Pesti Hírlap, 1883. szeptember (5. évfolyam, 241-269. szám)
1883-09-16 / 255. szám
Budapest, 1883. V. évf. 255. (1695.) szám. Vasárnap, szeptember 16 Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda: tTn.....................u frt — k. ■HH|a EJ n Bibpeitra, addor-utea 7. ta. L m«M 7 _ KI HtaS ________ Ej] Ej kori ft lap Mellem! résiétü esté mimém .........................1 ÉK BbwB Eg* H BY jB§|| Ml ISl ke»ekt›51 fogadtatnak el. Egyet teám helyben 4 kr. gB 3g IBB Kéziratok lissan nem ad »Írnak vidéken £ kr. lg gl % 1 1 Rl 1 II Kiadóhivatal: ---------- 1^1 fajt Ka TBl B H I|1 iá fejj jaj jjj BJm IS Budapest, nádor-utca 7. lile. 4 JUrrarímái sí a Ságéng* alat id ImB «MP M H fal v Él 11 H JhPKW kévé az «lefizetések és a Up szétkK. nagy képes lappal együtt: ■“ ■» dB ■■ TM kézére vonatkozó felszólamlásuk mt ■W4*” 4TM.....................*0 **• /'vAvW/’.iTN tésendfik. HkUrrs.............................1« , Hirdetések POLITIKAI NAPILAP &PW Százalék nem adatik. 1 lAVATl. 1 1XXX XXJXXX ■ RUDOLF MOSSE-nél PARIS b**, - 40, Bue Notredaae 4m Yictoira*. r : IJPUKPI IIR ■ gk maa isii-T-'-TT-l — — ---------------------— — —.................................— ~ ^ Uj alku Horvátországgal. Drávántul kivételes állapot van. A kard parancsol, a szurony állítja helyre a rendet. Ez az állapot tartani fog mindaddig, mig béke és nyugalom nem lesz Horvátországban. De hát azután! Kinevezik az új bánt, az alkotmányos kormányzat újra kezdődik s egyszersmind újra kezdődnek a magyarellenes üzelmek, a nagyhorvát törekvések, a Magyarország elleni vádaskodások. Ürügyökből nem fogynak ki a horvátok. Van Horvátországnak rossz közigazgatása , ennek bűneiért mindig Magyarországot lehet okozni. Van a horvát népnek elég nyomora, baja: az izgatók mindig Magyarországra háríthatják a felelősséget ezekért. A közgazdasági elmaradottság is állandó anyagát képezheti a horvát vádaskodásnak. Van magyar vasút horvát területen , izgathatnak a bujtogatók e miatt. Lesz Zágrábban magyar finánc, az ürügy tehát nem fog hiányozni a magyarellenes tüntetésre. Legvégének ott van még a fiumei kérdés is. Ennek címén fel lehet újra lázítani Zagoriát és a báni végvidéket. Ily körülmények közt nem csuda, ha biztosan meg lehet jósolni, hogy a magyar politikának a közeljövőben legfontosabb kérdése a horvát kérdés lesz. Nem csuda, ha a magyar politikusok előtt, minden pártkülönbség nélkül, világosan áll a tétel: Horvátországgal való viszonyunk tarthatatlan. De miként változtatunk e helyzeten ? Magyar politikus most már alig akad, aki Horvátország szabadon bocsátását expediensnek tartaná. A horvátoknak benn kell maradniok Szent István birodalmában, mert különben magukkal vinnék Fiumét és a tengerpartot Ha el akarnának tőlünk szakadni, újra meg kellene őket hódítanunk, mert életkérdése Magyarországnak, hogy a magyar hatalom a Kárpátoktól az Adriáig terjedjen. Nincs tehát más mód, mint békés utón, vagy erőszakkal arra bírni a horvátokat, hogy vagy belenyugodjanak közjogi helyzetükbe, vagy a magyar ügyre nézve ártalmatlanná legyenek. Azért kezdik a magyar politikai körök pengetni az új alku szükségességét. De lehetséges-e alkotmányos utón oly alku, melynél a horvátok húznák a rövidebbet s Magyarország garanciákat nyerne, hogy a horvátok nem zavarják meg a magyar királyság belbékéjét ? Ha csak