Pesti Hírlap, 1883. szeptember (5. évfolyam, 241-269. szám)

1883-09-01 / 241. szám

Budapest, 1883. V. évf. 241. (1681.) szám.________________________________Szombat, szeptember I Előfizetési á­rafi- Szerkesztési iroda: tionzetesi arait. mMk gra­mg Budapesten, nádor-utca 7. u­., I. «Belet, Egész évre................írt____ . p. ljf.S hová a lap szellemi részét illető mindét Félévre.....................7„ » gfjg­­Trafo... mmmm m |fH Hgg­­gjM aiJUJK— H ai közlemény intézendő. Negyedévre..............3 „ 60 „ *3*3 JjEpS l&apraM IjBBiSSSipB ran pfyj C J J?»B Bér men tetlen levelek csak ismert Egy bóra................1 * 20 a ^ ISfl sSj® HE| kezektől fogadtatnak el. Egyes szám helyben 4 kr. IS|W || H |gj |j| J||jgi Kéziratok vissza nem adatnak --------- YÜ 111 Ei ifi EH £9 Ep Ili III ffifj fill SS Ipiyppl ||g Budapest, nádor­ utca 7. szám, a JUtramme és a Nagyvilágí­tón* EÜ üä£B «IF H 11 H ■■■ 9| üfegűi H hovd »* előfizetések és a lap szétkül­"nagy képes lappal együtt: TM ^ ■■ " " ■■ ■■ TM dénére vonatkozó felszólamlások in­egész évre ....... 20 frt. félévre...................10 , vn-irr/ . r -- _ . _ YT /£^Z(%AfA Hirdetések negyedévre............6 „ IJ | \ | 1 r I | T A I |\| A I ) NI A |j • | a kiadóhivatalban vétetnek f«L ---- rULll 1 liV INA illírt f. •c.V Franciaország részére pedig egyedi Százalék nem adatik. W A ^ ^ RUDOLF MOSSE-nél PARIS-bac, 40, Rue Notredame des Victoire*. Pejacsevich. Ez neki a neve. Különben gróf és egy hét flott még Horvátország bánja volt, — a mi rendes körülmények között negyedik méltóság Magyarország főméltóságai közt, mikor a nádor is megvan, meg az országbíró is. Most, hogy e kettő nincs, Magyarországnak ő volt a máso­dik zászlós ura. Ötven egynéhány éves lehet. 1848-ban tehát már honvéd lehetett volna, ta­lán a tizennegyedik vértanú Aradon s most egy nemzet foglalná nevét imájába. Ő azonban ez idő alatt utazott s 1852-ben, midőn nálunk még javában akasztottak, magas érdemrendet kapott. 1860-ban, mikor az abszolutizmus haló­felben volt, mint az őszi légy s még azok a nemzetiségek is, melyek a szabadságharcban ellenünk fogtak fegyvert, még azok is mellénk állottak az alkotmány visszaállításáért. Horvát­országban is keletkezett egy derék, jóravaló, hazafias párt, mely úgy találta, hogy Horvátor­szág hiába keresné boldogulását máshol, mint a magyar korona s a­mi ezzel egy jelentőségű, a magyar szabad alkotmány védszárnya alatt. Ez a párt, melynek gróf Erdődy János és Jan­­kovics Gyula állottak az élén, volt az unió-párt. Ez a párt szilárd álláspontot foglalt Horvát- Szlavonországnak Magyarországhoz tartozandó­­sága mellett s határozott tiltakozást adott be a zágrábi tartománygyűlés 1861 : 42 ik ama tör­vénycikke ellen, mely Magyarországgal a közjogi kapocs felbontását mondja ki. Gróf Pejacsevich László nem csatlakozott ehhez a hazafias párthoz. Igaz, hogy nem csat­lakozott a másikhoz sem, mely szakadni akart. Az ily kétes, ingatag jellemeket ki szokta ke­beléből zárni az egymással szemközt éles ellen­tétet elfoglaló pártok mindenike. Pejacsevichnek az a kivételes szerencséje volt, pedig nem volt okos ember, hogy mind a két párt a maga emberének kezdé tartani. Mikor az uniópárt 1868 ban Rauch Levinnel kormányra jutott, az ezzel ellenzéki állást elfoglaló nacionalista párt nagyra vet­te tőle, hogy nem vállalt se méltó­ságot, se hivatalt s úgy beszélt felőle, mint