Pesti Hírlap, 1883. szeptember (5. évfolyam, 241-269. szám)

1883-09-17 / 256. szám

4 Vidéken 5 fa. fii B M Sj n fii| HiJf *d*'“k --------- iw fea | j N K ? ‘ fee a Bim Kiadóhivatal, Budapest, 1883._________________________V. évf. 256. (1696.) szám. __________Hétfő, szeptember 17. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: 22“*TM.....................U irt — te. BHk M H| Bidapaites, lídoi-ntoj 7. u., L iséI. Uttfn»...........................7 » 9 BiM^wB H8 M _____ ___ kori a lap szellemi részit illető miném ______ ...3,6« B Pl­­psiraSSf jUlfr, Ip| |||| flfSKggfe. Bjgs flH közlemény intézendő. He? köm.....................1­­ 20 , ffiapniffsg By KH S?-J ki BkP3&SL Bérmentetlen terelek mk immmr !{,•­ Ilim helyben 4 fa. BSaag? KL- wj' glg fgg lilSf|§ Kj *3 J»} H WV fii TB ke.ekt«l fogadtatunk el. JU&imiiíg <i a Nagyrilig* dal O ffws. SU® HP Íí ü Él ü TM BÚB ■ Budapest, nádor-utu 7. Ilin, líZj fcétu lapul együtt - fttl'WW 'ti&r K ■ KS BS Si HJ Bfl kHbH b*Ti “ «^fizetések és a Up s»é*k*1 . , P |PIU “ TM TM ■■ ■■ fé«ér. Vonatkozó felsiólniliMk k •**“ 4tT*..............»0 ___ tézendök. SUeTT«...................1» TN, __ — POTTTTKAT NAPIT AP /&&) SSTZ— Széulék Um litttk. A 1IVTV1 1 \ ik 1 lijJr­i ■ [-tr , ■ V / FinneUonzig részére pedig «fyedtfc - -- _ ----ndliMraini«aBirJU_J__ ___________________ 1«, Hue Notredan­« en Vletoum. V AUDOLP MOfc.SK-nél PARIS-be, A cár és a császár. Fordulat állott be az európai politikában, melynek nagy, világtörténelmi jelentősége lesz ? Erre látszik mutatni a cár és a német császár találkozása. Ha ez a találkozás, melyről a leg­újabb hírek szólnak, létre­jő, jelenthet-e egyebet, mint azt, hogy Berlinben a külpolitikában válto­zás következett be. Sőt e találkozás létrejötte nélkül is ép oly szemlátomást, mint váratlanul fordulat tör­tént a német politikában. Bismarck lapja a leg­utóbbi napokban békülékeny cikket közölt Szent-Pétervár számára. A régi barátság emle­getése mellett tiltakozott a feltevés ellen, hogy Németország háborús terveket forral Oroszor­szág ellen. Legújabban pedig annyira megy a félhivatalos berlini lap, melyet közvetlenül a külügyi hivatalból dirigálnak, hogy védelmére kel Oroszország bulgáriai politikájának. Támo­gatja Jenint, a cári ukáz vivőjét, Sándor feje­delem ellenében. Mit jelent ez, ha azt nem je­lenti, hogy a berlini döntő körökben Oroszország iránt barátságosabbra fordult a hangulat ? Hetekkel ezelőtt még a német és az osz­trák-magyar diplomácia működésének minden szála Oroszország nyaka köré akarta csavarni a kötelet. Minden a háború közel kitörésére mutatott. A német félhivatalos sajtó nyíltan provokálta Franciaországot. Oroszország és a köztársaság a háttérben alkudoztak a szövetség iránt. Franciaország alább hagyott Khinával való óvódásában. Oroszország rohamosan építette lengyelországi erődeit. Az osztrák-magyar-német­szövetség gyülekezési központja volt a nagy és kis hatalmasságoknak. Olaszország után csatla­koztak hozzánk még Spanyolország és Románia is. Bulgária azon ponton volt, hogy szintén csat­­­­lakozzék. Törökország persze mint mindenkor, most is legkésőbben érkezett, de végre is csat­­­­lakozott a hármas szövetséghez. És mikor Európa, az egy Franciaország­­ kivételével, az Oroszország elleni homlokzatba látszott sorakozni, mikor a formidabilis koalíció elkészült a cári hatalom megtörésére , akkor Né­metország, a koalíció vezére, egyszerre úgy kezdi magát viselni, mintha külön békét akarna kötni a közös ellenséggel. Császárjának az orosz cár­ral való találkozása pedig ezt a különbékét meg­pecsételné. Nincs-e ekkér cserben hagyva