Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)

1883-07-04 / 183. szám

1883. julius 4. PESTI HÍRLAP. 3 visszajött a tutajra, látta, hogy a parton a füzes alatt Smilovics Jankel gúzsnál fogva húzott valami tárgyat. Elnök: Ismerte-e előbb Smilovicsot ? Tol­mács: Addig Smilovicsot nem ismerte, de már látta és ott látta, hogy átadta azon tárgyat Hers­­kónak. Maga Smilovics pedig elment. Elnök: Az­után mi történt ? Tolmács: Herskó azután a tutajhoz hozta azt a tárgyat, Smilovics Jankel pe­dig elment; mikor látta, hogy Herskó húz valamit, azt kérdezte, hogy mi az ? Herskó azt felelte, eredj dolgodra, neked nem kell tudni, hogy mi az. Elment azután társaihoz, nyugtalan volt, hogy meg­tudja mi az ? Elment Herskóhoz és kérdezte mi az? Már akkor az a dolog a tutaj alá volt helyezve. Herskó azt mondta: nem muszáj neked tudni, sok pénzt fogunk kapni, csak hallgass. Elnök: Kié volt a tutaj ? Tolmács: Az ő tutajának hátulsó részéhez kötötték azt a valamit. Elnök: Miért nem kötötte Hersko a maga tuta­jához ? Tolmács: Azt tanú nem tudja. Mikor meglátta, már oda volt kötve az övéhez. Elnök: Egyformán volt megterhelve a Hersko és a tanú tu­taja ? Tolmács: Az ő tutaja nem volt Elnök: Beszélje tovább. Tolmács: Tárkányból tovább mentek Ka­­rád felé. Hersko egy rögöt hajított át a tanúhoz és azt mondta, nézze meg, hogy ott van-e azon tárgy a tutaj alatt, hogy el ne vesszen. Karádról tovább mentek Vencsellőre, Vencsellőn tanú szét­nézett, hogy látják e többi társai és megnézte, hogy ott van-e a tárgy a tutaj alatt. Azt mondta Hers­­kónak, hogy ott van, de Hersko nem akarta el­hinni, hát maga is megnézte, ott van-e. Szerdán el­indultak onnan és Tokajba érkeztek. Csütörtökön Tokajban időztek. Tokajban ők Hersko Dáviddal ket­ten ott maradtak a tutajon, a többiek pedig elmen­tek. Ott beesteledett és közösen ittak pálinkát, Herskó is adott neki pálinkát és a közben mondta neki: vigyázz, azt a pénzt jó lesz elhelyezni va­lahová. Elnök: De hol kapta ő a pénzt Herskótól? Tolmács: Csütörtökön még nappal adta Tokaj­ban az a pénzt. Elnök: Mennyi volt ? Tol­mács: 56 frt, két frtot Matej magánál megtartott, 54 frtot pedig átadott egy tokaji zsidónak. El­­n­ö­k: El tudná-e mondani, milyen bankjegyekből állt az ? Tolmács: Négy ötös, 10 egy forintos tal­lér és a többi egy forintos bankó. És azt mondta, hogy adja át Tokajban annak a zsidónak a pénzt, mikor ők Szeredről visszaérkeznek. Akkor átveszik tőle és megosztoznak rajta. Tanú írást kért arra a pénzre attól a zsidótól, de Hersko azt mondta, hogy nem kell arra írás, a zsidóra lehet bizakodni. Pénteken azután Tokaj alul elindultak, de valami kis vízállásba, a kis Tiszába kerültek; azután ki­igazították a tutajokat a nagy Tiszába és megér­keztek Eszlár alá, és ott kikötöttek. Elnök: Eszláron vagy a másik oldalon ? Tolmács: Tisza-Ladány alatt. Elnök: Mi volt ott ? füzes volt vagy pedig szántóföldek voltak a part mellett? Tolmács: Füzes, ott péntek estig terhelőbb vallomás, melyet a Smilovicscsal és Herskóval történt szembesítés sem gyengített. Csak azt az egyet nem magyarázta meg Matej jól, miért vonta