Pesti Hírlap, 1883. augusztus (5. évfolyam, 211-213. szám)
1883-08-01 / 211. szám
4 PESTI HÍRLAP, 1883. augusztus 1. mondja — tehát kellett, hogy tudakozódott legyen — Bátoriné mosott is. Már tel. törvényszék, nincs oly zsandárkordon a világon, mely a polgárasszonyt saját házában úgy megtartja, mint ha sütéssel és mosással van elfoglalva és megóvja attól, hogy valamit meghalljon, midőn az egész cselédség énekel. De őrizetlen sem voltak, ott volt ez a két koldus asszony és ott volt a hulla őrizetére Wolfner, aki ott feküdt egész délután. Bizonyosan hivebb kezekre az az őrizet nem bízathatott, mint magára a tetteire. Tizenöt órán át hallottuk mindazokat, melyeket a védelem a végből előadatott, hogy a vádat, melyet maga a vádhatóság állított föl, megdöntse; de ennyi időn keresztül én legalább hiába vártam, dacára annak, hogy Eötvös védő úr e tekintetben némi ígéretet is tett, hogy egyáltalán legalább lehetőségét, valószínűségét megmagyarázza annak, hogy mint Scharfné kérdezte, hova tűnt el azon leány. Miután ezt nem tette, sőt e kérdésre azzal felelt, hogy bebizonyítva látja azt, hogy Eszter azon napon meghalt, kimutatta lehetetlenségét annak, hogy Eszter más után, mint a vádbeli tényben foglalt utón, meghalhatott volna. Azt mondják: csoda-e, ha e vád egyáltalán származhatott , hiszen maga az anya javasasszonyokhoz járt, hogy megtudja szerencsétlen leányának sorsát. Itt van az egyik ok, tek. törvényszék, amiért bevezető beszédemben bátor voltam hivatkozni arra, hogy a vád képviselete hiányzott; ha másképen lett volna, a t.védő úrnak nem állt volna módjában erre hivatkozni, mert bebizonyíthatólag Solymosiné nem saját jószántából ment a javasasszonyhoz, hanem azért, mert a zsidók biztatták, mert azáltal akarták elhitetni vele, hogy leánya valahol él, jó módban valahol tartózkodik. Származik ez igyekezet azon időből, midőn a t.védelem nem ezen az úton haladt, mint ma, hanem azon, hogy mindenáron tettest akart szerezni, tehát nem a babona szüleménye volt az utazás, hanem természetes következése azon zsidó törekvésnek, mely e bűntettet elpalástolni igyekezett. Az alibi-kérdés felett elsiklott a védelem, a bűnügy ezen főmomentumát úgyszólván teljesen mellőzte. Eötvös védő úr tegnap csak arra hivatkozott, hogy hogyan tudnám én meg ő bebizonyítani alibinket, ha azt kérdeznék, hogy múlt évi május 15-én mit csináltunk. Ha előttem nem volna a példa, hogyan ? Bizony nem tudnék rá felelni. Hanem így egyszerűen azt mondom : elmennénk szépen Eszlárra a zsidókhoz, megkérnék őket, hogy tanúsítsák alibinket, és ők valószínűleg ugyanazon emberbaráti szeretetből, mint ezeknek, megtennék. De hogy a tekintetes törvényszék elfogadná, hogy az való bizonyíték e ? Midőn Szüszmann megkérdeztetvén, talán két hét múlva, ki volt ezen és ezen a napon vendége, határozottan kijelenti, hogy Buxbaum nála nem volt, 7 hónap múlva pedig már ez nemcsak eszébe jut, sőt erre még tanút is tud állítani. Varga Katinak egyébiránt még egy más körülményre is kellett volna tanúskodni, ez a Hatalóczky eset. Igaz, hogy a védelem azt mondja, hogy ez csak az igazságra taníttatott ki; ez az előadás ismét csak az érintettem túl mód-morál, mondani valamit és elhallgatni valamit, mert ha Hatalóczkynak ezen vallomására méltóztatott hivatkozni, méltóztatott volna tovább menni, és elmondani azt is, hogy