Pesti Hírlap, 1883. augusztus (5. évfolyam, 211-213. szám)

1883-08-01 / 211. szám

Eötvös Károly védő­beszédének be­fejező része lapunk első és második mellékle­­tén, a mai tárgyalásról szóló tudósítás­i 2-ik mellékleten és a­ főlapon olvasható____ Új Ausztria, régi Magyarország. A mérleg,is fölbillent, a szél megfordult, a cigárcok visszafelé folynak Ausztriában. A cseh tartomány­gyűlés mutatja az új­sztrák állam képét. Nem a németek, hanem a sehek vannak ott többségben. Nem az Auer­­pergek, Herbstek viszik ott a vezérszerepet, anem a Riegerek. Nem a csehek többé a dek­­iránsok, hanem azokká lehetnek a németek, labdában már rég megtörtént a fordulat. A ormanizáció rég helyt adott ott a lengyelizálás­­nak. Krajna, Korontánia szintén szláv szinez­­­et nyert, Rieger pedig éles beszédben búcsúztatta­­ a németek uralmát. Szemükre vetette a né­­met alkotmánypárt tagjainak minden bűnüket, a receptori s egyszersmind protektori hangon be­­zélt velük. Nem akar­ób­a lenni, mégis az volt, formailag sima beszédből kiharsogott a jel­ző : Vae victis! A németeknek érezniök kell Ausztriában a legaláztatás minden keservét. Pan Rieger ügyes, tt nagyszabású szónoklatából ellenben kiszállt csehek diadalmámorának gőze. Rieger indokolta a választó reform tárgyb­­an kdadott javaslatát. Azon javaslatot, mely iztossítani fogja a csehek többségét örökre e­zek még a jelenlegi választó törvény alapján , mely a németeknek kedvez, ki tudták erő­­zakolni a többséget, mert Taaffe és az összes magas arisztokrácia mellettük volt. A Rieger Ital benyújtott javaslat által azonban függet­­mne akarják tenni magukat a bécsi kormány-­­ s az arisztokráciától egyaránt. S ez sikerülni fog nekik, mert Csehországban a cseh lakos­ig nagy többségben van a németség felett.­­ lehet tehát mondani, hogy a cseh ügy Cseh­országban biztosítva van minden eshetőséggel zemben. Örüljünk-e a németek vereségének és a sebek diadalainak, vagy pedig aggódjunk az­sztrák viszonyok új alakulása miatt ? Egyikre sz­okunk. A csehek sikerét jogosnak, s a ristek vereségét egyszerűen megérdemeltnek ■tjük. Az igazságot, jogot és szabadságot meg­érteni nem szabad, mert e sérelem mindig a frtőn boszulja meg magát. Az osztrák­ néme­­k mindig a liberalizmus frázisait pengették, a­mig azok az 5n javukat mozdították elő. Ellen­ien készekk, voltak nemzetiségeikkel szemben m­egkiméletlenítsék elnyomásra. Minket vádoltak ipjaik a világ előtt, hogy zsarnokosko­­zunk nemzetiségeiken s pedig ők hoz­­ak be égbekiáltó módon igazságtalan rá­­sztó törvényt Csehországban, s ők rend­szabályozták meg a sajtót, hogy a termé­szetes viszonyokban nem gyökerező uralmukat el­szilárdítsák Ausztriában. Mi ellenben nem­­ti,igeinket ép oly szabadságokban részesitei­­k, mint a specifikus magyar fajt. Külön töré­nyeink, az alkotmánynak külön mértékei iin­­cnek nálunk az ország különböző részeiben. A magyar és a nemzetiségi sajtó egyenlően sza­bad. A magyar állameszme ellen harcot foly­tató román és szláv lapok a magyar sajtósza­badság uralma alatt ma­jelenhetnek. S mégis nem nálunk, hanem Asztriában dühöng a nem­zetiségi viszály ragálya. Mert mi szabadság ál­tal uralkodunk, a szabadság talapzata a magyar faj hatalmának. De azzal rémízgetnek bennünket a német centralisták, hogy az osztrák vihar át fog csap­­■­ni magyar területre. A h­­orvátok, a maguk nagy­­horvát eszméjével, már­is megkezdték a lajtán­­túli nemzetiségi viszály átültetését. A szerbek is megmozdultak. Radicsevics Branko hamvainak haza­szállítása volt az első alkalom, midőn próbálkoztak. A románok szintén akcióba fog­nak lépni. A jelszót a román király címváltoz­tatása képezendi. A hazafias tótságot szintén megragályozza a nemzetiségi nagyzásnak a le­vegőben levő kóranyaga, így osztják ki a szerepeket az osztrák centralisták a mi nemzetiségeink közt is. Most már oda jutottak, hogy csak a káröröm remé­nyével vigasztalhatják magukat. De hát mi nem vagyunk ijedősek, sem a rémlátásra hajlandók. Tudjuk, hogy a magyar állam ereje s a magyar faj fölénye nem a sze­rencsés véletlenben és a kormányok tetszésében gyökerezik. Ausztriában elég a kormányzati rendszer változása, hogy a pártok, sőt a fajok felváltsák egymást a hatalom polcán. Amint a bécsi központi hatalom levette kezét a néme­tekről, ezek egyszerre megbuktak s felülkereked­tek a szlávok Nálunk ellenben az abszolutizmus és a nemzetiségi viszonyok összes nyomása nem volt képes a magyar faj supremaciájának meg­törésére. Annál kevésbbé volna képes néhány iz­gató vagy az osztrák