Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)

1883-07-04 / 183. szám

1883. július 4 H­e­u­m­a­n­n : Hát mit akar ezzel ma­gyarázni ? Tolmács: Ezzel azt akarja bizonyítani, hogy midőn Matej Ignác azt állítja, hogy hallotta, mikor Hersko Jankellel beszélt, az lehete­len, hogy azt Matej Ignác hallhatta volna, mert Ignác a vizen volt, Matej Ignác pedig azt állítja, hogy kö­zel voltak egymáshoz. Elnök: És Smilovics a parton volt? Tol­mács: Matej Ignác azt mondja, hogy Smilovics a parton ült és lábait a víz felé lógatta. Smilovics Jankel: Alassan kérem a tek. törvényszéket, én azt akarom kérdezni Matejtól, hogy mikép ismert meg engem a legelső látásból és azt az asszonyt, mint mondja, nem ismerte meg, azt is meg kellett volna neki ismernie a legelső látás­ból, mint engem. Tolmács: (Matej közbeszól.) Matej őt nappal látta, az asszonyt pedig későn este. Elnök: Hát azt vette-e észre, hogy Smilo­vics Herskónak Tárkánynál valamit még átadott volna azon a gúzson kívül, értéktárgyat vagy más tárgyat ? Tolmács: Nem tudja, mert nem sokáig voltak együtt. Elnök: Hát azt tudja-e, hogy Herskó­nak honnan volt pénze Tokajban, a­miből ma­gának is adott ? Tolmács: Azt nem tudja, mert mindig azt mondta, hogy sok pénzt fo­gunk kapni. Elnök: Mikor a törvényszék előtt állott, akkor mondta-e, hogy Tárkányban adta magának a pénzt Hersko ? H e u m a­n­n : Bocsánatot kérek, akkor azt mondta, hogy Kerecsenben adta. Tolmács: Matej azt mondja, hogy ő nem mondta, hogy Kerecsenben vett át Herskótól pénzt, lehet, hogy nem jól magyarázta meg a tolmács, de ő nem mondta, hogy Kerecsenben vett volna át pénzt, mert Kerecsenben nem is voltak igen együtt, csak egyik a másik mellett elhaladtak. PESTI HÍRLAP: ajánlom a nagyságos elnök úrnak és a tek. tör­vényszéknek ezen előterjeszté em°t. Elnök: A tanuk elkülönítése iránt a kellő intézkedés mindenesetre meg lesz téve, hogy hoz­zájuk senki be ne menjen. Arra nézve pedig, hogy a közönség ki ne menjen, nem találom magamat indító­­nak az intézkedésre. Friedmann: Arra nézve kérjük az in­tézkedést, hog­y a tanuk szobájukban legyenek hoz­záértő és kötelességtudó ember őrizete alat, hogy legalább a tanú ne jöjjön a közönség közé, mert a közönséget korlátozni nem lehet, sem hogy úgy, mint ma nagyságod jószívűségével visszaélve tör­tént, engedelmet kérjenek, hogy itt ólálkodhassanak, mert csakugyan itt volt látható a teremben az, ki szabadságot kért, hogy ne legyen kénytelen a tanuk szobájában lenni; ez pedig visszaélés a szabadság­gal, melyet élvezett. Elnök: Most a keresztkérdések következ­nének, de azok bizonyosan hosszabb ideig eltarta­nak s azért azokat holnapra halasztva, a mai ülés befejezéséig még csak aprólékos tanuvallatások fog­nak elővétetni. Semmit se akart bizonyítani. Elnök: Ifjú Tóth János és Grosz Már­ton jöjjenek be. (Bejönnek.) Ifjú Tóth Jánosnak hívják ? (Igen.) Tanúként van idézve a kir. tör­vényszék által; vallomására esküt fog tenni. Fi­gyelmeztetem, hogy lelkiismeretesen valljon. 