azt mondták neki, hogy valld meg az igazat, amit neked Szüszmann mondott. Ezért volt a tanúvallomás szükséges, ezért provokálta a védelem. Jelentősége tehát ezen alibi bizonyításnak itt már többé egyáltalában nincs. És itt szükséges, hogy helyreigazítsam Friedmann védő úrnak azon előadását, mintha én egyáltalában tagadásba vettem volna azt, hogy zsidóknak átaljában tanuskodniok lehetne. Én nem ezt mondtam, hanem azt, hogy ezen speciális esetben nem lehet tanuskodniok és hivatkoztam e tekintetben arra, hogy érdeklett fél mind egytől egyig. Kétségbe vonatott azon általam előadott körülmény is, hogy Scharf József és Wolfner April elsején a védbeli tény elkövetése napján egymással beszélgettek volna, hogy ebből még baj lesz; anynyival nagyobb súlyt, fektetek én e körülményre, mert az a valósággal szemben kétségbe vonatott, mérpedig hogy ez valóság, kiderült nagyon határozottan akkor, midőn a tárgyalás másodnapján a helyettes kir. főügyész közvádló úr kérdésére Scharf és Wollner nyilvánosan és határozottan elmondták. De hát a védelem azt mondja, hogy a törvényszék előtt vallomás nincs, az visszavonatott, hogy törvényes-e a visszavonás és van e annak oly ereje, hogy az elődbi vallomást semmivé tegye, ennek megbírálását a tek. törvényszékre bízom, amely bizonynyal igazságosan meg fogja azt ítélni. Nem hallgathatom el azonban azon feltűnő körülményt, hogy Hersko vallomását nem azonnal, amint szabadon bocsáttatott, hanem két hó múlva vonta vissza. Hogy miért vonta vissza, azt tudjuk egyik tanú vallomásából, aki megmondja, hogy a tutajosoknak a megérdemlett bérük csak azon feltétel alatt fizettetik ki, ha ők azt a bizonyos jegyzőkönyvet, úgy, amint a zsidók kívánják, kiállítani fogják. Smilovics Jankel is visszavonta vallomását nem gyanúsítok senkit, ez távol legyen tőlem, de mindenesetre föltűnőnek kell jeleznem azt a körülményt, hogy ez oly időben történt, midőn már a védők egyikével értekezett. Legalább igen közel fekvő a gyanú, hogy értekezett. Eötvös : Kivel ? Szalay : Épen Eötvös Károly védő úrral. Eötvös : Nem igaz ! Szalay : Igen valószínű, hogy vádlottal értekezett. Eötvös : Az nem igaz! Elnök: A törvényszéki tárgyaláson az ilyen kifejezés egészen szokatlan. Szalay : Egyébiránt, hogy mi oka volt vallomásának visszavonására, azt ő maga a tárgyalás 10-ik napján egyszerű kijelentéssel igazolta: Nem voltam úgy kitanulva, mint most. Különös az is, hogy mentő tanuk is csak akkor jutottak eszébe; oly tanukra hivatkozott, akik nem alibijét bizonyították, hanem bizonyították hamis hivatkozását; azt állította Smilovics, hogy Grosznak nem tudom én melyik szobájában hált s a tek. kir. törvényszék meggyőződött arról, hogy annak csak egyetlen szobája volt, következéskép, hogy azon ember nála nem is lehetett. De nem folytatom tovább. A bizonyítékok horderejének mérlegelése a tek. kir. törvényszék hivatása. A vád részéről határozottan kijelentetett, hogy alakszerű bizonyítékok ez ügyben elégségesek, különben nem is képzelhető, hogy máskén Magyarországon kir. törvényszék által vádhatározat hozatott volna. Hogy ezen bizonyítékok benső értéke felett kétely támadt-e ismét, a tek. törvényszék fogja meghatározni. De én azt hiszem, hogy a határozat nem lehet más, mint kedvezőtlen a vádlottakra nézve, már csak azon egyetlen indokból is, hogy azokhoz, amelyek a