akadémikus vitában van arról szó, miként lehet lefegyverezni a horvátokat, mi sem egyszerűbb, mint az e kérdésre adott válasz. Horvátországot a tulajdonkép való Kroáciára kell visszaszorítani. Három vármegye : Zágráb, Varasd- és Kőrösmegye, ez Horvátország. Zágrábmegyének van 258 691 Varasdmegyének 220 663 Kőrösmegyének 120.416 vagyis az uj Horvátorországnak lenne 599.770 lakosa. A volt őrvidékből megkapná Horvátország még a lika- otocsányi ezred területét 151 ezer, az ogulin-szulini ezredét 150 ezer s a báni ezred területét 134 ezer lakossal. Azaz a tulajdonkép való horvát területre redukált Horvátország körülbelül egy millió lakost számlálna. Ellenben elvennék tőle Fiume megyét 81070 Belovármegyét 135 962, Pozsega megyét 75 257, Verőcze megyét 180 463, Szerém megyét 121.893, a volt őrvidékből a gradiskai kerületet 61.646, a bródi kerületet 86.725, és a péterváradi kerületet 114.115 összesen 857.181 lakossal. Fiume- és némileg Belovármegye kivételével mind a megyékben és kerületekben a horvát elem vagy egészen hiányzik, vagy kisebbséget képez, vagy végre, mint a bródi és gradiskai kerületekben jelentékeny nem-horvát kisebbség áll vele szemben. A három szlavón vármegyében nincsenek horvátok, hanem sokácok, szerbek, németek és magyarok. A miénk is volt mind a három, a fehér lappal adtuk oda a horvátoknak. A mienk volt az őrvidéknek említett része is. A régi Magyarország a Száváig terjedt. Sőt a miénk volt a tengerpart. Nem létezett Fiume megye horvát közigazgatással. Az említett kikerekítés által csak a régi Magyarországot állítanék vissza, s a horvátokat csak a valódi Horvátországra szorítanák. És akkor Horvátország területileg úgy, mint a lakosok számára nézve sokkal gyengébb volna, hogysem civódhatnék Magyarországgal. De lehetséges e e megoldás ? Alkotmányos utón, alkudozások által, a fehér lapok által megnövekedett Horvátországot igy felosztani nem lehet. Vagyis egyáltalában lehetetlenség. A magyar A »PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA A lázongás földén. — A „Pesti Hirlap" eredeti tárcája. — Nem lehetne mondani, hogy valami csúnya ország ez a mi kedves tartományunk, mely most tagadhatatlanul olyan, mint egy megpiszkált hangyafészek . . . még a rögök is mozogni látszanak. De hogy ki vagy mi piszkálta fel, azt első pillanatra nehéz eldönteni. Csak egy bizonyosat lehet állítani, hogy „akármi — de nem a címerek.“ Bánják is azt a „kajkovczok“ (tájkiejtés szerint különféle módon nevezik az egyes vidékbeli lakosságot) miféle képecske van az adóhivatalokon s miféle betűk alatta ? Hiszen nem ismernek ők semmiféle betűket. De azért a kajkovczok mégis mozognak. Sőt a tulajdonképeni „márciusi szellő“ (bizony rájuk fordul a bolondos kalendáriumuk) itt lengedezik a legjobban. A szép Zagorje úgy tűnik fel, mintha lázas készülődés folyna valamire. Pedig épen e kedves völgyben látszik a legnagyobb indusztria s jólét a parasztok között Csinosan öltözködnek, szép tiszta fehér házakban laknak és józan életűek. Általában egész Horvátországnak népe épen nem ellenszenves, sok poetikus vonás van bennük, kivált a tengermelléki lakókban, kik nagy szegénységben élnek. Zagorje körülbelül olyan szerepet visz a horvát nemzeti történetben, mint nálunk székelyország Szeretnek hivatkozni a zágrábi hegyek alatti lakókra mindenben. Horvátországban