Európa, s különösen monarchiánk ? És ha Berlinben a politikai fordulat bekö­vetkezett, mi lehet ennek indoka ? Talán célt ért Oroszország. Talán sikerült neki megbizonyítani, hogy Ausztria-Magyaror­­szág bár megbízható, de tehetetlen szövetséges. Az osztrák belvillongások, nálunk a dunántúli zavargások és a horvát forrongás talán aggoda­lomba ejtette Bismarckot. Talán azt gondolják Berlinben, hogy Auszria-Magyarország nem bír a szilárdság azon feltételeivel, melyeket Német­ország szövetségesénél elengedhetetlennek tart. Moltke talán kiszámította, hogy Ausztria-Ma­­gyarországnak a délszlavizmus leküzdése cél­jából annyi emberre van szüksége, hogy a kül­földi csatatéren csak jelentéktelen haderővel je­lenhetik meg. Talán Berlinben meggyőződtek, hogy a horvát zavargást muszka kéz szította, s ugyanez a két képes kenyértörés idején oly nagy mérvű forrongást kelteni Ausztriában és Magyarországon, hogy monarchiánk erejét vál­ságos pillanatban, egészen igénybe veszik bel­­forradalmai. Ha Berlinben valóban ily tapasztalatokat s ily meggyőződést szereztek volna, úgy való­ban nem lehetne csodálkoznunk a politika vál­toztatásán. A fordulat ez esetben azt jelentené, hogy Németország az 1884. terjedő kötést nem újítja meg, monarchiánkat sorsára hagyja, szö­vetkezik Oroszországgal, mert a cár birodalmá­ban megbízhatóbb és erősebb szövetségest talál Franciaország ellen. De hát bármily szomorú jelenséget képez­tek a dunántúli zavargások, különösen pedig a horvát forrongás, ez a monarchia nem hada­­ver, nem is kormánytalan hajó, melyet tetszé­sük szerint dobálnak a habok. Ép a horvát zavargás mutatja, mennyi erejét vesztette a­­ délszlavizmus, s mily kismérvű rendbontásokat tudna létrehozni Oroszország még a döntő pil­lanatban is. A közbejött szomorú események mit sem változtattak a tényen, hogy monarchi­ánk elsőrangú katonai hatalom. Oroszország­nál mindenesetre megbízhatóbb és erősebb szö­vetséges. Berlinben jól tudják ezt s ismerik a német politika tíz évi tradícióinak követelmé­nyeit. A komoly jelek dacára tehát, mi nem kétkedünk, hogy Ausztria-Magyarország és Né­metország viszonya a régi. De hát akkor mily értelme van Németor­szág magatartásának ? Egyszerűen az, hogy a harcias után Bis­marck nem mehetett volna tovább előre a nél­kül, hogy tényleg kitörjön a háború. Tovább nem lehetett feszíteni a húrokat a­nélkül, hogy elszakadjanak. Berlinnek Szent Pétervárhoz való ezen közeledése tehát csak nyugpont azon az úton, mely okvetlenül az európai válsághoz fog vezetni. Ez a legegyszerűbb, s a viszonyoknak legmegfelelőbb föltevés. De azért monarchiánk jól fogja tenni, ha résen lesz. Különösen ha a cár és a német császár találkoznak, ügyelniök kell politikusainknak. A rászedetés monarchiánkra végzetessé lehetne. Készen kell lennünk minden eshetőségre. Ki lesz a főispán ? A krassó-szörényi főis­pán­ állásra, mint Lugosról írják, több jelölt neve van forgalomban. Ámbár Krassóban még nem tud­ják, vájjon Patyánszky Elek főispán lemondása Budapesten tényleg már elfogadtatott-e, nem kétel­kednek mégis, hogy ez — tekintettel a közelmúlt­ban történtekre — legközelebb meg fog történni. A Nemzet levelezője a kombinációk közül, a mos­tani viszonyok közt, csak egyet tart fölemlítendő- A „PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A szünet után. (A Petőfi Társaság felolvasó ülése.) Mindennel foglalkoznak az emberek, csak az irodalommal nem. A szegény literatura olyan itt ebben a hazai földben, mintha valami im­portált növény volna, a­melynek minden meg­árt : ha egy kicsi szél fúj, már azt is megsínyli ; ha nagyon meleg van, az