vizsgálat alatt előfordultak, az a bebizonyított tény járult, hogy a vádlottak mentségekre hamis tanukat állítottak. És itt befejezhetném előadásomat, ha nem volna lehetetlen némelyeket elhallgatnom, amelyek tegnap itt előadattak. Nagyszerű és szép hivatás, számos a példa hazánkban reá, midőn férfiak feláldozták társadalmi állásukat, feláldozták családjukat és életöket, hogy megvédjék a jogot és igazságot. Nem vonom kétségbe, hogy ezek az indokok, amelyek Eötvös Károly védő urat a védelem elfogadására késztették. Egyátalában hatáskörömön kívül esnék ennek még csak megérintése is, hogy ha ő ezt tegnap maga nem említi. Magyarország rónáin, áldott rónáin, szőlőkoszorúzta bércein uralkodott egy nép, melynek őse nem Ábrahám volt, és ide jön egy faj s kiűzi ősi hajlékából. Tán a szegény polgárember uzsoráskodik-e a zsidón? A szegény földbirtokost, akinek ősei vérrel szerezték meg az udvart, nem zsidók hajtják-e ki ebből az udvarból ? De hátha Eötvös Károly védő úr előáll és védi a zsidót, hogy ki ne pusztuljon, véghetetlenül természetesnek találom. Elnök: Mindez a jelen tárgyalással semmi összefüggésben nincs, sem a személyre, sem a tartalomra nézve; tessék tehát más pontra áttérni. Szalay: Bocsásson meg nekem a nagyságos elnök úr, ha határozottan visszautasítom mindazt, amit az antiszemitizmusról mondott. Az antiszemitizmus nem támadás, hanem védelem és e védelmet meg nem akadályozhatja senki sem a világon, ha még százszor és ezerszer annyi ereje lesz is, mint Eötvös védő urnak, mert megtörténhetik és ha szükséges, megtörténik, hogy az, aki a rohanó szekér kerekébe kapaszkodik, azt a szekér agyontiporja, de oly földi erő nincs a világon, amely azt mentében megállítja. És most átadom a tövényszék a szót ellenfelemnek, párbaj ez itt, istenítélet, egyfelől vannak a gyilkosok és védők s azon paizs, melyre piszkos betűkkel e szavak vannak írva: „aurum omnia sanat“, másfelől itt van a szegény özvegy, megfosztva öregsége gyámolától, szemefényétől, gyermekétől, a fájdalom hétszeres dárdájától átjárt szívvel, keservével, szegényen, de méltóságteljesen, hallgatagul, de mégis oly beszédesen; ki védi meg ezt az ügyefogyottat ? megvédi az alázatosak istene, ki itélen, elevenek és holtak, igazak és bűnösök fölött, aki most is tartja szent kezében a mérleget, a melyben e szegény asszonynak egyetlen kisajtolt könnye, az ártatlanul kiontott vérnek egyetlen csöppje többet nyom, mint az egész világnak a bölcsesége, kincse. Braun Lipót (Lébi): (felujuk) Én nem vagyok gyilkos! Elnök: Vissza kell utasítanom a kifejezést, hogy ,.gyilkosok", mert vádlottak még nincsenek elitélve s e kifejezést csaki; akkor lenne szabad használni, ha már jogerős it£ let volna. Szalay : Én a tek. királyi törvényszéktől ítéletet kérek. Eötvös válasza. Elnök: A védelem részéről van-e észrevétel ? Eötvös : A magánvádló úr fejtegetéseire én hasonló fejtegetésekkel felelni nem fogok, hanem kötelességemnek tartom a tek. kir. törvényszék kegyes engedelmével azon valótlanságokat, amelyeket a t. magánvádló ur az iratokra való téves, nere akarom mondani hamis hivatkozása itt feltárt, egyszerűen, a legrövidebben és a legkevesebb szavakkal nem visszautasítani, hanem helyreigazítani, de csakis azokat, amelyek a fenforgó bűnvizsgálatiügyre és annak egyes részeire vonatkoznak, mert azokra, amiket Voltairról, a