vissza a máramaros-szi­­geti törvényszék előtt a hullausztatás részletei­ről korábban tett vallomásait. Kissé haloványan emelkedett föl Eötvös s mély csendben, mely minden nagyobb felszóla­lását kiséri, hangoztatta , hogy mindenből úgy látja, itt egy tanukikészítő szövetkezet működik ; addig is, míg holnap kideríthetné ke­resztkérdéseivel Matej kikészítését, kéri a tanukat szigorúan elkülöníteni a közönségtől. Szegény Matej! Hát ilyen kevés ideig lehettél te hős és becsületes ember, dicsőséged színhelyén, e te­remben? ! Eötvös szavai, melyeket imponáló hangsú­lyozással vágott oda, meghökkentették a közön­séget egy pillanatra, de csakhamar kitörtek egyik-másik ponton a nem-tetszés hangos nyi­latkozatai. Az ülés nagy izgatottság közt ért véget. Mindenki érdekfeszülten néz eléje, hogy eszik meg holnap a keresztkérdések Matej igaz történetét. Az ülések iránti érdeklődés most még na­gyobb mint azelőtt. A terem zsúfolásig telik meg. Messze vi­dékről jönnek naponta buzgó műkedvelők. Ma itt láttuk gróf Zichy Gézát, N­á­­v­a­y Imrét, Csanádmegye főjegyzőjét. Kissé időztek, a többi társak lefeküdtek, ő pedig fenn volt és Hersko azt mondta neki, hogy menjen a kalibá­jába a tutajba aludni, a többi társai pedig aludtak kint a parton. Szelever János és Csepkanics Jura a parton aludtak. Este­felé aztán Hersko Dávid rö­göt hajított át az ő kalibájához a tutajra, ő aztán arra figyelmessé lett és kijött a partra és látta, hogy egy zsidó asszony ruhát hozott Hersko Dá­vidnak. Akkor Hersko elment a tutaj végéhez és kihúzta a tutaj felszínére a holttestet. A tanú azt felelte, hogy nagyon büdös lesz a holttest, de Hersko Dávid azt mondta, hogy nem lesz az büdös és az orrát a tanúnak betömte falevelekkel és azt mondta tanúnak, hogy tartsd már most, állítsd fel. Tanú azután felállította , Hersko Dávid pedig rá­adta a ruházatot és mikor aztán felöltöztette, me­gint visszavitte oda, de azt már nem tudja bizto­san, hogy épen arra a helyre kötötte-e vagy pedig valami rongynál fogva. Elnök: És mondott-e valamit neki Hersko ezen megkötés alkalmával ? Tolmács: Azt mondta, hogy erre már ne legyen gondod, hogy ha az elszakad onnan, hát ne ügyelj rá. Tisza La­­dányról szombaton mentek tovább, megérkeztek, nem tudja biztosan, a dadai vagy a löki határhoz, csakhogy mind a kettőhöz közel. Elnök: Akkor is együtt volt a 4 tutaj ? Tolmács: Azok utána mentek. El­n­ö­k : Hát ez volt a legelső­ tutaj ? Tolmács: Herskó Jura tutaja ment elől, az övé volt a második. Elnök: A­melyik alatt a holt­test volt ? Tolmács: Igen. Elnök: A másik két tutaj feljebb volt, vagy lejebb ? Tolmács: Feljebb volt. Herskó Dávid és Matej Petró mindjárt uitánok mentek, ott szom­baton este, azt állítja tanú, megnézte Herskó Dá­vid, hogy ott van-e a holttest, azt mondta, hogy ott van. Hétfőn azután hetedikén elindultak Dadára. Tanú nem tudta, hogy ők hova mentek, gondolta, hogy Lökre és a tanú is Lökre ment egy ma­gyar emberrel. Elnök: Mikor volt az? Tolmács: Va­sárnap délelőtt. Elnök: Hát mikor Eszláron felöltöztettetett az a holttest, még nem adott hozzá Herskó Dávid valamit a ruházaton