is baj; ha hideg van, az se jó ; ha meg szélcsend támad, akkor meg holt soison van. Különösen az idén volt rész esztendeje. Mindjárt az év elején meggyilkolták Mailáthot s hosszú időkön át Spangát kellett fogdosni a publikumnak. Mikor már Spanga el volt fogva, akkor egyszerre beütött az eszlám­por. No hát olyan regényt csakugyan nem írt még Tur­­genyev sem! Nem is lehet csodálkozni, hogy a legdühösebb szépirodalmi olvasók is beálltak bíráknak. Hónapokig tartott a nyíregyházi idyll. Hanem hiszen majd csak kivackolódunk belőle ! Hiú remény! Hisz a ki­­t mondott, mond az bizonyosan B t is. Mondott is. Felhangzott a ,,zikcene zak­­cene“ a Deák Ferenc szülő­földjén — s poéta most ha tenyerére teszi is a lelkét, nem ír olyan poémát, a­mi ennél kedvesebb, alkalmasabb lenne a szavallásra. Na de muszáj, hogy vége legyen egyszer. A múzsák szelíd gyermeke így ábrándozott — vagy a zsidókkal lesznek készen a kereszté­nyek vagy a zsidók lesznek készen a kereszté­nyekkel — s a­ki megmarad, az aztán esze­veszetten rohan könyvet venni a könyváru­sokhoz. Igen ám, ha megint ki nem üt Zágrábban a bonyodalom. Megint csak az ördög se olvas literaturát mert nincs az a nagy író, a­ki érdekesebb sorokat tudna írni a mostani gene­rációnak, mint Dávid. Abban az egy sorban, a­mi a címerek alá jutott. Sok nyomdafestékbe került az az egy sor s még vért is kevernek bele, úgy látszik, eleget. Hát ilyen viszonyok közt valóságos vak­merőség volt a kalendáriumtól, hogy meg merte hozni szeptember második vasárnapját — a­mi­kor a Petőfi-társaságnak szünet után a legelső ülését kell megtartani. Azt lehetett hinni, — tekintve az ischiai ünnepélyt odaát a szigeten, — hogy alig lesz valaki az ülésen. Hanem ellenkezőleg igen dí­szes és nagy közönség jött össze. Csak a tagok voltak kevesen. A Petőfi­ Társaság különösen nevezetes arról, hogy a tagok maguk ritkán mennek az ülésre. Oly gyéren, hogy például elég valakinek, ha elmegy az ülésre, ezzel abba a hírbe jutni, hogy: „ime megkomolyodott,“ vagy azt költik rá, hogy „tudós akadémiai tagságra készül“, mi­vel ahhoz épen az kívántatik, hogy türelmesen tudjon ülni valahol. (De talán épen e gyanúsí­tások riasztják vissza a tagokat.) Az érdekes programm volt a csalogató ma. A szép asszonyok kiváncsiak voltak Pau­­layra. Mert Paulay tartotta ma a székfoglalóját, ami egész kis eseménynyel érne föl csöndesebb, boldogabb időkben. Paulay értekezése Madách Ember tragoédiájának szinpadra hozatalával fog­lalkozott Paulay mindenekelőtt azt a kérdést vetette fel magának, mielőtt elhatározta, hogy színre hozza-e „Az ember tragoediá­­ját, vájjon alkalmas-e ez a mű a színrehozatalra ? Össze­hasonlította azt e tekintetben „Faust“-tal s úgy találta, hogy van olyan alkalmas a színreho­zatalra mint „Faust“ első része, de mindenesetre alkalmasabb mint ennek második része. Ezután ismertette a költemény vázlatát, úgy amint az színre fog kerülni, a szükségessé vált kihagyásokat és összevonásokat stb. A mű összevonva 2560 versből áll s szín­padi előadása nem fog hosszabbra nyúlni mint pl. Othelló. Áll pedig a mű egy előjáték­ból és 5 szakaszból, melyeknek tartalmát rövi­den, de szerfelett vonzóan ismertette az értekező. A nagyszámú és díszes hallgatóság szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel köszönte meg a nagyérdekü értekezést. — Második tárgyát az ülésnek költemények képezték Prém Józseftől, végül pedig Balázs Sándor olvasott fel 3 kisebb elbeszélést s nagy tetszést aratott velük. — Ezután zárt ülés következett, melyen folyó ügyek intéztettek el. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz

Next