Pesti Hírlap, 1883. szeptember (5. évfolyam, 241-269. szám)
1883-09-17 / 256. szám
4 Vidéken 5 fa. fii B M Sj n fii| HiJf *d*'“k --------- iw fea | j N K ? ‘ fee a Bim Kiadóhivatal, Budapest, 1883._________________________V. évf. 256. (1696.) szám. __________Hétfő, szeptember 17. Előfizetési árak: Szerkesztési iroda: 22“*TM.....................U irt — te. BHk M H| Bidapaites, lídoi-ntoj 7. u., L iséI. Uttfn»...........................7 » 9 BiM^wB H8 M _____ ___ kori a lap szellemi részit illető miném ______ ...3,6« B PlpsiraSSf jUlfr, Ip| |||| flfSKggfe. Bjgs flH közlemény intézendő. He? köm.....................1 20 , ffiapniffsg By KH S?-J ki BkP3&SL Bérmentetlen terelek mk immmr !{,• Ilim helyben 4 fa. BSaag? KL- wj' glg fgg lilSf|§ Kj *3 J»} H WV fii TB ke.ekt«l fogadtatunk el. JU&imiiíg <i a Nagyrilig* dal O ffws. SU® HP Íí ü Él ü TM BÚB ■ Budapest, nádor-utu 7. Ilin, líZj fcétu lapul együtt - fttl'WW 'ti&r K ■ KS BS Si HJ Bfl kHbH b*Ti “ «^fizetések és a Up s»é*k*1 . , P |PIU “ TM TM ■■ ■■ fé«ér. Vonatkozó felsiólniliMk k •**“ 4tT*..............»0 ___ tézendök. SUeTT«...................1» TN, __ — POTTTTKAT NAPIT AP /&&) SSTZ— Széulék Um litttk. A 1IVTV1 1 \ ik 1 lijJri ■ [-tr , ■ V / FinneUonzig részére pedig «fyedtfc - -- _ ----ndliMraini«aBirJU_J__ ___________________ 1«, Hue Notredan« en Vletoum. V AUDOLP MOfc.SK-nél PARIS-be, A cár és a császár. Fordulat állott be az európai politikában, melynek nagy, világtörténelmi jelentősége lesz ? Erre látszik mutatni a cár és a német császár találkozása. Ha ez a találkozás, melyről a legújabb hírek szólnak, létrejő, jelenthet-e egyebet, mint azt, hogy Berlinben a külpolitikában változás következett be. Sőt e találkozás létrejötte nélkül is ép oly szemlátomást, mint váratlanul fordulat történt a német politikában. Bismarck lapja a legutóbbi napokban békülékeny cikket közölt Szent-Pétervár számára. A régi barátság emlegetése mellett tiltakozott a feltevés ellen, hogy Németország háborús terveket forral Oroszország ellen. Legújabban pedig annyira megy a félhivatalos berlini lap, melyet közvetlenül a külügyi hivatalból dirigálnak, hogy védelmére kel Oroszország bulgáriai politikájának. Támogatja Jenint, a cári ukáz vivőjét, Sándor fejedelem ellenében. Mit jelent ez, ha azt nem jelenti, hogy a berlini döntő körökben Oroszország iránt barátságosabbra fordult a hangulat ? Hetekkel ezelőtt még a német és az osztrák-magyar diplomácia működésének minden szála Oroszország nyaka köré akarta csavarni a kötelet. Minden a háború közel kitörésére mutatott. A német félhivatalos sajtó nyíltan provokálta Franciaországot. Oroszország és a köztársaság a háttérben alkudoztak a szövetség iránt. Franciaország alább hagyott Khinával való óvódásában. Oroszország rohamosan építette lengyelországi erődeit. Az osztrák-magyar-németszövetség gyülekezési központja volt a nagy és kis hatalmasságoknak. Olaszország után csatlakoztak hozzánk még Spanyolország és Románia is. Bulgária azon ponton volt, hogy szintén csatlakozzék. Törökország persze mint mindenkor, most is legkésőbben érkezett, de végre is csatlakozott a hármas szövetséghez. És mikor Európa, az egy Franciaország kivételével, az Oroszország elleni homlokzatba látszott sorakozni, mikor a formidabilis koalíció elkészült a cári hatalom megtörésére , akkor Németország, a koalíció vezére, egyszerre úgy kezdi magát viselni, mintha külön békét akarna kötni a közös ellenséggel. Császárjának az orosz cárral való találkozása pedig ezt a különbékét megpecsételné. Nincs-e ekkér cserben hagyva