csendbiztos előtt eleintén úgy vallottam, mint a vizsgálóbiró előtt, de a csendbiztos rám kiáltott, hogy mondjam meg a valót, mire én ismét előbbi vallomásomat tettem, mondván, hogy egyebet nem tudok.“ — Tehát a csendbiztos előtt ismételte vallomását, melyet már a vizsgálóbiró előtt tett. Továbbá ezt mondta: „akkor a csendbiztos megkötött és egy ízben fejen vágott.“ Tolmács: Sem meg nem kötötte, sem fejbe nem ütötte. Elnök: Továbbá, hogy erre megijedt és mondta, a mit kívántak tőle. Tolmács: Nem kínozták, nem fenyegették őket és azért mondta el becsületesen, mert úgy jött eszébe, hogy mondja el. Elnök: Az áll a szigeti jegyzőkönyvben, mint ha a csendbiztos pálcával ütötte volna egy ízben. Tolmács: Azt mondja, hogy nem.