kívül ? Tolmács: A balke­zére adott egy zsebkendő forma kendőben papirosba göngyölt olyan barnásfekete festéket. Elnök: A kezébe adta, vagy miképen tette oda? Tolmács: A kezébe tette, és köröskörül megkötötte a csukló­nál. Elnök: És milyen papirosban volt a festék ? Tolmács: Sárga papirosban, mint a­milyenbe a gyufát szokták pakolni. Eötvös: Kérem méltóztassék ismételtetni, hogy a kezébe adta-e, tette e és körültekergette ? Tolmács: A markába tette. Elnök: Be volt kötve a kendős úgy tette a markába? Tolmács: Be volt kötve a kendő s úgy tette a markába. Eötvös: Kérem ezt feljegyeztetni. Elnök: Már mikor maga először kihallgat­tatott a vizsgálóbíró által, akkor miért nem mondta el ezt így ? Tolmács: Herskó azt mondta, hogy csak ne szóljon semmit, sok pénzt fog kapni, ne szóljon ezen ügyről semmit, és azt mondja, hogy Albert debreceni képviselőt, gr. Bethlent Erdélyből, stb. A legérdekesebb hallgató azonban Józsa volt, a híres kállói doktor, ki a szakértők vitá­jánál mint tanú fog szerepelni. Az élénk, mozgékony ember, kinek széles tudományát nagyra becsülik e környéken, erő­sen bizonykodik a mellett, hogy a Scheut­­hauerék argumentumait nem nehéz kontra­­karírozni. A dadai hulla lábának spirtusban eltett meghajlott kis ujja azért fontos szerinte, mert a szakértők az elküldött láb elálló nagy ujjából azt következtették, hogy okvetle­nül paraszt leány lába, ám a behajlott ujjból meg az következik, hogy úri lány. A szakértők másik érvére, hogy az agy­velő rothadt csokoládé színű volt, tüdőgümő a magyarázat , mert a gümőkór, mely a dadai hullán észleltetett, gyakran idéz elő velőgyula­­dást s egy ilyen gyuladásos velő négy-öt nap alatt is úgy elrothad, mint az egészséges velő hónapokig sem. Ahogy lesz úgy lesz, majd meghalljuk, de meg nem eszszük. Különben sem fontos a doktorok vélemé­nye, mert abban ugyan nem hisz senki. Móric éleslátása holnap dől el. A szak­értők mellé Megyery törvényszéki bíró van ki­nevezve,­­ ha tudta volna, hogy mit akarnak azzal a holttest­tel, Herskó Dávid nélkül is hamarább elmondta volna. Matej megtagadja visszavonó vallomását. Elnök: Hát mi bírta arra, hogy másképen beszéljen a vizsgálóbiró előtt ? Tolmács: Eszébe jött, azt mondja, hogy hát meg kell neki mon­dani azt. Elnök: Mikor a vizsgálóbiró másodszor kihallgatta, akkor azután első vallomásáról egészen ellenkezőleg vallott. Volt-e valaki által kényszerűvé vagy fenyegetve más vallomástételre ? Tolmács: Nem vette reá senki semmiféle módon, hogy má­sodik kihallgatása alkalmával máskép nyilatkozzék. Elnök: Volt-e szembesítve Herskó Dáviddal ? Tolmács: Volt. Elnök: És hát elmondta neki az egészet, úgy a­mint itt most elbeszélte? Tolmács: Igen. Elnök: És Hersko mit felelt neki ezen a szembemondáskor ? Tolmács: Hersko semmit sem felelt, hanem azután maga is elismerte. Elnök: Hát a szembesítésnél szemébe mondta ezt neki ? K­ö­­­z­ö­s : Kérem, méltóztassék neki megmondani, hogy itt keresse ki az ittlevő vádlottak közül Smi­lovics Jankelt. Elnök: Keresse ki az itt jelenlevők közül Smilovics Jankelt. Tolmács: Azt mondja, hogy ez az. (Smilovics Jankelre