Európa, s különösen monarchiánk ? És ha Berlinben a politikai fordulat bekövetkezett, mi lehet ennek indoka ? Talán célt ért Oroszország. Talán sikerült neki megbizonyítani, hogy Ausztria-Magyarország bár megbízható, de tehetetlen szövetséges. Az osztrák belvillongások, nálunk a dunántúli zavargások és a horvát forrongás talán aggodalomba ejtette Bismarckot. Talán azt gondolják Berlinben, hogy Auszria-Magyarország nem bír a szilárdság azon feltételeivel, melyeket Németország szövetségesénél elengedhetetlennek tart. Moltke talán kiszámította, hogy Ausztria-Magyarországnak a délszlavizmus leküzdése céljából annyi emberre van szüksége, hogy a külföldi csatatéren csak jelentéktelen haderővel jelenhetik meg. Talán Berlinben meggyőződtek, hogy a horvát zavargást muszka kéz szította, s ugyanez a két képes kenyértörés idején oly nagy mérvű forrongást kelteni Ausztriában és Magyarországon, hogy monarchiánk erejét válságos pillanatban, egészen igénybe veszik belforradalmai. Ha Berlinben valóban ily tapasztalatokat s ily meggyőződést szereztek volna, úgy valóban nem lehetne csodálkoznunk a politika változtatásán. A fordulat ez esetben azt jelentené, hogy Németország az 1884. terjedő kötést nem újítja meg, monarchiánkat sorsára hagyja, szövetkezik Oroszországgal, mert a cár birodalmában megbízhatóbb és erősebb szövetségest talál Franciaország ellen. De hát bármily szomorú jelenséget képeztek a dunántúli zavargások, különösen pedig a horvát forrongás, ez a monarchia nem hadaver, nem is kormánytalan hajó, melyet tetszésük szerint dobálnak a habok. Ép a horvát zavargás mutatja, mennyi erejét vesztette a délszlavizmus, s mily kismérvű rendbontásokat tudna létrehozni Oroszország még a döntő pillanatban is. A közbejött szomorú események mit sem változtattak a tényen, hogy monarchiánk elsőrangú katonai hatalom. Oroszországnál mindenesetre megbízhatóbb és erősebb szövetséges. Berlinben jól tudják ezt s ismerik a német politika tíz évi tradícióinak követelményeit. A komoly jelek dacára tehát, mi nem kétkedünk, hogy Ausztria-Magyarország és Németország viszonya a régi. De hát akkor mily értelme van Németország magatartásának ? Egyszerűen az, hogy a harcias után Bismarck nem mehetett volna tovább előre a nélkül, hogy tényleg kitörjön a háború. Tovább nem lehetett feszíteni a húrokat anélkül, hogy elszakadjanak. Berlinnek Szent Pétervárhoz való ezen közeledése tehát csak nyugpont azon az úton, mely okvetlenül az európai válsághoz fog vezetni. Ez a legegyszerűbb, s a viszonyoknak legmegfelelőbb föltevés. De azért monarchiánk jól fogja tenni, ha résen lesz. Különösen ha a cár és a német császár találkoznak, ügyelniök kell politikusainknak. A rászedetés monarchiánkra végzetessé lehetne. Készen kell lennünk minden eshetőségre. Ki lesz a főispán ? A krassó-szörényi főispán állásra, mint Lugosról írják, több jelölt neve van forgalomban. Ámbár Krassóban még nem tudják, vájjon Patyánszky Elek főispán lemondása Budapesten tényleg már elfogadtatott-e, nem kételkednek mégis, hogy ez — tekintettel a közelmúltban történtekre — legközelebb meg fog történni. A Nemzet levelezője a kombinációk közül, a mostani viszonyok közt, csak egyet tart fölemlítendő- A „PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. A szünet után. (A Petőfi Társaság felolvasó ülése.) Mindennel foglalkoznak az emberek, csak az irodalommal nem. A szegény literatura olyan itt ebben a hazai földben, mintha valami importált növény volna, amelynek minden megárt : ha egy kicsi szél fúj, már azt is megsínyli ; ha nagyon meleg