példa. A­míg a magyar faj belső szilárdságát és erejét társadalmi vagy politikai válságok meg nem törik, hasztalan az osztrák példa, s hasztalan osztj­ák ki nemzeti­ségeink közt a szerepeket a centralista lapok. A nagyhorvát eszme egyszerűen képtelenség, melyre még a szót is kár vesztegetni. Szerb kérdésünk nincs és nem is lesz, mint már annyiszor kimutattuk. A tótok nagy, hazafias­­ tömegét nem mozdíthatja meg semmiféle iz­gatás. Egyedül csak a románok képezhetnék a viszály magvát, ha ezeket nemzetiségi izgatás sorakoztatná a magyar állameszme ellen. De ezek sem az osztrák példát követnék, hanem Bukarestre támaszkodnának. S lesz gondunk rá, hogy ezt a támpontot elveszítsék, a­kik fel akarják zavarni nemzetiségi békénket. Minket tehát nem ijeszt meg az osztrák centralisták popánca. Annál kevésbbé, mert a csehek, s általában az osztrák szlávok elég okosak arra, hogy a nemzetiségi eszmének ná­lunk propagandát ne csináljanak, sőt a­mit már rég megkezdtek, azt is abban hagyják, mert tudják, hogy a­mely pillanatban Magyar­­ország felvonulna az osztrák szláv uralom ellen, ennek az uralomnak abban a pillanatban vége lenne. Sem Taaffe, sem Rieger nem okozhat ne­ künk aggodalmat. Sőt a nemzetiségi viszályba merült Ausztria sok tekintetben hasznos nekünk. Ez az Ausztria jelent erős Magyarországot, mely ellenállhatatlanul megszilárdítja állami­ságát. A monarchiában változhatik minden, csak Magyarország nem. Az új Ausztriát csinálhatják a szlávok, Magyarország csak tovább megy régi fejlődésének útján. A tisza-iszlán­ bűnügy végtárgyalása. Az utolsó nap. Nyíregyháza, júl. 31. (Saját tudósítónk távirata.) Eötvös Károly monumentális beszéde — mely messze felülmúlta még a hozzá kötött vá­rakozásokat is — nagy szenzációt keltett Nyíregy­házán azok előtt, akik közvetlenül hallották. Egész tömegek várják a lapárusító fiúkat az ut­cákon, hogy nyomtatásban is olvashassák. Eötvös munkatársa a­­„Pesti Hírlap“-nak s én azért nem akarom újra meg újra ecsetelni azt az elragadtatást, melyet még azoktól is ki­vivett, kiket a remek beszéd bámulatba ejtett, de meg nem győzött. Mai nap folyamán minden oldalról (azaz hogy csak egy oldalról) tömegesen érkeznek hozzá az üdvözlő sürgönyök még kül­földről is. Maga Korniss elnök is élénk elismeréssel nyilatkozik magán körben a hatalmas beszédről. Eötvös a rendkívül hosszú előadás után épen olyan üdének, rugalmasnak érezte magát, mint egyébkor. Egy csöpp kimerültség sem látszott rajta s este egész pihent észszel adomázott ma­gán körben, rendes szokása szerint, miután előbb még a rengeteg halmaz gyorsírói jegyze­tet át is nézte és kijavította. Saját állítása szerint sokat nem mondott el, a­mit még szeretett volna, de már az idő előhaladottsága nem engedte. Érdekes volt a beszéd alatt az öreg Scharf, ki feszülten figyelt minden szavára s egy dara­bon bizonyos elégedetlenséggel hallgatta , hanem mikor aztán Eötvös belemelegedett s a Móric gyerek dolgait kezdte festeni, egyszerre felvillogott az öreg szeme, majd pedig könnyekkel telt meg, alig bírta törülgetni vörös kendőjével. — Igaz! Minden szava arany ! motyogta közbe. Mikor pedig vége volt a beszédnek s el­vezették, igy szólt útközben az őrnek : „ úgy tetszik nekem, mintha én beszéltem volna ki magamat.“­ (S ezzel jóvátette a tárgyalások elején elejtett mondatát, hogy „jobb is volna, ha ma­gam védeném magamat.“) Eötvös beszédére választ engedett az elnök Szal­a­y Károlynak, ki már pénteken fogas prókátornak bizonyult. Ma fél kilenckor kezdett beszélni hasonló­­képen nagy közönség előtt, mely ma megint megtöltötte zsúfolásig a termet leginkább azért, hogy még egyszer utoljára lássa a saktereket Szalay mindenkit meglepett jó riposztjai­ •O"­­v ..................... t r t * ■fcotÄt 1883. V*vf. 211 (‘S5I I szám Szerda, augusztus I. |||b| M|| | .. —-------■ ■■■■.■ ................ I­ tr. ■ | Ml«.« ' " ‘ ' — -­* 7* ... , Szerkesztési Iroda: Előfizetési árak: « » Bd»p*imn, stow-it» 7. h­, 1. «»«w/ egész .....................Ufrt—kr. Kj p­­hori a lap wellemi részét illető miodaa ^ 10­égés* évre ••••••• 20 frt. Hirdetések POLITIKÁI NAPILAP . . ... . JL VÍjIIIÍVHI JlI-TXA r i—í II í '.V'- .-v- / RUDOLF MOSSE-nél PAKIS-ban, ^zazalek nem adatik. 40’ *íue Notredame des Victoires. _____ l--------- - ---.--^SCrTr.— — ... ----------------------—i-p - ’^»SSTmSiSk ............— i ■■■■■ ■—Ji ' rm^b .......................... wwii ■■mm t i --..m hm im . - - -■ - ................... - —'JUJ , - ■ ■ ■ ■ ■ "~s Mai számunk 18 oldalt tartalmaz.

Next