29 éves, Tiszaeszláron született, róm. kath. nőtelen. Mi a foglalkozása ? Tanú: Művelkedő szegény kapás. Elnök: Napszámos ? Tanú: Igen. Elnök: A múlt esztendőben teljesített-e Grósz Mártonnak valamely munkát ? Tanú: Ka­pálni voltam nála. Elnök: Mit kapált ? Tanú: Első nap krumplit, másnap kukoricát. Elnök: Milyen időre esett ezen munka, de­ Nagy István vallomása. Elnök: Szólítja Nagy István tanút. (Bejön.) Mint tanú hallgattatik ki a kir. törvényszék által. Vallomására le fogja tenni az esküt, tehát csak igazságosan beszéltem Tanú: Igenis. Elnök: Hány éves ? T­a­n­ú : 26. El­n­ö­k : Hol született ? Tanú: Tisza-Eszláron. Elnök: Feleséges, csa­ládos ? Tanú: Igen. Elnök: Vagyona ? Tanú: Egy kisház. Elnök: Mivel foglalkozik? Tanú: Csak zsellér­ember vagyok. Elnök: A múlt esztendőben látta-e maga valamikor a Braunt a lovával ? Tanú: Igen lát­tam, hogy vezette. Elnök: Mikor látta ? Tanú: A napot nem tudom megmondani, csak úgy gondo­lom pünkösd előtt egy vagy két héttel. Elnök: Reggel, délben vagy este. Tanú: Reggel 7 óra tájban. Elnök: Hol ? Tanú: Az utcán én men­tem hazulról, ő pedig a Tótfalu felől jött a lóval. Elnök: És hova vezette azt a lovat? Ta­il­u: Antal Mátyásnál megkérdeztem, hogy hova megy szomszéd uram, talán eladta a másik lovat? Azt felelte: mi gondja magának arra ? Elnök Azt is látta, mikor betért Antal Má­tyáshoz ? Tanú: Igen, a ló megállt a kapuban, ő pedig bement. Elnök: Hát azt nem látta, hogy ott befo­gott-e a szekérbe vagy nem ? Tanú: Azt neri láttam. Elnök: Azt sem, hogy a Brau’­­látta volna ? Tanú: Nem. Heumn? van, amint ez a tanú mondja Grosz: Én nem em’ én, hogy mint szomszédja ta' Heumann: A Tanú: A Braun Ábrái Braun Ábra héttel pünkösd előtt Hamarább volt a­­­­pünkösd, mit bec­slnek, nézve. S­z­e­g­f­i mása oly jelenté­tesnek esküre . Tanukikészitő szövetkezet. E­ö­t­v­ö­s : Nagyságos elnök úr, tekintetes tör­vényszék ! Midőn azt az előterjesztésemet teszem a tek. törvényszékhez, hogy a keresztkérdések megté­tele halasztatnék el holnapra és ma az ne folytat­­tassék, még azt kell kijelentenem, hogy nekem tu­domásom van arról és erre nézve később majd lesz szerencsém bizonyítékokat előterjeszteni, hogy itt egy tanú kikészítő szövetkezet rendszeresen működik és rendszeresen működik Matejra vonat­kozólag is, a­kinek vallomására nézve nem aka­rok most nyilatkozni, majd erre nézve is lesz szerencsém előterjesztést tenni, hogy mi történ­jék Matej Ignácot illetőleg.­­ Alázatos elő­terjesztésem az, hogy méltóztassék intézkedni, — legalább a védelem részéről mi feltét­lenül ragaszkodunk ahhoz, hogy azon szabá­lyok szerint, melyeket a tárgyalási okszerűség az eljárási szabályok és az eddigi gyakorlat mindig megkövetelnek, — a tanuk akkép kezeltessenek, és a hallgatóság akkép korlátoztassék, hogy egymás közt az összeköttetés és bűnös kisér­­letek szabadon ne folytathassanak. (Nagy mozgás a közönség körében.) Elnök: Mire alapítja azt a t. védő