Pesti Hírlap, 1883. július (5. évfolyam, 180-210. szám)
1883-07-04 / 183. szám
1883. július 4 Heumann : Hát mit akar ezzel magyarázni ? Tolmács: Ezzel azt akarja bizonyítani, hogy midőn Matej Ignác azt állítja, hogy hallotta, mikor Hersko Jankellel beszélt, az lehetelen, hogy azt Matej Ignác hallhatta volna, mert Ignác a vizen volt, Matej Ignác pedig azt állítja, hogy közel voltak egymáshoz. Elnök: És Smilovics a parton volt? Tolmács: Matej Ignác azt mondja, hogy Smilovics a parton ült és lábait a víz felé lógatta. Smilovics Jankel: Alassan kérem a tek. törvényszéket, én azt akarom kérdezni Matejtól, hogy mikép ismert meg engem a legelső látásból és azt az asszonyt, mint mondja, nem ismerte meg, azt is meg kellett volna neki ismernie a legelső látásból, mint engem. Tolmács: (Matej közbeszól.) Matej őt nappal látta, az asszonyt pedig későn este. Elnök: Hát azt vette-e észre, hogy Smilovics Herskónak Tárkánynál valamit még átadott volna azon a gúzson kívül, értéktárgyat vagy más tárgyat ? Tolmács: Nem tudja, mert nem sokáig voltak együtt. Elnök: Hát azt tudja-e, hogy Herskónak honnan volt pénze Tokajban, amiből magának is adott ? Tolmács: Azt nem tudja, mert mindig azt mondta, hogy sok pénzt fogunk kapni. Elnök: Mikor a törvényszék előtt állott, akkor mondta-e, hogy Tárkányban adta magának a pénzt Hersko ? H e u m ann : Bocsánatot kérek, akkor azt mondta, hogy Kerecsenben adta. Tolmács: Matej azt mondja, hogy ő nem mondta, hogy Kerecsenben vett át Herskótól pénzt, lehet, hogy nem jól magyarázta meg a tolmács, de ő nem mondta, hogy Kerecsenben vett volna át pénzt, mert Kerecsenben nem is voltak igen együtt, csak egyik a másik mellett elhaladtak. PESTI HÍRLAP: ajánlom a nagyságos elnök úrnak és a tek. törvényszéknek ezen előterjeszté em°t. Elnök: A tanuk elkülönítése iránt a kellő intézkedés mindenesetre meg lesz téve, hogy hozzájuk senki be ne menjen. Arra nézve pedig, hogy a közönség ki ne menjen, nem találom magamat indítónak az intézkedésre. Friedmann: Arra nézve kérjük az intézkedést, hogy a tanuk szobájukban legyenek hozzáértő és kötelességtudó ember őrizete alat, hogy legalább a tanú ne jöjjön a közönség közé, mert a közönséget korlátozni nem lehet, sem hogy úgy, mint ma nagyságod jószívűségével visszaélve történt, engedelmet kérjenek, hogy itt ólálkodhassanak, mert csakugyan itt volt látható a teremben az, ki szabadságot kért, hogy ne legyen kénytelen a tanuk szobájában lenni; ez pedig visszaélés a szabadsággal, melyet élvezett. Elnök: Most a keresztkérdések következnének, de azok bizonyosan hosszabb ideig eltartanak s azért azokat holnapra halasztva, a mai ülés befejezéséig még csak aprólékos tanuvallatások fognak elővétetni. Semmit se akart bizonyítani. Elnök: Ifjú Tóth János és Grosz Márton jöjjenek be. (Bejönnek.) Ifjú Tóth Jánosnak hívják ? (Igen.) Tanúként van idézve a kir. törvényszék által; vallomására esküt fog tenni. Figyelmeztetem, hogy lelkiismeretesen valljon. 29 éves, Tiszaeszláron született, róm. kath. nőtelen. Mi a foglalkozása ? Tanú: Művelkedő szegény kapás. Elnök: Napszámos ? Tanú: Igen. Elnök: A múlt esztendőben teljesített-e Grósz Mártonnak valamely munkát ? Tanú: Kapálni voltam nála. Elnök: Mit kapált ? Tanú: Első nap krumplit, másnap kukoricát. Elnök: Milyen időre esett ezen munka, de Nagy István vallomása. Elnök: Szólítja Nagy István tanút. (Bejön.) Mint tanú hallgattatik ki a kir. törvényszék által. Vallomására le fogja tenni az esküt, tehát csak igazságosan beszéltem Tanú: Igenis. Elnök: Hány éves ? Tanú : 26. Elnök : Hol született ? Tanú: Tisza-Eszláron. Elnök: Feleséges, családos ? Tanú: Igen. Elnök: Vagyona ? Tanú: Egy kisház. Elnök: Mivel foglalkozik? Tanú: Csak zsellérember vagyok. Elnök: A múlt esztendőben látta-e maga valamikor a Braunt a lovával ? Tanú: Igen láttam, hogy vezette. Elnök: Mikor látta ? Tanú: A napot nem tudom megmondani, csak úgy gondolom