talmudról, Mózes öt könyvéről, és a pápákról beszélt, én nem fogok kiterjeszkedni, mert azok felett ítéletet mondani nincs a tek. törvényszék hivatva. Mindenekelőtt azt mondta magánvádló úr —, s ez egy személyes megjegyzés a tek. kir. törvény-,szék engedelmével — hogy amit én a bazini vérvád felől és a damaskusi vérvád perről mondtam, azokat zsidó krónikából olvastam. Tisztelettel kijelentem, hogy ez nem igaz. A damaskusi dolgokat én többek közt abból a Taylorból olvastam, melyet itt a magánvádló forgatott és ott ő is megtalálhatta volna, és miután, mint látom, ő tekintélynek ismeri el Taylort, tessék azt elismerni ebben is. Ami pedig a bazini dolgokat illeti, erre nézve Magyarországról nem a zsidók által, hanem kiváló magyar emberek által írt tör- ténet — nem is egy példányban — ad felvilá- gosítást. Azt mondta magánvádló úr, hogy én tegnapi előadásomban azt állítottam, hogy az adipocera, csak vízben képződik. Tisztelettel megjegyzem, hogy ez sem igaz! Én azt szóval sem mondtam, tegnap nem is mondhattam, mert tudom, hogy nemcsak vízben képződik. Egyátalán adipoceráról nem beszéltem, csak megemlítettem, hivatkozással a m. kir. tudományos egyetem tanárainak itt a törvényszék előtt kifejtett nézeteire. Megjegyzem egyébiránt, hogy adipocera képződik vízben, vizes földben is, arra nézve azonban, amit a magánvádló úr állított dr. Mihálkovics és társaira való hivatkozással, hogy az adipocera képződhetett és képződött a tiszaeszlári temetőn is, megjegyzem, hogy az nem igaz, mert ők világosan azt mondták , hogy nem lehetetlen, hogy képződhetett ott is, de nem valószínű; azt mondták, az adipocera képződése, ha mér megkezdetett a vízben, tovább folyhatott a teszlári temetőben is. Tessék megnézni a nyilatkozatokat és azokat helyesen citálni. Azt mondta magánvádló úr, hogy dr. Kovács József mindenben helyben hagyta dr. Trajtler úr és társainak látleletét. Tisztelettel megjegyzem, hogy ez nem igaz, mert dr. Kovács József azon nyilatkozatában, melyet én az iraok mellé csatoltam, és mely ott szemlélhető, a többek közt kimondotta, hogy azon vélemény, melyet dr. Trajtler és társai adtak, sok tekintetben indokolatlan túlpozitiv s adatokon nem nyugszik, kimondotta a dr. Trajtler és társai által felvett látlelet azon pontjára, melyben az agyállomány van leírva, hogy ez előtte nem látszik igaznak ; kimondotta, hogy a kor megállapítása nincs indokolva semmivel, mert azon látlelet alapján az ép úgy lehet 15 éves, mint 30 éves egyén hullája ; különösen megrótta dr. Kovács azt, hogy a genitális részek ezen látleletben leírva nincsenek és igy tovább van ötven pont is, mellekben eltérnek és pedig erősen eltérnek dr. Kovács .úr nézetei dr. Trajtler ur és társa nézetétől. Továbbá arra utal magánvádló ur, hogy Scheuthauer ur jan. 9-ikén a tek. kir. törvényszék elébe terjesztett véleményében azt mondja, hogy az egyének csontfejlődései, viszonyai a nem tekintetében még nincsenek tanulmányozva, itt a tek. törvényszék előtt tett nyilatkozatában pedig már kifejtette, hogy igenis a nem különbséget tesz a csontok kifejlődésére nézve. Ez a hivatkozás sem helyes. Tisztelettel jelentem ki, s mellékesen jegyzem csak meg, hogy azt a január 9-ki szakértői véleményt nem csak Scheuthauer profit-Sior, hanem Mihálkovits és társai is aláírták. Miamellett abban a véleményben is meg való