Pesti Hírlap, 1883. szeptember (5. évfolyam, 241-269. szám)

1883-09-16 / 255. szám

Budapest, 1883. V. évf. 255. (1695.) szám. Vasárnap, szeptember 16 Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda: tTn.....................u frt — k­. ■HH|a EJ n Bibpeitra, addor-utea 7. ta. L m«M 7 _ KI HtaS ________ Ej] Ej kori ft lap Mellem! résiétü esté mimém .........................1­­ ÉK BbwB Eg* H BY jB§|| Ml ISl ke»ekt›51 fogadtatnak el. Egyet teám helyben 4 kr. gB 3g IBB Kéziratok lissan nem ad »Írnak vidéken £­ kr. lg gl % 1 1 Rl 1 II Kiadóhivatal: ---------- 1^1 fajt Ka TBl B H I|1 iá fejj jaj jjj BJm IS Budapest, nádor-utca 7. lile. 4 JUrrarímái sí a Ságén­g* alat id ImB «MP M H fal v Él 11 H JhPK­W kévé az «lefizetések és a Up szétkK. nagy képes lappal együtt: ■“ ■» dB ■■ TM kézére vonatkozó felszólamlásuk mt ■W4*” 4TM.....................*0 **• /'vAvW/’.iTN tésendfik. HkUrrs.............................1« , Hirdetések POLITIKAI NAPILAP &PW Százalék nem adatik. 1 lAVATl. 1 1XXX XXJXXX ■ RUDOLF MOSSE-nél PARIS b**, - 40, Bue Notredaae 4m Yictoira*. r : IJPUKPI IIR ■ gk maa isii-T-'-TT-l — — ---------------------— — —.................................— ~ ^ Uj alku Horvátországgal. Drávántul kivételes állapot van. A kard parancsol, a szurony állítja helyre a rendet. Ez az állapot tartani fog mindaddig, mig béke és nyugalom nem lesz Horvátországban. De hát azután! Kinevezik az új bánt, az alkotmányos kormányzat újra kezdődik s egyszersmind újra kezdődnek a magyarellenes üzelmek, a nagyhor­­vát törekvések, a Magyarország elleni vádasko­dások. Ürügyökből nem fogynak ki a horvátok. Van Horvátországnak rossz közigazgatása , en­nek bűneiért mindig Magyarországot lehet okoz­ni. Van a horvát népnek elég nyomora, baja: az izgatók mindig Magyarországra háríthatják a felelősséget ezekért. A közgazdasági elmaradott­ság is állandó anyagát képezheti a horvát vá­daskodásnak. Van magyar vasút horvát terüle­ten , izgathatnak a bujtogatók e miatt. Lesz Zágrábban magyar finánc, az ürügy tehát nem fog hiányozni a magyarellenes tüntetésre. Leg­végének ott van még a fiumei kérdés is. En­nek címén fel lehet újra lázítani Zagoriát és a báni végvidéket. Ily körülmények közt nem csuda, ha biz­tosan meg lehet jósolni, hogy a magyar politi­kának a közel­jövőben legfontosabb kérdése a horvát kérdés lesz. Nem csuda, ha a magyar politikusok előtt, minden pártkülönb­ség nélkül, világosan áll a tétel: Horvát­országgal való viszonyunk tart­hatatlan. De miként változtatunk e helyzeten ? Magyar politikus most már alig akad, aki Horvátország szabadon bocsátását expediensnek tartaná. A horvátoknak benn kell maradniok Szent István birodalmában, mert különben ma­gukkal vinnék Fiumét és a tengerpartot Ha el akarnának tőlünk szakadni, újra meg kellene őket hódítanunk, mert életkérdése Magyaror­szágnak, hogy a magyar hatalom a Kárpátoktól az Adriáig terjedjen. Nincs tehát más mód, mint békés utón, vagy erőszakkal arra bírni a horvátokat, hogy vagy belenyugodjanak közjogi helyzetükbe, vagy a magyar ügyre nézve ártalmatlanná legyenek. Azért kezdik a magyar politikai körök pengetni az új alku szükségességét. De lehetsé­ges-e alkotmányos utón oly alku, melynél a horvátok húznák a rövidebbet s Magyarország garanciákat nyerne, hogy a horvátok nem za­varják meg a magyar királyság belbékéjét ? Ha csak akadémikus