van, az is baj; ha hideg van, az se jó ; ha meg szélcsend támad, akkor meg holt soison van. Különösen az idén volt rész esztendeje. Mindjárt az év elején meggyilkolták Mailáthot s hosszú időkön át Spangát kellett fogdosni a publikumnak. Mikor már Spanga el volt fogva, akkor egyszerre beütött az eszlámpor. No hát olyan regényt csakugyan nem írt még Turgenyev sem! Nem is lehet csodálkozni, hogy a legdühösebb szépirodalmi olvasók is beálltak bíráknak. Hónapokig tartott a nyíregyházi idyll. Hanem hiszen majd csak kivackolódunk belőle ! Hiú remény! Hisz a kit mondott, mond az bizonyosan B t is. Mondott is. Felhangzott a ,,zikcene zakcene“ a Deák Ferenc szülőföldjén — s poéta most ha tenyerére teszi is a lelkét, nem ír olyan poémát, ami ennél kedvesebb, alkalmasabb lenne a szavallásra. Na de muszáj, hogy vége legyen egyszer. A múzsák szelíd gyermeke így ábrándozott — vagy a zsidókkal lesznek készen a keresztények vagy a zsidók lesznek készen a keresztényekkel — s aki megmarad, az aztán eszeveszetten rohan könyvet venni a könyvárusokhoz. Igen ám, ha megint ki nem üt Zágrábban a bonyodalom. Megint csak az ördög se olvas literaturát mert nincs az a nagy író, aki érdekesebb sorokat tudna írni a mostani generációnak, mint Dávid. Abban az egy sorban, ami a címerek alá jutott. Sok nyomdafestékbe került az az egy sor s még vért is kevernek bele, úgy látszik, eleget. Hát ilyen viszonyok közt valóságos vakmerőség volt a kalendáriumtól, hogy meg merte hozni szeptember második vasárnapját — amikor a Petőfi-társaságnak szünet után a legelső ülését kell megtartani. Azt lehetett hinni, — tekintve az ischiai ünnepélyt odaát a szigeten, — hogy alig lesz valaki az ülésen. Hanem ellenkezőleg igen díszes és nagy közönség jött össze. Csak a tagok voltak kevesen. A Petőfi Társaság különösen nevezetes arról, hogy a tagok maguk ritkán mennek az ülésre. Oly gyéren, hogy például elég valakinek, ha elmegy az ülésre, ezzel abba a hírbe jutni, hogy: „ime megkomolyodott,“ vagy azt költik rá, hogy „tudós akadémiai tagságra készül“, mivel ahhoz épen az kívántatik, hogy türelmesen tudjon ülni valahol. (De talán épen e gyanúsítások riasztják vissza a tagokat.) Az érdekes programm volt a csalogató ma. A szép asszonyok kiváncsiak voltak Paulayra. Mert Paulay tartotta ma a székfoglalóját, ami egész kis eseménynyel érne föl csöndesebb, boldogabb időkben. Paulay értekezése Madách Ember tragoédiájának szinpadra hozatalával foglalkozott Paulay mindenekelőtt azt a kérdést vetette fel magának, mielőtt elhatározta, hogy színre hozza-e „Az ember tragoediáját, vájjon alkalmas-e ez a mű a színrehozatalra ? Összehasonlította azt e tekintetben „Faust“-tal s úgy találta, hogy van olyan alkalmas a színrehozatalra mint „Faust“ első része, de mindenesetre alkalmasabb mint ennek második része. Ezután ismertette a költemény vázlatát, úgy amint az színre fog kerülni, a szükségessé vált kihagyásokat és összevonásokat stb. A mű összevonva 2560 versből áll s színpadi előadása nem fog hosszabbra nyúlni mint pl. Othelló. Áll pedig a mű egy előjátékból és 5 szakaszból, melyeknek tartalmát röviden, de szerfelett vonzóan ismertette az értekező. A nagyszámú és díszes hallgatóság szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel köszönte meg a nagyérdekü értekezést. — Második tárgyát az ülésnek költemények képezték Prém Józseftől, végül pedig Balázs Sándor olvasott fel 3 kisebb elbeszélést s nagy tetszést aratott velük. — Ezután zárt ülés következett, melyen folyó ügyek intéztettek el. Mai számunk 12 oldalt tartalmaz