mutatva.) Elnök: Azután mikor szabadlábra bocsátta­tott és hazament, egy alkalommal azután Huszton volt és ott a községi jegyző előtt valamely nyilat­kozatot tett. Beszéljen erről. Tolmács: Ők a munkaadótól át akarták venni a tutajozásért járó munkadíjakat és azt mond­ták nekik akkor, hogy menni kell a jegyzőhöz és ott lesz elintézve a dolog. Tehát a jegyzőhöz el­mentek, ott aláírtak valamit és ott keresztvonásokat huzattak velük. De ő nem tudja, hogy mit tettek hozzá abban az írásban és hogy mi volt abban. Elnök: Hát azért ment ő Huattra, hogy majd a fatulajdonos ki fogja fizetni munkájáért ? Tolmács Azért mentek. Elnök: No de hát ott egy írást vettek fel, mit tartott ő erről az írásról, hogy miről szól az ? Tolmács: Azt nem tudja, hogy mi van abban írva, azt mondták neki, hogy keresztvonását tétetik arra az írásra, hogy ki vannak elégítve a kormá­nyos ügyben. Elnök: Mert abban az írásban az áll, hogy azon vallomása, melyet itt a hulla-usztatásra nézve tett, nem igaz, és hogy kényszerittetett erre a val­­lomástételre. Ez áll abban az írásban. Tolmács: Azt nem mondta, hogy őt kényszerítették erre a vallomástételre. Elnök: Hát azután ugyanezen dolog iránt volt-e valamikor a szigeti törvényszék elé idézve? Tolmács: Volt. Elnök: És Szigeten mit kér­deztek tőle ? Tolmács: Szigeten azt kérdezték tőle, hogy mit felelt Nyíregyházán és hogy nem lehet az igaz, erre azt felelte, hogy igazat beszélt. Elnök: Ki mondta ezt neki ? Tolmács: Az az úr, ki azt az írást olvasta, mondta neki, hogy fejbe ütötték őt Nyíregyházán, ő pedig azt mondá: nem igaz, ötét nem ütötték fejbe. Elnök: Igen, de ezen jegyzőkönyvben egé­szen más áll, nevezetesen kihallgattatván Verád vizsgáló biró által Máramaros-Szigeten, ezt mondta: „a nyíregyházi törvényszék vizsgáló birája által a t­­eszlári bűnügyre vonatkozólag kihallgattattam, hol azt a tényt, miről tudomásom volt, a maga valójá­ban előadtam. Kihallgatás után két hajdú és egy lovas pandúr által éjjel T.-Lökre szállíttattam,a­mi­kor vitték oda. Tolmács: Hajnal előtt vitték. Elnök: Továbbá az van benne, hogy Lö­kön a csendbiztos vette kihallgatás alá. (Matej köz­beszól.) Tolmács: Azt mondja, hogy nem igaz. É­­­n­ö­k : Tehát az nem igaz, hogy ő azt mondta volna, hogy a csendbiztos által hallgatta­tott ki, hanem a vizsgálóbíró által. Mondja továbbá ezen jegyzőkönyv : „a csendbiztos előtt eleintén úgy vallottam, mint a vizsgálóbiró előtt, de a csend­biztos rám kiáltott, hogy mondjam meg a valót, mire én ismét előbbi vallomásomat tettem, mond­ván, hogy egyebet nem tudok.“ — Tehát a csend­biztos előtt ismételte vallomását, melyet már a vizs­gálóbiró előtt tett. Továbbá ezt mondta:­­ „akkor a csendbiztos megkötött és egy ízben fejen vágott.“ Tolmács: Sem meg nem kötötte, sem fejbe nem ütötte. Elnök: Továbbá, hogy erre megijedt és mondta, a mit kívántak tőle. Tolmács: Nem kí­nozták, nem fenyegették őket és azért mondta el becsületesen, mert úgy jött eszébe, hogy mondja el. El­n­ö­k: Az áll a szigeti jegyzőkönyvben, mint ha a csendbiztos pálcával ütötte volna egy ízben. T­o­l­m­á­c­s: Azt mondja, hogy nem.

Next