vitában van ar­ról szó, miként lehet lefegyverezni a horváto­kat, mi sem egyszerűbb, mint az e kérdésre adott válasz. Horvátországot a tulajdonkép való Kroáciára kell visszaszorítani. Három várme­gye : Zágráb,­ Varasd- és Kőrösmegye, ez Hor­vátország. Zágrábmegyének van 258 691 Varasdmegyének 220 663 Kőrösmegyének 120.416 vagyis az uj Horvátor­országnak lenne 599.770 lakosa. A volt őrvidékből megkapná Horvátország még a lika- otocsányi ezred területét 151 ezer, az ogulin-szulini ezredét 150 ezer s a báni ez­red területét 134 ezer lakossal. Azaz a­ tulaj­donkép való horvát területre redukált Horvát­ország körülbelül egy millió lakost számlálna. Ellenben elvennék tőle Fiume megyét 81070 Belovármegyét 135 962, Pozsega megyét 75 257, Verőcze megyét 180 463, Szerém megyét 121.893, a volt őrvidékből a gradiskai kerületet 61.646, a bródi kerületet 86.725, és a péterváradi kerületet 114.115 összesen 857.181 lakossal. Fiume- és némileg Belovármegye kivéte­lével mind a megyékben és kerületekben a hor­vát elem vagy egészen hiányzik, vagy kisebb­séget képez, vagy végre, mint a bródi és gra­diskai kerületekben jelentékeny nem-horvát ki­sebbség áll vele szemben. A három szlavón vár­megyében nincsenek horvátok, hanem sokácok, szerbek, németek és magyarok. A miénk is volt mind a három, a fehér lappal adtuk oda a horvátoknak. A mienk volt az őrvidéknek em­lített része is. A régi Magyarország a Száváig terjedt. Sőt a miénk volt a tengerpart. Nem lé­tezett Fiume megye horvát közigazgatással. Az említett kikerekítés által csak a régi Magyaror­szágot állítanék vissza, s a horvátokat csak a valódi Horvátországra szorítanák. És akkor Horvát­ország területileg úgy, mint a lakosok számára nézve sokkal gyengébb volna, hogysem civód­­hatnék Magyarországgal. De lehetséges e e megoldás ? Alkotmányos utón, a­l­k­u­d­o­zá­sok által, a fehér lapok által meg­növekedett Horvátországot igy felosztani nem lehet. Vagyis egyáltalában lehetetlenség. A magyar­ A »PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA A lázongás földén. — A „P­e­s­t­i H­i­r­l­a­p" eredeti tárcája. — Nem lehetne mondani, hogy valami csúnya ország ez a mi kedves tartományunk, mely most tagadhatatlanul olyan, mint egy megpiszkált hangya­fészek . . . még a rögök is mozogni látszanak. De hogy ki vagy mi piszkálta fel, azt első pillanatra nehéz eldönteni. Csak egy bizo­nyosat lehet állítani, hogy „akármi — de nem a címerek.“ Bánják is azt a „kajkovczok“ (táj­­kiejtés szerint különféle módon nevezik az egyes vidékbeli lakosságot) miféle képecske van az adóhivatalokon s miféle betűk alatta ? Hiszen nem ismernek ők semmiféle betűket. De azért a kajkovczok mégis mozognak. Sőt a tulajdonképeni „m­árciusi szellő“ (bizony rájuk fordul a bolondos kalendáriumuk) itt lengedezik a legjobban. A szép Zagorje úgy tűnik fel, mintha lázas készülődés folyna vala­mire. Pedig épen e kedves völgyben látszik a legnagyobb indusztria s jólét a parasztok kö­zött Csinosan öltözködnek, szép tiszta fehér házakban laknak és józan életűek. Általában egész Horvátországnak népe épen nem ellen­szenves, sok poetikus vonás van bennük, kivált a tengermelléki lakókban, kik nagy szegénység­ben élnek. Zagorje körülbelül olyan szerepet visz a horvát nemzeti történetben, mint nálunk szé­kelyország Szeretnek hivatkozni a zágrábi he­gyek alatti lakókra mindenben. Horvátországban