ügyvéd úr, hogy a hallgatóság összejátszik a tanukkal ? Eötvös: Én konstatálom ezt,­­zaj a közön­ség körében, elnök csenget, hogy tudomásomra adták és a hallgatóságnak semmiféle beleavatkozása, még ha zajjal és más követelésekkel történik is, engem el nem hallgattat, hogy ki ne nyilatkoztassam, mert élet és halál közt, becsülés és egy egész vallásfele­kezet nyugalma felett forog a kérdés. Mondom, tudo­másom van arról és ezt hivatalosan konstatálom, hogy ma is e teremben, a kihallgatott tanuk, még­pedig részben a vádló-tanuk közül többen vannak és kon­statálom azt, hogy az ajtó mindig nyitva van és hogy akik Matej Ignáccal együtt, bizonyos félre­eső elzárt helyen tartatnak, hogy miként tartatnak, majd meg fogom mondani. Ugyanazért egész tisztelettel ké­rem a nagyságos elnök urat, hogy azon általam soha kétségbe nem vont igazságszereteténél fogva, a­miről eddig is meggyőződtem, a­mely iránt feltét­len bizalommal viseltetem , méltóztassék elrendelni, hogy holnap mindazon tanuk, a­kik azon állítólagos hullacsempészeti dologban kihallgatandók, a leg­szigorúbban elkülöníttessenek, mind a közönség­től, mint a többi tanuktól és a legszigorúbb évrend­­szabályok foganatosíttassanak arra nézve, hogy ezen tanúk közül, míg be nem vezettetnek e terembe, senki be ne jöhessen, sem senki a közönségből ve­lük semmi szín alatt ne érintkezhessék. Én erősen meg vagyok győződve, hogy ezen tanú (M­a­t­e­j Ignácra mutat) mai napon már negyedszer ellent­mondásban levő és így mindenesetre hamis vallo­mást tett. Ezen oknál fogva ismételten figyelmébe Mit beszélt Barcza a korcsmában ? Pap vendéglős Debrecenből (bejön.) Elnök: A királyi törvényszék határozata folytán ön tanú­ként idéztetett meg ; mint tanú, vallomására az esküt le fogja tenni, figyelmeztetem, hogy az igaz­ságot valja. Pap Györgynek hívják, 51 éves, katho­­likus, született Debrecenben, nőtelen, vendéglős a nagy erdőn. Vendéglőjében szokott-e Barca Dániel megfordulni ? T­a­n­ú : Néha szokott. Elnök: Most legközelebb megfordult-e ott ? Tanú: Most legkö­zelebb nem, hanem régebben. Elnök: Mennyi idő előtt? Tanú: Körülbelül 3—4 hónap előtt. Elnök: Hallották-e ott beszélgetését, vagy beszélt-e önnel egyenesen ? Tanú: Beszélt sok­szor. Elnök: Nem volt oly beszéde vele, mely feltűnt ? Tanú: Velem nem volt. Elnök: Mert az állíttatik, hogy ő ebből az eszlár­ esetből valami pénzt várt ? Tanú: Azt beszélte, de csak úgy, hogy azt mondta: sok jót tettem az izraelitáknak, onnan pénzt is kapok vagy kaphatok. Elnök: Mivel kötötte­m össze ezen nyilat­kozatot ? Tanú: Nem tudom. Elnök: Valami okának kellett lenni. Tanú: Ültek az asztalnál és diskuráltak egymással. Elnök: Önnek nem említett fel semmit, hogy milyenek a szolgálatok, melyeket tett ? Tanú: Nem. Elnök: Mert azt az értesítést kaptam, mint­ha úgy nyilatkozott volna ön előtt, hogy teendő vallomásaiért fog pénzt kapni. Tanú: Nem nekem beszélt nagyságos elnök úr, hanem a vendégeknek; nem tartozik reám