oly emberről, a­kire adandó alkalommal számítani lehet. Az uniópárt a maga részéről méltányolni tudó gróf Pejacsevich László tartózkodását s biztatta magát, hogy ez az ember bizonyosan nehezebb időkre tartogatja magát. És bízott benne ez is és voltak közte emberek, a­kik tűzbe merték volna tenni a kezüket, hogy adandó alkalommal erre az emberre számí­tani lehet. Történt aztán, hogy a magyarországi több­ség és az általa támogatott kormány Horvátor­szágban szerencsésen elejtette az egész unió­pártot. Sikerült azt úgy pulverizálni, hogy azon­túl soha még törpe minoritásban sem volt kép­viselve a zágrábi tartománygyűlésben. A nemzeti párt lett az úr. Ez időben gróf Pejacsevich László, mint a tartománygyűlés tagja, és a magyar főrendi­házba küldött két horvát főurak egyike, a Ma­gyarországgal való kiegyezés létrehozására ki­küldött horvát regnikoláris deputációnak tagja lett s föl van róla jegyezve, hogy a kiegyezés létrejötte sokat köszönhet az ő befolyásának. Mazuranich után Horvátország bánja lett­ Rendkívül szerencsésnek hirdeték e választást mindenfelé. Jó horvát, — mondák a horvátok. Jó magyar, — mondák a magyarok, a mint hogy Zágrábban szemére is vetették, hogy job­ban tud magyarul, mint horvátul. Az igazság pedig az volt, hogy csak németül beszél jól, a­mi ismét az összbirodalmi Bécsnek tetszhetett. Nos hát az ul­bán csinálta is a maga dolgát, jó horvát, jó magyar, jó osztrák volt és sehonnan nem emelkedett panasz ellene. Szépen tudott táncolni a tojások között, noha nem volt diplomata. Most aztán az történik, hogy gr. Szapáry Gyula, Magyar- és Horvátország közös pénzügy­minisztere,kiadja Tisza távollétében, ennek tudta nélkül Dávid zágrábi financdirektornak azt a pa­rancsolatot, hogy a horvátországi pénzügyi hiva­talokra olyan címert akasztasson ki, a­melyiken a két állam összetartozandósága jeléül a ma­gyar fölirás is rajta van a horvát alatt. Dávid úr megcsinálja a dolgot, kiakasztatja a címe­reket , hogy föl ne tűnjék, éjszakának idején. De hiába volt az óvatosság. A zágrábi vad hor­vát észreveszi s utca neki, mint a bőszült bika a vörös posztónak, neki rohan, letépi és meg­tapossa. S mikor a rendőrség közbelép és a zavargó csőcselék vezéreiből hűvösre tesz néhá­nyat, a tömeg megrohanja a rendőrséget és ki­szabadítja az elfogottakat. Kínos benyomást tesz az eset Budapesten s egész Magyarországon. Tisza épen Ostendébe készül a parlamenti aréna porát lemosni a tes­téről egy kicsit. A zágrábi eset másra bírja. Ostende helyett Bécsbe szalad s legmagasabb helyen ilyenformán adja elő a dolgot. „Zágrábban zavargó tömegek letépték és megtaposták az állam címerét. Miért tették ? az is kérdés, de csak második sorba tartozó kér­dés, a­miről majd azután lehet, és kell is be­szélni. Az első kérdés az: letépve és megta­posva maradjon-e az állam címere ? avagy az őt illető tisztességgel visszahelyezendő ? Az első megoldási mód mellett lehetetlen az állam te­kintélyét föntartani, lehetetlen kormányozni ; annyi az, mint kimondani, hogy lehetnek őse- A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Tisza Kálmán a kávéházban. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Az államhatalom soha sem volt olyan „népies, mint most. Első eset, hogy Tisza a néppel tart ebben a zágrábi kérdésben. És első eset talán, hogy a publikum közé keveredik a kávéházba. Az ő szalmaözvegysége teszi-e ezt, vagy a mi szalma­állapotunk? Az államgépezetet az „Angol királyné“ fűti, ott vacsorál a miniszterelnök, a general stábjával s úgy tipeg át egy kis kapucinerre a Hangl-ba, esti tiz és tizenegy óra között. A történelmi asztal a bejáratnál jobbra van fölállítva az üvegfolyosón. Mellette ül Cser­­nátony Lajos, a­ki valódi kis diktátorrá nőtte ki magát emberei közt — pedig ennek csak az a titka, hogy keveset beszél — és semmit se diktál. Pompásan néz ki. Egész fiatallá tette Abazzia enyhe levegője. De mert Kégl György szerint, ha a föld forog, mindennap beleforog minden levegőbe, ennélfogva a jó levegő hánytorgatása ostobaság. Gsernátony azért lett ruganyos, mert bajba va­gyunk a horvátokkal — azaz hogy ő szerinte a horvátok vannak bajba velünk. Megjött az öreg Türr Pista is, nagy gomba kalapjával és szurony szakállával. A Panama földszorosról beszélget. Nagy hévvel magyarázza Podmaniczky Frigyesnek, hogyan kell eszközölni a fúrásokat. Mert ott van Frigyes báró is, kifogástalan fehér mellényben és szürke köcsögkalapban. Szemben a jóképű Prónay József, oldalt a vizek istene Horváth Gyula. Az asztal legvégén ül maga Tisza Kálmán kék pápaszemein át nézve az égbe, hogy hadd legyen az még sötétebb. A kanalak vígan csörögnek össze a „szé­kes­ asztalnál“ a nagyságos és méltóságos ajkák csettentgetve szürcsölik az italokat, nagy füst­felhőket eregetve a cigarettekből, a közönség pedig, mely szerteszét ül a törpe akácok alatt, kíváncsian ütögeti fel fejét s megelégedettséggel suttogja : — Mi ott ül „a mi“ Tiszánk ! Zágrábot iga­zítják ! Mindenki nagyobbnak érzi magát egy fej­jel, hogy láthatja, amint működik az államhata­lom. Mert öröm az ép úgy, mint mikor a Zir­­zon méhköpü üvegén át látni a sejtek kép­ződését.. — Jaj istenem — szól egy hölgyecske — de szeretném közelről hallani, mit beszélnek. — Nem valami komoly dologról — mondja a férje. — Hogy tudhatnád te azt ? — Hát csak onnan gondolom, mert Pod­maniczky többször ásítana közbe. — No én mégis szeretném hallani. Hanem a hölgyecske nem hallhatta — ahhoz csak a tárcaírónak van joga, hogy mesz­­sziről hallhasson. A jó szelíd Péchy Tamás megfogja a po­harat és lógázni kezdi. — Mit csinálsz Tamás ? kérdi Tisza. — A kellnernek csengetek ... — Hisz akkor a kanállal csengess. A po­hár nem szól magától. — Az istenügyse. Olyan szórakozott va­gyok. Pincér ! Hozzon vizeket. Horváth Gyula összerezzen és egy anisettet­ rendel. A vizet elhozták. Tisza is megiszik egy po­hárral. A közönség közt­­j suttogás: — A miniszterelnök csillapító szereket vesz igénybe. Türr Pista panaszkodni kezd : — Hát ilyen időre kellett nekem haza­jönni . . . — Mit akarsz ? mondja Tisza. Soh se volt ennél jobb időjárás ! 27 fok ! — Nem úgy értem, hanem itthon belza­vazok .... Zágrábban külzavarok. Mi lesz ebből? — Az, hogy az új úszó nadrágom, a­mit Ostendelre csináltattam, kárba veszett. — Megbánhatja még ezt sok nadrág, a melyet kiporoltunk. — A horvátokkal könnyű elbánni — jegyzi meg Horváth Gyula, mert azokat meg lehet verni oldalt, felülről, sőt még alulról is. (—­ Az ám csak egy kis földrengés kelle­ne az idén is. Te Frici, talán nálad lesz is a kellékes tárban? . . .) — Hej csak nem jó volt az a nagy bá­torság ebben a zágrábi dologban. Kár volt azt a négy sort belenyomatni abba a hivatalos lapba. m­iinstraiwn zidk.csars&.­.imte ■ Mai számunk 16 oldalt tartalmaz.

Next