pünkösd előtt egy vagy két héttel. Elnök: Reggel, délben vagy este. Tanú: Reggel 7 óra tájban. Elnök: Hol ? Tanú: Az utcán én mentem hazulról, ő pedig a Tótfalu felől jött a lóval. Elnök: És hova vezette azt a lovat? Tailu: Antal Mátyásnál megkérdeztem, hogy hova megy szomszéd uram, talán eladta a másik lovat? Azt felelte: mi gondja magának arra ? Elnök Azt is látta, mikor betért Antal Mátyáshoz ? Tanú: Igen, a ló megállt a kapuban, ő pedig bement. Elnök: Hát azt nem látta, hogy ott befogott-e a szekérbe vagy nem ? Tanú: Azt neri láttam. Elnök: Azt sem, hogy a Brau’látta volna ? Tanú: Nem. Heumn? van, amint ez a tanú mondja Grosz: Én nem em’ én, hogy mint szomszédja ta' Heumann: A Tanú: A Braun Ábrái Braun Ábra héttel pünkösd előtt Hamarább volt apünkösd, mit becslnek, nézve. Szegfi mása oly jelentétesnek esküre . Tanukikészitő szövetkezet. Eötvös : Nagyságos elnök úr, tekintetes törvényszék ! Midőn azt az előterjesztésemet teszem a tek. törvényszékhez, hogy a keresztkérdések megtétele halasztatnék el holnapra és ma az ne folytattassék, még azt kell kijelentenem, hogy nekem tudomásom van arról és erre nézve később majd lesz szerencsém bizonyítékokat előterjeszteni, hogy itt egy tanú kikészítő szövetkezet rendszeresen működik és rendszeresen működik Matejra vonatkozólag is, akinek vallomására nézve nem akarok most nyilatkozni, majd erre nézve is lesz szerencsém előterjesztést tenni, hogy mi történjék Matej Ignácot illetőleg. Alázatos előterjesztésem az, hogy méltóztassék intézkedni, — legalább a védelem részéről mi feltétlenül ragaszkodunk ahhoz, hogy azon szabályok szerint, melyeket a tárgyalási okszerűség az eljárási szabályok és az eddigi gyakorlat mindig megkövetelnek, — a tanuk akkép kezeltessenek, és a hallgatóság akkép korlátoztassék, hogy egymás közt az összeköttetés és bűnös kisérletek szabadon ne folytathassanak. (Nagy mozgás a közönség körében.) Elnök: Mire alapítja azt a t. védő ügyvéd úr, hogy a hallgatóság összejátszik a tanukkal ? Eötvös: Én konstatálom ezt,zaj a közönség körében, elnök csenget, hogy tudomásomra adták és a hallgatóságnak semmiféle beleavatkozása, még ha zajjal és más követelésekkel történik is, engem el nem hallgattat, hogy ki ne nyilatkoztassam, mert élet és halál közt, becsülés és egy egész vallásfelekezet nyugalma felett forog a kérdés. Mondom, tudomásom van arról és ezt hivatalosan konstatálom, hogy ma is e teremben, a kihallgatott tanuk, mégpedig részben a vádló-tanuk közül többen vannak és konstatálom azt, hogy az ajtó mindig nyitva van és hogy akik Matej Ignáccal együtt, bizonyos félreeső elzárt helyen tartatnak, hogy miként tartatnak, majd meg fogom mondani. Ugyanazért egész tisztelettel kérem a nagyságos elnök urat, hogy azon általam soha kétségbe nem vont igazságszereteténél fogva, amiről eddig is meggyőződtem, amely iránt feltétlen bizalommal viseltetem , méltóztassék elrendelni, hogy holnap mindazon tanuk, akik azon állítólagos hullacsempészeti dologban kihallgatandók, a legszigorúbban elkülöníttessenek, mind a közönségtől, mint a többi tanuktól és a legszigorúbb évrendszabályok foganatosíttassanak arra nézve, hogy ezen tanúk közül, míg be nem vezettetnek e terembe, senki be ne jöhessen, sem senki a közönségből velük semmi szín alatt ne érintkezhessék. Én erősen meg vagyok győződve, hogy ezen tanú (Matej Ignácra mutat) mai napon már negyedszer ellentmondásban levő és így mindenesetre hamis vallomást tett. Ezen oknál fogva ismételten figyelmébe Mit beszélt Barcza a korcsmában ? Pap vendéglős Debrecenből (bejön.) Elnök: A királyi törvényszék határozata folytán ön tanúként idéztetett meg ; mint tanú, vallomására az esküt le fogja tenni, figyelmeztetem, hogy az igazságot valja. Pap Györgynek hívják, 51 éves, katholikus, született Debrecenben, nőtelen, vendéglős a nagy erdőn. Vendéglőjében szokott-e Barca Dániel megfordulni ? Tanú : Néha szokott. Elnök: Most legközelebb megfordult-e ott ? Tanú: Most legközelebb nem, hanem régebben. Elnök: Mennyi idő előtt? Tanú: Körülbelül 3—4 hónap előtt. Elnök: Hallották-e ott beszélgetését, vagy beszélt-e önnel egyenesen ? Tanú: Beszélt sokszor. Elnök: Nem volt oly beszéde vele, mely feltűnt ? Tanú: Velem nem volt. Elnök: Mert az állíttatik, hogy ő ebből az eszlár esetből valami pénzt várt ? Tanú: Azt beszélte, de csak úgy, hogy azt mondta: sok jót tettem az izraelitáknak, onnan pénzt is kapok vagy kaphatok. Elnök: Mivel kötöttem össze ezen nyilatkozatot ? Tanú: Nem tudom. Elnök: Valami okának kellett lenni. Tanú: Ültek az asztalnál és diskuráltak egymással. Elnök: Önnek nem említett fel semmit, hogy milyenek a szolgálatok, melyeket tett ? Tanú: Nem. Elnök: Mert azt az értesítést kaptam, mintha úgy nyilatkozott volna ön előtt, hogy teendő vallomásaiért fog pénzt kapni. Tanú: Nem nekem beszélt nagyságos elnök úr, hanem a vendégeknek; nem tartozik reám mint vendéglősre, hogy vendégeim mit beszélnek. Elnök: Ezelőtt 3—4 hónappal beszélte? Tanú: Már lehet 4—5 hónapja is. Elnök: Tehát akkor, mikor Barcza Dániel az ön vendéglőjében megfordult, hallotta, hogy vendégeivel beszélgetvén, akként nyilatkozott a tiszaeszlári ügyre vonatkozólag, hogy sok szolgálatot tett az izraelitáknak, tehát hogy ő pénzt is kapna vagy kaphatna ? Tanú: Az csak beszéd volt, nem volt úgy, hogy bizonyosan, hanem mint szoktak az asztalnál a vendégek beszélni. Szeyffert: Határozott felvilágosítást kérek, a tiszaeszlári ügyre vonatkozólag mondotta ezt ? Tanú: Arról volt szó, gondolom, én nem kérdeztem, rám nem tartozik. Szeyffert: Adott-e valakinek megbízást, hogy e körülményről jelentést tegyen ? Tanú: Dehogy adtam, én csak meghivattam. Szeyffert: Sebes György jelentette be, tudta ön ezt ? Tanú: Nem tudtam, a lapokból értesültem csak és vissza is vonattam vele, de míg ez a lapba jutott, megkaptam a meghívást.lyik hónapban volt ? Tanu : Az nem tudom, melyik hónapban volt, csakhogy kapáltatáskor egymásután két napon dolgoztam ott. Elnök: Minő napokon ? Tanú: Hétfőn és kedden. Heumann : Pünkösd után volt ? Tanú: Pünkösd előtt kellett lenni, mert az izraelitáknak ünnepe volt és azt mondta Grosz, ha azon ünnep bekövetkezik, nem fog kapni munkásokat. Elnök: Azon túl nem dolgozott Grosznál ? Tanú: Nem. Azon a nyáron egy nap voltam még repcét kaszálni őszszel. Elnök: Azon hétfőn és kedden mikor nála dolgozott, látta-e Groszot ? Tanú: Igen, hétfőn, midőn fölkelt, fia nem volt otthon. Azt mondta, ugyan hol maradt a lóval ? nekem pedig azt mondta, eredj János (a lássan megkövetem az egész törvényszéket) rakt trágyát a szekérre, míg haza érkezik. Megraktam és kimentünk a földre a trágyás szekéren kapálni. Elnök: Hétfőn egész nap nem ment ki ? Tanú: Hétfőn egész nap nem ment ki, azután kedden délig megint kinn voltunk, akkor se volt ott délig. Ránk jött az eső és tovább deleltünk, de azért egy óra hosszat még tovább kapáltunk, mikor Grosz Márton jött és azt az újságot monda, hogy no azt mondja: emberek. Lotai Jani csakugyan elnyerte a Szilvási Máriát. Azután meg mint pipás emberek kigyűjtöttünk és tovább dolgoztunk. Elnök: Egészséges volt ő azon időben ? Tanú: Ha nem lett volna, nem kapált volna, hanem lefeküdt, vagy leült volna. Elnök: (Grosz Mártonhoz.) Hát mit akart maga bizonyítani ezen tanúval? Grosz: Én könyörgöm alásan semmit se. Elnök: Az ő egész tudomása abból áll magára nézve, hogy két nap dolgozott magánál egymásután pünköst előtti időben, később egy nap repcét kaszált és hogy maga azon időben egészséges volt. Grosz: Igenis, mikor ő kapált az első kapáláskor , de hol volt akkor az idő ? Volt május elején valamikor. — Akkor nekem nem volt semmi bajom. H e u m a n n : De repcearatáskor is magánál volt ? Grosz: Az már júliusban volt, július elején, vagy 25-ike táján tán júniusban kellett lenni, mert én már július 6-án a tallón voltam.