rendesen azt kérdezik, ha valami történik: — Nos mit szól ehhez a Krapna ? A Krapna a Zagorje saját külön folyó vize, me­lyet a bájos névnapdalok örökítenek meg, miként a Szávát a nehézkes eposzok. Mert minden nagy dolog a Szávánál történik regékben s minden kedves költői dolog a Krapnánál. Szerelmesek ennek a harsogását hallgatják, ebbe ugranak bele páncélos vitézek, ellenben a Szávában itat­ják meg csatáros paripáikat kevés népnél van meg úgy majd minden­ben a nemzeti karakter mint a horvátoknál, de mint minden kis nemzetnél, úgy­­ náluk is igen sok rossz nemzetbeli befolyás tapasztalható. Például mindjárt a népviseletekben benne van az oláh divat különösen Kőrös megyében, a szla­vón tájakon a szerb szokásokból és viseletből vannak nyomok, a stubicai parasztnő valóságos oláh vászoncselédet mutat, a határőrvidéken Varasd megy­ében osztrák motívumok fedezhe­­tők fel . Krajnánál német viseletet meg török fez­­szerű sipkákat is találunk, csak a magyar nép befolyásának nincsen semmi, de semmi nyoma — pedig tulajdonképen a mi kezünknek kellene látszani rajtuk legjobban. (No majd meglátszik ezentúl, hanem félek nagyon is kék lesz a nyoma.) Az az úgynevezett „nyomasztó magyar uralom“, a­miről a német újságok cikkeznek, ugyan miben van hát ? Nem is érzik a magyar uralmat. Jártam a nép között s mert ismerem a nyelvüket, épen nem gyanakodhattak rám — igaz hogy nem voltak őszinték — de sehol sem vet­tem észre az alsó osztálynál Magyarország ellen gyűlöletet, úgy mint Magyarország ellen. A hor­vát parasztok nem Somssich Pálok, hogy a közjogi kapcson törnék az eszüket. Igenis gyűlölik az elöljárókat, a községi jegyzőket és a hivatalnokokat. Ez az alapja a forrongásoknak. Ehhez a rég idő óta lappangó ingerültséghez pedig hozzá­járul az is, hogy a Starcsevics párti fiatal ábrándozók a kapatos osztályból sorba járják a falvakat, s ott a te­­tekintélyes parasztok házait mindenféle kalandos tervekkel izgatják, pedig sehol sem fürgébb a tánchoz ható, mint itt, mert mint majdnem min­den hegyi nép, a délszláv is, tele van fantáziával s a rajongásig felizgatható nagyon könnyen. De míg, mondom, az »urak« programmo­­kat gyártanak és igyekeznek formulázni a pa­naszokat Magyarország ellen, majd mindennap másféleképen, (most az a legnépszerűbb vád, hogy az iparát nem emeltük Horvátországnak, hogy csak a vérét szoptuk, de ennie, hogy a vére gyűljön, nem adtunk) , azalatt az egyszerű föld népe nem törődik Magyarországgal (mesz­­sze van az neki innen s felette keveset is hal­lott róla), hanem a falusi jegyzők, kisebb elöljá­rók és az adószedők ellen emeli öklét. — Elérkezett az idő, hogy elpusztítsuk őket és a zsidókat. — A mit az adós­edők meghagytak — mondá nekem a múlt héten Majában a legte­kintélyesebb paraszt — azt elszedik tőlünk a zsidók. Nem tűrhetjük tovább. Általánosan meg vannak győződve arról, hogy az adóból, amit befizetnek, csak egy igen kis rész jut a „császárnak“ (nekik az állam a császár) úgy hiszik az adóhivatalnokok kényük kedvük szerint vetik ki az adókat, a kinek mennyit tetszik, hogy őket tönkre tegyék. S valóban is az adó­kivetési rendszer végtelenül nyomorúságos s oly szembetűnő igaz­ságtalanságok fordulnak elő nemn egy helyütt, hogy a nagyobb birtokos kevesebbet fizet a ki­sebb birtokosnál. A jegyzők is valóságos despo- Mai számunk 20 oldalt tartalmaz.

Next