mint vendéglősre, hogy vendé­geim mit beszélnek. Elnök: Ezelőtt 3—4 hónap­pal beszélte? Tanú: Már lehet 4—5 hónapja is. Elnök: Tehát akkor, mikor Barcza Dániel az ön vendéglőjében megfordult, hallotta, hogy vendégeivel beszélgetvén, akként nyilatkozott a tisza­­eszlári ügyre vonatkozólag, hogy sok szolgálatot tett az izraelitáknak, tehát hogy ő pénzt is kapna vagy kaphatna ? Tanú: Az csak beszéd volt, nem volt úgy, hogy bizonyosan, hanem mint szoktak az asztalnál a vendégek beszélni. Szeyffert: Határozott felvilágosítást ké­rek, a tisza­eszlári ügyre vonatkozólag mon­dotta ezt ? Tanú: Arról volt szó, gondolom, én nem kérdeztem, rám nem tartozik. Szeyffert: Adott-e valakinek megbízást, hogy e körülményről jelentést tegyen ? Tanú: Dehogy adtam, én csak meghivattam. Szeyffert: Sebes György jelentette be, tudta ön ezt ? Tanú: Nem tudtam, a lapokból értesültem csak és vissza is vonattam vele, de míg ez a lapba jutott, megkaptam a meghívást.­lyik hónapban volt ? T­a­n­u : Az nem tudom, me­lyik hónapban volt, csakhogy kapáltatáskor egymás­után két napon dolgoztam ott. Elnök: Minő na­pokon ? Tanú: Hétfőn és kedden. H­e­u­m­a­n­n : Pünkösd után volt ? Tanú: Pünkösd előtt kellett lenni, mert az izraelitáknak ünnepe volt és azt mondta Grosz, ha azon ünnep bekövetkezik, nem fog kapni mun­kásokat. Elnök: Azon túl nem dolgozott Grosznál ? Tanú: Nem. Azon a nyáron egy nap voltam még repcét kaszálni őszszel. Elnök: Azon hétfőn és kedden mikor nála dolgozott, látta-e Groszot ? Tanú: Igen, hétfőn, midőn fölkelt, fia nem volt otthon. Azt mondta, ugyan hol maradt a ló­val ? nekem pedig azt mondta, eredj János (a lássan megkövetem az egész törvényszéket) rakt trágyát a szekérre, míg haza érkezik. Megraktam és kimentünk a földre a trágyás szekéren kapálni. Elnök: Hétfőn egész nap nem ment ki ? Tanú: Hétfőn egész nap nem ment ki, az­után kedden délig megint kinn voltunk, akkor se volt ott délig. Ránk jött az eső és tovább deleltünk, de azért egy óra hosszat még tovább kapáltunk, mikor Grosz Márton jött és azt az újságot mond­a, hogy no azt mondja: emberek. Lotai Jani csak­ugyan elnyerte a Szilvási Máriát. Azután meg mint pipás emberek kigyűjtöttünk és tovább dolgoztunk. Elnök: Egészséges volt ő azon időben ? Tanú: Ha nem lett volna, nem kapált vol­na, hanem lefeküdt, vagy leült volna. Elnök: (Grosz Mártonhoz.) Hát mit akart maga bizonyítani ezen tanúval? Grosz: Én könyörgöm alásan semmit se. Elnök: Az ő egész tudomása abból áll magára nézve, hogy két nap dolgozott magánál egymásután pünköst előtti időben, később egy nap repcét kaszált és hogy maga azon időben egész­séges volt. Grosz: Igenis, mikor ő kapált az első ka­páláskor , de hol volt akkor az idő ? Volt május elején valamikor. — Akkor nekem nem volt semmi bajom. H e u m a n n : De repcearatáskor is magá­nál volt ? Grosz: Az már júliusban volt, július elején, vagy 25-ike táján tán júniusban kellett lenni, mert én már július 6-án a tallón voltam.

Next