rendesen azt kérdezik, ha valami történik: — Nos mit szól ehhez a Krapna ? A Krapna a Zagorje saját külön folyó vize, melyet a bájos névnapdalok örökítenek meg, miként a Szávát a nehézkes eposzok. Mert minden nagy dolog a Szávánál történik regékben s minden kedves költői dolog a Krapnánál. Szerelmesek ennek a harsogását hallgatják, ebbe ugranak bele páncélos vitézek, ellenben a Szávában itatják meg csatáros paripáikat kevés népnél van meg úgy majd mindenben a nemzeti karakter mint a horvátoknál, de mint minden kis nemzetnél, úgy náluk is igen sok rossz nemzetbeli befolyás tapasztalható. Például mindjárt a népviseletekben benne van az oláh divat különösen Kőrös megyében, a szlavón tájakon a szerb szokásokból és viseletből vannak nyomok, a stubicai parasztnő valóságos oláh vászoncselédet mutat, a határőrvidéken Varasd megyében osztrák motívumok fedezhetők fel . Krajnánál német viseletet meg török fezszerű sipkákat is találunk, csak a magyar nép befolyásának nincsen semmi, de semmi nyoma — pedig tulajdonképen a mi kezünknek kellene látszani rajtuk legjobban. (No majd meglátszik ezentúl, hanem félek nagyon is kék lesz a nyoma.) Az az úgynevezett „nyomasztó magyar uralom“, amiről a német újságok cikkeznek, ugyan miben van hát ? Nem is érzik a magyar uralmat. Jártam a nép között s mert ismerem a nyelvüket, épen nem gyanakodhattak rám — igaz hogy nem voltak őszinték — de sehol sem vettem észre az alsó osztálynál Magyarország ellen gyűlöletet, úgy mint Magyarország ellen. A horvát parasztok nem Somssich Pálok, hogy a közjogi kapcson törnék az eszüket. Igenis gyűlölik az elöljárókat, a községi jegyzőket és a hivatalnokokat. Ez az alapja a forrongásoknak. Ehhez a rég idő óta lappangó ingerültséghez pedig hozzájárul az is, hogy a Starcsevics párti fiatal ábrándozók a kapatos osztályból sorba járják a falvakat, s ott a tetekintélyes parasztok házait mindenféle kalandos tervekkel izgatják, pedig sehol sem fürgébb a tánchoz ható, mint itt, mert mint majdnem minden hegyi nép, a délszláv is, tele van fantáziával s a rajongásig felizgatható nagyon könnyen. De míg, mondom, az »urak« programmokat gyártanak és igyekeznek formulázni a panaszokat Magyarország ellen, majd mindennap másféleképen, (most az a legnépszerűbb vád, hogy az iparát nem emeltük Horvátországnak, hogy csak a vérét szoptuk, de ennie, hogy a vére gyűljön, nem adtunk) , azalatt az egyszerű föld népe nem törődik Magyarországgal (meszsze van az neki innen s felette keveset is hallott róla), hanem a falusi jegyzők, kisebb elöljárók és az adószedők ellen emeli öklét. — Elérkezett az idő, hogy elpusztítsuk őket és a zsidókat. — A mit az adósedők meghagytak — mondá nekem a múlt héten Majában a legtekintélyesebb paraszt — azt elszedik tőlünk a zsidók. Nem tűrhetjük tovább. Általánosan meg vannak győződve arról, hogy az adóból, amit befizetnek, csak egy igen kis rész jut a „császárnak“ (nekik az állam a császár) úgy hiszik az adóhivatalnokok kényük kedvük szerint vetik ki az adókat, a kinek mennyit tetszik, hogy őket tönkre tegyék. S valóban is az adókivetési rendszer végtelenül nyomorúságos s oly szembetűnő igazságtalanságok fordulnak elő nemn egy helyütt, hogy a nagyobb birtokos kevesebbet fizet a kisebb birtokosnál. A jegyzők is valóságos despo- Mai számunk 20 oldalt tartalmaz.